Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

1980. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP Nyári víziélet a hétvégeken •• Üdülőkörzetek a Pest megyei bányatavak partján Gyümölcs — palackban A fejekben él a klasszikus gondolat: nyáron vízparton jó lenni! De hol? Mert a Bala­tonnál már évek óta kirak­hatnák a megtelt táblákat, a Velencei-tó is telítődik, a fo­lyók vize szennyezett, fürdés­re mind kevésbé alkalmasak. Kristálytiszta tükör Mi a megoldás? Az ötlet: nézzünk körül a kavics- és só- derbánya-tavak partjain. Hogy miért éppen ott? Egyrészt: ezek még viszonylag újak, az ismert üdülőhelyek civilizációs ártalmaitól mentesek. A má­sik ok: vizük többnyire kris­tálytiszta, majdhogynem ivó­vízminőségű, tehát fürdésre is kiválóak. Azért egyvalamiről ne feledkezzünk meg: mélyek és éppen ezért hidegebbek is az általánosan ismert tavak és folyók vizénél, ráadásul egye­netlen a mélységük, tehát csak jó úszóknak ajánlhatók. Talán sokan azt sem tud­ják, hogy néhány, már ismert­té Vált kisebb tó is hajdani kavicsbányák helyén kelet­kezett. Például, Budapest kö­zelében a Csepel-sziget, a dél­egyházi tavak, a budakalászi tavak és így tovább. Ezek közül a délegyházi a példa arra, hogyan nem érde­mes elkezdeni... Induljunk ki abból, hogy ezekben a bá­nyatavakban előbb-utóbb meg­jelennek a halaik. Jönnek is a horgászok, parcellát vesznek, bérelnek és építeni kezdenek. A horgász, aki tegnap még örült annak, hogy itt egy sza­bad vizet lát, amint parcellá­ja lesz, elfelejti, hogy a víz továbbra is társadalmi tulaj­don, ő csak horgászhat rajta, és — tisztelet a kivételnek —, partig húzza a szöges drótke­rítést. Szabad sávon Akinek meg nincs parcellá­ja, néha három-négy kilomé­tert is kutyagolhat a kerítések mellett, amíg egyáltalán lejut a vízhez. így van ez Délegy­házán és Csepel-szigeten is a tórendszer egyes részein. A másik gond: a szennyvíz. Emésztőgödröt ásnak a sóde­res-kavicsos talajba, ami ha nem is azonnal, de szép las­san átereszti a szennyvizet a tóba. És ha sok a vityilló, ak­kor előbb-utóbb belejut annyi, hogy itt is elkezd tenyészni az alga. a hínár, előbb-utóbb él­vezhetetlenné válik a sely­mes, tiszta víz. Czapp Miklós, a Pest me­gyei Tanács főépítésze meg­nyugtat: a rendezési tervek­ben most már számolnak az­zal, hogy a vízjogi törvény ér­telmében a telektulajdonosok­nak egy parti sávot szabadon kell hagyni, és ehhez lejáró (szolgalmi) utat is kell bizto­sítani. De mi lesz azokkal a kerítésekkel, amelyek már megvannak? Természetesen az éremnek itt is van másik oldala: a hor­gász, a hétvégi háztulajdonos azért háboroa: most bezzeg jön majd a felszámolás, ami­kor ők már halat tettek a víz­be. pénzt öltek a kis épít­ménybe ... Vitorlák és horgok Valóban nincs más út? Az Öbuda Termelőszövetkezet mu­tatta meg, hogy igenis van. A 11-es főút mellett vannak Bu- dakalásznál és a Lupa-szigeti elágazásnál olyan kavics- és sóderbányatavak, amelyeket a tsz művel. Ezzel párhuzamo­Veszélyes is lehet ff alita József 34 éves szigethalmi lakos. és még hosszan sorolni le- • hetne a neveket, eddig ösz- szesen 184-et, mind-mind különböző életutak, más­más életsorsok, csupán egy közös bennük: ezen a nyá­ron véget ért életük, vala­mennyien vízben lelték ha­lálukat. — A szám önmagában is megdöbbentő. A körül­mények ismeretében el­mondható, hogy ezek a vízitragédiák nagyrészt el­kerülhetők lettek volna, ha a szerencsétlenül jártak betartják a fürdőzéssel kapcsolatos írott jogi és legelemibb íratlan szabá­lyokat — mondotta Bohár János, az Országos Rendőr­főkapitányság közbiztonsá­gi és közlekedési csoport főnökhelyettese. Ám a kubikgödrök, a homokbányák állóvizei, sőt a halastavak is szedik az áldozatokat. Elgondol­koztató az úgynevezett szabad vizek nagy számú áldozata. Ezek a rendszere sen nem karbantartott vi­zek különös veszélyeket rejtenek, mélységük ugyan­is változó, gyakran örvé­nyesek, s rendszerint igen alacsony hőmérsékletűek. Ez utóbbi körülmény gyak­ran vezet halált okozó szív­bénuláshoz. Remélhetőleg nem ért még véget a nyár, ezért változfat- ianul hangsúlyozni kel]: folyóvizekben, vízfolyások­ban, természetes és mes­terséges tavakban fürödni csak a kijelölt helyen és azokon a területeken sza­bad, amelyek nem esnek tiltó rendelkezés hatálya alá. A területileg illetékes tanácsok minden évben az alkalmas vizeken kijelölik a fürdőhelyeket, hátárait a parton táblákkal, a vize­ken bójákkal jelölik. Hiába azonban minden gondos­kodás, ha vannak, akik fittyet hánynak a jelzé­seknek. Két diák. Vég!i Lajos és Nagy Endre pél­dául Velencén az Express táborban jutalomüdülésen vett részit. A Velencei-tó­ban tiltott helyen füröd- tek; ha figyelembe vették volna a táblákat, a szüleik nemhiába várták volna őket haza S enki nem kívánja, hogy ^ az üdülésre, pihenésre szánt idő alatt mások fel­ügyeletével kelljen akárki­nek is foglalkoznia. A ví­ziszerencsétlenségek, halál­esetek megelőzésében azon­ban mindenkinek van fel­adata: az állami, a gazda­sági, a társadalmi szervek­nek és az egyes állampol­gároknak egyaránt. Külö­nösen fontos, hogy az em­ber életéért érzett felelős­ségben osztozzon a társa­dalom. san úgy oldották meg az üdü­lőövezet-kialakítást, hogy a tsz dolgozóin kívül a közeli óbu­dai és békásmegyeri lakótele­peik sok-sok betonlakója is pihenést találjon itt. Pihenést — és ne kerítésdzsungelt. Hor­gászegyesületet létesítettek négyszáz taggal, halat telepí­tettek a tóba, és nincs kuny­hó, vityilló körülötte, viszont a partról is szabadon lehet horgászni. Csónakok is lesz­nek a tavon, 106 fős wind­surfing (széllovas) szakosztá­lyuk is működik, a válogatott keretnek több mint fele in­nen kerül ki. És készülnek a további tervek a tókömyék biztosítására. Ha nem is ennyire intenzív, sportjellegű fejlesztésről, de hasonlóról másutt is lehetne szó. Sok a ts^-kezelésű kis ka­vicsbánya, ahol közösségi pi­henőhelyek, sétautak, parti sé­tányok építésével őrizhetik meg a frissen kialakuló kis tavak szépségét és vizminősé- gét. Helyes lenne, ha azok, akik egy-egy új tó fejlesztésé­re gondolnak, előbb egyeztet­nék a tanácsokkal, hogyan ál­lítsák helyre a tó környékének természetes arculatát, a nö­vényzetet. Művelés után A következő években telje­sen befejeződik a bányamű­velés a Csepel-szigeti és dél­egyházi tavak partján. Sziget- szentmiklós térségében, tehát itt, az eddigi tapasztalatok fi­gyelembevételével érdemes a felszabaduló területek jövőjét tervezni. Más kárán tanul az okos.— mondja a közmondás. A ka­vicsbányatavak partján tanyá­I ....­Sz éllovasok a bányatavon Manek Attila felvétele zó új honfoglalók is emlékez­zenek arra: a Balaton mellett is csak legyintgettek minder­re húsz éve. A most születő új üdülőövezetekben nem feltét­lenül kellene a tanulópénzt újból1 megfizetni. Szatmári Jenő István A szobi szörpüzem hét ter­melőszövetkezettől kapja fel­dolgozásra a gyümölcsöt. A tervek szerint az idén öt-hat­ezer tonna gyümölcsöt dolgoz­nak fel. A palackozóban na­ponta ötven-hatvanezer üve­get töltenek meg különböző gyümölcslevekkel. Az üzem­ben ribiszkét, málnát, szamó­cát, almát és szőlőt dolgoznak fel. Termékeiknek mintegy harminc százalékát exportál­ják. Király Krisztina felvétele Üres üvegek Beveszik, vagy sem? A rendelet Budaörsön sem módosítható! A vásárló kosárnyi üres üveggel beállított Budaörsön a lakótelepi ABC-boltba. A zöldséges pulthoz ment, ahol a visszaváltással is foglalkoz­nak. Azaz foglalkoztak, addig, pontosan augusztus 23-án szombaton délután 2 óráig. Az ott levő eladónő hosszas kérlelés után visszavette aZ üres üvegeket, de egyben ki­oktatta az addig tájékozatlan vásárlót: ez az utolsó eset, hogy visszaveszi. A lakótele­pen már egy hete megnyílt az új zöldség-gyümölcs bolt, s azt jelölte ki a Budai Járási Áfész erre a feladatra. Az ABC szombaton 7-től 16 óráig, a zöldségesbolt viszont csak 12 óráig tart nyitva. S mivel történetünk vásárlója az eladó oktatása ellenére sem lett kellőképpen tájékozott, nem szerzett tudomást a bel­kereskedelmi miniszternek az üvegvisszaváltást szabályozó rendeletéről, miszerint minden bolt nyitástól zárásig köteles visszaváltani azokat a palac­kokat, amelyeket ott árusíta­nak. Így aztán a vásárló az eladónő cselekedetét, a kiokta­tás ellenére, kedves gesztus­ként fogta föl, s nem győzött hálálkodni. Mi erről a véleménye a bu­daörsi ABC vezetőjének, Tóth Gézánénak? — A zöldségbolt az ABC tehermentesítésére nyílt. Nálunk nem lesz üveg vissza váltás — mondta. — Tehát most még kötele­sek visszavenni? — Csak a csereüvegeket. — A zöldségesbolt azonban szombaton négy órával előbb bezár, mint az ABC. S míg önök reggeltől estig nyitva vannak, a zöldséges ebédszü­netet is tart... — Ügy tudom, hogykétmű- szakos lesz. — De most még nem az. M ost, ahogy ol­vastam a la­pokban, s láttam is a saját két szememmel a " megye gazdasá­gaiban, hogy a gyümölcsösöket rég nem volt barackterméssel áldotta meg az esztendő, eszembe jutott: uramisten, mi rengeteg barackot szedtem én le valaha, huszon-egynéhány évvel ezelőtt. Az édesanyámnak volt egy darab szőlője. Anyai örökségként maradt rá abból a kicsi­ke vauból, amin annak idején tizenkét gye­reket kellett fölnevelnie a nagyanyámnak, egyedül. Nagyapámat fiatalon elvitte valami, akkor még gyógyíthatatlan baj, sereg apró félárvát hagyott ezen a világon, azzal, hogy ő arra a másikra költözött. Anyám szőlőjét gyorsan végigérte volna a tekintet széltében-hosszában, de útját állta a sok barackfa, amit egykor — a homokot marasztalni — egymás hegyére-hátára ül­tettek gondos kezek. Éltek a fák. Hozták a megszámlálhatatlan sok napsugárszínű gyü­mölcsöt. János-napra az elejét, aztán me­gint más fák a többit, egész nyáron. Nem lehetett panaszra egy szó se, nem. unatkoz­tam a vakációban sohasem. A barackokat folyvást kosarakba kellett gyűjteni, rendel­tetési helyükre juttatni. A szőlődarab húsz kilométernyire esett a várostól, ahol éltünk. Amikor eljött az ide­je, biciklire kaptunk, rendesen anyám húgá­val, a Viktóriával’, meg a nővérével, az Etá­val. A hajnal már az országúton ért' ben­nünket. Le se szálltunk, míg el nem jutot­tunk a tanyára — csak így neveztük azt a környéket, ahol -jó anyám született és fiatal éveit élte —, s Jucihoz, ugyancsak anyai nagvnénémhez, ahonnan tényleg már csak egv ugrás kellett a barackosig.. Mire letámasztottuk járgányainkat a jó- szágudvar kerítéséhez, bent ki volt készítve az aludttej a köcsögben, meg a búbos kemen­cében nirosbarnára sült kenyér. Akár tud­ták előre, akár nem, hogy megérkezünk. A tanyai ember korán kel, végezkedik a ház körül, messziről észreveszi, hogy idegen kö­zeledik. Hát még, ha a szerettei jönnek. Ju­ci néném olyankor fürgén vitte a kamrába apró termetét, összekapta kedvenc reggelin­ket, szaladt vele a hűvös nagykonyhába, asz­talt terített, maid várt bennünket a kertaj­tónál, köténye alatt összekulcsolt kézzel. Olyan aludttejet azóta is kizárólag nála ehetek. Valódi, hamisítatlan cseréoköcsög- ből. A kanálban simán-féoyessn rezd;'<l. mint a mái, csak hófehéren. És az íze? összefut a nyál a számban most is. Leírhatatlan. Aki nem kóstolta, annak hiába magyaráznám. Reggeli után — amihez aztán gyakran akadt jó füstölt szalonna is — szedtük a sá­Sárgabarack a homokon E Bizonyára ismeri az üvegvisz* szaváltásról szóló miniszteri rendeletet... — Igen. De a belkereskedel­mi miniszter azt is előírta, hogy a szállítók folyamatosan vigyék vissza az üres palac­kokat. S ők mégsem teszik... — Ez viszont a vevőket nem érdekli. Ök le szeretnék adni az egyébként a népgazdaságnak is fon­tos üres üvegeket. Jolsvai Györgytől, a Budai Járási Áfész áruforgalmi fő­osztályvezetőjétől megkérdez­tem, tud-e arról, hogy nem mindegyik boltja váltja visz- sza az üres palackokat. Fele­lete: Sajnos ez előfordul, de ha tudomást szereznek róla, akkor a boltvezetőt felelősség­re vonják. A legenyhébb az írásbeli osztályvezetői figyel­meztetés. Tájékoztattam a budaörsi esetről. — A budaörsi ABC is nyi­tástól zárásig köteles minden — előírások szerinti — üres üveget visszavásárolni. — Amíg a zöldséges zárva lesz, addig a későbbiek során is az ABC-nek kell fogadnia az üres palackokat. De őszin­tén megmondva, ezt Budaör­sön még nem szabályoztuk. (De a rendelet szabályozza!) Most van kialakulóban. Kije­lenthetem, hogy az ABC-be most is nyugodtan vihetik az üvegeket, visz- sza kell váltaniuk! — Szombat délután történt ez az utolsó esetben... — Az ABC dolgozói nevé­ben is elnézést kérek ezért a félreértésért — mondta az áfész áruforgalmi főosztályve­zetője. Sz. P. torfánkat. Jócskán hatra járt már az idő. Sietni kellett, ha késő délután­ra pár mázsa ba­rackot akartunk bevinni a faluba, az átvevőhöz. Már­pedig muszáj volt ilpL_ bevihni. A mindent el­nyelő, szőke homokban hamar kibicsaklott alólunk a kerékpár, tolni még nehezebb volt, föléltünk hát újra. Jó ég, mekkorát nevet­tünk, ha egyikünk-másikunk a földre hup­pant, de olyan hirtelen ám, hogy egymás te­tejébe estünk, biciklistül. Ma sem tudom, mi végre, de majombar<tck- nak hívtuk a jánosit. Apró volt, sárga-piros, illatos, édes, zamatos. Beálltunk a fák alá, az alját leszedtük. Később engem fölküldtek az ágak közé. Amit nem értem el így sem, azt leráztam. Hát ai. lett a miénk. Nem kel­lett az átvevőnek, mert ráragadt a homok. Egész nap harcban álltam két nagynéném- mel, meg anyámmal, aki vonaton, aztán majd hét kilométert gyalog jött utánunk (mert valahogy sose tanult meg biciklizni rendesen). Nem győzték mondani: ne egyél annyi barackot, fájni fog a hasad, meglátod. Nem fájt nekem soha. Pedig annyi nyáron csak az isten tudja, mennyi barackmagot pöktem a homokba. A faluban az akkor még meglévő vasút­állomás mellett állt a Mezőker telepe. Uno­kabátyám, a Pista nógatta a lovakat, míg odaértünk. Nehéz volt a kocsi, makacs a ho­mok. A barackszüretnek ezt a részét szinte utáltam, sokat kellett ácsorogni, míg sorra kerültünk. Csak azért mentem a szállítmány- nyál, mert az unokabátyámat szerettem. Igaz. jóval idősebb volt nálam, de játszani lehetett vele, okos, jókedvű fiú lévén annyi mindent kitalált, alig győztük végigcsinálni. Meg egészen kicsi koromban óriási homok­várat épített nekem, valódi alagutakkal, iga­zi vizesárkokkal, nádszálak erősítette tor­nyokkal. (Sokáig megvolt, sírtam, amikor el­mosta egy nagy zivatar.) így há* mindig föl­másztam az ülésre a Pista mellé, fogadkoz- va, hogy nem nyafogok este, ha már éhes leszek. Persze, mindig nyafogtam. Olyankor ő elővarázsolt valahonnan egy nagy darab kenyeret, kettétörte a kolbászt, a faltunk ví­gan, soha-jobb-nem-volt lakomán. is ez így ment, évről évre, mígnem alka­lom adódott arra, hogy a helyi szakcso­portnak átadjuk azt a széle-hossza sem­mi szőlődarabot. Ez is régen volt nagyon. De ’a barack illatát, a fák meztelen talpa­mat törő barázdált, rücskös, barna kérgét, a hozzájuk vezető kerékpározásokat sohasem fogom elfelejteni. Bálint Ibolya Előjegyzéssel Hol végződik a borravaló és hol kezdődik a korrupció? A közvélemény mai megítélése szerint nincs abban különö­sebb kivetnivaló, ha valaki elégedett valamely szolgálta­tással, s ezért az őt kiszolgáló személyt utólag külön is ho­norálja borravalóval. Ám nagy hiba lenne mindezt összemosni a korrupcióval. A kettő közötti határt nehéz pontosan megszabni, de vala­hol ott található, ahol a külön juttatásért jogosulatlan előnyt kér vagy kap az. aki zsebbe csúsztatja a bankót. Ebben az értelemben korrupciónak mi­nősíthető a csúszópénz is, amelyet hiánycikk kiszolgálása ellenében ad — olykor kény­szerül adni — a vevő. A kezdetben szinte ártatlan­nak látszó tíz-húszforintos jut­tatásoknak azonban az lett & következménye, hogy egyes boltosok elkezdtek manipulál­ni. Pult alatt tartják a ritkán kapható termékeket, hogy csak annak vegyék elő. aki ezért külön is fizet. Ez már bizony spekuláció és korrup­ció a javából. Tetézi a bajt, hogy az ilyen manipuláció a legszigorúbb hatósági vizsgálattal is csak nehezen leplezhető le. Az eddigiekből kitűnik, hogy a kereskedelemben elterjedt csúszópénz ellen alighá lehet hatékonyan fellépni csupán el­lenőrzésesel. Ezért törekedett és törekszik a Belkereskedel­mi Minisztérium az úgyneve­zett megrendeléses vagy elö- jegyzéses vásárlás elterjeszté­sére. Kijelölték azokat a vál­lalatokat, szövetkezeteket — illetve üzleteket, áruházakat —, amelyek kötelesek a vásár­lók megrendeléseit elfogadni. Amikor a keresett áru beér­kezik, értesíteni kell a vevőt, aki ily módon nyomban hozzá­jut ahhoz, amit meg akart venni. Csúszópénz nélkül. Most már csak az a kérdés, hogyan funkciónál ez a rend­szer. Nem hibátlanul. Bár a kijelölt vállalatok, szövetkeze­tek rendelkeznek a hiánycik­kek listájával, s ez a lista ál­talában megegyezik azoknak a termékeknek a listájával, amelyekre kötelesek előjegy­zést elfogadni, a vevők tájé­kozatlansága miatt, egyelőre mégis viszonylag kevés á meg­rendeléses vásárlás és válto­zatlanul létezik csúszópénz. A fogyasztóközönség két dolgot tehet a saját érdeké­ben. Az egyik: nem csúsztat pénzt az eladó zsebébe, s így leszoktathatja az elárusítót az áru eldugásáról. A másik: ha nem kap meg valamit, kérdez­ze meg, felvesznek-e az árura előjegyzést. Ha a boltban nincs ilyen rendszer, az ott dolgozók kötelesek tájékozta­tást adni arról, hogy meivik , másik üzlet, áruház foglaíko- [ zik előjegyzéses árusítással. Gál Zsuzsa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents