Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-24 / 198. szám
\ 6 *£rtt ^/Pjt Tf x^unap 1980. AUGUSZTUS 24., VASÄRNAP A debreceni MHSZ Könnyűbúvár Klub tagjai elvállalták a fővárosi Duna Intercontinental Hotel épületének külső mosását, tisztítá. sát és tömítését, szigetelését. A közel negyedévig tartó megfeszített, alapos munka — a könnyűbúvároknak idegen közegben — nagy bátorságot és ügyességet igényel. A módszer új, de mindenesetre jó megoldást ígér. Emberien, de határozottan A törvény ostora BfRÚSAGI VÉGREHAJTÓKRÓL, 1980-BAN; 1. ÉS TESSÉK MONDANI, ÖNÖK AKASZTANAK IS? 2. HAT MAGUKAT NEM SZÜNTETTÉK MEG A DEMOKRÁCIÁBAN? A pályabíró halála Nem készült el a jegyzőkönyv Nem ismerték az előírásokat — A karjaimban halt meg — így mesélte el férje halálát Csek Istvánná — és azt sem tudtam mitévő legyek. Azonban nemcsak ő, hanem mások sem tudták pontosan, hogy mi a teendő ilyen esetben. De mi is történt Szentendrén a sportpályán június 29-én? Azon a napon Csek István szakosztályvezető-helyettes a crossversenyen pályabíróként vett részt. Amikor úgy fél három körül verseny közben két gépkocsi va 28-as és a 13-as) összeütközött, a 13-as számú autó kicsapódott és elütötte a pálya szélén álló Csek Istvánt.. A pályabíró olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. — Csak az újságból értesültünk a balesetről — tájékoztat Csatári Mihályné a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelője — utána felszólítottuk a szentendrei Petőfi sportkör vezetőit, hogy pótolják a mulasztásukat. Ennek nyomán küldték el hozzánk azt a jegyzőkönyvet, amely így is hiányos volt. Csak az újságból Pedig tudniuk kellett, hogy ilyen haláleset után megfelelő dokumentumok nélkül a család nem részesülhet semmiféle anyagi juttatásban. Bár nem gyakori eset, de manapság mégis sokszor előfordul, hogy tisztázatlanok maradnak egy-egy baleset körülményei, mert nem készül jegyzőkönyv. Még az is előfordul, hogy eltitkolják ami történt. Csatári Mhálynéval együtt kerestük fel Szentendrén a Petőfi Sportkör vezetőit, magyarázzák meg, miért nem tájékoztatták megfelelően az SZMT-t, miért késtek a jegyzőkönyv elkészítésével. Hornyák Jenő a Petőfi Sportkör vezetője. mentegetőzve mondja: — Mi, amit számunkra a szakosztály előír, mindent végigzongoráztunk. A helyettesem Söltész Zoltán azt mondta, már minden el van rendezve, utána pedig külföldre utazott nyaralni. Azt az 1987- es nyomtatványt, melyre a megkésett jegyzőkönyvet írtuk. a tanácstól kaptuk. Ilyen esetekre nem voltunk felkészülve. Arról pedig nem tudtam, hogy nekünk.a szakszervezetet is értesíteni kell. Mi a teendő? — Csodálkozom ezen — mondja ,a munkavédelmi felügyelő — hiszen ön mint a Sasad Tsz dolgozója ismeri a rendeleteket, s azt is, mi_ a teendő, ha üzemi baleset* történik. — Hirtelen mégsem tudtunk dönteni — védekezik a sportkör elnöke. — Amit emberileg megtehettünk, azt mi mind megtettük. Társunkat saját • költségünkön temettet- tük el, és pénzt is gyűjtöttünk az özvegynek. Való igaz, Csek Istvánná is elmondta, hogy közel 8 ezer fofíntot kapott a sportbarátoktól. Azonban azokat a járandóságokat, amelyeket ilyenkor az özvegynek és a kiskorú gyermekének jár, nem kaphatta meg, mert elmulasztották a jegyzőkönyv megírását. Soltész Zoltán szakosztály- vezető barátja volt az elhunytnak. Ügy érzi, ő is vétlen, mert a szabályok nem írják elő, hogy mi a teendő halálos balesetnél. Mentségére már mutatja is a „Magyar Autó és Motor Sport szabályai és Bajnoksága” című könyvet. A könyv valóban kitér minden versenyszabályra, de egy árva szót sem ejt arról, hogy mi a teendő, ha halálos baleset történik. — Mentségünkre szolgálhat az is — mondja Soltész Zoltán —, hogy a versenyt a Magyar Autó-motor Sportszövetség rendezte, mi csak a helyet adtuk. Segítség nélkül — Nem mentség, hogy nem ismerik a szabályokat ' — mondja Csatári Mihályné munkavédelmi felügyelő. — Sürgősen be kell szerezni a szükséges iratokat. Tudomásunkra jutott az is, hogy az özvegy a haláleset óta nem tud éjszaka munkát vállalni, így a jövedelme havonta több mint 1500 forinttal csökkent. A férje után járó segélyeket és nyugdíjat sem kaphatja meg addig, amíg nem kerül minden irat a megfelelő helyre. Nehéz helyzetében szinte egyedül maradt egy asszony. Ahogy ő maga' is elmondta, férje halála után a villany- számláját csak úgy tudta kifizetni, hogy egy szekrényt adott el. Mindezekre talán nem lett volna szükség, ha azok, akiket illet, s akik jelen voltak a balesetnél, megfelelően járnak el. A Petőfi Sportkör vezetői tudatlanságból, a szabályok felületes ismeretéből mulasztást követtek el. Igaz, mint ígérték hamarosan helyrehozzák, s bepótolják. Szalai Mária Pontban 6 óra 50-kor megérkeztem az Örs vezér térre, mert egy fél mondatból korábban arról 'értesültem: a végrehajtó pontosabb, mint a halál. A hír igaz volt, már 7 óra 25 perckor elértük Kere- pestarcsán a Vasút utcát, ahol 8 órára egy árverést hirdettek meg. A végrehajtó ilyenkor megáll a sarkon ,és vár. — Kár, hogy nem volt kint legutóbb Dunaharasztin, akadt néhány gyönyörűséges ügyem. Egy lakáskiürítéssel kezdtem, szép volt, végtelenül szép volt kérem, igazán nagyszerűen ment. Aztán következett egy 57 ezer forint értékű briliánsgyűrű kiadás apa és lánya között, szerény véleményem szerint ugyan a gyűrű azért any- nyit nem ért. Végül volt egy kemény eset, egy gyerekkiadatás, no de azt is megoldottuk kérem. Tudja én a kollégáknak is azt mondom mindig, játszani kell tudni a lelkek húrjain. Figyelje csak meg most N. Urat, aki nem köny- nyű ember. Ezért kértem ide a karhatalmat is ... Mint egy akváriumban — Kedves N. úr, önnek 9970 forintot kell lefizetnie az itt jelenlevő volt feleségének. A szőke hölgy elharap egy mosolyt. A borostás házigazda eltűnik a szobában, de közben hálóköntösében megjelenik az új feleség. Mintha egy akvárium alján ülnénk olyan csend lesz. — Volt egy kis villamosság a levegőben kétségkívül — jegyzi meg később Rang László, a Pest megyei Bíróság vezető végrehajtója is, ám közben az adós újra megjelenik. — Igazán príma N. úr, hogy ön így hoziza a pénzt. Szíveskedjék még idefáradni. Szíveskedjék itt aláírni. Kiváló .... KedVes asszonyom, hamarosan pöstán küldjük az összeget. Örülök, hogy megjelent, de nekem N. úrral lenne még egy kis ügyem. — Ha lehet a diszkréciót megőrizzük — szól a végrehajtó, amikor pár percre magunkra maradunk. — Akkor tehát még 3800 forint gyerektartás N. úr, amivel a másik volt nejének tartozik. — Azt nem tudom kifizetni kérem. Nemrég szereltem le a katonaságtól. — Semmi probléma uram. A Polski megvan ugye? — Hogyne. — Akkor minden rendben. — Most már tehát szabadon rendelkezem a kocsival? — N. úr mi most a lefoglalt Polskit elvisszük. Aztán elárverezzük. Tudja, a kikiáltási ár 20 ezer forint. — Egy 6 éves felújított Polskiért? — Természetesen. N. úr rázza a fejét. — Anyu hozzál ki a szekrényből még négy ezret. Jól is néznénk ki. Húszezerért eladnák a kocsit. Gvalog döcögünk az itt-ot.t salakfoltos kerepestarcsai utcákon. — Ha lenne kocsi megis|7 gy vidéki gyár egyik alkal•"-* mazottjával tanulmányi szerződést kötött. Ebben az illető' kötelezte magát, hogy egyetemi tanulmányait két év alatt befejezi, mérnöki oklevelet szerez, és utána két évig munkaviszonyát fenntartja. Elismerte, amennyiben ennek nem tesz eleget, vagy a gyártól korábban megválik, a támogatás arányos részét visz- szafizeti. A gyár viszont vállalta, hogy az egyetemi tandíjat és az utazási költségeket megfizeti, évi 24 nap fizetett szabadságot biztosít, a tanulmányi szabadság idejére átlagkeresetét megtéríti. A t alkalmazott tanulmányait a múlt év január 31-én befejezte, majd munkaviszonya ez év március elsején — áthelyezéssel — megszűnt. Ezekután a gyár 25 ezer forint tanulmányi támogatás visszafizetésére kötelezte. A mérnök panaszára a munkaügyi döntőbizottság — figyelembe véve, hogy 13 hóMunkaügyi viták A tanulmányi szerződésről napot dolgozott — arányosan 12 ezer forint erejéig a vállalati határozatot hatályában fenntartotta. A határozat ellen a vállalat a munkaügyi bírósághoz fordult, amely a keresetet elutasítótta. Ezt azzal indokolta, hogy a munka- viszony nem a mérnök saját elhatározásából, hanem a gyár hozzájárulásával történt áthelyezéssel szűnt meg, tehát — nem követett el szerződésszegést. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi döntőbizottságnak a mérnököt tizenkétezer forint megfizetésére kötelező határozatát helyben hagyta. — A munkáltatónak fontos érdeke, hogy termelési feladatai teljesítésére alkalmas szakemberek álljanak rendelkezésére — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság. — E szükséglet biztosításának egyik módja, hogy a munkáltató saját anyagi eszközeivel az arra alkalmas dolgozóinak magasabb szintű továbbképzésben való részvételét tanulmányi szerződés kötésével támogatja. — Ebben az esetben, a szerződés megkötésének idejében Hatályban volt munkaügyi törvény rendelkezése szerint, a munkáltatónál kötelezően eltöltendő idő tartamát a támogatás mértékétől és idejétől függően kellett meghatározni. A törvény még úgy is rendelkezett, hogy ha az illető munkahelyén a meghatározott időtartamot nem tölti le,«a munkaadó az addig nyújtott támogatásnak megfelelő összeg megtérítését követelheti tőle. A mérnök a végbizonyítványt 1979. január 31-én szerezte meg, tehát munkaviszonya fenntartásának kötelezettsége 1981. január 31-ig szól. A Legfelsőbb Bíróság kimondta még: az áthelyezéshez való hozzájárulás megadása nem jelenti azt, hogy ezzel a vállalat a tanulmányi szerződésből folyó jogainak érvényesítéséről lemondott. merné, milyen az igazi tempó, amikor • egy nap huszonötször is intézkedünk — mondja a végrehajtó. — De szolgálati kocsi'nincs, csak minden hatodik-hetedik kiszállásra jut, különben a törvény ostora járjon ahogy tud, gyalog, HÉV- en, vonaton. Fél-egyórás holtidőkkel telik így a nap, de én különösebben nem bánom, így jut idő beszélgetésre is. — Tizenhármán vagyunk végrehajtók Pest megyében. Dolgozik itt volt BKV-ellenőr, sőt Szentendrén egy nő is, akit viszont keményebb fából faragtak sok férfinál. De azért, amikor tavaly hirdettünk, ilyen szöveg jelent meg: 30 évet betöltött, büntetlen előéletű, érettségizett férfit végrehajtói munkakörbe felveszünk. Tudja, mégiscsak, vaga- bund emberek között mozgunk, átéltem én is néhány forró pillanatot az elmúlt 25 évben, bár tettlegességig sosem fajult a dolog. A hirdetésre harminchétén jelentkeztek, többségüket nyilván a pénz csábította, mert él még az emléke a 45 előtti időknek, amikor egy maszek végrehajtónak önálló irodája volt tisztviselővel, kézbei sítőlánnyal, telefonnal és három-négyszeresét is megkereste egy járásbíró fizetésének. Manapság hogy állunk? Nemrég egy 32 éves férfit 2700 forintos alappal tudtunk felvenni, erre jön még az eredményesség alapján járó százalék, úgyhogy a többség 4— 5 ezer forint körül keres. Egy „beállt” végrehajtónak 6—7, olykor 8 ezer jön össze, de ehhez nem elég a végrehajtási törvényt ismerni. Rengeteg apró forsza van a szakmának, én például bár minden tiszteletem a postásoké, mindig ajánlva küldöm az értesítéseimét, mert előfordul, hogy adnak egy liter bort a derék kézbesítőnek azzal, hogy komám tépd össze azt a papírt. Én a magam részéről szeretek biztosra menni, és egy ajánlott küldeményt mégiscsak három helyen iktatnak. így vagyok a letiltásokkal is: ha csak az adós vállalatának nevét ismerem, inkább írok mindegyik teleohelyre. valahol csak megtalálják az én emberemet. Valótlan tartozás Fehér kocsi fékez hirtelen az utcasarkon. — Adj isten Rang úr! — ugrik ki egy kopaszodó férfi. — Épp most megyek Gödöllőre a 20 ezer forintért. Akkor holnapután találkozunk? — Csak villámgyorsan R. úr, hozza mind a 33 ezret, ötven perc múlva magánál vagyunk. — Máma? — Természetesen, ahogy értesítettem. — Lehet, hogy haza sem érek addig. Csináljunk valamit Rang úr! — Legyen nyugodt, mi ötven perc múlva megkezdjük az árverést, ha nincs pénz. Ha zárva a kapu, lakatossal felnyittatjuk. Egy 1300-as fehér Polski 30 ezer, egy tv és egy kék kredenc 2—2 ezer, jól mondom? Az adós elhajt. — Ez a következő sarkon megfordul és hazamegy '— mondja Rang. — Valami eltartási szerződés miatt tartozik egy erdélyi nőnek. A végrehajtónak ördöge van, pontban 10-kor asztalon a pénz. — Micsoda szerencse Rang úr, hogy az állomáson összetalálkoztam a gödöllői ismerősökkel. — Lám-lám kitűnő barátai vannak kedves R. úr. — Tudja csak azt sajnálom, hogy ez az egész tartozás valótlan. — Ezt bizony a bíróságon el kellett volna magyarázni. — Mondom én, de hiába ... — De hát volt magának ügyvédje R. úr ... — Dehogy volt kérem! Ha önt alaptalanul vádolják, ügyvédet fogad? Gondoltam a bíróságon ügyvéd nélkül is biztosan kiderül az igazság. — Biztos csak a halál, ezt maga is jól tudja kedves R. úr. R. úr legyint, és míg a végrehajtó csekkeket, számlákat, jegyzőkönyveket tölt ki, a háziak régi kerepestarcsai eseteket mesélnek. Alighanem elsősorban saját maguknak, vigasztalásképpen. Behajtás után — A templomnál lakik a H. család, ott három szélhámos testvér élne együtt, ha legalább az egyikük nem lenne állandóan sitten. — Jól mondja kedves végrehajtó úr, pontosan az egyik H. volt az; aki a Fehér útati, amikor bontották a régi házakat, leült egy padra, és ha valaki nézegetni kezdte, hogy de jó is volna egy kis bontott téglát venni, hozzálépett és közölte, semmi akadálya, máris viheti, ha készpénzben fizet... Persze a zsák megtalálja a foltját, ott él már H.-ék házában az öreg „kacsás S.” is, akinek már talán több bírósági ügye volt, mint bárkinek itt Kerepes tárcsán. A kacsás név is úgy maradt rajta, hogy még a csendőrök kényszerítették, kiabálja végig bilincsben az utcát, hogy így jár, aki kacsái lop... — De törtek már be a mi házunkba is — veszi át a szót a házigazda. — Élt itt egy albérlő 1944-től egészen 70-ig. Olyan volt mint egy családtag, nem dugtuk előle még a pénzt sem. Aztán inni kezdett, el- züllött, rossz cimborák közé került. Ez az ember aztán 75- ben betört hozzánk — első ajtónkból még most is hiányzik egy darab, amit ő feszített le — és elvitt négyszáz forintot, de amikor mászott ki az udvarról, ráesett a kerítésen egy rozsdás szegre és megszúrta a lágyékát. Hétfőn történt a betörés, szerdára meghalt, azt mondják vérmérgezésben. Látják kedves uraim ilyen is megesik. Lesz karhatalom is Balkézről csinált gyerek tartásdíjáért, 300 forint értékű ócska bárszekrényért, mindeddig behajthatatlannak bizonyult kölcsönökért talpalunk. Délutánra Gödöllőn keresztül lsaszegre is eljutunk, s már hazaértek Pestről a délelőttös ingázók, amikor az utolsó adóshoz, T.-né- hez bekopogunk. Délelőtt Rang egyik ifjabb kollégája járt már itt, de a jó ötvenes asszony: — Vigyázzon az égből látnak mindent — mondta, és nem engedte be. T.-né most barátságosabb. Leülünk a konyhában a koszos váj ling és ételmaradékok közé, egy felakasztott ócska orkánkabát alá; egy üvegajtón át jól látni a szobát. Kint még világos van, a lakásban viszont alkonyodik, de hiába: a lámpák nem világítanak. T.-né mesélni kezd kisiparos apjáról, meg a frissen vakolt szomszéd házról. — Engedély nélkül építették — dühöng. — Le kell bontalni — mondja Rang, aztán a kollégának szól: — Három píl- dányban írd. — Jól tetszik mondani, le kell bontani. — Menjen be a tanácshoz T. néni. Príma bútorok, kitűnő kárpit, rézrugók. — Meghiszen azt. 11 ezerért vettem egy családtól, akik Pestre költöztek. — Józsi az érték 6 ezer. — Azt meg minek írja maga? — El fogjuk vinni T.-né. — Maga zsarol? Pénzt követel? — A zsarolás azért erős. A pénzkövetelés jó. — Miért, nem loptam én azt a bútort! — Meg fogja tanulni T.-né, hogy az áramdijat fizetni kell. ötezer forint tartozása van. — Ide én többó magukat be sem engedem! — Sajnos fel fogjuk nyittatni a házat. — Igen? A sajátját! — Harminc nap múlva itt vagyunk teherautóval és meg sem állunk a Kinizsi utcai bizományiig. Lesz karhatalom is. Viszontlátásra T.-né. Babus Endre
