Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-28 / 228. szám

198a. SZEPTEMBER 28., VASÁRNAP Lukács György hagyatéka A magyar könyvkiadás idei • egyik nagyszabású vállalko­zásaiként útjára indítják a Lu­kács-archívum és -könyvtár Lukács György Hagyatékából című könyvsorozatának első köteteit. A forráskiadványok az egyes kéziratokat eredeti nyelven, többnyire németül közük. Magyarországon elő­ször jelenik meg A drámaírás főbb irányai a múlt század utolsó negyedében című mun­ka, Lukács Györgynek 1910— 1911-ben írt Naplója, vala­mint az 1913-ban alkotott íté­lőszék című tanulmánya. KÉPZŐMŰVÉSZÉT! VILÁGHÉT Környezetünket formálva A KISZ Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért akciója keretében tavaly meghirdetett művészeti pályázatok díjnyer­tes alkotásaiból nyílt kiállítás tegnap Budapesten, a Tanács körút 4. Szám alatt. A kiállí­tást — s egyben a képzőművé­szeti világhét hazai esemény- sorozatát — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára nyitotta meg. A többi között elmondotta: Meghívó — reklám — hírverés MEGLEPETTEN álltam a Vörösmarty téren. — Nagy húzás — bökött ol­dalba egy beatzenész, aki éppen próbára sietett a bu­dapesti Művészetek Házá­ba. Tényleg jó ötlet volt, ma is őrzöm az emlékét annak a tavaly karácsonyi látványnak: körülbelül öt méter magas fenyőfát he­lyeztek el a tér közepére, az ágaira felaggatták az év legsikeresebb nagylemezei­nek borítóit, s persze oda­kerültek a legfrissebbek is. Annál színesebb kará­csonyfát nemigen láthat­tunk. Az életrevaló ötletek között is ünnepien ritka volt. Azt persze, nem lehet pontosan kimutatni, hogy hányán vettek ajándékba hanglemezt e reklámfogás , hatására, de nehéz elkép­zelni, hogy hatástalan ma­radt volna. Már azért is, mert újabb hasonló ötleten törik a fejüket az Állami Könyvterjesztő Vállalat propagandistái és a zené­szek — távolról sem csak a beatmuzsika művelői — akik ma is büszkék a 1 kiakasztott, lemezborítójuk­ra. Egyszerű reklám mondhatnák; és mondják is sokan, mégpedig lebe­csülő éllel: a hangverseny művészeti, kulturális pro­dukció, a hanglemez pe­dig árucikk, és a keres­kedelem köztudottan nem tud megélni reklám nélkül. Csakhogy a jó bornak is kell a éégér — ezt bizo­nyítja a valóság, és erről nem tud, vagy nem akar tudomást venni a népmű­velők többsége. Persze, ez nem csupán Pest megyéről mondható el, de marad­junk a magunk portáján, pontosabban a magunk portálján. Sokatmondó tapasztalat, ha végigmegyünk egy köz­ség vagy város utcáján, és csak a tizenötödik, vagy huszadik ember tudja meg­magyarázni, hogy merre is van a művelődési ház, a klubkönyvtár, vagy a könyvtár. Előfordult, hogy még ennél is hosszabb volt a kezüket tanácstalanul széttárok sora. Ezeken a helyeken szinte bizonyos, hogy a keresett intézmény­re kis sincs írva a rendel­tetése, vagy ha igen, akkor a fal színébe beleolvadó betűkkel. A közművelődé­si intézmények jelentős ré­szénél egy-egy 100 wattos izzó szolgál külső világí­tásként. A rendszeres programokat egyáltalán nem hirdeti plakát, tehát az utcán sétáló aligha tud­ja meg, hogy odabenn nyolc-tíz közművelődési kiscsoport működik. Az al­kalmi műsorokból többnyi­re készül hirdetmény, amit kitesznek a falra, párhuza­mosan az úttal. Az embe­rek elmennek mellette. És a népművelők panaszkod­nak az érdektelenségre. Persze, nem telik min­denhol égbe szökő reklám­ra. Az mégis elgondolkod­tató, hogy a jól, lelkesen dolgozó népművelők mun­kája is sok esetben észre­vétlen, hatástalan marad, mert rossz a hírverés. Íme egy példa: sokszorosított papírlapot találtam az egyik községi művelődési ház igazgatójának aszta­lán. Pontosan így szólt a szöveg: Meghívó. Értesítjük a tisztelt érdeklődőket, hogy X. művelődési ház szervezésében 1980. szep­tember 15-től, a kora esti órákban új szakkört indí­tunk. Szeretettel várjuk mindazokat, akik a fotózás (na végre! — a szerző) iránt érdeklődnek. A szak­köri tagsági díj havonta 20 forint. Jelentkezni lehet a művelődési házban, hétfőn, szerdán, és pénteken, az esti órákban. Félő, hogy nem sokan jelentkeznek, talán nem lesz idejük elol­vasni a tisztelettel és sze­retettel írt hirdetményt, mert tíz szó többet elérhet­ne, mint tíz nyomtatott sor. S ha már a meghívóknál tartunk: formájuk mindig feszesen téglalap alakú, egy vagy kétoldalasak és lehetőleg jól teleírtak, rá­adásul szövegük a lehető legkonvencionálisabb. Eze­ket aztán a rendezvény előtt — majdnem mindig idejében — postán elkül­dik a feltételezett érdeklő­dőknek. Ma még elképzel­hetetlennek tűnik a kör­alakú, esetleg középen ki­vágott, vagy geometriailag szabálytalan meghívó, amely már formájával is felkeltené a .figyelmet. Azt Se fedeztük még fel, hogy ingyenes reklámügynökök lehetnének a munkahelyi öltözőőrök, ha minden dol­gozó szekrényébe becsúsz­tatnák, vagy az ajtókra akasztanák a meghívó cé­dulákat. Kihasználatlan le­hetőséget jelentenek az erősítők, a hangfalak is. Mintha elnémultak volna. Meglehet, sokan túl olcsó reklámeszköznek tartják a helyi csúcsforgalom idején a hangos hirdetést. IGAZ, a r0klám mindig pénzbe kerül és a művelő­dési házak többségének er­re a célra nagyon keveset engedélyez a költségvetés. PMckevén az Ács Károly művelődési házban évente mindössze ezer forintot költhetnek reklámra, s az ellenpélda: Törteién nyolc­vanezret. Az előbbi helyen tehetetlenek, az utóbbin jól hasznosítják a pénzt. De sajnos, a ráckevei pél­da általánosabb a közsé­gekben. A reklám ugyan pénzbe kerül, de pénzt is hoz, s ami ennél is fonto­sabb: közvetíti a művelődés lehetőségeit azok felé, aki­kért a művelődési házak­ban dolgoznak. Mint sok­szor, most sem hivatkozha­tunk kizárólag a szűkös költségvetési keretre. Hi­szen a meghívók — nem szégyellni való. —: jó, rek­lámízű megfogalmazása, formájuk érdekessége, vál­tozatossága, a hangos hir­detés, a plakátok útra me­rőleges elhelyezése nem okoz többletköltséget. Mint ahogy az sem kerülne sok­ba, ha a mozi előadásai előtt diafalmről vetítenék a művelődési ház prog­ramját, sőt, ha saját ren­dezvényükön reklámoznák szakköreiket, várható mű- soyjikat. Mert nem kell fel­mérést készíteni, hogy ki­mondhassuk: sofc helyen a lakosság nagyobb része nem is tud a művelődési házak kínálatáról. Kevés kitalálni a jó programot; kevés körülte­kintően előkészíteni — tudni kell eladni is. Eladni a kifejezés közművelődési értelmében. Kriszt György KIÁLLÍTÓTERMEKBEN — Tizenegy pályázat leg­sikeresebb művei mutatkoznak be itt. Olyan álkotók munkái, akik fivvelmüket a mindenna­pok kultúrájára irányították: a városépítészetre, a lakások berendezésére — amelyek éle­tünk környezetét szabják meg — nap mint nap viselt öltözé­künkre, s a gyermekek ízlés­világának fejlesztését szolgáló játékokra, könyvekre, más tár­gyakra. — A pályázat résztvevői munkáiban szerencsésen kap­csolódott össze a politikai cse­lekvés és a művészi alkotó te­vékenység. Az idei világhét mottója: Művészet a változó világban. Árn a változás iránya is fon­tost Ez nálunk nem lehet más, mint az emberi haladást, a nép boldogulását szolgáló, a szocializmus útját járó társa­dalom fejlődése — hangsú­lyozta Maróthy László. A szebb, esztétikusabb kör­nyezeti kultúra jegyében szü­letett pályamunkákat a Ta­nács körúti bemutatóterem mellett az Urbanisztikai Tár­saság kiállítótermében (Rákó­czi út 7.) tekinthetik meg az érdeklődők. ★ Szombaton vidéken is meg­kezdődtek a képzőművészeti világhét rendezvényei. Nemzetiségi néprajzkutatók Három napig, szeptember 30.—október 2. között Békés­csaba ad otthont a II. Nem­zetközi Néprajzi Nemzetiség- kutató Konferencia résztve­vőinek. A tanácskozás egyrészt az egymás mellett élő közép­európai népek kölcsönös meg­ismerését szolgálja, másrészt lehetőséget ad arra, hogy a tudományos eredmények az itt élők közművelődési tevé­kenységének szerves részévé váljanak. E céloknak megfelelően, akár az első. 1975-ös konfe­rencián is, elsősorban a szo­cialista országok kutatóit vár­ják a tanácskozásra. Megfi­gyelőként 16 nyugat-európai országból érkeznek vendé­gek. A résztvevők a hazai nem­zetiségi könyvkiadást bemu­tató kiállítással, Békés me­gye szlovák, román, szerb és német anyanyelvű lakossá­gának népviseletét bemutató tárlattal is megismerkedhet­nek, a tótkomlós! HLSZÖV kiállításán láthatják a nép­művészet mai formáit. A harmadik napon kirán duláson ismerkedhetnek meg a megye nemzetiségei mai éle­tével. Közművelés és alkotás Dániel Kornél festményei október 19-ig a tápiószelei Blaskovich Múzeumban, Pál- fy Gusztáv szobrai október 5- ig a nagykőrösi Arany Já­nos Múzeumban tekinthetők meg. A ceglédi Kossuth Mú­zeum érdekes színházi doku­mentumokat tár a látogatók elé. esete Ildikó textiitervc- zö és Kun Éva kerámikus be­mutatkozó kiállítása a hónap végéig még látható a gödöl­lői helytörténeti múzeumban. Dániel Kornél azon kevés képzőművész közé tartozik, aki évtizedek óta komoly közmű­velődési feladatokat vállal, és a zebegényi Szőnyi István Em­lékmúzeum és a nyári szabad- iskola igazgatójaként országos, nemzetközi eredményeket ér el. Így csak az esti, a hajnali órákban gondol, gondolhat sa­ját alkotó tevékenységére. Épp ez az izgalmas, hogy mindhá­rom közegben helytáll — köz- művelődési hivatása nem csök­kenti festői kibontakozását, nem fékezi, de mindenképpen hitelesíti. Zebegény-szonáta Tápiószelei kiállításán az utóbbi két év termése látható. Sorozata — Zebegény-szonáta képben kifejezve. A Duna­kanyar pompája itt bensőséges tájvonulattá szelídül, ezt ra­gadja meg Dániel Kornél olyan új mozzanatokkal, mely Zebegény Szőnyi utáni kor­szakát jelenti. Olajképein, kré­tarajzain a táj szerkezeti és költői tisztaságával jelenik meg, pontossága megérezteti a Dunakanyar festészettel kife­jezett ritmusát — a hegyek íveit, a folyam nagyvonalú ka­nyarját. Dániel Kornél kiállítása egy­úttal a tápiószelei Blaskovich Múzeum jeles közművelődési tevékenységét igazolja, mely évek óta egyre színvonalasabb tárlatsorozatot csatol a régé­szetig művelődéstörténeti törzs­anyaghoz. A népművészet forrásából Aki a gödöllői helytörténeti múzeumban alaposan szem­ügyre veszi Csete Ildikó textil­jeit, Kun Éva kerámiatárgyait, az kedvet kap otthona szépí­téséhez. Kedvet és támpontot. Csete Ildikó népművészeti indítékai ott a legmeggyőzőb­bek, ahol a természeti motívu­mokat alakítja, fokozza. A szerkesztetten laza formacso­portok kellemesek és derűsek, a visszafogott színvilág tovább gazdagítja műveit. Kun Éva Gorka-ösztöndíjjal végezte el az Iparművészeti Főiskolát 1975-ben. Sok irány­ban kutatja a kerámia távla­tait: számba veszi a népművé­szet ajánlatait és a technikai A kecskeméti kórházba kerülő köszobor bronzvázlata. Pálfy Gusz­táv alkotása. lehetőségeket. Ott jó igazán, ahol egyszerű, ahol takarékos­kodik a színekkel, ahol fegyel­mezi képzeletét. Dráma és megnyugvás Pálfy Gusztávnak másod­szor nyílik kiállítása Nagykő­rösön, s ez a visszatérés szob- rászi megújulását bizonyítja. A Kiskunfélegyházán született és Kecskeméten élő művész 1969- ben Pátzay Pál és Somogyi Jó­zsef tanítványaként kapott szobrászdiplomát. Azóta több tárlata nyílt Budapesten, Esz­tergomban, Baján — köztéri szobrai Kecskeméten és Orgo- ványban láthatók. Mementóként áll egymás mellett Spartacus és Hirosima szobra. Lehangoló ez az ív. Művészete agitatív, nem reked meg a szemlélődésnél, az ábrá­zolás nála ítélet és a szobrá- szi szépség lelkiismeretünk fel­rázására szolgál. Erénye az öt­letgazdagság. Kétségeit is, elragadtatásait is szoborrá lendíti. Dráma és megnyugvás jellemzi művésze­tét. őszinte csodálattal regiszt­rálja a női test szépségét, a telt formákkal ő is a termékeny­séget, a bőséget, az ember és a föld erejét jelképezi. Útkeresésének alaposságára, elmélyültségére jellemző az a TV-FIGYELO Jogi CSCÍCk. Régi és kedves műsortársunk, a Jogi esetek legutóbb, csütörtökön este is jó példát mutatott abból, ho­gyan lehet és kell egy bizo­nyos tudomány rejtelmeiben eligazítani a kedves nézőt. Ezúttal mint vásárlók kerül­tünk szembe a paragrafusok duzsungelével, amely vadon — hadd maradjunk e képnél — nem is olyan ágas-bogas, fo- nadékos, hanem a hozzáértők vezetésével egészen jól belát­ható és bejárható. Lám, most is, hogy megerő­södhettünk abbéli hitünkben, miszerint vevőként sem va­gyunk annyira kiszolgáltatot­tak, amit azt oly gyakran kényszerűen tapasztaljuk, pontosabban mondva tájéko­zatlanságunk miatt elviseljük. Számos idevonatkozó rendel­kezés védi ugyanis a boltba járót. Ezeknek a parancsok­nak a legfőbbike — hallhattuk a műsor szakértőjétől, dr. Do­bos Gábortól, a Belkereske­delmi Minisztérium főosztály- vezetőjétől — az eladónak kö­telessége jól kiszolgálni a ve­vőt a pénzéért. A hibás áru, mint olyan, egyszerűen jogel­lenes. Aki egy ilyen balul si­került ügyletben kárt szenve­dett, annak vissza kell kapnia a pénzt. Eltekintve most a képernyőre vitt példák külön méltatásától, úgy ennyi tanul­ság vonhatódott le a mindvé­gig érdekes, jól pergő összeál­lításból. Ám ha már az imént sze­mély szerint említettük az egyik alkalmi közrerhűködő ténykedését, hadd kerítsünk sort arra is, hogy az újabban minden egyes adást kommen­táló dr. Erőss Pált, a Legfel­sőbb Bíróság bíráját is szóba hozzuk, úgy, mint az ismeret- terjesztő televíziózás nagy nyereségét. Immár jó ideje tapasztalhatjuk — s remélhe­tőleg még nagyoji sokáig ré­szünk lehet e tapasztalásban —, hogy egyrészt milyen köz­érthetően értelmez törvényt, utasítást, mindenféle perira­tot; másrészt meg -azt, hogy szakember létére is mer a köz­nyelv (esetenként pedig egy régiesebb, találó képekben, ízes szólásmondásokban gaz­dag tájnyelv) szabadabb hang­zású kifejezéseivel is élni. Szinte minden alkalommal mond egy-egy ilyen, nagyon is a néző kedvére való summáza- tot, amely az egész negyven percet megszínesíti. az ő fogalmazásbeli érdemeinek elismeréseként je­leztük, ám egyúttal panasz­ként is, mert ilyen szépen, ugyanakkor pontosan csak na­gyon kevesen beszélnek a tévé mikrofonjai előtt. Az a sokat felpanaszolt, ízetlen bikfa- nyelv sugárzódik szét számos műsorban, s tapasztalhatólag még azok is ehhez igazodnak, akik egyébként tudnának kü­lönbül szólni. És még egy idevonatkozó sé­relem. Újabban nem látni az első csatornán a méltán köz­kedvelt A nyelv világa című sorozatot, amely egyebek kö­zött éppen a tudományos, il­letőleg a szaknyelvek torzulá­sait, valamint torzító hatásu­kat elemezte. Emlékezhetünk rá, ebből a vizsgálódásból a jogi nyelv sem maradt ki — igaz, a róla folytatott tanako­dásban több volt a kölcsönö­sen tiltakozó nem, mint az egyetértő igen —, de amely szóhasználat, lám, mégis ter­mészetessé, mindenki számára felfoghatóvá válhat bizonyos, ajkakon. Igaz, kissé csüggetegen, de azért váltig reméljük, hogy előbb-utóbb majd más műso­rokban is találkozhatunk olyan közreműködőkkel, akik, mert a stúdióba kerültek, nem igyekeznek mindenáron elfe­ledkezni arról, amit gramma­tikai és szóhasználati örök­ségként hagyományozott rá­juk egy kisebb táj, egy ap­róbb vidék. Tájszólásban is lehet nagyon okos és nagyon fontos dolgokat mondani... Akácz László folyamat, ahogyan rátalált a kecskeméti kórház kertjébe készült szobrának alakzatára, amit hosszas kutatás után a szívformában talált meg. A körkörös áramlás végtelen íve, lüktetése, nyugalma olyan ösz- szetett általános emberi álla­pot, mely egyszerre feszültség és harmónia. Bakallár Józsefné egysoros költeményét Idézem: „Ami mindennél hatalmasabb: a következő szívdobbanás”. Ezt a költői és emberi igazságot építette szoborrá Pálfy Gusz­táv hiánytalan tökéllyel. Színjátszáslörténet Égető kontrasztot tár fel a kiállítás — a gazdag hagyomá­nyokat és az indokolatlan megtorpanást. Mert Cegléden már 1780-ban színházi előadá­sokat tartottak, 1836-ban si­kerrel működött Balogh István társulata, szerepelt itt Jászai Mari, 1902. szeptember 18-án, Kossuth Lajos 100. születés­napján Réthy László „Kossuth apánk”-ősbemutatójának örül­hettek a ceglédiek. A fordulat 1907-ben következettébe, ami­kor életveszély miatt bezárták a ceglédi színházat. A baj az, hogy a stagnálás folytatódott, s ma sem sokkal jobb a helyzet, bár az 1980/81- es évadra Bessenyei Ferencet, Rádai Imrét, Rodolfót és Sza­bó Gyulát is meghívták ven­dégszereplésre. Ám ez csupán pódiumműsort jelent, nem drámai bemutatót. Úgy tűnik, hogy a város csak gyorsított tempóval tudna úrrá lenni a helyzeten. A feltételes mód fel­szólítás, hiszen úrrá is kell len­ni — a múlt példái és a jelen szükséglete ezt a felemelke­dést sürgeti a színházi, képző- művészeti életben egyaránt Cegléden is. Most elsősorban ott. Losonci Miklós Középkori vásárcsarnok Érdekes középkori lelet fel­tárása és helyreállítása folyik Telkibányán. Az 1800-as évek­ben a terület akkori birtoko­sa, a herceg Bretzenheim csa­lád porcelángyárat létesített Akkor emelte a község köze­pén álló vásárcsarnok fölé a ma is meglevő gyárépületet, amelyet később lakássá alakí­tottak, érintetlenül hagyva benrie a pincerészt, amely a gyártócsarnok volt. A feltárás során előkerült az egykori épületszinté teljesen ép csarnokrendszere. A több mint háromszáz négyzetméter alap- területű helyiségben megtalál­ták az egykori mészárszék ma­radványait, a terményelosztót, valamint a textíliák, kendők, zsákvásznak árusítására szol­gáló részleget.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents