Pest Megyi Hírlap, 1980. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-09 / 237. szám

1980. OKTOBER 9., CSÜTÖRTÖK ' 5 rrrr Urem T világ minden tájáré Őshonos, védett fajták Vakolat, műanyagból Üj termékkel bővíti szige­telő műanyagféleségeinek vá­lasztékát a Fűzfői Nitroké- mia. Kikísérletezték a mű­anyag vakolatot, amelyben a homokot a könnyű és jól szi­getelő polisztirol helyettesíti. A Termo-pucc elnevezésű műanyag vakolat színező anyagokat is tartalmaz, így a festésére nincs szükség. Fő­leg lakóházak, különösen a salakbetonból készült épületek külső burkolására javasol­ják Az újdonság kipróbálá­sát már több építőipari válla­latnál megkezdték. Rakétával a jégeső ellen A magyar—jugoszláv kor­mányközi megállapodás alap­ján együttműködést teremte­nek a két ország rakétás jég­eső-e 1 hárító szolgálata között a határmenti mezőgazdasági területek megvédésére a pusz­tító elemi csapások ellen. A szomszédos területek agrár szakemberei évente találkoz­nak egymással, beszámolnak tudományos-műszaki ered­ményeikről és kicserélik ta­pasztalataikat. Az első magyar jégeső-el- hárító rendszer 1976-ban kezdte meg működését Dél- Baranyában. A hároméves kí­sérleti szakasz teljes sikerrel zárult A védett terület mint­egy kétszázezer hektár, s ma­gában foglalja a megye me­zőgazdaságilag legértékesebb részeit. A korábbi években az Állami Biztosító évi 128 mil­lió forint kártérítést fizetett a területen gazdálkodó mező- gazdasági üzemeknek, ez az összeg a védekezés óta évi 49 millió forintra csökkent. Az eredmények ismeretében a Minisztertanács határozatot hozott arra, hogy tovább kell fejleszteni a baranyai jégeső­elhárító szolgálatot és a vé­dekezést ki kell terjeszteni az írszág más vidékeire is. Jelek az éterben Társak a — Az volt a nagy dolog, amikor először adtam le a hívójelemet, a HA 7 VM-et, s válaszolt rá az OK 3 TK Csehszlovákiából, beszéli el az izgalomtól még ma is ki­piruló tizenhárom esztendős Blaskó Csaba. Hobbi és hivatás — Csoda izgalmas dolog, amint ülök, nyomkodom a gombot, adom le a jeleket, s . alahol a világban megtud­ják, hogy Magyarországon, Pest megyében él egy Blaskó Csaba nevű úttörő. Társam hallgatja a vétel jellemzését, megtudja, hol és ki vagyok. Így köszönök el: 73DXSK. Ez azt jelenti a morze nemzetkö­zi nyelvén, hogy sok szeren­csét és távolsági összekötte­tést. Blaskó Csaba nagyon ko­molyan veszi a dolgát. — Ez a hobbim — magyarázza —, de valószínű ez lesz a hiva­tásom is. Sok mindenhez van kedvem. Bütykölök, épülete­ket tervezek, fotózok, de az igazi öröm a rádió. Van sa­ját adó-vevőm, egy RT 25 tí­pusú. Este elé ülök és kibo­csátóm a jeleket. Aztán ka­pom a választ: ti-ti-ti—ti—tá-tá. Apró sípjelekkel bejön a szo­bámba a legújabb barátom Csehszlovákiából, Romániá­ból, a Szovjetunióból, vagy éppen Pécsről, Szegedről. A HA azt jelenti Magyarország, a 7-es azt, hogy Pest megye, a VM pedig a saját rendszá­mom. — Nincs ebben semmi komplikáció — nyugtat meg. — Nehezebb volt a morze ábécé megtanulása. Ma már ez is játék. Egy perc alatt leko­pogok száz betűt, vagy száz­húsz számjegyet. Csak úgy verem a billentyűt. A kérdésre, hány éve hó­dol ennek a szenvedélynek, morzejelekkel válaszol. Cso­dálkozik, hogy én ezt nem ér­tem. — Akkor lefordítom: 1978- tól. — Én már 1978. augusztus 20-án láttalak 'a televízióban. Csaba természetesnek veszi közlésemet. — Sokan láttak. Akkor nyertem az úttörő korosztá­lyúnknak kiírt versenyen, s lettem Budapest úttöröbajno- ka. Ezután következett az or­szágos bajnokság, ott harma­dik lettem. Peca és cifera Dicsérem Csabát, szorgal­mát, kitartását, tanulási ked­vét, mert hetenként bejárni Pestre, az MHSZ-klubba, bi­zony nem gyerekes dolog. Különösen akkor nem, ha a bizonyítvány átlaga is 4,5-öt mutat. — Édesapám táplálta be­lém a híradástechnika szere- tetét. A katonaságnál híradós volt. Ö vitt először magával, de ma már egyedül megyek az összejövetelekre, egyedül adom és veszem a jeleket. Hogy mi érdekel még? Pecáz- ni is nagyon szeretek. Aztán citerázni. Horgászni apuval járok. Amikor citerázom, ak­kor nagyapával és nagyanyá­val , vagyok együtt. Erre. csak télen van idő. Nyáron nagyon sok a munka. Ezen a nyáron különösen sokat dolgoztam. A házépítésben már engem is emberszámba vettek. Az igazi boldogság Figyelem barnára sült ar­cát. kamaszodó arcvonásait, elismeréssel adózom teljesít­ményének. Hozzám hajol: — Azt hiszem, jegyeznek a pá­lyán. — Elszégyelli magát. — Onnan gondolom, hogy az MHSZ Thököly úti klubja a nyáron Boglárlellére települt. Engem is meghívtak. Két hé­tig éjjel-nappal rádiózhattam. A zánkai úttörővárosba há­rom budapesti amatőr rádióst vittek el. Az egyik én vol­tam. Hévízgyörkről. Csaba arca gondolkodóvá válik. Szava is csendesebb. — Mit tetszik gondolni, sike­rül bejutnom a Puskás Tiva­dar híradástechnikai szakkö­zépbe? Az lenne aztán az iga­zi boldogság! Fercsik Mihály — Menjen el egyszer Szent- lőrinckátára, azt nézze meg! Halálra fóliázzák magukat az emberek, úgy hullanak, mint ősszel a legyek! — hallottam nemegyszer ilyen vagy hason­ló megjegyzéseket, amikor Nagykátát vagy a környékét jártam. Kíváncsiságom vé­gül is elvitt Szentlőrinckátá- ra. Hétszáz négyzetméter Ha teljesen tájékozatlanul érKezem a községbe, aiusor is azonnal feltűnt volna a szouatlan látvány, ami elém tárult. Végig, amerre elhalad­tam, sátrait tenér tömegebe utKozött a tekintetem, joior- roán sehol egy talpalatnyi szabad fold. Amerre csak men­tem, az udvarokban mint óriás, Kövér hernyók, kettő, három, néhol négy fóliasátor is ter­peszkedett. Es a fóliasátrak mellett majd mindenütt va­donatúj vagy most épülő csa­ládi hazak sorakoztak, gőgö­sen körbekerítve beton vagy kóiábazatú, cifra vaskerítések­kel. az idő kegyes volt, szikrá- zóan sütött a nap, a tenér műanyag sátrak, a vadonatúj házak, a kék egű Dél hangu­latát idézték, íoKént az ísko- ia melletti utcában az egyik hófelfer, csiszolt kőből kira­kott családi ház. Még látszott, hogy nincs teljesen kész, ke­rítés senol (!), de az építke­zéssel feldúlt terület középén itt is két nagy fóliasátor na- salt a törmelék között. A fiatal tulajdonosok, Zombo- ri István és felesége éppen a sátorból jöttek kifelé. — Hétszáz négyzetméter az alapterülete a két sátornak, retket és zöldpaprikát ter­mesztünk. — Ebből épül ez a gyönyörű palota? — Természetesen. — Rengeteg munka, erő­feszítés, nem? Mikor tudják csinálni? — Főként a féleségem dol­gozik, ő most gyesen van. Veszíteni is lehet — Két ilyen sátor mennyi munkát igényel egy nap? — Hú! Hát ezt nem lehet igy megszámítani. Ha azt akarja az ember, hogy lát­szatja legyen, mindig van tennivaló, hajnaltól öreg es­tig­— Mióta csináljáki — Két éve. — Szeretik is? — Mi nem. Inkább csak muszájból csináljuk, kell a pénz. Édesapáink nagyon szeretik ezt a munkát! Per­sze, amikor ott tartunk, hogy zsákba szedhetjük a termést, az már gyönyörű — és a fia­talasszony kerek, szőke hajjal keretezett arcán hirtelen iga­zi, boldog nevetés ömlik szét. — Mert az már könnyebb? — Nem. Nem azért. Tudja, ilyenkor már látjuk, hogy mennyit ér, amit dolgoztunk. — Úgy hírlik, hogy itt Génforrásul A magyar állattenyésztés sikeresen előzi meg az ősho­nos gazdasági állatok kipusz­tulását; a 6 évvel ezelőtt in­dított programon eredménye­sen dolgoznak a szakemberek. Noha a nagy múltú fajták teljesítménye kétségkívül el­marad a korszerű árutermelő állományoktól, viszont fölény­ben vannak az általános el­lenállóképesség, az igényte­lenség és az alkalmazkodó­képesség terén. Ezek a fajták génforrásul szolgálnak a te­nyésztési munkához, emiatt is fontos az állatok tartása, felnevelése. Miután évtizede­ken, sőt évszázadokon át jel­lemzői voltak a magyar ál­lattenyésztésnek, kipusztulá­sukkal szegényebb lenne az állattartás is, és lehetetlenné válna az ágazat fejlődésének történeti szemléltetése. halálra fóliázzák magukat az emberek. Igaz? — Van benne valami — húzza össze a homlokát el­gondolkozva Zombori István. — Komolyan mondja? — Az igazság az, hogy ez a munka nemcsak fizikailag terheli meg az embert, hanem idegileg is. Mert, hogy túl sok befektetéssel, meg rizikó­val jár. Ha minden bejön, nagyon szépen lehet keresni, de ha nem, sokat veszít az ember. Juhász Ferencné alig húsz­éves fiatalasszony. — Látom, maguk is fóliáz­nak. A fiatalasszony arca kellet­len grimaszba rándult. Várat­lanul egy kis Volkswagen teherautó kanyarodott a ház elé, dugig hordóá káposztával. Megérkezett a férj és az anyós. Mint később Juhász Istvánodtól megtudom, a fiatalok szállítják az alföldi megrendelőkhöz a savanyított káposztát, amit ketten a fér­jével készítenek évek óta. Akik túlzásba viszik — Hogy van-e fóliánk is? Ajaj! NeKÜnk volt legelsőnek a iaiuban. — Azt hallottam, hogy a szent lormckataiak halálra dolgozzák magukat. — Hát tudja, a pénz meg- bolondítja am az embert! Re­gen jó volt akárhogy, de most! Minden kell. Ház, autó, nyaraló. — Azt mondják, hogy túl­zásba viszik a szerzést. Miért? — Fene tudja! Én itt szü­lettem a faluban. Nagyon szegények voltunk. Pedig ak­kor is dolgoztunk ám! En­gem, ötéves sem voltam, anyám hajnali négykor kiza­vart az állatokhoz. Szó, ami szó, már én meg sem tudom állni dolog nélkül. Én reg­geltől estig csak dolgozni sze­retek, bizisten! Aztán most még látszatja is van! — Azt mondják, hullanak itt az emberek, mint az őszi legyek! — Na ja! Mert csak pén­zük van, de eszük az nincs, nem tudják elegüket. Túlzás­ba viszik. Másutt virág van — És maguk? — Hát mink is. Hiába, mi már ilyenek vagyunk. — És a fia meg a menye? — Eleinte nem fűlött a fo­guk a munkához, de most már a menyem is rájött a pénz ízére. Ügy fóliázik, hogy öröm nézni. J. Béla (nem kell a neve­met kiírni, hallja?). — Sokat dolgoznak aszent- lőrinckátaiak? — Reggeltől másnap reg­gelig! — Gazdagok, ugye? — Meghiszem azt! Ha van szeme, látja ezt a sok gyö­nyörű házat, de belülről is szolgálnak őshonos szarvasmarhafaj­tánk, a magyar szürkematha több gulyában él az ország­ban. A hortobágyi racka juh, amelyet a honfoglalók hoztak magukkal, fehér és fekete színváltozatban tenyészik. A cigája juh — ez a fajta a XVI.—XVII. században ter­jedt el hazánkban — szintén a génrezervátumokban él. A cikta juhot is megtalálni a kijelölt állattelepeken. Védett sertésfajtánk, a mangalica, kétféle változat­ban marad fenn az utókornak. A magyar tyúk 5 fő változatát tartják a gazdaságokban az Országos Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség irányításával. A magyar lúd három változata is megtalál­ható a kijelölt telepeken. I meg kéne nézni a feredőszo- bákatl Az uraknak nem volt ilyen hajdanán! T. Józsefné: — Megszállott falu ez. Másutt van virág, meg csinos kis udvar. Itt minden talpalatnyi földet hasznosítanak, itt még a ta­nítók is fóliáznak. Csak a munka, a munka. Nem is tudnak pihenni, szórakozni. Meg aztán egymást hajszol­ják bele. Ha az egyiknek két fóliája van, a szomszéd biz­tos, hogy azonnal megtoldja a magáét. Tudja milyen iri­gyek egymásra? De hogyan vélekedik a mendemondáról a község ve­zetője? Keményen dolgozni Kákái Ferenc tanácselnök mosolyogva ingatta a fejét. — Persze, hogy eljutott hozzánk is ez a kósza plety­ka. — És? Semmi alapja? — Utánanéztünk. Csak azt mondhatom, bármikor kiállók vitatkozni azzal, aki azt ál­lítja, hogy nálunk nagyobb a halálozási arány, mint bárhol. Tavaly egyetlen, viszonylag fiatal, 53 éves asszony halt meg, az is örökölt szívbajban és nem fóliabetegségben! — Mi az oka, hogy itt ilyen megszállottan szorgal­mas emberek élnek? — Az a keserves élet, ami itt volt, megtanította az embereket keményen dolgoz­ni. Ez a falu több évszázados elmaradását húsz év alatt majdnem teljesen behozta. Ezzel a fóliázással nálunk az egyéni és a népgazdasági ér­dek csodálatosan összetalál­kozott. Ha végigsétált a falun, tapasztalhatta, mekkora épít­kezés folyik. 1956-ban még 80 százalékban földes, vert falú, nádtetős házak álltak itt, ma azt hiszem, összesen hét vagy nyolc régi ház ma­radt. Természetesen ennek ára is van! Persze hogy van hajtás! De ősztől tavaszig, olyan primőr áruk tömegét termelik meg, amivel sok vá­rost ellátnak. Annyit termel­nek, hogy a szerződéseken túl, a szabadpiacra is tudnak árut vinni. — Jó az, hogy ezek az em­berek — ők maguk mondták — reggeltől reggelig megállás nélkül dolgoznak, csak dol­goznak? — Az emberek a munká­jukkal értékeket, házat, ko­csit teremtenek maguknak, némelyik még nyaralót is. Tehát megvan a céljuk, ami boldoggá teszi őket. — És csak ez boldogítja az embert? — Értem a kérdését. Erre is csak azt válaszolhatom, először meg kell teremteni az embernek a maga anyagi szükségleteit. A fürdőszobás ház, a kocsi (ami kiszabadí­totta a falusi embert röghöz kötöttségéből!) is kultúra. S. Horváth Klára ŐCiiSűIű . EGY LÉPESSEL A DIVAT ELŐTT! Milyen az őszi-téli divat? És ami a vásárlókat a legjobban érdekli: mi kapható a szövetkezeti áruházakban és szaküzletekben. Mindezt megtudhatják a kedves vásárlók az ÁFÉSZ és a Skála-Coop közös, műsoros divatbemutatóján. Ami itt látható, megvásárolható! Az országos szövetkezeti divatbemutató-sorozat Pest megyei eseménynaptára: október 9-én 19.30 órakor Jászkarajenőn, a Művelődési Házban: Dél-Pest megyei ÁFÉSZ október 13-án 16 órakor Kocséron, a Művelődési Házban és 19.30 órakor Nagykőrösön, a Toldi iskolában: Nagykőrös és vidéke ÁFÉSZ október 30-án 16 és 19.30 órakor Cegléden, a Szabadság moziban: Dél-Pest megyei ÁFÉSZ A műsorban fellép: Máté Péter Gaál Gabriella — Nógrádi István Zalatnay Sarolta Böröczky József | a Bergendy együttes és a Skála-Coop háziasszonya Műsorvezető: a televízió népszerű bemondója. SKAlA-g@®(F> Megszállott falu? Az a keserves élet, ami itt volt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents