Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-14 / 190. szám

1980. AUGUSZTUS 14., CSÜTÖRTÖK DABASI KÖZMŰVELŐDÉSI HELYZETKÉP Három ház gazdára vár... Itt mindig fel kell készülni új ismeretségre: a aabasi művelődési Hazakban négy ev alatt sonasem találkoztam kétszer ugyanazzal a népmű­velővel, ezt a munuert senki se viselte egy évnél tovaDo. Az egyik a megye más tájá­ra távozott, a másnc hatat fordított szűkeob HazanknaK, a legutóbbi ismerős jelenleg a helyi termeloszöveutezet sze- reloüzemét vezeti, Daoas gyó­nt kerületében zárva a mű­velődési ház. A község túlsó felen ugyancsak csunott ajtók a sári művelődési ottnonon, A központi intézmény, a Kos­suth művelődési ház tiszta, vajszínű épület rogyadozó ka­puval, néhai hirdetések maka­csul megtapadt sarkai tarkít­ják, meg krétafirkák és egy ronda es üres hirdetőtábla, az épület homlokzatán felméteres betűk: Járási művelődési ház. Ez pedig nem igaz. A közel­múltban a járási székhelytől elvettek a járás művelődésé­nek irányítási funkcióját és Örkénynek adták. Nem nyilatkozom Keresem a művelődési ház igazgatóját. — Újságíró? Attól függ, mit akar? — Beszélgetni a nagyközség közmüveloaeséről. — A megDÍzott igazgató én vagyok, Sz. Varga Irma — mutatkozik be a harmincas hölgy. — Várjon egy kicsit, mig megszámolom a bevételt. Hát... na gondolja, üljön le addig. Az irodabútorzat változat­lan. A fogadtatás is. A bevé­tel viszont tekintélyes. Nem találok támpontot arra, hogy milyen rendezvényből szár­mazik: plakát, hirdetés sehol, műsorfüzetet is hiába kere­sek. —> Nyáron csak bulik vannak — mondja a megbí­zott igazgató. Bulik? Szóval discók, bálok. Persze, ezek hozzák a pénzt. S ha nincs nyár? Akkor más is van, nemcsak buli? Utoljára ápri­lis végén, május elején a da- basi művészeti napok kere­tében 11 rendezvény volt; Cseh Tamás-est, magyarnóta, Paudits Béla műsora, egy gyenge színvonalú haknibri­gád, Dominókoncert, gyerek­műsorok, egy kiállítás. És ha nincsenek művészeti napok ? Januárba és februárba is volt rendezvény. Szakkörök? Négy éremgyűjtő, helytörténeti, fo­tós- es népdalkor, ezenkívül a három kerületben egy-egy if­júsági klub. Dabas a járás második legnagyobb községe, három művelődési háza van, s az utóbbi féléves munká­jukat ezzel a néhány sorral össze is foglalhatjuk. — Nem akarok nyilatkozni — így az igazgató. — Értse meg: itt most megint átmene­ti állapot van. Egy éve jöt­tem ide megbízottnak, akkor még volt két munkatársam, az egyik februárban lépett ki, a másik márciusban. Azóta egyedül vagyok. Igen... ak­kor még já.ási módszertani központ voltunk, egészen most a nyárig. Tudomásul kell venni, hogy magam va­gyok a három intézményben, ősztől — ha igaz, jön majd két szakképzett népművelő, dte azoknak is idő kell, amíg megismerik a területet, amíg bedolgozzák magukat. Átmeneti állapot Ezen nem lehet vitatkozni: átmeneti állapot van, egy fél évig még biztosan az is lesz és közel négy éve az is volt. A népművelők — akik jöt- tek-mentek —, megpróbálták pótolni a régmúlt és az utób­bi két évtized hanyagságait. A gyóni művelődési házat ki­festették, de a fal salétromos és most ismét hámlik a va­kolat. A központi művelődési ház is új színezést kapott, amely alól vissza-vlssza üt a régi festék, a színházterem székei azonban újak, a kaput talán az idén kicserélik. Sá­ri művelődési házára — az igazgató szerint — még az idén rá kellene költeni két­százezret. Nehezen ugyan, de létre­jött a művelődési házak kö­zös fenntartási szerződése és ez Dabason kétségtelen ered­mény. Az üzemek összesen 300 ezer forintot adnak a három intézménynek. Ebből azonban a Fehérakác Termelőszövetke­zet 200 ezer forintja — anyagi nehézségekre hivatkozva — mostanáig nem érkezett meg. De ha már a pénzről esiK szó: a megbízott igazgató évente 1 millió 200 ezer fo­rinttal gazdálkodik. Az ösz- szeg nemcsak abszolút szám­ban tekintélyes. A megye mű­velődési intézményeinek csak egy töredéke — kis töredéke — rendelkezik hasonló ösz- szeggel. A megfelelő szintű és folyamatos munkának tehát nincsenek pénzügyi akadályai, sőt a tekintélyes mennyiségű forintoktól meg siváraobnak érezzük az intézmények mű­ködését. Az egyetlen népművelő szakképzettség, koncepció és elképzelés nélkül dolgozik, teljesen magára hagyottam Nem a szorgalma, vagy a jó­szándéka hiányzik. Szakmai segítséget eddig nem volt ki­től várnia, hiszen éppen az ő feladata lett volna a járási közművelődés szakmai támo­gatása. A megyei művelődési központ által a szakképzetlen népművelőknek szervezett egy­hetes tanfolyamot ugyan el­végezte ... Jelenlegi munka­idejét kitölti, hogy a gondjá­ra. bízott épületek állagát leg­alább a jelenlegi szinten tart­sa. Példa: a központi műve­lődési ház irodájának kézmo­sójából egy vödörbe csorog a víz, mert rossz az elvezető rendszer, és megjavíttatása nem kis feladat. Emellett megfele­lő körülményeket kell bizto­sítani az esküvőkhöz, értekez­letekhez, a tüdőszűrésekhez, véradásokhoz és a hétvégi bulikhoz. Sikerült előkészíteni néhány őszi gyermekműsort és tervezi, hogy októberben vetélkedőt szervez a szocialis­ta brigádoknak. A vezetőkön múlik Búcsúzás után még körül­nézek az udvaron, elhaladok az iroda előtt. Sz. Varga Ir­ma utánam kiált: — Ivott már ma kávét? Mert én még nem, és egyedül nem is sze­retek kávézni. Becsukott jegyzetfüzet, el­tett munkanapló. Ülünk egy­mással szemben és várjuk a feketét. Az idő érleii a gon­dolatot : lehet-e számonkérni a megbízott igazgatótól mind­azt, amit egyszóval közműve­lődésnek nevezünk? A kelle­metlen érzést enyhíti a kávé illata. Az asztal túloldalán ol­dódik a feszültség: — Sokan bolondnak tartot­tak, amikor idejöttem egy ké­nyelmes állásból. Az áfésznál voltam személyzeti vezető. Én csak azt éreztem, hogy tart­hatatlan az a helyzet, ami a dabasi művelődési házakban van. Most se sokkal jobb, pe­dig úgy vélem, sok apróságot megoldottam, például már na­gyon jó a kapcsolat az isko­lákkal, csak az ő segítségük­kel tarthatom meg a gyer­mekrendezvényeket. Az ifjú­sági klubokban néha szervez­tünk ismeretterjesztő előadá­sokat; a járási könyvtár mód­szertani előadója beszélt a fiataloknak. Megalakult a művelődési házak társadalmi vezetősége és a községi szak­maközi bizottsággal is igyek­szem együtt dolgozni. Tudom, hogy ez nem sok, de erre fut­ja az energiámból és az időrpből. Ekkora község há­rom művelődési házával egye­dül nem bírna el senki. Idén felvételiztem a főiskolára, népművelés szakra, de nem tudtam rendesen felkészülni, nem is csodálkoztam a vissza­utasításon. Jövőre újra meg­próbálom. Bízom benne, hogy akkor már nem leszek egye­dül, hogy Itt maradnak az ősszel érkezők. Ennek bizonnyal az is fel­tétele, hogy a nagyközség és a járás vezetői ne csak sza­vakban, nyilatkozatokban tart­sák fontosnak a közművelő­dést, hogy radikálisan oldják meg a személyi feltételeket és gondoskodjanak a módszer­tani támogatásról, a folyama­tos szakmai ellenőrzésről, szá­monkérésről. A művelődési házakat nem lehet csupán ér­tekezletekre, ünnepségekre és tüdőszűrésre alkalmas helyi­ségeknek tekinteni. Kriszt György VÁCOTT Diaporáma­bimndle A Dunakanyar Fotóklub ki­lencedik alkalommal rendezi meg a nemzetközi diaporáma biennálét. A részvevőknek négy nap leforgása alatt gazdag programban lesz részük. Azon túl, hogy megismerkedhesse­nek egymás alkotásaival, sze­mélyes kapcsolatokat alakít­hatnak ki. A rendezvények nyitánya augusztus 17-én lesz a Madách Imre Művelődési Központban. Megnyitóbeszédet Kocsis Ist­ván, a Dunakanyar Fotóklub elnöke mond. Majd délután és este vetítés következik. Más­nap délelőtt a részvevők vá­rosnéző sétára indulnak, dél­után ötkor ismét vetítést te­kintenek meg. 19-én is dús a program: kirándulás a Duna­kanyarba és Szentendrére. Délután négy órától' kezdődik a szakmailag legérdekesebb rendezvény: a zsűri vélemé­nyét hallgathatják meg az egy­begyűltek, de lehetőség nyílik arra is, hogy ki-ki elmondja saját '"elképzelését. Az ered­ményhirdetés ünnepélyes pil­lanatai 20-án délelőtt tíz óra­kor kezdődnek. Ezzel egybe­kötve megtekinthetők a díja­zott művek. A hazai jelentkezőkön kí­vül az ausztrál, belga, fran­cia, NSZK szerzők alkotásait nemcsak szakmabeliek, hanem a nagyközönség is megnézheti. A fesztivál első napján nyí­lik Falak a városban címmel Franck Roussel francia fotó­művész kiállítása. A MAGVETŐ TERVEIBŐL Kiteljesedő sorozatok Könyvkiadásunk csaknem félezernyi könyvfüzért gon­doz, s az egyre gazdagodó ma­gyar könyvtermésben a Mag­vető Kiadó tucatnyinál több azonos technikai kivitelű, fo­lyamatosan, sorozatcímmel el­látott, vagy anélkül megjele­nő kötettel jelentkezik. Fiatal, elsőkötetes írók, köl­tők bemutatására indította el „Üj termés” sorozatát a ki­adó, egy híján két évtizede. E könyvfüzérben jelentkezett el­ső írásaival egyebek között, Szakonyi Károly, Gyurkó László, Baranyi Ferenc, Soós Zoltán, Raffai Sarolta, Jókai Anna, Bereményi Géza, űr- dögh. Szilveszter. * Eredendően nem sorozatnak tervezték fi szerkesztők, azon­ban rendszeres jelentkezésé­vel könyvfüzérré izmosodtak az úgynevezett Hármas-köny­vek. E sorozat könyvei egy- egy jeles alkotó legjelentő­sebb műveit gyűjtik egy kö­tetbe. A jövő évi tervben sze­repel Kolozsvári Grandpierre Emil és Végh György írásai­nak közreadása. A magyar könyvkiadás pél­dátlan gyors,asággal, szinte „rakétasebességgel” gazdago­dó, s egyik legnépszerűbb so­rozata a „Rakéta Regénytár”. A mindössze két évvel ez­előtt indított sorozat ma már 70. kötetéhez közeledik. Meg­jelenés előtt áll Arthur Miller, a világhírű amerikai író — filmről már közismert — mű­ve, a „Kallódó emberek", s ugyancsak a népszerű „Ra-Re” új kötete lesz a Moldova György legfrissebb írásait cso­korba gyűjtő „A törvény szol­gája és egyéb történetek” cí­mű mű. A kiadó szerkesztői napja­inkban már a jövő évi terve­ket pontosítják, amelyek egyik legérdekesebb vállalkozásai­nak ígérkezik a „Gondolkodó magyarok” című új sorozat. A magyar irodalom, gondolko­dás, s tudománytörténet ki­sebb — nem könyvterjedelmű — írásait, esszéit adja majd közre, olyan műveket, ame­lyek vitathatatlan értékessé­gük ellenére sem jutottak el az olvasókhoz. Egyebek kö­zött Deák Ferenc, Babits Mi­hály, Széchenyi István, Köl­csey Ferenc, Bartók Béla, Eöt­vös József, Zrínyi Miklós egy-egy alkotása szerepel az első kötetek között. Hunyady Sándor emlékezete Kilencven éve született Hu­nyady Sándor. Apja a század- forduló irodalmának talán leg­nagyobb hatású alakja: Bró- dy Sándor, anyja: Hunyady Margit, a szép, fiatal kolozs­vári színésznő. „Törvénytelen” gyermek, aki súlyos örökséggel indul el pá­lyáján. A világirodalomban számos példát találhatunk ar­ra, hogy a zseniális apa ár­nyékában nehezen bontakoz­hat ki az igazi tehetség; elég ha Thomas Mann, s legidő­sebb írófia Klaus Mann ese­tét idézzük. Ám, ez a „tör­vénytelen” gyermek igen hamar öntörvényű íróvá vá­lik, már első elbeszéléseiben felcsillan sajátos varázsa; klasszikusan zárt novellái kezdetben mikszáthos hatásról tanúskodnak, majd hangja mind eredetibb lesz, a nehéz örökség ellenére megtalálja önmagát. A társadalom általános je­lenségeit mindig az egyes ember életén keresztül vilá­gítja meg; a látszólag zárt kis világban bonyolódó egyé­ni konfliktusok sohasem ma­radnak periferikusak és élet­idegenek; egy egész kor leve­gője vibrál mögöttük. Különös, ellentmondásos kor ez; a langyosan csobogó ká­véházi élet, az úri világ „ge­mütlich” hétköznapjainak fel­színe alatt mély társadalmi problémák lappanganak; iga­zi írónak kell lennie annak, aki képes ezeket észrevenni és hitelesen ábrázolni. Hunyady Sándor azonban képes erre, szellemes, köny- nyed, mulatságos elbeszélései túlnőnek az öncélú anekdotá- záson. Kissé frivol történetei — a vöröslámpás házban szállást és új életformát ta­láló diákról, a gyilkosság gya­nújába keveredett selyemfiú­ról, a luxushatión utazó, tet­szeni vágyó szépasszonyról, vagy a bakaruhában unatkozó léha úrifiúról — a korszak romlottságának, embertelen­ségének krónikái. Talán legérdekesebb mű­vében, a Családi albumban vall minderről az író; szemlé­letesen tárul az olvasó elé, hogy a családi kapcsolatok szövevényében, az úri világ elegánsan felületes miliőjé­ben hogyan találja meg igazi hangját. Mai szemmel nézve is tár­sadalomkritikai alapállás ez, ha nem is mindig teljesen tu­datos. Mert egy dologra min­dig kényes volt Hunyady Sán­dor — nemcsak szépprózájá­ban, hanem publicisztikai munkásságában is — és ez az igazság. Nem véletlen, hogy egy olyan következetes, a szegénység mellett elköte­lezett írótárs, mint Nagy La­jos, így jellemzi őt: Mulatságos vagy keserű 'anekdotái mögött metsző tár­sadalomkritika búvik meg: Hunyady vendég mindenütt ebben a világban, semmiféle osztályhoz, kategóriához nem tartozó, barátkozó, magányos, bókra, udvariasságra hajla­mos, némi körültekintő komp­romisszumra képes —, de a lelke mélyén igazságos! G. A. HEH FILMJEGYZET Bosszúvágy Charles Bronson, a Bosszúvágy című film főszereplője Megint egy magános hős, aki felvállalja, hogy rendet csinál a világban. És ezt a magános hőst megint Charles Bronson alakítja, akit ugyanilyen magá­nos hősnek láttunk a Chato földjében (csak ott indián volt), a Mr. Majestykbsn (csak ott dinnyét termelt), vagy a Szök- tetésben (csak ott helikopteres fogolyszöktető fenegyerek volt) — ezzel szemben a Bosszú­vágyban egy jómódú és jó hí­rű építészt alakít, egy elegáns, halkan és keveset beszélő ame­rikai urat, akinek addig a vi­lágon semmi baja nincs a vi­lággal, míg néhány hippi meg nem támadja a feleségét és a lányát a szolid és ízléses fény­űzéssel berendezett New Yor- k-i lakásukon. S miután ennek a támadásnak tragikus követ­kezményei lesznek (az asszony meghal, a lány megzavarodik, majd később ő is meghal), Paul Kerseynek (ez a Bronson ala­kította figura neve) az az el­lenállhatatlan kényszerképzete támad, hogy neki magának kell megkeresni a támadókat, s elégtételt venni rajtuk. Mivel azonban ezt — személyleírás híján — nem teheti meg, egy lezser váltással azokat a huli­gánokat, hippiket, atb. lövi le, akik éppen az útjába akadnak, s vagy vele, vagy éppen má­sokkal próbálnak erőszakos­kodni. Bronson-Kersey így amolyan egyszemélyes bűnül­döző vállalkozóvá avanzsál, s miközben éli békés és jövedel­mező építészi életét, az őrület­be kergeti a New York-i alvi­lágot, mert jobban félnek a ti­tokzatos önkéntes bosszúállótól1 mint az egész rendőrapparátus­tól. Satöbbi, satöbbi. A film szto­riját nem érdemes tovább tag­lalni, mert ennyiből is kivilág­lik: itt ismét egy oly sokszor al­kalmazott sémáról van szó. És még, ha csak az alapséma za­varna! De akad itt egy csomó al- és mellékséma is! Egy ré­szük a Bronson számára kita­lált figurák „karakteréből" ered: szegény Bronsonnak kö­telező titokzatosnak, szófukar­nak, rezzenetlen arcúnak, fér­fiasnak, makacsnak, fanyar humorúnak stb., stb. lennie. Ez roppant fárasztó lehet a szá­mára — a mi számunkra is az. Aztán kötelező alséma, hogy legyen egy jópofa haver (van), legyen egy megértő főnök (ven), egy gyönge idegzetű családtag (ez is van), egy tehetetlen rendőrfelügyelő (ez is van per­sze), stb., stb. Nem is folyta­tom. A Bosszúvágy olyan be­nyomást kelt, mint egy Lego- autó, amelyet az ismert építő­játék sablonelemeiből raktak össze. És körülbelül annyira valódi is, mint amennyire » Lego-autó valódi autó. A filmben dramaturgiailag központi helyet foglalnak el a huligánok, az útonállók, a fia­talkorú bűnözők. Ezek kivétel nélkül mind színesbőrűek. Hogy miért? Erre éppúgy nem válaszol a film, mint ahogyan azt is elfelejti közölni, miért épp a jómódú építész felesé­gét és lányát támadják meg a csavargók — s hogy ezek a csa­vargók miért váltak csavargók­ká, miért bűnöznek? Pedig az ezekre a miértekre adható vá­laszok jobban érdekelnének bennünket, mint hogy tud-e pontosan lőni a pisztollyal az a Bronson, aki a film szerint még a háborúban is csak sza- nitéc volt... Szergij atya Lev Tolsztoj már nem tilta­kozhat, ezért időről időre meg­filmesítik (megtévésítik) egyik vagy másik művét. E kísérle­tek néha sikerülnek, néha nem. (Többnyire nem.) Tolsz­toj művei nem könnyen ültet­hetek át más műfajba — és ta­lán éppen ez az, ami rendre kihívja a filmrendezőket. Meg akarják mutatni, hogy ők ké­pesek rá, hogy az ő bicskájuk nem törik bele. Most egy újabb kísérlet lát­ható a mozikban: a több mun­kájából (Messzi utca, Csaj­kovszkij, A cél kiválasztása, stb.) nálunk is jól ismert szov­jet rendező. Igor Talankin vit­te filmre Tolsztoj egyik nép­szerű kisregényét, a Szergij atyát. A Szergij atya az egyik leg­későbbi Tolsztoj-mű; tulajdon­képpen nem is végezhette már el rajta a szándékozott végső simításokat. Ám így is az egyik legkeményebb írása. A ragyo­gó karrier előtt álló, tehetsé­ges katonatisztnek, Kaszatszkij hercegnek a cári udvartól a remeteségig, majd a vándor­szerzetesi megtisztulásig vezető útja kicsit mintha magának Tolsztojnak az életútját is pél­dázná. Mindenesetre az ön­életrajzi vonásoknál fontosabb az, hogy Tolsztoj ebben a mű­vében roppant élesen támadja az orosz arisztokrácia erköl­csi lazaságait, az egyház sar­latán manipulációit, kapzsisá­gát. A szerzetessé, remetévé, majd vándorló prófétává válás út­ját végigkövetjük a filmben is; Szergij atyának pontosan sze­gődik a nyomába Talankin, semmit nem hagy el a kisre­gény anyagából — és talán ép­pen ez a túlságosan aggályos hűség lesz a film baja. A néző — Bondarcsuk átélt, megszen­vedett Szergij alakítása dacá­ra sem — nem tudja követni azokat az emberi, erkölcsi mélységeket, melyeket ez a szenvedő hős végigjár. Mint­egy kívül maradunk Szergij atya sorsán; csak szemlélői, nem átélői vagyunk konfliktu­sainak, vívódásainak. Mentolos ital Há az ember kamasz, alig várja, hogy felnőtt legyen, s mikor az lesz, visszasírja a kamaszkort. Körülbelül ebben a gyermekpancsoló „mélységű" gondolatban összegezhető a francia Diane Kurys filmjének mondanivalója. Két nővér, a fiatalabb Anne és az idősebb Frédérique vi­szontagságai állnak a film kö­zéppontjában. Gyermeklányból nagylánnyá érésük folyamatát átszínezi a kor, az 1963-as al­gériai válság hullámai által hányt-vetett Párizs képe is. De a politika éppúgy csak a hát­térben jelenik meg, mint a fel­nőtt élet többi vonása, terü­lete. Tulajdonképpen egy úgy­nevezett leányreg. ,iy megfil­mesítéséről van szó, csak ép­pen ebben a leányregényben kicsit jobban a nevén nevezik a dolgokat. Nagy baj azért nincs: a film korhatár nélkül megtekinthető... Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents