Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

1980. AUGUSZTUS 24., VASÄRNAP E5o -4P, * Kpunap Rangot a termék ad ló pozícióban a piacon Korántsem állíthatjuk, hogy az író- és irodaszerek nemzet­közi piacán mienk lenne az el­sőség dicsősége. Azt azonban igen, hogy az utóbbi években jelentős rangot vívtunk ki ma­gunknak. A sikerek egyik ko­vácsa a pomázi írószer Szövet­kezet. Irodaszereik, tolláik, li- cenc alapján gyártott és sa­ját fejlesztésű termékeik többsége világszínvonalú. Ex­portálják őket Ausztriába, Ju­goszláviába, a Szovjetunióba és a többi KGST-országba. Az idén tervezett 310 millió fo­rintos termelési értéknek kö­rülbelül a fele kerül külföld­re, mintegy 10 százalékáért tő­kés valutával fizetnek a ve­vők. Említésre érdemes, hogy egy dollárt gazdaságosan ter­melnek ki. Az új szabályzók bevezetése előtt a teljes ter­melési értéknek mintegy 20 százalékát tette ki a nyereség. A régi dicsőség babérjain azonban ma már aligha lehet pihenni. Egyre szigorodik a nemzetközi piaci verseny, de az új gazdásági szabályozók idehaza is nehezebb feltétele­ket teremtettek a vállalatok s természetesen az ipari szövet­kezetek számára is. Jól jellem­zi a helyzetét, hogy a korábbi 20 helyett idén az év elején már csak 5 százalékos nyere­ségre számíthattak. Üzleti titok — Csakhogy ez a korábbi teljesítményünk alapján meg­állapított szint számunkra na­gyon kevés. Nem jutna belőle technikai és bérfejlesztésre. Pedig nekünk kiváló szakem­bergárdánk van, akiket meg kell becsülni — hallottam a szövetkezet főkönyvelőjétől, Kruczli Ferencnétől. Anélkül, hogy belemerül­nénk a vállalati gazdálkodás fogas kérdéseinek boncolgatá­sába vagy a szakemberek szá­máré se ■ riliijtiigt tjiagáfól étté*1 tődően 'egyszerű új szabályo­zók magyarázatába, mindenki számára világos, hogy a szö­vetkezeti eredmény a költse- ] gek és a bevételek, az értéke sítési árak különbözeié. A ráfordítások — így pél­dául a termelés költségei vagy a január 1-től lényegesen na­gyobb arányú állami befizeté­sek, az adók, a munkabérek lényegesen megemelkedtek az utóbbi években. Például ápri­lisban az acélé és a műanya­goké, ami szintén növeli a szö­vetkezet kiadásait. A termelés költségei szerve­zéssel, a hatékonyság javítá­sával s több más eszközzel csökkenthetők, s ezeket a mód­szereket — nem is eredmény­telenül — kutatják az írószer Szövetkezetben is. De ez alka­lommal az eredmény javításá­nak egy másik lehetőségét vesszük nagyító alá a főköny­velő és munkatársai segítsé­gével. Mielőtt azonban továbblép­nénk, szögezzük le: kényes te­rületre tévedtünk. Az ártár­gyalások kulisszatitkairól sen­ki sem lebbenti föl szívesen a fátylat. Ha ugyanis kiderül, hogy az eladó, adott esetben áz írószer Szövetkezet, maga­sabb árat alkudott ki, mint amennyit a költségek emel­kedése indokol, vagy ameny- nyinél esetleg kevesebbért is odaadták volna az adott ter­méket — nos akkor, ha a part­nerek tudomására jutnak az információk, legközelebb ugyancsak megnehezednek az ártárgyalások. Ez, persze, csak feltételezés. Az azonban tény, hogy idén általában a koráb­binál jobb áron adják el ter­mékeiket a pomáziak. Állják az összehasonlítást — Mivel magyarázható a piaci siker? — Sikerről beszélni minden­képpen túlzás. Mert egyfelől valóban jelentősen emelkednek a költségek, s ezt a vásárlók is kénytelenek tudomásul ven­ni', ; Mint ahogyan az is tény, hogy árúink tetszetősek, tartó­sak, nem egy közülük nagyon olcsó: egyszóval állják az ösz- szehasonlítás próbáját más cé­Noteszlapok hétközben LERAGOTT CSONT. Unalmas, passzé, sok. Mármint a téma. Hányszor találkoztunk vele és mennyiszer írtunk, olvastunk, beszéltünk róla. Vagyis róluk. Akik előbb lát­ták a Szent Péter bazilikát Rómában, mint a zsámbéki templomromot. Előbb üldögéltek egy párizsi bisztró te­raszán, mint a szentendrei Nosztalgia presszó udva­rán. Megcsodálták Isztambul minaretjeit, de nem talál­ják az érdit. Ismétlem, lassan — sajnos — megunt je- lenség. Es bár megszokni nem tudom, lassan magam is belefásulok. Csak egybe nem: ha mindezzel dicsekednek is. Ha büszkék itthoni tájékozatlanságukra. Ha lenézik az ér- tetlenkedőt. TANÍTVÁNYOK. Kezdetben volt Szeged. Hatalmas szín­pad, a szó szép értelmében ünnepi játékok. Azután jött Szentendre. Az intim tér, a város hangulatához illeszke­dő darabok a Teátrumban. Ezen a nyáron már, ha szétnézünk az országban, majd mindenütt Szentendre tanítványait láttuk. Eger, Gyula, Gorsium, Egervár. Megannyi színház, ahol a helyi adottságokhoz igazított programok várják a nézőt. Ahogy a jó tanítványokhoz méltó, gyakran túllici­tálnak mestereiken. Például abban, hogy minden évben újat kínálnak. Sőt. Üj darabokat, ősbemutatókat is. Ez már irigylésre méltó. Egerben Száraz György Gyilko- sokja, Fekete Sándor Lenkey tábornoka, Gyulán a V. N. H. M,, Hernádi Gyula történelmi blődlije. A mesternek — a Teátrumnak — sem lenne szé­gyen neveltjeitől tanulni... ■r ANTAGONISZTIKUS? Az érdi lakótelepen 10, azaz tíz napig nem volt meleg víz. Karbantartás, felújítás. A lakók egy része dühöngött, összkomfortos lakás — me­leg víz nélkül? Több százezer forintért? Levelek a ta­nácshoz. Oda, ahová a város másik (lényegesen na­gyobb) részéből is vízügyben érkeznek a panaszok. Ar­ról, hogy egyáltalán nincs víz. Hideg sem. És nem tíz napig, de évek óta és talán még évekig. A szörnyű az, hogy mindkét tábornak tulajdonkép­pen igaza van. Az egyik emberibb körülményeket akar, a másik ezt már elérte, hát védi. Ellentmondás? De nem antagonisztikus. Csak idő, pénz, türelem, megértés kívántatik. Csak. , NAPOLEON. Igen, t. szedő kolléga, rövid o-val. En a legnagyobb magyar Bonaparte-szakértővel, Feleki Lász­lóval vallom: ha a császár így írta saját nevét, talán a Helyesírási szótárnak sem ártana ezt a formát használ­ni­Amiért pedig szóba hozom: nyár van és ismét a Háború és béke. Vagy tizenöt éve, minden nyáron. A legnagyobb. Mindig van benne új. Most például a har­madik könyv eleje. Tolsztoj jellemzi az oroszországi hadjáratra készülő császárt. Butának, pojácának, po- zőrnek, embertelennek, tömeg gyilkosnak. Csak nagy ember tud ilyen fenségesen utálni egy másik nagy embert. Andai György gek gyártmányaival. Ha mind­ezért nem icapnánü meg a bennünket megillető arat — tómtr emennénk. — tírrói azonban szó sincs. — Valooan nincs, de a pia­con eredményt elérni koránt­sem egyszerű. Tavaly például beveten korlátozások miatt je­lentősen visszaesett a szá­munkra jeientos jugoszláv ex­port. Idén javuitak ugyan a Körülmények, de mi magunk is sokaf tettünk azért, hogy visszaszerezzük koráobi pozí­cióinkat. Részt vettünk pél­dául a zágrábi vásáron, s ma­gasabb áron is jelentős üzle­teket kötöttünk. Az osztrák Sax cégtől származik termé­keink egy részének licence, mégis itt is elfogadták több termékünk uj árát. Egy NSZK- beli cég számára korábban bérmunkában dolgoztunk. Ez az együttműködés most szoro­sabb lett — s számunkra is lényegesen előnyösebb koope­rációvá alakult. Az eddigi ösz- szeszerelés helyett mi gyártjuk majd gyakorlatilag a termék alkatrészeit is. Pénzügyi híd — összességében 4—5 száza­lékos áremelést ért el az Iró-< szer Szövetkezet — nem keve­sebbet ennél a KGST-piacokon sem. De ilyen egyszerű lenne jó üzletet kötni? — Meglehetősen széles áru­skálával rendelkezünk, így igyekszünk egy-egy országban mindig olyan terméket kínálni, aminek ott'éppen jó „árfekvé­se” van. Azt hiszem, azt is joggal állíthatjuk, hogy ezen a területen a magyar áruk a leg­korszerűbbek. Kihasználjuk az együttműködés lehetőségeit is. Jó példa erre, hogy a PEVDI- vel s természetesen az érde­keinket képviselő Ferunion külkereskedelmi vállalattal együttes kínálattal léptünk fel például a szovjet, tárgyaláso­kon. De az eladóknak, ha jó üz­letet akarnak kötni, ennél is sokkal szélesebb körre kell figyelniük. így például a valu­taárfolyamok változásaira, a konkurrens vállalatok újdon­ságaira s arra, hogy maguk milyen ötletekkel rukkolhat­nak elő. S hogy a pomáziak nincsenek ötletek híján, bizo­nyítja a hazai üzletekben is slé.ger ICO jeans feliratú olcsó golyóstoll. Igencsak hozzávetőleges becslés szerint a piacokon el­ért sikerek 4 millió forint többlet eredményt hozhatnak a szövetkezetnek, ha... A közelmúltban ugyanis ér­dekképviseleti szervükön ke­resztül megkapták a Pénzügy­minisztérium egyik leiratának másolatát. E szerint a szövet­kezeteknek számítaniuk kell arra, hogy amennyiben rubel elszámolású exportjuk jövedel­mezősége plusz-mínusz tíz szá­zalékkal eltér az eredetileg be­csűiteknél, akkor a „pénzügyi hidak módosítására kerülhet sor”, és félnek, hogy eredmé­nyeik összegéből von el ösz­tönzés helyett. Cs. A. Az Omszki emlékparkban A barátság eszméjét ápolják Birtokba vették a pihenők a tiltó tábla ellenére Vasárnap késő délelőtt. Fülledt, párás meleg. Az asz­falt gőzölög, és hiába lecsa­varva a kocsi valamennyi ab­laka, a ki-be áramló forró le­vegő nemigen hűsít. A .szent­endrei út elején járok, a for­galom gyér. Fogynak a kilo­méterek, jobbra feltűnik a bé­kásmegyeri laktóelep, védtele­nül perzselődik a kopár terü­let közepén. Pár méter után az országút bal oldalán, a tá­gas mezőből kiemelkedő pá- zsitos dombot széles lépcső­sorral, tetején Ligeti Károly mártírhalált halt újságíró, in­ternacionalista szobrával. Las­sítok, lekanyarodok az útról be, a fiatal fákkal teleültetett parkolóba. Itt vagyok az Omszki emlékparkban. Egyelőre nézelődöm. A ko­csikból családok kászálódnak ki nagy pakkokkal, gumi­ágyakkal, kempingszékekkel fölszerelve, és egyenesen a rozoga sorompó felé tartanak, ami a mintegy négyhektárnyi füves, fás, padokkal kelleme­sen kialakított barátságparkot elválasztja a tótól. A sorompót ugyan leeresztették, ráadásul egy tába is áll mellette. „Ide­geneknek tilos a bemenet!”, de ezzel senki sem törődik. Én is kiszállok, és eündulok egy fia­tal pár mögött be, a tiltott pa­radicsomba. A tó messze el­nyúlik Szentendre felé, az or­szágút felé eső részén magas partoldal húzódik, tetején fia­tal nyírfaliget, a gyér árnyék alatt családok hevernek. A vízben is mozgalmas élet fo­lyik. Nincs tumultus Egy darabig még sétálok a a tó körül, nézem a homokos fövénynél elsekélyesedő víz ^gyanúson gyöngyházfényű szí­nét, a szeméthordalékot, ami a széleken ‘ mindenütt csomók­ba gyűlik, aztán végül is szóba elegyedek egy rádiózó család­dal. . — Horniét jöttek? — Átugrottunk innét a te­lepről. — Gyakran járnak ide? — Inkább csak ha nincs időnk meg kedvünk messzebb menni, ugye, nem szabad fü­rödni, igaz, elég piszkos is a víz, aztán még egy mellékhe­lyiség sincs, semmi. Arra jó csak, hogy egy kicsit légfürdő- zik az emeber, rio meg nincs nagy tumultus. — Hallották, hogy ide, erre az egész területre nagyszabású szabadidő-központot tervez­nek? — Na hiszen! A telepen annyit hallani, hogy a tó körül majd lesz valami, lehet benne fürödni? A fene tudja! Min­denesetre nem úgy néz ki, mintha valami készülne. — Honnét jöttek? — A két fiatal lány éppen most mászik ki a vízből, még csuromvize­sek. — Pestről. — Pestről? Rendelőintézet Másén Jól haladnak a munkálatok a 17 munkahelyes szakor­vosi rendelőintézet építkezésénél Dabason. A generálkivitelező a Vörös Október Termelőszövetkezet. December közepéig, az átadás határidejéig a falazási és a belső munkálatok vannak még hátra. Halmágyl Péter felvétele ,— Hát persze. Itt legalább nincs akkora tömeg igaz, mi­től is lenne, amikor nincs sem­mi. — Nem szabad a tóban für­deni, tudják? — Igen. Na és? Múlt vasár­nap is egy rendőr majdnem mindenkit elzavart a tó kör­nyékéről. De akkor minek csi­náltak ide parkolót, egyálta­lán minek engedik be az em­bereket? — Ott a szép park. — Ilyen kánikulában? Társadalmi munka 1977-ben született meg az alapgondolat, az Óbuda Ter­melőszövetkezet által felaján­lott 52 hektárnyi területen a jövő igényeinek és szükségle­teinek megfelelő, nagyszabású szabadidő-Központ létrehozá­sára. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága, a fővárosi tanács, az Óbuda Tsz, sok megyei, fő­városi intézmény, szervezet és vállalat szövetkezett a terv megvalósítására. Több szem­pont is indokolta az elhatáro­zást. A szinte szoroszédnyira épülő hatvanezer lélekszámú lakótelep és az egyre zsúfol­tabbá váló. Dunakanyar teher­mentesítése. A komplex terv el is készült. Emlékpark, uszo­da, tizenhat sportpálya (kosár-, kézi-, röplabda-, futball-, te­niszpályák stb.j meseváros- játszótér a gyerekeiknek, étte­rem, a tó sportolásra, horgá­szásra alkalmas kialakítása, horgásztanya. , 1979. március 19-re több ezer társadalmi munkás áldozatos munkájával el is készült az emlékpark méltó mementó- ként. De mi történt azóta? Lesz-e és mikor folytatása a megál­modott nagyszerű elképzelés­nek? Néhányan a Jegilletékeseb- bek közül nyilatkoztak' a- kér­désről. íme a válaszok. Szenczy Károly, az Óbuda Tsz műszaki osztályának ve­zetője. — A terv él, és lépésről lé­pésre próbáljuk megvalósíta­ni. Létrehoztuk az Omszk park szervező bizottságot, annak feladata a soron következő feladatok kitűzése és a mór folyamatban levők számon tar­tása, ellenőrzése. Jelen pilla­natban rendezzük a partot a tó egy szakaszán. Megszületett a döntés, miszerint a jövő év­re ki kell bányászni a “kavi­csot a tó még hátralevő sza­kaszán. Ezután kerülhet majd sor a meder végleges kialakí­tására, hogy funkciójánálc megfelelően alkalmassá te­gyük strandolásra, horgászás­ra, vízi sportolásra. Komplex terv — A múlt bizottsági ülésen (havonta tartják! napirendre került az egész terület vízhá­lózatának lehetséges megoldá­sa. A szentendrei regionális vízmű szolgáltatja majd a vi­zet. A vízhálózat tervezése folyamatban van, termelőszö­vetkezetünk szakemberei ké­szítik társadalmi munkában. — Természetesen az eredeti tervek maximális figyelembe­vétele mellett, de lesznek ideiglenességek a megvalósítás során. Például, a sportpályák­hoz az öltözőket egyelőre nem fogjuk tudni megépíteni, át­menetileg a már meglevő fut- ballpályához tartozó régi épü­letet alakítjuk át erre a célra. Csányi Loránd, a Dunaka­nyar Intéző Bizottság főtitkára. — Büszkék lehetünk a terv­re. Egy ilyen .nagyszabású I komplex létesítmény létreho- I zása a jövőt előlegezi. Kezdet­től fogva támogatjuk az ügyet, idén is adunk pénzt, igaz csak erőnkhöz képest. Azt az össze­get. amivel évente rendelke­zünk, hatvanhárom közigazga­tási egységre kell elosztanunk és Nagybörzsönyt éppen most szeretnénk üdülőfaluvá fejlesz­teni. Hiába. Bármennyire is kedves gyermekünk ai. Omszk park, csak egy a sok között. — Nem hagyott alább a kezdeti szép elismerésre méltó lelkesedés? — Az utóbbi időben ben­nem is felmerült, hogy a kez­deti lendület megcsappant. Az Óbuda Tsz is —' pedig szinte ők voltak a hajtó motorjai a munkának, az emlékpark fel­építésében oroszlánrészt vál­laltak — mintha kicsit vissza­lépett volna. Nagyön nagy fel­adat ez, anyagi viszonyainkhoz mérve. Varga Ferenc, az Óbuda Ter­melőszövetkezet elnöke. — Nézze! Mi valóban renge­teget dolgoztunk, az egész el­képzelés sínre tételében. Oda­adtunk 52 hektár földet a tó­val, azonkívül a tervezés koor­dinálásában, az egész koncep­ció kialakításában hatalmas részt vállaltunk, a társadalmi munkák megszervezésében úgyszintén. Az indulás meg­történt, áll az emlékpark, kész a gépkocsiparkoló, részben a tó körül a partrendezés. Egyéb­ként szó sincs visszalépésről. Csak anyagi erőink nekünk is csökkentek. A jövőben részfel­adatokat végzünk, ahol szük­séges lesz, a kivitelezéshez ka­pacitást biztosítunk,' természe­tesen társadalmi munkát is felajánlunk. — Nem képzelhető el eset­leg tervmódosítás? Szerényebb megoldások? Kivitelezés ideje — Ezen a terven nem szabad változtatni! Ez a jövő köve­telményeiből született. A lakó- telep léte', a majdan növekvő szabad idő, növekvő igények és nem utolsó sorban az idegen- forgalom ésszerű decentralizá­ciója megköveteli, hogy meg­valósítsuk. De, éppen az egész koncepció fontossága, súlya azt is megkövetelné, hogy a fővá­ros (hiszen elsősorban ők lesz­nek élvezői!! és a megye ki­emelt gondja legyen. No, per­sze nehéz helyzetben van a fő­város is, a megye is, hiszen a takarékosság, a szigorúbb gazdálkodás még sürgetőbb feladatnál is lefogja a kezeket Molnár István, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa, a szervező bizottság elnöke. — Az Omsak park megvaló­sítása elképzeléseink szerint halad. Amikor annak idején elkészítettük a terveket, ter­mészetesen meghatároztuk a megvalósítás optimális idejét is. A több száz millió forintba kerülő létesítmény nem egy, hanem több tervidőszak fel­adata. Már felépült az emlék­park! — Mintha lelassult volna a lendület? — Az anyagi lehetőségék be­határolják egy-egy szakasz megvalósításának ütemét. Már elkészültek a sportpályák kivi­telezési tervei, társadalmi mun­kában, megvan az öntözőháló­zat terve, általában mindazok a tervek, melyek a közeljövő­ben a folyamatos kivitelezés­hez kellenek. Idén megépül egy kézilabdapálya társadal­mi munkában. Közös érdek Bodor Zoltán, a HNF Pest megyei Bizottságának főelő­adója. — Én, személy szerint nem­rég kapcsolódtam a bizottság munkájába. Az elmúlt fé, év­ben nagyobb társadalmi ak­ciót a megyéből nem szervez­tünk. Viszont az emlékpark létesítésénél a megye majd va­lamennyi vállalatának, üze­mének, intézményének, terme­lőszövetkezetének dolgozója részt vett a munkákban. Egyébként a jövőben is, meg­látásom szerint, a főváros lakóit, az MHSZ, a KISZ fővárosi szervezeteit szin­tén kell mozgósítani, tuda­tosítani az emberekben, hogy ez a nagyszerű terv elsősor­ban közös érdekeinket fogja szolgálni. Rengeteg másirányű társadalmi munkát szervezünk a megyében, de természetesen, ha majd ismét konkrét fel­adatok jelentkeznek, tőlünk telhetőén ott leszünk, szervez^ zük, mozgósítjuk az emberei­ket. S. Horváth Klán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents