Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
1980. AUGUSZTUS 13., SZERDA #rxrrt 4ftJ W ___ K/ ltmw s Ne csak a bíróság Ítélete után Felelősség a kallódd fiatalokért Szenvedélyes gyűjtő Kiskunlacházán Harmincezer kaktusz gazdája Most hatan szorongunk az alig lélegzetnyi szobában: István és barátai. — Kérsz egy kupicával? — kérdezi a házigazda, s a rozoga heverő mögül egy fél palack barackot húz elő. Gyakorlott mozdulattal tölt a többieknek — nekem, mert kocsival vagyok, szódát hoz a konyhából —, aztán „egészségedre”, mondják, s egy hajtásra kiisszák. ők öten, alig a tizenhaton túl! Nem tudom, hogy élnek itt a fiatalok. Nem tudom, mi vonzza, mi taszítja őket. Csak azt látom: az időt méretekben mérik, bár nem ismerik Einstein zseniális világképét, s innen, e picike szobából, Istvánéknak oly távoli a jelen. — Néha összejövünk a kuckómban, de az öregek — István fejével a szülei szobája felé int — nem szeretik, ha ricsajozunk. Magnót is csak nemrég vettek. Tudod, egy kicsit konzervatívok. Nemzedéki ellentét? — összeráncolja a homlokát. — Erről olvastam valamit az újságban, de nem értettem. Csak azt látom, hogy nekünk szűk ez a szoba, ez a város, ez a világ. Érted?! Látom, a tévében, hogy a srác, aki alig öregebb, mint én, már kocsit vezet. Nekem is kell egy! Látom, a szomszéd fiúnak motrot vett az apja. Nekem is kell! Miért vagyok, miért lennék én más, mint a többiek? Rajtunk múlik Hallgatva Istvánékat, tudom. többnyire felületesen ítélnek. De vajon alig tizenhat esztendős fejjel már kötelező a megfontoltság? Nem, nem hiszem. Nekik még meg kell ismerniük azt, amit mi társadalomnak nevezünk, nekik még meg kell tanulniuk az emberek közötti kapcsolatok kusza szövevényén eligazodni. Helyet kell keresniük, beállni valahová a sorba, s lépni, önként és a többiekkel, harcolva és sodortatva. Ám amíg idáig eljutnak, néhány érdes tapintású felismerés bizonyára megsebzi őket. De rajtunk múlik, hogy ekkor sem maradjanak egyedül. Rajtunk: a szülőkön, az iskolán, a munkatársakon, a barátokon. Nem szabad, hogy István — az Istvánok — csupán egy név legyen egy rubrikában, teljesítménye egy semmit sem kifejező szám legyen egy naplóban, jó, vagy rossz cselekedete egy szótlan bólintás, egy csattanós pofon, netalán tán egy rövid értesítés az ellenőrzőben. Fiatal visszaesők Vácott néhány hónappal ezelőtt sikerült felderíteni több betörés és lopás tetteseit. Valamennyien fiatalok, s közülük öten még nem érték el a nagykorúságot. A bűnlajstrom tételes felsorolása meglehetősen hosszú lenne, ezért csak néhányat említünk. Áprilisban betörtek az Erdei Termék Vállalat Damjanich téri boltjába és onnan horgászfelszereléseket loptak, a verőcemarosi 95. számú élelmiszerboltból pedig italt, cigarettát. Könnyűszerrel hatoltak be — csak egy lakatot kellett lefeszíteniük — a Kőhíd vendéglőbe is. Májusban a gödi Kossuth téri vegyesbolt, a sződligeti Malom bisztró és az Utasellátó gödi pavilonja volt a cél. Júniusban a ZÖLDÉRT dunakeszi 901. számú üzlete, Gödön a Felszabadulás út 51. alatt található élelmiszerbolt, a váci Sirály utcai ÁFÉSZ-egy- ség esett áldozatul pusztításuknak — s még írhatnánk tovább. Ám a száraz felsorolás helyett nézzük meg, kik is ezek a fiatalok. Gáspár Tamás most 21 éves. Három év és két hónap büntetéséből feltételesen szabadon engedték, május 22-én. Két nap múlva már csatlakozott a betörő társasághoz! Farkas László húszesztendős. 1975-ben egy vagyon elleni vétség felfedése után még próbára bocsátották, két év múlva azonban lopás kísérlete, illetve tiltott határátlépés előkészítése miatt javítóintézeti nevelésre kötelezték. Most, amikor előzetes letartóztatásban volt, kérésére és családi problémájára tekintettel, július 3-án szabadon engedték. Pontosan egy hét múlva K. Zoltánnal, akit szintén szabadlábra helyeztek, betört az AFIT-tal szemközti Új növényvédő szerek A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter újabb növényvédő szerek kísérleti forgalomba hozatalát engedélyezte. Alkalmazásukkal változatosabbá tehetik a gazdaságok a kártevők, betegségek elleni védekezést, amire az idén különösen nagy szükség van. A tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyárban állítják elő az Actellic rovarölő szert. A nitrokémia ipartelepeken készül a Purivel, a növények betakarítását lehet vele megkönnyíteni. Ez a készítmény ugyanis lombtalanítja a repcét és így egy időben takaríthatják be és kevesebb veszteséggel a termést. További új növényvédő szer a mikai pero- noszpóra elleni védőanyag, ez a szőlőkben, illetve a komlónövényeken használható igen jó hatásfokkal. Az észak-magyarországi vegyiművekben előállított Kelo- karb elnevezésű gombaölőszerrel az őszi búza vetőmagját lehet fertőtleníteni. Ezenkívül több rovarölő és atkaölő szer kerül kísérleti céllal a termelőkhöz nagyüzemi próbára. Tekintsék meg a Dunai Vasmű kiállítását az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron, a III. sz. vásárkapu mellett, a 40. sz. pavilonban és a szabad területen. ÁBC-be, majd egy lopott kocsival újabb portyára indult. Az éjszaka folyamán a rendőri igazoltatás alkalmával fogták el őket ismét. K. Zoltán a dunakeszi 201- es szakmunkásképző intézetben tanult. Idézet az iskola véleményéből: „A rábízott munkát hanyagul végezte, nem akart dolgozni és tanulni sem...” A környezettanulmányban a következőket olvashatjuk: „öt éve elvált szülők gyermeke ... már az általános iskolában is veszélyeztetettként volt nyilvántartva ... o gyermekét egyedül nevelő anya nem tudta fiát sem rendszeres munkára, tanulásra, sem pedig rendszeres iskolába járásra szorítani... társaságaival szemben agresz- szív, bosszúálló volt... feltétlenül munkára kellene szorítani. s a rossz baráti körből kiszakítani. E kettős feladatot nem tudom ki tudja megoldani. Az édesanyja biztosan nem” — írja a környezettanulmányt végző szakértő. Iskola- és bűntársa volt Zs. Tibor. Az iskola véleménye szerint „magára hagyott gyerek volt, a szülők nem jártak érdeklődni a szülői értekezletekre”. A környezet- tanulmányból: „látogatásom alkalmával a szülők otthon voltak. Az apa erősen ittas, mondhatnám részeg állapotban alig állt a lábán... (Tibor) a fegyelmezést nem tűrte, gyakorlatilag kicsúszott a szülők kezéből. Cigarettázott, ivott is... Az okok keresése közben nem szabad megfeledkezni az apa italozó életmódjáról és a család igénytelen, primitív életviteléről sem”. N. Istvánról az a váci szakmunkásképző véleménye, hogy „kiegyensúlyozatlan, labilis idegrendszerű, modora durva volt, csak azt az embert tisztelte, akitől félt". Már 12 éves korában betört a szomszédjuk lakásába! Hasonló sorokat írhatnánk B. Gyuláról, Sz. Sándorról, Bliz- nik Rezsőről, Déri Tiborról, Kovács Attiláról... Ki ítél? Sorok — sorsok. A bíróság rövidesen ítélkezni fog. De azok felett, akik magukra hagyták ezeket a fiatalokat — szülők, pedagógusok, barátok —, akik nem mozdultak, mikor kellett volna, ki mond ítéletet? Furucz Zoltán A káprázat ámulata tört rám, amikor az üvegház torkot kaparó száraz hőségében, az előttem sorjázó kaktuszok látványával találkoztam. ' Csiiiagformán egymásra növő hamvaszöld párnák, ka- száspokként meredező tüskékkel — Ferro Glaucesceusok — olvasom a melléjük tűzött céduláról, arrébb szétlapított nyúlfülekre emlékeztető formájúik, aztán óriás zöld, tüskés hordók — echinogactusok — hajas buzogányok, amott titánok égnek meredő ujjai, az őshazájukban 30 méter magasságig is megnövő Carnegia Gigantea-k, tovább a mamil- láriák... És ahogy sétáltam a keskeny ösvényen az asztalok, állványok között, lassan feladtam a próbálkozást, hogy az elém táruló bőséget valahogy meg tudjam fogalmazni. Növények szeretete Ez a gazdag gyűjtemény Mészáros Sándor nyugdíjas tulajdona, az ő kiskunlacházi portája rejtegeti a nem mindennapi növény ritkaságokat. — Hogy is jött létre? — kérdez vissza Mészáros Sándor. A gyerekkori álomból. Mióta az eszemet tudom, az volt a vágyam, hogy növényekkel foglalkozzam. Persze ez valaha elérhetetlen volt számomra, nagyon szegény gyerek voltam, így aztán azt csináltam, hogy kijártam a közeli erdőbe és ott titokban beoltogattam a vadkörtéket, vadalmákat, vadmeggyeket és visszajártam figyelni az eredményt. — Hogy lett ebből kaktuszgyűjtemény? — Tulajdonképpen csak azután, hogy 1968-ban nyugdíjba mentem. Kicsit véletlenük A háború előtt cipész voltam, a felszabadulás után azonban behívtak törzstiszti kiképzésre. Munkámhoz tartozott, hogy sokat jártam a vidéket és egyszer el vetődtem egy kaktuszgyűjtőhöz. Így kezdődött. Tudja, az a véleményem, hogy az embernek eredendően természeti gyökerei vannak, és ha már ennyire kiszakadtunk a környezetünkből, legalább ilyen módon kell. hogy visz- szacsempésszük magunk köré, megteremtve valamiféle egészséges egyensúlyt. Aztán meg, elég kicsi a lakásom, az udvarom; ez is hozzájárult ahhoz, hogy éppen a kaktuszokat választottam természetpótléknak. Kaktuszból ötvenet is el tudok helyezni akkora helyen, ahol egy másik növényből esetleg egy, vagy kettő férne el. Mi lesz és mi nem? Igények és lehetőségek Örkényben, és társközségeiben, a lakossági igények és a lehetőségek összevetésével már elkészültek az elkövetkező időszak fejlesztési és felújítási tervei. Somogyvári László, az Örkényi nagyközségi közös tanács elnöke elmondta, hogy régóta nagy gondjuk a gyermekintézmény-hálózat fejlesztése, és ez most még sürgetőbbé vált. Majdnem mind a négy községben probléma ugyanis az óvodai ellátás és egyetlen olyan iskola sincs, amelynek tornaterme volna. A legsürgősebb tennivalók lennének: Pusztavacson iskolabővítés; Táborfalván szintén, azonkívül itt az óvoda korszerűsítése; Hernádon négy tanterem és tornaterem építése, Örkényben egy új, 100 gyereket fogadó óvoda felépítése, valamint az iskola bővítése tantermekkel, tornateremmel. Ezek az igények, a lehetőségek alapján mindebből előreláthatólag a hatodik ötéves tervben elkészül a táborfalvi óvoda központi fűtése, Hernádon megépülnek a tantermek és a tornaterem, az Örkényi iskola bővítésének második szakaszában konyha, tornaterem készül és ami a legfontosabb: megépül itt az óvoda. Ennek megvalósításához a vállalatok, I üzemek, a termelőszövetkezet és a lakosság segítségét is igénybe kívánják venni. Kiemelt feladat a négy település járda- és úthálózatának javítása. Alig van porta- lanított út a községekben, egy-egy eső után sártengerré válnak a helységek. Első lépésként valamennyi földutat (mind a négy községben) ki- kátyúzzák, vagyis gyalugépekkel elegyengetik, az Örkényi iskolához betonutat építenek. A megvalósítandó tervek közt szerepel a táborfalvi művelődési ház és a tanácsépület felújítása, és mind a négy községben az orvosi rendelő korszerűsítése (világítás, fűtésberendezések, stb.). Anyagi eszközök hiányában nem épül fel a közeljövőben az Örkényi és hernádi központi orvosi rendelő, ahol egészségház, szak- és gyermekorvosi rendelés lett volna együtt. Egyelőre szintén a kihúzan- dók listájára került a puszta- vacsi klubkönytár is. Mindent egybevetve, rhond- ta Somogyvári Rudolf, a rangsorolásokat igyekeztek a szükségnek megfelelően eldönteni, a lehetőségeket az igényekhez formálni. — Hogyan alakult, fejlődött a gyűjtemény? — Először az egészen közönséges fajtákkal, a viszonylag olcsókkal kezdtem, ezekből szereztem hajtásokat, dugványokat, úgy szaporítottam, aztán lassan jöttek a ritkább fajták. Közben beléptem a Kaktuszgyűjtők Országos Egyesületébe is, adunk-ve- szünk, csereberélünk. Cserebere — Mekkora a gyűjteménye? — Körülbelül 30 ezer darab, 1600 fajtából. — Nekem úgy tűnik, hogy ez óriási. Vannak ennél gazdagabb magángyűjtemények is? — Hogyne. Magyarországon, csak három, külföldön nagyon sok. Gyűjteményem jó közepes, ami a fajták számát illeti. — Hány fajta kaktusz létezik? — Ezt még a szakemberek sem tudják pontosan, állandóan fedeznek fel újakat Nemrégiben például magyar szakemberek jártak Kubában és nyolc, eddig ismeretlen fajtát találtak. — Vannak még további tervei? — Ezt soha nem lehfet befejezni. Aki egyszer valami szenvedélyre adta a fejét, mindegy, hogy mit gyűjt, azt a legtökéletesebbre akarja csinálni. Nemcsak gyerekkoromban álmodoztam, még ma is vannak álmaim. Amikor hozzákezdtem a gyűjtéshez, már akkor mocorgóit bennem, hogy ezt nemcsak magamnak csinálom. Érték ez, amit itt lát, nem akarnám eldugni. Új tervek — És milyen elképzelései vannak? — Az egyik valóbein csak álom. Felkerestem a tanácselnököt és megkérdeztem, nem tudnának-e valahol a faluban, egy nagyobb földterületet adni, ahol népparkot létesíthetnék. Beültetném ritka növény- és fafajtákkal, ingyen megszerezném, meg is tervezném, meg is csinálnám, gondoznám, a telepítésnél, a sétányok, játszótér kialakításában pedig segítene a község társadalmi munkában. Ide terveztem titokban az üvegházat is a kak- tuszgyűjteményemnek, egy állandó kiállítást, hadd gyönyörködjenek benne az emberek. Persze beláttam, hogy erre most nincs pénze a tanácsnak, de azért egy kicsit szomorú vagyok. Így hát marad az én saját erőm. Rendbehozom az udvart, az üvegházat, talán tavaszra készen leszek vele és akkor beszélek az iskola tanáraival, hogy a gyerekeket rendszeresen hozzák el. — Tehát egy kis házi kiállítás? — Olyasmi. Hadd ismerjék meg legalább a gyerekek a természetnek ezt a tékozló bőségét, szeressék meg a növényeket, talán egy-kettő kedvet is kap a gyűjtéshez, talán né- hányan még segítenek is nekem. Szívesen átadom azt amit tudok, amit megtanultam. S. Horváth Klára Noteszlapok hétközben NAPRAKÉSZEN, ömlik az eső, hideg, kegyetlen a szél. Nyár, 1980. A gyár előtti parkoló tele, utcákkal arrébb tudok csak leállni. A másik helyen, az irodaház éttermében, nem találok két szabad helyet vendéglátómmal. Másnap. Plusz harminc, tombol a nap. Nyár, 1980. A portás bácsi szól, árnyékos helyre álljak, üres a parkoló. Az étteremben két felszolgálónő sürgölődik körülöttünk. Tulajdonképpen nem kellene magyarázat. Csak egy kérdés: megengedheti-e magának a gyár, a hivatal, az ország, hogy az idei nyár szeszélyeit naprakészen kövessék szabadságra, kiszállásra menők? MODIANO. Az idősebbeknek erről a szóról a régi cigarettahüvely-márka jut eszébe. A mai franciáknak és most már a magyaroknak is egy könyv, a Sötét boltok utcája. Írója, Patrick Modiano, 1945-ben született, akkor tehát, amikor regénye tulajdonképpeni témája, a háború már véget ért. Emlékezetvesztett hőse múltja után nyomoz, egyre mélyebbre túrja magát önnön sorsába. Szikár stílusú, feszes szerkezetű regény. Az elbeszélővel együtt jutunk egyre közelebb a már-már de- tektívregényszerűen bonyolított cselekménysoron át a megoldáshoz: ki is ő tulajdonképpen. Modiano képes elérni a csodát: kutatása' a miénk is, vele szorongunk, félünk, remélünk, társai vagyunk lidércnyomásaiban. Nagy regény. A SAJÁT BŐR. Hosszú hetek óta olvastuk, láttuk: felhőszakadás, árvíz Lengyelországban, az NDK-ban. Odanézz! — szörnyülködtünk a térdig vízben álló házak láttára, és — és még kényelmesebben hátradőltünk a karosszékben a tévé előtt. Messze van. Tarhos, Doboz, Tiszabercel, Elek. Eddig legtöbbünknek ismeretlen nevek. Most már nem sopánkodtunk. Katonák, tűzoltók, vízügyiek, „civilek” harcoltak a gátakon. Aki távolabb él, lehetőségei szerint segítségét ajánlotta. Érzéseink szánakozásból tenniakarásssá változtak. Csak arra volt rossz gondolni, hogy valahol messze most megint hátradől valaki foteljében. A Magyar Televízió naponta felkínált híranyagaiból a külföldi adók akkor vásárolják a legtöbbet, amikor az ő normáik szerint „sztori” van. Tűzvész, árvíz. Nekik sztori, nekünk... PATY1. Pattantyús Ábrahám Gézának nevezték, de csak Patyinak hívták. A Műegyetem nagyhírű profesz- szora volt, vaskos kötetek írója és csattanós anekdoták „szerzője”. És humanista, igaz ember. Egyik vizsgázója szélsőjobboldali, antiszemita párt jelvényét viselte gomblyukában. Patyi, aki különben is híres volt alapos szigorlatairól, hamar tisztázta: a jeles pártférfiú tudása még a fizika alapfogalmaiból is elégtelen. Mielőtt eme érdemjegyet berótta volna az úr indexébe, fölállt, odament hozzá, kíváncsian megpöckölte a jelvényt: — Ezt azért tette fel, hogy össze ne tévesszem az Einsteinnel? ÖTLET. — Tudod, ugye, hogy a tanácsnál harminc napon belül kell intézni az ügyeket. Intézni, nem elintézni. A tanácsiaknak rengeteg a munkájuk, kevesen is vannak néhol. A harminc napot viszont muszáj tartani, megítélésükkor, értékelésükkor is figyelik ezt. Lassan letelik a határidő, ám érdemben intézkedni — legyünk jóindulatunk: objektív okokból — nem tudnak. Ezért pár helyen jött az ötlet. Ügy a harmincadik nap táján küldenek egy levelet a t. ügyfélnek. A szöveg változatos lehet: ügyét továbbítottuk; még vizsgáljuk; újabb adatokkal keressen meg bennünket. Az ügyintéző tehát ügyintézett — nyert újabb harminc napot. No? Tetszik? Ügyes, mi? Andai György S. H. K.
