Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-05 / 182. szám
1980. AUGUSZTUS 5., KEDD xJ&tap A °EST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Félmillió tartálykocsi Vasutasok a DKV-ért Kisiparosokra építve A lakosság szolgálatában Új műhelyekre, üzletekre van szükség Akik vonattal utaznak keresztül Százhalombattán, a Dunai Finomító állomásnál tartálykocsik véget nem érő sorát látják. Magáról az állomásról azonban vajmi keveset tudnak. A legnagyobbak egyike Másfél évtizeddel ezelőtt csupán egyetlen vágány futott itt el. A hetvenes évek elején kezdett kiépülni a pályaudvar. Amikor 1973-ban beindult a Dunai Kőolajipari Vállalat II. számú beruházása .— ezzel szinte párhuzamosan — kezdetét vette az állomás fejlesztése is. A bővítés, a vágányhálózat és a biztosító berendezés kiépítése 1977-ben fejeződött be. Ettől az időponttól az állomás az ország egyik legnagyobb, úgynevezett árufeladási állomásának számít. Rendeltetése a DKV szállítási igényeinek kielégítése. Ennek a feladatnak az elmúlt évek során maximálisan eleget tett az állomás kollektívája. A jelenlegi 10 vágányból kettő szolgálja mindössze az utasforgalmat, a többire tartálykocsik gurulnak be. A kőolajipari vállalatnak címzett vagonokat a DKV tárolóvágányaira tolatják, ahonnan az .üzem saját gépeivel és személyzetével szállítja el a küldeményt. Visszafelé pedig: a vállalat a megtöltött kocsikat az állomásra tolatja, ahol a vasutasok alapos rendezés után irányvonatokként bocsátják útjukra a szerelvényeket. Hárommillió tonna Mindez, bár így leírva meglehetősen egyszerű, valójában nehéz és nagy figyelmet, szervezettséget követelő folyamat Az állomás személyzete három mozdonnyal dolgozik és évente mintegy 100 ezer kocsit indít és fogad. — Ez a számadat azonban csak az utóbbi öt esztendőre jellemző — tájékoztat Csutt Géza állomásfőnök. — Korábban lényegesen kisebb forgalmat bonyolítottunk le. A legnagyobb szállítási teljesítményt 1977-ben produkáltuk; több mint három és fél millió tonna volt a teherforgalmunk. Később valamivel csökkent ez a mennyiség, tekintve, hogy a vállalat kiépítette és folyamatosan üzembe helyezte a vas- júti szállításnál gaztíáságo- sabb csővezetékrendszert. De még így is 3 millió tonna körül mozog az évi teljesítésünk. A mennyiség csökkent, ezzel szemben javult a minőség. Fokozatosan csökkent az egy kocsira eső tolatási idő, s javult a kocsik kihasználtsága is. Brigádok és feladatok Ügy mondják: a Dunai Finomító állomás kiépítése, illetve a szállítási eredmények legjelentősebb időszaka egybeesik az ötödik ötéves tervvel. Ugyanez mondható a dolgozó kollektívák kialakulásáról is. Törzsgárdáról beszélni egyelőre még korai lenne, a szocialista brigádmozgalom azonban már kibontakozott és szép eredményeket produkált. És bár az állomás fizikai dolgozóinak zöme bejáró, ez a tény a munkaverseny-mozgal- mat alig-alig hátráltatja. A négy szocialista-kollektíva közül is kimagaslik a komplex brigád teljesítménye: a DKV vasútüzemével szocialista szerződést kötöttek, s elnyerték az aranykoszorús brigádjelvényt is. Az állomás 117 dolgozója közül azonban mintegy hat- vanan nem tartoznak a brigádokhoz. Míg korábban gyakori volt a munkafegyelem megsértése, az utóbbi időben mintha javulna a helyzet; a tavalyelőtti 26 fegyelmi eljárással szemben tavaly már csak 11 volt. Az állomásfőnök véleménye szerint a jobb munkaszervezés is hozzájárult a lazaságok, ennek következtében a fegyelmezetlenségek fölszámolásához. Jövője van Az állomásnak — mint Százhalombattán oly sok létesítménynek, intézménynek nem annyira múltja, inkább jövője van. Az eddig eltelt, alig több, mint fél évtized is egyértelműen azt bizonyítja, hogy ez a vasutasgárda, melynek átlagéletkora 30 év körül van, keményen állta a sarat, s azt a nagy feladatot, melyet végsősoron a DKV szabott rájuk, defekasan végrehajtották. Gondoljunk csak bele: öt év alatt közel fél millió tartály- kocsit és vagont fogadtak, rendeztek és állítottak össze szerelvények ezreivé, miközben javítottak, szereltek és karbantartottak. Ha egyetlen mondatban akarnánk összegezni, így fogalmazhatnánk:a Dunai Finomító állomás a DKV szállítási igényeit mind ez idáig maradó ki tálán ul kielégítette. = Fiatalember, innen a har- Hmincon. Szőke hajú és sza- jj kállú, halk szavú, rokon- iszenves egyéniség. A DKV | Barátság művelődési há- I zának munkatársa és = pályájának kezdetén álló | Költő. A neve: Nánási § Zsolt. — Első verse mikor született? — Nyolcadikos koromban. Akkoriban nagyon sok szerelmes veret írtam, érzelmes verseket. — És később? t— Később is, sokáig. Valahogyan érzelmi oldalról fogtam föl a világot. Ma már a társadalmi kérdések jobban izgatnak. A verseimben is. Egyébként a gimnáziumban rajtam kívül még nagyon sokan írtak, föl sem tűnt, hogy én is verselek. Azt hiszem, irodalomtanárunknak, Lóránt Istvánnak köszönhető ez. Csodálatosan értett a versekhez, de mellőzte a gyűlölt, az agyonhajtott verselemzéseket. Ö szerettette meg velünk a lírát. — Érettségi után? — A Budapesti Vegyi Művekhez kerültem, meósnak. De csak egy évig dolgoztam ott. Aztán elmentem Gyálra tanítani, képesítés nélkül. KISZ-védnökséggel Férfimunka volt! Nem kis gondot okozott tavaly, hogy Péten, a tervezett intermedior üzemépület kivitelezésére — belátható időn belül — nem akadt vállalkozó. A beruházás nagyon fontos lett volna a DKV- nak, mindenáron el kellett kezdeni az építkezést. Ekkor a vállalat KISZ-bi2ottsága mozgósította tagságát. Ifjúmunkások százai láttak hozzá a munkálatokhoz, turnusokban, csoportokban utaztak Pétre. Csatlakozott hozzájuk a honvédségi KlSZ-szerve^et is és egy év alatt a fontos létesítmény elkészült. Az akció, melynek során a több száz fiatal mintegy 4 ezer órás társadalmi munkát végzett, KISZ-védnökség alatt zajlott. A Pétre utazó fiatalokat az itthonmaradók helyettesítették a munkahelyen, nyújtott műszakiban, szabad napjaikat feláldozva. A péti beruházás negyedik üteme befejeződött, s az utolsó váltás is hazaérkezett. A fiatalok bátran elmondhatják: jó mulatság, férfimunka volt. Óvoda-, iskolatatarozás Jél halad a felújítás A nyári szünidő jó alkalom arra, hogy az óvodákat, iskolákat rendbehozzák, sort kerítsenek a szokásos tataro- zási, illetve karbantartási munkákra. Az idén erre a feladatra a városi tanács kommunális és költségvetési üzeme vállalkozott. Lelkiismeretes és derekas munkájuk nyomán a karbantartás és felújí-» tás jól halad, az új tanév kezdetére a város valamennyi óvodája, iskolája megújhodva .várja a nebulókat. — Közben írogatott? — És küldözgettem ide-oda a verseimet. Azt mondták: jók, írjak bátran, küldjék újat, de... Nem közöltek semmit. Az első versemet végül is a Pest megyei Hírlap publikálta. — Itt a kultúrházban mi a beosztása? — A munkásművelődés a feladatom. — Nem könnyű... — Akárcsak a versírás. Legalább olyan nehéz és any- nyi benne a buktató. Szinte lehetetlen mérni, mit tesz az ember hasznosat, eredményeset. A statisztika — ezt szoktuk emlegetni — jó, de nem minden. Ha felkeltem a dolgozók figyelmét, érdeklődését, ha megnyerem őket egy-egy rangos műsornak, az a siker. Nem szeretem a fondor- kodást. Hogy például: hozzunk ide öt focistát, akik élménybeszámolót tartanak, de előtte eljöttök egy pszichológus előadására is. Nem. Jól kell megválogatni az előadás- sorozatokat, olyan legyen, Ha ezt a szót halljuk: szolgáltatás, ösztönösen az jut az eszünkbe — ami nincs. Következésképpen színvonalát sem a meglevő, hanem