Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-26 / 174. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP VÁCI JÁRÁSI ÉS VÁC VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA XXIV. ÉVFOLYAM, 174. SZÁM 1980. JÚLIUS 26., SZOMBAT Művelődés az üzemekben Több évre szóló tapasztalatok A szodalisia brigádok szerepe Gazdaságosabb munkával A napokban két napirendi pont szerepelt a váci városi párt­végrehajtóbizottság ülésén. Az üzemi közművelődés helyzeté­ről szóló jelentést Visnyi Ist­ván politikai és művelődési osztályvezető terjesztette elő. A munkahelyi művelődés fejlődését az utóbbi években nagymértékben elősegítette az Országos Közművelődési Ta­nács és a SZOT elnökségének közös határozata, melynek alapján létrejöttek a vállalati művelődési bizottságok — ál­lapította meg a jelentés. A munkásművelődési törekvések segítésében jelentős szerepet kapott a Madách Imre Mun­kás és Ifjúsági Művelődési Központ is, ahol az üzemi népművelők számára rendsze­res tanácskozásokat szervez­nek. Kezdetben néhány helyen értelmezési gondok voltak a központi határozat vég­rehajtása körül, s ez egyes üzemekben hátrál­tatta a közművelődés e fontos testületéinek lét­rehozását. A legjobban működő bizottsá­gok a Forte, az Egyesült Izzó, a DCM, a Hagy, a Kötöttáru- gyár és a Dunamenti Regio­nális Vízműnél működnek. Itt éves és középtávú tervek alap­ján gondoskodnak a dolgozók szakmai, politikai és általános műveltségének fejlesztéséről. A Pest megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalatnál átmenetileg háttérbe szorult a közművelő­dés, s csak az utóbbi időben tapasztalható újabb pezsdülés. A vállalattól kilépett főállású szakember helyett viszont csak megosztott munkaidőben al­kalmaznak népművelőt. Rajtuk kívül 8 nagyüzemben dolgozik' függetlenített, rendszerint ők a VMB-k titkárai is. Közülük viszont csak ketten rendelkez­nek képesítéssel, s hatan adó­sak még a szaktudást bizo­nyító diploma megszerzésével. Az üzemek többségében ren­deznek ismeretterjesztő elő­adásokat, a közönségszervezők színházi estekre toborozzák a dolgozókat, a legnagyobb mun­kahelyeken kiállításokat is szerveznek. Szakköre, klubja, csak néhány nagyüzemnek van, s az utóbbi években csökkent az érdeklődés az if­júsági klubok iránt. A legje­lentősebb művelődő közössé­gek ma is a szocialista brigá­dok, akik közül a legtöbb ér­A tegnapi váci piacot a bő­séges felhozatal jellemezte. Persze nemcsak áruban, de vásárlókban sem volt hiány, amihez bizonyára hozzájárult az is, hogy jó néhány termék ára továbbra is csökken. A paprikát például 13—24 forint közötti áron kínálták. A pa­radicsomért 17—22 forintot kértek, minőségtől függően. A tőle 3 forintba, az uborka 4 forintba került. A borsóért 16 forintot mond­tak, zöldbabot 8-ért láttunk. A zöldség csomójáért 5 forintot kértek. A kelkáposzta 3 fo­rintba került, a karalábét 4-ért kínálták. Karfiolt 7—14 forintért láttunk. A sárgadin­nyéért 30 forintot kértek, az deklődő jelenik meg az üzemi rendezvényeken, s látogatja a munkahelyi könyvtárakat. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa letéti könyvtárai átlag 6—800 kötettel — néhol ennél sokkal na­gyobb kulturált könyvtár­ral — mindenütt megta­lálhatók. Akadnak azonban olyan válla­latok is, ahol a könyvtárügyet mostohán kezelik, s működé­sének tárgyi feltételei hiányoz­nak. Pedig ez volt a leginkább alkalmas forma a munkás- szállásokon és a bejárók kö­rében is. Ez utóbbi két kate­gória ugyanis a közművelés számára a legnagyobb gondot jelenti. A bejárókról szólva Visnyi István megjegyezte, hogy a közeli településeken lakók munka után szívesen térnek vissza a művelődési központ színházi előadásaira, s kedve­lik a színvonalas művelődési programokat. A távolabbi községekből ingázók már fá­radtabbak, s körükben még a különbuszon útközben szol­gáltatott kulturális programok sem találtak kedvező fogadta­tásra. E réteg .számára legfon­tosabb — mondotta —, a gyors és kulturált utazás fel­tételeinek megteremtése. A téma kapcsán ritkán esik szó az olyan üzemi híradók megjelenéséről, mint pl. a DCM, a Hagy, az Izzó és a Vízművek tájékoztatója, ame­lyek fontos szerepet töltenek be a dolgozók informálásában, s a kulturális propaganda te­rén is. Eddig többnyire a művelő­dési központ vezetői építget­ték az üzemi kapcsolataikat. A jövőben a város többi kul­turális intézményeinek is tö­rekednie kell erre. A levéltár, a városi és járási könyvtár és a Vak Bottyán Múzeum so­két tehet a dolgozók művelt­ségéért, a történelmi múlt, a munkásmozgalom történetének meg is mertetéséért. A második napirendben Weisz György tanácselnök tá­jékoztatta a VB-t a júniusban lezajlott tanácstagi és ország- gyűlési képviselőválasztások tapasztalatairól. A jelölő gyűléseken a vá­lasztópolgárok 18,3 száza­léka veit részt, s ez az arány az 1973. évi válasz­őszibarackért 20—24 forintot. A málna 32-be került, megy- gyet 30—34 forintért láttunk. Volt nyári körte is 20 forintos áron. A sárgabarack 16 forint­ba került. A háromhetes csirkéért 20 forintot mondtak, a kacsáért 45-öt. A vágni való csirke ki­lója 42 forintba került, a ka­csát 230 forintra tartották. A tojás ára 2 forint volt. Nem volt túl nagy válasz­ték virágokból. A szegfűért 8 forintot kértek, a rózsát 6—8 forintért kínálták. A margaré­ta 5—8 forintba került, a kardvirág száljáért 16 forintot mondtak. Cs. J. tási időszakhoz viszonyítva magasabb. A gyűléseken a megjelentek 7,3 százaléka szólt hozzá, 179 közérdekű bejelentés hangzott el. Kedvezően alakultaik a válasz­tás lebonyolításának tapaszta­latai is, s a kettős jelölés nö­velte a képviselőválasztás de­mokratizmusát. Ez az időszak sok olyan tapasztalat megszer­zését segítette elő, amelyet a következő öt év alatt is hasz­nosíthat a város vezetősége. K. T. I. Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyv­tár művelődésotthoni hálózati és módszertani osztálya ez év­től nagyobb gondot fordít a megyében működő fotószak­körök és klubok vezetőinek és tagjainak szakmai irányításá­ra. A Vácott működő Dunaka­nyar Fotóklubban országosan is a legismertebb fotós tevé­kenység zajlik, így nem vé­letlenül kapta a megbízást, hogy a tapasztalatok átadásá­val segítse az amatőr fotómoz­galom fellendülését Pest me­gyében. Év elején a megyei művelő­dési központ anyagi és erköl­csi támogatásával, Hangai László képzőművészeti főelő­adóval, Kocsis Ivánnal, a Du­nakanyar Fotóklub vezetőjé­vel létrejött a Pest megyei fotó szakbizottság, amelynek feladata az elméleti és gyakorlati szakmai továbbképzések megszervezése. Feladatai közé tartozik a klubok, szakkörök tevékeny­ségének koordinálása, olyan pályázatok kiírása, amely ösz­tönzi az alkotó munkát, va­lamint felhívja a figyelmet az országos jelentő l >gű fotós­rendezvényekre. Az előadásokra, havonta egy alkalommal a Madách Imre Művelődési Központban kerül sor. A július 17—31. között sorra kerülő tábor, többnyire fiatalokból álló 10 tagú cso­portjában a megye szinte minden fotósklubja képvisel­teti magát. A négynapos prog­ram gazdag választékot nyújt a fotóelméleti, esztétikai, módszertani előadásokból, de szerepelnek a programban alkotásra szolgáló fotóséták, esténként diaporámabemuta- tók is. A diavetítéssel egybe­kötött elméleti előadásokra a 8-as teremben kerül sor, ahol a tábor részvevőin kívül, az érdeklődőket is szívesen lát­ják. Néhány cím az előadások közül: Fotótechnika, A fotó­zás története 1945-től nap­jainkig. A fotógrafikus látás­mód eredete. Műtermi fotó­zás és reklámfotó készítése. Az eltűnő paraszti élet és kultú­ra — a megőrzés fényképei. A diaporáma története és tech­nikája. Az előadók között ta­lálkozhatunk neves fotóművé­szekkel, mint Schwanner End­re, Tóth József, Korniss Péter, Kocsis Iván, valamint fotóel­mélettel foglalkozó szakembe­rekkel mint Tőrv Klára, Rényi András, Bauer György... A kísérleti jelleggel indí­tott tábor és alapozó tanfo­lyam eredményességét a gya­Nincs könnyű helyzetben ma sem a Vácon levő Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Sápi István igazgató nem tartaná becsületesnek, ha ennek ellenkezőjét állítaná. Gyászos örökségükről egyetlen mondat: a tavalyi szanálási eljárás után feletteseik a vál­lalatnak- bizalmat szavaztak és talpraállítását határozták el. A tények nem biztatóak: az 1979-es esztendőt 40 mil­lió forint veszteséggel zárták,* az idei első negyedévet pedig 19 millió forinttal. De ami némi, optimizmusra ad okot: a má­sodik negyedév végére már csak nyolcmillió forint volt a veszteség, s úgy számítják, az utolsó három hónapban! nulláról indulnak. Vagyis, az | éves mérlegbe végre ered­mény, nyereség kerülhet. Géppark Mit sikerült elérnie az új vezetőségnek? „Csak elindul­tunk a helyes úton” — állapít­ja meg az igazgató. Csökkent például a befejezetlen építke­zések értéke 17 millió forintról 10 és féi millióra. Megkezdték mintegy 10 millió forintnyi el­fekvő anyagkészlet felszámo­lását, s eddig 2 millió forint értékűtől megszabadultak már. Felülvizsgálták a vállalat gép­parkját, s megállapították a túlgépesítettséget. Magyarán szólva: nagy a géppark; leg­alább 6 millió forint értékűt korlat fogja bizonyítani, azál­tal, hogy mennyire sikerül majd a fotósoknak, szakikörve­zetőknek az alkotó munkájá­ban és saját klubjuk helyi adott­ságai között az itt szerzett ismereteket hasznosítani. A fotózás iránt érdeklődők a művelődési központ műsor­füzetében találhatják a tábor részletes programját. Teknős Erzsébet Az 1979—80. évi bajnokság­ban 6 csapat lépett pályára a Gödi TK színeiben. Az irá­nyítás nem kis gondot jelen­tett a sportkör elnökségének és a szakosztály vezetőségé­nek. A testületet sok társadal­mi aktíva segítette, s az elért eredményekben ez is jelentős szerepet játszott. Itthon és idegenben Mint Balázsovits János szakosztályelnök elmondta, az első csapat a megyei bajnok­ságban a hetedik lett. A ki­tűzött hatodik helyet nem si­került elérni, de a teljesít­ménnyel ennek ellenére is elégedettek. A lejátszott 34 mérkőzésből 11-et győzelemmel, 12-t dön­tetlennel és 11-et vereséggel fejeztek be. A gólkülönbség 47-50. A csatársor és a véde­lem lehetett volna eredménye­sebb, hiszen előfordult, hogy a hazai pályán is nem várt vereséget szenvedtek vagy csak döntetlent értek el. A góllövésben Mészáros jeleske­dett, aki 14 góljával a megyei listán is előkelő helyet fog­lal el. Az is nagy sikernek te­kinthető, hogy másodszor nyerték el a sportszerűségi versenyt, amely L iebhardt József edző jó oktató-nevelő munkáját is dicséri. A veze­tőség különösen Gere, Berkó, Vastag és a megyei B-válo- gatottba is bekerült volt váci játékos, Szunyogh teljesítmé­nyével elégedett. A soronkö- vetkező bajnokság ideiére a hatodik hely megszerzését tű­zik ki célul. A tartalékcsapat a BLSZ által szervezett tartalékbaj­nokságban küzdött. Simkó Géza edző tanítványai itt az előkelő hetedik helyet szerez­ték meg. Tizenhét győzelem­mel, nyolc döntetlennel, 42 ponttal. A legeredményesebb játékos Kurucz volt. aki 9 gólt szerzett. Az NB II. tar- talékbajpokság megszűnése után a csapat erősebb ellen­ei kell adni. Emellett nem csupán a berendezések meny- nyisége aggasztó, az összetétel is rossz. Egyebek között rengeteg a mixerkocsi, de a nagy értékű toronydaru helyett is használ­hatnának a technológiához jobban alkalmas kisebb telje­sítményűt. Az is kiderült, a gépek egy része veszendőbe megy a megfelelő karbantar­tások elmulasztása miatt. Há­rom-négy éves berendezések kiselejtezése pedig nem csu­pán vállalati, hanem népgaz­dasági kár. Napjainkban ismét 1 ezer 200 dolgozót foglalkoztatnak, az új vezetőség létfontosságú­nak tartotta a létszám feltöl­tését. 240 embert vettek fel, s főként szakipari befejező munkára. Furcsa helyzetüket is megemlíti Sápi István: igen sok a szakmunkás, viszont ke­vés a betanított és a segéd­munkás. Így az olcsóbb mun­kához is drágábban jutnak, többet fizetnek. A gazdaságos­ság növeléséért az idén önálló szakipari munkák sorát vállal­ták el, különféle felújításokat és karbantartásokat. Új otthonok A vállalat eddigi eredmé­nyei és feladatai: június 30-a helyett — ez volt az utolsó módosított határidő — április 4-én átadták a váci 32 munka­helyes rendelőt; négy héttel korábban a tervezettnél, má­jus 1-re pedig elkészült a 670 négyzetméter alapterületű ABC-élelmiszeráruház. Átmenetileg a szintén Vá­cott épülő CEMÜ-székház ki­vitelezése lelassult, az embe­reket ugyanis a dunakeszi Mechanikai Laborban készülő csarnokhoz irányították át. Jó ütemben épül viszont a deák­vári lakótelep: 36 szövetkezeti lakás átadását augusztus végé­ra tervezik, s az idén év vé­géig kell elkészülnie 84 OTP- lakásnnk. S bizonyítván, hogy megyei vállalatnak érzik ma­gukat: Pécelen az idén 61, Halásztelken pedig 40 lakás kerül tető alá. D. Gy. felekkel kerül szembe a jövő­ben, s itt már nehezebb lesz a helytállás. A Gergely Tibor edző irá­nyításával szereplő ifjúsági csapat a középmezőny kilen­cedik helyét szerezte meg. Gergely egyébként a bajnok­ság után családi okokból kérte felmentését. A szép győzelmek mellett sok átlagon aluli tel­jesítményre is sor került, s úgy tűnik, a jelenlegi gárda nem képes a felnőtt utánpót­lás szerepének vállalására. Több játékos ki is öregedett, akik jövőre már nem szere­pelhetnek az ifjúsági mérkő­zéseken. A serdülők Bagócsi Sándor edző vezetésével eredményes esztendőt zártak. A kétcsopor­tos megyei bajnokságban 7 pontos előnnyel ők szerezték meg az első helyet. A házi gólkirály Csimbora lett, aki 28 gólt szerzett. Az edző- Pe­tő, Kovács Z., Cserhalmi, He- csei és az ő játékával volt a legjobban megelégedve. Itt is gondot okoz, hogy Bagócsi ed­ző is kérte a felmentését. Serdülök, öregfiúk A Kovács Zoltán edző irá­nyításával szereplő serdülő második csapat a bajnokság ötödik helyét szerezte meg. Horváth Ferenc edző elége­detlen az öregfiúk teljesítmé­nyével, akik a kitűzött dobo­gós helyezés helyett az ötö­dikek lettek, ök 16 mérkőzés­ből csak 5 győzelmet szerez­tek, s gyenge volt, sok gólt kapott a védelmük. A játé­kosok nem tartják be a tak­tikai utasításokat. A két kulcs­ember, Kunstár és Fischl kü­lönböző okok miatt nem sze­repelhetett. Elfogad'- 'ó telje­sítményt csak Gyen >, Heldt, Szabó J., Agócs és kihagyásai ellenére Lovász nvújtott. A csapat augusztus 2-től kezdi meg a felkészülést az új baj­nokságra. Ismét a dobogóra szeretnének kerülni. Nyitrai József A m ■■ // / ■ a • jövő víziója Az emberiség elrettentő, szörnyű jövőjét rajzolta meg ti. Coöb, az amerikai t uáomanyos fantasztikus magazinok egyik legkere- setieob grafiKusa, akinek sajátos, fanyar humorú ké­peivel a magyar olvasok többnyire a Lraíaktíka sci- fi antológia 30. számában ismerkednettek meg. R. Cobb emberi gyarlósá­gainkra figyelmeztet, az el- nanyagoit környeze ivéde­lemre, a Földet elöntő sze­méthegyekre, a féktelen iparosítás ma még fel nem mérhető hatásaira. Rajzaiban mindig ott van az ember, önpusztító kezenyomát szemlélve. Csak néhány sziporkázó öt­let: az egyik képen, amely 1960-ban készült, egy ösz- szetört autó és egy letakart emberi maradvány, mellet­te a felirat: „Egy autót lá­tok a jövőjében!” Vagy: az orszgúton hosszú, sűrű kocsifolyam hömpölyög, s az út szélén a nagybetűs felirat: „Vigyázat: a levegő belélegzése árthat egészsé­gének!” Nem folytatom a felsorolást, hiszen a nyom­tatott szó adta lehetőség kevés ahhoz, hogy mindazt itt leírjam, amit egy zse­niális kéz a tengeren túl megalkotott. Ám hadd folytassam egy személyes vallomással: sokáig néze­gettem R. Cobb egyik raj­zát, amely talán a legtö­mörebben fejezi ki a mű­vész mondanivalóját. Ezen a képen egy szeméthegy­ben félig elsüllyedt kocsin két ember ül kövér patká­nyok társaságában. „És mi az a környezetvédelem???’’ kérdezik egymástól. Hosz- szan nézegettem e rajzot, s mintha már láttam volna valahol... Mintha ... Igen, láttam valahol Hogy hol? Említhetném bármelyik fo- lyónkat, de most hadd ír­jak a Dunáról, amely vá­rosunk egyik határa. A nagy folyam, amely régeb­ben büszkén viselte a „kék" jelzőt is, ma már inkább ama rajzbeli pos- ványra hasonlít. Döglött macskák, kutyatetemek úsznak időnként a tetején, s tessék csak végigsétálni a Liget melletti fűzesnél: a bokrok között a civilizáció termékei, műanyagflako­nok, autógumik, s más hul­ladékok tarkállanak. Néhány napja Zebegény- ben jártunk barátommal, s megéhezvén megálltunk egy falat sülthalra az or­szágút menti bódénál. Fi­nom keszegre áhítoztunk, s most utólag visszagondolva nem is okozhatott nagy meglepetést, hogy a finom pecsenye tengeri hekből készült. Sok szó esik világszerte a környezetvédelemről. Törvények, különböző in­tézkedések látnak napvilá­got, de talán nem egészen jó úton járunk. Az intéz­ményesített környezetvéde­lem nem érheti el célját, hiszen minden csak írott mulaszt marad, ha az em­berek fejében nem változ­nak a dolgok. Mert vajon felmenthetjük-e azt a gép­kocsivezetőt a felelősség alól, aki a hajógyár alatti szigetnél a Duna vízében mossa Nysa kisteherautó­ját? Talán nincs tisztában tettének veszélyességével? Nem, nem erről van szó. Egyre jobban terjed egy olyan szemlélet, amely mindent mástól vár. Más­tól: a minisztériumoktól, a környezetvédelmi hivatal­tól, tőlünk, mindenkitől. Mosószer kerül a vízbe? Na és? Ügy is olyan szennyezett már, hogy a Dunának teljesen mindegy — mondják, indokolják tettüket. Nem mindegy. Nem le­het mindegy, milyen jövőt hagyunk gyermekeinkre, unokáinkra. Nem lehet mindegy, milyen lesz hol­napunk. Vagy talán váljon be R. Cobb jóslata, a sze­méthegybe süllyedt autó és jöjjön a patkányok társa­sága? Akkor már késő lesz azon a kérdésen vitatkoz­ni, hogy mi is az a kör­nyezetvédelem ! Furucz Zoltán ISSN 01IS-ÍIS9 (VÉli ftlr‘801 . • v Piaci jelentés Bőséges volt a felhozatal Módszertani előadások Megyei fotóstábor Vácott Elmélet és gyakorlat — együtt Labdarúgás Hat csapat a bajnokságban T T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents