Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
A Börzsöny-patak fölött Megújult a vízimalom Molnárlakással, istállóval együtt épült a helyreállított malom. Alkotó ember Kettős szerepben Megszokhattuk már, az élet -furcsa dolgokat produkál. _ Az ember nagyszerű elképzelésekkel, világmegváltó tervekkel lép ki az egyetem vagy a főiskola kapuján. Akkor még elképzelhetetlennek tartja, hogy valaha épp így lelkesedik majd eredeti terveitől eltérő célokért. Pedig ilyesmi is előfordulhat. Így alakult például a sződi Virágzó Termelőszövetkezet főállat tenyésztő-állatorvosának pályája is, mégpedig nem sokkal azután, hegy befejezte tanulmányait az Állatorvostudományi Egyetemen. Az 'út egyre emelkedik. Mióta a Szobiéi Hont felé kígyózó betonszalagról jobbra, Nagybörzsöny falé kanyarodtunk, nem tudjuk, előre nézzünk-e, a Börzsöny vonulataira vagy oldalt és hátrafelé". Szinte az egész Ipoly-völgyre rálátás nyílik innen. Kacskaringós fűzfasor jelzi — takarja a Dunának tartó folyócskát. Mögötte szlovákiai tornyok ágaskodnak. Az út szélén pedig már itt a tábla: Nagybörzsöny. Alatta a másik felirat: Deutschpilsen. Műemlékek, mai gondok Itt még sohasem jártam — mondom magamban. Itt ismerős vagyok, — mondom azután, s csakugyan így van valahogy. Annyit hallottam, olvastam már a magyarul, németül is sokféleképpen nevezett településről, hogy szinte ismerősként köszönt rám a román stílusú Szent István- s a gótikus bányásztemplom; nem csalódom az ötven-, százéves porták láttán sem. Persze, nincs ebben semmi csodálatos: Nagybörzsönyről — ahol a német telepesek 1417-ben kaptak bányajogot — műemlékei, Ipartörténeti múltja, sajátos népművészete kapcsán vallóban gyakran hallhat nemcsak a szakember, hanem a szakmán kívüli érdeklődő, országjáró is. Ha a faluról beszélünk, sok mindent megemlíthetnénk. Szólhatnánk a pávakörről, a nemzetiségi tánc- együttesről, de szólhatnánk az igazán mai gondokról is. Arról, hogy a lakosság száma, ha nem is csökken tovább, egyelőre stagnál; hogy hiányzik egy alig több mint kilométernyi út, amely az üdülőterületként számontartott falut a Börzsöny felé is bekapcsolná az idegenforgalom vérkeringésébe; hogy a tanácsnak évente csupán 100 ezer forintja jut fejlesztésre, ebből parkfenntartásra havonta alig több mint ezret fordíthatnak. Ennyi egy vízhordó gyereknek is kevés lenne — mondja ingerülten Glázer László tanácselnök, később hozzáteszi: Azért maradtak meg a műemlék épületek is, mert nem volt pénz újakra. Mindössze három Ha túlzóak is a szavak, jócskán van bennük igazság. Mostanában azonban egyre több a változás — és egyre nagyobb a Nagybörzsöny felé irányuló figyelem. S most nem templom, nem a bányászati emlékek, hanem egy vízimalom kerül az érdeklődés középpontjába. Egy vízimalom a féltucatnyi közül, amelynek kerekét valaha a Börzsöny-patak vize forgatta. Minden gépi berendezés elemi formáját a római császárság hagyományozta ránk a vízimalom képében. A gépi berendezés egész fejlődéstörténetét nyomon lehet követni a gabonamalmok történetén. Marx Károly A tőke című művét Boros András, a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Válla- ' lat igazgatója idézte a nagybörzsönyi vízimalom helyreállítását leíró tanulmányában. Nekünk pedig az ő sorait érdemes böngésznünk. Azokat az adatokat például, amelyek szerint 1863-ban még . 26 394, negyvenöt éve már csak 3870, tavaly pedig csupán 148 malom működött az országban. A technika fejlődése az egyik oldalon koncentrációt, mind nagyobb, többet és gazdaságosabban termelő üzemeket eredményez —, a másik oldalon viszont az ipari múlt emlékeinek eltűnését, a szakmai hagyományoknak a feledésbe merülését is jelenti. Pest megyében a felszabadulás előtt még mintegy 400 vízi- és hajó- malom dolgozott. Az utóbbiak főleg Ráckeve, a soroksári Molnár-sziget és Vác környékén a Dunán; az előbbiek a Galga völgyében és a Börzsöny patakjain őröltek. Ma már országszérte ritkaságszámba megy, védettséget élvez mindkét malomforma. Okkal, hiszen működő vízimalmot csak a Balaton melletti örvényesen és a Szabolcs-Szatmár megyei Turistvándiban találunk. A még meglévő emlékek megmentésére néhány évvel ezelőtt mozgalom indult a gabonaiparban, három esztndeje együttes rendeletet hozott a mezőgazdasági és élelmezésügyi, az építési és városfejlesztési, valamint a kulturális miniszter. Nem marad ki az ügy támogatói közül a budapesti — és a szentendrei szabadtéri — néprajzi múzeum, s az Országos Műemléki Felügyelőség sem. A nagy- börzsönyi vízimalmot — amely tehát a harmadik ilyen típusú működő malom lesz az országban — például a szentendrei intézmény munkatársa mérte fel, helyreállítási tervét az OMF műszaki osztályán készítették. „A nagyapám is örökölte...” Igen fontos gesztus hát a gabonaipari vállalat kezdeményezése, amelyet az épület megmentéséért tett. Nem csak azért, mert ipari emléket őrzünk meg a jövőnek, hanem, mert rajta keresztül az egykori életkörülményeket, életmódot, ezek változását mütathatjuk be. Mercs Sándor nyugalmazott iskolaigazgató szavai legalábbis ezt bizonyítják. — ötven esztendeig tanítottam — emlékezik —, 1925-től negyven éven át Nagybörzsönyben, Gömör- ből érkeztem ide, az evangélikus iskolába. Éppen a vízimalom mellett laktam. Akkoriban főleg földművelésből, szőlő-, gyümölcstermesztésből éltek az itteniek. A falu bora olyan híres volt valamikor, hogy felvitték Selmecbányáig is, de a jó szőlő helyébe később novát ültettek. A dióról pedig azt irta édesanyám, akinek a Szepességbe küldtem, hogy ilyen puha héjút még nem evett. No, ami a malmot illeti: ott őrölték az én gabonámat is, mert akkoriban fizetésként évi 6 mázsa búzát, némi fát, bort kaptam, csak a különböze- tet adta pénzben az állam. Amikor Mercs Sámuel ideérkezett, már csak a most helyreállított An- tal-féle malom kerekét forgatta a víz. A másik, a Glázer-féle vízimalom — alig néhány száz méterrel távolabb — éppen abban az évben fejezte be az őrlést: a tulajdonos, Glázer Károly kivándorolt Kanadába. Az Antal-féle malom viszont még 1953-ban is dolgozott. Antal Gusztáv. aid most vasutasként naponta Sturovóba jár, szívesen emlékszik a múltra. — A malom a múlt század közepén épült — mondja, miközben a málnával telt kosarakat tolja hazafelé kerékpárján. — Már a nagyapám, Kempf András is örökölte. Édesapám itt volt molnármester, itt tanultam én is a szakmát, azután a váci püspöki malomban kaptam segédlevelet 1943-ban. A világháborúban mindketten katonák voltunk, közben az asszonyok, meg Idegenek dolgoztak a malomban, mert a gabonát nem hagyhatták őrlés nélkül, takarmánynak meg kellett a dara. Naponta, huszonnégy órai munkával, 15—16 mázsa lisztet őröltünk ősszel és tavasszal. Nyáron a szárazság, télen a fagy akadályozta a munkát, éppen ezért a molnárnak földet is kellett művelnie, sokan faragtak kopjafát, koporsót is. Túlsók haszon nem volt az őrlésen, annál kevésbé, mivel a felszabadulás előtt korszerűsítettük a berendezést, s * Hamar készült a kenyér is — fehérre meszelt kemence az udvaron. mialom hosszú évekig magára dolgozott 1953-ban aztán bezárt. , Azóta állt a malom. Újra őrölni kezd... Igazi kisközség. A csöndet csak a déli harangszó töri meg, s a libák gágogása. Két asszony igyekszik hazafelé, hátukon puttony, kezükben kapa. A hatalmas fakerék mozdulatlan, a malom s a hozzá tartozó molnárlakás ajtói zárva, odabent sötét van. Ez a csönd azonban más, mint a néhány hónappal ezelőtti: a malom, amely tavaly került a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat kezelésébe, ma megújult külsővel, megreparált berendezéssel várakozik. Az egyik lakószobában a megye malomiparának történetével kapcsolatos dokumentumokat mutatnak majd be, az udvaron malomkerék-gyűjteményt helyeznek el. Ha pedig a patak vizét a zsilippel a kerékre vezetik, újra megmozdul, őrölni kezd a régi szerkezet. S ha nem is kerül ki innen naponta 10—15 mázsa liszt, mint egykor — a hétvégeken kínálkozó látvány újabb barátokat szerezhet Nagybörzsönynek. Talán már augusztus 20- án is, hiszen az új kenyeret már az itt megőrölt „élet”-ből szeretnék kisütni. P. SZABÓ ERNŐ — Vácott laktunk, az volt a legkézenfekvőbb, ha elfogadom a sződi tsz gyakornoki állását — emlékezik a tizenkét év előtti pályakezdésre dr. Jakab László. — A gazdaság akkor még messze járt mai színvonalától. Mindössze száz tehén, néhány ló jelentette az állatállo-. mányt. Ehhez képest orvosdömping volt. Egy kezelő-állatorvos és két gyakornok látta el a jószágokat. Mielőtt belemélyedhetett volna a munkába, közbeszólt a katonaság. Azután az egyenruhával együtt a gyakornoki státust is levetette. Ekkor jött az a bizonyos sorsformáló ajánlat: az állatorvosi munka mellett vállalja el a főállattenyésztői teendőket is. Meghányta-vetette a javaslatot, s végül igent mondott. Vajon, mi késztette erre az elhatározásra, hiszen ha egymásnak nem is ellenmondó, de mindenképpen eltérő feladatoknak kellett eleget tennie? Közösen boncolgatjuk az évtizedes döntés miértjét, s a kikerekedő magyarázat, meg az azóta eltelt idő azokat igazolja, akik bíztak a fiatal szakember képességeiben, szakmaszeretetében. '///////////////////AW — Abban a helyzetben számomra nem volt nehéz igent mondani. A gyakornoki idő alatt alaposan megismertem a gazdaságot, tisztában voltam a rám váró feladatokkal, s tudtam, olyan kollektívába kerülök, amely minden segítséget megad terveim, pontosabban közös terveink valóra váltásához. Megtiszteltetés volt számomra ez az ajánlat, mert akkortájt nemigen kapkodtak az állatorvosokért. Jómagam voltam az egyetlen üzemi állatorvos a járásban, de talán a megyében is. VSSSSSSSSSSSSSSSSSSS.WA Nem volt könnyű megbirkózni a kettős terheléssel, az egyre gyarapodó, s mind nagyobb felkészültséget, tájékozottságot igénylő gazdaságban. Mégis kedvvel látott az új feladatokhoz. Erre sarkallták az időközben lezajlott egyesülések; a megnövekedett állatállományt koncentrálni kellett, a korszerűtlen istállók helyett a nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelőket kialakítani, építeni. Most tanulhatta csak meg igazán, mit jelent a főállattenyésztői megbízatás. Kicsit közgazdásznak, építésznek, tervezőnek kellett lennie, hogy a fejlesztések során munkatársaival együtt szót emelhessen a szövetkezet érdekeiért. SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/» — Az újjal való találkozás őrömet jelentett számomra, hiszen tanulni, a tudást gyarapítani soha nem szégyen, sőt. ösztönzést adott, hogy láttam, van értelme a munkának. Még 1973-ban kialakítottuk a 840 férőhelyes szakosított üszőnevelő telepet. Ezzel együtt járt a 240 hektáros rét, legelő felújításának megannyi gondja, újabb erőpróbát jelentve mindannyiunknak. A szövetkezetét és dr. Jakab Lászlót ismerve csak az erőpróbák nem vették el kísérletező kedvüket. Csak növelték vállalkozó szellemüket. Ugyanis jött a liba! rssssssssss/sssssss/sssA — Azon törtük a fejünket, miként tudnánk hasznosítani a megüresedett tehánistállókat. Mivel a környéken a háztájiban jobbára libát tartottak, gondoltuk, megpróbálkozunk nagyüzemi tenyésztésével. Hagyományok, kikísérletezett technológia híján ez nem is volt olyan egyszerű. A gödöllői egyetem kutatóinak érdeme, hogy siker koronázta a vállalkozást. Az őrbottyáni telepen 4000 lúd hizlalja máját, de jövőre már hatezer babati májhibriddel számolunk. A 1 nagyüzemi lúdtenyésztés bázisgazdasága lettünk; az alföldi áfészeknek eddig 50 ezer egyedet adtunk át, 10 ezer pedig a tenyésztelepekre került törzsállományként. Könnyű dolga van tehát a szödi tsz főállattenyésztő-állatorvosának, elégedett ember — sugallják az eddigiek a következtetést. — Szerencsére sikerült az ágazatok élére olyan jól képzett fiatal szakembereket találnunk, akik jó munkatársak, s megkönnyítik az én dolgomat is. Ami az elégedettséget illeti, nincs okom panaszra. Hiányérzetem legfeljebb abban van, hony kevesebb igazán állatorvosi feladattal kell megbirkóznom, mint annak a kollégámnak, aki egy nagy gazdaság szakosított telepéért felel. Mégis úgy érzem,, többet értem el, mint amit annak idején friss diplomával a kezemben remélhettem. Most kutatják azokat a módszereket, azt a technológiát, amellyel nagyüzemi méretekben is gazdaságos a nagy súlyú libamáj termelése. És közben máris újabb ötleteken törik a fejüket. vssssssssssssssrssssssA — Állatorvosként is érdeked a feladat, amellett, hogy az ország cs a gazdaság szempontjából sem mellékes, hogy haszonnal jár-e újabb vállalkozásunk. Egyelőre csak any- nyit mondhatok, más gazdaságok nyomdokain járva mi is megpróbálkozunk a prémes állat, mégpedig a róka nagyüzemi tenyésztésével. Tudja, ezek a mindig újat, mindig mást jelentő vállalkozások elfeledtetik az emberrel, meddig tart a munkaidő. * — Arra kiváncsi, nem hiányzik-e a tudományos kutatómunka? Igyekszem lépést tartani a szakfolyóiratokban közöltekkel, de nincsenek tudományos ambícióim. Kísérletező kedvemet pedig főállattenyésztőként is kiélhetem. Megvan a lehetőségem arra, hogy új utakon járjak, s ez elég. Anyagilag, erkölcsileg megbecsülnek, elfogadnak. Ügy érzem, hogy egyenrangú partner, ugyan- olyan vezető vagyok a gazdaságban, mint a többiek. Néha elgondolkodom, állatorvosként vajon mennyit kellett volna küzdenem ezért az elismerésért. E kettős szereposztásban, azt hiszem, valamivel köny- nyebb dolgom volt. ///////yyiaw////////^ Tizenkét esztendő, nem is olyan nagy idő mérlegét igyekeztünk megvonni dr. Jakab Lászlóval. Olyan évekét, amelyekben mindig a munkán volt a hangsúly. Nem is lehetett másként, hiszen a kettős szerep sok-sok idejét, energiáját kötötte le a főállattenyésztő-állatorvosnak. A beszélgetés elején dr. Jakab László azzal akart kitérni az újságíró elől, hogy nincs az ő életében, munkájában semmi különös, semmi érdekes, hiszen mindig csak azt tette, amit az adott helyzetben — a közösség érdekeit tekintve — legcélravezetőbbnek tartott. A szövetkezet húszéves jubileuma alkalmából a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést adományozta a sződi állatorvosnak. GÁSPÁR MÁRIA Ha a vizet rávezetik .., Bozsán Péter felvételei