Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-10 / 187. szám
6 Mwrtr ■d/ßs f Ktumap 1980. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP Szemtanúk a gyermekek Halál a Gombás-patakban Vácott, a Földváry tér egyik tízemeletes házában él a Ferencz v család. Eddig, ha gyermekeikről beszéltek, így mondták: Körmén, a legnagyobb, nyolc, Misiké, a középső, hat, Bence, a legkisebb négy éves. De ma már a legkisebb nevét fájdalommal telve ejtik ki, hiszen Bence ágya két hete üresen áll... Valameny- nyi játéka, ruhája érintetlen. Lenyó László, a Forte igazgatója egy szűkszavú jelentést - mutat: Ferencz Bence nevű négyéves kisfiú 1980. július 15-én, este hát óra negyven perckor a Forte Sportkör kézilabda edzésekor a pályától úgy 100 méterre húzódó Gombás patakba esett. — Nagyon kikészített ez az ügy. Nekem is van egy hatéves unokám. Átérzem a szülők fájdalmát. De miért nem vigyáztak jobban? > Tudom, nincs elég játszótér sem itt, sem máshol. De ezentúl nern lesi! nyitva a pályánk, tanultunk az esetből — mondja Lenyó László igazgató. Szűkszavú jelentés Sápadt, megkínzott arcú fiatalasszony fogad a Vám utca 14. számú ház kilencedik emeletén. Ferencz Mi• hályné, a kis Bence édesanyja. Nehezen, elakadó szavakkal tudja elmesélni a történteket. — Édesanyámat ápolom, aki súlyos, fekvő beteg. Április óta fizetés nélküli szabadságon vagyok. A kisfiámat is azíépt tartottam itthon, legalább hadd legyen mellettem. Akkor, kedden, vendégeink is voltak, a húgomék, külföldről. Leengedtem hát a gyerekeket. Máskor is lemehettek a ház elé, kell nekik a mozgás. De ezen a kopár füvön mit lehet játszani? — mutat ki az ablakon. — Milyen a gyedek? ©tt'keres’ magának iá- jjátéket, ahol jobbat táléul * A lakás ablakából jól látni a sportpályát, és a patakot is. Megértem a gyermekek vonzódását. A kopár házelő- vel ellentétben foci-, kézilabdapálya, de füves, bokros rész is van ott. Igazi paradicsom a betonlapok közé zárt gyerekeknek. De nemcsak a gyerekeknek — úgy mondják a lakótelepen — a felnőttek is gyakran ott kerestek kikapcsolódást. A víz másfél méteres És a patak? A patak is ott folyt a régi medrében, s egy kerítés is elzlárta a gyerekek elől. Igaz, akkor lankás oldala, pár centis vize nem jelenthetett komoly veszélyt. És most? Nem is olyan régen a medrét a gyár területéhez tartozó részen kibetonozták. A munkálatokkal már a kerítésen túl jutottak, s vizét fel- duzzasztották, hogy a további betonozás könnyebb legyen. Amikor a gyerekek ott játszottak, az ily módon fel- duzzasztott víz legalább másfél méteres lehetett, vagy talán több is. Tiltó tábla nem intett, kerítés sem zárta el a patakot a gyerekek elől. Az igaz, mindenki tudta, s látta, hogy ott magas a víz. — Kinéztem én gyakran rájuk, talán úgy félhét lehetett, amikor még a ház előtt játszottak mindhárman. Kaszálták a füvet, a kicsik aZon csúszkáltak. Gondoltam, a meséig van még egy kis idő, csak maradjanak — emlékezik elcsukló hangon az édesanya. — Alig múlhatott el néhány perc, amikor csengett a kaputelefon. De nem szólt bele senki. Azt láttam csak, hogy futnak a patak felé. Mire leértem, a pálya felé rohantam, már egy férfi hozta karján a kisfiámat. Szeme lezárva, szája kék, s csuromvizes mindene. Nem adták a kezembe, jött máris a mentő, s vitték a kórházba. — A Forté-ból keresték azóta magukat? — Csak a rendész, az is az adatokért jött. Horchy Jánosék ablakából is látni az esemény szinterét. Az erős, magas fiatalember ma is megrendültén beszél arról a kedd estéről. ötéves, Krisztina nevű kislányukat csak néhány napja engedték le először egyedül játszani. Az édesapja tulajdonképpen érte indult úgy háromnegyed hét körül. Csak a kiabálásra lett figyelmes. ,Beleesett a vízbe! Beleesett!”... Nem volt egyedül — Krisztinára gondoltam s rohanni kezdtem a patak felé. A víz mellemig ért. Odaugrottam ahol egy gyermekkerékpár és egy pisztoly úszóit a vizen. De a gyereK nem ott, hanem néhány lépessel odebo volt. Kiemeltem gyenöéden rázo'gattam majd vállamra fektettem óvatosan. De kijönni vele én sem tudtam. A meredek betonpart nyálkás és csúszós volt. A víz bűzös és elviselhetetlenül piszkos. Két férfi futott kiabálásomra oda s ők húztak ki — magyarázza, majd bevallja, még mindig nem heverte ki ezt az egészet. Krisztina az ötéves kislány szintén ott játszott a gyerekekkel. — Először a szénában csúszkáltunk — magyarázza a stäke kislány — utána meg szaladgáltunk. Sokan voltunk: Mónika, Erika, Attila, Bence és még mások nagyobb gyerekek is. Beleesett az Attila biciklije a vízbe. Bedobta a pisztolyát is. Azt mondta Bencének, ha kell, hozza ki. Én is arra gondoltam, hogy jó lenne, csak nem mertem bemenni. Attilát és szüleit nem sikerült megtalálnom. Úgy mondják, lehet, hogy vidékre vitték a gyerekeket. Egy fiatalasszonyt kérdezek háZuk előtt, hogy ismeri-e őket. — Igen — mondja. — De nem tudom, hol vannak. Lehet, hogy éjszakások. — S a balesetről tud-e valamit? Ismer-e olyan gyereket, aki azon a délutánon együtt játszott - a kis Bencével? — Nem, senkit sem ismerek — mondja zavartan. De mellette — mint utóbb kiderült, kisfia — megszólalt. — Az úgy volt — magyarázta az alig hatéves gyerek —, hogy volt egy bot. Az a Bencéé. Nem akarta nekem ideadni. A pisztolyt Attila bedobta. Ki akartuk húZni. A bottal ahogy piszkáltuk, Bence a fejem mellett a vízbe esett. Többszöri elmondás után sem változtatja a történetét. Az anya kissé zavartan néz rám s azt mondja: — Ezt most hallom először tőle. Csak a tragédia után ? Bence édesapja akkor szolgálatban volt. Az anya vitte a hírt, mi történt. Együtt mentek a kórházba. Fiát már nem láthatta. — Minden gyerek egy külön világ, külön egyéniség. A legnagyobb csendes, zárkózott, megbízható. A középső, de most már a legkisebb, a Misi eleven, mindenben benne van. A kicsi mindig mosolygott, mindig nevetett. Mindenki nagyon szerette, még az idegenek is. Nem lehet egy négyéves gyereket elfeledni soha — sírja el magát. Ahogy a tragédia megtörtént, másnap délelőtt leengedték a patak felduzzasztott vizét, kijavították a rossz kerítést, zárják a pályát, s megjelentek a tiltó táblák is. Sz. M. A Magyar Madártani Egyesület negyedik alkalommal rendezte meg a Hanságban az ornitológiái kutató tábort. Megmérik a madarak súlyát, hosszát, szárnyát, majd meggyűrűzik a lábukat, hogy vonulásukat követhessék. Képünkön: kifeszített háló segítségével fogják meg a nádasban a madarakat. Munkaügyi viták A túlmunka díjazásáról Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet vendéglőjének üzletvezetője munkaadója ellen másfél évi túlmunkadíj megfizetéséért pert indított. Arra hivatkozott, hogy az üzlet nyitvatartási idejének megfelelően reggel 9-től este 10 óráig dolgozott, tehát napi öt óra túlmunkát teljesített. A munkaügyi bíróság a keresetnek helyt adott és a szövetkezetét a túlöradíj megfizetésére kötelezte. Törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte, és a perben új eljárást rendelt el. A határozat indokolása szerint, az üzletvezető által megjelölt időszakra, a vonatkozó rendelet értelmében, a vezető munkakört betöltő tagok, illetve alkalmazottak részére túlmunkadíj kifizetése vagy szabad idő kiadása tilos. Miután az üzletvezető ilyen munkakört látott el, túlmunkapótlékban nem részesülhet. Az viszont nem zárható ki, hogy amennyiben az üzlet munkarendje indokolja, pótlék nélküli túlmunkadíjazásra igényt Balatonkenesén a „Sirály” Vas- és Műanyagfeldolgo- zá Szövetkezetben motorcsónak-testeket, evezős csónakokat, vadvizes- és túrakajakokat, kenukat készítenek, amelyeket bel- és külföldön értékesítenek. A szép kivitelű, könnyű kajakoa különösen igen keresettek a vízi sportot kedvelők körében. Lopott feszültségek ki áram felelőtlen vámszedői Egy 1907-es törvénycikk óta a villamos áram eltulajdonítása lopásnak minősül. Gondolatban valahol itt jártam, amikor megérkeztem a Mezőkövesd úti barakkokhoz, az Elektromos Művek Délbudai Üzemigazgatóságához, Knausz László üzemigazgató irodájába. — Kényes téma ez — mondta már az elején, s aztán még többször is az üzemigazgató — nem akarunk tippeket adni. A biztonsági szabályok megszegésének veszélyeiről viszont hasznos volna írni... Megcsapolt hálózat Maradunk mégis az áramlopásnál. Jegyzetfüzetemben az útnak indító ügy egy ilyen bűncselekmény kivonata... Érden, múlt év elején, leégett a Kutyavári úti transzformátor, Hamarosan kiderült, a környék sokkal több villa- ttiös .energiát fogyaszt, mint az órák teljesítménye engedi. Az ilyesmi az illegális áram- csapolás csaknem biztos jele. Megkezdődtek tehát az ellenőrzések. Az Elektromos Művek (ELMÜj emberei házról házra jártak, s ígV jutottak el a Kankalin utca 18/a-ba. Itt először nem akarták beengedni a revizorokat. Nem véletlenül. Bartos Cyuláéknál a fogyasztásmérő és a kapcsolóóra több ólomzárja fel volt törve, s egy átkötéssel bármilyen mennyiségben, felső határ nélkül és méretlenül lehetett áramot fogyasztani. Bartos, a szakképzett villanyszerelő kezdettől tagadja bűnösségét.: — Én semmiféle plombákat nem távolítottam el... Nem is tudtam, hogy a mérő átalakításával a hálózatról áramot lehet csapolni. A vádlott bűnösségéről vagy ártatlanságáról várhatóan az őszi hónapokban dönt majd a bíróság, annyi viszont már most is bizonyos, hogy a 600 ezer forint értékűre becsült Bartos-ház rezsijében az utóbbi két évben soha nem jelentett komoly tételt a villanyszámla. Bár a lakásban egy 4000 wattos transzformátor, egy 1200 wattos centrifuga, egy 1000 wattos hősugárzó és még több — összesen 8615 ibatt teljesítményű — villamos berendezés található, az áramdíj mégis maximum 182, tartson. Az új eljárásban a munkaügyi bíróságnak be kell szereznie a tsz munkaügyi szabályzatát, és ennek alapján megállapítani, hogy az üzletvezető milyen munkakört betöltőnek tekintendő, továbbá azt is, hogy a túlmunka végzésének és díjazásának milyen feltételei vannak. Azt is tisztázni kell, hogy az üzlet nyitvatartási rendje valóban reggel 9-től este 10 óráig tartott és ha igen, a szövetkezet az üzletvezetőt kötelezte-e a teljes időszakban történő munkavégzésre. Ha az lenne megállapítható, hogy túlmunkát végzett és ez szükséges is volt, ellenértékre — mint például szabad idő megváltásra vagy pótlék nélküli túlmunkadíjazásra — jogosult általában pedig 40—90 forint volt, 1978 februártól májusig pedig 0 forint 0 fillér. Az ügyészség vádirata szerint Bartos 1977-től 1979-ig 117 ezer forint értékű áramot lopott. — Hány ilyen esetük volt tavaly? — kérdezem az üzemigazgatót. — A Dél-Buda teljes területén huszonhét. Ebből tizenkettő a XI. és XXII. kerületben, egy Diósdon, egy Százhalombattán, tizenhárom pedig Érden. — Kik lopnak ma áramot? — Van köztük mérnök, munkás, doktor, lumpen elem, vagyis mindenféle ember. Volt, aki lebukása előtt kikérte, hogy ilyen piszlicsáré ügyekkel zaklatjuk. Különösen Érden barkácsolnak sokan. A Kutyavári úti csak az egyik olyan transzformátor volt, amely az utóbbi időben leégett. Számon tartunk olyan körzetet is, ahol már az ellenőrzés kezdetén sejtettük, hogy száz fogyasztóból ötyennél lesz valami probléma. Tévedtünk. Száz házból kilenc venötben manipuláltak valamit az órán. Csak ha ég a (trafó)ház? — Előbb még csak tizenhárom érdi lopást említett. — Csak az minősül nálunk áramlopásnak, ha a mérő kiiktatásával csapolják meg a hálózatot. A túlnyomó többség ravaszabb módszerekkel ügyeskedik, így például éjszakai tarifára állítja át villamos berendezéseit. — Önök milyen módszerekkel ellenőriznek? — Ha leég egy transzformátor, átfésüljük a terepet... Többre nincs erőnk. Sok az új fogyasztó, kevés az emberünk. — Bartosék hónapokig egy fillért sem fizettek. Ez nem volt feltűnő? — A számlák ellenőrzésére nincs kapacitásunk. Elvileg embereink minden esetben jelzik, ha valami szabálytalanságot észlelnek, de nekik sem mindegy ott a kirendeltségeken. hogy milyen kapcsolatban állnak a helybeliekkel. Így is előfordult már — éppen Érdeh —, hogy a kutyát kérték meg, kísérje ki a kirendeltségvezetőt. — Külön ellenőrző csoportok tehát nem működnek az üzemigazgatóságokon? És a központban? — Az ötvenes-hatvanas években létezett egy jogtalan Áramvételezést Ellenőrző csoport, időközben megszűnt. — Nem Is volna szükség rá? — Azt nem állítanám. Üzemigazgatóságonként három-négy emberből álló csoportnak lenne éppen elég dolga. Az ELMU központjában, a Váci úton Molnár József üzemviteli főosztályvezető másként értékeli a helyzetet. — Nincsenek ellenőrzési csoportjaink, s nem is lesznek. Az ellenőrzés az ELMÜ munkájának csak mellékterméke. Egyébként az üzemviteli feladatokkal foglalkozó dolgozóinknak kötelessége jelenteni a gyanús eseteket... 1 — Ha valami mindenki dolga, akkor gyakran senkié sem. Már csak azért is hajlamosabb vagyok az üzemigazgató értékelését elfogadni. Ráadásul a- tények is mellette szólnak. — A Jogtalan Aramvétele- zést Ellenőrző Csoport működése idején évente mintegy háromszáz feljelentést tettünk áramlopás miatt Ma körülbelül szózat — emlékezik visz- sza dr. Németh József, az ELMÜ jogásza. — Persze, ne gondolja, hogy ez a csoport akkor, a 60-as években szisztematikusan végigjárta a fogyasztókat Dehogy. Épp elég volt a bejelentéseket ellenőrizni. A mindenki gyanús, aki fogyaszt — időszaka egy évtizeddel korábbra esett. Erre Molnár József, aki 35 évi szakmai múltja alatt már csinált mindent — és mindennek az ellenkezőjét is —, így emlékezik: — Az 50-es években Egerben dolgoztam, Akkoriban előfordult hogy az .egész igazgatóságot kirendelték ellenőrizni. Időnként komoly bírságokat is kiszabtak, nem mintha az Elektromos Művek akkoriban hatóság lett volna, de mindenesetre megjátszotta a hatóságot. Mellesleg ezek a kampányok legtöbbször semmilyen eredménnyel nem jártak. Mert hát, hova menjünk, oda, oda? — mutat ki az ablakon az angyalföldi bérházakra az osztályvezető. — Vaktában ellenőrizni értelmetlen. Ahhoz helyismeret kell, vagyis a kirendeltségeken múlik minden. ök vannak közvetlen kapcsolatban a fogyasztókkal. Érdektelen díjbeszedők — De a lakásokban nem az ELMÜ, hanem a díjbeszedő vállalat emberei járnak. — A vidéki igazgatóságon a mi dolgozóink olvassák le az órákat, így ott a mi szempontunkból kedvezőbb a helyzet. Budapesten és Pest megye hozzánk tartozó területén valóban kettévált az áramszolgáltatás és a díjbeszedés, hogy ne kelljen a lakbérrel, gázdíjjal, villanyszámlával külön foglalkozni. A díjbeszedők viszont nem értenek a mérőórákhoz, ezek állása nem is érdekli őket... Felvetődött, hogy érdekeltté kellene tenni őket, de az ösztönzésnek jelenleg gazdasági akadálya van. ★ Az Elektromos Művek budapesti és részben Pest megyei központja a jelenlegi ellenőrzési szisztémával tavaly Ű6 áramlopás miatt tett feljelentést. Az illegálisan eltulajdonított energia 4 millió 613 ezer forinttal károsította meg a köztulajdont. Idén az ELMÜ 122 büntetőügyet kezdeményezett, s o kár 5 millió 182 ezer forint volt. De a felderítetlen, illegális vételezésekkel okozott kár felbecsülésére senki sem vállalkozott. Babus Endre fi madarak megméretnek...
