Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

1980. AUGUSZTUS 10., VASÁRNAP 'V&hw NEB-vizsgálaf Mi van a vásárlók könyvében ? Mi van a vásárlók könyvé­ben? Ki, miért és mit ír eb­be a könyvbe? Észrevételére milyen választ kap? Csak tizenegy Ezekre a kérdésekre, és még jó néhány hasonlóra ke­reste a feleletet a ráckevei járási népi ellenőrzési bizott­ság, amikor nemrégiben hely­színi szemlét tartott a Rácke­ve és Vidéke Afész öt, vala­mint a Taksony és Vidéke Afész tizenegy élelmiszerbolt­jában, kisvendéglőjében és borozójában. A népi ellenőrök felkereste helyek mindegyikén a vevők rendelkezésére áll a vásárlók könyve. A sokak számára még homályos rendeltetésű füze- tecske kezelése azonban még nem tökéletes mindenütt Nem tartják jól látható he. lyen, a tájékoztató tábla is hiányzik, ami arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet: hói található a vásárlók könyve. De akadt olyan hely is, ahol mindenféle írószerszám nél­kül árválkodott, a panaszok, észrevételek, javaslatok be­írását szolgáló könyv. Ám mi sem élünk eléggé lehető­ségeinkkel. Azokkal, ame­lyek a vásárlók könyvéről szó­ló belkereskedelmi miniszté­riumi rendeletből fakadnak. F. Nagy István, a ráckevei ..Írási NEB elnöke ezzel kap­csolatban így fogalmazott: — Tizenhat helyet jártunk végig és mindössze tizennyolc bejegyzést találtunk, ebből hét elismerő volt. Tehát másfél év alatt mindössze tizenegyen írták be ezeken a helyeken a valós problémát feltáró észre­vételeiket. Pedig a járási NEB- hez érkező ilyen irányú be­jelentések számát figyelembe véve, ennél sokkal több em­bert ért valamiféle vélt vagy valós sértés. A többség A népi ellenőrök nemcsak az üzleteket, vendéglőket ke­resték fel, hanem ezZel egy időben vevőket is faggattak arról, mi a véleményük a vá­sárlók könyvéről? A kérde­zettek nagyobb része fölösle­gesnek tartja. Ügy vélik, ír­hatnának bele akármit, nem történne semmi változás. Volt, aki azt mondta, bár lett volna már oka rá, hogy el­kérje a vásárlók könyvét, de valahogy meg sem fordult a fejében ezidáig. Akadtak olya­nok is, akiket még soha sehol nem csaptak be, nem szolgál­tak ki udvariatlanul, soha nem tapasztaltak semmi olyas­mit, aminek bejegyzése szük­séges lett volna. Tegyük hoz­zá, szerencséjüket irigyelve, nem ők vannak többségben. Nem ők vannak többségben, és ez a megállapítás természe­tesen nemcsak a ráckevei já­rásban élőkre vonatkozik. Mert van-e olyan ember pél­dául, aki még nem vitt haza megsavanyodott tejet? És aki — féltve amúgy is szűkre szabott idejét —, reklamálás helyett ne öntötte volna bosz. szankodva ki azt? Borozók dicsérete A ráckevei járási NEB vizsgálata bizonyítja, a vá­sárlók könyvébe főleg nyá­ron írnak, és többségeben bu­dapestiek ragadnak tollat, akik közömbösek a bejegyzé­sek, bejelentések esetleges kel­lemetlen helyi következmé­nyeivel szemben. Hiszen a fő­városiak — bőven van mód­juk gyakorolni —, vitákban, szóváltásokban sokkal edzet­tebbek. Visszatérve a NEB jelenté­sére: a dicsérő bejegyzések­ről is szó esik benne. Ez pe­dig igen örvendetes, csupán az rontja meg ezt az örömet, hogy aZ észrevételek többsége borozókban levő könyvekben található. Feltehető hát: ezek a dicséretek több-kevesebb sze­szes ital elfogyasztása után születtek meg... Koffán Éva Ifjúgárdisfák szaképítő tábora Fiatalosan, lelkesen dolgoznak A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet .üvegházi kertészetének egyik épületén ez áll: Ifjúgárda épí­tőtábor. — A táborvezetőt keresem. — Melyiket? — ...?!? Fordított nap Ma, egyetlen napra, való­ban két táborvezetöt is talál az errejáró. Ugyanis éppen fordított világ van, a tábor­lakók átvették a hatalmat. Molnár Csabát választották a magas tisztségbe, övé a szói — Eddig sajnos még nem volt más ez a nap sem, mint a többi, délelőtt dolgoztunk. A különbség csupán annyi, a négytagú — igazi — táborve­zetőség helyettünk ment mun­kába, s ahogy a brigád többi tagja mondja, nem eredmény­telenül, jól dolgoztak. Délután vetélkedőt tartunk, persze já­tékosabbat, vidámabbat, mint máskor. Lesz székfoglaló, fér­fi lábszépségverseny, nosztal­giadiszkó, s bírósági tárgya­lás is; kétoldalas a táborve­zetőség „híveinek” listája. Az ítélet? Alighanem enyhe lesz, mert csak ma tartunk fordí­tott napot... Simon Ferenc, jelenleg tá­borlakó, egyébként -vezető: — Ma én mostam fel a mos­dót... Nem vitás, első a tisztaság. Persze, más napo­kon is, amikor nem nekem jut ez a megtiszteltetés. Ugyanis nem egyszerű építőtábor a miénk, hanem Ifjú Gárda­szaktábor. A szokásosnál na­gyobb a fegyelem, a rend, hogy mást ne mondjak, fél hatkor van az ébresztő. Ami a tábor életében hagyományos, az a munka, a napi hat óra. A délutánokon azonban a szokásos szórakoztató és sportműsorokon kívül akad egyéb tennivalónk is. ' — Ifjúgárdista foglalkozáso­kat tartunk, a többi között a lőelméletről, az Ifjú Gárda KISZ-ben betöltött szerepéről, a XII. pártkongresszus ránk vonatkozó határozatairól esik szó, s a programunkban ta­lálható laktanyalátogatás, 10 kilométeres harci túra, önvé­delmi és polgári védelmi be­mutató, dal- és menetgyakor- íás. A brigádversenybe nem­csak a munkateljesítmények számítanak bele, hanem pél­dául a körletrend, a verse­nyek, vetélkedők eredményei is, akárcsak az, hogy az ügye­letesek miként látják el fel­adataikat. Steiner Margit Halásziból, Odnoga Ottó Győrből jött. Margit: — Ez életem első építőtá­bora, egy éve lettem az Ifjú Gárda tagja. Csak három lánybrigád van a táborban, s eddig a miénk vezet a munka­versenyben, kukoricát címere­zünk. Nem, nem szakadunk bele, meg délutánonként akad időnk elég lazításra. Mint pél­dául ma is, aligha fogom el­felejteni, hogy Feri bácsi — mától mindannyiunknak csak Feri — hogyan sikálta a kö­vet. Ottó: — Én másodszor jöttem építőtáborba, s lehet, megsér­tődnek rajta az első — szok­ványos — tábor szervezői, el­mondom: sokkal jobb ez a mostani. Itt nem lézengünk délutánonként, nem volt nap, hogy unatkoztam volna. Igaz, a szabad időben pingpongoz­hatunk, van itt röplabdapálya, focipálya is, s persze tévé. Nélkülük nehéz lenne Lengyel László, a Magyar- Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet növényházi kertésze­tének telepvezetője: — Idén 5 éve már, hogy megnyílt nálunk az építőtá­bor, s a szövetkezet életében nem kicsi a szerepe. Csupán az első hónapban, két turnus alatt 218 diák 850 ezer forint értékű munkát végzett. — Az első csoport Borsod .és Bács megyei ifjúgárdisták­ból állt, javarészt szakmun­kásképző intézeti tanulókból, így egy 20 tagú társaság kö­zülük szakmai feladatot ka­pott: az autószerelők, lakato­sok, autóvillamossági szerelők a szövetkezet gépeit készítet­ték fel az aratásra. A többiek szőlőt kötöztek, kapáltak, az erdészet cseme­tekertjében gazt irtottak, s az üvegházakban, fóliasátrakban dolgoztak. A második turnus­ban Hajdú és Békés megyei fiatalok voltak itt, ők már ku­koricát címereztek, a lucerna­betakarításnál is segítettek. — Most 84 Győr megyei és Csongrád megyei ifjúgárdista hasonló feladatokat kapott. Vitathatatlan: a szövetkezet szezonjellegű feladatait saját erőnkből aligha tudtuk volna, s tudnánk ezután is idejeko­rán elvégezni. Juhász Agnes, a termelő- szövetkezet tábori összekötője: — A korábbi években min­dig egy-egy megye küldött 5 turnuson át fiatalokat az épí­tőtáborba. Idén más a hely­zet, mint az eddigiekből is ki­tűnik. Az ifjúgárdista fiúk és lányok vitathatatlanul nagyot változtattak a tábor életén. Edzettebbek, s jóval kemé­nyebben dolgoznak, mint elő­deik. Kimagasló teljesítmények A tábor csatlakozott a sárospataki diákok felhívásá­hoz, s vállalta, hogy a íel- nőttnorma 70 százalékát te­kinti saját normájának. S hogy ezt miként teljesítik a fiata­lok? A mostani turnusban az első négy napon 218 százalék volt az átlageredmény, ami azt jelenti: másfélszerte többet dolgoztak az ifjúsárdisták, mint a szövetkezet felnőttéi... — Magától értetődő, hogy .ebben közrejátszik az is: idén kiemelt jutalmazási rendszer érvényes ebben a kísérleti tá­borban. Csak az kapja meg teljes keresetét, aki legalább 100 százalékos teljesítményt ér el. Az előző csoportokban volt, aki 1500 forintot kere­sett a két hét alatt. A jutalom összege is nagyobb, mint a korábbi táborokban, a legjobb brigád 800—1600 forintot is kaphat, másutt az egész tá­bornak jut ennél alig több. De nem kétséges: az ifjúgárdisták nagyobb munkakedvvel jobb eredményeket érnek el, komo­lyabban veszik azt, hogy az építőtábor a népgazdasági feladatok megoldását hivatott könnyíteni. V. G. P. Negyvenkétezer hektáron Változások a Tápió mentén Az együttműködés országos példa lehet A Tápió mentén a nagyká- tai járás termékeny talajai rászolgáltak jó hírükre: bő­ségesen adják a búzát, kuko­ricát, cukorrépát, megfelelő emberi gondoskodással. Nem csoda hát, ha a 42 ezer hek­tár területet művelő nyolc termelőszövetkezet legizmo­sabb ágazatává a nö­vénytermesztés vált. Ez az egyoldalúság az 1979-es esz­tendőig nem is okozott külö­nösebb gondot Előfordult ugyan, hogy néha a búza ki­fagyott, de ezt szinte észre sem vették, hiszen a helyébe ültetett kukorica kárpótolta a gazdaságokat. Aztán tavaly bekövetkezett, amitől ugyan tartam lehetett, de valahogy mindig elkerülte a környéket. A kérdések kérdése Az aszály, a tavaszi fagyok majdhogynem padlóra fektet­ték a gazdaságokat. A nyere­ség a terméskiesések miatt alig 50 millió forintra, az előző évinek felére apadt. Történt pedig ez egy olyan időszakban, amikor amúgyis a pénzszűke jellemezte a me­zőgazdaságot, és a nagykátai járásbeli üzemeknél jóval több hasznomra szert tevő tsz- ek is nehezen stabilizálták gazdálkodásukat Pest megyei társaik közül számosat azon­ban a melléktevékenységből származó bevételek segítették át a nehéz időszakon. A Tápió mentén erre nem nyílt lehetőség: az ipari ága­zatok, a szolgáltatás, az élel­miszerfeldolgozás mindössze 15 százalékot képviseltek. Az ebből fakadó következtetése­ket aztán a gyakorlat maga vonta le a szövetkezetek szá­mára. 1 MH IttT f»í»V Az idén már nem gondol­hatnak komolyabb gépvásár­lásra, és bizonytalan időre tolódott ki az immár halaszt­hatatlan szarvasmarha- és ser­téstelep rekonstrukció is. Ve­szélybe került a bővített új­ratermelés, magyarán attól kell tartani, hogy az említett gazdaságok felélik a holna­pot, ha nem változtatnak gyö­keresen jelenlegi egyszerű árutermelő és csak a hozamo­kat figyelő mennyiségi szem­léletükön. A kérdések kérdé­se mindenekelőtt az, vajon mivel magyarázható a járás rokonszenves, ám cseppet sem előnyös puritanizmusa a me­zőgazdaság szféráiban ? Miért mondtak le a hatvanas-hetve­nes évek elején melléküzem­ágak létesítéséről? Az első lépések Az okok, mint általában, több tényezőre is visszavezet­hetők. Az újonnan szervező­dött termelőszövetkezetek gaz­dái az első évek sikertelen próbálkozásai miatt hamar visszavonulót fújtak. A sze­rencsevadászokkal együtt ér­kező bírósági hercehurcák óvatosságra intették az amúgy sem nagy üzleti érzékkel ren­delkező, többségében megbe­csült gazdákból lett tsz-elnö- köket. A járás akkori veze­tői joggal remélték: a zsíros földeken ipar s minden kétes jellegű vállalkozás nélkül is tisztes haszonra tehetnek szert. Igen ám, csakhogy a parasz­ti individualizmus nem állt meg annak deklarálásánál, hogy nincs szükségünk ide­genekre, megélünk mi a sa­ját tudományunkból. Az ala­csony iskolai végzettségű ve­zetők nemcsak a kockázatos ügyfelektől, hanem saját, ma­gasan kvalifikált mérnökeik­től is félni kezdtek. Meggyő­ződéssel mondták, nem szabad az első vonalba állítani az egyetemi padokból kikerült gazdászokat. így jött létre, igaz, némi időeltolódással patthelyzet a technológiai- pénzügyi és káderkérdésben. Az első lépéseket először ép­pen ezért a vezetés színvona­lának javítása végett kellett megtenni. Van kivezető út A termelőszövetkezetek te­rületi növekedése, az egyesü­lések természetes lehetőséget teremtettek a váltásra; a so­kasodó feladatok nagyobb szaktudású vezetőket igényel­tek. Sorra kerültek a gazda­ságok hajójának kormányke­rekéhez fiatal, vállalkozó ked­vű mérnökök, gazdászok. A folyamat mára lényegében be­fejeződött. A fejlődés útjából tehát elhárultak a személyi akadályok. De a gazdasági természetűek nem. Ami könnyen ment 10—12 esztendővel ezelőtt — az ipa­ri üzemek egyre-másra kí­nálták elöregedett, de még használható eszközeiket, tál­cán nyújtották a kooperációs kapcsolatokat, megrendelések­kel látták el a tsz-melléküze- meket. Ám, 1980-ra mindez az ellenkezőjére fordult. Rá­adásul a kezdőknek hiányoz­nak az ipari-közgazdasági ta­pasztalatai is. Mihez kezdje­nek tehát az adott helyzet­ben a szóban forgó szövetke­zetek? Egyáltalán van-e ki­ütjük ebből az ökonómiai ke­lepcéből? Még nem elég A nagykátai járás néhány közös gazdasága a példa rá, hogy a megoldás nem is any- nyira lehetetlen, mint az el­ső látásra tűnik. Ehhez azon­ban valóban komoly szándé­kok, de legfőképpen cselekvés szükségeltetik. Netán annan felismerése, hogy nem te­kinthető számottevő ipari melléktevékenységnek, ha egyes üzemek évente egy bő­röndnyi csípőfogót gyártanak rozoga műhelyekben. Nemcsak járási érvényű, de megyei, sőt országos példaként is szolgálhat a tóalmási Le­nin Tsz és a váci járásban Nullszériás széllovas Budakalász ha­tárában az Omsz­ki park taván az Óbuda Tsz a Len­fonó és Szövőipari Vállalat, valamint a Hungária Ipari Szövetkezet által gyártott nullszéri­ás széllovas úszó­testek próbafuta­mára került sor. Az egyre népsze­rűbb sporteszközö­ket az Óbuda Tsz sportegyesületé­nek széllovaglói mutatták be. tevékenykedő fóti Béke Tsz együttműködése. Ez utóbbi jelentős segítséget nyújt ki­sebb partnerének az ipari ágazatok fejlesztésében. De hasonló próbálkozással talál­kozunk a tápióbicskei Ápri­lis 4. Tsz és a gyálii Szabad­ság Tsz esetében is. Az eddig elért eredmé­nyekkel azonban korántsem lehetünk elégedettek. A mel­léktevékenység 21 százalékos részesedése még nem képes betölteni gazdálkodást stabi­lizáló szerepét. Ahhoz, hogy az ágazat 25—30 millió fo­rintos nyereséget produkáljon évente, a részarányt 34—40 százalékra kell növelni. Persze senki sem kívánja öntödékké, gyárakká alakíta­ni a mezőgazdasági üzeme­ket. Fontos szerep juthat a meg­erősödés masiK módjának, a társulások létrehozásának, a tőkék egyesítésének. A szako­sított állattartó telépek meg­építéséhez ugyanis egyetlen gazdaság fejlesztési alapjai aligha lesznek elegendőek. Az egymás megismerésének, a ta­pasztalatok átvételének sajnos néhány helyen még útjába áll a kivagyiság, a szomszédoktól való elzárkózás, az elődöktől, átvett rossz gazdasági visel­kedési minta S az is bebi­zonyosodott, szinte ingyen is lehet többletjövedelemhez jutni. A tápióbicskei tsz-ben kiala­kított ésszerűbb szervezés, a fegyelmezettebb, pontosabb munka eredményeként egy év alatt majd’ ezer literrel emel­kedett a fajlagos tejtermelés. Mi több, a dolgozók létszáma ugyanakkor a korábbinak a felére csökkent Egyre többen értik A nagykátai járás 42 ezer hektár közös művelésű hata­rával a megye legnagyobb mezőgazdaságilag művelhető területtel rendelkező térségei­nek egyike. Sajátos helyzete jó ideig feioldhatatlan gazda­sági dilemma elé állította az itteni vezetőket A közelmúlt tapasztalatai azonban arra engednek következtetni, hogy az erőfeszítések meghozzák gyümölcseiket. A legfonto­sabb dolgok egyikét, az egy­mástól tanulás, az együttmű­ködés gazdasági hasznát egy­re többen értik meg szűkebb pátriánk délkeleti részében. S hogy mit tanulhatnak egymás­tól a szövetkezetek, még akkor is, ha netán ugyanabban a járásban működnek? Milyen módszerek, törekvések vehe­tők át például a szentmárton- kátai Kossuth Tsz tagságától? Nos, erre egy másik írásunk­ban adunk majd választ ol­vasóinknak. Valkó Béla Szentendre Panelkíséríet Az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepén igen sok tudományos vizsgá­latot végeznek, mielőtt egy- egy új eljárást az építőipar gyakorlatába is átvinnének. Dr. Burkus Ferenc igazgató elmondta, hogy most készíte­nek elő egy fontos kísérletet: házgyári elemekkel. Ilyen pró­bát hazánkban eddig még nem végeztek. Űjfajta, korszerűsített ház­gyári lakásszekciókat vetnek alá terhelési próbáknak. A laboratóriumban három szek­ciót — bizonyos lakásterülete­ket határoló főfalakat —, épí- ' tenek fel, hogy megbizonyo­sodjanak azok teherbíró ké­pességéről. A kísérletek kö­rülbelül egy hónapig tarta­nak, s a szakemberek ezután összegzik tapasztalataikat I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents