Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-06 / 183. szám
trtsT &EGYFT 1980. AUGUSZTUS 6., SZERDA Betonyp-iskola Tápiészecscn Betonyp rendszerű cementkötésű forgácslapokból készül 8 nyolctantermes iskola. A teljes beruházás mintegy 18 millió forintos lesz. Halmágyi Péter felvétele Szobi napok Hétszáz éves település A szobi napokat első isiben 10 évvel ezelőtt rendezték meg azzal a céllal, hogy életben tartsák a községben és a környéken még fellelhető népi hagyományokat, ápolják, erősítsék a határ menti településen és a szomszédos Csehszlovákiában élők közti barátságot. A már 11 éves hagyománynyal rendelkező szobi napok aZl idén augusztus 12-től 21- ig tartanak. A hivatalos, ünnepélyes megnyitóra augusztus 16-án kerül sor a helyi művelődési házban, de a rendezvénysorozat már előbb, 12- én megkezdődik; ekkor nyit — a szobi és tápiógyörgyei zeneiskolai hallgatók részvételével — a zenei tábor. A tábor tagjai egyébként több ízben hangversennyel kedveskednek a község lakóinak. Az idei sZobi napoknak különös ünnepélyességet kölcsönöz, hogy megnyitóján egyben a község fennállásának 700. évfordulójáról is megemlékeznek és ebből az alkalomból emlékkövet avatnak. A rendezvénysorozat gazdag programjából kiemelkedik a magyar és csehszlovák haitár menti járások vezetőinek baráti találkozója, valamint az összejövetelt követő ünnepi hangverseny, amely augusztus 17-én lesz. Ugyanezen a napon nyílik meg Szőllősy H. Eta festőművész és Véninger Margit keramikus kiállítása. Az előbbi tárlatot Szobon, az utóbbit pedig a márianosztrai klubkönyvtárban tekinthetik meg az érdeklődők. A következő nap; augusztus 18-a, a gyerekeké lesZ. Nekik a szervezők Eszterlánc és Te vagy a főszereplő címmel gyermekműsorokat állítottak össze, egyebek között a Rokka és a Spóra együttes részvételével. Augusztus 19-én a Szobon megtartandó járási alkotmánynapi ünnepséget megelőzően avatják fel a József Attila Művelődési Központban a névadó tiszteletére kialakított emlékfalat. Augusztus 20-án egész napos, fiatalok és idősek érdeklődésére egyaránt számot tartó program várja a szobiakat. Nemcsak az dől el, hogy ki a legjobb horgász a környéken, hanem bajnokságokat rendeznek több sportágban. Ekkor tartják meg a járási sparta- kiád, valamint a kispályás labdarúgó kupa döntőjét is. A Hámán Kató utcában pedig népművészeti kiállítás és vásár várja majd az arrajáró- kat Az este a fiataloké lesz: a művelődési központban koncert lesZ. • • k Ürömi nyár Ha szidják, ha dicsérik.. k Jutalomút Lengyelországba Ha dicsérik, mondandójukat azzal indokolják, bár ugrás- nyira innen a főváros, itt mégis nyugodt az élet. A budapesti zsúfoltságból busszal fél óra alatt csendes, szinte falusi környezetbe lehet érni. A levegő tiszta, a községet ölelő hegyek, völgyek kirándulásokra, túrákra csalogatnak. Ha szidják, mérgüket aZzal magyarázzak, csak ugrásnyira innen a főváros, de az üzletek, boltok pultjai sokkal nagyobb távolságot sejtetnek. Ha bosszankodnak az ürömiek, szinte ugyanazért teszik, amiért a környék más, hasonló településén élők. Szerény asszonyok Asszonyokkal beszélgettem Ürömön egy kanyargó utcában megbúvó kis üzletben. — Nem itt születtem, de évtizedek óta itt élek és nem is szándékozom lakóhelyet cserélni — szólt az előadónő. — Hogy miért nem? Jó ez a falu. szép ez a falu, hozzátéve, nogy természetesen nem tökéletes minden. Például ritkán lehet húst kapni. — Mindig van hús — vetette köZbe az egyik vevő — amikor -szállítási nap van, mondjuk szerdán. Reggel odamegyek az üzletbe, és any- nyi húst veszek, amennyit akarok. — Az igaz — mondta az előbbi assszony. — Így van ez — nézett rám —, a falvakban mindenütt, más rendszerű aZ ellátás. Egyébként is, sokat nem érdemes beszélni róla, hiszen ennek a vidéki életnek számos előnye van a városihoz képest. Amikor a fenti beszélgetés résztvevőinek nevét kérdeztem, fejüket és szinte szégyenlősen tétován mosolyogva ingatták mondták: — A nevünket? Azt ne írja meg!' — Miért? — Tudja, az úgy van, itt minkét mindenki ismer; mint ahogy faluhelyen mindenki ismer mindenkit. A szüleinket, a gyerekeinket, a házat, ahol lakunk. Itt mindnyájan tudunk egymásról. Aztán meg, mi nem szeretünk villogni... — Villogni? — Igen, villogni. Nem szeretünk szerepelni. Telek nincs Szirmai Róbertnét, & községi tanács végrehajtó bizottságának titkárát szobájában találtam. Igaz, csak néhány szót tudunk váltani, mert a társközségbe, Pilisborosjenő- re sietett. Pilisborosjenőre, mely a céltudatos település- fejlesztés eredményeképpen egyre inkább összeépül Ürömmel. — Az emberek dicsérik a falut. Valóban ilyen népszerű a település? — Igen — válaszolta Szirmai Róbertné. — Népszerűségét talán jellemzi: már nincs eladó telkünk. Az új épületeknek pedig se szeri, se száma. Érdemes is megnézni, olyan szépek, bárhol megirigyelhetik aZokat. Ha lenne felparcellázható területünk, megvételükre szinte korlátlan számú jelentkező akadna. — Nyáron milyen itt az élet? — Azt hiszem, olyan mint más, hasonló adottságú községben. Amikor a nyárról beszélünk, óhatatlan, hogy a gyerekekről ne. essék szó. A legnagyobb örömünk éppen velük kapcsolatos: a napokban hozzálátunk aZ Üröm és Pi- lisborosjenő között épülő nyolctantermes általános iskola földmunkáihoz. Az avatás 1982-ben lesz. A lengyelországi út Czigány Ferenc, az ürömi általános iskola igazgatója, felesége pedig a helyi könyvtár vezetője. Ha valaiji, hát ők igazán tudnak arról beszélni, mit csinálnak nyáron aZ ürömi gyerekek? • H n — Inkább azt tudom elmondani, mit szerettünk volna, hogy csináljanak — jegyzi meg Czigány Ferenc. — Ugyanis az idén először megszerveztük a nyári napközit. Három csoportot indítottunk, és nem akármilyen programmal vártuk a gyerekeket. Budapesti kirándulást szerveztünk, az Állatkertbe, a Vidám Parkba, múZeumba vittük a résztvevőket. De csak az első csoportot, a többiek már nem jöttek el. Annyian lemorzsolódtak, meg kellett Honnan vegyünk tízmilliót? Önmaguknak - kezük munkájával Kevés a tanterem. Több mint 300 kisgyermek nem járhat az óvodába. A 176 lakásigénylő között még mindig vannak 4—5 gyerekes családok. Alig van játszótér, nincs sportpálya, szükség lenne egy ravatalozóra is. Folytassuk? Anyagi lehetőségek híján legfeljebb csak kívánságlistát állíthatunk össze. Dabason mindenesetre összeállították ezt a listát, s megállapították: 9—10 millió forint kellene a valóra váltásához. De hát honnan vegyék a pénzt? A nagyközségi tanács úgynevezett saját fejlesztési alapja ugyanis mindössze 3 millió forint egy esztendőben. Nos, alaptőkének jó, a többit hozzáadjuk — vélekedett a nagyközség lakossága. — Ha másképp nem, hát kezünk munkájával. Összefogott a lakosság .és az üzemek Ennyi az előzménye annak a nagyszabású társadalmi munkasorozatnak, amelynek végeredményeként Dabas közvagyona közel 10 millió forinttal gyarapodott az elmúlt esztendőben. Az óvoda és a játszóterek, a sportpályák és a ravatalozó elkészültével összeállt egy kimutatás is, mely tételesen, adatokkal és összegekkel szemlélteti: kik és mennyit dolgoztak a település fejlesztésében? Schönweitz Tamás, a tanács vb-titkára a legjelentősebbeket emeli ki: — Az óvoda és az iskola építéséhez nemcsak a lakosság, hanem az üzemek és a szövetkezet kollektívái is jelentős segítséget nyújtottak. A Volánnak például negyedmillió fori-nt értékű, a KPM-nek 125 ezer, az áfésznek 176 ezer, a vízgazdálkodási társulatnak és az AGROÉP-nek pedig 80 —80 ezer forint értékű gépi és kézi munkát köszönhetünk. Az I. kerületi ravatalozó megépítése is kollektív munka eredménye; mi terveztük, a Fehér Akác Tsz segített géppel, anyaggal (ez 220 ezer forintot jelentett!, és a lakosság szolgáltatta a segédmunkát, 26 ezer forint értékben. Azután itt van a sportkombinátunk. Régóta tervezzük, de egy fillér sem volt rá. Most már ott tartunk, hogy 3 pálya elkészült, mellette a gyerekeknek szánt KRESZ-park is a befejezés előtt áll. Ebben a dabasiak munkája 1 millió 180 ezer, a közületeké pedig 860 ezer forint. De nincs még kész; szeretnénk egy labdarúgópályát is építeni öltözőkkel, valamint egy pihénőparkot kialakítani, mindén korosztálynak. Nem vártak ölbe tett kézzel Mindezek mellett még számos tétel szerepel a már említett kimutatásban; így például a körzeti orvosi rendelő építése, amit 50 ezer forintnyi lakossági és tízszer ennyi vállalati, szövetkezeti támogatás segített tető alá. Aztán: út-, járda- és játszótérépítés, iskola-, óvodakarbantartás, fásítás, parkosítás és tereprendezés következik — mindmind 100—200 ezer forintos közhasznú munkából. A környező üzemek közül szinte egy sem vonta ki magát a községfejlesztésből, a már felsorolt cégek mellett a PEVDI, a Sertéshizlaló Vállalat és a nyomda dolgozói is sokat dolgoztak. A társadalmi akciókban természetesen ott voltak Dabas fiataljai is; az óvodaépítésnél például sokan nem kevesebb, mint 100 órát vállaltak. Kiemelkedő munkasorozatnák számított az esővízelvezető árkok megtisztítása és a közterület rendezése, melyet a lakosság vállalt magára, 1 millió 700 ezer forintértékben. A vb-titkár már fel sem sorolja a 20—30 ezres tételeket; a végösszeget mondja, mely egy év szorgalmas munkájának gyümölcse: 9 millió 603 ezer forint. Ésha ezt elosztják Dabas lakóinak számával, akkor az egy főre jutó társadalmi munka értéke 680 forintra kerekedik. — Sok minden nem valósul meg a nagyközségben —summázza Schönweitz Tamás — ha a vállalatok és szövetkezetek brigádjai, valamint a lakosság ölbe tett kézzel azt várta volna: majd csak megépíti, elkészítteti a tanács. Így azonban számos új létesítménnyel dicsekedhetünk, melyet teljes egészében a község épített meg, két keze munkájával — önmagának. Készek újabb feladatokra Végezetül tegyük még hozzá: ez a tettre készség nem fárad, nem lanyhul. Az önkéntes feladatok sorába most a szennyvízvezetékek kiépítését iktatták, illetve a sorozatban épülő családi házakhoz a közműhálózat lefektetését. Ezeket is, a pihenőparkkal és a focipályával egyetemben, nagyrészt társadalmi munkával valósítják meg. Tamási István szüntetni a napközit. Hogy mi az oka, a nagy jelentkezés ellenére, a gyér érdeklődésnek? Ezt majd ősszel tudjuk meg, amikor 'módunk lesz a szülőkkel és a gyerekekkel beszélni. — De nemcsak rossz, jó hírem is van — folytatja az iskola igazgatója —, Lengyel- országba utazik néptánccsoportunk. Gondolom, mire ez a cikk megjelenik, a húsz gyerek már Lengyelországban lesz, ahova munkájuk jutalmaként és kiemelkedő teljesítményükért hívták meg őket. — Nehéz elképzelni, mekkora öröm ez — szólt köZbe felesége. — A mi fiunk, András is tagja az együttesnek. Amikor megtudtuk, hogy utazik, nem lehetett vele bírni! Nyugodtan mondhatom, szerencsések azok a gyerekek, pkik a Gál András vezette együttesben táncolnak, ez egyaránt munka és szórakozás nekik! — £ß mi van akkor, ha önök szeretnének szórakozni? — Nekem az a véleményem — mondta rövid gondolkozás után Czigány Ferenc —, aki falun él, ne várja azt, hogy szórakoztassák, hanem tegyen érte. Aki a vidéki életet választja, számoljon azzal, sokkal mozgékonyabbnak, aktívabbnak kell lennie, mint a városban élőknek. Koffán Éva Felújított villamos- matuzsálemek A Ganz-MÁVAG Vasúti Járműgyárának megrendelői közé 17 ország cégei tartoznak. Tőikés devizabevételeik ebben az évben várhatóan 50 százalékkal nőnek a tavalyihoz képest. Ebben szerepet játszik a korábban említett nagy értékű szerződések megvalósulása mellett a kuriózumként említhető, kisebb, érdakes üzletkötések, amelyek a gyár hírnevét, a Ganz-már- kát öregbítik. Ilyen rendelés érkezett nemrég Hollandiából. A Holland Közlekedési Múzeumi Társaság, amely járműmatuzsálemeket állít ki, Uletve üzemeltet egy-egy rövid, bemutató szakaszon, rátalált- két Ganz-gyártmányú régi villamosra. A húszas években a magyar gyár jogelődje számos villamost szállított Hágába, és más holland városokba, ezeket az ötvenes évékben kivonták a forgalomból. Néhányat közülük víkendháznak használtak, de most a múzeum kettőt átvett, s azokat eredeti állapotában kívánja kiállítani, illetve bemutató szakaszokon járatni. Ezért a Ganz-MAVAG- hoz fordultak, s az eredetivel egyező forgóházakat rendeltek. A tervdokumentáció a háború végén megsemmisült, de a hollandok a villamos összeszereléséről mikrofilmes dokumentációval rendelkeznek, annak alapján elkészítették a forgóházakat. A napokban- már útnak is indítják a sok évtizedes típusokat a holland cégnek. Noteszlapok hét közben HANGULAT. Mielőtt elkezdődött volna, mások voltunk, mint 4, 8, 12 éve. Jó, jó, lemegy, kész. Nem számoltunk várható aranyakat lázasan vitatkozva. Nem készítettünk naptárbeosztási, mikor legyünk feltétlenül tv- vagy rádióközeiben. Kicsit szkeptikusak voltunk, szplinesek. Sokan lemondták tervezett utazásukat Moszkvába. Minek? Nem lesz olyan hangulat, mint 4, 8, 12 éve. És most megint karikás szemekkel érkeztünk reggel munkahelyünkre, mert a későig tartó ismétléseket is megnéztük. Zengett a táskarádiókból a stadion a búzatáblák szélén, a-pihenőt tartó kombájnosoknál. A tanácstitkárnál — bár kérte, ne kapcsoljanak senkit — felberregett a telefon; most volt a tv-ben, újabb arany, és tárgyalásunk pár percig megszakadt; olimpiáztunk. A távolsági buszon, Dabas felé, vadidegenek vitatkoztak, hogyan is volt az a tus, az a gól. Hallottuk, láttuk a helyszínen szurkolókat és irigyeltük őket. Ügy, mint 4, 8, 12 éve. összetéveszthetetlen olimpiai hangulat volt. SZIMBÓLUM. Talán profánul hangzik, de egy szemétgödör is sokat elárul életmódról, korról, emberekről. Írunk, beszélünk életszínvonal-emelkedésről, tudat-, szemléletváltozásról. Néha túl elvont fogalomként. Statisztikák már valamivel konkrétabb képet adnak a háztartások fejlődéséről, a gépkocsik számának növekedéséről — folytathatnánk. Kisoroszi határában szemétgödör. Gyors leltár. Egy Moszkvics és egy Skoda roncsa. Két autóhűtő. Három sparherd, két vaslcályha. Ezek közül néhány szinte kifogástalan állapotban. Ám helyükbe otthon nyilván olajkályha, pb-gáztűzhely került. Szemétgödörszimbó- lum. RÉGI ALAPVICC hírnévről, és még sok mindenről. De Gaulle tart díszszemlét Párizsban, július 14-én. Veteránokat tüntet ki. Egy marcona, viharvert obsitos előtt megáll, nézi, hosszan gondolkodik, lassan megszólal: — 1917, Verdun... Ha jól emlékszem... negyedik hadosztály ... első ezred, hetedik század... igen, második szakasz — diadalmasan: — Dupont őrmester! Az öreg légiós szemében semmi érdeklődés, szól flegmán: — — No nézd. A De Gaulle. KRIMI? Szeretem a krimiket. Nem mindig, nem minden más olvasnivaló helyett. Egyetlen büszkeségemnek, kincsemnek, két és fél ezer kötetes könyvtáramnak elenyésző töredéke a detektívregény. Ezek feszült, nagy munkák után jó levezetők. Nagyképűség, de így vélte Babits és Einstein is. Szeretem a krimiket, ha jók, ha tisztességesek. Az igaziaknak ugyanis vannak alaptörvényeik, melyeket be kell tartani. Logikus cselekményvezetés; elvarrott szálak; felszólítás agytornára — meg tudom-e fejteni a rejtvényt az utolsó oldalak előtt; reális helyzetek, hús-vér szereplők; és főleg: izgalmak. Dühít, ha a könyv tisztességtelen: zavaros; tele van képtelen szituációval, logikai bakugrással; utolsó oldalon előkapart, addig tökismeretlen bűnössel. A világon — állítólag — több száz krimit publikálnak. Miért kell olyan harmatgyengét lefordítani, mint például A rágógumis kishölgy? Miért kell kiadni a Heten mint a gonoszok című, minden alapvető szakismeretet nélkülöző tömény unalmat? Rejtély, melyei krimin — jó krimin! — nevelt logikával nem lehet megfejteni. Annál kevésbé, mert az említett könyveket ugyanaz a kiadó prezentálja, amelyik az évek óta jobbnál jobb krimiket közlő Rakéta regényújságot. Andai György