Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

1980. SZEPTEMBER 6., SZOMBAT KONFERENCIA BUDAPESTEN Kortárs zene cseréje Október 5. és 10. között rendezik Budapesten a szo­cialista országok zenei alap­jainak konferenciáját. A ta­nácskozás témája, hogyan le­hetne a kortárs zene cse­réjét különösen propagálni, az eddiginél hatékonyabban ter­jeszteni. A konferenciát a Magyar Népköztársaság Mű­vészeti Alapja megbízásából a zenei alap vezetője, Gyöngy Pál szervezi. Eddig a következők jelez­ték érkezésüket: a Szovjet­unió Zenei Alapjának elnöke, Woskanjan; vezérigazgatója, Radovinszkij, valamint egy zenetudósnő, Kozacseva; a prágai cseh alap igazgatója, Vladimir Sevcik és a szlovák küldött, aki Pozsonyból jön, Alojz Stuska igazgató. Raj­tuk kívül még két elnökségi taggal is képviselteti magát a szlovák 2enei alap. Bul­gáriából eljön Georgi Kos­ion, a Bolgár Zeneművészek Szövetsége főtitkára, elnöké­vel, Ljubomir Sagaevvel és a zenei alap igazgatójával, Mi­hail Leonarditsch-csal. A konferencia színhelye a Fé­szek Klub gobelinterme. A résztvevők számos koncertet is meghallgatnak. Társadalmi segítség Olvasópark A dunaharaszti nagyközsé­gi tanács és a Ráckevei (So­roksári! Duna-ági Intéző Bi. zottság Dunaharaszti köz­pontjában olvasóparkot léte­sített. A földmunka 54, a fel­szerelés (padok, asztalok és a fölöttük levő tető! 48 ezer forintba került. Többen tár­sadalmi munkájukkal segí­tették a hangulatos kis park mielőbbi elkészítését. A kö­zelben levő általános iskola alsótagozatosai pedig vállal­ták, hogy rendszeresen lo­csolják, gondozzák a füvet. A néhány héttel ezelőtt át­adott olvasópark népszerű a lakosság körében. Szombat- vasárnaponként — jó idő ese­tén — valósággal tömve van. KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A népművészet élő hatása A magyar népművészet egy­sége változatosságában rejlik. A matyó minták rendkívül erős színdinamikával rendel­keznek, a kalocsai hímzések formavilága gazdag, a sárkö­zi díszek mértéktartóak. És Bereg? A beregi motívumok? Érettek a takarékosságban, ez a gazdagságuk. Ez a takaré­kosság mind az alakzatok vo­nalvezetésére, mind a színekre érvényes. Ez határozza meg a vőfélykendők, dísztörülközők, tiszajáró kendők rajzolatait, tónusait. Sokszor lép előtérbe a lila, nem marad segédszín. Egyszerűségében pompás a kenyeres tarisznya és a több árnyalatra osztódó guzsalyfa- ragás, s nyugalmat, méltósá­got áraszt a fehér-fekete szí­nekre tagolódó gyászabrosz, melyet Barát Zsófi készített 1911-ben. A beregi népművé­szetet a nagykőrösi Arany Já­nos Múzeumban láthatta a közönség. Faragások, ékszerek A népművészet nemcsak a múlt tartozéka, él a jelenben is, ezt igazolja Bodrogi Sán­dor nagykátai alkotó tevé­kenysége. Él és új elemmel gyarapodik, általa is. Bodrogi Sándor fába faragta édesany­ja és édesapja portréját, Pe­tőfit, és a sok kanál, sótartó, ustor, dísztök, merőkanál mel­lett kiemelkedik a vizslafejes pásztorbot és a madaras min­tájú csanak. Művészetének azonban legizgalmasabb része a lószőrből készült ékszerso- rözat, mely valóban páratlan és egyedülálló. Érdemes volt megtekinteni munkásságát a tápiószelei Blaskovich Múze­umban, melynek állandó anya­ga is sok érdekes művet vil­lant fel az orrszarvúkoponyá­tól és medvebőröktől tibeti tőrig, fütyjyőfcsészéig. Itt lát­ható Basaitt és Kisfaludy Ká­roly több festménye és egy rendkívül érdekes Szent György-szobor a XV. század­ból — továbbá több emlék II. Rákóczi Ferenc környezetéből, Nagybányán készült festmény és a „Kincsem” díjai, az egyet­len lóé, mely nem vesztett el egyetlen világversenyt sem. 48-as honvédarcok Plohn József, a híres vásárhe­lyi fényképész 1869-ben szüle­tett és 1944-ig élt. Járt nála sok­szor Tornyai János, Rudnay Gyula, tőle tanulta a fénykép­színezést László Fülöp. Komoly néprajzi tett, hogy fotósorozat­ban örökítette meg a vásárhe­lyi tanyákat, s egyik megren­dítő ciklusa 1903-ban készült 131, akkor még élő, 70 év kö­rüli 48-as honvédről. Ki kard­dal oldalán, ki díszmagyarban, ki bottal, rongyosan jelenik meg — gazdag, szegény egy­más mellett —, de egyik sem megengedő arccal. Szelídségé­ben is legszigorúbb a tekinte­te Tóbiás Mihálynak, a szá­zadforduló ismeretlen napszá­mosának, akit gatyában, sze­génységben felejtett a kor, a feudálkapitalizmus. Szemében Tiborc csöndes haragja villan. (A képeket a ceglédi Kossuth Lajos Múzeumban láthatjuk.) Gy. Vad Erzsébet művei Eddig is a virág volt festé­szetének fő témája. Most még inkább. Több, mint motívuma; egész élete. Budaörsi kertjének színvilágát elemzi — dáliák­ÉSasn Beregi minta ban, rózsákban, peóniákban, s miközben elemzi, emberi ér­zelmek válhatnak szemérmes megnevezéssel láthatóvá. A másik festői otthona a Nagy­kunság. Ezt a nyugodt sík­vidéket nem panorámában lát­tatja, hanem tárgyakkal érzé­kelteti. Erőteljes egyszerűség jelenik meg a túrkevei pa­rasztszékben, és keresztapja évtizedek hőségét, esőjét fel­fogó csálés kalapjában. Rajta a budaörsi kert virága. Gy. Vad Erzsébet festészetében nemcsak a túrkevei, hanem a budaörsi táj is megjelenik. Túrkeve székkel, kalappal Budaörs virággal. Egyetlen sűrített csendéletén, legjobb festménye ez; két táj lélegzik. Címe; „Nagykunsági szék” — szerzője Gy. Vad Erzsébet. (A kiállítás színhelye a túrkevei Finta Múzeum volt.) Losonci Miklós TANACS, SEGÍTSÉG A PETI-NEL • Akik elégedettek, s akik nem Július 21-i számunkban a Pályamódosítás másodszor cí­mű cikkben azt mondta Bálint Angéla, Alsónémedi általános iskolájának volt nyolcadikosa: — A hely hiánya miatt ta­nácsoltak el a Vámos Ilona egészségügyi szakiskolából. Pe­dig nagyon szeretnék ápolónő lenni... A második helyen a Kállai Éva egészségügyi isko­lát választottam. Onnan is el­utasítottak. Ügy vélték, hogy keressek állást a bölcsődé­ben ... Még reménykedem. Most elküldtem a jelentkezési lapot a Pest megyei Pályavá­lasztási Tanácsadó Intézetbe. Talán tudnak segíteni.., Mi lett a Bálint Angélához hasonló cipőben járó több száz nyolcadik osztályt végzett fia­tallal, akiket a továbbtanulás­ra megjelölt két iskola egyike sem fogadott? A kérdésre a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézetnél kerestük a feleletet. Idén duplája Szabó Sándorné, az intézet — a PETI — igazgatóhelyette­se az adatokkal kezdi: — Ebben a tanévben 10 ezer 773-an végeztek a megye álta­lános iskoláinak nyolcadik osz­tályaiban, 700-zal többen, mint tavaly. Ugyanakkor a tovább­tanulásra alkalmas helyek szá­ma lényegileg nem változott, s a módosulások sem éppen kedvezőek: a fővárosi iskolák, szakmunkásképző intézetek éppen a nagy érdeklődéssel övezett szakmákban — mint az óvónői, kereskedelmi, egész­ségügyi — kevesebb helyet juttathattak a Pest megyei gyerekeknek, mert Budapesten is több gyerek hagyta el a nyolcadik osztály padjait, mint a korábbi években. — A hatása? Elsősorban az, hogy idén az elmúlt évi 348 gyerekkel szemben 687-et uta­sítottak el mindkét általuk megjelölt középfokú taninté­zetből. Ezeknek a jelentkezési lapjai a pályaválasztási tanács­adóhoz kerültek, s mindőjüket behívtuk. Igyekeztünk gyorsan cselekedni, mielőtt másokat vennénk fel az iskolákba. A tapasztalatokról feltétle­nül érdemes szólni. Elsősor­ban: az elutasítottak zöme — 512 — lány volt, s azért ala­kulhatott így, mert ők főleg a hagyományosan nőinek tartott szakmák felé orientálódtak, mint például a bolti eladói, kozmetikusi, óvónői munka. Legfeljebb másutt Az elutasítás okai között leg­alább annyira gyakori, mint az iméntiek, hogy a tanuló gyen­ge képességű, tanulmányi eredménye nem elégséges az iskolatípus igényeihez. Tény, hogy a hiányszakmá­kat oktató iskolákban — ilyen például az építőipari, textilipa­ri,' élelmiszeri pari — szinte mindenkit felvettek, s érdekes az idei jelenség: betöltötték a helyeket a korábban hiány­szakmának számító mezőgaz­dasági pályákon is. — Mi lett a gyerekek sorsa? Csak a 80 százalékuk jött el a tanácsadásra, valószínűleg azért, mert a többiek jobb eset­ben fellebbezéssel, rosszabb esetben — nem titok — pro­tekcióval próbáltak boldogul­ni. Ha már a negatív jelensé­gekről beszélünk: megesett, hogy egy gyerek egyidejűleg több jelentkezési lappal is próbálkozott, s kettő helyett akár 3—4 középiskolába is kér­te a felvételét. Az ilyen ügyek­ben az általános iskola peda­gógusai jártak el szabálytala­nul. — Ami a lényeg: akik meg­jelentek a tanácsadáson, szin­te mindannyian az érdeklődé­süknek megfelelő pályát talál­tak. Egy harmaduknak — 186 fiatalnak — az eredeti tervét is sikerült valóra váltania, leg­feljebb nem abban a fővárosi iskolában tanulhat, ahová je­lentkezett, hanem egy másik, esetleg Pest megyei iskolában, de azt tanulhatja, amit szere­tett volna. — Sokféle tanulságot kínál az idei év: mindjárt az első, hogy gyakori még a családi összhang hiánya, s a szülők is sokan táplálnak irreális vá­gyakat. Erre utal a tény, volt olyan gyermek, aki nem is bánta, hogy nem vették _fel, ő ugyanis nem autószerelő, ha­nem villanyszerelő szeretett volna lenni, s erre csak a ta­nácsadáson derült fény. Kö­rülbelül 80 ilyen esetünk volt. — A másik: még mindig előfordul az általános iskolai pedagógusok hiányos szakis­merete. Kiderült: van nevelő, aki nem is tudja, hogy Pest megyében képeznek élelmi­szer-analitikusokat, áruforgal­mi szakembereket, postafor­galmi dolgozókat. Míg a PET1- nél mintegy 150 féle szakmát ajánlottunk, az iskolákban alig 50-60-at. Jelentkezési hibák — Azután az esélycsökkentő jelentkezési hibák sem ritkák. Például mindkét helyen azo­nos típusú szakközépiskolát jelölnek meg továbbtanulásra, vagy az egyik helyen üresen maradnak a rubrikák. Ismer­nie kell az iskoláknak az egyes szakmák kizáró okait is; pél­dául a lúdtalpas gyerek nem jelentkezhet bolti eladónak, vagy a szemüveges gépszere­lőnek. Legalább 20—25 eluta­sítás ilyen okok miatt történt. A tanácsadással, annak ered­ményével a pályaválasztási szakemberek tehát elégedettek lehetnek. Arról nincs adat, hogy vajon a gyerekek, s a szüleik is elégedettek-e. Bizo­nyos viszont, hogy sokan kény­szerültek megalkudni remé­nyeikkel. A fővárosban szán­dékozott tanulni az elutasítot­tak kétharmada, Pest megyé­ben az egyharmada, s az elhe­lyezkedésnél végül is fordított lett az arány. V. G. P. A NYELVTUDOMÁNY NEMZETKOZISEGE Magyar hagyományok Négy napon keresztül Bu­dapest volt az európai nyel­vészet fővárosa: szerdától szombatig itt tanácskozott a Societas Linguistica Europaea UJ POLITIKAI KÖNYVEK A szocializmus és a forradalom Olyan korban élünk, amely­ben valóban nagy, forradalmi változások mennek végbe. S ezek a változások szinte min­dig fájdalommal járnak, a régi nem egykönnyen engedi át a helyét az újnak, a szü­lető sokszor vérben fogan. Századunkban tanúi lehetünk a példátlan forradalmi di­namizmusnak, a változások mélyrehatóak, gyors ütemben alakítják át társadalmi, po­litikai arculatát. Konkrétan: tovább erősödnek és bővülnek a szocializmus pozíciói; a nem­zeti felszabadító mozgalmak győzelmei új távlatokat nyit­nak a függetlenné vált or­szágok előtt; fokozódik a harc a kizsákmányoló rendszerek ellen és mind nagyobb mé­reteket ölt a forradalmi de­mokratikus, az imperialista­ellenes mozgalom. Ezért is időszerű K. I Zaradovnak a Szocializmus, béke, forrada­lom című könyver amelyet a Kossuth Könyvkiadó most jelentetett meg. Nagy vonzerő SzSnte naponta új problé­mákkal kerülünk szembe, amelyek elmélyült elemzést és alkotó döntéseket követel­nek, megkívánják, hogy tisz­tán lássuk a végbemenő ese­mények lényegét, a világ fej­lődésének távlatait. A szov­jet szerző ehhez nyújt segít­séget tanulmányában. Az első részben a leninizmusnak dalmat, és további tökéletesí­tésével, a kommunizmusba va­ló átmenettel kapcsolatos fel­adatok megoldásán munkál­kodik. Körültekintő munka PersZe a szocializmus épí­tése sincs híján a hibáknak, mind a gazdaságban, mind a társadalmi tudatban jelentkez­nek problémák s azok meg­szüntetése körültekintő mun­kát igényel. A kommunisták például nem hunyhatnak sze­met afölött, hogy a szocializ­musban a gazdaság az adott pillanatban valamilyen for­mában megelőzheti a politi­kát, vagy a politika nem reá­lisan méri fel a helyzetet. Er­re nálunk és más szocialista országokban is volt példa az ötvenes évek táján. A szocia­lista államban azonban meg­van a készség, hogy ezeket a problémákat a dolgozók be­vonásával megoldja és állan­dóan fejlessze a szocialista demokráciát. A szerző foglalkozik a jö­vővel is, tudományos alapos­sággal bizonyítja, hogy e2 csakis a forradalom győzel­mének megszilárdítását ered­ményezi. Mindezt a könyv alapgondolatával támasztja alá Zaradov, vagyis, hogy a világforradalom napjainkban minden eddiginél nagyobb ará­nyokat öltött, szociális össze­tétele bővült, résztvevőinek száma hihetetlénül megnőtt. Az elméleti jelentőségű munka jól tükrözi a valóságot és arra ösztönzi a kommunis­tákat, hogy az eddigieknél is fokozottabban védjék a bé­ke, a demokrácia, a társadal­mi haladás és a szocializmus eredményeit. Gáli Sándor XIII. kongresszusa. A jelentős tudományos esemény alkalmá­ból' a „polgármesterrel”, azaz a rendezvény fő szervezőjével, dr. Rőt Sándor egyetemi ta­nárral beszélgettünk. — Írhattuk volna azt Is: Európai Nyelvészek Egyesü­lete. ön azonban a latin elne­vezést ajánlotta. — A szervezetnek Societas Linguistica Europaea a hivata­los neve, s ez nagyon fontos dolgokat jelez — válaszolt dr. Rőt Sándor. — A latin névvá­lasztás arra utal, hogy a múlt ugyanolyan szerves része a tu­dománynak, mint a jelén, vagy akár, a jövő. Ezt azért hangsú­lyozom, mert újabban léteznek túl formalizált nyelvi irányza­tok, amelyek szakítanak a múlttal, és a jelentést kiszorít­ják a formák leírásával szem­ben. A nyelv viszont elsősor­ban érintkezési eszköz, érzel­mek kifejezője, azaz — szem­ben a modern irányzatok meg­állapításaival — nemcsak for­mája, de tartalma is van! — Mi volt a budapesti kong­resszus fő témája? — Elsősorban a mondattal foglalkoztunk. Hogy miért? A tudósok körében már régóta vita folyik arról: mi a nyelv fő alkotó eleme? Sokan azt ál­lították — és állítják ma is —, hogy a szó. Az amerikai nyel­vészek, élükön Homsky pro­fesszorral, azonban felismer­ték: a mondat az első számú alkotó elem. Nem kis büszke­séggel jegyzem meg, hogy a magyar nyelvészek már a múlt században is mondatceníriku- sak voltak, azaz, a nyelv elem­zésében szép hagyományaink vannak. — A kongresszus tanulságai alapján hogyan látja; merre tart a nyelvészet? — A nyelvtudomány — nem most, már korábban — nem­zetközivé vált. A tudósok Bu­dapesten sem csupán saját nyelvük problémáival, hanem idegen nyelvekkel is foglalkoz­tak. H. L századunkra gyakorolt hatá­sát vizsgálja. Rámutat, hogy a leninizmus az az elmélet, amelynek helyességét az élet újból és újból igazolja. S ezt nemcsak a szocialista orszá­gok eredményei, hanem a vi­lág más tájain lezajlott ese­mények is mutatják: világos és átfogó világnézetet keres­ve a marxizmus—leninizmus felé fordulnak a proletárok milliói, a haladó gondolkodá­sú emberek valamennyi or­szágban, mindazok, akik ag­gódnak az emberiség sorsáért, s akik elítélik az imperializ­mus agresszióit. A marxizmus—leninizmus­nak nagy vonzereje van a tőkés társadalmak különböző rétegeiben, kiváltképp a fia­talság körében. Ezt magam is tapasztaltam a napokban Koppenhágában, a Dán Kom­munista Párt lapjának, a Land cg Folknak a fesztiválján. A kétnapos ünnepségen csak­nem kétszázezren vettek részt, főként fiatalok, akik nagy figyelemmel hallgatták a szó­nokokat. s maguk is vitatkoz­tak, érveltek a szocializmus esZméi mellett Még a polgári lapok is elismerték, hogy a kommunista fesztiválnak nagy vonzereje van a fiatalságra. A szerző könyvében szintéit sok példát hoz fel a marxiz­mus—leninizmus terjedésére. Bizonyítja, hogy egyre széle­sebb körű a rokonsZenv, amely a barátságban, a szolidaritás­ban, a testvéri kapcsolatok erősítésében ölt testet. Szerte a világon nagy figyelemmel kísérik a Szovjetunió és a többi szocialista ország ered­ményeit. Reális lehetőség A továbbiakban Zaradov a békés egymás mellett élés és a forradalmi folyamat fejlő­dését vizsgálja. Az enyhülés forrásait ismertetve kifejti, hogy mi késztette az imperia­lista hatalmakat, hogy tár­gyaljanak a szocialista orszá­gokkal, s hogy most miért tá­madják aZ enyhülést, miért és hogyan próbálják vissza­fordítani a fejlődés útját. Ez azonban egyre nehezebb, hi­szen a gazdasági-katonai egyensúly megteremtődése, a béke erőinek erősödése, a szocializmus eszméinek tér­hódítása nem teszi lehetővé, hogy az agresszív körök tar­tósan megakadályozzák az enyhülés eszméinek terjedé­sét. Létrejött a reális lehe­tőség az imperializmus ag­resszív politikájának meghiú­sítására, az új világháború el­hárítására. A tanulmány a továbbiak­ban a fejlődő, erősödő szo­cializmus eredményeit és problémáit elemezve megál­lapítja, hogy napjainkban a szocialista közösségek orszá­gai elérkeztek a fejlett szo­cialista társadalom építésének szakaszába. a Szovjetunió pedig felépítette ezt a társa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents