Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
mr mix i rr 1980. AUGUSZTUS 13., SZERDA 1300 EVES Gepida falu A Kárpát-medence eddig ismert legnagyobb avar kori települését tárták fel a mohácsi síkságon a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai: Kiss Attila régész és K. Zoff- mann Zsuzsanna antropológus. A muzeológus házaspár egy évtizede dolgozik a hatalmas ásatáson, amelynek eredményeit most összegezték. A munka egyedülálló voltát az jelenti, hogy a temetőt és a települést is megtalálták, s ezek együttes feltárása nyomán komplex módon tanulmányozhatják az ősi népközösség életmódját, termelőtevékenységét, kultúráját. 1970-ben egy mezőgazdasági építkezés földmunkái vezették nyomra a régészteket: nagy kiterjedésű — körülbelül kilencszáz sírt magában foglaló — temető került napvilágra. Az úgynevezett Feketekapui temetőben 670 s|ft tártak fel. Majd megtalálták a hozzá tartozó települést is, amely a Duna árterületének szegélyén fekszik. Eddig 117 lakóház, 128 gabonásverem és 88 sütőkemence, valamint számos különféle rendeltetésű árok került napvilágra. Találtak továbbá a falu területén egy sZáz síros — a településsel azonos korú — újabb temetőt is. Gazdag leletanyagot őrzött meg a föld mélye. A férfisí- rokb.in vasból készült fegyvereket — kardot, lándzsát, pajzsot — találtak. PALFAJA ÁRNY AI ALATT Az egész napos program örömei A pálfájai napközistábor nevelómunkájának fő célja, hogy biztosítsa a gyermekek pihenését, edzését, fejlessze teherbíró képességüket, hozzájáruljon a szabad idő igényes eltöltéséhez, a gyermekek érzelmi életének kibontakoztatásához, társas kapcsolataik gazdagításához, a közösségi cselekvés elsajátításához. Ötödikes titkár Rideg Csaba ősszel lesz ötödikes: — A szüleim dolgoznak, a kistestvéremre a pótmama, édesanya egyik ismerőse vigyáz. Az egész nyarat itt töltöm a napközistáborban, mert idén nem üdülünk, ugyanis a szüleim építik a házat. — Nekem? Ez az igazi üdülés, van itt tollaslabda, sakk, rengeteg társasjáték, tv is — azon néztük az olimpiát — meg rengeteg könyv. A Robinson Crusoe utolsó kalandját és az őrségváltás az óceá- non-t olvastam el eddig, szeretem a kalandregényeket, otthon is akad vagy háromnégy polcnyi könyvem. — Az első napon azt hittem visszafordulok, amikor megtudtam, hogy itt is olyan lesz, mint a napköziben. Persze minden más lett, s maradtam. Rengeteg a jobbnál jobb program, a barangolás az erdőben, a vetélkedők, sport- versenyek. PEST MEGYEI TANULMÁNYOK A bronzkortól a néprajzig tatja a koalíciós harcok éveit, a nemzeti bizottságok munkáját, az igazolóbizottságok működését. A földosztás idején a községek 2612 igénylőnek 8044 hold földet osztottak ki. Az utolsó tanulmány Molnárné Hajdú Margit nagy- tarcsai tanítónő-múzeumvezető kedves, színes írása a nagy- tarcsai népszokásokról. Gazdag térkép-, fénykép- és rajzos illusztráció egészíti ki a Múzeumi Füzetek 14. számát, melynek szerkesztője Asztalos István múzeumigazgató, s a Pest megyei Nyomda Vállalat váci üzeméből került augusztus második hetében, ezer példányban az olvasókhoz. Papp Rezső Az aszódi Petőfi Múzeum kiadásában, a Gödöllői Járási Közművelődési Bizottság támogatásával megjelent a Múzeumi Füzetek címmel indított sorozat 14. száma. A füzet fogalmát meghaladó, 176 oldalas kötetben öt szerző tanulmánya kapott helyet. Kővári Klára, a váci Vak Bottyán Múzeum régésze arról számol be, hogy Aszódon, a Rákóczi utca 1. számú ház pincéjének alapozásakor értékes régészeti leletek kerültek elő. Rövid leletmentés során egy késő bronzkori gödör alsó részét sikerült feltárni. A talált anyag bemutatása kapcsán bizonyítja, hogy az aszódi gödör a pilinyi kultúra népének településéhez tartozott. Fontos adatokat nyújt a korabeli, gazdag fémművesség megismeréséhez. A nyugdíjas Farkas György Gödöllő török kori történeteoől hoz napvilágra értékes adatokat. Sajátos magyar közigazgatási szervezet alakult ki a 17. század negyvenes éveitől kezdődően, a török hódoltság területén, az ún. parasztvármegye. Ennek kialakulása és fennállása idején Gödöllő a váci járás II. hadnagyságához tartozott. A kettős földesúri helyzet, a nehéz életkörülmények ellenére Gödöllő lakossága a helyén maradt. Buda felszabadulása után rövidesen megkezdődött a békés élet, a munka. Bank László alezredes az 1848—49-es forradalom és az azt követő szabadságharc korszakát idézi, s kutatja e korból a Galga-vidék életét. A katona szemével, szakszerűen elemzi az e területen végbement eseményeket, ugyanakkor kritikusan elemzi a ma már történelmileg is bizonyított hibákat, hiányosságokat. Felidézi az 1849-es tavaszi hadjáratot, amelynek fő küzdőtere a Hatvan—Tápió- bicske—Gödöllő—Vác határolta körzet lett. Ennek sikerei kényszerítették a Habsburg- házat arra, hogy a trón megmentése és a „rebellis” magyarok leverése érdekében I. Miklós cárhoz forduljon segítségért. Erősvári Pál galgahévízi tanár századunk történetéből merít témát A népi forradalom és a társadalmi szervek működése az aszódi járásban 1944—1947 között című tanulmányához. Röviden érinti a háború utolsó évét, majd arról ír, hogy 1944. december 9-én. Domonv község felszabadításával lezárult az ott élők számára az ellenforradalmi rendszer világa. Bemu? — Azután megválasztottak a tábortanács titkárának is. A tanács dolga az, hogy javaslatokat tegyen a programra. Nem egy meg is valósult már ezek közül, például az úszóverseny, a számháború, mindkettőt a gyerekek kérték. Amit még nagyon várok: a záró tábortűz. Én tartom majd a beszámolót, az lesz a címe: A tábor gyerekszemmel... Talán mert a kezdettől itt vagyok, szinte minden munkából kijutott már nekem: voltam konyhás, raktáros, kapuőr, játékfelelős is. Ami a lényeg Bathó Istvánná, a nagykőrösi napközistábor vezetője, a Kossuth általános iskola tanára: — Rosszkor jött, most csak 55 gyerek van a táborban, mert a családok zöme ilyenkor augusztus elején üdül a gyerekekkel. Ráadásul éppen csendespihenő van, fél kettőig tart, alszanak a gyerekek. Méghozzá jóllakottan, mert éppen a Nagykőrösi Konzervgyár tartott ma termékbemutatót és kóstolót nálunk, ők hozták az üdítőt, a tízórait, azután a játékban is elfáradtak a srácok. — A napközistábor? Az a lényege, hogy egyesíti az úttörőtábor és a napközi otthon előnyeit. Ugyanis nem minden szülő vigyázhat egész nyáron a gyerekekre, s közülük nem mindegyik jut el az úttörőtáborokba. Itt naponta 8- tól 4-ig állandó felügyelet mellett a táborihoz hasonló körülményeket teremtünk nekik, s nemcsak a külsőségekben. Van zászlónk, ügyeletesi rendünk, s a tölgyek, kőrisek alatt 200 gyereknek is jut fedél, de fontosabb ennél a programunk. — Ebből — akár az üdülőkben az étrendből — kétféle is akad, a jó és a rossz idő esetére. Ami eddig a legsikerültebbnek bizonyult: a tiszakécskei egész napos kirándulás, a fordított nap, a gyermekkönyvtári délután, a KRESZ-vetélkedő, a tejtermékkóstoló, az erdei jelmezfesztivál. Folytathatnám még a sort, hiszen volt, akinek a Kaláris együttessel a közös éneklés tetszett, volt, akinek a bábkészítés, vagy a tábori olimpia. — S persze vannak visszatérő programjaink is, mint keddi és csütörtöki strandolás, a szerdai és szombati ingye nes úszásoktatás, — Egy biztos: szeretnek itt lenni a gyerekek, inkább mint a korábbi napközistáborokban, amelyeknek az iskolák adtak otthont. Csellengés helyett Az érdeklődő megtudhatja még, hogy a táborlakók létszáma napról napra változó, mindig azok jönnek, akiá egyéDKént felügyelet nőikül maradnának, s ahogy Sulyok Zoltán, a Petőfi általános iskola napközi otthoni munkaközösségének vezetője mondja — csatangolnának a városban. Itt minden kedvez a nevelésükhöz: ragyogó a felszere les, változatos, gazdag a program, s éppúgy szoktat az önkiszolgálásra, mint ahogy könnyíti a kézügyesség, az alkotó munka, a fantázia kibontakoztatását, mint ahogy közösségi magatartásra, vagy egészséges életmódra, rendszerességre nevel. Deák György, a nagykőrösi városi tanacs művelődési osztályának tanulmányi felügyelője szinte mindennapos vendég a táborban: — Két eve tisztás volt még itt, homok és fű. Az úttörővezetők városi értekezletén hangzott el; legyen itt napközistábor! S így történt. Csupán a 260 négyzetméteres faház — ebben van az ebédlő, az iroda, a raktár — a világítás és a felszerelés került pénzbe, az építés szinte teljes egészében társadalmi munkából adódott. Közügy volt ez Nagykőrösön, s most is segít a város: kedvezményes a strandbelépő, ingyenes az úszásoktatás, a művelődési központ szervez műsorokat. Nem véletlenül történt így, a szülők szinte kivétel nélkül érdekeltek, jóval több gyerek jelentkezett, mint ahányat fogadni tudunk. A Volán-különbusz hozza reggelente, s viszi délután ismét a gyerekeket a városba. Akad közöttük, aki ingyen tölti itt a nyarat egészen végig, akad, aki napi 17 forintért — a szülők keresetétől, a testvérek számától függően. A nyár azonban azt is bebizonyította: a szülők is, a gyerekek is jól jártak, s nemcsak anyagilag... V. G. P. RÁDIÓFIGYELŐ AMERRE A GALGA FOLYIK... — Érdekes: soha még, ennyire, nem tűnt fel, mint' most, hogy a kisgyermekek — a legkisebbek — versmondása és prózamondása között nincs érzékelhető különbség. A Kossuth rádió műsorát — az Amerre a Galga folyik... címűt — hallgatva másra nem gondolhattam, mint csak arra: ennek titka alighanem az lehet, hogy a kisgyermek, nem törődve a formákkal, kizárólag a lényeget ke- resi-hiszi. Talán túlzottan is nagy föltételezés ez? Hiszen a felnőttek is — mennyiszer! — keresik a lényeget És nem találják. Akkor hát, épp a kisgyermek találná meg? Igen. Megtalálja. De a maga módján. Hasonlatos eZ a rátalálás, ez az ösztönös, friss, tiszta lényeghit ahhoz, ami a gyermekrajzokban is: utolérhetetlen, felülmúlhatatlan. Most — a bagi óvodában — a kis Kékesi Viktor mondta el Zelk Zoltán kedves-aranyos versét, az Ákombákom címűt. Aztán a kis Tóth Szilviké adott elő — vagy inkább: ő is, nagy- nagy igyekezettel, őszinteséggel s hittel „játszott” — egy mesét, próbában: Az aranyos tarajos kiskakast. Hát ennek a Szilvikének az előadásában leltem legfényesebb bizonyítékára a föntebb hangoztatott gondolatomnak, amikor a mese prózaszövegébe egy-egy versike is ékelődött: az előadásmód változatlan maradt, csak a rímekből jöhettünk rá, hogy ím, versrészletnél tartunk: mi, felnőttek. ... A NÉPSZERŰSÉG CSAL- FÉNYÉBEN. — Nemeskürty István és Németh G. Béla beszélgetett — A századforduló irodalmának hetei című sorozatban — nem is akárkiről. Meglepő módon: Herczeg Ferencről. Innen ennek a részletnek, ennek a beszélgetésnek az alcíme: Egy nagy ígéret a népszerűség csalfényé- ben... Az „ígéret”-esség nem Herczeg tehetségére vonatkozik, mert az — ennek a beszélgetésnek a résztvevői szerint — beigazolódott, de a pályára, a pályafutás ’ teljességére, az életműre: igen, mert az a lü- es években még sokat ígért, és végül is nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Dicséretes vállalkozásnak számít, hogy a Kossuth rádió teret engedett — időt adott, ha ugyan délelőtt is — a Her- czeg-problémának. Dicséretes törekvés, hogy Nemeskürty és Németh sokoldalúan, összetettségében vizsgálva az életmű e szakaszát, rámutatott írói mesterségbeli-etikai erényekre, de a kiszögellésekre, a kisszerűségekre, sőt a menthetetlen hibákra is ... „Olyan értéket rejt prózája, amit nem szabad kirekeszteni irodalmunkból..." — kezdte Nemeskürty. — „Sok selejtest is alkotott...” — folytatta Németh. Ezzel csak egyetérteni lehet. Azzal is: „Az akkori magyar társadalomban akart karriert csinálni... Rájött, hogy nyitva áll előtte egy pálya ... Folyton észrevesz valamit ... a tisztességes polgár oldaláról.,, a dzsentriben... egy sor hibát... De akkor hirtelen eav mozdulat történik ...a dzsentri társadalomban elérhető siker világába kormányozza az írót...” Arról is szó volt, hogy Kaffka Margit — nem akárki! — írt tehetségéről a Nyugatban. Utánanéztem. Az egyik ilyen Kaffka-írásban ezt találtam a Nyugat 1911. január elsejei számában: „De mikor beljebb, mélyebb-mélyekre, elevenre esnék az író látásának reflektorfénye, akkor jónevelésűn elfordul, akkor hidegvízbe mártja a tollát...” Kár, hogy a rádióbeszélgetésben nem esett szó az érintett korszakot követő évtized végén, a Tanácsköztársaság 10. évfordulóján írott művéről, az Északi fényről, amely az Üj Időkben, ahol folytatásokban megjelent, az úri közönség előtt újra sárba taposta 1919-et. HercZeg Ferenc így nézett visz- sza, akkor, a közelmúltba. Nemeskürty elmondta, milyen jókat nevetett, annakidején, az Arany szárnyak című öregkori Herczeg-színmű előadásán a sok-sok naivitás miatt. Én nem voltam ott. Csupán Benedek Marcellt idézem, aki a Délsziget című irodalomtörténetének a felszabadulás után kibővített részében arról, hogy mit is mondott voltaképpen Herczeg az Arany szárnyakban, ezt állítja: „Első Lipót és Zrínyi Ilona párbeszédében a magyar—német kérdésről azt, amit senki más nem írhatott meg...” (Tudniillik: a 40-es évek elején!) Herczeg Ferencet, csakugyan nem érdemes kiiktatni a magyar irodalomból. De az értékeléséből se szabad — kiiktatni semmit. Simon Gy. Ferenc ZENEI PANORAMA Mozart-est Vácrátóton Mintha csak a múlt heti hangversenykrónikánk elején panaszolt zord időjárást igyekezett volna cáfolni, igazi szabadtéri szórakozásra alkalmas nyári szombat este köszöntött az Arborétum zenére vágyó közönségére, Vácrátóton. A nem elégszer dicsért, csodaszép kertben, az utánozhatatlan akusztikai és zenei atmoszférát biztosító szabadtéri színpadon a Magyar Állami Hangversenyzenekar Mozart- estet adott. A hangverseny szólistája Ruha István, karnagya Németh Gyula volt. Elsőként a Figaró házassá- ga-nyitány hangzott fel. Mozart jókedvtől áradó, felhőtlen derűt sugárzó darabját — szokásához híven — az opera elkészülte után komponálta. A mű nem a Figaróban szereplő témákból építkezik, hanem csak hangulati alapot ad a majdani játékhoz. A nagyzenekarok valamennyi lehetőségét kiaknázó nyitány a vonósok és a fagott gyors nyolcadmenetei- vel kezdődik, melyre az egész zenekar fortissimója csattan. A témák expozícióját a hegedűk játéka, s az oboák és fuvolák bele-beleszövődő futama színezi, melyet először szinte for- tyogásszerűen zár a bőgők és gordonkák mély hangja. A hegedűk csitítón, halkan szövik tovább a motívumot, majd rázendítenek a bájos dallamú második zárótémára. A rövidített szonátaformájú mű a végén egyre hangosabb, pergőbb lesz, csattanó akkordokkal zárul. Stefan Ruha hegedűművész, a Román Népköztársaság érdemes művésze számos nemzetközi verseny díjazottja. Szinte az egész világot bejárta már szólistaként, vagy a Napoca vonósnégyes első hegedűseként, hazánkban is sokszor szerepelt már osztatlan sikerrel. Mozart: A-dúr hegedűversenyét (K. 219.) igen gyakran és szívesen játsszák az előadóművészek, mindig érdekes hallani, amikor egy- egy különleges képességű muzsikus újabb és újabb szépségeket fedez fel benne. A zenekar először a feszültségteremtő, gyors tempójú Allegro aperto hangjaival indít. A szólóhangszer a széles ívű, lassú, figurációkkal díszített dallammal mutatkozik be, majd visszatér az eredeti tempó, melyben a kezdőtéma aránylag rövid, míg a melléktéma főszerepet kap. A széles ívű, nagyméretű, E-dúr hangnemű Adagio után a menüett ritmusú, zárótétel főtémája ötször is visszatér. A verbunkzeneszerű Allegro epizód és a refrének népi táncot idéző hangjai teszik még érdekesebbé e remekművet A záró ÍIIŰ, a C-dúr linziszimfónia (K. 425.) 1783-ban készült, Mozart saját szavai szerint „hanyatt-homlok”. Fiatal feleségével apjához látogatott Salzburgba, hogy házassága miatti neheztelését eloszlassa. Hazatérőben rövid ideig megálltak Linzben, ahol Mozart hangversenyt adott Erre az; alkalomra készült az első tétel (Adagio — Allegro spiri- tuoso) indításában Haydn hatását mutató, s a későbbi tételekben is (Poco Adagio; Me- nuetto; Presto) többször az idősebb pályatársra utaló momentumokban gazdag, de mégis igazán Mozart művészetét képviselő C-dúr szimfónia. A fény és árnyék játékos kontrasztja a közelmúlt borúját derűs életérzéssé változtatja. Pergő nyitás, megható, szinte áhítatos szerenádmuzsika, vaskos humorú harmadik tétel, s a diadalmas finálé káprázatos hangjai búcsúztatták a nem mindennapos él- ményű Mozart-est hallgatóit. Bárkit kérdeztem a jelenlevők közül, csak a legnagyobb elismerés szavait hallhattam: remek volt a zenekar, kitűnő a karmester és egészen csodálatosan játszott a szólista! Orgonaverseny Foton Vasárnap délután ismét orgonahangversenyt hallhattak a Fótra érkező műemlék- és zenerajongók. Margittay Sándor hangversenyén közreműködött a Könnyűipari Minisztérium Bartók Béla Kórusa, Nógrádi László vezényletével. A barokk jeles mesterének, Frescobaldinak, a XVI., XVII. század fordulóján élt kiváló komponistának Canzona című művével mutatkozott be először a szólista. Ezt az angol egyházzene és virginal-dara- bok jelentős komponistájának, Byrdnek: Pavane című alkotása követte. Majd Pachelbel: Von Himmel hoch.. .-korál- előjátékát hallhattuk, az első kettőt talán kissé fáradtan, míg ez utóbbit igen kellemes intonálásban. Az ezerhatszázas évek második felében élő francia zeneszerző és orgonista, Raison: Kyrie előadásában különösen a díszítések gazdagon áradása fogott meg. A kórus Palestrina — a XVI. századi római iskola fejeként is emlegetett, különösen az egyházi zenében kiváló mester —: Et exsultavit és Quia fecit című műveit énekelte, szép hangzással, de talán kissé lassú tempóban. A műsorban jelzett harmadik mű kimaradása a szólista számára is némi fejtörést okozott, s így csak egy kis „szünet” után következett Bach: öt korálelőjátéka. A templom akusztikai lehetőségeihez remekül illő darabok közül számomra a harmadik felfelé ívelése, s az azt követő korálelőjáték lírai intoná- lása adott igazi zenei élményt. Ismét a vegyes kar következett, Verdi: Laudi allaVerginel című kompozíciójával bizonyították, hogy az opera nagymestere kiváló kóruskomponista is volt. Bruckner, a XIX. századi osztrák zeneszerző Ave Maria című műve, majd a XX. századi amerikai kórusmuzsika legjelesebbjének, Thomp- sonnak: Alleluja című vegyes kara következett. Mind a két darabot igen érlelt, jó előadásban mutatta be a Könnyűipari Minisztérium Bartók Kórusa. Margittay Sándor, Liszt-díjas karnagy és orgonista közismerten kiváló Liszt-előadó. Zárószámokként erre a hangversenyre is Liszt-műveket választott. A Choral befejező részének szépsége, a 2 Consolations virtuozitást igénylő színei hiánytalanul érvényesültek játékában. „B-A-C-H”- preludium és fúga című művét Liszt mintha csak méltó koronának szánta volna egy koncert végére. A győzelmes erejű művet előszeretettel játsszák kiváló orgonisták e célból, biztos sikert aratva. Margittay Sándor az igényes, jól ismert darabot egyéniségéhez illő, kitűnő intonálásban hozta még közelebb a hallgatósághoz. S ha aZ elején az időjárás kapcsán hivatkoztam előző hangverseny-beszámolómra, akkor most azt is örömmel nyugtázom, hogy az idegenforgalom illetékesei is mintha megmozdultak volna, hogy legalább a jövő évi hangter- senyekhez készülő propaganda megfelelő illusztrációt kapjon: e célból fényképész jelentkezett a fóti koncerten. Pintér Emőke
