Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-05 / 182. szám

1980. AUGUSZTUS 5., KEDD sJCnfaw Losonczi Pál megkezdte szabadságát Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke megkezdte évi ren­des szabadságát. Szovjet űrhajós magyar kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az első szov­jet—magyar közös űrrepülésre való felkészülésben elért ki­váló eredményei elismerése­ként a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendje kitüntetést ado­mányozta Vlagyimir Alek- szandrovicsi Dzsanibekov űr­hajós ezredesnek. A kitünte­tést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át a Parlamentben. A kitüntetés átadásánál jelen volt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, ENSZ-konfeeentia Akcióprogram öt évre Tegnap délelőtti sajtótájé­koztatóján Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Taná­csának elnöke beszámolt a nők évtizede alkalmából jú­lius 15 és 31-e között. Koppen­hágában megrendezett ENSZ- konferenciáról, valamint az ugyanitt tartott fórumról. A magyar kormányküldött­ség vezetője elmondotta egye­bek között, hogy mindkét ese­mény hatalmas nemzetközi ér­deklődés mellett zajlott, a konferencián 140, ország hiva­talos delegációja' vett reszt, ott volt és beszédet mondott, többek között, Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára is. Az általános vitában 175 felszólaló foglalkozott a nők évtizede első felének tapaszta­lataival, eredményeivel és je­lölte meg az újabb öt eszten­dő feladatait. A konferencián korunk szinte valamennyi VissMavonuíáhan a Belvíz Segít a napos idő Nemcsak a betakarításban, hanem az ár- és belvízvéde­kezésben is segített a 48 órás száraz, napsütéses időjárás: apasztotta, szárította a sarat, kevésbé marasztalta az árvé- déísező anyagokat szállító jár­műveket. A feladatok azon­ban nem kisebbedtek, s ezért újabb erők kapcsolódtak be a munkába. Jelenleg 15 ezren dolgoznak .a védvonalakon. A Körösök völgyében a nyúlgáttal magasított tarhosi körtöltésen megfeszített erő­vel küzdenek az átázás es a csurgások ellen. Ujladánynái folytatták az új körtöltés épí­tését, s változatlan erővel vé­dekeznek és erősítik a gáta­kat a dobozi körtöltésen, a Hosszúfoki-csatorna, a 'doboz— sarkadi és a gyula—sarkadi lo­kalizációs védvonalakon. A Kettős-Körösön átszakadt gát mintegy 80 méteres nyílását hétfő reggelig 12 méterre szű­kítették, s nagy erőfeszítéssel folytatták a munkát. A ki- áradtnál mintegy 40 centi­méterrel magasabb, erősen sodró víznek kell nekifeszül­niük, hogy tovább keskenyít- sék a nyílást. A védelem ve­zetőinek számításai szerint az utolsó nagy erőfeszítéshez, a nyílás teljes elzárásához már csak alig egy napi munka szükséges. A Tisza árhulláma Tokajnál a vasárnapi 837 centiméteres tetőzés óta mindössze három centiméterrel apadt. A Körö­sök felső és középső szaka­szain apad a víz, az árhullám már az alsó szakaszon, á Hármas-Körösön tetőzött. A vízügyi előrejelzések sze­rint a Tisza árhulláma Szol­noknál vasárnap vagy hétfőn tetőzik 865 centiméter körüli vízszinttel, s így csaknem fél méternyire megközelíti a 909 centiméteres maximumot. Sze­gednél augusztus 13-ra vár­ják a tetőzést 830 centiméter­hez közeli vízállással, ami a korábban mért maximumtól mintegy 130 centiméterrel marad el. Az erőteljes szivattyúzás és az időjárásban bekövetkezett csapadékszünet is hozzájárult ahhoz!, hogy most már meg­kezdődött a balvíz visszaszo­rítása, mintegy 5 ezer hek­tárral csökkentették az elön­tött területet. A hétfői jel­zések szerint azonban még mindig 93 ezer hektárt borít a belvíz, s ebből 32 ezer hek­tár vetés áll víz alatt. Az ár ellen védekezők többsége, a 15 ezerből 10 ezer a Körö­sök völgyében dolgozik. Ezen kívül 1900-an védekeznek a belvíz ellen. problémája szóba került, és a szocialista államok, valamint a fejlődő országok jelentős részének köszönhetően, a kon­ferencia a feszültséget hordo­zó helyzetekről pozitívan, a haladást szolgálva foglalt ál­lást. Az 1975-ben, az évtized elején kiadott hármas jelszó: egyenlőség, fejlődés, béke — meghatározta az eltelt időszak munkáját, és a konferencia résztvevőinek túlnyomó része egyetértett abban, hogy a bé­ke; a biztonság; a fegyverke­zési hajsza megfékezése — előfeltételei a nők társadalmi fejlődésének, egyenjogúságá­nak. A konferencián egyebek kö­zött a nők foglalkoztatásának, egészségvédelmének, oktatásá­nak, írástudatlanságuk felszá­molásának, politikai vezető szerepének kérdéseivel is fog­lalkoztáik. A delegációk több­sége pozitívan értékelte az 1975 —SO-as akcióprogram végre­hajtását, különösen annak fi­gyelemfelhívó jelentőségét; vagyis azt, hogy hatására vi­lágosabban rajzolódik ki, hol és milyen területeken van szükség a nők társadalmi helyzetének további javítására. A tapasztalatok és az eddigi eredmények összegezéseként, az újabb feladatok kijelölése­ként a konferencia következő öt esztendőre 200 cikkelyes akcióprogramot és 40 határo­zatot fogadott el. A társadalmi és tömegszer­vezeteik, a külömböző nézeteket valló egyesületek, vallási szer­vezetek, magánszemélyek és az ENSZ mellett működő, nem kormányközi szervezetek fórumán mintegy 50 témával foglalkoztak. Jól értékelendő, mondotta Erdei Lászlóné, hogy ezek mintegy hammada politikai, társadalmi kérdése­ket feszegetett, és ezekről nyílt vitában, világméretű párbe­szédben cseréltek eszmét a résztvevők. A. Gy. Nem történi mulasztás? A gép nem tud kiabálni Még egyes helyeken víz alatt állnak házak. Az a szerencse, hogy nem tud, mert ha képes lenne erre, akkor a hűvös tanácsteremben most aligha értenék egymás szavát a tárgyaló felek. Kar­tácstűz söpör végig az asztal­lap felett, holott csupán olyan, tárgyilagosnak tűnhető megál­lapítások hangzanak el, mint: nem volt kellően előkészítve a terület; egy ember lézengett tíz napon át az egész építkezé­sen; csúszott a gépek fölvonu­lása, s így tovább, így tovább. A hívatlan, de megtűrt vendég, az újságíró, csendben arra gon­dol, mit lenne itt, ha szólni tud­nának — s meg is kapnák a szót! — a gépek?! Azok, ame­lyeknek ugyan tényleg csú­szott a fölvonulása — azaz ma­gyarul és köznapian: az építke­zés területére történő érkezése —, ám amióta itt vannak,.ros­tokolnak tétlenül, ímmel-ám- mal egy szikréper túrja a föl­det, a többi szemléli. Az ok? A kívülállónak kideríthetetlen, de úgy tűnik, az asztal körül ülők sem akarják tudni a valódi okokat, hanem bőrpapírért tö­rik magukat. A bőrpapír ugyan­is nem más, mint a másik fél­től kicsikart igazolás arra, nem történt mulasztás, s ha nem. ak­kor veszélybe kerülhetne bár­kinek is a bőre?! Képtelen lett volna Jelentősen felgyorsult a ko­rábbiakhoz képest a hetvenes években a megye építőipará­ban a gépesítés ritmusa. Nap­jainkban több mint tízezer fon­tosabb gép, berendezés találha­tó — azért nem írtuk le, hogy működik, mert az korántsem biztos — a megye szocialista építőiparának huszonhat válla­latánál. Egy évtized alatt az ál­lomány — ha kilowattban mért teljesítménye alapján számít­juk — megháromszorozódott, s ez olyan gyarapodási mutató, amilyet korábban még megkö­zelítő nagyságbein sem találha­tunk. Hozzászoktunk, hogy a gyarapodás ilyesfajta mércéit azonosítsuk a fejlődéssel, mert ami több, az egyben jobb is. Van ebben igazság. Mégis, az adott esetben nem árt, ha csín­ján bánunk a jelzőkkel. A gé­pek, berendezések nagyobb ál­lománya, korszerűbb összetéte­le, teljesítőképességének emel­kedése tény. Tény viszont az is, hogy a gépek kihasználása romlott; a géptípusok gyakran nem felelnek meg a kivitelezés­kor valóban igényeiteknek; a karbantartás, a javítás szerve­zetlen, ismétlődő zavarok van­nak az alkatrész-utánpótlás­sal; sokszor megtörténik, hogy nincs kellő képzettségű gépke­zelő .., A cegfétfiek titka: hivató minőség Vevők — a tengeren fúEréi is Ragyogó tisztaság a gyár­udvaron, kipihent asszonyok- lányok a műhelyekben. Véget ért a Május 1. Ruhagyár ceg­lédi gyárában is az egyszerre kiadott kéthetes nyári sza­badság. A pihenés és az erő­gyűjtés kellemes időszakát is­mét munkával teli hétközna­pok váltják föl. Kis szénák — Nem lesz könnyű szá­munkra az év második fele — állapítja meg Meleg Ist­ván igazgató. — Igaz, vala­melyest megedződtünk már, ugyanis az eltelt hónapok alatt is rengeteget küszköd­tünk, bajlódtunk. S hogy mi volt a bajok forrása? Nem a gyár vagy a vállalat hibájából származó szervezetlenség. Hosszú évek óta a ceglédi gyár termékei­nek Zöme tőkés exportra ke­rül, idén is ezt tervezték. Csakhogy ezúttal nehézkesen születtek meg a szerződések, húzódoztak, a vásárlók. _ A munkát viszont biztosítani kellett, belföldi megrendelés­re kezdtek termelni. És elő­fordult, ami korábban soha: már áprilisban téli árut ké­szítettek. Csakhogy ez újabb gondok forrása lett; nem volt elegendő alap- és kellékanyag. — Helyzetünket jól illuszt­rálhatom két adattal: míg 1979 első felében 189-szer áll­tunk át új munkára, addig idén 291-szer — mondja az igazgató. — Konkrétan ez azt jelenti, hogy főként kis szé­riákat gyártottunk egy-egy modellből. Nekünk nincs sa­ját szabászatunk, mindent Bu­dapestről kapunk. Rengeteg energiaveszteséget okozott, hogy hiányos tételek érkez­tek, gyakran maradtak félké­szen a kabátok. Egy idő utam ismét elővehetjük őket. Előfor­dult, hogy erre csupán a gom­bok hiánya miatt volt szük­ség. Hasznos idő A gondok ellenére sikeres félévet hagytak azért maguk mögött. Elkészült 125 ezer 700 férfi és női felsőkabát; kétezerrel több, mint 1979-ben. Bár a tervben négy százalé­kot terveztek — az előző idő­szakhoz képest —, hat szá­zalékkal nőit a hasznos mun­kaidő. Ennek ellenére is el­maradtak a termelési tervtől. Tőkés exportra 74 ezer ka­bát jutott — az! összes értéke­sítés 53,8 százaléka. Legna­gyobb vevői a gyárnak NSZK- beli és holland cégek, s idén újabb, USArbeli és kanadai megrendelések is érkeztek. A lemaradás behozására a hát­ralevő időszakban előrelátha­tóan már csak a külföldi igé­nyek kielégítésére összponto­síthatják erejüket a ceglédiek. — A sok átállás, a belőlük adódó kapkodás, szervezetlen­ség ellenére is nagy-nagy gondot fordítottunk hírnevünk megőrzésére —, pillant az el­készült féléves mérlegre Me­leg István. A külföldi cé gek bebiztosítják magukat, sa­ját átvevőkkel óvják a minő­séget. Ha hisz'i, ha nem, egyenként ellenőriznek minden darab készárut. Nem csoda te­hát, ha termékeink 98,9 szá­zaléka első osztályú lett. S ami szintén jól jelzi dolgo­zóink igyekezetét: mindössze 14 kabátot kellett leértékelni — konfekcióhiba miatt. Kedvező feltételek A gyárban 1978 óta stabili­zálódott a létszám, elenyésző a fluktuáció. Utcáról szinte nem is vesznek föl embert, a létszámutánpótlást saját szak­munkásképző intézetük biz­tosítja. Ezáltal a szakember­ellátottság is kedvező, van elég szakmunkás a nehéz fel­adatokra. Az is igaz, több eszközt is kerestek az embe­rek megtartására. A gyer­mekgondozási segélyről vissza­térőknek egyműszakos futó­szalagot hoztak létre, s most, a szabadság után, újabb ilyen munkalehetőséget teremtettek egy szalagon a kismamáknak. Ugyanakkor az! elmúlt évek­ben a bérek is kedvezően ala­kultak, a félév során például 4,9 százalékkal nőtt a dolgo­zók átlagjövedelme. — Olyasmivel is dicseked­hetünk, amivel kevés könnyű­ipari üzem Pest megyében: sa- jf korszerű hatvanszemélyes óvodánk is van, tavaly ké­szült el — fűzi mindehhez az igazgató. — Egyetlen kérelmet sem kellett 1980-ban elutasíta­nunk. Dodó Györgyi Hosszú lista kerekedne ki a negatív előjelű tények fölsora­koztatásából. Ennek ellenére igaz: o technikai eszközök bő­vítése nélkül a megye építő­ipara képtelen lett volna meg­felelni a követelmények mini­mumának’. Mennyiségben, mi­nőségben összehasonlíthatatla­nul mást nyújt a megye gazda­ságának ez az ágazata, mint évtizede, s ebben a gépeknek, a berendezéseknek döntő a ré­sze. Hol a gond akkor? Ott, hogy a meglevő állománnyal sokkal többet lehetne teljesíte­ni, ez azonban nem elhatározá­sok függvénye. Száz fizikai dolgozó közül az építőiparban harmincán fog­lalkoznak szállítással, anyag- mozgatással, ez az átlag. Van­nak azonban kisebb cégek, ahol sokkal rosszabb ez az arány, bizonya? időszakokban a fizi­kai állomány hetven százaléka hórukkol... Riasztóan nagy hányad! S ami még elgondol- koztatóbb: hiába a gépesítés, a technikára költött pénz — igaz, a legkevesebb erre a rész­terepre jutott forintból is, esz­közből is —, egy évtized alatt az arány nem változott, ma is ugyanakkora részét köti le a dolgozóknak az anyagmozga­tás, mint tíz évvel ezelőtt! Ez csak egyetlen példa arra, indokolt, szükséges-e az.építő­ipar további gépesítése, bizo­nyos tevékenységi területek — igy a szállítás, az anyagmozga­tás, a szerelés — előnyben ré­szesítése a technikai fejlesztés­nél. Az indok tömören ennyi: csakis a további gépesítéssel felelhet meg a társadalmi szük­ségletek támasztotta követel­ményeknek az építőipar. Gond­jaink, nehézségeink tetemes része éppen abból származik, hogy hosszú éveken át kevés jutott fejlesztésre. Kevés, mind a hazai igényekhez, mind a nemzetközi adatokhoz viszo­nyítva. S e vigyázva csepegte­tett erősítés sem mind a leg­célszerűbbet szolgálta. A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vál­lalat — azóta megbukott — vezetése például a támogatás­ból származó pénz javát öt da­rab, méregdrága betanmixer vásárlására költötte, ám ezek­nek a gépkocsiknak a kihasz­náltsága nem volt több 33—35 százaléknál... A fele is elég lenne Megint az érem másik olda­lát nézve: a gépek segítségé­vel jelentősen csökkent a me­gyei építőipari vállalatoknál — elsősorban a mélyépítésben, de a magasépítésben is — a nehéz fizikai munka. Bizonyos tevé­kenységek teljesen, vagy nagy­részt gépesítettek a jelentősebb cégeknél, így egyebek között a földmunka, a betonkeverés, a parkettacsiszolás stb., ugyan­akkor rendkívül alacsony a gé­pesítettség foka a közműépí­tésben, a befejező szak- és sze­relőipari feladatoknál. Ezért nem ritka eset a megyében — lakóépületeknél éppúgy, mint középületeknél, de termelőága­zati létesítményeknél is hogy az építőmesterileg készre jelentett beruházás még hóna­pokig vár az átadásra. Akkor készülnek ugyanis a közművek — s a már betapétázott falak­ban nyomja szét a rossz cső­kötéseket a víz... —, nincs elegendő szakiparos, s ameny- nyi van, annak sincs elegendő gépe. Ma a megyében az építőipa­ri munka már nem kisipari, s még nem iparszerű. Ami a szer­vezettségben éppúgy megmu­tatkozik, mint a vegyes tech­nológia — a kézi és a gépi munka elegyítése, amire pél­dául a Középmagyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat kényszerül — használatában, a gépgazdálkodás alacsony szín­vonalában. Elismerjük: az iparosodás el­ső szakasza — főként a kisebb cégeknél''— még ma sem zá­rult le. S ez a szakasz magába foglal elkerülhetetlen bukta­tókat —, így bizonyos techno* lógiák kipróbálását, mert csak a siker vagy kudarc után lehet dönteni arról, mi legyen a sor­sa —, ám rálelünk elkerülhe­tő, de el nem került kátyúkra is! Ez utóbbiakhoz sorolhatjuk, hogy túl sokféle típusú gépet vásároltak a vállalatok kül­földről, de megoldatlan ma­radt a karbantartás, az alkat­részellátás. Tudjuk: a hazai építőgépgyártás az igényeknek mindössze az egyharmadát fe­dezi, azaz minden ezer forint­ból, amit új gépekre adnak ki az érintett cégek, 680—700 fo­rint importgép vagy -berende­zés ellenértéke. Ez viszont meg­követelné a nemzetközi kínálat jobb ismeretét, amire ma már vannak törekvések, éppen a kedvezőtlen tapasztalatok miatt. Ennek jegyében szervez­te át például a gépbeszerzés, gépgazdálkodás egészét a Pest megyei Állami Építőipari Vál­lalat. s a szövetkezeti közös vállalatoknál is tanúi lehetünk a gépbeszerzések ésszerűbb út­ja kialakulásának. Könnyen kitapinthatjuk a másik, nem kevésbé érzékeny pontot is, a gépek, berendezé­sek kihasználtságát. Vállalati belső vizsgálatok azt igazolják — a megállapításokat féltve őr­zik az illetékes szakemberek, s ez is mond valamit a helyzet­ről —, hogy a gépek műszak közbeni állásidejének a kéthar­mada a szervezetlenségből származik, s egyharmad csu­pán a gyors karbantartás, a he­lyi javítás. Bizonyos gépcsopor­tok kihasználtsága 1975 és 1980 között semmit nem javult, sőt, akadnak olyanok, amelyeknél romlott ez a mutató...! (Pél­dául a daruké, a betonkeverő telepeké.) Ami arra figyelmez­tet, hogy túl sokat vannak úton, azaz áttelepítésen a gé­pek, s az elfogadhatónál jóval több ideig állnak a helyszínen. Mert igaz, egy torbnj(dáru nerfi emelhet állandóan — nem kí­vánja meg azt a technológia —, ám nem furcsa, hogy há­rom hétig sincs számára teen­dő?! Durva elnagyolással szá­molva, de a valóságos helyze­ten nem változtatva: különfé­le gépeknek a fele is elég len­gne, ezt bizonyítja állásidejük és üzemóráik viszonya. Ma­gyarán: különösebb beruházás nélkül lényeges teljesítmény­növekedést lehetne elérni a gé­pekre váró munka jobb meg­szervezésével. Ami döntően vál­lalati, munkahelyi — építésve­zetői — teendő. Ez a teendő azonban csak akkor lehet sike­res, ha eltűnik a bebiztosítás gyakorlata, azaz a ma divatos módszer, hogy legyen csak itt a gép, az a biztos, nem baj, ha áll, majd amikor kell, akkor kéznél lesz. S az sem ritka eset, hogy egy-egy építésvezetőség hetekig tartja vissza a gépet, mert még egy kisebb munka hátra van a számára, holott kellő rugalmassággal azt hoz­zácsatolhatták volna a gép eredeti feladataihoz. Eljött az ideje Nem tud a gép kiabálni, ezért nem teheti közhírré, miért, mióta áll, s kik tehetnek erről. Arra azonban, hogy kia­bálása jogos lenne, a már em­lített tényeken túl is tapaszta­latok serege figyelmeztet, egye­bek között a kivitelezési idők erős hullámzása — hol csök­kenése, hol emelkedése —, a fizikai foglalkoztatottak állás­idejének és túlóráinak össze­vetése, a karbantartás ala­csony színvonala. Az építőipar ugyanolyan gondokkal küzd, mint az ipar sok területe. Ami tény, de: nem mentség. S most, amikor a be­ruházási tevékenység az átren­deződés szakaszában tart, ami­kor nem lehet úgy válogatni finnyásan a megbízások kö­zött, mint korábban, annak is eljött az ideje, hogy a szakma fölrrtérje tényleges tartalékait, s pontos terve legyen rá, mi­ként . kamatoztatja azokat. Mészáros Ottó i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents