Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

Mielőtt még rövidzárlat lenne Vízesés Magára marad-e a Flipper? „A szórakozás sokáig voll mostohagyereke a közművelődés­nek, figyelmet csak akkor keltett, ha „rövidzárlatot” okozott. S valljuk be, a figyelem legtöbbször kimerült a szórakozás katego­rikus megkérdőjelezésében. S bár különböző természetű mulasz­tásaink után tekintélyes számú restanciával kell szembenézni, mindazonáltal a szórakozás gondjainak számbavétele, valamint a cselekvő tqrődés immár elkerülhetetlen.” (Idézet az Országos If­júsági Klubtanács legutóbbi értekezletének anyagából.) Teljes életet élni A kicsiny falu, Bénye bisztrója zsúfolásig megtelik. Este 8 óra le­het, a söröskorsók tucatjai ingajá­ratban vándorolnak pulttól az asz­talig, asztaltól a pultig. A sarokban megállás nélkül csöng és zakatol egy játékautomata, fiatalemberek csoportja veszi körül. A tompa és egyenletes zsibongást olykor neve­tések szaggatják meg, itt is, ott is harsány és kötekedő megjegyzések csattannak. A bisztróban jószerint csak férfiakat látni, azt mondják az idevalósiak: nőknek nem is. való ez a hely. Hiszen hát mit lehet itt csinálni? Hat-nyolc korsóval bedob az ember, eldumál, aztán lehúzzák a redőnyt. Aki netán másképp akar szórakozni, menjen haza és nézze a tévét. Kultúrház, mozi, netán tán­cos, zenés szórakozóhely? Máshol, hogyne. Itt: a korsó sörök — kor­látlan mennyiségben. Utak kereszteződésében falvak és apró települések. Itt kétezer, ott meg négyezer, amott másfél ezer emoer éli — talán egész életét. Kö­veti a hétköznapok dolgos rendjét, házat épít, otthont teremt, egyszó­val gyökeret ereszt abba a főidbe, melyet a véletlenek és szükségsze­rűségek koordinátái szabtak ki szá­mára. Ám e kicsiny térben is teljes életet szeretne élni, s a teljességhez a szórakozás, a szabad idő kellemes és hasznos eltöltése ugyanúgy hoz­zátartozik, mint az életkörülmények optimális megteremtése. Sajnos, ez utóbbival sokszor nincs szinkronban az előbbi. S mindazok, akik tudják és fájlálják ezt, kettőt tehetnek: vagy kiszakadnak a települések szűkös le­hetőségei közül, vagy szívós tenniaka- rással folyvást tágítják a helyi ha­tárokat. A többség — és főként a fiatalok — az előbbi, vagyis a könnyebb megoldást választják. A kulturális és szórakozási lehetősé­gek helyi megteremtése a kevesek — vagyis lehetne mondani a meg­szállottak — törekvése marad. De vajon vezet-e kellő eredményre ez a törekvés? Egyebek között erre is kerestük a választ, amikor Pest megye kicsiny községeit járva meg­kérdeztük: mivel töltik szabad ide­jüket, hogyan szórakoznak a fiata­lok? Nem akképpen, ahogy a városi lehetőségekhez viszonyítunk, hiszen az ottani mozik, színházak műsor- dömpingjeivel, a kiállítások tucat­jaival, a különböző rendezvények sorozataival sohasem versenyezhet egy-egy kisközség kulturális prog­ramja. De az adottságok kihaszná­lását vizsgálgatni, méregetni igen is célunk volt Valamikor volt egy mozi Egyetlen hosszú utca a település. Csinos családi házak — itt-ott két­szintesek — sorjáznak az út mentén, előttük virágoskertek, körülöttük dús gyümölcsösök. Szemrevaló, köz­ség Tápiószőllős, látszatra jómódú. Meglepődöm azonban, amikor egyik lakója azt mondja: — Higgye el, Pest megyének ez a legutolsó falu­ja. Kocsis Imre, az italbolt helyet­tes vezetője nem cáfolja ezt a pejo­ratív megállapítást. — Örülök, hogy idetévedtek, leg­alább elmondhatjuk panaszunkat... Egyetlen szóval a szórakozási le­hetőségekről: nincsenek. Valamikor volt egy rossz kis mozi, de azt már szédszedte a téesz. Kultúrház? Van egy terme az italboltnak, itt heten­te egyszer diszkót rendezünk. De nézze csak meg ... A terem zsúfolva göngyöleggel. Sörösládatornyok (lehet vagy 200 rekesz), alumíniumhordók, és kar­tondobozok barikádjai. — A diszkó előtt kihordjuk, utána visszapakoljuk. Ez még hagyján, a fiatalok szívesen csinálják, csak táncolhassanak. De legfeljebb 150- en férnek be, ráadásul le akar sza­kadni a gerendás mennyezet is. — Szeszmentesek a diszkók? — Nem. De sosem volt még prob­léma emiatt. Tekintve hogy ifjúság­védelmi megbízott vagyok, magam is ügyelek a rendre. — És a diszkón kívül az ég vilá­gon semmi? — Semmi — ingatja fejét Nemes Tibor is, aki a fiatal korosztályt képviseli. — Négyezer lakosa van a községnek, ennek úgy a negyede fiatal. Ha szórakozni akarunk, el kell mennünk Szecsőre, Ceglédre, Budapestre... — Vagy Tápiószelére — fűzi hoz­zá Gulyás Sándor — mert ott azért van művelődési ház, klub és mozi... sokminden. Pedig alig laknak töb­ben ott, mint nálunk. De hát, aki családos már, mint én is, nehezen utazgat. — Nem lehetne önerőből terem­teni valamint? — Hogyne lehetne! Állítom, hogy mindenki szívesen vállalna társadal­mi munkát, ha a tanács azt monda­ná: itt az anyag, építsünk meg va­lamit. így is lehet Ahogy azt a szomszédos Tápiósze- lén csinálták, ahol — szőllősiek vé­leménye szerint — egyébként is sokkal több a szórakozási lehetőség. — Művelődési házunk ugyan 1971 óta nincs — mondja Zamalka Béla tápiószelei vb-titkár — de hamaro­san lesz. A Kohászati Gyárépítő Vállalat november 7-re átad egy éttermet, ez délelőttönként az üze­mi étkeztetést szolgálja, délután azonban kulturális és szórakozási cé­lokra is felhasználható. — Ez tehát les» És mi van? — Van egy könyvtárunk, ahol a KISZ és a TIT különböző rendez­vényeket tart, filmankétokat, isme­retterjesztő előadásokat. Hetente egy alkalommal- könnyűzenei műsort, vagyis diszkót rendeznek a fiata­lok az áfész-szel közösen, ezen kí­vül alkalmanként, főként a nagyobb ünnepeken, a múzeumkert szolgál táncos összejövetelek színhelyéül. És hát van egy cukrászdánk, egy kis­vendéglőnk, kéthavonta egy-egy mű­soros esttel, illetve egy mozink, szer­da kivételével mindennap két elő­adást tart. — Kielégíti mindez a község fia­taljainak szórakozási igényeit? — Nem. Tudjuk, hogy ez kevés, épp épért többet akarunk. A már említett éttermen kívül a most épü­lő 8 tantermes iskola tornatermét is kettős rendeltetésűnek szá .juk. A sportrendezvények mellett kulturá­lis célokra is igénybe vesszük, gon­dolok itt irodalmi vagy zenés mű­sorok, illetve előadások rendszeres megtartására. Az iskola széles körű társadalmi összefogással épül Tápiószelén. Mint majdnem minden közlétesítmény. A községi KISZ védnökséget is vállalt, a fiatalok tehát keményen dolgoz­nak, hogy majd kedvükre szórakoz­hassanak. így is lehet. Vagy csak így lehet? Mindenesetre folytassuk az utun­kat, következik ismét Bénye, ahol hamarosan megtudhatjuk: a cselek­vő kezdeményezés sem mindig elég az üdvösséghez. — Én már nem számítok fiatal­nak — mondja Kalina Károly — benne vagyok jócskán a harminc­ban. De emlékszem. KISZ-es korom­ban mi még akartunk változtatni. Élt itt egy Fojtán nevű tanár, ő szer­vezte, irányította a munkát. Egy kultúrház építéséhez kezdtünk hozzá. Az alapozással el is készül­tünk, aztán váratlanul elköltözött a tanár, a munka félbemaradt. Mai napig sem tudom miért állították le. Azóta már az alapokat is elhord­ták az emberek. Később megszűnt a mozi is, maradt egy KISZ-klub, ahol diszkót szoktak rendezni. Meg van egy italbolt, de oda nem szórakozni járnak a fiatalok. Ott csak inni le­het. A község utcáján mellesleg pla­kátok hirdetik, mint lehet szórakoz­ni — máshol. Ma már csak emlék Következő állomásunk: Rád és Penc. A közös fanács elnöke, Cser- nők József gépelt papírokat vesz elő. — A két községben háromezer ember él, ebből mintegy 3—400 az iskolás korú. Kezdjük talán velük. Itt egyszerűbb a helyzet, mert ná­luk a nyári szünet az, amikor hasz­nos elfoglaltságot igényelnek. Ez ne­künk nem is gond, mert a nyári programokat az iskola szervezte meg részükre. Balatonszárszón üdülnek- táboroznak, váltott turnusokban. Ami az idősebb korosztályt illeti, már több a gondunk, bár ez sem katasztrofális. Közelítőleg 90 száza­lékuk Vácott dolgozik és a nagy­város közelsége sokat segít Hétvé­geken bejárnak szórakozni. — Ez mindent megold? — Ügy mondanám, sokat. Rá- don eddig mozink sem volt, most. végre van egy szélesvásznú, a mű­velődési házban. — Nem hiszem, hogy beérné eny- nyivel a fiatalság. Nem tart attól, hogy őket nem sok köti a faluhoz? — Lehetőségeinkhez mérten, igyekszünk tartalmassá tenni sza­bad idejüket. Jól működő sportszak­osztályaink vannak és szeretnénk felújítani a Penci napokat. — Az, gondolom, évente egy al­kalom. És a többi? — A zenés, táncos programok iránti igényeket akkor tudjuk majd kielégíteni, ha elkészül az ifjúsági park. Jövő év május elsejére ad­juk majd át , 1 r A pehci kocsma — bocsánat, presz­szó — hétköznap délelőtt is forgal- ma$. A sarokban felállított két Flip­per-automata állandóan üzemben van. — Értesz hozzá? — kérdezi tő­lem egy melegítős fiú. — Még nem volt lehetőségem gya­korolni — mondom szabódva. — Nekünk van, igaz? — üti hát­ba társát. Amikor bemutatkozunk, a szomszédos asztalnál ülő fiatalem­bert hívja. Dudás György, a helyi téesznél ifjúságpolitikai felelős, KISZ-titkár. — A község 1450 lakosából mint­egy 400 a harmincon aluli fiatal. Ami a lehetőségeket illeti, van a Petőfi Sándor Művelődési Ház, ahol filmeket is vetítenek. — Csak vetítettek — szól közbe a 26 éves Bohlik László, aki egyéb­ként a Dunakeszi Házgyárban dol­gozik —, már hetek óta leállt. *—, És itt van a KISZ, amelynek hagyományai vannak a községben — folytatja Dudás György, de megint közbe szólnak: — Az viszont ma már csak em­lék. Mire van ez a művház is? Évente 3—4 bál van benne, hol a tűzoltók, hol a szülői munkaközös­ség rendezi. Hát ennyi. A pénz megvan rá Trinyik István Pesten dolgozik az Utasellátónál. Innen jár be: — Tavaly még jött ide egy srác diszkózni. Szabadtéren. Aztán egy alkalommal két fiú között elcsat­tant egy pofon. Verekedés címén azt is megszüntették. Egyre többen álljuk körül a ma­gára hagyott Flippert, már minden­kinek van mondani valója. — De hiszen jól működik a KISZ, van ifjúságpolitikai megbízott kö- zületek. Nem bennetek van a hiba? — Biztos bennünk is, de azt azért tudni kell, hogy valakinek hiába ez vagy az a neve, illetve beosztása, azon túl, hogy felveszi a fizetését, semmit sem csinál. Mire lelkesed­jünk? — Mi tartja mégis együtt a fia­talokat? — A, Flipper! — nevetnek jóízűt. Mellettük az asztalon söröskorsók sorakoztak. Délelőtt volt, fél tizen­egy. Hétköznap délelőtt van, amikor Ácsa község tanácsán Movik Lösz- Ióné elnökasszonnyal a helyi lehe­Barcza Zsolt felvétele tőségekről beszélgetünk. Nem rejti véka alá elkeseredését: — Amióta tavasszal lebontották a kultúrházat, még mozink sincs. (A kultúrház: egyetlen terem volt.) Most épülne az új, amiben könyv­tár, színházterem és klubok is lesz­nek. De nagyon, szomorú a helyzet, mert az építést a pásztói szövetkezet ugyan vállalta, de csak vállalta. Mindent megrendeltettek velünk — terveket, engedélyeket — aztán ami­kor mindet nagy pénzekért meg­csináltattuk, bejelentették, hogy más munkájuk van, már nem tudják megcsinálni. Most itt állunk, kivite­lező nélkül. A pénzünk megvan rá. Megpróbáljuk társadalmi összefo­gással elkészíteni. — Mit tehetnek, hol és mivel tölt­hetik addig idejüket a fiatalok? — Megpróbálunk áthidaló meg­oldásokat találni. Tudom, ismerem gondjaikat, hiszen a fiam is tizen­hét éves. Bár meg kell mondanom, szerencsére nincs is nagy igény. Rendszeresen van diszkó, de 10—15 fiatalnál alig jön össze több. Erre­felé egyébként is korán nősülnek, illetve mennek férjhez és ezután már az otthonteremtés köti le őket. — Ha valaki korán házasodik, még szüksége van a szórakozásra. — Igen, tudom. Mondhatom, hogy ez a falu van a legrosszabb hely­zetben jelenleg. Galgagyörk, Püs­pökhatvan és Csővár tartozik még hozzánk. Ezeken á helyeken van­nak kultúrcsoportok, KISZ-klubok, innen is sokan járnak át a szom­szédos községbe. Azt kell monda­nom, pillanatnyilag csak a kocsma és a presszó az, ahol többen is ösz- szegyűlhetnek. Persze, a gondok ott is megvannak, ahol... Mondok példát: a tanács berendezett egy klubot. Drága pénzért bútorokat vá­sároltunk, de néhány randalírozó gyerek összetörte a tévét, a széke­ket. — Ki az, aki foglalkozik a fiata­lokkal? — A mi feladatunk a feltételek megteremtése, az összefogás az if­júsági szervezeté lenne. De az is általános jelenség már, hogy szinte félévenként váltják egymást a KISZ- titkárok. Nincs aki felelős volna. ■ Hallgatom a felsorolást, a pa­naszáradatot. Mindig, mindenki a felelőst keresi — máshol, másban. Valahol egy ponton végre találkoz­ni kellene. , Hét klubtanács Az eddig látott kép nem túl rózsa­színű. Tóthné Fiel Mariann, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, a megyei ifjúsági klubtanács elnöke: — Jelenleg 192 klubnak van mű­ködési engedélye, de ennél biztosan több is akad. Az a gond, hogy mi csak azokat tudjuk anyagilag tá­mogatni, amelyek működését beje­lentették. — Az engedélyt hogyan kell meg­szerezni? — A helyi tanácstól kell kérni, majd onnan értesítenek bennünket. A megyei KISZ-bizottságnak nincs külön költségvetése a klubok részé­re, azokat a tanácsok tartják fenn. — Mi a klubtanács feladata? — Dönt, hogy melyik klub, meny­nyi segítséget, támogatást kapjon, természetesen a munkája alapján. Igen nagy összeget, mintegy 740 ezer forintot ad évente a megyei tanács erre a célra. De természetesen más szervektől is utalnak át a klubta­nácsnak pénzt, így például a MÉ­SZÖV, az SZMT ... ★ A szórakozás sokáig volt mosto­hagyereke a közművelődésnek, fi­gyelmet csak akkor keltett, ha „rö­vidzárlatot” okozott — idéztük írá­sunk elején. Rövidzárlatról most még talán túlzás beszélni, de őrjá­ratunk elsődleges célja — marad­va a szakmai kifejezésnél —, éppen a „tervszerű, megelőző karbantar­tás” volt, nehogy rövidzárlat kelet­kezzék. LÁTÓ JÁNOS TAMÁSI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents