Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
IIMagazinIT 1980. JÜLIUS 27., VASÁRNAP Csernai Zoltán: Az Árgus—1-kísérlet Bertalan professzor íróasztala mögött ült, és eirevuiten nézte az oda kirakott holmikat. Középen, néhány gépírásos iraton, kék fedelű, vastag füzet feküdt; mellette személyes apró holmik; karóra, két aranygyűrű, személyi igazolvány, zsebkés es egy golyóstoll. Az íróasztal szélén összehajtogatott vezetékű, hallókészülékhez hasonlító muszerféie hevert egy üres, lapos papírdobozon, amelyben — címzéséből és a postabélyegzésből ítélve — az egész küldemény érkezhetett A földszinti dolgozószoba ablakai az intézet parkjára nyíltak. Az erkélyajtó nyitva volt, kellemes, kora őszi napfény és meleg áradt be rajta. A teraszon feketerigók szökdécselték. A professzor ujjai reszkető kaparászással indultak el a kék füzet felé. Pillantása gépiesen siklott végig a címkéjén: KUTATÁSI NAPLÓ — ARGUS—1 KÍSÉRLET — DR. MARTIN GÉZA — CEREBROLO- GIA... Valahol a közepe táján felnyitotta, és olvasni kezdett ★ „Július 6. — A kísérleti állatok közül a 17. számú (Zéró, német juhász, kan) bizonyult a legalkalmasabbnak; alvási periódusonként két REM- fázis, futó lábmozgás-imitációk, szünetek, fülmozgatás, farokmozgatás... határozott álomreflexek. Július 7. — A kísérlet' harmadik fázisában Zérót fogom felhasználni. A cél világos, az oda vezető út is: most már csak az elérés eszközét kell megtalálnom! A tű-elektródos módszer nem jó. Túlságosan roncsolja az agyszöveteket. Egy bizonyos: az álomból fogok kiindulni! Az álom nem más, mint belső film, amelynek felvevőkamerája a szem, vetítőgépe, filmszalagja, vetítővászna, együttesen, maga az agy. Első lépésként ezt a belső filmet kell valamiképp felvenni, rögzíteni és kivezetni ! Július 26. — Zéró már annyira hozzám szokott, mintha évek óta a gazdája volnék. Remek állat, a főnök is megkedvelte. Zérót már nem’ fogom tű-elektródokkal halálra kínozni. Fájdalomokozás nélkül varázsolok belőle tökéletes vakvezető-kutyát: valóságos élő szemet, olyan emberek számára, akiknek agyi látásközpontja ép, és vakságuk a felvevőkamera, a szem betegségének vagy sérülésének következménye... A látás agyi központját már hetekkel ezelőtt megtaláltam, feltérképeztem. Szerkesztettem egy modulálható neuro-transzmittens bio-receptort, tű-elektróddal bekötöttem egy kísérleti állat agyi látásközpontjába, de ily módon csak apró fényfelvillanásokat tudtam kivezetni a telere- cording képernyőjére. Ez az út nem járható... Mi lehet a megoldás? Csakis egy tökéletesített — kívülről, a koponyatetőn keresztül működtethető — táv-receptor! Augusztus 3. — Megtaláltam! Egy űrhajózási szaklapban figyeltem fel a vizisztorra. Ez miniatűr táv-receptor, amely fókuszált elektronsugárnyalábokkal végzi el a félvevés, modulálás és kivezetés bonyolult műveleteit. Ez kell nekem is! Ha ezt a vi- zisztort össze tudnám házasítani az én bio-receptorommal, nem kellene többé a tű-elektródokkal kínoznom a kutyákat. Augusztus 15. — Az ellátó szolgálattól kaptam néhány tucat különféle méretű és kapacitású vizisztort. A bio-receptorral való egybeépítés a vártnál könnyebben ment. Az új bio- vizisztort ragtapasszal rögzítettem a 31. számú kísérleti állat (Cézár, korcs, kan) koponyáján és vezetékkel telerecordinghoz kapcsoltam. Cézárt elaltattam, és vártam az első REM-fázist. Sikerült! A telerecor- ding képernyőjén felvillant az első kutyaálomfilm! Lapos tál közeledett felém, a rácsos kutyaketrec padlóján, tele főtthús-darabokkal; aztán úgy tűnt, mintha én magam, a saját kutyaállkapcsommal habzsolnám fel az ételt... Augusztus 20. — Következik a negyedik fázis: a kutya szemén az éb- renléti állapotban felvett képek — tehát a folyamatos látás kivezetése a telerecordingra ... Augusztus 27. — Mivel most már a közvetlen, élő látást kell kivezetni, előbb meg kellett keresnem ennek a fókuszpontját is, és beállítani a biovizis'ztort. Első próbálkozásaim csúfos kudarccal fenyegettek: bekapcsolás után a kutyák megzavarodtak, ugrálni, vonítani' kezdtek! Hamar rájöttem, mi a baj: a bio-vizisz- tor a teljes látás-kvantumot elvonta. kivezette agyi látásközpontjukból a telerecordingra! Bekapcsoláskor tehát a kutyák előtt elsötétült a világ — megvakultak... Vakságuk, szerencsére, csak átmenetinek bizo- főnöknek: kevés volt a kontrollvizs- nyult. Kikapcsolás után négy-öt perc gálát, és ... Amikor elkezdtük Zé- múlva újra láttak és megnyugodtak, róval az udvaron, eleinte minden jól Alapom vizsgálatot végeztem. Kidé- ment. Igaz, rettentő furcsa volt úgy rült, hogy sem a szemük, sem az látni, alulról, tőlpm függetlenül, kü- agyuk nem szenvedett semmiféle ki- lön mozgó szemmel látni... Elvesz- mutatható károsodást. A megoldás tettem az egyensúlyomat, leültem, kézenfekvőnek látszott: az állatok ösztönös mozdulattal letéptem a sö- agyi »látásközpontjában keletkező tét szemüveget, és kikapcsoltam a vi- íátás-kvantumot meg kell ősz- zisztort. Sajnos, elkéstem — utána tani, úgy, hogy abból saját agyuk- is teljes sötétség vett körül! Megva- ba is, a telerecordingra is jusson ... kultam... Lázasan kezdtem gondol- Végül kiderült, hogy mindez a pon- kodni, hol követtem el a hibát?! A tos beállításon, rögzítésen és — némi sorrend — villant belém a felis- felérősítésen múlik. A bekapcsolás- mérés. Előbb vettem le a szemüve- sal egyidejűleg elektromos impulzus- get, és csak utána kapcsoltam ki erősítést kell alkalmazni a kutyák a vizisztort! A készülék tehát egy- koponyacsontjára. Rövid tapogatózás két másodpercen át, elsötétítés nél- után, ily módon minden egyes ki- kül, nyitott szememmel együtt műkö- sérleti állatnál élesre tudtam állíta- dott! Megvakultam... Zéró ott ült ni a telerecordingon a kivezetett Iá- mellettem, simogattam, nyugtattam tás képeit! és vártam, hogy a kísérleti állatokSzeptember 5." — Írtam a főnök- hoz hasonlóan, elmúljon átmeneti nek egy időközi jelentést az eddigi vakságom. Nagyon sokáig vártam, eredményekről, és egyben engedélyt Hiába... Zéró már erősen nyugtakértem a befejező fázishoz. A kísér- lankodott. Ekkor kétségbeesett gon- leti vak szerepét, természetesen, sa- dolat villant fel bennem — az utolsó játmagam vállaltam. Elő szemem lehetőség?! Újra fejemre csatoltam Zéró lesz... A főnök, váratlanul, he- a vizisztort, vezetékét, Zéró pórázá- vesen tiltakozott, nem akart kötél- val egybefogva, a kezemben szoron- nek állni! Végül, nagy veszekedés gattam. A sötét szemüvegre már után, én győztem, miután aláíratott nem volt szükségem. Bekapcsoltam velem egy veszélyességi nyilatkoza- a készüléket és újra láttam! De tot. mit? Az eget és a felhőket! Zéró felSzeptember 8. — Elkezdtem Zéró emelt fejjel vonított, ugrált mellet- felkészítését. Jókedvűen, a legeseké- tem... Most már mindegy. Mégis — lyebb fájdalomérzés jelei nélkül vi- látok! Talán ezután mindig csak seli el a vizisztorálást. így — Zéró szemével! —, de mégis Szeptember 12. — összeállítottam látok! egy, a saját fejemre méretezett bio- Szeptember 19. — Két napja gya- vizisztort. Közönséges hallókészülék- korolunk Zéróval. Szenvedünk ... re hasonlít. Előbb a Cézártól ki ve- Engem tűrhetetlen fejfájás kínoz, zetett — telerecordingon rögzített — szinte parázslik a tarkóm és a ha- álomfilm átvételét kíséreltem meg. lántékom. Zéró is szenved, és egyre Teljes sötétséget biztosító fekete nehezebben engedelmeskedik ne- szemüveget vettem fel, lehunyt szem- kém. Kénytélen vagyok szigorúan mel bekapcsoltam a készüléket... bánni vele. hiszen neki most már Semmiféle fájdalmat nem éreztem, mindig oda kell néznie, ahová én mégis felkiáltottam, amikor agyam- akarom!, ahová én akarok néz- b a n felvillantak az első képek. Hi- ni! hetetlenül furcsa érzés volt ez a köz- Szeptember 25. — Ez lesz az utol- vetlen, agyi látás!. Első alkalom- só bejegyzésem. A többit majd.;. Ez mai nem is bírtam tovább néhány már maga a pokol! Zéró teljesen másodpercnél, pánikszerűen kapcsol- megvadult, szembeszegül velem, nem tam ki a bio-vizisztort, vettem le a engedelmeskedik! Rájött azzal a sá- szemüveget. Később fokozatosan hoz- táni eszével, hogy mire használom zászoktam az álomfilmátvételhez. De fel, és arra is, hogyan béníthat meg!’ vajon milyen lesz az, amikor folya- Nem nyitja ki a szemét! Hiába ütöm, matosan látok majd Zéró kutyám verem, csukott szemmel kúszik, me- élő szemén át?” nekül előlem... a vak elől! Mégis mindig én vagyok a győztes: a pó- ir ráz és a vizisztor vezetéke az én kezemben! Nem engedem el... hiszen Bertalan professzor félsóhajtott. enélkül... Zéró nyitott szeme nél- Abbahagvta az olvasást, kigombolta kül!... tehetetlen vak lennék! Nem inggallérját. A napló rendezett, ol- ütöm meg többé! Sikerült újra ösz- vasható kézírása a következő bejegy- szebarátkoznunk. zéstől kezdve megváltozott, kusza, aszimmetrikus, nehezen ol- * ★ vasható sorok következtek. Bertalan professzor becsukta a fü- ■ji zetet. Arcát tenyerébe szorítva, üldögélt még egy ideig, majd az előtte „Szeptember 17. — Mindennek vé- fekvő iratokhoz nyúlt, és kézbe vet- ge! Valahol elhibáztam. Igaza volt a te a legfelsőt. Csak a vastag betűs Kertész N. László: A nyomozás félúton — Nos, uraim — mondta a felügyelő gondterhelten —, a nyomozást befejeztük. Nincs tovább. Tudjuk, mi történt, talán azt is tudjuk, hogyan. Pontosan meghatározhatjuk az eltűnt személy helyzetét, sőt jelenlegi állapotát is. A megbeszélés résztvevői hitetlenkedő arccal néztek össze. — Igen — folytatta a felügyelő —, így van, ahogy mondom. Ennek ellenére, az eltűnt személy érdekében semmit sem tehetünk, sőt, az a véleményem, hogy megközelíteni sem áll módunkban. A többiek arcán figyelem tükröződött. — A helyzet nem válságos, csupán megoldhatatlan — mondta a felügyelő és szomorúan tárta szét karjait. — Mr. Tacker a parkban ült utolsó ismert perceiben, a képen látható pádon elterülve, láthatóan töprengő pózban. Az arra járók szavai szerint, Mr. Tackert senki nem szólította meg, nem közelítette meg semmiféle élőlény és a pad jól látható helyzete eleve kizár valamiféle kalandos emberrablási teóriát. En nem is próbáltam az eddig ismert logika szerint kutatni. Mivel Mr. Tacker nem volt fontos személyiség, még titokban sem viselt semmiféle tisztséget. az fMagnál is átlagabb embernek ismerték, eleve a véletlenre kellett, gyanakodnom. Hosszú és elmélyült helyzetelemzés után ki kell jelentenem: Mr. Tacker eltűnése nem indokolható semmivel, egyáltalán nem reális dolog, sőt, eltűnése ellentmond bármilyen logika szabályainak. Ezért leszögezem: Mr. Tacker nem tűnt el soha, s nem is lesz soha szenvedő alanya ilyen eseménynek. A jelenlevők izgatott moraja egy pillanatra elnyomta a felügyelő hangját. — Persze — némította el a zúgást a felügyelő —, azt sem állítom, hogy Mr. Tacker megvan. Csak azt állítom, hogy Mr. Tacker helyét és helyzetét ismerem, noha, nem vagyok képes segíteni rajta. Sőt, véleményem szerint, senki, uraim, senki sem képes segíteni rajta. A szerző illusztrációja Fantasztikus utazás Jóba Éva rajza cím és néhány mondatfoszlány érdekelte ... BALESETI JEGYZŐKÖNYV... végzetes figyelmetlenség ... piros jelzésen haladt át a kutyával ... az állat eltépte pórázát és elmenekült... tíztonnás kamion... Letette a jegyzőkönyvet, újra kézbe vette a naplót, visszatette, aztán hirtelen az asztalra borult, és két karjával lesöpört róla mindent. Felcsengett a telefon. — Halló, Irén? Maga az? Igen, éppen hívni akartam! Végeztem, elvihet mindent! Mit mond?! Hagyja már abba a siránkozást! Ö t már úgysem támaszthatjuk fel! Igen... sajnos, az élet kegyetlen és megy tovább! Lehet, hogy holnap maga vagyáén járunk ugyanígy! Ebben az őrült nagyvárosi forgalomban állandó veszélyben van valameny- nyiünk élete... Igen ... közönséges közlekedési baleset volt! Mi más lett volna?! A rendőrség lezárta az ügyet... Lecsapta a kagylót. Felállt, és fáradt, nehéz léptátkel kisétált a teraszra, onnan tovább, a parkba. Leült az útjába eső legelső padra, kifújta magát, és a zakója zsebében cigaretta után kezdett kotorászni. A közelben ekkor megmozdult egy bokor. Csapzott szőrű, csontig lesoványodott kutya bújt elő és szflkölve, feltartott orral szimatolva, Bertalan professzor felé vánszorgott. A felügyelő elkomorult és felhős homlokkal folytatta: — Annál a padnál, szinte csak egy embernyi helyen, szinte csak egy embernyi térben, valami megváltozott Mr. Tacker körül azon a napfényes délutánon. Lemérettem a padot és a mérés eredményei nem egyeztek a pad eredeti méreteivel. A pad körüli növények is megváltoztak egy kissé a kertészet dolgozói szerint. Néhány fizikai és matematikai modellkísérlet után, elmondhatom: a megoldásom igaz és elkeserítő. Mr. Tacker az idődimenzió egyik bugyrába került, egy parányi anomáliába keveredett és ez a tény elzárta őt előlünk. Jelenleg a másodperc törtrészével kicsúszott időben van Mr. Tacker és semmi sem igazolja, hogy él-e, vagy hal. Nem látjuk őt, mert nem a rátekintés pillanatában van ott, a pádon. Ö sem képes kitörni ebből a csapdából, hiszen egy pillanattal előbb vagy később van, mint mi. És a rendszer mozgása folytán, térben is elzáródott, nemcsak időben. Mr. Tacker tehát nem tűnt el a pádról, ellenkezőleg, a padra tűnt, azzal a padrésszel együtt, amely méréseink szerint, hiányzik. Itt van köztünk, mégis messzebb, mint az Androméda-köd. Es addig, uraim, amíg nyomozói munkám nem kap megfelelő felszerelést, hogy a dimenziók között is dolgozhassak, addig ne is bízzanak rám efféle nyomozást. Aláássa az ember önbizalmát. Feliksz Krivin: Miniatűrök Kereslet és kínálat Több háztömb hosszúságú sor kígyózott az utcán: az üzletben szépségtablettákat árusítottak. A szomszédos pultok mögött ésf- toztak az eladók: sehogy sem sikerült túladniuk az elfekvő árun, a jóság-, becsületesség- és nemeslelkű- ség-tablettákon... — Mennyire igazságtalan ez! — gondolta Cherry (az igazságösság- tablettákat sem kereste senki). — És mikor tanuljuk meg végre észrevenni az igazi értékeket, azt, hogy ne a külsővel, hanem a lényeggel törődjünk? Cherry szomorúan megcsóválta a fejét, és beállt a szépségtablettára várakozók hosszú sorába. A koldus Az automata koldús nem tágított az ablaktól. — Adakozzanak, könyörüljenek egy szegény, szerencsétlen emberen — kunyerált fémesen csikorgó hangján, és közben panaszosan hunyorgott sárga és piros lámpácskáival. — Hordd el magad! — ripakodott rá Mrs. Mrouse. — Könyörüljön rajtam! — Mindjárt rád uszítom az automata kutyát! Az automata koldus eltűnt, mert megijedt az automata kutyától. Mrs. Mrouse hallotta, amint már a szomszédok ablakai előtt kunyerált. Hogy elszaporították ezeket a koldusokat ... Éppenséggel elszaporították őket. Az általános jólét korszakában ugyanis, amikor soha senkinek nem volt szüksége segítségre, külön fel kellett találni az automata koldusokat, hogy az irgalom és a jóság erényét megőrizzék az emberi szívekben. A jóság oly szükséges az emberek számára... Még a csupa elektronika, csupa automatizálás, kibemeti- zálás korszakában is olyan fontos a jóság... Mrs. Mrouse kiment az udvarra, és megsimogatta az automata kutyát ... , Taxiutazás A taxisofőr a visszaútra járó viteldíjat is követelte, mivel arra hivatkozott, hogy a múltból a jövőbe igyekvő utasokat nem kap. — Ott temérdek az utas — próbálta meggyőzni Claire. — Magam is minden szombaton visszautazom az ük-ük... — a beszélgetés akadozott és Claire sietve befejezte — ... szóval a nagyanyámhoz. — Oda-vissza kell fizetnie — jelentette ki kérlelhetetlenül a sofőr. — Micsoda dolog ez! — méltatlankodott az asszony. — A jövőből a múltba, oda-vissza, a múltból a jövőbe, megint csak oda-vissza ... Az öreg, tapasztalt vezető a fejét csóválta: — Hiába, nincs mit tenni, fizetni kell. A múltért is fizetni kell, meg a jövőért is ... Gellért György fordítása