Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-16 / 192. szám

1980. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT xMfop A járás üzemeiben Szabályozók, árak, termelés Rugalmasan alkalmazkodva a piac viszonyaihoz A népgazdaság egyensúlyi helyzete, a világgazdasági ár­szint, termékeink minősége — sok szó esik mostanában ezek­ről a fogalmakról. Pontosab­ban azóta, hogy január else­jén új szabályozórendszer lé­pett életbe, amelynek célja, hogy a termelőket hatéko­nyabb, a népgazdaság egyen­súlyi helyzetét javító gazdál­kodásra ösztönözze. A fejlődés egyik alapvető feltétele, hogy a nyers- és alapanyagok ára a külgazdaságihoz alkalmaz­kodjék, ugyanez érvényes ter­mékeink árára és minőségére is. Kialakult aa úgynevezett kompetitiv, azaz a nemzetkö­zi árakhoz rugalmasan illesz­kedő árrendszer. Ez jellemzi a járás ipari termelésének nyolcvanöt százalékát is. Több mint egy fél év telt el az új szabályozórendszer bevezetése óta, s ez alatt az idő alatt már megmutatkoztak a fő vonások: hogyan alkalmazkodtak a já­rás üzemei, szövetkezetei az új feltételekhez? Kedvező összkép Az összkép' — ahogyan a Járási pártbizottság szövetke­zet- és gazdaságpolitikai bi­zottsága megállapította — ked­vező. A járás nagyobb üzemei­ben, mint a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalatnál, az író­szer Szövetkezetnél, a Pilisi Parkerdőgazdaságnál, az Óbu­da Termelőszövetkezetnél, ke­vés gondot okozott az árak megváltozása. Jóval többet a kisebb üzemekben, szövetkeze­tekben. Ennek egyrészt az az oka, hogy ez utóbbiakban ke­vés az árakkal foglalkozó, jól képzett szakember. Ennek el­lenére árvitából követkeaően az első félévben csupán egyet­len alkalommal hiúsult meg egy több millió forint értékű export-üzletkötés. A további fejlődés érdekében a jövőben javítják a közgazdasági elem­zés és az ármunka színvonalát, nagyobb figyelmet szentelnek az árakkal foglalkozó szakem­berek képzésére, továbbképzé­Export, információ A fejlődés másik feltétele az, hogy a vezetők egy részé­nek szemlélete megváltozzon. Központi intézkedésekre vára­kozás helyett nekik kell ru­galmasan alkalmazkodniuk a változó feltételekhez. Akár úgy is, hogy az eredeti tervet módosítják. Az első, új körül­mények közötti tervkészítés és az első negyedév során sok bizonytalanság jellemezte az üzemek termelési és értékesí­tési politikáját. Igaz, ennek részben az is oka volt, hogy az információk viszonylag későn jelentek meg, az új építőipari árképzéssel kapcsolatos át­meneti intézkedések például csak februárban kerültek nyilvánosság elé. Kedvezőbb volt a helyzet a mezőgazda­ságban, itt a gazdasági egysé­gek időben tudomást szerez­hettek a felvásárlási árakról, a vetőmagvak, növényvédő szerek és a műtrágya áráról, az'elvonás és a támogatás mértékéről. A későn megszer­zett információk, a tervezési Húszadikán a múzeumban Régi vásárok hangulata A valamikori, több napig tartó vásárok rendjét külön városbíró szabályozta, s ha rendbontás történt, bizonyára nem habozott sokáig, hogy a városi őrség segítségét vegye igénybe. Persze, nagyobb baj ritkán fordult elő, a vásáro­zási szokások, hagyományok ugyanis több évszázad alatt alakultak ki, minden árus tudta, áruit hol kell elhelyez­nie, a külső vagy a belső vá­sártéren. A vásártartás helyét az határozta meg, hogy a te­lepülés központi helyen fe­küdt-e, a portékák elhelyezé­sét az, hogy lábasjószágot, háztartási eszközt, élelmiszert vagy egyebet kínált-e valaki. Sok mindenre lehetőséget nyújtott a vásár: a hírek ki­cserélésére, ismerkedésre — hogy milyen fontos szerepe volt a nép életében, jelzi, hogy nem ritkán az időszámítás is a vásárokhoz igazodott, vagyis egy-egy esemény a „vásár előtt” vagy „után” történt. A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum augusztus húszadikán a régi vásárok hangulatát eleveníti fel. A Fel- ső-Tisza-vidék tájegységben hi­teles környezetben és légkör­ben fiatal és idősebb népmű­vészek kínálják eladásra por­tékáikat. A mézeskalácsos és a kádár, a kosárfonó és a gyer­tyaöntő mesterek mellett bi­zonyára sok érdeklődőt vonz majd a vásári komédia, a tűz­nyelő, a bohóc, a jósnő is — mindegyik a régi vásárok is­mert alakja volt. bizonytalanságok miatt nem egy esetben elhúzódtak vagy éppen elmaradtak szerződés- kötések. Bevétel és nyereség A tőkés országokba irá­nyuló exportról beszélve igen fontos megemlíteni: hogyan alakult az elmúlt félévben a vállalatok devizakitermelési mutatója. Jelentős javulást (mintegy kilenc százalékosat) figyelhetünk meg a Lenfonó és Szövőipari Vállalatnál. A korábbi — igen jónak tűnő — szintet tartja az Óbuda Ter­melőszövetkezet és a Pilisi Parkerdőgazdaság. Az összkép kedvező — mondtuk az elején —, a ter­melés járásszerte a terveknek megfelelően alakult. A kez­deti nehézségek, az átállás miatt viszont elmaradás mu­tatkozik az árbevételnél, ide­értve az exportot is. Ebből kö­vetkezően a várttól némileg elmarad a nyereség is, főleg az állami vállalatoknál és azoknál a termelőszövetkeze­teknél, amelyek jelentős ipari melléktevékenységet folytat­nak. Ennek ellenére komo­lyabb törés nem jellemezte az első félévi gazdálkodást — s a szemléletváltozás, a ru­galmasság, az energiák foko­zottabb kihasználása tovább segítheti a járás üzemeinek munkáját. Hogy hogyan, arról a következő félév végén ad­hatunk — adhatnak — számot. Tudja-e... ... hogy az 1980—81-es közművelődési évadban a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, illetve a Központi Ifjúsági Klub mintegy huszon­öt kis csoportba, szakkörbe, tanfolyamra várja az érdek­lődők jelentkezését? Az októ­bertől működő csoportok részletes felsorolását, a jelent­kezés feltételeit, módját a szentendrei műsorfüzet augusz* tusi száma tartalmazza. ... hogy A tegnap Szent­endréje című, a Művésztelepi Galériában rendezett időszaki kiállítás a múzeum várostör­téneti gyűjteményének csupán töredékét mutatja be? A mú­zeum mintegy ötvenezer dara­bos tárgygyűjteménnyel, 1500 tételes adattárral, mintegy 18 000 darabos fotógyűjte­ménnyel rendelkezik. Munka­társai készen állnak arra, hogy az állandó kiállítóhely ismeretében egy éven belül felépítsék a 10—15 évre szóló történeti kiállítást. ^VIDREI iifap A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA Az új tanév előtt Eskolautca a belvárosban Az épülő iskola Minden arról beszél, hogy a munkálatok már a befeje­zéshez közelednek. Itt még vakító szikrák hullanak a he­gesztőpisztoly nyomán, arrébb viszont már takarítanak, las­san megkezdik az épület kö­rüli törmelék elhordását. Még néhány nap, s új tantermek­kel gazdagodik Szentendre. Kétezren — egy műszakban Erre persze valóban igen nagy szükség van. A nyári lá­togatónak fel sem tűnik talán a sok gyerek, de több mint ezren járnak óvodába Szent­endrén, kétezernél több álta­lános iskolás — közöttük 341 elsős . —, kezdi meg szeptem­berben az új tanévet. A nagy gyermeklétszám új és új fel­adatokat ad a 'pedagógusok­nak, a város vezetőinek. Ta­valy — csak a 8—14 évesek helyzetéről beszélve -r a leg­nagyobb eredmény a Felsza­badulás lakótelepi iskola át­adása, ezzel az egyműszakos oktatás megteremtése volt. Eb­ben a tanévben a tanulócso­portok száma tovább nő ugyan, de az oktatás rendje nem vál­tozik. A Felszabadulás lakótelepi iskola átadása azt is jelentet­te, hogy a körzethatárok meg­változtak. A közlekedési gon­dokat — a Pannónia-telepről bejáró gyerekek szállítását — iskolabusszal oldották meg. Ugyancsak iskolabusz szállít­ja reggelenként azokat a fel­sőtagozatos gyerekeket, akika körzetesítés következtében Pi- lisszentlászlóról szentendrei iskolába kerültek. A gyere­kek tanulmányi eredménye,' a szülők véleménye bizonyítja, KANDÓ KÄLMÄN ne­vének viselése egy-egy in­tézmény, brigád számára nagy megtiszteltetést jelent. Megtiszteltetést — és sok­sok kötelességét is. Ko­moly felkészültséget. Lel­kesedést, önzetlenséget. Tudni-, tanulni vágy ást. Nos, ha a Beton- és Vasbeton- ipari Művek szentendrei gyárának Kandó Kálmán szocialista brigádjától kér­jük számon a fentieket, nem kell csalódnunk. Az első pillanatban csak a csönd jelzi, hogy sajátos munkát végzők közé ér­keztünk. Azután az aszta­lon levő műszerek s a sa­rokba állított, felszerelésre váró kapcsolótáblák mutat­ják: itt dolgozik, vagy ép­pen innen indul napi fel­adatára a gyár 13 tagú villanyszerelő brigádja. Számok párbeszéde — mondom magamban —, ti­zenhárom éve annak is, hogy megalakult a brigád. S majdnem folytathatnám a sort: a „szocialista” címet 12 alkalommal nyerték el. Két ízben a vállalat, egy­szer a gyár kiváló brigádja lettek, munkájukat négy­szer ismerték el arany brigádéremmel. Már a fel­sorolás is hosszú ... Ügy Ismerik az egész gyárat tűnik pedig, e teljesítmény mögött nincs semmilyen titok. — összeszokott társaság a miénk — mondja Szendi Tibor, a brigád vezetője. — A rekonstrukció idején tizennyolcán is voltunk, az­óta tartjuk ezt a létszámot. Tíz törzsgárdatagunk van, hárman 30 éves itteni mun­kájukért kaptak aranygyű­rűt. Tegyük hozzá: innen került — nőtt — ki a gyár jó néhány vezető ál­lású szakembere. Igaz, a szakmát ki-ki valóban jpl megtanulhatja itt: a vil­lanyszerelő brigád munkája az egész gyárat átfogja. Feladatuk a villamos ener­gia biztosítása, a gépállá­sok megelőzése, a hibák gyors kijavítása. Ezért persze még nem osztanak szocialista címet. Azért a megbízhatóságért, eredmé­nyességért, amellyel felada­tukat végzik, már inkább. — Az is igen fontos — folytatja a brigádvezető —, hogy a munkavégzés anyag- és energiamegtakarítással párosuljon. A már nem használható berendezése­ket például nem dobjuk el, tavaly a színesfémrészeket majd 40 ezer forintért ér­tékesítettük. Természete­sen, amit lehet, megjaví­tunk, sőt, jó néhány im­port kapcsolóberendezést hazaival helyettesítünk. A BRIGÁD az anyagta­karékosság mellett az ener­giamegtakarításban is igen szép eredményeket ért el. Ebben az évben „energia­őrséget” állítottak fel. Alig­ha kell magyarázni, meny­nyit jelent, ha egy-egy 400 wattos izzó nem ég hiá­ba. Ennél is fontosabb ta­lán, hogy új kapcsolástech­nikai megoldással csökken­tették az éjszakai világí­tást. A teljesítményténye­ző állandó figyelésével, a hasznos és a passzív ener­giafelhasználás egyensúly­ban tartásával elérték, hogy az Elektromos Művek ta­valy például 200 ezer forin­tot térített vissza a gyár­nak. Igazi kollektívává persze az teszi a Kandó Kálmán brigádot, hogy. tagjai a munka mellett az üzem gondjaiból, a város életé­ből is kiveszik részüket. Nyolcán viselnek valami­lyen társadalmi tisztséget, a brigádvezető, aki a szak- szervezeti bizottságban a szociálpolitikai ügyekkel foglalkozik, most azon töri a fejét: hogyan létesíthet­nének egy korszerű üzemi büfét? A város sem hiába hívja őket: végeztek tár­sadalmi munkát a vízi út­törők telepén, építettek ját­szóteret. Sorolhatnánk to» vább az eredményeket, em­líthetnénk az újításokat, a gyár két csőgyártó gépének cseréjénél végzett nagy munkát. De jut-e idő, ener­giájuk arra is, hogy a munka után is közösség­ként éljenek? KÖZÖSEN tettek tavaly például Veszprém megyé­be egy szép autóbuszutat, együtt nézték meg a helyi múzeumokat, a Teátrum előadásait. Végül is ezek az alkalmak a közös kikap­csolódás közben a brigád összekovácsolódását, a ta­gok formálódását segítik. A vágyuk? Ha eljön az ideje, szeretnének verseny­re kelni az ágazat kiváló brigádja címért. hogy mindez helyes volt. Most csupán a hazaszállítás rendjén, kell változtatni, mert a taní­tás különböző időpontokban fejeződik be. E gond megoldá­sában a tanulószobai elhelye­zés ad segítséget. Szakos tanárok A pilisszentlászlói gyerekek­re alapozva kezdődött meg ta­valy Szentendrén a szlovák j nemzetiségi nyelvoktatás — de megindult a német és a dél- I szláv tanulók anyanyelvi ok­tatása is. Az idén különösen a német nyelvet tanulják majd sokan: a részvevők száma 344- ről 492-re nőtt. Az oktatás megfelelő színvonalú lesz, ugyanis ősztől minden iskolá­ban szakos tanár tanítja a nyelvet, időben meglesznek a tankönyvek is. Az új tanév sikeres előké­szítéséhez egyaránt hozzátar­tozik, hogy karbantartják az épületeket, hogy az Alkotmány utcai iskolában helyezik el a zeneiskolát, kisebb átalakítás­sal hangversenytermet biztosí­tanak a növendékeknek, hogy a Lenin úti iskolát két tante­remmel bővítik, hogy a Fel- szabadulás lakótelepen, ha nem is szeptemberre, de még őszre kialakítják a kézilabda- pályát, megkezdik a futópá­lya építését. Nyolc új tanterem Álljunk meg az építés szó­nál! Álljunk meg a Bajcsy- Zsilinszky utcán, a Központi Általános Iskolánál! Mellet­tünk a naponta 1500 embert kiszolgáló központi napközis konyha, velünk szemben pedig egy igazán modern, ugyanak­kor a szentendrei belváros hangulatához tökéletesen il­leszkedő tömb. A munkások ezen végzik az utolsó simítá­sokat, szeptembertől pedig itt is nyolc tanterem, három tan­műhely, négy szertár várja a diákokat. A földszinti bejárattal szem­ben láthatóan ideiglenes cé­lokat szolgáló fal. Később — mondják kísérőim — azon a helyen lehet majd átmenni a tanmedencéhez, ami fél év múlva készül el, s a fölötte betonlábakon álló tornaterem­hez. Ha a tömegsport szem­pontjából is igen fontos két létesítmény felépül, igazi isko­lautca alakul ki Szentendrén, olyan, amely megfelelően segí­ti az oktató-nevelő munkát — s amely kitűnően illeszkedik a műemléki környezethez is. Jegyzet Anyanyelven Alig van település a já­rásban — Szentendrét is beleértve —, ahol néhány perces, vagy egy negyed­órányi ott-tartózkodás után ne hallanánk a magyar mellett német, délszláv vagy szlová)szót is. Pon­tosabban: ha Budakalászra, Dunabogdányba, Pomázra megyünk, német mondató kát hallhatunk, Pilisszent kereszten és Szentlászlón szlovákot; délszlávok élnek Kalászon, Pomázon, Szent­endrén — s ezzel még nem fejeződik be a felsorolás... A művelődési házak, klubkönyvtárak, általános iskolák munkája jelzi, hogy nem csupán arról van szó: az idősebbek beszélik még az anyanyelvet, hanem ar­ról is, hogy nemzetiségi politikánk értelmében szin­te minden községben folyik a nemzetiségi anyanyelv­oktatás, a hagyományőrzés; a felnőtteket nemzetiségi klubok, pávakörök, kóru­sok várják. Ilyenkor nyáron egy sa­játos mód kínálkozik a fia■ talok számára az anya­nyelvvel való ismerkedés­re, olyan lehetőség, amelyet néhány évvel ezelőtt kül­földön a magyar „közmű­velődési kísérletnek” nevez­tek: az olvasótábor. Ez a mozgalom évek óta igen szép eredményeket mutat fel a megyében, ezen belül a járásban is (elég talán az izbégi képzőművész-, a szigetmonostori munkás- mozgalmi olvasótáborra gondolni), s e mozgalom keretében a német, a dél­szláv nemzetiségű gyerekek Leányfalun ismerkednek az irodalommal, művészetek­kel. Igen, a szlovák iskoláso­kat szándékosan nem emlí­tettem. A pilisszentkereszti olvasótábor öt év alatti eredményei ugyanis lehető­vé tették, hogy az ottani kisdiákok közül jó néhá nyan immár második alka­lommal szlovákiai cseretá­borozáson vegyenek részt. Az idén júliusban fogadták az érsekújvári pionírokat a községben, ők pedig alig néhány nappal ezelőtt ér­keztek vissza a tízna­pos, Sklene Teplicében rendezett táborból, ahol anyanyelvi környezet ben gyarapíthatták tudásu­kat, élményeiket. S élmény- szerzésre valóban bőven nyílt lehetőség: két alka­lommal is egész napos ki­ránduláson vettek részt, akadály-, lövészversenyt, közös daltanulást szervez­tek, ismerkedtek a hazai és a csehszlovákiai szlovák irodalommal. A húsz pilis­szentkereszti, három pilis­szántói és két pilisszent- lászlói gyerekkel együtt töl­tötte a tíz napot tíz érsek­újvári iskolás is — így még a foglalkozások szünetében is lehetőség nyílt az anya­nyelvhasználatra. Példaként lehet említeni a pilisszentkeresztiek eddigi munkáját — példamuta­tóan hasznos kezdeménye zésnek. Hiszen azzal, hogy évente húsz gyerek számos új ismeretre tesz szert, nem csak ők gazdagodnak, hanem maga az anyanyelv is. Járási és városi Alkotmánynapi ünnepségek Az alkotmány megünneplé­sére készül a szentendrei já­rás és a város. A járási ün­nepségen Budakalászon 19-én reggel 9 órakor dr. Hanga Má­ria oktatási miniszterhelyettes mond beszédet, s avatja fel a 8 tantermes általános iskolát. A városi ünnepségre Szent­endrén, a megyei művelődési központban augusztus 18-án kerül sor. A megemlékezés kezdete délután 3 órakor lesz. Az oldalt Irta: P. Szabó Ernő Fotó: Bozsán Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents