Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-27 / 175. szám
1980. JŰLIUS 27, VASÁRNAP K/ímav A KZ 237-es fajtajelöit A szójatermelés biztonsága Fontos fehérjeforrás a szója, amelyből minden évben jelentős mennyiséget importálnak az állatállomány takarmányozásához. A fajtaválasztékot sikerült bővíteni; egy magyar és egy külföldi eredetű fajtával. Mindkét szójafé- le nagyobb termésbiztonságot ad, mindenekelőtt azzal, hogy száruk szilárdabb, ily módon a gépi betakarításra alkalmasabbak, és terméshozamuk is kiemelkedő. A mezőgazdasági termelők sikeresen alkalmazzák a KZ 237-es fajtajelöltet, amelyet a Takarmánytermesztési Kutató Intézetben nemesítettek. Termése több, mint az eddig alkalmazott fajtáké, tény észideje ugyanakkor egy héttel rövidebb, ami a hazai éghajlati adottságok mellett igen értékes tulajdonság. A minősített fajták között nincs is rövidebb tenyészidejű szója. Megdőlésre a csapadékosabb évjáratokban viszonylag hajlamos, de az érés előrehaladtával ez a fajta lombozatát lehullatja és szára ismét felegyenesedik, így géppel jól betakarítható. Mindenekelőtt a hűvösebb nyugati országrészekre ajánlják. t Amerikából származik a Wilkin-szója, amely ugyan egyes, már forgalomban levő fajtáknál kevesebbet ad, de korábban érik be, és szárának szilárdsága különösen jó. Az ország egész területén biztonságosan beérik és géppel gyorsan és kevés veszteséggel takarítható be. A Wilkint mindenekelőtt öntözéssel termeszthetik. Új szabadalom Előregyártott alap Két hazai — a Földmérő- és Talajvizsgáló, valamint o Vízügyi Építő Vállalat — közös szolgálati szabadalma alapján előregyártóit vasbetonelemekkel alapozhatják a paneles szerkezetű épületeket. A hagyományos módszerekkel ellentétben — melyek az alapozáshoz ásást, földkotrást, dúcolást, betonozást írtak elő — az új eljárás a lehető legkevesebbre csökkenti a helyszíni munkát. Finisben a kiskunsági pásztor- és lovasnapok Színes, látványos forgatag A négyökrös szekér. A Kiskunsági Állami Gazdaság négy magyarszürke szarvasmarháját Darnai János, a gazdaság csikósa hajtja. Gábor Józsefné, az állami gazdaság szakácsa a helyszínen, a vendégek szeme láttára főzi a birkapörköltet. Főztjét a három nap alatt körülbelül négyezren kóstolhatják meg. Csepelényi Sándor orosházi ositor- készítő és szíjgyártó kisiparos ismét felállította standját. Érdeklődőkben és vásárlókban nincs is hiány. Barcza Zsolt felvételei A XIII. kiskunsági pásztor- és lovasnapok finise is mozgalmas, látványos eseményeket ígér. A lovaspályán ma reggel 9 órától a kettes fogatok akadályhajtása nemzetközi lovasverseny, stafétaugratás látható. Mintegy száz-százötven méterrel odébb, a szabadtéri színpadon egymást váltva, több órás műsort ad, összesen kilenc népi tánccsoport és zenekar, kétszáz népitáncos. Az ifjúsági lovasok bemutatója után délben a sátoroknál megkezdődik a birkapörköltfőző verseny, majd felvonul a tegnap megválasztott pünkösdi király, egész udvarnépével együtt. A délután ugyancsak bővelkedik eseményekben. A lovasnapokra meghívtak hatvan népművészt, akik vásárral egybekötött kiállításon mutatják be szebbnél szebb portékáikat. Az ételről és italról a Kiskunsági Állami Gazdaság és a dömsödi Dózsa Tsz mellett több — környékbeli — áfész gondoskodik. Csupán a Ráckeve és Vidéke Áfész — Baranyai Ferenc osztályvezető tájékoztatója szerint — 18 ezer vendég fogadására készült fel. A mai nap, s egyben a XIII. kiskunsági lovas- és pásztornapok utolsó programpontja a tombola lesz. Az első díj egy — negyvenezer forintot érő — kanca. Sz. P. Vendégváró vendéglátó Fis wé felese ti heSyxefhen más as opfiska ? Nem sok szót pazarolunk rá, de a vendéglátásnak is akadnak fokozatai. Meghívás, vendégvárás_ — eddig csak olyanokhoz volt szerencsém, melyek szűk családi körbe invitáltak. S ha kissé ügyetlenebb volt a ház ura vagy asszonya — gyorsan kiderült, melyik kategóriába, fokozatba soroltak. De milyen más a helyzet akkor, ha a vendéglátó vendégváró éttermeibe, csárdáiba bejelentett látogató az ember. Nem váratlanul toppan be az éhségtől, a szomjúságtól elcsigázva — például a Dunakanyarba, a Pest megyei Vendéglátó éttermeibe, csárdáiba. Itt vendégnek lenni a vállalat egyik vezetőjének kíséretében nem lenne éppen megvetendő dolog. Lenne..., ha az ember mindazt elfogadná, ami ebben az esetben a vendéglátók szerint megilletné. Hiszen a konyha rejtelmei, az ínyencségek nemcsak a jövő ígéreteként szerepelnek, hanem elérhető közelségbe kerülnek. ' r #t Nem veszik észre, régen volt ltjift1 ŐS Ú[/0 az, amikor a vendégek azelő- , . , . itárből lesték, hol lesz üres 0€ISSlJCUitii asztal. Ügy kell hívnunk, fogadnunk a vendégeiét, kiszolgálni, hogy újra és újra visszatérjenek. Azt is, aki zónát kér 15-ért (lecsós kolbászt tarhonyával) vagy 14,50-ért (borsostokányt ugyancsak tarhonyával). Vagy menüt 25,20- ért, s 30 forint 30 fillérért. És vitaminsalátát 14, illetve 13 forintért. — Gyerrruekmenü is van. Gyümölcsleves, gránátos kocka 11,60-ért vagy tejleves finom-metélttel és sajtos makaróni 9 forint 40 fillérért De, ha valakinek például ribizli kell ebéd után, tíz deka, hát az udvaros felpattan a motorjára, s vesz a boltban. A vendégnek nem kell tudnia, honnan került az asztalára. Nem a haszonért, érte, hogy holnap is a vendégünk legyen. Kereskedelem és vendéglátás. Ez a két szakma az utóbbi időben ugyancsak megkapja a magáét. Nem csoda, kirakatban élnek, dolgoznak, naponta kapcsolatba kerülünk velük. S már annyi szó érte a vendéglátó házának elejét is, hogy a meghívás azoknak az erőfeszítéseiknek helyszíni érzékeltetésére szólt, melyet a Pest megyei Vendéglátó Vállalat tesz értünk, vendégekért. Lett légyen sző hazánkfiáról vagy külföldi turistáról. Például a Teátrumban — Szentendrén maradva. Moldo- ván István üzletvezetőt arról kérdezem, miért minősítik sokan oly kedvezőtlenül a szakmát? Csak a magasabb árak miatt éri annyi bírálat a vendéglátást? — A dolgok összefüggnek | egymással. De mégis az cm-! bért magatartást helyezném előtérbe. Saját tapasztalatomból kiindulva: két napig a Balatoni partján, patinás étterembe jártunk. Két gyerek, két felnőtt. A tudtom szerint a bármikor megrendelhető fi- zennégyféle üdítő italból kínálatként csak Cola volt. Hát Cölát kértünk. Kaptunk négy üveget és egy poharat. A pincérek meg, mint akik jól végezték dolgukat, az olimpiáról beszélgetitek. Ránk bízván a döntést, négyünk közü-l kiit illet meg az az egy pohár... Házunk tájáról nem beszélnék. — Felhígult a szakma. Sokan még .ma is azt hiszik, a vendéglátásban mód nyílik a könnyű, gyors pénzkeresetre. AhónémetSS, Dunaharassti határában Este kilencig, fél tízig... Különös, semmihez sem hasonlítható a tarló illata. Leszállt már a por, bálázásra várnak a szalmasorok, kísérőm, dr. Karakasovics Endre, a dunavarsá- nyi Petőfi Tsz elnökhelyettese figyelmeztet, miként vigyázzam szandálos lábamat a szalmacsonkoktól. Egyelőre még a távolból halljuk a piros, sárga, kék masinák zúgását, mellettünk azonban teherautók húznak ki az útra, drága terhükkel. — Szövetkezetünk öt község határában 1068 hektáron vetett búzát, a többségét takarmánynak szánjuk, saját állataink részére. Ügy tűnik: sikeres lesz az idei aratás. A hajrázást most kezdjük, tegnapig 500 hektáron végeztünk*' — tájékoztat az elnökhelyettes, miközben felerősödik a gépek zaja, s a kombájnok lassan karnyújtásnyira kerülnek hozzánk. Ha felszárad a harmat Az idei betakarítás gazdája, felelőse idén is Szerletics Antal, a gépüzem vezetője. Fiatal ember, első mondata után érződik, iiihádja a természetet, a földet. — Reggel nyolc előtt nem kezdhetnek a gépek, vámunk kell, amíg felszárad a harmat. Este azonban addig dolgozunk, amíg el nem készülünk, kilencig, fél tízig is ... Jelenleg éppen gondban vagyunk, kidőlt a sorból az egyik E 516-os kombájn. A hidraulika-szivattyút kellene kicserélni, megoróbál- juk postamunkával, házilag előállítani. Sajnos, az NDK-beli gépek alkatrész- ellátása az idén sem javult. Űj szerzeményükre, a CLAAS domi- nátorra azonban nincs panasz. Legfőbb erénye, hogy igen-igen alacsony szemveszteséggel dolgozik. Megtérülő befektetés tehát, jó, hogy nem sajnálták érte a 2 millió forintot. — Próbálja csak ki! Másszon föl a pilóta mellé! — unszol. S nem tilta- kozhatom. Érzem az óriás mozdulását, majd egyre gyorsabb vágtába kezdünk. Azon nyomban fel is villog egy kis narancssárga jelzőlámpa a műszerfalon; ügyes kis szerkezet figyelmezteti ily módon a kombájn vezetőjét a sebességtúllépésre. Kovács Sándor mosolyog, csak a kedvemért hozta működésbe a műszert. Nagyobb sebességnél ugyanis aránytalanul nő a szemveszteség. Pénzt viszont a teherautókba rakott szemekért kapnak. Munkában az öreg harcos — Majosházán lakom. A Petőfibe 13 éve szegődtem el, mostanig jó néhány fajta masinát kipróbáltam. Ezek a CLAAS-ok csöndesek, tiszták, kényelmesek. Szinte két ujjal vezethetők. Űjabb műszer jelez: üríteni kell a tartályt, véget ér rövid ismerkedésem az emberrel és a géppel. Horváth József gépkocsivezető, fülkéiéből kiszállva a rakodást ellenőrzi. Ó is törzsgár- datag. — Dunaharasztiban lakom, talán ezért jöttem a szövetkezetbe 15 éve — mondja. — Meg is ragadtam, nem vagyok vándormadár típus. Ilyenkor, aratás idején, 14—15 órázok naponta, két helyen, Dunavarsányban és Dunaharasztiban van raktárunk. Hajtani kell, hiszen a búza nem várhat, s szerencsére, most az idő is kedvező. Igaz, a talaj nehéz, nem mozgunk könnyen a pótkocsis jószágokkal. Már-már fülsértővé erősödik a zaj mellettünk, a legöregebb, az SZK 5-ös kombájn halad el a táblán, vágja a sort. Intésünkre, néhány méter után lassít, majd leáll. Lakatos László még fiatal ember, csak két éve Petőfis. — Növénytermesztő gépész szakon végeztem Örkényben, ott valamennyi mezőgazdasági géphez megszereztük a jogosítványt — törölgeti verejtékes homlokát. — Szeretnénk gyorsan végezni, hát beállítottuk ezt az SZK 5-öst is. Igazán jól bírja szegény öreg harcos, eddig még nem szorult javításra. Teljesítménybérben dolgozunk, fontos, hogy egyetlen kombájn se álljon. Szirénázó piros lámpa * Szerletics Antal megkönyörül rajtam, elém jön Trabantjával a tábla végéről. — Idén különösen jó évünk lesz szalmából is. Figyeli, milyen alacsony a tarló? — mutatja, mintegy magyarázatként, hogy íme, kocsival járhatja be a nem kis távolságokat. — Különben a kapott szalmamennyiség szintén lényeges a kombájnosok bére szempontjából, érdekük, hogy minél több legyen. Tavaly a vetésnél már ügyeltünk o tömbösítésre is, 120—130 hektáros táblákat alakítottunk ki. Így egy-egy területen egy nap alatt végzünk, aránylag keveset kell mozgatni a gépláncot, csökken a veszteségidő. Sárga szervizkocsi tűnik fel — oldalán felirat: Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat —, eláll- ja utunkat. Vezetője nevetve száll ki, üdvözöl bennünket. — Mit gondolsz, mit hoztam? — kérdi Haris László, de nem vár választ — Olyan szemveszteség-kijelző műszert szerelek föl a kombájnokra, amelyek fény- és hangjelzést is adnak. A lámpa a berendezés tetejére kerül, a magtartályjelző mellé — ha kigyullad a piros és megszólal a sziréna, messziről látjátok-halljátok hogy valami zűr van. Melegen tűz fejünkre a nap, azt mondja kísérőm, pompás az idő az aratáshoz. Majd hozzáteszi: — Ha a tervezett 10—11 nap alatt elkészülünk, lehet, hogy a korábbi évekhez hasonlóan, az idén is besegíthetünk más gazdaságoknak ... Dodó Györgyi Szurkolok, hogy sikerüljön — Túl szép ez ahhoz, hogy bárki elhiggye. Nem gondolja? — fordulok kérdésemmel kísérőmhez, Csányi Istvánhoz, a vállalat kereskedelmi igazgatójához: — Ennek a szakmának is vannak megszállottái. Akik nemcsak kereseti forrásnak, ■megélhetési lehetőségnek nézik a vendéglátást, hanem hivatásnak. Hát ilyen Moldován István is. Igen, itt készülnek a gaszt- rofol ételek, a huszonnyolc évesek klubja a Teátrumban ül össze. A rádióban is szó esik róluk. Nem véletlen ez a látogatás, találkozás. Nincsenek véletlenek. — Érkezésükről azt a rövid értesítést megkaptuk — szólta el magát az első percben a Béke étterem helyettes vezetője ugyancsak Szentendrén. Pedig tanulságosabb lett volna mindkettőníknek, ha a kivételezett helyzet elmarad. Sőt! A Görög Kancsó példa erre. Szeszélyesen, útközben kértem, nézzük meg. Borsosabbak az árak, nagyobb a haszonkulcs. S ennek ellenére jönnek a vendégek? — kérdezem Kalós Pál üzletvezetőtől : — Olyan családias ez a vendéglő. Mindig telt ház van nálunk. A tegnapi étlap? Nincs már meg, nem gyűjtjük. De iparkodunk mindent megtenni a vendégekért... Ka nehezen is, de abban megegyezünk, hogy az angolos zöldbab, mint a főzelékek egyetlen, koronázatlan királynője az étlapon, nyár közepén még nem kínálat. S a gyerek rántott szelet — érdekes név egy ételnek — 17,80- ért, különösen furcsán hat a kisadaig ételek címszó alatt. Viharvert kocsmából vedlett át a tetszetős hellyé a Kanizsa Sörbár. Toshiba ételmelegítőjén pillanatok alatt kellő hőfokú a gasztrofol. Sörfalat a libamáj is zsírjában, dékániként 2,70-ént. A füstölt, főtt csülköt is dekára mérik, 54 fillérért. Az utóbbiból fél mázsa is elfogy egy hét alatt — mondja Kovács Kálmán üzletvezető. Kifelé tartunk már, amikor Csányi István szavai megütik fülem: aztán nehogy visz- szazülljön kocsmává. Részegeket kipenderíteni... Az intelem jogos. De három igazán fiatal nő, s két férfi feladata ez. Szurkolok nekik, hogy sikerüljön ... FJop mint fogyósszköz Az. Állami Kereskedelmi Felügyelőség és a KÖJÁL szakembereinek nyomában járok. Sőt a Teátrumban egy röpke pillanatra egyikükkel ■találkozom is ... A leányfalui strandbüfé vezetője nem tudja pontosan -megmondani, hány kiló kolbászt kellett megsemmisíteni, amit az ÁKF-esek kiszedettek a mélyhűtőből. — Még délelőtt tízkor, persze, hogy egy árakor már szaga volt — mondogatja, s vállalatát sem értesítette erről az eseményről. — Sokan voltaik. Nem volt erre időink... Semmi ' baja nem volt a kolbásznak... Csak sokáig volt a levegőn.« Csekélyke, tizenöt éves háziasszonyi tapasztalatom arra int, igyekezzem meggyőzni, jobban járt, hogy megsemmisítették az árut. — Nem sütött a nap, a rossz idő miatt kevesebb volt a vendég. Ezért maradt meg. De a mélyhűtőben... — Elkelt volna az a ceglédi kolbász — szól közbe Csányi István. — Csak időben át kell adni más egységnek, nem spájzolni. A Határcsárda asztalai példás rendben, terítve, vendégekre várnak már fél 11-kor. Csakúgy, mint Marian József üzletvezető. Itt a vendégek kilencven százaléka külföldi. Autósok, a papszigeti kempingből. — Egy holland művezető már vagy hatodik éve a kempingben nyaral. S ide jár enni. Hozza is magával honfitársait. Az idén, úgy hírlik, hatvan család jött autóval. Az étlap, s az árak? Nehezen szokom meg, hogy drágábbak lettünk. Viszont a jobb anyagi körülmények között élők fordulnak meg nálunk. Vegyük úgy, hogy az én pénztárcám nagyon lapos, mit kínál, ha nem szégyellem bevallani? — Zöldborsós sertésszeletet 25,50-ért. Nem szereti? Egy szelet rántott bordát burgonyával 26-ért. De ötven forintért már jó, bőséges ebédet kap. A külföldiek? Nálunk fogyóeszköz az étlap is. Elviszik. Kézről kézre jár. Láttam már, amikor a júniusi árakat összehasonlították a júliusival Csillogóvá varázsolni Vendégváró vendéglátó. Kivételezett helyzetemben sem változott meg a nézőpontom. Ugyanaz az optika. Amikor a mellékhelyiségeket veszem szemügyre a szentendrei Békében, a Görög Kancsóban, a Határcsárdában. A felmosórongy nyomát még őrzi a kövezet. De ez még nem az igazi. Annyi súrolószer, segédeszköz lenne kéznél, amivel csillogóvá lehetne varázsolni a mosdókagylókat is ... Eltüntetni a vízkőlerakódást. Valami olyanféle tisztaságot varázsolni a mellékhelyiségekbe, mint a Pokol szigeti Csárdában van. Mert ott aztán alkalmazottat is találtak a mellékhelyiségbe. Hogy ide nincs túljelentkezés? Ebben biztos vagyok. Mégis kevés a tiszta asztal, a szerrnrevaló teríték, a jóízű étel — ha a mellékhelyiség tisztasága követelni valót hagy maga után. Az egész munka megkérdőjeleződik. Nem a kopott kövezetre gondolok. Nem! Kisebb a forgalom az éttermekben. Aggódnak a tervteljesítésért. Nincs vendég. Nem jönnek a külföldi csoportok. Régi a nóta, nem változott: az itthoniakat kell becsalogatni az olcsóbb, az ízletesebb ételekkel. Nem a rántott hússal. A főzelékekkel, a konyha ezer ízével! S tisztasággal, renddel, pontossággal, gyorsasággal. Mert aki fizet, s többet fizet — az többet is követel. Jót, s jobbat, a lehetőségekkel élve olcsóbban. S mindjárt más az optika, az értékítélet. Varga Edit
