Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-31 / 178. szám

EJLOl ina A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM 1980. JÚLIUS 31., CSÜTÖRTÖK Társasági szerződés Hatékonyabb sertéstenyésztés A háziasszony bizonyára keveset tud róla, milyen so­kan vigyáznak arra, hogy a sertés, a baromfi, a hal és a többi élő vagy vágott állat húsa megfelelő minőségű le­gyen. Talán nem is szükséges ezeknek az ismerete a szá­mára, fontos, hogy a vételkor, a hús kikészítéseikor elégedett legyen. Annyit azonban még­is érdemes leírni, hogy a hús .minőségét, állapotát ellenőrző szerveken kívül a gazdaságok, valamint a húst feldolgozó, exportáló vállalatok számára sem mindegy milyen sertés­fajtákkal van dolguk. A nagyüzemi sertéstartás, főképpen pedig a hizlalás módszerei nélkül ma már el­képzelhetetlen az egyenletes, jó ellátás, a valutát hozó ex­port. Csakhogy a tartási mód­szerek következményeként, ahova például az állatok szál­lítása, mozgatása is értendő, egy új jelenség állt elő: a stressz, ami miatt a szakem­berek szerint romlik a hús minősége. Mondhatjuk persze azt, hogy talán nem is annyira új ez a jelenség, legföljebb a megfi­gyelésében lépett előbbre a szakma. Hiszen a stresszt elő­idéző okok a sertések ijedel­me, félelemérzése, amely kü­lönösen a vágás előtti szállí­táskor filgyelhető meg a leg­jobban, nyilván így volt azok­kal a disznókkal is, amelyeket apáink, nagyapáink ölitek le téli hajnalokon. Csakhogy az ólból kihozott hízó útja rövi- debb volt a késig, mint azé a sok millióé, amelyet évente ötven-száz kilométeréken ma a korszerű, nagyüzemi vágó­hidakra szállítanak. Minőségjavítás '■ S az is tény, hogy a ház­tájikban, s a régi ólakban babusgatott sertések — leg­alábbis így vélhetjük — ellen­állóbbak, a bánásmód követ­keztében tűrőképesebbek le­hettek. Ma gépeik csörögnek, zakatolnak körülöttük, ame­lyek nélkül viszont már el­képzelhetetlen a hizlalás. Van-e mód a tartási mód­szerek javításával ezen a dol­gon változtatni. Természete­sen. Hiszen erre a nagyüze­mi tartás, beleértve a szállí­tást is, lehetőséget ad. Csak még jobban oda kell figyel­niük azoknak, akik a termelés mennyiségi mutatói mellett a minőségjavításra is töreksze­nek. Mindez arról jutott eszünk­be, hogy hirét vettük: a kö- zelmúltoan a Budapesti Hús­ipari Vállalat és tizenhat gaz­daság, köztük a Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Tan­gazdasága, a dunavarsányi Petőfi Tsz és a Monori Álla­mi Gazdaság társasági szer­ződést írt alá, amelyben cé­lul tűzték ki a sertéstenyész­tés és -hizlalás hatékonysá­gának növelését, a vágóserté­sek minőségének javítását. E Budapesti Sertéstermelő Gazdasági Társaság egyik tag­ja tehát a gödöllői tangazda­ság, amely évente 10—12 ezer sertést hizlal és értékesít. Ha pedig elkészülnek a fenyöha- raszti kerületükben levő ser­téstelepük rekonstrukciójával és bővítésével, évi 16—18 ezer hízót bocsátanak ki. — Milyen előnyöket várnak a gazdasági társaságba lépés­től, s mit tesznek, hogy az el­várásoknak megfeleljenek? — Föltétlenül úgy kell a minőségjavítást elérnünk, hogy a gazdaságunkban előál­lított hízók a húsipari válla­latnál történő feldolgozás után is exportcélokra megfe­lelő húst, mindenekelőtt jó minőségű sonkát, lapockát adjanak — mondja Szabó La­jos központi állattenyésztő. — Ezárt mostantól még szigorúb­ban oda kell figyelnünk arra, hogy genetikailag egységesebb legyen az állomány. — Ezen belül csökkenite- nünk kell a stresszérzékernyek arányát, hiszen az ilyen egye­bek esetében nemcsak a hús minősége válik rosszabbá, sú­lyukból is jelentősen veszíte­nek, mire az átadásukra sor kerül. Némiképpen változtat­nunk, javítanunk kell a ta­karmányozási feltételeken, a tartás, a szállítás módszerein. Felárat fizet — A fajta lényegében ma­rad, de a t anyészállo mány szelekciójára is sor kerül. A társaság, amelybe gazdasá­gunk is belépett, szigorú fel­tételeket diktál a jobb minő­ségű sertések előállítására, a hizlalásra. A gesztor, a Buda­pesti Húsipari Vállalat, kilo­grammonként 40 fillér felárait fizet a gazdasági társaságnak, ha a neki eladott hízósertés megfelelő. Ebből a gazdasá­gok 30 fillért kapnak meg. Évi 15 ezer sertés eladása esetén mintegy félmillió fo­rint lehet a többletünk. A fogyasztók érdekei Mondhatjuk-e ezek után, hogy ha ez a gazdasági tár­saság jól funkcionál, többen jól járnak? Minden ■ bizony­nyal, hiszen a törekvés egy­értelmű: úgy és olyan hízó­kat érdetm-es a gazdaságokban előállítani, amelyek tűrcké- pesebbek; s amelyekből még jóbb minőségű hús, konzerv és egyéb jó falatnak való ké­szül a kül- és a belföldi piac­ra. Hangsúlyozhatjuk ismét: nem arról van szó, hogy az eddig és a most forgalmazott áruk általában nem lennének megfelelőek, de a példa mu­tatja, hogy a minőség tekin­tetében. még mindig lehet, s kell is előbbre lépni. Mint tették azt, a saját és a fo­gyasztók érdekeit szem előtt tartó szerződő felek. F. I. Kihasználják a jobb időt Ahogy az idő engedi, azonnal indulnak a kombájnok a Szi- lasmenti Termelőszövetkezetben. Az I. számú kerület kom­bájnjai Kerepestarcsa határában a napokban megkezdték a 70 hektáros búzatábla vágását. Képünkön: pótkocsis Ifára rakja terhét a két NDK-kombájn. Itthon és külföldön Szántómesíerek versenye A Magyar Agrártudományi Egyesület gépesítési társasága kétévenként rendezi meg a szántómesterek országos ve­télkedőjét, amelynek győzte­sei jutnak előbb a KGST-or- szágok versenyére, majd a szántó világversenyre. Az or­szágos vetélkedőt az idén, augusztus 9-én, a dunavarsá­nyi Petőfi Tsz-ben rendezik meg három kategóriában. Az első a 70 kilowatt teljesít­ménynél nem nagyobb trakto­rokkal, a másodikban a John Deere, a Zetor-Grisőal, a T—150K nagyságú erőgépek­kel, illetve 4—5 vasú ekékkel, míg a harmadik kategóriában az előbbieknél is nagyobb, 6 vagy több vasú eke vontatásá­ra képes gépekkel nevezhettek a versenyzők. Az országos verseny, amely­re már több mint ötven trak­toros jelentkezett a termelési rendszerekből, gazdaságokból, a KGST-országok szántóver­seny szabályzata szerint zaj­lik. Mint arról dr. Vígh Pál, a MÉM IV^űszaki Intézet igazga­tóhelyettese, a szántóverseny­bizottság elnöke tájékoztatott: a három kategória első két helyezettje vehet majd részt jövőre a Bulgáriában tartandó KGST-beli versenyen. A szivárvány színeién Előadás, bemutató Kertészeti öntözés Országos kertészeti öntözési bemutatót tartanak a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatala KISZ KB Tisza-II védnökség, a Gödöllői Agrártudományi Egyebem, az Agrártudományi Egyesület Borsod megyei szer­vezete, valamint a MÉM Mű­szaki Intézet és mások közre­működésével a Tokaj hegyaljai Állami Gazdasági Borkombi­nát tarcali kerületében augusz­tus 5-én, kedden, tíz órától. A programban Zsitvay Atti­la, a MÉM főosztályvezető­helyettese tart megnyitót. Ezt követően dr. Cselőtei László akadémikus, a gödöllői egye­ltem rektora, a kertészeti nö­vények öntözésének időszerű kérdéseiről tart előadást. A rövid tanácskozás után rende­zik meg a gyakorlati bemuta­tót. Meghalt Reifmajer József Reitmajer József isaszegi népművész 68 éves korában elhunyt. Temetése pénteken, augusztus 1-én délelőtt 9 óra­kor lesz az isaszegi temetőben. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kerepestarcsai üzemében az első félévben 784 tonna fonalat festettek meg. A több mint 199-féle színben készülő fonal egy része a KÖDÍXÖT kötöttüzemében tőkés, exportra kerül. Képünkön: Szigeti Já­nos a matrlngfestőbe helyezi a fesíenivalót. Daróczi Lajosné leszedi a megfestett matringokat. Barc/.a Zsolt (elvételei A kiállításon Újítók vetélkedője Az idei, augusztusban tar­tandó, 60. Országos Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Ki­állításon várhatóan nagy teret szentelnek a MÉM-tárca terü­letén egyre jobban funkcioná­ló újítási mozgalomnak. A MÉM Műszaki Főosztálya még januárban felhívást adott ki olyan újítási vetélkedőn való részvételre, amelynek döntő­jét a 'kiállítás idéjén és hely­színén, augusztus 29-én tart­ják. A megyei, a területi, az iparági elődöntők már lezaj­lottak, a döntőt, amelynek rendezéséből a gödöllői MÉM Műszaki Intézet oroszlánrészt vállalt, a már említett idő­pontban a kiállításon tartott feltalálók és újítók napján bo­nyolítják le. Az országos ki­állításon egyébként találmá­nyokból és újításokból pavi­Az ember — gazdasági hátterével Bentről duruzsolás hallat­szik. Belépek. A pultnál cso­portba verődött férfiak, ke­zükben decispohár, sörösüveg. Beszélgetnék. Ráérnek, nem hajtja őket a munka, mivel­hogy vasárnap van, s ilyen­kor, ha nem is egész nap, de délután mindenképpen illik pihenni a heti törődés után. Az asztalnál kártyáznak, tá­volabb fiatalok mesélik leg­újabb sztorijaikat, azok fogy­tán vicceket,» s nagyokat ne­vetnek. Miközben érezhetően és lát­hatóan sűrűsödik a füst. új arcok tűnnek fel az ajtóban, aztán még újabbak. Kifelé senki. Csörrennek, forognak, telnek, ürülnek a poharak. Olykor egy-egy mondat han­gosabban csendül. Felülről szemléli Látogatottak kocsmáink, bi­zonyítják áfészeink statiszti­kái. Nyugodtan nevezhetem őket falvaink középpontjának, mert e tényt legfeljebb csak elhallgatni lehet. Látogatott­ságukat bizony sok helyen megirigyelhetik a művelődési házak igazgatói, akik gyakor­ta keseregnek, mert úgy tud­ják, hogy az emberek többsé­ge érdektelen a kultúra iránt. Igaz, amint nézegetem a pult­nál diskurálókat, kevésről té­telezhetem fel, hogy volt éle­tében annyi könyv a kezében, ahányszor megemelte ma a poharat. Az a kifinomult ízlésű in­telligens kultúrféríiú, aki kí­vülről, mondhatnám felülről szemléli az itt beszélgetőket, mélységesen lesújtó véleményt fogalmazna meg, mert azt hi­szi, hogy a kocsma társada­lom alatti intézmény, iszáko­sok, izgágák, feleséget, gyere­ket lazsnakolók gyülekezőhe­lye. A pult előtt Munkások, mezőgazdasági dolgozók emelgetik itt a po­harakat. Igazi melós emberek, akik rávernek a munkára, az­tán pedig várja őket a háztá­ji, a kert vagy egyéb, amin pénz van. Itt nem stréber és túlbuzgó az önmagát és csa­ládját keményen dolgoztató, mert ez a boldogulás^ ára. Ök azok, akik nekiveselkednek az adódó munkáknak, és csak azután tartják a markukat. Házuk új, a garázsban Zsi­ga. Lada áll, a kertjük gon­dozott. A szürke hétköznapo­kon apait, anyait beleadva újabb célok eléréséért haj­szolják magukat, s közben alakítják, szebbé teszik kör­nyezetüket. E füstös helyiség­ben egy kicsit felüdülnek. Valkón nem is mehetnének máshová, nincs művelődési ház. Persze a kultúrház nem min- j den, néhány helyiségben konganak az ürességtől. A fia­talok egy részét be lehet ugyan csalogatni a diszkóra, az idősek némelyike is inkább a nyugdíjasok klubjába bal­lag el. Versegen például le­hetne moziba is menni, de alig akad érdeklődő, olykor egy sem. Valkón mozi sincs. Túlságosan talán nem is hiányzik. Volt szerencsém a hatvanas évek végén az utol­só vetítésen részt venni. Hár­man voltunk, de csak húsz percig. Néhány évvel ezelőtt zsúfolt volt a két összenyitott osztály. Hova is mehetnének az em­berek, ha nem a kocsmába? Meg is fordíthatjuk a kérdést: miért a kocsmába mennek, s ahol van rá mód, nem isme­retterjesztő előadásra vagy moziba? A válasz felét már elárultam, de nem egyszerű­en pihenni, kikapcsolódni jön­nek ide, hanem ide kényszerí­ti őket a társaság és a társal­gás iránt igény. A tévé, előtt, a moziban, az előadáson csak ül, figyel, de itt panaszkodhat, elújságolhat- ja örömét, viccelődhet, ugrat­hat, s minderre másutt nincs lehetőség. Közben emelgetik a poharakat, de korántsem azzal a szándékkal jönnek ide. hogy a sárga földig le­igyák magukat. Apáik, nagyapáik az élet kilátástalansága elől menekül­tek ide, összetörtségükben eresztgették le torkukon a bűzlő törkölyt. Akik most áll­nak a pultnál, nem 'összetör­tek, nem a holnapi kenyér- gond emészti őket. Ök már boldogulnak, elődeiknél érte­lemben, jellemben gazdagab­bak. Konkrét, elérhető céljaik vannak, s tudják, mit kell ten­niük azok eléréséért. A tévedés ott kezdődik, ahol a kocsmaközpontúságon ke­sergők csak a kocsmát és a kocsmai embert látják, elsza­kítva munkahelytől, otthontól. Nyilvánvalóan az egész em­bert kell nézni, a gazdasági hátteret, a házakat, a sze­mélygépkocsikat és sorolhat­nám még tovább, mennyi min­den mutatja: a pult előtt ál­lók. az asztalnál ülők gondol­kodó, keményen dolgozó és — azt hiszem, nem tévedek — boldoguló emberek. Külső jegyek Sokan szidják, átkozzák a kocsmákat, de a valóságot nem lehet összevegyíteni a vágyakkal. Fölösleges az osto­rozás, hogy csak tollasodnak az emberek, s közben ők ma­guk nem változnak. Ráadásul ez így nem is igaz. Messzire látnak a féldecit, sört szoron­gatok, sokkal mfesszebbre. mint akár apáik. Nem is kell leülni beszélgetni velük, külső ieeyek is hirdetik: tévéanten­nák, kocsik, amelyekkel már nemcsak Budapestig, hanem jóval messzebb is eljutnak. Bene Mihály Ionban és szabadtéren sók tu­catnyit láthatnak majd az ér­deklődők. Szerzőik közül a legjobbaknak átadják majd a kiváló feltaláló, illetve a ki- va.o újító 'kitüntetéseket. De térjünk vissza a verseny­re, ameiy alapjában véve négy kategóriában zajlik, s részve­vői az iparjogvedelem, az újí­tási jogszaoulyok, a vállalati, szövetkezeti újítási szervezet, az újítók anyagi elismerése, a védjegy oltalmával kapcsola­tos teendők és más fontos té­makörök ismeretéből adnak majd számot tudásukból. Az egyéni versenyeken, amelyek döntőjébe hatvanan jutottak el, az újítási ügyintézők, az újítási egyszemélyi elbírálók és a gazdaságok, szövetkeze­tek, intézmények szakszerve­zeti újítási felelősei szerepel­nek. A negyedik kategóriában kollektív versengés folyik: eb­ben 14 csapat került a leg­jobbak közé, köztük négy ter­melőszövetkezeti, kéj állami gazdasági, hat élelmiszergyár­tó vállalat és egy-egy erdő- gazdasági, illetve faipari üzem csapata. Bizonyára nagyszerű ver­seny lesz, amelynek díjait a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, az Orszá­gos Találmányi Hivatal, a Medosz, az Édosz és mások ajánlották fel. Ha járásunk egyelőre nem is, megyénk már eddig kitett magáért. A dön­tőben előkelő helyezésekért küzd majd egyebek között a dunavarsányi Petőfi Tsz csa­pata, a kiskunlacházi Kiskun Tsz egyszemélyi újítási elbí­rálója; a dömsödi Dózsa Tsz és a Buda vidéki Állami Erdő- gazdaság újítási előadója. A Nagykőrösi Konzervgyár, csa­patát, szakszervezeti újítási fe­lelősét, és egyszemélyi újítási előadóját indíthatja, míg a Szentendrei Erdészeti Gép­gyártó Vállalattól egyaránt bekerült a döntőbe csapatuk és újítási előadójuk. Városi moziműsor Szegfű vodkával. Színes len­gyel filmvígjáték. Csak 4 óra­kor! A férfi, aki szerette a nőket. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. Kísérőműsor: Magyar Híradó. Csak 16 éven felülieknek. Előadás kezdete: 6 és 8 órakor. ISSN 0133-1957 (GOdőllöt Hírlap) it I

Next

/
Thumbnails
Contents