Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

4 nap 1980. OKTOBER 9., CSÜTÖRTÖK LÉPÉSHÁTRÁNYBAN Könyvtárak és olvasóik SZAKFELÜGYELETI VIZSGÁLAT GÖDÖLLŐN ÉS A JÁRÁSBAN HETI FILMJEGYZET Érzéstelenítés nélkül Jelenet az Erzéstelenítds nélkül című filmből. Magyar kápolna felavatása Hazai művészek alkotásai 11. János Pál pápa Vatikán- városban szerdán reggel fel­szentelte a magyar kápolnát, amelyet dr. Lékai László bíbo­ros, esztergomi érsek kérésé­re VI. Pál pápa ajándékozott a magyar katolikus egyház­nak. A kápolna felszentelésén részt vett a magyar, püspöki kar Lékai László vezetésével, továbbá a kápolnát készítő művészek, valamint a Magyar- országról és a világ más tájai­ról összesereglett zarándokok. A magyar kormányt Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke és Szita János római nagykövet képviselte. Megjelent Agostino Casaroli bíboros, vatikáni ál­lamtitkár is. A Szent Péter bazilika al­templomában felépített kápol­nában mondott beszédében dr. Lékai László felidézte a magyar történelemnek azokat a momentumait, amelyeket a kápolnát készítő művészek megörökítettek: az államalapí­tást és a magyarság beilleszke­dését az európai népek közé. Kiemelte a népek közti béke, a „Pax Europea” fontosságát. Krisztus nevében „emberies­séggel teli békéért” szállt sík­ra. Ezután megkérte a pápát, hogy szentelje fel a Magyarok Nagyasszonyának kápolnáját. II. János Pál pápa az egy­begyűltekhez intézett beszédé­ben méltatta a kápolnát ké­szítő művészek szép munká­ját. Reményét fejezte ki, hogy a kápolna is hozzájárul egy olyan szellemi közösség meg­formálásához, amellyel meg­őrizhetik a békét, leküzdhetők az egyének és a népek ellenté­teit. A pápa ezután felszentel­te a kápolnát. A tizenegy méter hosszú és 4,5 méter széles^ donga bolto­zató kápolnát Varga Imre, Amerigo Tot, Kiss Nagy And­rás, Marton László, Kiss Sán­dor, Kiss Kovács Gyula, Csík- szentmihályi Róbert és Kő Pál alkotásai díszítik. Gödöllő város és a járás könyvtárai öt esztendővel ez­előtt sem voltak éppen irigy­lésre méltó helyzetben. Az egyik statisztika azt vizsgálja, az ország hasonló nagyságú és szerepkörű települései között milyen helyet foglal el Gödöl­lő az olvasói igények kielégí­tésében, új olvasók toborzásá­ban s a munka feltételeit ille­tően. Hatvan, Mezőtúr, Tata, Mohács, Sátoraljaújhely (ma már mind között éppen Gö­döllő a legnagyobb lélekszá­mú) egyaránt megelőzte ezt a várost: nagyobb volt a könyv­tár alapterülete, az új művek beszerzésére fordítható összeg, a könyvtárosok száma, a meg­levő állomány nagysága — s mondani kell-e ezek után, hogy az olvasók száma is. Biztató helyzet Jól ismert tény, hogy Pest megyében, bár a fejlődés jó­bal nagyobb ütemű, mint má­sutt, a könyvtári munkia fel­tételei, s így eredményei is alatta maradnak az országos átlagnak. Éppen ezért tulajdo­nított a kérdésnek különös je­lentőséget a megyei párt-vég­rehajtóbizottság, amikor né­hány évvel ezelőtt önálló na­pirendi pontként tárgyalt a könyvtárügyről, éppen ezért születtek a fejlesztésről szóló különböző járási, városi szintű határozatok. így történt ez Gö­döllőn és a járásban is. 1976— 77-ben szakfelügyeleti vizsgá­lat foglalkozott a könyvtári eredményekkel és gondokkal, a következő évben pedig a váro­si párt-végrehajtóbizottság és a városi tanács hozott a jövőre nézve is biztató határozatokat. Hogy a két-három esztende­je kezdődött folyamat biztató, azt az idei szakfelügyeleti vizs­gálat során állapították meg. Azt is le kellett persze szögez­niük, hogy egyelőre komoly változások nem történtek. Az elmúlt évek legörvendetesebb eseményét az jelenti, hogy na­gyobb összeget fordítottak a gyerekkönyvtár kialakítására, s hogy két könyvtárosnak lakást tudtak adni. A városi-járási könyvtár költségvetése nőtt ugyan — könyvbeszerzési ke­rete azonban változatlan. Ez azért is aggasztó, mert a me­gyében itt jut a legkevesebb könyv egy-egy lakosra, s azért is, mert a növekvő könyvtárak így csak fokozhatják a lemara­dást. Ha ehhez azt is hozzá­számítjuk, hogy a gödöllőihez hasonló könyvtárnak komoly helytörténeti állományt kellene kialakítania, az erre a célra, az antikvári vásárlásra fordít­ható összegből azonban itt friss kiadványokat vásárolnak kiadói ügynököktől — ma sem látjuk megfelelőnek az itteni könyvállomány gyarapodását. Működési feltételek Ha gondok vannak a községi könyvtárak módszertani köz­pontjában, szinte természetes, hogy nincsenek rendben a dol­gok a kis falusi bibliotékák­ban sem. A munka hiányossá­gai persze nem csak ide ve­zethetők vissza, hanem a hely­ben meglevő működési feltéte­lekre is. Tizenöt községi könyvtár alapterülete nem éri el a megyei átlagot, tizenhá­romé még a kedvezőtlen járá­sitól is elmarad. Tíz községben — állapítja meg a vizsgálat — elfogadhatatlanul kicsi a könyvállomány növekedési üteme. Ez azt jelenti, hogy a fenntartók, a helyi tanácsok nem képesek elég pénzt adni könyvvásárlásra. Az ilyen mű­ködési feltételek, no meg a szakmai munka kifogásolható színvonala azt eredményezik, hogy az olvasók száma igen lassan emelkedik, sőt — aho­gyan kilenc könyvtárban tör­tént — csökken. Hosszú távon pedig attól kell tartanunk, hogy a lakosság általános és szakmai műveltségének eme­lése az ilyen településeken csak óhaj marad. Közös erővel Nem túl kedvező hát a kép, amelyet a szakfelügyeleti vizs­gálat Gödöllő és a járás könyv­tárügyének helyzetéről kialakí­tott. Ezen az a szerény fejlő­dés sem módosít sokat, ame­lyet az érintettek — igen ter­mészetesen — jobban szeret­nek hangsúlyozni, mint a hiá­nyosságokat. Gyors változás sajnos a következő években sem várható — az azonban igen, hogy a meglevő lehetősé­geket, a könyvtárosokban rej­lő szakmai tudást, energiákat a jövőben jobban hasznosítják. Természetesen nem ilyen álta­lános tervekhez vezetett csu­pán a vizsgálat: a járás műve­lődésügyének irányítói már az összegző megbeszélés előtt ösz- szehívták az említett, különö­sen hátrányos helyzetben le­vő tizenhárom település veze­tőit, hogy közösen javítsák az intézmények működésének tár­gyi, anyagi feltételeit. P. Szabó Ernő Andrzej Wajda új filmje megint a mai valóságról szól, bár más megközelítésben, mint a régen látott Márványember. Wajdát ezúttal egy értelmiségi sors érdekli: főhőse, Jerzy Michalowski, nagytekintélyű újságíró, a szakma egyik me­nője. Mindent elért az élet­ben. amit ezen a pályán el le­het érni, és mégis: amikor épp a csúcson érezhetné magát, összeomlik az élete. Felesége otthagyja, munkahelyén, a lapnál, egyre fagyosabbá válik körülötte a légkör, egyetemi előadásait törlik, tervezett külföldi útja hirtelen aktuali­tását veszti, egy új könyv fö­lötti vitában a sértegetésig menően összecsap azzal a fér­fival, akiről akkor még nem tudja, hogy a felesége szere­tője, kudarcot vall egyetemista nagylányának békítési kísérle­te az apa és az anya között, gyalázatos vádaskodássá fajul Jerzy és felesége, Ewa váló­peri tárgyalása, satöbbi, satöb­bi. Az események lassan ma­guk alá temetik a férfit, aki végül is egy ostoba és talán véletlen baleset áldozata lesz: felrobban a gázbojler, és a film utolsó képsorában már az összeégett arcú, halott Jer­zy tői búcsúzunk. A magánélet és a közélet sziéráinau összeütközése lenne hát a témája az Erzestelenítés nétkűlnek't Ez is. Wajda úgy ábrázolja hősét, hogy rokon- szenve mellett bíráló észrevé­teleit sem hallgatja el róla. Jerzy túl magaoiztos, túlságo­san stabilnak érzi az életét, a világot maga körül, túlságosan kész válaszai vannak az élet minden jelenségére, s ez meg­bosszulja magát. A kétkedés nélküli önelégültség pedig adott pillanatban a legsérülé­kenyebbé teheti az embert, így jár Wajda hőse is: mikor rések keletkeznek jól fel- és kiépített világa falán, nincse­nek hatékony védelmi eszkö­zei. Magánéletének eladdig rej­tett konfliktusaira és közéleti tevékenységének buktatóira egyszerre derül fény, s ez túl sok. Az Érzéstelenítés nélkül nem olyan kemény, kíméletlen és önmarcangoló, mint ami­lyen a Márványember volt. De a benne sorakozó kérdője­lek éppúgy válaszokat sürget­nek: az egyén és a társadalom válaszait. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN HATÁRON INNEN ÉS TÜL A festészetvarázslat újra láttat Sok magyar kocsi gördült át vasárnap a határon. Ady váradi múzeumába alig lehe­tett bejutni, oly’ nagy volt a látogatottság. Annak külön örültünk, hogy Kiskunlachá- záról. Csömörről, Nagymaros­ról és Ráckevéról is többen jegyezték be nevüket az em­lékkönyvbe. In memóriám Ady Mottl Román tárlatán az egyik remekbe szabott akva- rell is az ő emlékét idézi In memóriám Ady Endre címen, amelyen maszkját a cserge piros árnyalata és sárga virá­gok övezik. Mottl Román a legjobb váradi akvarellfestő, 1945-ben végzett a budapesti Iparművészeti Főiskolán Ha- ranghy Jenő, Domanovszky Endre tanítványaiként. Utób­bi éveinek termése egész ok- tóberban megtekinthető a vá­radi múzeum — az egykori püspöki palota — épületében. Felkészült alkotó, akit min­dig friss élmény mozgat: gó­tikus szék, ma is használatos paraszti tárgyak, eszközök és bokályok, csergék, szőttesek, virágok ... Nyersanyaga a ter­mészet és a népművészet. Ezt a külső, belső környezetet va­riálja nagy biztonsággal. Mottl Román, a Képzőmű­vészeti Szövetség váradi all- elnöke, kifogyhatatlan ener­giájú ember, tenger jószán­dékkal, szorgalommal, tehet­séggel. Amikor Vass Antal Ybd-díjas építőművésszel fel­kerestem tárlata után mű­termében is, így vallott meg­tett életútjától, eszményei­ről: — Az indulás nehezen ment, de az inasévekben megsze- .reztem minden tudást. Har­minc éve tanítok is művész­jelölteket, akik közül László Ákos, Szalay József és Coita Nistor számottevő eredményt ért el. Várad melletti szövő­székeket, kosfejeket, márama- rosi népi szőtteseket gyűjtök, e tárgyak képezik festésze­tem hátterét... Csak termé­szet után tudok dolgozni. Várad konglomerátuma Bár Cs. Erdős Tibor Kolozs­várott él, az ottani Magyar Színház díszlettervezője, in­kább váradinak számít. Vá- radinak, hiszen a közeli Be­rettyóújfalun született 1914­ben és Váradon nevelkedett. Ott fest m(a is, Körös-parti műtermében. Kifogyhatatlan témája Kalotaszeg vidéke, emberei, ebből meríti lírai hangulatú műveinek anya­gát. Most Janus Pannonius alakját festi, azt a latinul író magyar költőt, aki egykor oly szépen búcsúzott Várad für­dőjétől, könyvtárától, László király szobrától. Cs. Erdős Tibor festmé­nyei ezt a váradi konglome­rátumot sűrítik, Janus Pan­nonius, Ady Endre városát, ahol irodalmunk ..Holnap” fe­jezete forrott, nemesedett. Ahogy ő fogalmazza szavak­kal, színekkel: „A festészet varázslat, mely újra láttat egy világot, s benne a való­ság új valósággá válik”. Joggal gondolunk arra, hogy megújíthatnánk 1971­es budapesti kiállítását, mely akkor a Nemzeti Galéria ese­ménye volt. Megújíthatnánk, mert ezzel nemcsak Cs. Erdős Tibor festői fejlődését, re­gisztrálhatnánk, hanem’ hoz­zájárulnánk népeink barát­ságához is. Dunabogdányi tájak Hock Ferenc 1924-ben szü­letett Dunabogdányban, az­óta itt él és alkot. A Képző- művészeti Főiskola elvégzése után Derkovits-ösztön díjas lett, VIT-díjat kapott, önálló ki­állítása nyílt Kölesden és Kiskunhalason, nemrégen avat­ták fel színes üvegablakát a Vigadóban. Több nagy mére­tű seccót és mozaikot készí­tett, rendszeresen részt vesz az országos és Pest megyei kiállításokon. Külön erénye, ho°y a dunabogdányi táj, mely a Dunakanyar kapuja, külö­nös szerepet kap festészeté­ben. Számára a téli hegy, édesanyja nagymama-arca, a Hoch Ferenc: Duna: bogdányi gyümölcsösök, a ta­hi Duna-kanyarodás mind­mind motívum, emlék és nyersanyag. Érdekes és nagyon jellem­ző rá, hogy la fekete kivéte­lével minden szín szerepet kap műveiben. Az örömet, az egészséget hirdeti, nem a gyászt és a szomorúságot. Számára nincs nagy és kis feladat, csak az áhított töké­letesség. Bizonyos ünnepé­lyesség sugárzik képeiről, emberi morál és a itáj pompá­ja. Festészetének főszereplő­je a fa. Tudása friss élmé­nyekkel ötvöződik, ez képei­nek kettős komponense. Kép­zelete azonos tájban közleke­dik, de az ismétlést elkerüli variációképessége révén. Fejlődése; állandósága. Min­den új Duna-partja, facso­portja, domboldala egyre ér­zékeny információkat tartal­maz a világról éppen Hock Ferenc tudati gyarapodása révén; ez a változás az ál­landóságban, ez a forrás a távlat is; meghatározó elem a további festői munkához és eredményekhez. Losonci Miklós Stadionakció Megint egy jugoszláv ellen­állási film — de most némi­képp más hangvételben, mint megszoktuk. A kiindulási pont egy valóban megtörtént ese­mény: 1941. július 21-én Zág­rábban fiatal ellenállók egy csoportja felgyújtja a sport­stadiont, ahol a németek és a horvát fasiszták provokatív gyűléseket rendeztek és ártat­lan embereket öltek meg. A film rendezője, a rajz­filmjei révén világhírű Dusán Vukotic, erre a valós magra épít. Egy úgynevezett párhu­zamos szerkesztésmódot alkal­maz a filmben: egymás mellett futtatja az usztasákhoz csat­lakozó, fasiszta érzelmű diákok és a nácik és csatlósaik ellen szervezkedni kezdő fiatalok törénetét. A szálak időnként összefonódnak, mert a főbb szereplők ugyanazon középis­kola ugyanazon osztályának tanulói. Vukotic ezzel megkí­sérli annak a polarizálódási folyamatnak az ábrázolását, amely a II. világháború ide­jén a horvát fiatalokban, sőt, tágabb értelemben, a horvát társadalomban végbement. Ilyen nézőpontból szemlélve, a film valóban érdekes, és igyekszik eltérni a sablonok­tól. Hibája azonban, hogy a stadionakciót, mint ellenállási szervezkedést túlértékeli, s így inkább diákos csínynek, sem­mint igazi akciónak tűnik — legalábbis a mi számunkra. » Ami viszont figyelemremél­tó: ritkán láttuk eddig jugo­szláv filmben a horvát fasisz­táknak olyan kíméletlen ábrá­zolását, mint amilyen képet Vukotic rajzol róluk. Ez a be­mutatás kissé mintha kulcs lenne egy máig ható, külföldi terrorcselekményekben is meg­nyilvánuló mentalitáshoz — s mint ilyen, feltétlenül tanul­ságos. Egy kis indián A régi filmes mondás sze­rint: kisgyerek, kutya, fóka a filmen biztos siker. Bemard ŐSZI HANGVERSENYEVAD Kitűnő zenekarok Az őszi hangversenyévadban három bérleti esten latja ven­dégül a komoly zene kedve­lőit a Zeneakadémia. Elsőként - november 8-án este — a Szovjetunió állami hangver­senyzenekarának koncertjét rendezik meg. Az együttes Jevgenyij Szvetlanov vezény­letével Muszorgszkij Ho- vanscsinájának előjátékát, Csajkovszkij hegedűversenyét, valamint Sosztakovics IX. szimfóniáját tolmácsolja. Mozart-estre Invitál a de­cember 9-i program. A kon­certen az Esz-dúr szimfónia concertante, az Ah, la previ- di! — koncertária, valamint a D-dúr, prágai szimfónia csen­dül fel. A műsorban neves szólisták —, közöttük Hamari Júlia, Kemény János — és az Állami Hangversenyzenekar működik közm Az est kar­mestere Ferencsik János. Ünnepi légkört idéző prog­ramot ígér a karácsonyi hang­verseny. A december 22-i koncerten Bach: H-moll szvit­je, Esterházy Pál Karácsonyi kantátái és Haydn D-dúr, lon­doni szimfóniája hangzik el Drahos Béla, Kincses Veroni­ka, Takács Klára, valamint a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának köz­reműködésével. A dirigens Le­hel György lesz. McEveety amerikai rendező filmjét, az Egy kis indiánt látva, a fenti listához hozzá kell írnunk a tevét, sőt tevé­ket is, mivel a film egyik fon­tos — majdnem fő — szereplő­je egy tevekettős: Rosie, a te­vemama és tevecsemetéje. Mókás dolgokat művelnek, mi­közben a film másik két fő­szereplője, Keyes, a marcona, ámde csupaszív szökött tizedes, valamint Mark, az indián kis­fiú — akiről később kiderül, hogy nem is indián, hanem fe­hér szülők gyereke — épp e tevecsalád segítségével mene­kül mindenféle lincselések, akasztások, s más vidám ese­mények elől. Később Rosie, a tevemama, kimúlik, Keyes és Mark viszont kegyelmet kap. Általános összamerikaí béke tör ki. Ez mind szép — de hogyan kerül a köztudottan nem az észak-amerikai si­vatagokban honos teve Texas­ba és Űj-Mexikóba? Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents