Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
Vtcrtt Jg x/imap 1980. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK TEGNAP MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA (Folytatás az 1. oldalról.) gét a feladatok végrehajtásában, és következetesebben számon kell kérnünk a kötelességteljesítést is. Noha társadalmunk tagjainak nagy többsége ma is felelősen dolgozik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítanivaló. Az elkerülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a felületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek vagy az egyes állampolgároknak. Szervezeti és döntési rendszerünk fonákságai- vagy éppenséggel jogszabályaink hézagai miatt esetenként túlságosan enyhe, olykor el is marad a felelősségre vonás. Ez általában is hiba, de megengedhetetlen, ha vezetőposztok, felelős munkakörök betöltőiről van szó. A kormány munkaprogramjába vette, hogy egyértelműbb — a törvényesség követelméElfogadják a napirendet. nyeit kielégítő, de a mainál jobban érvényesíthető — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a ' jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fellelhető minden formájának fokozatos visszaszorítására. Társadalmunk becsületes és jó érzésű tagjaitól azt kérjük: továbbra se maradjanak közömbösek a hibákkal, a mulasztásokkal, a szocialista erkölcsöt sértő jelenségekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a mindennapi életben személyes részvételükkel is segítsenek feltárni és megszüntetni azokat. A kormány nevében megígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasszunk, a döntéseket demokratikusan és szakszerűen készítsük elő, növeljük az ügyekért viselt személyes felelősséget. A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és'értelme, hogy minden megelőzőnél humánusabb és méltóbb keretet biztosítson az emberi élet számára. Ennek igen sok olyan feltétele van, amelyek megterSmtéséhez az út közvetve vagy közvetlenül az anyagi javak termelésén keresztül vezet. A szocialista társadalomban is csak a magas termelékenységgel dolgozó, jól szervezett és jövedelmező gazdaság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anyagiakban; de szellemiekben is teljesebbé és gazdagabbá tehesse életét. Ezért a kormány a jövőben is megkülönböztetett figyelmet fordít a gazdaságra. önök előtt, tisztelt képviselőtársak, s az érdeklődő közvélemény előtt is jól ismert az a világgazdaságban végbemenő változás — vagy ahogyan egyes tekintélyes közgazdászaink fogalmaznak: világgazdasági korszakváltás —, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhatja ki magát. Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minőséget érjünk el a termelésben, amit ma még csak az élenjárók tudnak teljesíteni. Más szóval, a mi gazdaságunkban is gyökeres változásra van szükség. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az exitenzív növekedés forrásai, s mind fontosabb szerephez jutnak a hatékonysági követelmények. Többek között — az 1957 óta követett gazdaságpolitikát folytatva és továbbfejlesztve — ezért döntött úgy már több mint tíz éve, hogy irányítási rendszerünk átfogó korszerűsítésévei is támogatni kell az intenzív fejlődés útjára való átállást. Ezt az önmagában sem egymára. Nem a felismerések és az iránymutatások hiányoztak tehát. A végrehajtásban mutatkozó elmaradás okai között jelentős szerepe van annak, hogy a tervben előirányzott célok teljesítéséhez megkésve dolgoztuk ki, ennélfogva nem is’ alkalmazhattuk kellő hatásfokkal az új helyzethez való gyorsabb alkalmazkodás közgazdasági eszközrendszerét, de annak is, hogy a feladatok nehezebbnek bizonyultak, a világgazdasági körülmények pedig kedvezőtlenebbül alakultak, mint hittük. Nem csodálkozhatunk tehát, ha — miközben gazdaságpolitikai elveink már az új követelményeket fejezték ki — a gyakorlat lassan változott, a gazdasági teljesítmények megítélésében pedig nagyrészt a régi, beidegzett — a maga idejében elfogadható; de az új viszonyok között már túlhaladott — értékrend uralkodott. Mint más alkalommal már elmondottam, most is megismétlem: a helyzet ilyen alakulásában komoly felelősség terheli a kormányt. Mindenekelőtt azért, mert nem volt kellően következetes azoknak a változásoknak a keresztülvitelében, amelyek a felismert új követelmények teljesítéséhez szükségesek. Csak ennek a megállapításával együtt van erkölcsi alapunk arra, hogy bíráljuk a gazdálkodó szervezetek munkájában megtalálható, ugyancsak nem kevés gyengeséget. A hatékonysági követelmények és a gazdaság tényleges teijesítménye között keletkezett ellentmondás, különösen pedig a külkereskedelmi mérleg egyensúlyának megbomlása sürgetővé tette, hogy alaposan elemezzük, újra érté- kfeljük és módosítsuk gazdaságpolitikai gyakorlatunkat. Ezt a munkát a Központi Bizottság 1978 decemberi ülésén végezte el, majd az ott kialakított irányvonalat a XII. kongresszus határozata is megerősítette. szerű feladatot még nehezebbé, megoldását pedig még sürgetőbbé tették azok a fejlemények, amelyek 1973-ban robbanásszerűen megváltoztatták a külpiaci feltételeket, s amelyeknek számunkra hátrányos gazdasági következményeit mindmáig nem sikerült kielégítő mértékben ellensúlyozni. Annak ellenére így van ez, hogy az V. ötéves terv készítésekor helyesen ismertük fel — sőt a tervben meg is fogalmaztuk — a hatékonyság növelésének, a minőség és az egyensúly javításának feladatait. E követelményeknek még rangosabb hangsúlyt és külön is nagy nyomatékot adott a Központi Bizottság 1977 októberi határozata, amely hosz- szú távra érvényes irányt szabott a külgazdasági kapcsolatok fejlesztése és a termelési szerkezet korszerűsítése száA LAKOSSÁG MEGÉRTETTE ÉS TÁMOGATTA A SZÜKSÉG DIKTÁLTA INTÉZKEDÉSEKET érdekében vállalnunk kellett az V. ötéves terv fő mutatóinak tudatos csökkentését is. 1976—1980. között a tervezétt- nél kisebb mértékben növek. szik a termelés, a nemzeti jövedelem és ennek következtében — bár a szociálpolitika terén vállalt kötelezettségeinket teljesítjük — a lakosság életszínvonala sem éri el a tervezett mértéket. Az egyensúly helyreállítását elindító folyamatokat nehéz, nem kevés esetben az egész társadalmat érzékenyen érintő döntések végrehajtása árán értük el. Ismétlődően és sokakban felmerül a kérdés, vajon valóban szükség volt-e a közgazdasági viszonyok — főleg a termelői és fogyasztói árak — radikális módosítására? Meggyőződéssel és jó lelkiismerettel mondhatom: igen, szükség volt. Mindenekelőtt azért, mert. ha a termelést és a fogyasztást továbbra is elszigeteljük a valóságos érték- és érdekviszonyoktól, ez nem jelentett volna mást, mint a halmozódó ellentmondások feloldásának elodázását. Átmenetileg bizonyára köny- nyebb lett volna a kormány dolga, ha nem hozza meg ezeket a — valljuk be — népszerűtlen, de gazdaságilag elkerülhetetlen, szükségszerű intézkedéseket. A kormánynak azonban a jövőben serit szabad kitérnie a nehéz döntések elől, ha ezzel megakadályozhatja a helyzet romlását, s megteremtheti a javulás feltételeit. Ez alkalommal is köszönetét mondok népünknek, mert az ország gondjait megértve támogatta és támogatja a sokszor nehéz szívvel elhatározott, de elkerülhetetlen lépéseket. Külön is köszönetét mondok azoknak a gazdasági vezetőknek, munkásoknak, termelőszövetkezeti dolgozóknak, közgazdászoknak, műszakiaknak, párt- és társadalmi aktivistáknak, akik a heíyzet ismeretében gondolkozva, de nem meggondolatlanul, késlekedés nélkül az új követelményekhez igazították munkájukat. Ez évi tervünk végrehajtása — habár a külső körülmények most is megnehezítik dolgunkat — jó irányba halad. A még előttünk álló hónapokban az a legfontosabb feladatunk, hogy tovább erősítsük, még határozottabbá tegyük a kedvező folyamatok kibontakozását. Ha mind több helyen az a példamutató helytállás válik jellemzővé, amiről az árvizek ellen küzdők, az idei nehéz aratás résztvevői, a felszabadulási és kongresszusi munkaversenyben példát mutató szocialista brigádok tettek és tesznek napról napra tanúságot, bizonyos, hogy az eredmény sem fog elmaradni. A XII. PÁRTKONGRESSZUS SZELLEMÉBEN DOLGOZZUK KI A VI. ÖTÉVES TERVET A kormány soros tennivalói közé tartozik a népgazdaság VI. ötéves tervének előkészítése. Arról adhatok számot, hogy mind a hazai munkálatok, mind a KGST keretében folyó egyeztető tárgyalások üternszerűen haladnak. Ebből kiindulva, az a szándékunk, hogy a VI. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot megvitatásra és jóváhagyásra még ebben az évben a tisztelt országgyűlés elé terjesztjük. Olyan ötéves tervet kívánunk kidolgozni, amely a XII. kongresszus határozatának szellemében — folytatva és továbbfejlesztve az 1979-ben megkezdett gazdaságpolitikai gyakorlatot — lehetővé teszi a népgazdasági egyensúly megteremtését, elért vívmányaink megőrzését és egy későbbi, némileg gyorsabb ütemű fejlődés feltételeinek előkészítését. Ezek szerénynek látszó, de nem könnyen elérhető célok. Amikor azt mérlegeljük, milyen célokat tűzhetünk magunk elé, legalábbis a következőket kell figyelembe venni: az egyensúly megteremtésében az utolsó két évben jelentősen előrehaladtunk, de a folyamatnak még csak a kezdetén tartunk, s az egyensúly megszilárdítása még előttünk álló feladat. A számításba vehető energia- és nyersanyag- források mennyiségileg alig növelhetők, viszont teteme-, sen nőnek megszerzésük költségei. A világgazdasági helyzet alakulásában — bár azt több oknál fogva nehéz előBánáti Gézáné, dr. Varga János, Fetter Gyula, a második sorban dr. Vámos Marietta és Kovács László re látni — nem számíthatunk olyan fordulatra, ami számunkra a mainál könnyebb helyzetet teremtene. MINŐSÉG ÉS HATÉKONYSÁG Ilyen feltételek mellett a mennyiségileg mérhető globális növekedésnél sokszorta nagyobb a jelentősége annak, hogy szellemi erőink jobb kihasználásával. a munka minőségének és szervezettségének javításával, a termelési költségek fajlagos csökkentésével, a szocialista gazdasági integráció előnyeinek kihasználásával mennyire és milyen ütemben tudjuk fokozni gazdaságunk értékalkotó képességét. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a jövőben sokkal inkább, mint valaha, éppen ezt: az értékalkotó folyamat meggyqrsítását kell a gyakorlati munka középpontjába állítani. A következő évekre tervezhető mérsékelt növekedés nem távlati cél, hanem szükségszerűség az egyensúly megteremtéséhez, a gazdaság megújításához, a gyorsabb fejlődéshez vezető úton. De nem is egy helyben topogás. mert a minőség, a korszerűség, a gazdaságosság magas szintre emelése, a nemzetközi versenyképesség javítása maga is fejlődés és nem kisebb feladat, az igényes ember számára nem kevésbé mozgósító cél, mint egy meny- nyiségileg gyors, de minőségében közepes színvonalú növekedés megvalósítása. Céljaink .elérésében, törekvéseink valóra váltásában növekvő szerepe lesz annak, hogy az állami irányítás minden lépcsőfokán — de elsősorban a kormányban — emeljük a vezetés színvonalát, elő- relátóbbá és összehangoltabbá tegyük a tervezést, javítsuk a gazdasági szabályozást, fokozzuk az ellenőrzést és következetesebben érvényesítsük a felelősséget További intézkedéseket kívánunk tenni azért, hogy még inkább érvényt szerezzünk annak az elvünknek, amely szerint a döntéseket akkor és ott kell meghozni, amikor és ahol azt az ügy természete indokolja. Más szóval, hogy a minisztériumok és a főhatóságok a gazdaság fő folyama, > Parlamenti jegyzet Vezérlő elvünk a célszerűség A Központi Bizottság határozata alapján lényegesen — de az alapvető társadalmi érdekek szempontjából átmenetileg még elfogadható szintre — 'csökkentettük a növekedés ütemét, a felhalmozás és a fogyasztás előirányzatait, s a feladatok között első helyre tettük az egyensúly fokozatos helyreállítását., Egyidejűleg meggyorsítottuk azoknak a közgazdasági viszonyoknak a kialakítását, amelyek átgondoltabb, jövedelmezőbb, illetve takarékosabb gazdálkodásra késztetik a vállalatokat és intézményeket. Az előbbiek jegyében került sor az árrendszer és a köz- gazdasági szabályozók más elemeinek ismert átalakítására, a termelési szerkezet korszerűsítését. a gazdaságosság fokozását ösztönző olyan intézkedésekre, mint a hitelrendszer szerepének növelése, az állami támogatások megszigorítása, a költségvetés igazgatási kiadásainak csökkentése. Intézkedéseink hatására kedvező folyamatok indultak el Ez legkézzelfoghatóbban a külkereskedelmi mérleg hiányának csökkenésében mutatkozik meg, amit. jól szemléltet. hogy a tőkés valutákban számolt behozatali többlet ez év első nyolc hónapjában az 1978. évinek mintegy ötödére esett vissza. Az. előrelépés számottevő. de még nem elegendő. Azt azonban már elmondhatjuk. gazdaságunkat ráállítottuk arra a fejlődési pályára, amely kivezethet az ismert nehézségekből. Ennek MIKÖZBEN Lázár György beszédét hallgattam tegnap az elcsendesedett ülésteremben, " ilyen szavakat vetettem papírra, emlékeztetőül: törvényesség, felelősség és felelősségre vonás, demokrácia, önzés, jogtalan előnyszerzés, közömbösség, pezsgő közélet, vállalati önállóság, nyereségérdekeltség, észszerűbb, célszerűbb szervezeti rendszerek — és így tovább. Ahogy most nézem a feljegyzéseimet, teljesen világosan látom, milyen — szinte képtelenül — bonyolult is az a világ, amelyben élünk, milyen sok pozitív és negatív jelenséggel, tényezővel terhes környezetünk, hányféle tulajdonságot hordozunk mi magunk is, ami mind, így vagy úgy, befolyásolja életünk alakulását. Sikerre visz, illetve kudarcra kényszerít. A Minisztertanács elnökének őszinte, minden jelentős részletre kitérő elemző beszámolója híven tükrözte ezt az összetettséget, s azt is, hogy országunk eredményei, vagy balsikerei tőlünk, állampolgároktól nem függetlenül következnek be. Nagyon is részesei vagyunk mindannak, ami határainkon belül történik, ami gazdasági, társadalmi, politikai életünkben végbemegy. Részesei a döntésnek, a végrehajtásnak és az ellenőrzésnek egyaránt. Ennek tudatában, felelősségünkre apellálva dolgozta ki a kormány ötéves munkaprogramját, számolva azzal, hogy állunk majd nehéz, leküzdhe- tetlennek vélt akadályok előtt, de a kollektív felelősségérzet, tenniakarás segít úrrá lenni a bajokon. AZ EGYÜTTES MUNKA nemcsak a T. Házban folyik. Tegnap módomban állt erről beszélgetni Fövényesi Ervinnel, a Csepel Autógyár pártbizottságának titkárával, aki az ülésszakon dr. Novák Béla (P. m., 16. vk.) országgyűlési képviselőnek, a gyár vezérigazgatójának vendége volt. A kormányprogramnak szinte minden passzusára találtunk párhuzamot, kicsiben, a gyári példák között. A hatodik ötéves terv elképzeléseit megvitatják a munkások csoportjaival, majd a műhelyek, gyáregységek megbeszélései következnek. Több szem többet lát alapon gyűjtögetik össze az értékesnek számító javaslatokat. bírálatokat, s figyelembe is veszik azokat a tervkészítésben. És aki a Csepel Autógyárat ismeri, nagyon jól tudja, hogy ott ez nem formaság. Az utóbbi esztendőkben igen hasznosaknak bizonyultak a munkásgyűlések is. Igénylik az emberek a széles körű, a vállalat egészéről képet, adó tájékozMEGKÜLÖNBÖZTETETT FIGYELMET FORDÍTUNK A SZERVEZETT ÉS JÖVEDELMEZŐ GAZDASÁGRA
