Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

Ahol a hegyet szeletelik KÖZÖSSÉGET TEREMTŐ KLUBÉLET SÓSKÜTON Ha valaki különleges, az átlagtól elütő ember felől ér­deklődik Bencsik Antalnál, a sóskúti tanács elnökénél, a következő választ kapja: — Nálunk minden ember érdekes. A kertjeik teszik az­zá a sóskútiakat, a közös hob­bi, a szőlő, az őszibarackos művelése. Munka után odasiet­nek az emberek, a kertekbe. Metszeni a fákat, permetezni o szőlőt, egyszóval tenni mind­azt, aminek eredményeképpen megelégedéssel fejeződhet be a szüret, amitől az őszibarack olyanná érik, hogy nyugodtan rá lehet mondani, van ez olyan, mint az érdieké, sőt... S ha netán valaki, elfo­gultságot feltételezve, gyanak­vással fogadná a tanácselnök­től hallottakat, bizonyára fe­leslegesnek érzi majd aggo­dalmát, ha megnézi valame­lyik bányát (kettő is van a községben), például azt, ame­lyikben a híres sóskúti követ fejtik. Ugyanis ... Ugyanis, mikor a bányából visszafelé jövet ruháját a makacsul megtapadó fehér portól igyekszik megszabadí­tani, nemigen firtatja to­vább okát a kiskertek iránti rajongásnak, és már nemcsak a fizetést kiegészítő kereseti lehetőségnek tartja a kertmű­velést. Mert lehet-e nagyobb, harmóniát teremtő ellentéte a kemény matériának, a kőnek, mint a föld művelése, a bab- rálás fákkal, szőlőtőkékkel? Annak a kemény matériának, mellyel nap mint nap talál­koznak a bányában dolgozók, akik arra felügyelnek, hogy a gép úgy szeletelje a he­gyet, akkorákat harapjon a vakítóan fehér kőből, amek­korákból házak, épületek emelkedhetnek majd. Elevenebbek a hagyományok A község kulturális életét vizsgálva mindezeket figyel­men kívül hagyni nem lehet. Nem véletlen hát, hogy Kéri Mihály, a sóskúti klubkönyv­tár vezetője beszélgetésünk elején a következőket mond­ja: — Január eleje óta dolgo­zom ebben a munkakörben, és tevékenységemet azzal kezd­tem, hogy megnéztem, meny­nyire zárt a falu, a közösség, milyen erősen élnek a hagyo­mányok? Azt tapasztaltam, itt jobban összetartanak az emberek, elevenebbek a tra­díciók, főleg, ha a szomszé­dos Érdet vesszük figyelembe, azzal hasonlítjuk össZe. — Nálunk három olyan klub van, melynek igen moz­galmas az élete, a pávakör, a kertbarátok köre és az ifjú­sági klub tagjainak aktivitá­sára lehet a leginkább szá­mítani. A pávakör a legré­gibb és a legösszeforrotia, kiscsoportunk. Tagjai — 40— 50 éves férfiak és nők — he­tente kétszer találkoznak. Ne­vük a megye határain túl is ismert. A kertbarátok köre összejöveteleinek legnagyobb részét az ismeretterjesztő elő­adások teszik ki, ezek egyéb­ként ai. ifjúsági klubban is gyakoriak, bár a fiatalok leg­inkább beszélgetéssel, vitával egybekötött összejöveteleket tartanak. Vasárnap esténként pedig a discóban találkoznak. Kiállítás a kocsmában Szerencsére — és ez az épület tervezőit dicséri — mód van arra, hogy a kiscsopor­tos foglalkozásokra alkalmas szobák összenyithatóak le­gyenek, s így, egy nagyobb térben nemcsak a disco, de ki­sebb hangversenyek, koncer­tek, előadások rendezésére is lehetőség nyílik. Legutóbb a Mini együttes volt a vendége a klubkönyvtárnak, és a nagy érdeklődésre való tekintettel, több hasonló nívójú együttest látnak majd vendégül. — A koncertsorozat népsze­rűsége mellett, legyünk őszin­ték, azért is hasznos, mert pénzt hoz a házhoz, melyet újabb közművelődési célra le­het fordítani — mondja Kéri Mihály. — Nemcsak a most szerveződő nyugdíjas-, vala­mint gyermekklub fenntartá­sára, hanem például egy kép­zőművészeti szakkör létreho­zására is. Tapasztalataim sze­rint a vizuális kultúra igen elhanyagolt, esíért megpróbá­lunk, főleg gyerekekből álló képzőművészeti érdeklődésű csoportot kialakítani. Kéri Mihálynak egyébként a vizuális kultúra fejlesztésé­re más, bizonyára többeket meglepő elképzelése is van. Tárlatok rendezésén töri a fejét, méghozzá nem is akár­milyen tárlatokén. Egy meg­lehetősen látogatott helyen, a kocsmában kívánja mai ma­gyar művészek alkotásait be­mutatni. Az elképzelések, sze­rint Somogyi Győző grafikái­val indulna a sorozat. — A színhelyet nem vé­letlenül választottam — ma­gyarázza a klubkönyvtár ve­zetője —, nemcsak azért, mert így azok is vizuális él­mény részesei lehetnek, akik esetleg eddig nem szoktak hozzá, hanem azért is, mert a klubkönyvtárban, kényszer­megoldásból, társbérletben vagyunk. A község általános A RyömrSi képző- és ipar­művészek tárlata a nagyközség művelődési házában augusztus 2-ig tekinthető meg. Közvetlen környezetünk bő­velkedik olyan tájakban, hely­ségekben, melyeknek kép­zőművészeti előrelépése köz­tudott. Zebegény, Nagymaros, Vác, Szentendre festői, szob- rászi műhelyeiből művek áramlottak, áramlanak, hatá­suk olykor elhagyja az orszá­gos kereteket is, a világhírig jut. Gyömrő a példa, hogy igaz értékekben' van tartalé­kunk is. A termő csönd e ki­állítás nyomán láthatóvá tet­te mindazt, ami üzenet jelen­nek, s kivételes esetben a jö­vőnek is. A látogató feltárt és feltáratlan kincsekre bukkan, tudatára ébred annak, hogy Gyömrőn nemcsak Canova márványplasztikája és a ne­mesen faragott kopjafák ta­lálhatók, hanem művek szá­zadunk minden évtizedéből. Gyömrő képzőművészeti éle­tének kiemelkedő vonulata a Pál család művészete. Id. Pál Mihály életműve szobrásza­ink egyik, még mindig elég­gé fel nem fedezett kimagas­ló teljesítménye a maga örök­ké friss, megfontolt és maga­biztos kivitelezésű kezdemé­nyezéseivel. Az ábrázolóerő és a képzelet szabadsága egy­forma lendülettel szárnyal szobraiban; ez egyénisége. Amit létrehozott, mérték lett, mérték marad; örök nyitány, kiindulási pont, mely a Ma­gyar Nemzeti Galériában ha­marosan bemutatásra kerülő emlékkiállításán válhat nyil­vánvalóvá. Fia, ifj. Pál Mi­hály a tőle kapott inspirá­ciókkal találta meg egyéni út­ját, melynek mederben tar­tott barokkos lendülete jelen­ti új szobrászati felismeré­seit. Pál Aranka tusrajza Já­kob és Ráchel találkozásáról; bensőséges megérzés, ízlés öt­vözete. Pál Ferenc, id. Pál Mihály testvére; ismert kerá- mikus. ö és felesége, Tarsoly Ilona megoldott kerámiaszob­rokkal és vázákkal érzékelte­tik felkészültségük állandósá­iskoláiban olyan szűkös a hely, hogy két osztály kény­telen volt hozzánk költözni. A szükség szülte összezártság­nak természetesen előnye is van, közösséget teremt, ezek­nek a gyerekeknek, akik ide járnak iskolába, bizonyára so­ha nem lesz idegen egy mű­velődési ház. Filmvetítés hetente kétszer Valóban, sem a művelődési ház, sem a könyvtár nem lesz ismeretlen. A mintegy tíz­ezer kötetes könyvtár jelen­tős szerepet játszik Sóskút kulturális életében. Féléves szünet után nemrégiben nyílt meg újra a bibliotéka és máris sok olvasót toborzott magának. Jól működik gye­rekekből álló olvasóköre is. S ha mód lenne főállású könyv­táros alkalmazására, valószí­nűleg még nagyobb eredmé­nyek születhetnének. — Ha a sóskúti klubkönyv­tárról beszélünk, feltétlenül meg kell említeni a társköz­ség, Pusztazámor kulturális életét is — mondja Kéri Mi­hály. — Ott is működik ki­helyezett könyvtárunk és a könyvtárosunk, Pecsenka Te­réz, oda is átjár kölcsönözni. Sőt, miután a Sasad Terme­lőszövetkezet rendbehozta a pusztazámori klubot, arra is mód van, hogy hetente kétszer filmvetítéseket rendezzünk a faluban. gát. B. Szabó Edit ifj. Pál Mihály feleségeként tartozott a Pál műhelyhez. Sajnálatosan hamar lezárult életműve szob­rokkal marad fenn az időben. A zártság szigora és egyúttal kellemes méltóság hatja át Gregoriusát és Balladáját, mely eszmét sűrít a formába. Számtalan elágazása van Gyömrő művészeti életének. Előzménye, folytatása, lehető­sége, — több értéke, műfaja. Az 1910-es években indult Gyömrői Sándor József pályá­ja, s igen hatékonynak bizo­nyult Lovaghy István festői, tanári tevékenysége, aki évti­zedek munkájával készített finom vonalvezetésű akvarel- leket, nevelt festővé, szob­rásszá tehetséges fiatalokat. Faragó Pál cs Fekete Haj­nal a tárlat meglepetése, — képeik költői erőben bővelked­nek. Az csak gazdagság jele, hogy számtalan változat, stí­lus, korosztály keresi, találja meg kibontakozását. Z. Hor­váth Gabriella vegyes techni­kával készült textiljei kifo­gástalan alkotások, Bak Imre szitanyomatai új lehetőséget építenek országos és külföldi publicitás jegyében. Unyi Ist­ván, Bodócsi Béla, Simon László, Vas Jenő sajátos ér­tékei is nyilvánvalóak, akár Hajdú Sándor agyagból, bronzból mintázott figurái, Schuszter Ödön gyömrői te­Könyvtár a strand mellett Nem nagy ügy! — mond­hatná band, ha csupán az adatokat hallja. Vagyis azt, hogy Ráckevén, a sirand tő- szomszédságában egy 20 négy­zetméteres alapterületű fiók­könyvtár heti két alkalom­mal négyezer könyvet kínál olvasásra, s hogy ezzel a le­hetőséggel 875 olvasó él rend­szeresen, 58 pedig csak a nya­ralási szezonban. De hogy a számok nem mindig érzékeltetik a teljes valóságot, arról ebben a kis könyvtárban is meggyőződhe­tünk. Aki ugyanis ide egyszer betoppan, az Bencsik Pálné nyugdíjas tanítónő részéről olyan szívélyes fogadtatásban részesül, hogy máskor is szí­vesen visszatér. Bencsik Pál­né személyesen is jól ismeri olvasóit, akik között a terme­lőszövetkezet nyugdíjasai vannak többségben. Tudja, ki­nek milyen az ízlése. Egy idős néni háromheten­ként nyolc könyvet visz ma­gával, s mikor cserébe visz- szahozza őket, részletesen be­számol az elolvasott könyvek tartalmáról. Aki itt a strand mellett a fiókkönyvtár rendszeres vagy alkalmi olvasója lett, elgyalo­golna az egy kilométerrel odább, a folyón túl levő nagy könyvtárba is. Esze is, szíve is helyén volt annak, aki ezt a kis könyvtárat ide telepí­tette, mert — a környékbeli lakóházak számához képest — sok idős parasztemberrel íz- leltette meg az irodalom szép­ségét. A strandon egyébként italbolt is van. Szenzációs esemény lenne, ha egyszer az italbolt vezetőjének oka lenne rá, hogy a könyvtárra mutat­va így panaszkodjon: tönkre­tesz ez a konkurrencia! Cseri Sándor matikát kísérő karikatúrái, Gyenes Andor munkái. Hegyi Füstös László olaj pasztell je és filmrajzai is arról tanúskod­nak, hogy személyében, most terebélyesülő munktsságában is komoly szerepet kap a gyömrői indíttatás. Mindenképpen örvendetes ez a gyömrői bemutató, hiszen olyan helyen kopogtatott, ahol sok ismert és ismeretlen, tisz­tes éá klasszikus érték várta, hogy találkozhasson a széle­sebb közvéleménnyel. Sok mű most lelte meg először közön­ségét a kiállítást rendező ifj. Pál Mihály ügyszeretetéből, aki a katalógus értő, érző előszavát is írta. Minden bi­zonnyal a gyömrői tárlathoz hasonlóan sok örömet fog sze­rezni ez a kollekció Budapes­ten, a Ganz-MÁVAG Művelő­dési Központjában, ahol szep­temberben nyílik a gyömrői képző- és iparművészek ki­állítása. Két dolog megvalósu­lása tűnik sürgetőnek éppen e sikeres gyömrői seregszem­le nyomán. Az első az, hogy éppen ezen anyagból létesül­jön egy muzeális közgyűjte­mény Gyömrőn, s az is idő­szerű, hogy éppen ezen példa nyomán Pest megye több helysége is kezdjen hozzá saját képzőművészeti értékei­nek számbavételéhez. Losonci Miklós Koffán Évav KIÁLLÍTÓTERMEKBEN Üzenet jelennek és jövőnek Ünyi István: Tájkép HEI I FILMJEGYZET Ászja Vjacseszlav Jezcpov, az Aszja című Hejíic-film térti főszereplője Csernisevszkij, a múlt szá­zadi orosz kritika halhatatlan­ja azt mondta Turgenyev no­vellájának, az Ászjának a férfi főhőséről, N. N.-ről, hogy olyan, mint az a tengerész, aki egész életében Pétervár és Kronstadt között hajózott, de aztán egyszer, váratlanul, ki­jutott az igazi tengerre, és akkor eltévedt. Találó megállapítás. A név­telen hős, N. N., egy, az 1860— 70-es évek orosz irodalmának azon hősei közül, akik nem valók az életre, akikben a tett halálát okozó okoskodás erő­sebb, mint a valósággal való szembenézés és megbirkózás vágya. Anyegin és Pecsorin le­származottjai ők, a felesleges emberek, akikben él ugyan a jobbra törés, de sosem jutnak el a cselekedetig. Az élet egy­szerűen csak megtörténik ve­lük; irányítani, befolyásolni, formálni még akkor sem ké­pesek, ha erre lehetőségük nyílna. Elmegy mellettük a si­ker, a szerelem, és ők is el­mennek a siker, a szerelem mellett. Napról napra élnek, vicinális járatokon hajóznak, aztán, ha az élet odakínálja nekik a nagy Lehetőséget, vagy észre sem veszik, vagy nem tudnak (nem mernek) él­ni vele. Turgenyev hőse, N. N., ér­telmes, művelt, okos és jólel­kű fiatalember. Csak éppen semmi sincs az életében, ami célt, értelmet adna neki. Elég gazdag ahhoz, hogy kedvtelé­seinek éljen, utazgasson, ha­sonlóan a korabeli orosz ne­messég jó néhány tagjához. De ezeknek az utazgatásoknak sincs sok értelme; nem többek az idő múlatásánál. N. N. aztán egy német kis­városban véletlenül összetalál­kozik egy honfitársával, Ga- ginnal, s ennek húgával, Ász- jával. összebarátkoznak, s N. N. egyszer megtudja Gagintól a titkot: Aszja csak a fél test­vére; apjának és egy cselédlá­nyuknak a gyermeke, de az apa halálakor Gaginra bízta a lányt. Aszja nem mindennapi jelenség. Szép, okos, bátor, sokkal felvilágosultabb, mint kortársnői, az a nő, aki ideá­lis társa lehetne egy N. N.-féle férfinak, ha beleszeretne. És bele is szeret; N. N. pedig, aki viszontszereti Ászját, nem me­ri vállalni ezt a szerelmet. Megijed és hagyja elmenni maga mellett az élet nagy ajándékát, egy kivételes nő szerelmét. Mire pedig ráébred, hogy mit szalasztott el, már késő, Ászja örökre elment, soha többé nem fognak talál­kozni, és N. N.-nek nem ma­rad más, mint az életre szóló szomorúság, önemésztés — és Aszja emléke. Turgenyev szomorú-szép írá­sát a szovjet filmművészet egyik kiemelkedő alakja, Jo- szif Hejfic írta filmre és ren­dezte. (Filmjei közül nálunk is siker volt A Zsurbin család, A Rumjancev-ügy, a Viharos alkonyat, A kutyás hölgy, A párbaj stb.) Sajnos, az orosz realista irodalom filmrevitelé- ben már sokszor jeleskedő Hejfic ezúttal nem tudta iga­zán visszaadni a Turgenyev- mű gondolatait és hangulatát. N. N. tétcvaságát, döntéskép­telenségét a filmben unalom, érdektelenség és laposság he­lyettesíti. A férfi értékes tu­lajdonságairól nem sokat tu­dunk meg, éppúgy, mint aho­gyan Aszja vibráló, ezerszínű egyéniségéből is inkább egy kissé kelekótya kamaszlány ugribugrisága, szertelenkedé­se marad. Nagy kár, hogy ez a szép téma így ellaposodott Hejfic filmjében. A nézőt sem N. N., sem Ászja sorsa, egyé­nisége nem tudja igazán érde­kelni. Hejfic nem tudja közel hozni hozzánk figuráinak konfliktusait és karakterük társadalmi hátterét. Így aztán azt mondhatjuk: ha valaki meg akarja tudni, milyen is ez az Aszja, jobb, ha előveszi Turgenyev kötetét, és elolvas­sa a novellát. Ez teljes él­ményt ad; a film csak pontat­lan és szürke másolat. Karate Hová tegyük ezt a filmet? A sportfilmek kategóriájába, mivel végül is egy sportról, a karatéról szól? A dokumen- tumfilmeké..e, mivel látható­lag ilyen igénnyel is készült, hiszen mi másra való lenne a sok eredeti felvétel, a — meg­lehetősen tétova és követke­zetlen — háttérkutatás stb.? Vagy tekintsük amolyan buj­tatott reklámnak a karate — pontosabban: egy bizonyos ka­ratestílus — mellett? A japán eredetű, s a külön­böző propagandaanyagokban dokumentumfilmként aposzt­rofált film végül is tipikusan öszvér műfaj. Mindenből van benne egy kevés — és ez bi­zony nem válik előnyére. A különböző rétegek közül még a legérdekesebb — bár egyben a legviszolyogtatóbb is — a kü­lönböző mérkőzéseken (tulaj­donképpen az 1975-ös tokiói úgynevezett nyílt karate világ- bajnokságon) készített felvéte­Halálos Tíz éve készült ez az NDK- film, az akkor virágkorát élő, az indiánfilmek főszerepére úgyszólván bérletet váltott Gojko Mitic-csel. Konrad Ret- zold, az NDK-beli indiánfil­mek rendezőspecialistája, ta­lán maga sem hitte, hogy ez lek sora. „Direktben” látható, komoly serülést okozó ütések, rúgások, a szakértők által bi­zonyára nagyra értékelt akciók képsora készteti sziszegésre és riadt összekucorodásra a nézőt, mert akarva-akaratlan arra kell gondolnia, mi lenne, ha ő kapná ezeket a gyönyörű, ámde csonttörő füleseket és egyéb finomságokat — egy olyan sportban, amelyről ed­dig az a tévhit élt benne, hogy elsősorban önvédelemre szol­gál, nem pedig baleseti kórte­remben végződő „találatok” el­helyezésére. Ma már egy, a közepesnél gyengébb kaland­film sem lehet meg nagy bu­nyók nélkül. És bár tudom, hogy a Piedone-filmekben, vagy a Különben dühbe jö- vünkben a bunyó valójában csak „kamu”, mégis jobban élvezem, mint ezt az egyálta­lán nem „kamu”, hanem vére­sen valódi (helytelenül sport­nak nevezett) verekedést. tévedés a műve egy évtized múltán is élvezhető marad. Pedig így történt; a Halálos tévedés semmivel sem rosszabb, mint a műfaj jó néhány, azóta — és nagy nevekkel — készült alko­tása. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents