Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-05 / 182. szám
"xJCttlav 1980. AUGUSZTUS 5., KEDD HÁRMAN - UGYANARRÓL Szakmai közösséget teremtett MEGALAKULT A NÉPMŰVELŐK PEST MEGYEI SZERVEZETE A közelmúltban a Népművelők Országos Egyesülésének létrejöttét követően Pest megyében területi szervezetet alakítottak a közművelődés szakemberei. Ahogyan arról már korábban beszámoltunk, az egyesület egyebek között pályázatok, továbbképzések szervezésével kívánja segíteni a népművelők szakmai fejlődését — s természetesen más feladatokat is betölt. Az alakulás óta eddig eltelt idő azt még nem teszi lehetővé, hogy eredményekről beszéljünk — azt azonban igen, hogy véleményeket idézzünk: mit is várnak a szakemberek a Népművelők Pest megyei Területi Szervezetétől? Együtt gondolkodni — Ai az alapvetően érdekes kérdés, amély az elmúlt harminc év alatt újra és újra elhangzott — mondja bevezetőként Várady Géza, a megyei művelődési központ módszertani -csoportjának vezetője —, hogy szakma-e egyáltalán a népművelés? Az mindig nyilvánvaló volt, hogy hivatás, hiszen hozzá hasonló, a személyiséget teljesen igénybe vevő tevékenység — kevés van. De, hogy szakma vagy nem? A művelődésügyön belül könnyebb megragadni például a tanári, könyvtárosi hivatás ismérveit, mint ezét. Éppen ezért a népművelőktől igen sokat várnak, várunk. Az egyesülettől azt kívánom: járja körül a szakma ismérveit, állapítsa meg, eredményes-e tevékenységünk, s ha igen, társadalmi védettséget élvez-e? A követelmények és eredmények pontos mérésére van szükség. Ez megkönnyítheti — például — a falúban szinte csak a maga erejére támaszkodva dolgozó népművelőnek, hogy megítélje saját helyzetét, lássa, hogy amit csinál, jó-e, s mitől az. A legfontosabb kérdések egyike — folytatja a csoport- vezető —, hogy mi az, amit ez a szakma megoldhat. Ezt igen, de ennél többet nem szabad követelni a szervezettől. Az egyesület ugyan nem érdekvédelmi szent, mégis, mivel a munka nem eléggé körülhatárolható, szakmailag kellene védeni a népművelőket. Annyi sérült, keserű ember ugyanis, mint itt, talán egyetlen más pályán sincs. Pest megyei sajátosság — a megye nagyságrendjéből következik — a másik dolog: a népművelők nem ismerik egymást, nem gondolkodnak közösen. Szükség van tehát arra, hogy vándorgyűlések, klubok keretében rendszeresen találkozzanak, s az oldott hangulatú együttlétek során kicseréljék tapasztalataikat. Ehhez a legutolsó gondolathoz kapcsolható aZ, amiről Kovács Béla, az érdi városi művelődési központ művészeti előadója beszél: A fogalmak tisztázása — Fontosnak tartanám az érdekvédelmet is —» mondja —, bár erre hivatalos formában az egyesületnek nincs lehetősége. Még fontosabbnak azokat a lehetőségeket, amelyeket az egyesület a népművelők találkozásához, tapasztalatcseréjéhez biztosíthat. A kapcsolatrendszer kialakulása, a módszerek átadása kü_ TV-FIGYELÖ SZCHlét. Jöttében-mentében ki-ki szomorúan tapasztalhatja, hogy hány és hány szeméthalom csúfítja a főváros környéki vidéket. Különösen a budai tájvédelmi körzetben éktelenkednek ezek a kisebb- nagyobb kupacok, s most már oly tömegben éktelenkednek, hogy a televíziósok is jónak látták utánanézni: eltüntetésük dolgában ugyan mi cselekedhető. Amint az a Hét vasárnap esti híradásából kiderült, leginkább a nagykovácsiak hordják ki a fölösleges holmikat, anyagokat az erdőre, s a legpocsékabb arculatú hely éppen a szép nevű Szépvölgy. Mindez pedig — hallhattuk — elsősorban a telektulajdonosok p iszkítása miatt van, akik egyszerűen nem veszik tudomásul az ide vonatkozó tilalmakat. . Természetesen e tájon is van hivatalosan kijelölt sze- métlerakóhely, ám oda — akárcsak a fél éve beszerzett tartályba — a legritkább esetben kerül az eldobni való. Hiába aZ erdővédelmi szolgálat munkatársainak figyelmeztetése, és hiába minden más közbenjárás — no meg az évente kétszer megrendezett nagytakarítás — a rend csak nem akar helyreállni. Így tehát nagyon igazat adhattunk a szintén megkérdezett Vágvölgyi Józsefnek, a Pest megyei Tanács elnökhelyettesének abban az ítéletében. hogy az eddigieknél szigorúbb intézkedésekre van szükség. Annál is inkább, mert a megye helyiségeinek többségében immár megoldották a szemét elszállítását, csupán a jelzett vidék mutatja ezt a lehangoló látványt. Jó volt ezt a határozott vélekedést hallani, amit szintén jó lenne, ha a tévések a szóban forgó témát továbbra is napirenden tartanák. Azaz némi idő eltelte után megint kifáradnának a helyszínre és rögzítenék az állapotokat. Mert végtére is tényleg egy olyan, sokak által kedvelt és látogatott vidékről van szó, amely — mint mondani szokás —• jobb sorsra érdemes... S ha már így szóba került a környezet védelme, hadd tegyük azt is szóvá, hogy ezzel a szomorúan aktuális témával egy picit többet foglalkozhatna a televízió. Persze, hogy sZóba — vagyis a képernyőre — kerül olykorolykor, de talán mégsem annyiszor, amint annak történnie kéne. Lám, az egészségvédelem oktatófilmjei rendre feltűnnek, és közlekedni is rendszeresen tanulhatunk, ám füvet, fát, földet s levegőt óvni még csak kevés tanórában oktatták az előfizetőket az illetékes szakemberek. Olimpia. Hiába, nem lehet helyesen minősítő jelzőket találni a most véget ért olimpia záró műsorának méltatására. Mert ei a parádé — akárcsak amaz a. feledhetetlen nyitó gála — olyan remek volt, hogy dicséretére nehezen gyűlnek össze a megfelelő szavak. Ötlet, szín, ritmus, fegyelem — minden együtt mutatta meg magát ebben a nagy íelsorakozásban, s úgy, hogy szinte elállt a lélegzet és folyamatosan káprázott a szem. No és nemcsak káprázott, hanem — meg is párásodott némelyeknél. Mégpedig akkor, amikor az a drága Misa mackó a2on a hatalmas élőképen könnyezni kezdett. Ilyesmit kiötleni, és ilyen bá- jos-meghatóan bemutatni igazán nagy szívre, amúgy meg páratlan ügyességre vall. Hanem most, hogy vége a sportközvetítéseknek és jön a ..., jön a mozifilmek sora. Legalábbis így jelzi a műsorújság, amely egyúttal azt is mutatja, hogy honi eredetű mozgó képekből továbbra sem mutatkozik valami nagy választék. Magyarán: változatlanul itt tesped ai. uborka- szezon. Ami azt illeti, egyébként már igencsak hosszacs- ka ideje, mert önálló tévés termék címére ezekből a változékony nyári hónapokból nemigen emlékezhetünk. Na majd talán ez a most közelgő tévés ősz kitesz magáért! Akácz László lönösen azok számára fontos, akik, akárcsak én, nemrégen kerültek a pályára. Jelentős dolognak érzem azt is, hogy az egyesület nagyobb publikációs lehetőséget igyekszik biztosítani, arra ösztönzi tagjait, hogy módszereikről, eredményeikről írásban is beszámoljon. Varga Zoltán, a nagymarosi művelődési ház igazgatója a területi szervezet vezetőségébe is bekerült. így azt is objektívebben megítélheti mit adhat valójában az egyesület. — Minden olyan dologban segítséget várok tőle — kezdi —, amiben eddig nem történt előrelépés. Az azonban nem tréfa, hogy az egyesületnek sZerepe lehet a technikai feltételek javításában, a képzésben, továbbképzésben, s a jogvédelemben is, bár ez utóbbit az országos alakuló ülés nem fogadta el. A feladatok persze már az alapvető fogalmak tisztázásánál kezdődnek. Mitől tesz például egy fotószakkör vagy egy tánccsoport valóban szakkör, csoport? Ma csinálnak, amit csinálnak, ezt elfogadjuk, kipipáljuk — de nincsenek normák, amelyek pontosan meghatároznák, hogy milyen színvonalú a tevékenység, amelyet egy adott helyen végeznek. Ahogyan az általános iskolákban nevelési terv van, úgy kellene tervezni az utolsó részletig a folyamatokat, a kitűzött cél eléréséhez. Ehhez persze fel kellene mérni, milyenek a jelenlegi működési feltételek — nemcsak egy-egy csoportra, hanem a művelődési háZak, az ott dolgozó szakemberek egészére vonatkozóan. Pontos felmérés Ahhoz, hogy tudjuk, hol, állunk — fejezte be a beszélgetést Varga Zoltán — igen1 pontos helyzetfelmérésre lenne szükség. Ahhoz pedig, hogy valóban előreléphessünk, a művelődéspolitikusok és a gyakorlati népművelők kapcsolatának erősítése elengedhetetlen. A közösséget, az alkalmazható módszereket ugyanis az utóbbiak ismerik igazán — eredményeket pedig csak a cél, a közösség, a módszerek együttes ismeretében érhetünk el. P. Sz. E. ÚJ MAGYAR FILMEKET FORGATNAK Magyar—francia koprodukcióban Filmrendezőink sokan ezekben a napokban is forgatnak, mások közeli terveiket formálják, finomítják. Egyidejűleg két film előkészítésén dolgozik például Kovács András. Mindkettő alapját ugyanaz a történelmi tény adja: német fogságból a német megszállás alatti Magyarországra szökött francia hadifoglyok fogadtatása. Franciaországi beszélgetések alapján dokumentumfilmet készít erről a televízió számára. A Mafilmben forgatásra kerülő játékfilm ugyanebben az alap- szituációban játszódó szerelmi történetet jelenít meg. Tárgyalások folynak magyar— francia koprodukció lehetőségéről is. A forgatás az őszszel kezdődik. Nyilván a közönségsikernek is része van abban, hogy Mészáros Márta egy szintén magyar—francia koprodukcióban készülő újabb filmjéről is beszámolhat. Ezt is a Gaumont cég támogatásával visszük filmszalagra — mondotta —, a Hernádi Gyulával közösen írt forgatókönyv alapján. A jelenben játszódó történetben egy elveszett gyermekét kereső anya sorsával ismerkedhetnek meg a nézők. A világhírű francia színésznő, Anouk Aimé már igent mondott a neki felkínált főszerepre. A felvételek előreláthatólag novemberben kezdődnek magyarországi, franciaországi és egyesült államokbeli helyszíneken. Gábor Pál folytatja Vészi Endrével a már tízéves múltra visszatekintő munkakapcsolatát. Ezúttal a Kettévált mennyezet című művének megfilmesítésére vállalkozók. Könyvfüzér Gazdasági partnerünk Gazda-ági partnerünk címmel új sorozatot indított a Kossuth Könyvkiadó. Egy-egy kötetben bemutatják Magyar- ország gazdasági kapcsolatait az egyes szocialista országokkal. A könyvek az adott partnerország mai gazdasági helyzetének, gazdaságpolitikájának ismertetésével kezdődnek, majd röviden áttekintik a kétoldalú kapcsolatok múltját, s ezt a könyv gerincét adó mai együttműködés részletes elemzése követi. A könyvfüzér első köteteként Benkő József munkája, Gazdasági partnerünk a Szovjetunió címmel kerül a boltokba. Az üzletekben van már a sorozat második kötete is, amely a Lengyelországgal való kapcsolatainkat elemzi. A tervek szerint még ;az idén elhagyja a nyomdát a Csehszlovákiával foglalkozó kötet, s készül már a Német Demokratikus Köztársasággal kialakított együttműködésünket bemutató tanulmány is. 450 EZER FORINT HELYE Miért kell a ped A PAPÍR ÉS AMI MÖGÖTTE VAN BÉKÉS ITALA SZENTENDRÉN Egyszemélyes meglepetés A földszinti, s az első emeleti boltíves ámbitus diszkréten megvilágítva. A kék majolika cserepekben virágok ko- szorúzzák körbe az udvart. A két kovácsoltvas kandeláber szűrt fényt szór a parányi dobogóra, s felette a szikrázó nyáresti kék égbolt. Mi ez? Palermo, Siracusa, Foggia? Valamelyik olasz film díszlete? Varázslat? Valóság! Szentendre. A Nosztalgia kávéház udvara. Meglepetés. A fények lassan elhalványulnak. majd kihunynak, csak egy fénynyaláb szúrja át á sötétséget, s a kis dobogón ott áll Békés Itala. Oldalt, diszkrét félhomályban a segítők: Fehér András zeneszerző, az öreg pianinónál, Mérei Péter az ütőhangszerek„A Pest megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága... a pedagóguslakások építésére jóváhagyott 450 ezer forint célcsoportos előirányzat terhére az alábbi támogatásokat engedélyezi: Szigethalom község részére 340 ezer forint, Szob nagyközség részére 60 ezer forint, Gyömrő nagyközség 50 ezer forint.’’ Eddig a papír, a határozat szövege. Nézzük most, ami mögötte van! gondjára, s úgy sikerülhet megtartanunk, ha letelepítjük. — Ezért intézetünk területén két pedagóguslakás épül. Az egyiknek már gazdája is van, gyógypedagógus házaspár, 4 gyerekkel. Most kétszobás szolgálati lakásban élnek, s az épülő egy szoba és három félszoba nekik jobb körülményeket jelent majd. A másik, hasonló lakásba, ugyancsak gyógypedagógus házaspárt várunk, a többi hozzánk jelentkező nevelőnek sajnos egyéb lakásmegoldás után kell néznie. házár Éva, a gyömrői tanács műszaki vezetője: — A határidő az év vége, kétszintes lapostetős ház lesz. A kivitelező, a gyömrői Épí- típpari Szövetkezeti Közös Vállalat, hagyományos technológiával készíti, az elmúlt év végén láttak munkához, már állnak az alapok, mosta falakat húzzák. A költségeket teljes egészében a megyei tanács vállalta magára, hiszen az intézetben az egész megyéből érkezett gyerekeket nevelnek. Nagycsaládosnak Vég Sándor Gyomron, a Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon igazgatója: — A fővárostól földrajzilag nincs messze Gyömrő, mégis nehéz ide szakembert találnunk. Jelenleg a 8 nevelőtanárból 7 hiányzik. A 21 betöltött állás gazdái közül né- hányan gyömrőiek, a faluban laknak, 5 család az intézetben kapott otthont, 8-an pedig bejárók, a fővárosból, Üllőről, Vecsésről, Maglódról ingáznak naponta. — Érthető, ha ilyen körülmények között növelni kell az itteni gyógypedagógusi állás vonzerejét, hiszen csak úgy kaphatunk szakembert, ha megoldást találunk a lakásnál és Templer Richárd a gitárral. Egy csók és más ül — a műsor címe. így is kezdődik. Könnyedén. Játékosan. Eszköz, díszletek, partnerszereplők nélkül, csodálatos, mit tud produkálni ez a varázserejű színésznő! „Nem szavalóest, nem dalfűzés, nem esztrád, nem show — vérbeli színház, amit az egyszemélyes színtársulat: Békés' Itala előad” — írta Devecseri Gábor... A műsor véget ér. A fények lassan kihunynak. Szentendre éjjel. Csodálatos. Talán még sohasem láttam ilyen varázslatosnak a várost. Meglepetés. Köszönjük Békés Itala! Szép este volt. Karácsonyi István Békés Itala a színpadon. Műsorát a Nosztalgia kávéházban augusztus 8-án, 9-én, 15-én és ltf-án megismétli, mindig este nyolc órai kezdettel. Az igazgatóknak — Szobon nyugdíjba ment az általános iskola igazgatója, s Hódmezővásárhelyről jön ide egy pedagógus házaspár, a férj lesz az igazgató, a feleség matematikatanár — fog a szóba Ghyczy Tamásné, a szobi tanács végrehajtó bizottságának titkára. — Az előző iskolaigazgató Szokolyáról járt ide, s az érkező pedagógus házaspárnak nem lenne otthona. Ugyanitt, a leánynevelő otthonban, hasonló volt a helyzet tavaly. Az ottani új igazgató most egy egészség- ügyi szolgálati lakásban él átmenetileg, ez azonban kellene a nagyközségi tanácsnak, hogy az egészségügyi dolgozóknak adhassa. Tehát neki is lakásra van szüksége. — Így határoztuk el tavaly, — mert másképp nem találtunk vállalkozót az iskola igazgatására — hogy szolgálati lakásokat építünk. Az egyikhez 540 ezer forintos állami támogatással számoltunk, a költségek azonban többre rúgnak, a hiányzó 60 ezer forintot a helyi tanács fejlesztési alapjából nem tudtuk már előteremteni. Ugyanis zöldségesbolt épül, csatorna, út, járda... — El is kezdtük idén a munkát, a giribi dűlői telepen, a Jókai utcában már a falak. Hiányzik még a tetőfödém, a berendezés, s az újabb támogatással már ellensúlyozni tudjuk az áremelkedések hatását. Szeptemberben — így ígéri a kivitelező, a Váci Magasépítő Közös Vállalat— átadhatjuk a két és fél szobás lakásokból álló ikerházat. Az építési költségek együtt 1,1 millió forintot tesznek ki, ebből 500 ezer forint hárul a tanácsra, a többi megyei támogatás, a megyei feladatokat ellátó nevelőotthon igazgatói lakása ebből készül. Garzonház Szabó István, a szigethalmi tanács elnöke: — Településünkön az általános iskola 48 nevelője közül tavaly 14 volt képesítés nélküli.. Hosszú évek óta ez a jellemző, mert az oktatás feltételei mostohák: az elmúlt évben csak úgy tudtuk elkerülni a 3 műszakos tanítást, hogy tanteremmé alakítottunk egyéb helységeket, s a napközisek számát a minimálisra csökkentettük. Ősztől újabb négy tanulócsoport indul, s az év végéig ismét szükségtermek kellenek, mert az épülő nyolctantermes iskola átadását az év vége előtt nem várhatjuk. — 1300 gyerek tanul az iskolában, s fontos lenne, hogy képzett pedagógusok neveljék őket. Ilyen gondok közepette könnyebben találunk tanítókat, tanárokat, ha szolgálati lakást tudunk adni nekik. Már csak azért is, mert az építési telkeihket 1975-ig felparcellázták, így nem tudjuk telekkel invitálni a Szigethalmon letelepedni szándékozókat. — Száz gyermeket befogadó óvodát avattunk idén februárban, az újabb hasonló most épül, s az óvónőknek is lakás kell. Ismerik a gondjainkat a megyei tanácson is, ez a magyarázata, hogy az 1,3 milliós beruházáshoz 340 ezer forintos támogatást kaptunk most. De azt hiszem rá is szolgáltunk. Társadalmi munkában készültek a garzonház tervei, s a kiviteiező helybeli kisiparosok — tavaly augusztusban láttak munkához — több mint 250 ezer forint értékű társadalmi munkával segítenek. A garzonház négy lakásában 8 pályakezdő fiatal pedagógus kap majd otthonit, a Tököli út és az Erdő utca sarkán. Most már a szakipari munkáknál tartanak az építők, s a ház érdekessége lesz: a földszinten a közös társalgó. A nyolc helyből hatnak már gazdája is van, négy tanítónő és 2 óvónő lakik majd ott. Várhatóan még az év végéig beköltözködhetnek, akárcsak két, nálunk állást állnak i keres6> úí Pedagógus. V. G. P.