a hiányzó szolgáltatási formák szerint minősítjük. Lehet, hogy kissé igazságtalanul, de... Mert Százhalombattán például nagyon sok dolgozó családanya van, expressz mosás viszont nincs. Van ellenben szőnyeg- szeges és rojtozás. Vagy például: a város 1300 gépkocsitulajdonosa szerviz híján nehány maszek autószerelőnél áll sorba, ezzel szemben a Ge’Jka bevezette a gázkészülékek javítását, az órások pedig kvarcórák elemcseréjét. A kvarcóra-tulajdonosoknak tehát jó, az autótulajdonosoknak ellenben rossz? Ellentmondások Kétségtelen, hogy a mindenkinek tetsző szuperszolgáltatás egyelőre csak vágyálom. Ám valamiféle optimális színvonalra törekedni — reális célkitűzés. Százhalombattán azonban a szolgáltatások fejlesztésében sajnos, komoly ellentmondások mutatkoznak, magyarán: színvonaluk jelentősen elmaradt a város egyébként ütemes fejlődésétől. . A városban a Dél-budai Szolgáltató Szövetkezet fodrász, cipész és órás részlegekkel, a Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat Patyolat-szalonnal, a Gelka pedig szervizzel érdekelt. Mellettük 66 kisiparos szorgoskodik és bizonyos szolgáltatási feladatokat lát el a tanács kommunális és költségvetési üzeme, illetve a Lakásszövetkezet is. Ezzel szemben a battaiak hiába keresnének varrógépvagy táskajavítót, esetleg olyan szakembert, aki rendbehozná a háztartási gépeket, kerti szerszámokat — nincs. De vadászniuk kell férfiszabóra, mechanikai műszerészre, kőművesre, festőre, burkolóra, ácsra is. Eközben virulnak a kontárok; az iparosok hiánya remek konjunktúrát jelent számukra. Gond továbbá, hogy a korábban lakossági szolgáltatást végző kisiparosok is mind több közületi megrendelést kapnak, illetve fogadnak el. Ennek ismét a lakosság látja kárát. Végül említsük meg a legnagyobb ellentmondást: egy modern városban, ahol két nagy ipari üzem dolgozói élnek, s/ahol a szolgáltatások iránti igények meglepően mahogy sokakat érdekeljen és mind többen jöjjenek el, mi több: ideszokjanak. — Ez nem fondorkodás? — Nem annyira. Azt azért figyelembe kell vennünk, hogy fáradtak az emberek munka után. Rohannak bölcsődébe, óvodába, üzletekbe, aztán otthon vár rájuk a vacsoraké- szí’tés, fürdetés ... Nem lehet őket gyötörni sorozatban, ma ilyen szeminárium,- holnap olyan oktatás, tanfolyam ... Ha azt akarjuk, hogy rendezvényeinkre is eljöjjenek, akkor azok legyenek jók. Én legalábbis kikérem a véleményüket, összeállítom a kívánságlistát és nem egyszer odaviszem az előadást, a műsort a helyükbe. — Az üzembe? — Igen: laborba, műhelybe, szállóba, mikor hová. Előadótól is függ. — Hány rendezvényt tartanak egy évben? — Tavaly például 130-ait. Volt amelyiken öt ven an, másikon százan vettek részt. Egy- egy előadásnak olykor nem is gasak, ott a szolgáltatás félig- meddig kisipari szinten bonyolódik le. Lehetőségek A városi tanács végrehajtó bizottsága a közelmúltban mérte fel a helyzetet és vizsgálta a szolgáltatások fejlesztésének lehetőségeit. Ez pedig a kisiparosok számának növelésében rejlik, aminek egyik föltétele: telephelyek (műhelyek, üzletek) kijelölése, illetve megfelelő helyiségek biztosítása. Hamarosan új szolgáltatóház lesz Százhalombattán. Az 570 négyzetméteres létesítmény a déli lakótelep gondjain enyhít majd. Megnyugtató változást azon- oan csak a jövő hozhat. A hatodik ötéves tervidőszakban újabb szolgáltatóházat szándékoznak építeni — ugyancsak a déli lakótelepen — s itt kizárólag azoknak adni műhelyeket, akik kimondottan lakossági _ igényeket elégítenek ki. Az előzetes felmérések alapján a mintegy 700 négyzetméter alapterületű szolgáltatóház egyik felében kapna helyet az orvosi rendelő és gyógyszertár, a másik részében fényképészműtermet (színes laboratóriummal), valamint műszerészüzletet nyitnának, illetve itt kapna végleges helyet egy látszerészműhely, kiegészítve Hamarosan a városi tanács testületé elé kerül a város általános rendezési tervének módosított változata. MielCitt azonban a tanácsülés döntene a város jövendő arculatáról, a tervet, az elképzeléseket részletesen ismertették a leg. illetékesebbekkel, a városlakókkal. Hol épülnek új lakóházak, modern középületek? — ilyen, s ehhez hasonló kérdések tucatjaira kaphattak választ azokon a fórumokon, melyeket a napokban rendezett a tanács, külön a DKV és a árt, ha a hallgatóság száma mindössze 8—10. — Ügy látom, szívvel-lélek- kel csinálja ezt a munkát. — Ez a hivatásom. Most végzem a főiskolát, népművelő—könyvtár szakon. — Es a versírás? — Kétlem, hogy abból valaha is megélek. De nem is célom... Jó verseket szeretnék írni. — Hogyan ír? — Legszívesebben villamoson ülve, ha Pesten járok. Vagy vacsora ailatt, két vajas kenyér között. Többnyire a konyhában, este vagy éjszaka. — És mit? — Az utóbbi időben szatirikus hangvételű verseket. Vonz a próza is, de azt hiszem versben jobban ki tudom fejezni magam. — iíiket olvas legszívesebben? — Sartre-1, Pilinszkyt, Dohai Pétert. — Családja? — Van egy kislányom és egy fiam. Feleségem képzőművész!, batikol. Próbálunk összedolgozni, legutóbb az j Ifjúsági Magazinban együtt jelentünk meg: az ő rajza az én versemmel. fotó-optikai bolttal is. Ugyancsak a hatodik ötéves tervidőszakban segíthetnének a magánkisiparosok műhelygondjain. Mégpedig nyolc új üzlettel — többek között mechanikai műszerész, férfiszabó, kézimunka-elönyomó, órás, valamint rövidáru és divatáru kiskereskedés nyitásával. Az elképzelések közt szerepel olyan megoldás is, hogy a többemeletes lakóházak földszintjén alakítanának ki ilyen műhelyeket, üzleteket, melyeket aztán bérbeadnának kisiparosoknak. A városban szaladgáló 1300 gépkocsi dacára sincs lehetőség egy központi szerviz létrehozására. Az autójavítás gondjain legfeljebb mind több iparjogosítvány kiadásával tudnak csak enyhíteni. Közelíteni az igényekhez összegezve: Százhalombattán aligha lehet egyik napról a másikra úgy felfuttatni a szolgáltatást, hogy az közmegelégedésre tartson számot Egyet lehet csak tenni: folyvást közelíteni az igényekhez a szolgáltatások mennyiségét, minőségét. Ez sem könnyű. A lakosság számának és az igényeknek növekedése egyre nehezebb feladat elé állítja azokat az intézményeket, amelyek gondoskodni kötelesek a szolgáltatás fejlesztéséről. DHV dolgozóinak, s külön a kerületek lakosainak. A legutóbbi fórumra augusztus í-én került sor; az óvárosiak falugyűlésen vitathatják meg azokat a változásokat, melyek közvetlenül is érintik őket, például a szanálásoknál. Díjnyertes gyerekeknek Képzőművésztábor a Dana-parton A Barátság kőolajvezeték mentén található a szovjet Novoporock, a lengyel Plock, az NDK-beli Schwet és a magyar Százhalombatta. E négy város párt- és állami vezetői elhatározták, hogy minden, esztendőben nemzetközi képzőművésztábort rendeznek. Résztvevői gyerekek lesznek, azok a kisdiákok, akik a négy város által rendezett, nemzetközi gyermekraj z-kiállításon díjat nyertek. Az idén — és első ízben — Százhalombattára vár a házigazda szerepe. A gyermektábor a DKV ifjúsági vízisporttelepén, közismertebb nevén a dunafüredi csónakházban, augusztus 22-én nyílik meg. A négy városból öt-öt tagú csoportok érkeznek pedagógusok kíséretében és egy hétig tanulnak, alkotnak a Duna partján. Az oldalt írta: Tamási István Fotó: Győrik János A harmadik ütemben A DKV III. beruházási szakasza. A szivattyútér szerelésénél tartanak a kivitelező szakmunkások. Beszélgetés fiatalokkal Versírás és népművelés Terjeszkedik a város Az új, emeletes házak sora már a József Attila utcáig ér.
