Pest Megyi Hírlap, 1980. augusztus (24. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-09 / 186. szám

1980. AUGUSZTUS 9., SZOMBAT Óvodaösszevonás Korszerűbb feltételek Szentendrén jelenleg 9 óvo­da működik, összesen 9 cso­porttal, 1000 gyerekkel. Egy részük — az épületátalakítá­sok miatt — kétcsoportos, részben osztott óvodaként működött, ami sem gazdasá­gilag, sem pedagógiailag nem biztosította megfelelően a gyermekek nevelésének korszerű feltételeit, mindenek­előtt a legfontosabbat: az is­kolára való előkészítést. Ezért a városi tanács úgy döntött, hogy megszünteti mint önálló gazdasági és pe­dagógiai egységeket, a 2-es (Le­nin úti), a 4-es (Pannónia úti), a 6-os (Vásárhelyi téri) és a 7-es számú (Római sánc úti) két-, illetve háromcsoportos óvodákat. A Vasvári lakótele­pi óvodához csatolja a Lenin útit. a Felszabadulás lakóte­lepihez a Vásárhelyi térit, a Vasúti villasorihoz a Pannónia útit, a Bajcsy-Zsilinszky úti­hoz pedig a Római sánc úti óvodát. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP SZENTENDREI JÁRÁSI ÉS SZENTENDRE VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA A jelölő gyűlésen hangzóit el A tanács intézkedett A közelmúltban azokról at intézkedésekről számoltunk be, amelyek az ellátás javításá­val foglalkoztak; most vi­szont csokorba szedtünk né­hány olyan, ugyancsak a vá­lasztásokat megelőző jelölő gyűléseken elhangzott észrevé­telt, amely a város tisztaságával, va­lamint az úthálózattal fog­lalkozott. Bukta Andrásné, dr. Gyere' Andor, Schuszter Gyula és Fülöp Béla tanácstagok ezek nyomán a szeméttelep állapo­tát kifogásolták, illegális sze­A jövő héten átadják ŰJ vendéglátóhellyel gyarapodik Szentendre. A HÉV- végáilomásnál augusztus t5-én nyílik az a pavilon, melyben pecsenyét, lángost és fagylaltot vásárolhatnak a turisták. Tanuszoda is épül Fejlődik a tömegsport Ép testben — ép lélek. Las­san már közhelyszámba megy. Nem a tartalma, hanem a fo­galom elkoptatottsága miatt. Ennyi bevezetés után már leírhatjuk, témánk a sport. Természetesen nem a rekor­dok hajszolása, nem a külön­féle bajnokságok állása, ha­nem ezeknél sokkal prózaibb: a tömegsport. A városi tanács legutóbbi, augusztus 5-én megtartott ta­nácsülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel. Tompach Jakab, a testnevelési, sportfelügyeleti osztály vezetőjének beszámo­lójából kiderült, hogy a tö­megsport, amely Szentendrén üzemi és iskolai sportegyesü­letekben folyik, örvendetesen felfelé ívelő tendenciát mu­tat. Van, főleg a fiatalabb kor­osztályok körében egyfajta ér­deklődés, igény a sport iránt. És a sport megszerettetése már az óvodákban elkezdő­dik. Ott is rendszeresen meg­tartják és megrendezik a bel­ső és a szabadtéri versenyeket. Persze, nem olimpiai, hanem csak játékos szinten. De az a gyerek, aki már ebben a kor­ban megszereti a játékos ve­télkedőket, az talán később sem válik majd hűtlenné a sporthoz. És ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy, s most idézem az osztályvezető szavait: Sokat javult az isko­lai sportélet is. A tanulók nemcsak háziversenyeken, ha­nem járási és megyei úttörő- „olimpiákon" is indulnak. E versenyek sikeréhez nagyban hozzájárul, hogy jó a kapcso­latunk az úttörőelnökséggel, il­letve az Állami Ifjúsági Sport- bizottsággal”. És itt álljunk meg egy pil­lanatra, mert fontos mondat hangzott el: jó a kapcsola­tunk ... Tehát, nem elég a fiatalokban felkelteni az igényt a sport iránt, biztosí­tani is kell a sportolási lehe­tőségeket is.’ Ehhez pedig jól összehangolt, a társszervekkel együttesen megtervezett és végrehajtott munka kell. És még valami: személyi és tár­gyi feltételek... Hogyan állunk ezekkel? A város valamennyi iskolá­jában ma már tizenkilenc ké­pesített testnevelő tanár fog­lalkozik az ifjúsággal. A tor­natermeken kívül erősítő pa­vilont és sportudvarokat léte­sítettek. A lakótelepeken bi­tumenes kispályákat építet­tek, s felállítottak sok beton pingpongasztalt is. A most épülő nyolc tantermes iskolá­nak pedig már a tanuszoda is szerves része lesz. A tömegsport természetesen nemcsák a fiatalok, hanem az üzemi dolgozók részvételére is számít. Itt mi a helyzet? Is­mét idézettel felelünk: A munkahelyi sportéletet a szakszervezeti bizottsággal karöltve a tömegsportbizottsá­gok irányítják. A szakszerve­zetek mind többet vállalnak a munkahelyi tömegsport szervezésében, támogatásá­ban. A munkahelyi testneve­lés és sport fejlődik ugyan, de mégis elmarad a követel­ményektől, lehetőségektől. Sok esetben a tömegsporibizottsá- gok munkája alkalomszerű, sőt, gyakran csak formális. Ez pedig öreg hiba. Talán éppen a fizikai munkát vég­zőknek van egészségük meg­óvása érdekében a legnagyobb szükségük az ésszerű sporto­lásra. Éppen ezért a testne­velési, sportfelügyeleti osz­tálynak mindent el kell kö­vetnie, hogy ezen a területen minél hamarább, minél jelen­tősebb változás történjék. métlerakó-helyekre hívták fel a figyelmet, valamint szó esett a lomtalanítási akcióról is. A városi tanács műszaki osz­tályán elmondták, hogy a be­jelentett panaszok jogosak voltak, s máris intézkedtek: a szeméttelepet a Köjállal együtt rendszeresen ellenőrzi a műszaki osztály, a Városgaz­dálkodási Vállalat pedig kö­rülkerítette a telepet, így, ha szél kerekedik, nem hordja szét a szemetet a környéken. A lakóte'epeken megoldot­ták a zárt rendszerű sze­métgyűjtést, s a város különböző pontjai­ra 400 szemétgyűjtő ládát ne- lyeztek ki. A nagy hétvégi for­galomra való tekintettel a vá­ros belterületén megszervez­ték a szombat-vasárnapi köz- tisztasági ügyeletet. A lomta­lanítással kapcsolatos, Pannó- nia-telepi panasz is jogos volt, a kirakott tárgyakat azóta már elszállították. A vasúti villasoron, a sporté pálya és a gázcseretelep kö­zötti illegális szeméttelelep fel­számolása érdekében is intéz­kedést foganatosítottak. A yá- rosi tanács kötelezte az Üt- Vasútépítő Vállalatot, hogy az általa — a terület feltöltése miatt — odahordott nagy mennyiségű földet egyengesse el. Kosztolányi István, Ehrmann József és Mészáros László ta­nácstagok utakra és járdákra vonatkozó észrevételeket tet­tek. Á kapott tájékoztatás sze­rint a Pogány Kálmán utat még ez évben a járdával együtt felújítják. A Dózsa György úton a mintegy száz folyóméter hosz- szúságban felbontott járdát, a postakábel-fektetés után azonnal rendbehozták. Legfőbb kincsük az anyanyelv Huszonnyolc szerh-hervát leány és fiú Augusztus 5-e, kedd délelőtt. Leányfalun az árnyékban is legalább harminc fokot mutat a hőmérő. Sehol egy lélek. Nem okoz gondot, hiszen nem akarok kérdezősködni. Jól is­merem utam célját, a Móricz Zsigmond Általános Iskolát. Iskola? Most, nyáron? Vaká­ció alatt? Legfeljebb csak meszes vödröket, festékes pa­pírzsákokat, no, meg száradó korongecseteket találok majd ott... Valóban. Az iskola utcára néző ablakai szeplősek a rá­juk hullott mésztől, festéktől. Csakhogy van egy másik trak­tus. Fönt, a domboldalon. On­nan zeneszót hallok. Tüzes, vad dallamok törnek utat ma­guknak a dús lombkoronák között. Ez az. Ezt keresem. A szerb-horvát nyelvművelő és olvasótábort. Szemléltetéssel .Huszonnyolc fiú és lány. Pest megye valamennyi szerb és horvát lakta települését képviselik. Azért jöttek, hogy szakavatott tanárok segítségé­vel megismerkedjenek anya­nyelvűk minden szépségével. Belos Péter táborvezető ta­nártól megtudom, hogy Szent­endréről, Csobánkáról, Pomáz- ról, Budakalászról, Százha­lombattáról, Lórévről és Szi- getcsépről szerb, Tökölről pe­dig horvát nemzetiségű gye­rekek érkeztek. A táborvezető nehéz és fele­lősségteljes munkáját másik két pedagógus, Mándity Dra- gica és Szvoboda Vidoszava segíti. A folyosón — éppen foglal­kozási szünet van — jókedvű gyerekzsivaj, sajnos, számom­ra érthetetlen nyelven.----Hogy működik a tábor? — kérdem Belos Pétert. — Menjünk a szobámba — mondja. — Ott majd beszél­getünk ... Izgalmas és érdekes dolgo­kat hallok. Azt például, hogy, bár mindenki tud folyékonyan magyarul, itt a táborban tíz napon keresztül csak nemzeti­ségi anyanyelvükön beszélnek a gyerekek. Meg azt, hogy az J oktatást-nevelést sok szemlél­tetőeszköz segíti. — A nyelv — ez köztu­dott —, ha nem használják: kopik — magyarázza. Belos Péter. — Először csak szava­kat, később már fogalomkö­röket felejtenek el a gyere­kek. Nos, az a törekvésünk, hogy az elfelejtett szavakat, fogalmakat felfrissítsük, hogy módjuk legyen gyakorolni a nyelvet. Játszva tanulnak A három lelkes pedagógus­nak (mindhárman anyanyel­vű szinten beszélik a szerb- horvát nyelvet) jó könyvek állnak rendelkezésükre, s az eszköztárat számos ötlettel bő­vítik. Ottlétemkor érdekes fo­lyamatot figyelhettem meg. A gyerekek szerb mesét olvas­tak. Utána azt a feladatot kap­ták, hogy az olvasott történet­nek adjanak képi megfogal­mazást. Egymásután készültek el az ötletesebbnél ötletesebb rajzok, bizonyítva, hogy a gyermeki fantázia korlátlan. Érdekes és tanulságos volt, ugyanazt a történetet rajzban viszontlátni, különféle meg­közelítésben. Bármelyiket vet­tem is a kezembe, segítségé­vel azonnal meg tudtam fej­teni a titkot: mit olvastak a gyerekek. A következő lépés: a mese dramatizálása. összehajolnak a fejek, s megállapodnak a szereplők számában ... Így megy ez mindennap. Játszva tanulnak, játszva ke­rülnek birtokába legnagyobb kincsüknek: anyanyelvűknek! Naponta rendezik meg egy- egy település napját is. Egyik nap a lórévi gyerekek mutat­ják be a községüket, másnap a szentendreiek városukat. A tököli napot ráadásul Tökölön tartották meg. A tábortól kő- hajításnyira esik a szép leány­falui strand, tehát fürdés, úszás is szerepel a programok­ban ... Szabályos táborélet Beszélgetésünket két gyerek szakítja meg. Valamit jelen­tenek Belos Péternek. Rövid eszmecsere, aztán a gyerekek távoznak. Itt szabályos táborélet fo­lyik. A két gyerek az aznapi tisztaságfelelős volt. A tábor­ban lévő állapotról tettek je­lentést. Itt — érzem — komoly mun­ka folyik, nem illendő sokáig zavarni. Kifelé menet kerülgetem a meszes vödröket. Az első trak­tusban most mozgást észlelek: két asszony már takarít. Ép­pen a padlókról tünteti el a festés nyomait. MHSZ-élet Kitüntetéseket kaptak az eredményes munkáért Magyar Békemozgalom em­léklappal tüntette ki az Or­szágos Béketanács az MHSZ városi lövészklubját, a haza­fias honvédelmi nevelő és felkészítő feladatok magas szintű megoldásáért, vala­mint a barátság és szolidari­tás érdekében kifejtett tevé­kenységéért. ★ Balaton-diplomát kapott az MHSZ szentendrei rádiós­Hajnal, amikor a város ébred MAR SOKAN, jómagam is, sokat írtunk Szentendré­ről. A macskaköves, girbe­gurba utcákról, az ódon han­gulatot árasztó házakról, mű­vészetéről, történelmi hagyo­mányairól. Meglestem a vá­rost reggel, délben, este, sőt éjszaka is. Csodáltam varázsos szépségét... Most egy másik várost mu­tatok: a hajnali Szentendrét. Olyankor a városnak kettős arca van: egy nyers, valósá­gos, premier plánban az élet; s egy másik, lebegő, libbenő, álomittas, éppen ébredező szép leány arca. A Kőzúzó utca hajnalban már ébren van. Az út két ol­dalán ipartelepek. A portás­fülkékből vörös szemű, kial- vatlan emberek pislognak a kelő nap felé. Jóval hat óra előtt már megmozdul a kör­nyék. Jönnek-mennek az em­berek, ki-ki a saját műszak­ja szerint. A gyárudvarokon a begyújtott motorral startra készek a teherautók. A tele­pek mögött az elzakatoló HÉV ilyenkor, s mindig csak itt, éleset füttyent: köszönti a korán kelő munkásokat. Mire a nap szikráival 'teleszórja az utcát, már lüktet az élet... A Főtér még halott. Üveges szemmel alszanak a boltok. Jobbra tőlem a Blagovesz- tenszka tornya hasít a szür­keségbe. Balra az - ódon, ne­mes, barokk ívelésű városhá­za sziluettje kezd kirajzolód­ni. Csönd... A Duna felől egy hajó kürt­je elbődül, de aztán a hang elúszik, tovalebben a locso­gó víz fölött. Csönd ... Egyedül állok a téren. Egy­szerre a torony falán, a kele­ti ég váratlanul oda dob egy zsarátnokot, s a tűz terjedni kezd... A Dumtsa Jenő utca felől lomha locsolóautó tolakszik be a képbe. Minden vízcsöppre száz napfény hull. s a sok kis tűzgömb szétgurul az aszfal­ton. Csöndben áll kor váratlanul a tér... Ak- végighömpö­lyög a város házai felett a harangszó. A torony már tűzben áll. Sárga falairól visz- szaverődő fények aranyport hintenek a térre. Elpöfög mel­lettem a locsolókocsi. Előre, szórva a gyöngyszemeket, a városháza felé ... CSÖND. Aztán egyszercsak a tér egyik sarka felől vidám leányhangok közelednek. Meg­elevenedik a tér. Felrántják.az élelmiszerbolt csikorgó, öreg vasredőnyeit. Hat óra harminc perc. Fel­ébredt a város. Én és Salvador Dali klubja (hívószáma HG 1 KRK), mert a legutóbbi viseg­rádi kitelepülésükkor ered­ményesen vették fel a kap­csolatot és jó hírláncot al­kottak a Balaton mellé tele­pült MHSZ-rádióklubokkah ★ Az úttörőcsapatok részére rendezett összetett honvédéi1- mi verseny Pest megyei dön­tőjében elért jó eredmények jutalmaként meghívtak két szentendrei versenyzőt az ÖVH országos döntőjére, amelyet augusztus 26. és 30. között rendeznek meg Zánkán az uttörővárosban. Virágos lakóhely Csak szép, gondozott, kul­turált környezetben jó lakni. Arany igazság! Csakhogy va­lóra váltásáért rendszerint tenni is kell valamit. Nos, a városi tanács műszaki osztá­lya is ezt vallja. A Virágos lakóhely mozga­lom segítésére a műszaki osz­tály a napokban 500 darab virágedényt helyeztet a lakó­telepekre. A virágföldet már korábban kiszállították a helyszínre. A többi már a lakosság dolga: töltsék meg az edényeket földdel, s ül­tessenek bele virágot! Most nyílt meg a Vajda Lajos Stúdióban a modern művé­szek kiállítása. Képünkön: Mikó F. László Én és Salvadoi Dali című műve látható. A járás életéből Köztudott, hogy a szent­endrei járásban több nemze­tiségi település van. Területén élnek szerbek és horvátok, németek és szlovákok. Mindig kiemelten fontos kérdés volt a nemzetiségiek élete, helyze­te a járás területén. Pilisszentlászlón, amely szintén nemzetiségi község, augusztus 15-én, pénteken, a tanácsházán a községben élő nemzetiségiek helyzetéről, va­lamint az óvoda munkájáról tárgyal a községi tanács vég­rehajtó bizottsága. Az oldalt Irta: Karácsonyi István Fotó: Veress Jenő ' i

Next

/
Thumbnails
Contents