Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-31 / 204. szám

2 ‘xJfíriap Magyar felszólalás az ENSZ-ben Segítség a fejlődő országoknak \ Egészségvédelem ’80 Az ENSZ-közgyűlés vi­lággazdasági kérdésekkel fog­lalkozó rendkívüli ülésszaká­nak pénteki ülésén felszólalt Hollai Imre külügyminiszter­helyettes. Rámutatott, hogy a jelen körülmények között a fegyverkezési hajsza hatalmas anyagi és emberi forrásokat von el a békés építőmunká­tól és hátráltatja a meglevő gazdasági és szociális egyen­lőtlenség kiküszöbölését. Han­goztatta, hogy a fejlődő orszá­gok sokasodó gondjai mielőbbi megoldásában is fontos a nemzetközi kereskedelem to­vábbi normalizálása, a diszkri­mináció, a protekcionizmus ki­küszöbölése a kelet—nyugati kereskedelmi kapcsolatokból. A magyar delegáció vezető­je a továbbiakban ismertette a KGST keretében megvaló­suló új típusú gazdasági együtt­működést, majd beszámolt Magyarország és a fejlődő or­szágok gazdasági kapcsolatai­nak figyelemre méltó fejlődé­séről. Az elmúlt két évtized­ben exportunk több mint há­romszorosára, importunk tíz­szeresére növekedett az álla­mok ezen csoportjával, és en­nek következtében a fejlődő országok részesedése a magyar külkereskedelemben megkét­szereződött. Sokoldalú gazda­sági kapcsolatainkban a köl­csönös előnyök elve az uralko­dó. Együttműködésünk eddig is számos gazdasági-szociális probléma megoldásában segí­tette a fejlődő országokat és készek vagyunk az együttmű­ködés lehetőségeink szerinti bővítésére. Szovjet vendégek a magyar pavilonban Moszkvában, a kormány több képviselője kereste fel szom­baton az Egészségvédelem ’80 kiállításon a magyar pavilont. Délelőtt Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyette­se, az állami tervbizottság el­nöke, valamint Borisz Pet- rovszkij egészségügyi minisz­ter — a kiállítás szervező bi­zottságának elnöke — tekin­tette meg a magyar orvos- technikai műszerek és beren­dezések, gyógyszerek bemuta­tóját. Délután Leonyid Szmimov miniszterelnök-helyettes, vala­mint Gurij Marcsuk minisz­terelnök-helyettes, a Szovjet­unió Tudományos és Műszaki Állami Bizottságának elnöke kereste fel a pavilont. A szov­jet vendégek elismeréssel szól­tak a látottakról. Kazahsztán jubileumi megemlékezései Színpompás ünnepi felvonulás Katonai díszszemlével, sportbemutatóval és a dolgo­zók felvonulásával folytatód­tak szombaton Alma-Atában a Kazah SZSZK és a Kazah Kommunista Párt megalaku­lásának 60. évfordulójával kapcsolatos ünnepségek. A kazah főváros zászlókkal, transzparensekkel, virágok­kal feldíszített központi terén a dísztribünön helyet foglalt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksé­gének elnöke, az SZKP és a szovjet kormány íöbb vezető­je, a vendéglátó Kazahsztán és a Kazah KP, valamint más szovjet köztársaságok vezetői. A közép-ázsiai katonai körzet egységeinek a felvonulásával kezdődött az ünnepség, majd a díszszemle után színpompás sportbemutató következett. A nap második felében a Kazah Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága, Kazahsztán Legfelsőbb Tanácsának elnök­sége és a kazah miniszterta­nács fogadást adott, ahol Leo­nyid Brezsnyev mondott rö­vid beszédet. L'Unitá—Volksstimme Testvérlapok fesztiválja Bolognában szombaton meg­nyílt a L’Unita fesztiválja, az olasz kommunista sajfg ha­gyományos ünnepe. A rendez­vényen az idén is képvisel­teti magát a Népszabadság, az MSZMP lapja. Az ünnepség központi' té­májául az idén a tudományt és a fekete kontinens népei­nek életét, harcát, választot­ták. Külön szolidaritási tün­tetést szerveznek a bolognai főpályaudvar elleni merény­let áldozatainak emlékére. A fesztivál programjainak több magyar szereplője lesz. A „Tudomány és fegyverke­zés” vitában dr. Kernje Ist­ván, a filmművészeti vitában Jancsó Miklós is részt vesz. Az atlétikai versenyekre és a tornabemutatókra nyolc főnyi magyar atléta- és tornászcsa­pat érkezik Bolognába. A bécsi Práterban szomba­ton délután megkezdődött az Osztrák Kommunista Párt központi lapja, a Volksstimme . kétnapos .ünnepsége, az osztrák főváros és környéke dolgozói­nak egyetlen, igazán népünne­pély jellegű fesztiválja, amely gazdag szórakozási lehetőséget kínál a Práter fái alá csalá­dostul kilátogató dolgozóknak. Az Osztrák Kommunista Párt rendezvényére meghívott külföldi vendégek sorában Karvalics Lászlónak, az MSZMP KB alosztályvezetőjé­nek vezetésével megérkezett Bécsbe a magyar testvérpárt küldöttsége is. Az USA beavatkozásra készül Amerikai hadihajók Salvador partjainál Salvador fővárosában a né­pi felszabadító erők több si­keres akciót hajtottak végre a junta hadseregének támasz­pontjai ellen. Különösen heves harcokról érkezett hír Soyapangoból, San Salvador egyik, munkás­lakta elővárosából. Rafael Menjivar, a legna­gyobb salvadori ellenzéki szer­vezet, a Forradalmi Demok­ratikus Front (FDF) vezetősé­gének tagja pénteken azzal vádolta az Egyesült Államo­kat, hogy közvetlen katonai intervenciót készít elő El Sal­vador ellen. A Pentagon e célból kilenc hadihajót vont össze El Salvador csendes­óceáni partjai közelében, köz­tük egy repülőgép-anyahaj ót, fedélzetén 60 vadászbombá­zóval. Menjivar — a katonai kor­mány külügyminiszter-helyet­tese, Alejandro Gomez meg­erősítette: a közeljövőben Washingtonba látogat, hogy William Bowdlerrel, az Ame- rika-közi ügyek külügyi ál­lamtitkárával „új segélynyúj­tási programokról” tárgyal­jon. CSAK RÖVIDEN... NieOLAE CEAUSESCU, az BíivP-'főtitkára pénteken Bukarestben fogadta Claude Estiért, a Francia Szocialista Párt Titkárságának tagját. — A SPANYOL RENDŐR­SÉG pénteken utcai harc köz­ben lelőtte Abelardö Collazo Araujót, a Grapo. elnevezésű városi terrorszervezet egyik vezetőjét, aki egyike volt an­nak az öt Grapo-vezetőnek, aki tavaly decemberben meg­szökött a Zamora börtönből, j . . . ... -’le}*'* «o-jr — A NAGY MUNKANÉL­KÜLISÉG miatt az írek kül­földön próbálnak munkát ke­resni. Az elmúlt évben 27 ezer ír hagyta el az országot, hogy más országban próbáljon meg elhelyezkedni. — KENNETH KAUNDA zambiai elnök szombaton hi­vatalos baráti látogatásra Bul­gáriába érkezett. A szófiai re­pülőtéren a vendéget Todor Zsivkov, az államtanácselnöke, Sztanko Todorov miniszterel­nök és Petr Mladenov külügy­miniszter üdvözölte. 1980. AUGUSZTUS 31., VASÁRNAP Senki és sehol fii ilyen igazságtalan az ember. Azért, mert én áthatolhatatlan szomorúsá­got érzek, amiért torkomat szorongatja az emlékezés, azt várnám, hogy körülöt­tem mindenki elnémuljon. Rosszallóan nézek hátra, a mögöttem hangosan nevető turistatársaságra. Ha ölni tudna a szemem, ölne. De azok mögöttem nem veszik észre rendreutasító tekinte­temet. Azt pedig különösen nem, hogy hangos beszé­dük mérhetetlenül felhábo­rít, itt, éppen itt, németül hangoskodni?! Itt és éppen itt: a Wes- terplattén, a Balti-tenger partján, ahol a német fa­siszták 1939. szeptember elsején felgyújtották a vi­lágot, kirobbantották a tör­ténelem legszömyűbb, leg­kegyetlenebb háborúját, a második világháborút! A Westerplattén csak lábujjhegyen szabadna jár­ni! Az azóta emelt emlék­műnél csak vigyázzban sza­badna megállni! A háborút idéző dokumentumokat csak azoknak szabadna megnézni, akik magukba tudnak mélyedni, s meg- roskadnak a mérhetetlen súly alatt: a hősi halált haltak, az áldozatok, a mártírok, az értelmetlenül elpusztult embermilliók emlékét idézvén. Azok em­léke előtt, akik elsőként es­tek áldozatul a világhábo­rúnak, itt a Westerplattén. Azok emléke előtt, akik na­pokig kitartottak, hősként helyükön maradtak, az utolsó puskagolyóig és azon túl is küzdöttek, akkor is, amikor már tudták, hogy reménytelen... Ahányszor Lengyelor­szágba vitt utam, mindig elzarándokoltam a Wester- plattera. Először akkor, amikor a kegyelet még nem rendezte formás térré a háború e szörnyű emlé­két. Akkor, amikor a még­csonkult, a lombjuktól meg­fosztott fák, a füstös rom­falak figyelmeztettek: itt dördültek el az első ágyúk, itt vesztette életét az első hősi halott. Már régen nincs közöt­tünk az a lengitel hazafi, aki néhány évvel a felsza­badulás után először be­szélt nekem arról, mit élt át. mint katona a Wester­plattén és hogyan maradt néhány társával életben. S bár• rég tudom, hogy nem lelhetem fel soha többé, mégis keresem, a szál virá­got, ami őt illetné, az em­lékmű elé teszem. /ötvenmillió szál virágot kellene letenni az em­lékmű lépcsőjére. Hiszen ötvenmillió reményekkel, tervekkel teli alkotó ember pusztult el a második vi­lágháborúban. Amikor utoljára a Wester­plattén jártam, csodálato­san kék volt az ég, kék a tenger. Egy hajó épp ekkor haladt át a bevezető csa­tornán, az emlékmű előtt. Meghajtotta zászlaját, mint minden más hajó, mert a westerplattei emlékmű előtt mindenki kegyelettel, főt, zászlót hajtva tiszteleg. Amikor néhány évvel ezelőtt ismét felidéztem a dokumentumképeket, a gra­fikonokat szemlélve rette­netes háborús élményeimet, zavart a mögöttem nevető, csivitelő társaság. Sértett a hangos beszéd. S mégsem! Rájöttem, hogy igazságta­lan vagyok. A fiatalok sze­rencsére nem érezhetik azt, amit mi: az át-, a túlélők! A fiataloknak épp a máso­dik világháború áldozatai­nak, hőseinek, mártírjainak küzdelme, szomorú halála árán változhatott meg alap­vetően sorsa. Épp a felsza­badult emberiség, a bé­kéért együtt küzdők terem­tették meg a lehetőségét annak, hogy a mai ifjúság mindenkor vidám legyen. Miért nem vettem ott és akkor észre a Westerplat­tén, hogy a mögöttem vi- háncoló, jókedvű társaság szimbólum, a mi sorsunk szimbóluma? Kacagásuk, mely csak egy pillanatra csitult el az emlékmű előtt, igenis szép volt, messzire csengő. Még évek múltán is hallom és őrzöm bel­sőmben. Azóta is féltem, óvom, nehogy elhalkuljon. Ne tudja elfojtani semmi­féle • jobboldali mesterke­dés, neonáci ébredés, újfa­siszta merénylet. Sem Euró­pában, sem más féltekén. Ne giiújthasson háborús tü­zet többé senki. S ahol nem nyugszanak a fegyve­rek, legyen erőnk elnémíta­ni. Az értelmes szó, a hala­dásért való küzdelem g%rőz- zön mindenütt. Westerplat- tét senki se feledje. G ondoskodjunk róla:sen­ki se feledhesse! S. A. A hét kérdései A tárgyalásos rendezésért Új szovjet békekezdeznényezés — Ellentétek Teheránban Pinochet kísérlete a diktatúra ítiíiésílásíka A héten is folytatódott az UNSZ rendkívüli ülésszaka, amelyet az új világgazdasági rend kialakítása ügyének szentelnek. Szenvedélyes fel­szólalások hangzottak el, s a fejlett tőkés államokat sokszor bírálták a szónoki emelvény­ről, amiért a fejlődő országok iparosodását akadályozzák, sőt gazdasági bojkottal és blokád­dal igyekeznek nyomást gya­korolni reájuk, hogy behódól- tassák őket a multinacionális monopóliumok követeléseinek elfogadására. A Közel-Keleten is tovább éleződött a helyzet: Izrael minden figyelmeztetés ellenére folytatta a dél-libano­ni területek elleni légi és tü­zérségi támadásokat. Lengyel- országban, amely a héten vál­tozatlanul a figyelem előteré­ben állt, mint arról lapunk 1. oldalán beszámolunk, meg­egyezés jött létre Szczecinben a kormánybizottság és a sztrájk- bizottság táárgyalásain. HOGYAN FOGADTÁK A NATO-ORSZÁGOKBAN AZ ŰJ SZOVJET TÁRGYALÁSI KEZDEMÉNYEZÉST? ______ A Leonyid Brezsnyev leve­lében kifejtett javaslat, ame­lyet minden NATO-ország, ál­lam-, illetve kormányfőjéhez intézett, megújította a szovjet javaslatot, hogy kezdődjön meg végre az , érdemi párbe­széd a középhatótávolságú nukleáris tölteteket szállító hordozóeszközök korlátozásá­ról. Ez at indítvány nem új. A szovjet államfő ezt már Schmidt nyugatnémet kancel­lárral folytatott tárgyalásain is javasolta. Szovjet részből már akkor hangsúlyozottan felvetették, hogy a NATO-nak az a tavaly decemberi döntése, hogy a középhatótávolságú nukleáris fegyverrendszerek új, modernebb típusainak Nyugat-Európába való telepí­tésére fogadott el határozatot, súlyosan fenyegeti az európai katonai status quot, amelyre az 1975-ben Helsinkiben megkö­tött európai biztonsági -egyez­mény épül. Igaz, hogy ezeket a rakétákat a tervek szerint csupán 1983-ban akarják Nyu- gat-Európa több országában elhelyezni, de gyártásuk már megkezdődött az amerikai ha­diüzemekben. S ha a rakéták elkészülnek, akkor nyilván el­helyezésükre is automatikusan sor kerül a tavalyi NATO- döntés alapján. . Vagyis minden olyan kije­lentés, hogy messze van még az 1983-as esztendő, s olyan lát­szat keltése, hogy az elkövet­kező csaknem három esztendő­ben még bőven van idő a tár­gyalásokra a középhatótávol­ságú rakéta-nukleáris fegyve­rek korlátozása ügyében, nem egyéb a porhintésnél, amellyel az aggódó nyugati közvéle­ményt szeretnék megnyugtat­ni. Miként szovjet részről nem egyszer rámutattak, s amit Leonyid Brezsnyev levelei is rendkívüli nyomatékkai húz­nak alá, a NATO-nak most és nem később kell a tárgyalások fonalát felvennie a Szovjet­unióval és a Varsói Szerződés többi országával az ügyben. Hiszen logikus: ha most meg­kezdték az Egyesült Államok­ban az új típusú rakéták gyár­tását, amelyek 1983-ban való elhelyezése kontinensünk nyu­gati részén alapvetően felbo­rítja a katonai egyensúlyt, a szocialista közösség országai­nak is most kell megtennie azokat a lépéseket, amelyekkel 1983-ra kivédheti ezeket a cse­lekedeteket, s olyan helyzetet támaszt, hogy a szocialista kö­zösség országai ne kerüljenek olyan körülmények közé, hogy belső építő munkájukat kívül­ről fenyegethessék. Tehát most van itt a pilla­nat és nem később, hogy meg kell kezdeni az érdemi tárgya­lásokat, különben a fegyver­kezési verseny újabb, veszé­lyes fordulója kezdődik meg kontinensünkön. Jól látják ezt több helyütt a másik oldalon is. Ezzel magyarázható, hogy Giscard d’Estaing francia el­nök és Schmidt nyugatnémet kancellár oly erőteljesen szor­galmazza a washingtoni kor­mányzatnál az érdemi tárgya­lások megkezdését. Csakhogy az Egyesült Államokban, ahol még a SALT—II. egyezmény ratifikálását sem sikerült ke­resztülvinni az amerikai kong­resszus ellenállásán, jelenleg a fegyverkezési verseny hívei diktálják az elnökválasztási hadjáratban a jelöltek állás- foglalásait. Ezért az amerikai kormányzat láthatólag a halo­gatás taktikáját folytatja. A szövetségesei felé tárgyalási készségéről tesz nyilatkozato­kat, a belső porondot viszont a kardcsörtető megnyilatkozások uralják. A NATO szeptember közepén esedékes tanácskozá­sán Leonyid Brezsnyev levelé­nek megtárgyalása elől nem térhetnek ki. Aligha valószínű azonban, hogy a washingtoni kormányzat beleegyezne abba, hogy a novemberi elnökvá­lasztás előtt érdemi tárgyalá­sokba bocsátkozzék az ügyben — mutatnak rá a helyzetet jól ismerő nyugati kommentáto­rok. MI TÖRTÉNIK IRÁNBAN? Ebben az országban egyre zavarosabbá, bonyolultabbá válik a helyzet. Khomeini aja- tollah megromlott egészségi állapota miatt mind kevésbé képes még nyilvános megnyi­latkozásaival is befolyást gya­korolni az események alakulá­sára. A parlamentben egymás­sal ellentétes nyilatkozatok hangzanak el, s Baniszadr el­nök egyes nyugati kommentá­torok szerint fokozatosan el­szigetelődik. A kormány meg­alakulása körüli huzavona is jelzi a megnövekedett nézet- eltéréseket az ország vezeté­sében, s közbbn állandóan csökken az Irán számára oly életbevágóan fontos olajex­port. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az iráni—iraki határon napról napra mérgesedik a vi­szály, s a határvillongásokba mind nagyobb egységek kap­csolódnak be mindkét oldalon, s fokozódik a két ország közöt­ti propagandaháború. Világos, hogy mindez csak azoknak az erőknek kedvez, amelyek visz- sza akarják forgatni a naptárt Iránban, s ezt az országot új­ra Washington csendőrévé sze­retnék tenni a Perzsa-öböl tér­ségében. Egyes iráni vezetők nem véletlenül figyelmeztet­nek arra, hogy Washington a káosz kialakulását tekinti irá­ni céljának, s nyilván arra szá­mít, hogy egy nehezen átte­kinthető helyzetben beavatko­zással kísérletezhessen. MIT JELENT A PINOCHET­féle népszavazás? Ez nem egyéb, mint a junta újabb trükkje arra, hogy 1993-ig meghosszabbítsa a fa­siszta katonai diktatúrát az or­szágban. A chilei rezsim feje cinikus módon éppen a véres puccs hetedik évfordulójára tűzte ki egy olyan népszavazá­si komédia megrendezését, amelyen az állampolgároknak olyan „alkotmányt” kell meg- szavazniok, amely felhatal­mazza a katonai rendszert, hogy uralmát 1993-ig fenntart­hassa. A szavazás büntetés ter­he mellett kötelező, s a dikta­túra körülményei közepette nem kétséges, hogy milyen lesz kimenetele... Ez ellen a héten jelentős erők mozdultak meg. Az a Frei volt elnök, aki 1973-ban hallgatólagosan támogatta az AÍIende-rendszer megdöntését, mivel azt remélte, hogy a puccs után kereszténydemok­rata pártjának adják át a ha­talmat, élesen Pinochet ellen fordult. S beszédét követően Santiagóban ötvenezres tünte­tésre került sor a diktatúra el­len. Erre nem volt példa Pi­nochet uralma óta. A junta úgy érezte, hogy megszólaltak ezzel a „vészcsengők”, s ke­gyetlen megtorlást alkalma­zott: tömeges letartóztatások­kal válaszolt az ellenzéki meg­mozdulásokra. Ezzel viszont bármilyen „támogató ered­ményt” is hoznak ki a népsza­vazáson, a junta még jobban bebizonyította, hogy a chilei nép akarata "ellenére gyakorol­ja a hatalmat. S jújabb ékes­szóló bizonyítékot szolgálta­tott egyrészt arról, hogy meny­nyire elszigetelt helyzetben van, másrészt, hogy a rendszer egyetlen éltető eleme a terror politikája. Árkus István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents