Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP CEGLÉDI JÁRÁSI ÉS CEGLÉD VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 204. SZÁM 1980. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP MÁV-VOLÁN Egész évben csúcsforgalom Tonnák tízezreit szállítják az ország útjain A két hatalmas szállító együttműködése már igen régi keletű. Munkaszerződésüket azonban — a változásokra va­ló tekintettel — minden év­ben módosítják, megerősítik a MÁV és a Volán illetékesei. A városunkbeli 1/11-es Vo­lán-kirendeltség a Budapesti MÁV Igazgatóság egész terü­letén tevékenykedik. Ez a körzet több megyét is magá­ban foglal, a legtöbb munkát azonban, méreteiből adódóan a ceglédi vasútállomás adja. Az ősz közeledtével ország­szerte megsokasodnak a fuva­rozóvállalatok teendői — Ceg­léden viszont nincs különö­sebb gond az „indián nyár” heteiben sem. Míg másutt augusztus végén, szeptember elején a szokottnál is mé­lyebbre vésődnek a ráncok az üzemfőnökségek vezetőinek homlokán, addig a városunk­beli irányítók-szervezők könnyűszerrel legyőzik az ilyenkor jelentkező nehéz­ségeket. Cegléden nincs szükség hosz- szan tartó koordinációs érte­kezletekre, mert anélkül is megy a munka. Az évek óta együtt dolgozó MÁV—Volán komplexbrigádnak mind a harminchat tagja tudja a ma­ga dolgát, jó néhány őszi elő­szállítást intéztek együtt, volt Idejük tehát összerázódni. Persze a rakodók, rakodó­gép-kezelők, az irányítók túl­nyomó többsége nem „mai gyerek” már... Az 1/11-es Vo­lán vállalat pályaudvari ki- rendeltségére kerülő fiatalok­nak van kitől és van mit ta­nulniuk: munkaszeretetet és szorgalmat, amelyet a komp­lexbrigád tapasztaltabb embe­rei plántálnak át az újfelvéte- lisekbe. Egyébként ez a bri­gád tavaly — az 1978-ban vég­zett munkája alapján — első lett a MÁV Budapesti Igazga­tósága területén meghirdetett versenyben. Ezt minden év­ben megrendezik, s többek közt értékelik, pontozzák a vagonforduló-idő csökkentését, valamint a kocsiálláspénz­megtakarítást is. Ahhoz azonban, hogy e ver­seny kritériumainak megfe­leljenek, mindkét fuvarozó- vállalatnak óramű pontosság­gal kellett dolgoznia az egész esztendőben. (Remélhetően ez nem lesz másként a jövőben sem.) A MÁV-állomás vállal­ta, hogy helyesen választja ki a tehervagonokat: a teherbírás­ra, illetve a tengelynyomásra való tekintettel. Egyes ipar­vágányokra ugyanis nem küldhetők csak könnyű ko­csik, a súlyosabbak egyszerűen szétnyomnák a pályatestet. Vállalta továbbá, hogy a kocsik érkezése után három órán belül a Vo­lán rendelkezésére bo­csátják azokat. - Ugyanezt teszik az áruk feladásakor: a rakodási idő kezdetére szabad rámpát és megfelelő számú vagont bizto­sítanak. Ehhez a kocsirende­zők összehangolt és igen sok­szor megfeszített munkája szükséges, hiszen a ceglédi ál­lomás nemzetközi vasúti fővo­nal mellett van, s a forgalom nem állhat egy pillanatra sem. A most beinduló szezonális szállítások miatt a volánosok- nak is „arccal a vasút felé” kell fordulniuk. A 0,9 tonnás Barkasokat és a 16,8 tonnás pótkocsis Skodákat egyaránt magában foglaló ötszázhúsz darabos kocsiparkjukat teljes egészében lekötik az őszi fu­varok, s a rakodógépek (és a kezelőik) sem pihenhetnek túlságosan sokat. Várnak rájuk az irányvo­natokban érkező sóder és zú- zottkő-rakományok (ezek te­szik ki az összes szállítmány 25—30 százalékát); a fűtő­anyagok, ' főként ,á szénkülde- mányek, amelyeket a Dél-Pest megyei TÜZÉP- és áfész-tele- pekre kell teríteniük; vala­mint a Fűszért-sz'állítmányok, az élelmiszerek. Ezek az érke­ző szállítmányok. A Cegléd­ről induló irányvonatok a kör­nyékbeli téeszekből és állami gazdaságokból származó rako­mányokkal kelnek útra: almát, burgonyát szállí­tanak belföldre és kül­földre egyaránt. Valamelyest enyhíti a csú­csot a szállíttatóknak a fuva­rozókkal, illetve egymással való együttműködése. A Lenin Tsz-nek és a Ceglédi Állami Tangazdaságnak például a vasútállomáson egymás mel­lett van a bérelt rakterülete: szükség esetén szabaddá te­szik a rámpájukat a szom­szédjuknak. Sőt: szorult hely­zetben a rakodógépeket is szí­vesen nélkülözik, kölcsönadják egymásnak. Százötvenezer-hatszáztizen- hét tonna. Tavaly összesen ennyi árut mozgatott meg a Volán 1/11-es vállalat. Ezt a A Lenin Tsz-é a kupa Kispályás labdarúgás: A Cegléd városi-járási sportfel­ügyelőség ebben az évben is megrendezte immár hagyo­mányos labdarúgótornáját, me­lyen a részvevők az „Alkot­mány Kupáért” vetélkedtek. A részvevőket csoportokba osztották, ahonnan az első he­lyezettek — a körmérkőzés után —, jutottak be a közép­döntőbe. A döntők, melyek nagy küzdelmet hoztak, ki­egyenlített játékkal, szoros eredményekkel zajlottak. Az 1. helyért: Lenin Tsz— MEZŐGÉP 1-0. A 3. helyért: Vízkutató Vállalat—Vasipari Szövetkezet 0-0. A 7 méteres rúgásokban a Vízkutató nyert, 7-5-re. Az Alkotmány Kupa végeredménye: 1. Lenin Tsz, 2. MEZŐGÉP, 3. Vízkutató Vál­lalat. Lövészet: A sportfelügyelő­ség, a szakmaközi bizottság és az MHSZ közös rendezésében a törteli úti lőtéren került sor a városi szakszervezeti egyéni lövészbajnokságra. Eredmények: (zárójelben a lőtt körök száma). Légpisztoly: Női: 1. Bozoki Istvánné, Sütőipari Váll. (69), 2. Tóth Mária, Sütőipar (54), 3. Bajáik Jánosné, KÖZGÉP (52). Férfi: 1. Kocsis Dezső (78), 2. Ungvári Ferenc (76), 3. Kiss László, mindhárman Volán (64). Légpuska: Női: 1. Öcsai Ma­rianna, Volán (76), 2. Fáklya Gizella, Volán (69), 3. Fodor Ferencné, Nyársapát (68). Férfi: 1. Nagyabonyi György VOLÁN (77), 2. Fodor Ferenc, Nyársapát (75), 3. Bocskai László, CÁT (72). Kispuska: Női: 1. Fűz Klá­ra, VOLÁN (77), 2.Szilágyi Fe­rencné, Nyársapát (58), 3. An­gelina Miklós E., Kocsér (51). Férfi: 1. Mészáros László, Abony (79), 2. Benyus Mihály, KÖZGÉP (77), 3. Rossi Nán­dor, Volán (76). Az összetett csapatverseny­ben: 1. Volán HK, 2. Nyárs­apát, 3. Abony, Vasipari Szö­vetkezet, 4. Sütőipari Vállalat. U. L. mennyiséget mind a ceglédi vasútállomásra, illetve onnan el kellett szállítania. A MÁV- tól valamelyest frissebb infor­mációt kaptunk, ez idén, az első félévben 55 ezer 595 ton­na árut adtak fel városunk­ból a szállíttatok. Ez 4,9 szá­zalékkal több, mint a tavalyi év hasonló időszakában volt. Igaz tehát, amit a MÁV-nál és a Volánnál egyaránt állíta­nak: nincs kimondottan őszi csúcs a szállításban. Persze, ilyenkor azért valamelyest mindkettőjüknek meg kell fognia a dolgok végét. Csakúgy, mint az egész esz­tendőben. Vörös István Változatlan a tenyésztési kedv Zavartalan, kiegyensúlyozott hús- és tejtermékellátást ígér az állattenyésztés az idei év­re. Az az ütemes fejlődés, amely az ötödik ötéves terv eddig eltelt időszakát jellemzi, ebben az esztendőben sem tö­rik meg. Annak ellenére sem, hogy 1979 -— mint ismeretes —, a vártnál alacsonyabb szín­vonalú abraktermést hozott, s ennélfogva a takarmánygaz­dálkodás különös gondosságot követel. A terv továbbra is erőteljesen számol azzal az áruval, amelyet a változatlan tenyésztői kedvvel rendelkező kistermelők kínálnak. Az ál­lati termékék termelése, amely tavaly 2,4 százalékkal haladta meg az 1978. évit, az idén — a tervek szerint —, hasonló arányban bővül. Elegendő gyümölcs, zöldség Lőrinc járt a dinnyeföldön Eget-földet, pontosabban a dinnyeföldeket figyelik aggód­va ezekben a napokban a ceg­lédi ZÖLDÉRT-kirendeltség szakemberei. Lőrinc ez idén is megtette a maga dolgát: ala­posan belepislantott a kívül zöld, belül piros, kerekded gyümölcsökbe... Ősszel érik Az erős esőzést követő hir­telen felmelegedés, a hajnali ködök sokat rontottak a mi­nőségen. Az albertirsai Sza­badság Termelőszövetkezet százhektáros dinnyését ráadá­sul még lisztharmatfertözés is sújtja, úgyhogy a leszerződött 170 vagon helyett ez ideig csak Sebészet, szülészet Betegek az állatkórházban E pillanatban összesen ti­zennyolc beteg jószágot ke­zelnek, gyógyítanák a ceglédi Állatkórházban. A betegek közt vannak tejelő és növen­dék-szarvasmarhák, lovak, de jónéhány kedvtelésből tartott kisebb és nagyobb eb is fek­szik vagy éppen lábadozik a sebészeti, szülészeti, illetve belgyógyászati osztályon. A kórház most 80—85 szá­zalékban telített, csakúgy, mint az év többi részében. Tanulók nyári gyakorlata Csaknem negyven másod-, harmadéves autó- és villa­mossági szerelő tanuló töltötte a nyári szakmai gyakorlatot a Volán Körösi úti tanműhelyében. Az elsőéveseknek a szakmai oktatást rövidesen, szeptember elején kezdik. Apáti-Tóth Sándor {elvétele Bővítését ezért, amint azt dr. Horváth Tibor főállatorvos el­mondotta, a későbbiekben sem tervezik. A Pest megyében ta­lálható három állatkórház kö zül ugyanis a kisebb dabasit felülmúlja, a hasonló méretű gödöllőivel pedig a városunk­beli is joggal vetekedhet. Ide, a Külső-Jászberényi útra egyébként Ceglédről, Nagy­kőrösről, Szolnokról, továbbá három járásból és a Jászság területéről hozhatják beteg ál­lataikat a mezőgazdasági üze­mek és a magánszemélyek. Gyógyításukról a kórházban három állatorvos, egy techni­kus, négy állatápoló és két gépkocsivezető, valamint a ki­szolgáló személyzet gondosko­dik. (Szükség esetén speciális „mentőautó” megy a bete­gért.) A kórház célja: az ál­latok egyedi kezelésével azok téteményképességének hely­reállítása, megőrzése. Vagyis: minden egyes állatnak — úgy a gazdasági célokból, mint a kedvtelésből tartottaknak — a rendeltetésszerű használa­tát elősegíteni, illetve biztosí­tani.- Ehhez a ceglédi Állatkór­házban minden feltétel adott: a műszerezettség megfelelő, a személyzet gondoskodásán pe­dig semmi sem múlhat. így remélhetően a most kezelés alatt álló tizennyolc négylábú beteg mindegyike hamarosan gyógyultan térhet haza gazdá­jához. j 45 vagon gyümölcsöt adhattak le belföldre, illetve csehszlo­vák és NDK-exportra. Ezek a dinnyék is kicsik, mindössze 2—4 kilogrammosak ... Jelentősen jobbnak látszik a termés a Lenin Tsz-ben, a mennyiséget és minőséget ille­tően egyaránt. Bár igaz, a le­szerződött 270 vagonnyi meny- nyiség itt sem fog megterem­ni: jó, ha a 180—200-at elérik. Augusztus 27-ig összesen 135 vagonnal vettek át a Lenin Tsz-ből, de körülbelül még ötven vagonra való, jó minő­ségűnek ígérkező dinnye még kint van a földeken, s kint is alszik még sokat. A szigetcsé­pi F 1-es fajta ugyanis szep­tember közepe táján érik meg tökéletesen, ha csak közbe nem jön valami addig. Baj van a paradicsommal is: sem minőségben, sem pe­dig mennyiségben nem kap­nak megfelelőt. A törteli Dó­zsa Tsz - zöldségtermelő szak­csoportja ugyan heti két-há- rom alkalommal is szállít 20 —25 mázsát Ceglédre, ám ez a mennyiség édeskevés. Igen. jónak ígérkezik — amennyiben szép, meleg „vén­asszonyok nyara” köszönt rá —, a paradicsompaprika-ter­més a körzetben, amelyből ere­detileg 25 vagonra számított a ZÖLDÉRT. Ennél most tízzel több, összesen harmincöt va­gonnyi, mosolygósán piros paprika várja, hogy a ceglédi Mészáros Lőrinc általános is­kola tanulói felszeleteljék a ha­gyományos őszi termelési gya­korlaton. Exportra is Mikorra a szeleteléssel vé­geznek a kisdiákok, s már az iskolában ismerkednek a tu­dományokkal, akkor kezdődik járásszerte a szövetkezetekben az őszi munkák egyike: a krumpliszedés. Albertirsáról és a dánszentmiklósi Micsurin Tsz-ből együttvéve mintegy 300 vagon Desirée burgonyát várnak a ZÖLDÉRT átvevői. összességében véve, mon­dották a ZÖLDÉRT-nél, az alapvető zöldségfélékből és gyümölcsökből biztosított ,a lakosság őszi—téli ellátása. Jut a terményekből a belföldi konzervgyárakba és exportra is elegendő. Vitaminból és tartósított vitaminból nem szenvedünk tehát majd szük­séget, remélhetően egészen ta­vaszig, az első primőráruk megérkeztéig. V. I. Lisztjét elvették... Vízimalmok a Gerjén Az ÁSATÁSOKON sok kézi őrlőkő kerül napvilágra az Ár­pád-kori lelőhelyekről. Kerek, harminc-ötven centiméter át­mérőjű páros budai mészikö- vek, közepükön gabonabeöntő lyukakkal. A középkori csalá­dok asszonyai a malomkövet a fölső kőbe süllyesztett hajtó­karral forgatták. Türelmes munka volt, hosszan tartó, be­lenyúlt az éjszakába, ilyenkor legjobb volt az álmot ének­kel, munkadallal elkergetni. Nagyobb mennyiségű lisztet a malmok adtak a kolostorok­nak, váraknak és a királyi udvarnak. A molnárokat 1055- ben István király pécsváradi adománylevele már említi. A ceglédi járás első ismert vízi­malmáról egy 1465-ben kelt perirat beszél. A királynál be­folyásos Nyárs apáthy György és felesége. Margit asszony , a villongás alatt’ álló töröttegy­házi malomból hazafelé igyek­vő Antal ceglédi jobbágyot el­fogták, ökreit és a szekéren levő zsák lisztjét elvették, őt magát fogságra vetették. A vízimalmok ezen a tájon két kerékre jártak és alulcsa- pósak voltak, ligetben álltak sálvafák és kőrisfák között. Az alberti malom szilfásban épült, a körösi Joó Gergelyé kőrisfák között, ugyancsak kőrisfa ligetben volt a ceglédi fölső vízimalom is. A vizet a fölöttük elgátolt mai omtavak­ból nyerték, így nyári aszályo­kon is tudtak őrölni. Másként gáttavaknak is mondták eze­ket a víztárolókat. A talaj lej­tése felől gátat emeltek, ezál­tal az erek vize összegyűlt. Ta­vaszi hóolvadásokon a kiön­tés ellen a zúgón folyatták el a fölösleges csapadékot. A járásnak négy vízrend­szere van, a Krakkó, a Gerje, a Kőrösi-ér és a Kövérvölgy ere. A mi vidékünkön nem használatos a patak szó, he­lyette vízfolyást, eret, árkot mondunk., Malmok a két víz­dús éren, a Gerjén és a Kő- rösi-éren zakatoltak. A Gerje két ágból ered, a pilisi Beleznay kastélykert tó­forrásából és a mikebudai Szarvastóból. A két ér Cegléd alatt egyesül, Gerje néven fo­lyik keresztül a járáson, s a várkonyi felső réten ömlik a Tiszába. Albertin a pilisi ér­nek Maraszti vízfolyás volt a neve, és hajtotta a XVIII. szá­zad óta a Szeleczky bárók ne­mesi jogú malmát, amelyet én még láttam őrölni a két hábo­rú között. A Maraszti Albertin és Irsán tovább folyván délke­letnek, Bercelen malomárok néven ismert, s a XIX. század eleje óta működött rajta egy malom. Közel hozzá, a Far­kasszigetnél őrölt a klarisszák fölső vízimalma. Vizét a gát­tóból nyerte. Ezt a tavat Han- zitónak is mondták, mert egy Hanzi nevű embert elnyelt. Lejjebb, a Tölösben forgott a ceglédi uradalom alsó malma. Ezek egyidősek voltak, az 1793-as megyei térképre Bal­ia Antal mérnök berajzolta mind a kettőt. Ceglédig Ma­lomárok volt ennek az érnek a neve, amíg nem ömlött be­le Aranymeggyesnél a Gerjé- be. A Gerjekönyökben műkö­dött már a XVIII. században egy vízimalom, a Várócziaké, később még öt magánkézen levő, a Túri Józsefé, Vida Csizmadia Mihályé, Kapu Jó­zsefé, Szűcs Mihályé és Sza- lay Istváné. A VÁROS ALATT volt a Pit- li-malom, az egyetlen, amelyik különválasztotta a korpát, a ke­nyérlisztet és a lánglisztet. A ceglédiek legszívesebben ide jártak. Oly tömegben, hogy a városi tanácsnak szabályozni kellett a sorbanállást. A többi vízimalom egységes őrleményt adott, nagy fáradsággal vá­lasztották el a különböző lyu­kú szitákon a korpát a liszt­től az asszonyok. Mert ez női munka volt, hosszan tartó, gyakran az éjszaka is rájuk szakadt. Az oklevelek majd mind­egyik vízimalomról őriznél- valami történetet. A hódolt­sági defterekből tudjuk, hogy a mikebudai kétkerekes ma­lom után 1562-ben húsz ak- csét adóztak a töröknek. Ez a vízimalom a Szarvastóból ki­szakadó Gerjén működött. A sorrendben legutolsó gerjei vízimolnárt. Szalay Lajost szabadságharcos szerepléséért nyolcévi várfogságra ítélték a császáriak. Egy másik ceg­lédi malomról, a Fűzfásról több följegyzés maradt. Ez a város tulajdona volt és vám­részes molnárok dolgoztak ben­ne. A malom leltára is fönn­maradt. Eszerint volt két 5 és 20 literes mértéke, négy ma­lomköve, négy malomcsapja, két csákánya, két lisztesládá­ja, két búzásszekrénye, két korongvasa, két keresztvasa és két serpenyője. A Kőrösi-éren ,.Joó Gergely nevű tanácsbéli személynek a felső Gáton innen volt egy vízimalma, amely is 1705-ben akikor pusztult el a körülötte levő kőrösfákkal, mikor Her- beville generál armadája itt táborozott” — írja Bállá Ger­gely, a Nagykőrösi króniká­ban. Ugyancsak ő beszél a hi­dasiról is: „A Sós útnál, amint Törtely felé járnak, volt a vá­rosnak egy jó vízimalma, azt rontotta el 1705-ben Boné ne­vű ezredes kurucz kapitány, az oltától fogva malmot oda nem építettek.” A régi helyére ugyan nem, de lejjebb „a Nagy ér mindjárt malmot hajtott, ahogy az alsó Gáttóból kisza- kada” — olvassuk Galgóczy Károly körösi monográfiájá­ban. LASSAN ŐRÖLTEK, a soruk­ra ráérősen várakozó parasztok a korpaszagú malomházakban cserélték ki híreiket, a közel­múlt hadjáratok véres élmé­nyeit és az anekdotákat. Künn szelíd csörgéssel suhant a zú­gok vize a kerekekre, szél fúj­ta a liget évszázados fáit. ősz­szel és tavasszal nagy kiálto­zással szálltak el fölöttük a vándormadarak, némelyik fal­ka le is ereszkedett a nádas malomtó víztisztásaira, szár­csák, récék és vadludak lár­mája verte föl a csöndet. A vízimalmok múltunk el­tűnt emlékei, egy sem zúg vi­zeinken, ez az írás őrizze em­léküket. Hídvégi Lajos ISSN 9133-zsoo (CeelMt Hírlapi T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents