Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

1980. AUGUSZTUS 31., VASARNAP SZILAS MENTI PÉLDA Feltételek nélkül is lehet Aligha írunk, írtunk gyak­rabban másról, mint a lakó- területi közművelődést jelen­tősen befolyásoló pénzről és az objektív feltételekről. Ezt a mondatot máris — legalább részben — módosítanunk kell, hiszen sokszor kerestük az ugyancsak meghatározó szub­jektív feltételek alakulását, a népművelők szakmai tudását és elhivatottságát. E két terü­letet összefogó, nagyon tanul­ságos példát kínál a mammut- településsé gyarapodó Kere­pestarcsa. Postakocsik állomása Ä község egyetlen közműve­lődési intézménye az a műve­lődési ház, amely csak elvileg, azaz papíron létezik. Az épü­let ugyan még áll. A XVIII. század végén Mária Terézia trónlása idején építették a Pestről kifelé haladó postako­csi út lócserélő állomásának, és természetesen a kor szoká­sainak megfelelő „tranzit szál­lónak”. Építészetileg műemlék jellegű ház. Nyolc éve dolgo­zik — kis túlzással — falai kö­zött Kiss Vilmosné igazgató. Nagy erőfeszítések árán és tisztes költséggel rendbe ho­zatta a fogadóhelyiség, azaz a nagyterem színpadát és a né­zőtér világítását, székeket vá­sárolt az intézmény csekély költségvetését fillérenként be­osztva. A színpad mögött klub­termet alakított ki, amely ízlé­ses berendezésével csábította a környékbelieket. Sikerült lét­rehozni egy külön helyiséget a környék népművészeti hagyo­mányait megelevenítő tárgyak kiállításához. A hátsó két bolt­íves teremben — pontosabb, ha szobát gondolunk — beköl­tözött 10 ezer kötetével a köz­ségi könyvtár, s az egymással szembetolt íróasztalokat kine­vezték népművelői irodának. Az élet megy tovább A művelődési ház igazgató­ja, aki a falu szülötte, már kezdte jól érezni magát, úgy vélte, sikerült megteremteni a feltételeket legalábbis alap­szinten a korszerű közművelő­déshez. Az öreg falak viszont nem tűrték a vakolatot, a ge­rendák a födémet és a mér­nökök két éve életveszélyesnek nyilvánították Kerepestarcsa művelődési házát. Jelenleg a színpadon és a színházterem­ben raktár van. Az épülő új iskola bútorait őrzik ott. Élet- veszélyesnek nyilvánították a klubszobát is. Elméletileg te­hát csupán a könyvtárrész használható, valamint egy alig nyolc négyzetméternyi előtér, amelyből négy ajtó nyílik. E helyzetkép felvázolása után — és sok-sok negatív ta­pasztalást figyelembe véve — azt várnánk, hogy az objektív feltételek megszűnésével nul­lára került a művelődési ház munkája is. Szerencsére nem így van. Szerencsére? Az előb­bi állítást azért kellett kérdő­jelezni, mivel Kiss Vilmosné népművelő kényszerű helyzet­ben vállalja a veszélyt, az élet­veszélyt: o használhatatlannak nyilvánított klubszobában — ugyan szűkös körülmények között —, de működnek a szak­körök. Ki tudná megmondani, milyen következményekkel járna, ha a helyiségben baleset történne. A hivatás motorja — Nem történik, biztosan nem, a klubszobát csak bizton­ságból akarták lezáratni az építészek, nehogy a színpadi mennyezet esetleges leszakadá­sa veszélyeztesse ezt a helyisé­get — mondta Kiss Vilmosné. — Egyébként munkámból két év ment arra, hogy közműve­lődési kis csoportokat hozzak létre. Szakembernek nem kell magyaráznom, hogy a szüne­teltetés együtt járna az érdek­lődési körök teljes megszűné­sével, s aztán valószínűleg már két év sem volna elég, hogy az emberek aktivitását SZŐNYI ISTVÁN TISZTELETERE Emléknap a múzeumban E pici birodalomban minden együtt volt, amire neki szük­sége lehetett — mondotta egy­szer az író Németh László, a huszadik századi magyar fes­tészet egyik legjelentősebb alakja, Szőnyi István, és az inspiráló táj, a Dunakanyar s benne Zebegény kapcsolatáról. Valóban ez az igazság, a fes­tőművész 1924-ben érkezett a községbe, s haláláig, 1960-ig nem szakadt el a tájtól és em­berétől. Húsz évvel ezelőtt hunyt el Szőnyi István — életműve azonban ma is olyan kapcso­latról tanúskodik, amely csak kivételes esetekben jön létre művész és környezete között. A jelen pedig arról beszél, hogy az eredményt, a festői életművet ma is számosán vallják magukénak. Az Újpes­ten 1894-ben született művész, aki Ferenczy Károly, Réti Ist­ván növendéke volt, a művé­szet szférájába emelte a helyi élet apró és nagyobb esemé­nyeit, motívumait, olyan mű­vekben jelenítette meg őket, mint a Zebegényi temetés, az Este, a Zebegényi este, és hosz- szan sorolhatnánk a festmé­nyeket. A fentieket Ocel János, a Dunakanyar Intéző Bizottság elnöke mondotta azon az ün­nepségen, amelynek keretében tegnap, a művész halálának huszadik évfordulóján emlék­táblát lepleztek le az emlék­ház falán. Az ünnepségen ott volt dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyette­se, dr. Barát Endre országgyű­lési képviselő, a szentendrei városi pártbizottság első titká­ra és Krima János, a váci já­rási hivatal elnöke, részt vet­tek a helyi párt- és állami, va­lamint a társadalmi szerveze­tek képviselői, a művész tisz­telői. Az ünnepi beszéd után az Osváth Mária szobrászművész Szőnyi-portréjával díszített emléktáblánál a Dunakanyar Intéző Bizottság, a Szőnyi Ist­ván Baráti Kör, a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága, a he­lyi tanács képviselői az em­lékezés koszorúit helyezték el. Az emléknap keretében idő­szaki kiállítást nyitottak az emlékházban a művész ma­gántulajdonában levő képeiből. Tóbiás Áron művészettörté­nész méltatta Szőnyi István művészi és emberi nagyságát, s azt az áldozatkészséget, amellyel a képek tulajdonosai, Triznya István és Belce Tibor lehetővé tették a kiállítás meg­rendezését. Az ünnepség részt­vevői koszorút helyeztek el Szőnyi István sírjára és a mű­vészről elnevezett parkban is. A program délután emlék­előadással folytatódott, amely­nek műsorában szerepelt Eg- ressy István, Szőkefalvi Nagy Katalin, Szentpál Mónika elő­adóművész, dr. Bőzsöny Fe­renc, a Magyar Rádió csoport- vezető bemondója, Czigány György, a Magyar Televízió főosztályvezetője, dr. Végvári Lajos művészettörténész, egyetemi tanár. A művész munkásságának népszerűsítéséért ekkor adták át a Szabó Imre szobrászmű­vész készítette emlékérmet dr. Barát Endrének, dr. Bőzsöny Ferencnek, Czigány György­nek, dr. Csicsay Ivánnak, Fe­renci Ferencnek, Havasi Ká- rolynak, a zebegényi ásvány­bánya vezetőjének, illetve munkatársának, Himmer Lő­rincnek, a baráti kör elnöké­nek, Hunyadi Márton terem­őrnek, dr. Ikvai Nándor mi­nisztériumi csoportvezetőnek, Kocsis Kálmánnénak, a Sző- nyi-emlékház hivatalsegédjé­nek, Kórusz József festőmű­vésznek, Németh Ferenc nyug­díjas iskolaigazgatónak, Ocel Jánosnak, Prétyi Józsefnénak, a zebegényi tanács elnökének és Szentpál Mónikának. P. Sz. E. ismét felkeltsem. Nagyon jól működő cigányklubunk van, két gyermektánccsoport, kert­barát kör, nyugdíjas klub és honismereti szakkör. Persze, ha csak lehet, nem megyünk a klubterembe, "inkább a kö­ves padlózatú előtérben dolgo­zunk. Íme amikor az objektív fel­tételeket legalább részben el­lensúlyozza a népművelői hi­vatásérzet. S az áldatlan álla­pot rákényszerít a korszerű közművelődési módszerek al­kalmazására is. A művelődési ház programjának nagy részét a kerepes tárcsái üzemekben és iskolákban rendezik. Azaz'ki - léD. kitágul a közművelődés helyszíne az intézmény terüle­téről. Ennek egyik legsikere­sebb példája a július utolsó napjaiban megrendezett Szi- lasmenti napok, amelyeknek több rendezvényére még most is szívesen emlékeznek a nagyközség lakói. Az objektív és szubjektív feltételek kölcsönhatására va­lóban jó példa Kerepestarcsa. Bár távolról sem akarjuk azt állítani, hogy a falu közműve­lődése megnyugtató. Megol­dást kell találni, mégpedig sür. gősen. — Nehéz helyzetben va­gyunk, de a megoldás lehető­ségei körvonalozódnak — szá­molt be Tuska János, a nagy­községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára. — A ke- repestarcsai mozit is be kellett zárni, mert az épület teljes fel­újításra szorul. Éppen ez kí­nál lehetőséget. A Pest megyei Moziüzemi Vállalattal tárgya­lást kezdtünk, hogy a tanács pénzügyi erőforrásait is fel­használva a tatarozással egy időben emeletet építsünk a mozira. így a forrásokat kon­centrálva megoldhatónak lát­szik a művelődési ház kérdé­se is. Közős erővel — A vetítőtermet a mozi­vá! Lala ttal ' közösen használ­nánk, az új, az emeleti részen — ha bírja a' földszint — szak­köri helyiségeket alakítanánk ki. Egyetlen gond van: a pénz még így is kevés, sőt ha a község területéhez tartozó ter­melőegységek várható segítsé­gét figyelembe vesszük, akkor sem jutunk elegendő összeg­hez. Feltétlenül kérnünk kell a megyei tanács segítségét Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán annyit: aligha mehetne jobb helyre a támogatás né­hány milliója, mint olyan köz­ségbe, ahol nem hangos szó­val, ölbe tett kézzel, csak kí­vülről várják a megoldást. Kriszt György Földvárva Ható Dr. Kalitz Nándor és V. Sz. Tyitov neolit kutató kandidá­tus vezetésével magyar—szov­jet régészeti feltáró munka fo­lyik a Berettyóújfalu melletti herpályi földvár területén. Mint az eddigi adatok is bizo­nyították, a herpályi földvár­ban i. e. a IV. évezredben la­kott település nyomaira buk­kantak, ami egy neolit korú mediterrán kultúra legésza­kibb települése volt. Az ásatá­sok során használati eszközök maradványai, edény és faltö­redékek kerültek elő nagy számban, de a legértékesebb lelet annak a négy háznak a maradványa, amelyet a hato­dik rétegből hoztak napvilág­ra. TETTEKKEL NYAKKENDŐNK BECSÜLETÉÉRT! Az líttörőélet mindennapjai Kezdődik a tanév, s ahogyan már hagyományos: úttörő- és kisdobos-egyenruhában mennek az évnyitóra a megye iskolásai. Így jelzik: a tanév egyben úttörő- mozgalmi év is. S hogy mi mindent hoz a pajtásoknak, arról érdeklődtünk a Pest megyei Cttörőelnökség titkárá­nál, Szombatiné Kovács Margitnál. ban, a jubileumokra való te­kintettel, az úttörőtörténet felé fordult már tavaly a fi­gyelem, ekkor alakult meg a Pest megyei úttörőtörténeti szakbizottság is. Ennek irá­nyításával megyeszerte elkez­dődött a hagyományok, visz- szaemlékezések, dokumentu­mok gyűjtése, sorra keresik fel a mozgalom veteránjait a gyerekek, s novemberben Kar­talon, márciusban pedig Gom­bán lesz úttörőtörténeti em­lékülés; ezekre az ország min­den úttörőhistóriát kutató szakemberét várjuk. — Ugyancsak az évforduló­val — a Magyar Űttörőszövet- ség 1981. június 2-án lesz 35 éves — kapcsolatos nagy vá­gyunk, hogy elkészüljön a börzsönyi úttörővasút. Ezért már a következő esztendő ta­vaszán a szokolyai tábbrba várjuk azokat a pajtásokat — járásonként, városonként 10— 15-en lesznek — akik, elsajá­títva az úttörővasutasi. tudni­valókat, szolgálatot adnak majd a börzsönyi úttörővas- útnál. Ugyancsak júniusban a Pest megyei úttörőtábor ala­pítói, az egykori vezetők és pajtások adnak majd egymás­nak találkozót Zamárdiban. Évfordulók jegyében — Eseményekben gazdag, talán a szokásosnál is élén- kebb mozgalmi év vár a me­gye 252 úttörőcsapatának 99 ezer 953 kék- és pirosnyak- kendősére. Ahogyan az elmúlt tanév a Tettekkel a mi vilá- ’gunkért jelmondat jegyében telt, a mostani mozgalmi esz­tendő jelmondata is cselekvés­re serkentő: Tettekkel nyak­kendőnk becsületéért! E gon­dolat szellemében készítik el az úttörőcsapatok ez évi programjaikat, amelyekben kiváltképpen nagy hangsúlyt kap a közösségi érdekekért kifejtett sokszínű tevékenység. Ez természetesen — a mozga­lom sajátosságainak, tradíciói­nak figyelembevételével — já­tékos, * a- pajtások . életkori sa­játosságai szerint legkedve­zőbb formában kell hogy szolgálja például környezet­kultúránk fejlesztését, az idő­sek, a hátrányos helyzetű ta­nulók segítését, s a csalá­dokkal, a KISZ-fiatalokkal való kapcsolat erősítését. — A most kezdődő mozgal­mi évben köszöntjük az úttö­rőszövetség megalakulásának 35. s a zamárdi Pest megyei úttörőtábor alapításának 25. évfordulóját is. Ebben a moz­galmi esztendőben először kö­zéptávú — 1984-ig szóló — terveket is készítenek az út­törőcsapatok. — S hogy melyek lesznek a legfőbb események? Elsősor­Nagy találkozók — Még néhány érdekesség: Pest megyében a soron kö­vetkező mozgalmi évben elő­ször kerül sor az országjáró úttörők megyei találkozójára, korábban ilyen nem volt, s TV-FIGYELO Jókedvemben... soha ennyi és ilyen előzetest! Akár­ha valami tengeren túlról ide- szegődjetett reklámmester irá­nyította volna, úgy tűntek fel a Jókedvemben vettelek el című tévéjáték hirdetésképei itt s amott, hol ebben a póz­ban, hol meg amabban a ki­sarkított helyzetben mutatva a Natalia Ginzburg által egy­másba botoltatott ifjú párt. Dörzsölgethette hát a kezét a kellőképpen felizgatott néző: na, most aztán valami olyas­mi pereg el, amihez fogadható még aligha suhant tova széles e képernyőn. Végignézve ezt a bő egy órát, először is azzal a nyug- tázattal tápászkodhattunk fel kedvenc karosszékünkből, hogy ez esetben szó sem volt sem holmi pergésről, sem holmi suhanásról. Ami e pá­rocska lassúdad civakodását illeti, annak menete legfön- nebb, ha a piaci talicskák tovagördüléséhez hasonlítható. És ahogyan hiányzott ebből a vállalkozásból a ritmus, ugyanúgy hiányzott a meg- pezsdítő szellem is, hisz’ azok a párbeszédek, amelyek itt egymás után sorolódtak, mindennek nevezhetők, csak humorral, szarkazmussal, csak néhány raj, őrs jutott el az országos találkozóra. Vár­hatóan most lesz az országos úttörő vízitúra is, ebben több tekintetben is érdekeltek a Pest megyeiek. Nemcsak a, ví­zitúra útvonala vezet a me­gyén át, hanem a szervezésből és a túrázásból is részt vállal­nak olyan patinás víziúttörő- csoportok, mint például a dömsödi, a kiskunlacházi, a visegrádi, a váci vagy a tököli, — A jövő év júniusának vé­gén a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen kerül majd sor a tudományos-technikai úttörőszemle egyik országos eseményére, az úttörő mező­gazdászok vetélkedőjére. Hagyománnyá lett Az elmúlt évi úttörőmozgal­mi akciók közül kiemelkedett a 4x1 akció, amely a helyi lehetőségekhez, szokásokhoz jobban igazodott a korábbiak­nál, s. megyeszerte sok helyütt ennek keretében tartották a szabadság napját, a tettek napját, á sport napját, a család és a három nemzedék napját a pajtások. Ez az ak­ció idén is folytatódik, s most már állandó fésze az egész évi úttörőprogramoknak. Ezek­ből még néhány akciót, ame­lyek szintén kezdenek hagyo­mánnyá válni: A csapatzászló becsületéért, a Szülőföld-expe­díció. az Üttörők, kisdobosok a lakóhelyért, az Együtt — egymásért, a Barátságposta, a Kincskereső, a Teremtsünk értéket. — Idén ismét sor kerül a tudományos-technikai úttörő­szemlére, amelyen összemér­hetik tudásukat a társadalom- kutató, természetkutató úttö­rők, az úttörő technikusok és mezőgazdászok, az orosz nyelv barátai, valamint a nemzeti­ségi nyelvek és irodalom bará­tai. A legjobbat keresve — Gyarapítja a sort a Vár a természet, A művészetek vándordíján című két játék, a Barátaink... sorozat kultu­rális játéka, amelyben a könyvvel, a múzeummal, a filmmel, a színházzal, a mu­zsikával, a tánccal, a népmű­vészettel ismerkednek a paj­tások. Természetesen sor kerül az országos fesztiválokra, ta­lálkozókra, versenyekre, mint amilyen az úttörőzenekari fesztivál, az úttörő népijáték- és néptánefesztivál, a szép magyar beszéd — Kazinczy- verseny. Hasonló vetélkedők várhatók az úttörőgárdisták között, például a közlekedés- biztonsági, a tűzoltási és az elsősegélynyújtási. Lesz lö­vészverseny és összetett hon­védelmi verseny, s még sorol­hatnánk. Ami a lényeg: mindezek csupán lehetőségek, s minden úttörőcsapatnak saját legjobb hagyományait, legtöbbet kí­náló mozgalmi formáit kell ápolnia, hiszen így érheti el a legnagyobb hatást, a sikert a gyerekek között. V. G. P. ez egy olyan iromány, amely­ről senkinek nem juthat eszé­be semmi, és így ők sem na­gyon törték magukat az elmé­lyültebb karakterizá cióért. Megint bebizonyosodott te­hát, hogy aminek nagy a füst-, je, annál parányibb lángocska pislákoltatja azt... Pest megye. a csütörtök esti híradóban kétszer is em­legették szűkebb országrészün­ket, Pest megyét. Előbb a zebegényi gölön­csértábort mutatták a riport­felvételek; azt a kis közössé­get, ahol harminc iskolást ok­tatnak az agyagformálás fogá­saira. Hivatásos iparművészek vállalták magúkra, hogy az edény- és tárgykészítés titkai-1 ba beavassanak olyan fiata­lokat, akik egyébként aligha ismerhették volna meg ezt a szép és ősi mesterséget. A lel­kes oktatók erősen remélik, hogy a formázás, korongozás nem ér véget a kéthetes együttlét befejeztékor, hanem a kis csapat tagjai majd la­kóhelyükön is megkeresik az alkalmat a most szerzett isme­retek hasznosítására. A másik képsor az Óbuda Tsz gyorsan híressé vált vá­sárfiáit, azokat a most kínál­hatott üvegházakat mutatta. Mint az OMÉK néhány érdek­lődő vendége jelezte: igazán praktikus szerkezetek, s így nem kell félni, hogy gazda nélkül maradnak. Akácz László grammatikai és egyéb ötletek­kel telítetteknek nem. Na, és hiányzott ebből a jár- kálósdiból-'kiabálósdiból az a legminimálisabb társadalmi háttér is, amelynek híján vég­képp csak magánjellegű téb- láoolások végrehajtására vol­tak alkalmasak ezek az író­asztalnál kiötlőit figurák. (A valahonnan való származást, illetőleg a kétféle eredet kö­vetkezményeit csak az a né­hány szóban felidézett emlék, kép jelezte, miszerint egyszer az ifjú hitves papírbolti eladó­ként letintázta későbbi, s te­hetősebb anyósát.) Így aztán egy igencsak har- matoslca csinálmány sikere­dett ebből a jellegzetesen Mol­nár Ferenc-i feldolgozásban, s technikával késZült csevely- elegyből, amelyet éppen az em­lített író színi erényei — a szóváltásokból folytonosan fel­szikrázó sziporka, a mindvé­gig feszes cselekmény rendre új és váratlan megcsavarintá- sa —, nem ékítettek. Az pedig már egyenesen sorscsapásnak fogható fel, hogy a közreműködésre fel­kért színészek — az egyetlen ' Pásztor Erzsi kivételével — nem is nagyon igyekeztek menteni a nehezen menthetőt. Láthatóan mind Gór Nagy Mária, mind Balázsovits La­jos belenyugodott abba, hogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents