Pest Megyi Hírlap, 1980. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
1980. SZEPTEMBER 26., PÉNTEK av TEGNAP MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÜLÉSSZAKA A párt és a kormány vezetői a szünetben KÖRVONALAZÓDNAK A GAZDASÁGPOLITIKA KÖVETELMÉNYEI ÉS ÁLTALÁNOS KERETEI tatást, hiszen, ha a döntések hozatalában maguk is részt vesznek, aktívabban gyürkőzhet- nek a végrehajtásnak is. A KÖZÖS CSELEKVÉS azonban nem csökkenti a vezetők személyes felelősségét. Azoknak a vezetőknek felelősségét, akik — ahogyan dr. Novák Béla fogalmazott — felnőttek a feladatokhoz, érettek az irányításhoz, felkészültek. Ma a vállalatok vezetőinek többsége rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal. Ebben a gyárban például — ahol még néhány esztendeje vészesen komoly bajokkal küszködtek — jó káderpolitikával négy olyan fiatal szakembert sikerült bevonni a felső vezetésbe, akik a műhelyekben kitanulták a munka minden csínját-bínját, ismerik a gyárat, a termelést, mint a tenyerüket, s kiemelkedően jól helytállnak a posztjukon. Ma már az a cél, hogy három esztendőn belül a kedvező hatékonyságú vállalatok sorába lépjenek. S a jelek azt mutatják, sikerülni fog. S ha már a hatékonyságnál tartunk, ne feledkezzünk meg az egész népgazdaság céljáról: tovább javítani az egyensúlyt, megvédeni mindazt, amit következetes életszínvonal-politikával eddig elértünk. Azt is tudjuk — nem csupán Lázár György tegnapi beszédéből —, hogy ehhez nemegyszer az egész társadalmat érzékenyen érintő, bizony, gyakran népszerűtlen döntéseket kellett hoznia pártunk Központi Bizottságának, a kormánynak. HOGYAN FOGADTUK ezeket a döntéseket? Különbözőképpen. Dr. Barát Endre (P. m. 29. vk.) országgyűlési képviselő, az MSZMP Szentendre városi Bizottságának első titkára mondta: ki-ki saját tudatának megfelelően reagált. Jogtalan igények mindig voltak és mindig lesznek, ezzel számolnunk kell. Mindig élnek körülöttünk olyan emberek, akik függetlenítik magukat a valóságtól. Hogy mennyien, az tőlünk is függ, illetve attól, hogy mennyire tudunk emberközelbe kerülni reális érveken nyugvó agitációnkkal. De sokkal fontosabb számunkra az — hangsúlyozta —, hogy az üzemek, intézmények dolgozói-például Szentendrén (de a bejárók táborában is) döntő többségükben látják a valóságos helyzetet, szemléletük feszesebb munkára, fegyelemre ösztönzi őket. Ilyen értelemben mondhatjuk ki, hogy az életszínvonalat védő intézkedésekre pozitívan reagáltak. Ez persze nem jelenti azt, hogy dicséreteket zengtek volna az áremelések alkalmával. De ezt nem is várta senki. Azokban az a magatartás, amelyet a dolgozó emberek döntő többsége tanúsít a munkában, a társadalmi összefogásban, mindenképpen bizonyítja: becsületes állampolgáraink kiállnak a politika mellett, melynek kovácsolói vagyunk. AZ EGYETÉRTŐ TÁMOGATÁS a záloga annak, hogy a következő öt esztendő programját is legjobb tudásunk szerint hajtjuk majd végre. Sose feledjük azonban, hogy ennek a programnak vezérlő elve csak a társadalmi-gazdasági célszerűség lehet. Erre hívta föl egész népünk figyelmét a Minisztertanács elnöke is. Bálint Ibolya A készülő terv részleteiről még korai lenné szólni, de a főbb gazdaságpolitikai követelmények és az általános keretek már körvonalazhatók. Mai ismereteink alapján úgy látjuk, hogy 1981—85 között a nemzeti jövedelem évi, körülbelül 3 százalékos növelésére lesz lehetőség. Ez arra a fel- tételezésre épül, hogy képesek leszünk meggyorsítani a munka hatékonyságának javítását, ésszerűbben és gazdaságosabban használjuk fel a rendelkezésre álló erőforrásokat. A nemzeti jövedelem elosztásának tervezésekor abból kell kiindulnunk, hogy a belföldi felhasználás csak kisebb mértékben emelkedhet, mint maga a nemzeti jövedelem. Közelebbről ez azt jelenti, hogy a lakosság fogyasztása évről évre némileg növelhető lesz, de beruházásokra nem fordíthatunk többet, mint a jelenlegi ötéves terv időszakában. AZ IPARI TERMELÉS A következő öt évben az ipari termelés átlagosan évi 3—4 százalékos emelését látjuk tervezhetőnek. Fontos követelménynek tartjuk, hogy a termelés bővítését teljes egészében a munkatermelékenység növelése alapozza meg és javuljon az eszközök kihasználása. Iparpolitikánkban — a hazai energiaforrások, mindenekelőtt a szén, valamint a gazdaságosan kitermelhető ásványvagyon hasznosítása mellett — továbbra is, mind a központi döntésekben, mind a vállalati vonalon a termelési szerkezet javítására, a feldolgozóipar termékei versenyképességének növelésére helyezzük a hangsúlyt. Ennek jegyében — a gyártási eljárások, az alkatrész- és részegységtermelés korszerűsítésén túl — többek között azt tervezzük, hogy a gyógyszer, a növényvédő szer és az ezekhez felhasznált hatóanyagok — szaknyelven az úgynevezett intermedierek — gyártásának fejlesztésére, továbbá az elektronikai ipar fellendítésére új központi programokat dolgozunk ki. A vállalati forrásokból megvalósuló fejlesztések közül elsősorban azokat fogjuk támogatni, amelyek kielégítik a nemzetközi élvonal követelményeit, jövedelmeznek és exportképesek. Az Az életszínvonal-politikában azt a nem kis erőfeszítést kívánó feladatot tűzzük magunk elé, hogy biztosítsuk a már elért eredmények megőrzését és megszilárdítását, s gazdasági alapot teremtsünk ahhoz, hogy az életkörülmények javításában a legfontosabb területeken, ha csak szerény mértékben is, de előbbre léphessünk. Eddigi gyakorlatunkat folytatva, a jövőben is kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy megőrizzük a vásárlóerő és az árualapok összhangját, hogy lehetőségeinkkel arányban tovább javítsuk elsősorban a dolgozó nők helyzetét könnyítő szolgáltatások színvonalát A személyes fogyasztásban meghatározó jelentősége van az árak és a bérek alakulásának. A kormány a jövőben is fontos kötelességének tartja, hogy az árak és a bérek növekedését olyan módon szabályozza, ami lehetővé teszi az (Folytatás a 4. oldalon) , sítmények és a jövedelmezőbb termelés elérésében. Megfelelő közgazdasági és jogi keretek kialakításával élővé kívánjuk tenni azt az elvileg ma is létező lehetőséget, hogy a gazdaságtalanul működő vállalatokat, telepeket vagy részlegeket termelési profiljuk gyökeres módosításával tegyük jövedelmezővé, vagy végső esetben — ha más megoldás nincs — megszüntessük. Másrészt ösztönözni akarjuk az olyan vállalkozási formák elterjedését — köztük kis- és középvállalatok alakítását —, amelyek rugalmasabban tudnak alkalmazkodni a piaci igényekhez, kisebb rezsivel dolgoznak, jobban állják a versenyt, s részben az ún. háttéripar szerepét is betöltik. Főleg a szolgáltató ágazatokban éa a kereskedelemben nagyobb teret szánunk a kisiparnak — munkaközösségeknek és a különböző bérleti formáknak. AZ EMBERI TÉNYEZŐK A szervezeti rendszer korszerűsítése, a lehetséges formák gazdagítása a mainál minden bizonnyal jobban felszínre fogja hozni az egyes vállalatok gazdasági helyzetében, fejlődésének lehetőségében, irányításának színvonalában ma is létező, de gyakran mesterségesen elkendőzött különbségeket. Ez azonban egybevág azzal a szándékunkkal, hogy mindinkább olyan köz- gazdasági körülményeket teremtsünk, amelyek elősegítik a tartósan jól gazdálkodó, a hazai és a nemzetközi piacon versenyképes vállalatok len- dületeo fejlődését, de korlátozzák a gazdaságtalan termelés növelésének lehetőségét. Tudatában vagyunk, hogy a vállalati szervezet korszerűsítése adott esetben sok — szándékaiban becsületes és igyekvő — embertől is azt fogja kívánni, hogy a megszokott, a megszeretett, de a társadalomnak hasznot nem hajtó vállalatát, munkáját újjá cserélje fel. Azon leszünk, hogy minden ilyen esetben szocialista normáink szerint, humánusan járjunk el — úgy, hogy az egyén is és a társadalom is megtalálja a számítását. Pártunk XII. kongresszusán nagy hangsúlyt kapott az emberi tényező növekvő szerepe. A tudás, a szorgalom, a felelősségérzet kamatoztatása azonban nemcsak az egyéni szándékokon, hanem a körülményeken is múlik. Ennek egyik eleme — az értelmes munka lehetőségének feltétele — a célra alkalmas szervezet. Ez azonban önmagában még kevés. A gazdálkodás hatásfokának növeléséhez olyan vezetőkre van szükség, akikben megvan a képesség, hogy felismerjék a fejlődés követelményeit, akik vállalják a döntéssel járó kockázatot és muntaira összpontosítsák figyelmüket. nagyobb teret adva ezzel a vállalati önállóság érvényesülésének, s hogy a vállalati vezetésre tartozó ügyekbe csak akkor avatkozzanak be, ha azt valamely fontos társadalmi érdek elengedhetetlenül megkívánja. Az irányítás eszköztárában fontos szerepet betöltő közgazdasági szabályozórendszerben, amelyet az év elején módosítottunk, most nem tervezünk nagyobb arányú változtatást. A folyamatos továbbfejlesztésre azonban természetesen szükség van. A továbbiakban Is arra törekszünk. hogy a vállalati gazdálkodásban növeljük a nyereségérdekeltség szerepét. Célunk. hogy a gazdasági szabá. Iyozók. ezen belül az' árak és valutaárfolyamok , mindinkább kifejezzék a hatékonyság nemzetközi követelményeit, érzékelhető ösztönzést és tág teret adjanak a kezdeményező-vállalkozó kedv számára, a jövedelmező tevékenység fejlesztésére, s egyidejűleg jobban rászorítsanak a gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Ehhez igazítjuk a támogatások rendszerét. valamint a hitelpolitikát, amelynek növekvő szerepet szánunk a gazdaságosabb termelési szerkezet kialakításának ösztönzésében. ÖSZTÖNZŐ ÖNÁLLÓSÁG A tapasztalatok szerint az érdekeltségi viszonyok megfelelő alakítása mellett több figyelmet szükséges fordítani a vállalatok szervezeti rendszerének folyamatos korszerű, sítésére. A kormány munkaprogram, jában e feladat is szerepel, amit a vállalati törvény szellemében kívánunk megoldani. A már megkezdett előkészítő vizsgálatok alapján úgy látjuk, az ügyhöz igen nagy körültekintéssel kell hozzányúlni. El kell kerülni minden öncélúsá- got. a vezérlő elv csak a társadalmi és gazdasági célszerűség lehet. A hatékonyság növelése, $ társadalmi szükségletek jobb kielégítése egy sor területen a kutatás, a fejlesztés, a termelés és az értékesítés folyamatának szorosabb szervezeti és érdekeltségi egybekapcsolását kívánja meg. Több esetben pedig éppen arra van szükség, hogy megszüntessük a termelés túlzott szervezeti centralizációját, a követelményekhez és a lehetőségekhez jobban hozzáigazítsuk a vállalati kereteket. A trösztökön, illetve a nagyvállalatokon belül fokozni kívánjuk az egyes vállalatok, gyáregységek önállóságát, hogy ezzel a maihoz képest lényegesen javítsuk érdekeltségüket a nagyobb teljeA délutáni ülésen Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke elnökölt. katársaikat is alkotó gondolkodásra, a jobb, a magasabb színvonalú teljesítmények elérésére serkentik. Mint annyiszor elmondottuk, most is hangsúlyozom: az egész társadalom elemi érdeke, sőt kötelessége, hogy támogassa és megbecsülje az ilyen vezetőket. A vezetők személyes felelősségének és önállóságának alacsony hatásfokú és a hosz- szabb távon is gazdaságtalan termelést pedig — ahogy erről korábban már szóltam — fokozatosan és következetesen visszaszorítjuk, illetve felszámoljuk. Az ipar termelési szerkezetének korszerűsítésében változatlanul megkülönböztetett fontosságot tulajdonítunk a nemzetközi szakosításból adódó előnyök kihasználásának. Ezért termelési és kooperációs kapcsolatainkat, a műszaki- tudományos együttműködést elsősorban a Szovjetunióval és a többi KGST-partnerünk- kel, de más országokkal is tovább kívánjuk bővíteni. A jövőben is tevékeny részt vállalunk a közös érdekeket szolgáló célprogramok megvalósításában. A MEZŐGAZDASÁS FEJLESZTÉSE A mezőgazdaságban a termelés évi 2—3 százalékos növelését tűzhetjük ki célul. Fontos érdekünk, hogy — a hazai ellátás színvonalának fenntartása, sőt javítása mellett — a mezőgazdaság növekvő mennyiségű, jó minőségű és gazdaságos termékekkel járuljon hozzá a kivitel bővítéséhez. A szellemi és anyagi erőket a növénytermesztésben is és az állattenyésztésben is az eddiginél tudatosabban és nagyobb hányadban a minőség javítására, a termelési költségek csökkentésére, s ezúton az egész mezőgazdaságban a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás növelésének gyorsítására kell fordítani. Felelős kötelességünknek tartjuk, hogy nemzeti kincsünket, a termőföldet, ne engedjük pazarolni, hogy olyan feltételeket teremtsünk, amelyek lehetővé teszik, hogy ne csak megóvjuk, de növeljük is annak termőképességét, hogy általánossá tegyük a korszerű rét- és legelőgazdálkodást, s előrelépjünk az egyes területeken Visszatérően jelentős veszteségeket okozó belvizek keletkezésének megelőzésében. t Továbbra is nélkülözhetetlen szükség van a háztáji és a kisegítő gazdaságok lehetőségeinek minél teljesebb kihasználására, ezért ehhez csakúgy, mint a kedvezőtlen adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek melléktevékenységének fejlesztéséhez, szakmai és anyagi támogatást fogunk adni. ÉPÍTŐIPAR ÉS KÖZLEKEDÉS Az építőipar évi 2—3 százalékkal növelhető termelésének tervezésekor abból a követelményből indulunk ki, hogy viszonylagosan csökkenteni kell az új építések iránti igényt, meglevő épületvagyo- nunk értékének megőrzése érdekében viszont fokozni kell a felújítási, karbantartási, korszerűsítési munkák arányát. A 'közlekedési ágazat fejlesztését annak a koncepciónak az alapján kívánjuk megtervezni. melyet nemrégiben az országgyűlés jóváhagyott, s amely, véleményünk szerint helyes irányt mutat. ÉLETSZÍNVONAL-POLITIKÁNKBAN SZERÉNY ELŐRELÉPÉST BIZTOSÍTUNK erősítésével párhuzamosan minden vállalati szervezeti formációban, a mezőgazdasági, az ipari, a fogyasztási szövetkezetekben is fokozátosan tovább kívánjuk növelni a demokratikus fórumok szerepét a kollektíva sorsát lényegesen befolyásoló gazdasági tervek, döntések előkészítésében, a munkahelyi és az életkörülmények javítására hivatott eszközök elosztásában, a vezetők munkájának megítélésében. RUGALMAS ALKALMAZKODÁS A folyton változó és olykor nehezen kiszámítható nemzetközi feltételeket, az előttünk álló feladatok újszerűségét és bonyolultságát figyelembe vévé a kormánynak az a véleménye; hogy a következő ötéves terv törvénybe foglalásakor a szokásosnál is nagyobb körültekintéssel kell eljárni., Másképpen kifejezve, úgy látjuk, az ötéves tervet olyan módon kell kidolgozni, majd a törvényt megalkotni, hogy világos, határozott legyen az irányvonal és a gazdaságpolitikai követelményrendszer. ugyanakkor a korábban szokásosnál kevesebb részletet határozzunk meg. Ez fontos feltétele annak, hogy éppen a fő cél érdekében kellő mozgásteret biztosítsunk a mindenkori helyzet követelményeihez igazodó irányítás és cselekvés számára. Ez természetesen nem azt jelenti, mintha valamiféle egyik napról a másikra élő rögtönző irányítási gyakorlatra kívánnánk berendezkedni. Ellenkezőleg: a terv gazdaságpolitikai vonalának alátámasztására és a céltudatos cselekvés biztosítására megfelelő programokat is kidolgozunk, mindenekelőtt az ipar és a mezőgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítésében kulcsszerepet betöltő műszaki fejlesztési. az adottságaink jobb kihasználását elősegítő agrotechnikai és biológiai feladatok megoldására, az energiapolitikára, az anyagtakarékosságra, a másodlagos nyersanyagok hasznosítására. a munkakultúra és a piaci alkalmazkodóképesség fokozására.