Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

Kihunyt a vulkán A Morgó völgyében A hatszáz négyzetkilométer terü­letű, nagyrészt vulkanikus eredetű Börzsöny mai alakja már nem mu­tatja az eredeti vulkáni formákat, mert a tengeri üledékek, a kavics, a homok, a homokkő és az agyagra kiömlő vulkáni anyag áz évmilliók során jórészt síksággá pusztultak: előbb tenger tarolta és töltögette, majd trópusi időjárás mállászította a kőzeteket, azután az óriási cipó a tektonikus erők hatására megemel­kedett, s minden irányban mély, meredek falú völgyek szabdalták fel; így alakult ki lassan mai alak­ja. Ezt a cipót — amelynek legma­gasabb csücskei a Magas-Börzsöny központi részén sorakozó csúcsok: a Csóványos (939 m), a Nagy-Hideg- hegy (865 m) és a Nagy-lnóc (813 m) — a szélein, a völgyek nyílásában vagy a rajtuk megközelíthető kis medencékben veszik körül a falvak. Megújul a pálya Ilyen völgyben halad a Morgő- patak Királyréten és Szokolyán át Verőcemarosra, ahol a Dunába sza­lad. E völgyben régóta kisvasút járt, s reméljük, miután felújítják s kiszélesítik, újra jár majd (addig buszok helyettesítik.) Mint Szalag Endre erdőmérnök összegezte a tör­ténetét: 1893-ban építették, hogy a Szokolya környéki — akkor egy po­rosz gróf tulajdonában levő — erdő­birtokról elszállíthassák a kitermelt fát. Csaknem két évtizedig egyetlen fafűtésű mozdony vontatta a 600 milliméteres nyomtávú pályán a fá­val megrakott kocsikat. Majd 1912- ben az erdőgazdaság új, tevékeny igazgatója gyarapította a vasút jár­műparkját, egyszersmind a pályát. Ettől kezdve hét mozdony sürgölő­dött a völgyben — fát, követ, a Pap­hegyen épült hengerműből kőzúzalé­kot fuvarozva — a második világ­háború küszöbéig. Akkor leállították a bányákat, zúzót, négy mozdonyt eladtak — és a vasút ismét csak az erdők termékeit hordta. A személyszállítást csak jóval a felszabadulást követően indították meg: 1954-ben. Azóta már a régi időkre emlékeztető Triglav ne\ű gőzmozdony védett műemlékként a nagycenki . Vasútmúzeumnak egyik érdekessége. A Morgó völgyében pe­dig dízelmozdonyok kapaszkodtak Ve­rőcemaros és Királyrét között, ahol a kanyarotjó pálya 303 métert emel­kedett. A hol összeszűkülő, hol széttáruló völgyben egymás mellett a kisvasút és a fürgén csobogó, csillogó patak, míg harmadik társuk, az országút ide-oda váltva kerülgeti a síneket, majd a patakot is, amellyel szemközt haladva a kitáruló Szokolyai-meden- cébe jutunk. Ott van Szokolya, ez az Árpád-kori eredetű falu. A szakszervezetek XXIV. kongresszusára készülve Érdekképviselet - partnerként A vígan csörgedezd Morgó-patak utat a Nagy-Vasfazék-pataknak szemben. Nem messze a patakon át­szökdécselve bal kéz felől a Lukács Szállása nevű helyhez érünk; ott a Darabós-hegy oldalán még nem is olyan régen működött az utolsó vas­ércbánya, a börzsönyi vasércbányá­szatnak, illetőleg — kutatásnak az emlékeként. Ma már csak egy na­gyobb horpadás emlékeztet rá! Az utolsó vashánya A bányaművelés egyébként a Bör­zsönyben nem a vasérccel, hanem nemesfémeknek a kitermelésével kezdődött. A középkorban így 'lett bányászvároska Nagybörzsöny. A vasércbányád hatról a legrégebbi írá­sok a XVIII. század első feléből ma­radtak, s egy budai polgár, Koll- bacher Lambert Mátyás nevét emlí­tik. Huta is állt e helyt, s a fújtatok és a pörölyök működtetésére foghat­ták vissza a patakvizet a Szénpatak völgyszorosának kapujában. A fő­ként bamavasérc és vörösvasérc mint­egy 10 négyzetkilométeres területén ágyazódik- be a vulkáni» anyagba- szórványosan Királyrét körül-,‘a'Da­rabos-hegytől északkeletre a Szén­patak, s a Maöaras-faoldal, onnan délre a Vasbánya-hegy és az öl­hegy felé. Az árnyas bükkösök, a völgyek nem kevésbé szépek, mint. a közeli kisebb, s a távolabbi magasabb csú­csok. Aki nem sajnálja az időt és a fáradságot, Királyrétről a szinte nyíl­egyenesen északnyugatra kapaszko­dó hajdani grófi úton föl juthat né­hány óra alatt a Magas-Taxra (737 m), onnan a turistaház mellett a Nagy-Hideghegyre, s ezen át észak­nyugatra, az Oltárkő vagy a Szabó­kövek sziklái felé elérheti a Bör­zsöny tetejét; a Csóványost. NÉMETH FERENC Középtávú előtcrvezés évenkénti értékeléssel Túlzás nélkül mondhatjuk: hosz- szú ideje nem hangzott el ennyi szó a szakszervezetekről, mint mostaná­ban. Indokolja ezt a magyar szak- szervezetek közelgő — idén decem­berben esedékes — XXIV. kongresz- szusa, de talán ennél is inkább az a tény, hogy a szakszervezetek mind nagyobb felelősséget vállalnak a társadalom életében. Nem keve­sebbről van szó, mint arról, hogy a dolgozók érdekképviselőiként, az ál­lami szervek és testületek egyen­rangú partnereként lépnek fel, min­den társadalmi fórumon. Jakab Sándor, a Szakszervezeték Országos Tanácsának főtitkárhelyet­tese erről ezeket mondta: — A magyar munkásmozgalom­ban nagy szerepük volt a munkahe­lyi szakszervezeti bizalmiaknak. Ök képviselték dolgozó társaikat a mun­káltatóval, a tőkéssel szemben. Szá­mos munkásmegmozdulás szervezői, nagy többségükben a munkásérde- kek öntudatos védelmezői voltak. Megváltozott viszonyaink között, a szocializmus építése során elég hosz- szú ideig nem kapta meg a szak- szervezeti bizalmi a neki kijáró megbecsülést, inkább csak afféle tag­díjbeszedőnek tekintették. Kétség­telen azonban, hogy a szakszervezeti bizalmiakra nagy szükség van ma is, s ezért kapták vissza most az újjá- válaszíások után — természetesen szocialista körülményeinknek meg­felelően — régi rangjukat. Ma már a bizalminak beleszólási joga van a munkahelyi döntésekbe, a bizalmiak tanácsa véleményezi a vállalat gaz­dasági és szociális terveit, rhinősíti a- legfontosabb gazdasági vezetők te­vékenységét, együttesen jóváhagyják a vállalati kollektív szerződést. A bi­zalmi: részese a döntéseknek. O Mennyire aktivizálta a szervezett dolgozókat a bizalmiválasztás? — Szakszervezeti tagságunknak túlnyomóan nagy többsége részt vett a választó taggyűléseken — négy és fél millió szervezett dolgozó közül mintegy négymillió — s közülük minden negyedik, kerek egymillió tag fel is szólalt. Gondosan Neve a szláv szokol, azaz sólyom szót őrizve arra mutat, hogy királyi solymászok települése lehetett haj­dan, talán még akkor is, amikor Mátyás király pompás udvara a visegrádi fényes palotából sűrűn át­kelt a Dunán a Börzsöny erdeibe va­dászni. A falu múltjának nem sok tárgyi emléke maradt. A pálos ko­lostor, amelyet a mohácsi vészt kö­vető évtizedben emeltetett Szapolyai János, elpusztult. A református templom tornyának bizonyos részletei — támpillérek, alsóbb ablakok — őriznek valamit a török idők előtti templomból. A három évszázados papiak falán emléktábla adja tudtul, hogy itt szü­letett 1673-ban Mányoki Ádám. 11 Rákóczi Ferenc festője, a szokolyai és egyúttal a perőcsényi református papnak a fia volt. Mert egy papja volt akkor a Börzsöny két protestáns falujának! S bizony sokat szekerez- hetett Mányoki tiszteles uram a rej­tett, csendes völgyekben kanyargó, úgynevezett Váci úton, amely Szoko- lyától a Morgó-patak partján indult északnyugat felé. Erre megyünk mi is az országúton, s a Szkolyai-medencét elhagyva megint összeszűkül a völgy. Az út közben el is ágazik: balra letérve egy másik medencébe, Kóspallagra, illetőleg a kis-inóci turistaházhoz juthatunk el. De egyenesen eljutunk a hajdani Hutára, azaz Királyrétre, a hegység központi részébe legmé­lyebben beágyazódó, legmagasabb és legkisebb medencéjébe. Innen már gyalog folytatjuk az w k tjm** A királyrét! erdészet fakitermelői Barcza Zsolt felvételei elemezték a jelöltek munkáját, s a korábbinál jelentékenyen több szak- ' szervezeti tisztségviselőt választottak meg. Jelenleg a munkahelyeken 160 ezer bizalmicsoport működik, ami ugyanannyi bizalmit és 150 ezer bi- zalmihelyettast jelent. A főbizalmiak száma 17—18 ezer és körülbelül eny- nyi a főbizalmihelyettes. S még né­hány szám: 7300 szakszervezeti bi­zottságban 62 ezer, 20 ezer társadal­mi bizottságban mintegy 100 ezer, 6300 munkaügyi döntőbizottságban 60 ezer jtag végzi felelősségteljes munkáját, összesen kb. 170 ezerrel több szakszervezeti tisztségviselőt választottak meg, mint 1975-ben. # Ez tehát a helyzet a munkahe­lyeken, a közvetlenül választott szak- szervezeti tisztségviselőkkel. Milyen a kapcsolat viszont a vállalatok veze­tőivel? — Nagyon sok múlik azon, hogy a bizalmiak és bizalmicsoportok, il­letve főbizalmiak hogyan állják meg a helyüket. A bizalmitestület vá­lasztja a szakszervezeti bizottságot, a helyi operatív vezető szervet, ez az igazgatónak, a vállalat vezetőinek állandó partnere. Eddigi tapasztala­taink azt mutatják, hogy élnek jo­gaikkal, megállják a helyüket. Talán ennél is fontosabb magasabb fokon az állami irányítás és a társadalmi képviselet együttes érvényesítése. A hangsúly az együttes szón van, vagyis a szakszervezeteknek nem­csak lehet, hanem bele is kell szól­niuk az ágazat, a szakma alapvető fontosságú kérdéseibe. Ami pedig a végrehajtást illeti, a szakszerveze­teknek — éppen a bizalmirendszer megújulása, fejlődésé folytán — igen Sóit1 '-tapasztalata halmozódik fel. A jó és a rossz észrevételeket egyaránt jelezzük a minisztériumoknak, hogy azok figyelembevételével tovább ja­vuljon a gazdasági munka. Az ága­zati minisztériumoknak és a megfe­lelő partner-szakszervezetnek rend­szeresen értékelniük kell közösen a munkát, meghatározniuk a feladato­kat. Vonatkozik ez a népgazdasági tervezés tartalmi és gyakorlati kér­déseire, az életszínvonal-politika, ezen belül a bér- és jövedelempoli­tika továbbfejlesztésére, a munka szerinti, valóban szocialista elosztás elvének gyakorlati érvényesítésére, összefoglalva: a társadalom szocia­lista vonásainak erősítésére. __9 A célok azonosak, akár az ál­lam, akár a szakszervezetek oldalá­ról nézzük. Mégis mi hát a szakszer­vezetek konkrét feladata, ha nem ellentétes érdekekről van szó? — Kétségtelen, hogy azonos célo­kért küzdünk, mégis mások az álla­mi feladatok. A szakszervezeteknek amellett, hogy közös célokért küzde­nek, fokozottan szem előtt kell tar­taniuk az emberek, a dolgozók érde­keit. Meg kell tárgyalni, méghozzá rendszeresen, az állami szervekkel, testületekkel, vezetőkkel, így a mi­nisztériumokkal és a miniszterekkel is a szociálpolitikai .kérdéseket, a munkaerő-gazdálkodás mindenkori helyzetét, a szakmai alap- és to­vábbképzést, a műveltségi, kulturá­lis helyzetet, a hátrányos helyzetben levő dolgozó rétegek és a fiatalok gondjainak megoldását. Például nagy társadalmi problémánk, a la­káskérdés enyhítésének és megoldá­sának lehetőségeit. 0 Az államigazgatásban Is, a szak­főbb irányait és céljait. Viszont évente értékeljék a végrehajtást és jelöljék meg a következő év felada­tait. Itt is szeretném hangsúlyozni, hogy jóllehet a végső cél, a szocia­lizmus felépítése közös, a hétközna­pok során lehelnek és vannak is el­lentétek a tanácsi-államigazgatási vezetők, valamint a szakszervezetek, a dolgozók érdekképviselete között. Természetesen nem antagonisztikus ellentétekről van szó, hanem olyan kérdésekről, amelyeket meg kell vi­tatni, amelyekben az össztársadalmi, népgazdasági érdekeket egyeztetni kell a szakszervezetekkel, amelyek az egyes embereket, a családokat, a különböző szociális helyzetű rétege­ket képviselik. így például messze­menően figyelembe veszik a megyei tanácsok is a szakszervezetek javas­latait az egyes települések ellátási színvonalának emelésénél, a kom­munális és gyermekintézmények, a szociális és közlekedési hálózat fej­lesztésénél és még sokáig sorolhat­nám. Ennek továbbfejlesztése érde­kében javasoljuk, hogy a megyei ta­nács vb-k és SZMT-elnökségek rendszeresen tanácskozzanak, ismer­jék meg egymás véleményét, érté­keljék az elvégzett munkát és szab­ják meg a következő tennivalókat • Röviden már beszéltünk az állam­igazgatási és a szakszervezeti szervek, vezetők együttműködéséről a munkahelyektől a megyeieken át a minisztériumok és a szakmai szak» szervezetek kapcsolataiig. Hogyan tör­ténik mindez a Minisztertanács és a szervezeteknél is egy-egy terület ve­zető testületé a megyei tanács. Ml­lyen a kapcsolat a megyei tanácsok és végrehajtó bizottságok, Illetve a szakszervezetek megyei tanácsainak elnökségei között? — Eddig is volt, most is van mun­kakapcsolat, együttműködés köztük. Azt szeretnénk, hogy a jövőben egy- egy tervidőszakra, tehát öt évre elő­re állapítsák meg a közös feladatok SZOT viszonylatában? : -ri Itthon és határainkon túl is el­ismeréssel nyilatkoznak arról a munkakapcsolatról, rendszeressé vált tanácskozásokról, amelyek jellemzik a Minisztertanács és a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának Elnöksége közti viszonyt. Közismert hogy sok fontos, valamennyi dolgozót érintő kérdésben, az országos munkaverse­nyek értékelésében közösen hoz ha­tározatot a két testület. Választóink­tól, a szervezett dolgozóktól kapott felhatalmazásunk, megbízatásunk és kötelezettségünk alapján a továb­biakban is olyan kérdéseket kívá­nunk napirendre tűzni, amelyek mindenkit közvetlenül érintenek. így javasoljuk, hogy szerepeljen az együttes ülésen a bérből és fizetés­ből élők életszínvonalának alakulá­sa, egy közösen végzett vizsgálat után. Ugyancsak javasoljuk az éves népgazdasági terv fő céljainak és a terv végrehajtásának megtárgyalá­sát is. Napirendre kívánunk tűzni olyan, az egész társadalom számára alapvetően fontos kérdéseket is, mint ~a lakáshelyzet, az egészségügyi ellátás, az államigazgatás és a dolgo­zók kapcsolata, a szakemberképzés, a munkásművelődés és más, vala­mennyiünket érdeklő, foglalkoztató problémákat. Ugyancsak szeretnénk, ha a Minisztertanács és a SZOT El­nöksége együttesen értékelné megfe­lelő időközönként az üzemi demok­rácia fórumainak működését, a kü­lönböző szintű állami és szakszer­vezeti szervek kapcsolatait. 9 Ez Is bizonyltja, hogy a partner- kapcsolat fenntartását és erősítését középpontba állította a SZOT. Ho- gyan látja ennek jövőjét? — Nem új ez, valójában régi, de átmenetileg szinte feledésbe merült gyakorlat visszaállítása. Sokan be­széltek erről a szakszervezeti bizal­miválasztó és küldöttgyűléseken iát Örvendetes az az aktivitás, ami ezek folyamán megnyilvánult, s ami bi­zonyára jellemző lesz az év hátra­levő időszakára, hiszen decemberben ül össze XXIV. kongresszusunk. To­vábbi erősítést, iránymutatást vá­runk a magyar szakszervezetek kö­zelgő kongresszusától abban is, hogy még következetesebben képviseljük a dolgozók érdekeit a továbbiakban, minden fórumon és szinten. VÄRKONYI ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents