Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-03 / 154. szám

&F('YfT 1980. JÚLIUS 3., CSÜTÖRTÖK Ötletek Szentendréről Honismeret Ez év elején alakult meg Szentendrén a Hazafias Nép­front városi bizottságának szervezésében a helyi honis­mereti csoport. A Pest megyé­ben jelentős eredményeket elért mozgalomhoz kíván csat­lakozni a szentendrei bizottság e csoportja. A lehető legjobb eredmények elérésére, a jelen­legi helyzet alapos áttanulmá­nyozása után, távlati elképze­léseket dolgoztak ki. Keresik a lehetőségét annak, hogy az ér­deklődők mikor és milyen fel­tételek mellett használhatnak a Pest megyei Múzeumok • Igazgatóságán, a megyei mű­velődési központban és a me­gyei levéltárban levő helytör­téneti anyagokat. Hétköznapok gondjai, örömei Kis község a megyehatáron Ha Pest megye térképét ki­terítjük magunk elé, látjuk: lent a csücsökben, távol a fő­útvonaltól, egy kis község hú­zódik meg, Tatárszentgyörgy. Itt élt csöndes békességben 1875 ember (a legutóbbi nép- számlálás pontos adatai sze­rinti egészen a múlt év no­vemberéig, amikor is megyei, járási vezetők részvételével jogi fórumot rendeztek és a tatárszentgyörgyiek nem tö­rődve a fórum speciális jelle­gével, panasznappá változtat­ták az összejövetelt. Mint ki­derült, földrajzi helyzetük sok már a rendelő A Vörös Október Termelőszövetkezet generálkivitelezésével készül Dabason az új SZTK-intézet. Mintegy másfél millió forint társadalmi munkával segítették már eddig is az épít­kezést a helybeli vállalatok, s a lakosság. Halmágyi Péter felvétele probléma forrása. Első helyen említették a rendszertelen és bizonytalan áruellátást. Ej ráérünk arra még... E fórum óta immár jó fél év eltelt, felmerül hát a kí­váncsi kérdés, vajon mi tör­tént azóta Tatárszentgyörgyön ? A válaszért Krizsán László- né tanácselnökhöz és Gazdik Lajosné vb-titkárhoz fordul­tunk. — A térkép tanúsága sze­rint valóban eldugott községe vagyunk a megyének. Hadd tegyem azonban hozzá, ez nem jelent egyúttal rangsoro­lást is! Tény, hogy a megkö­zelítési nehézségek miatt az ellátás és a munkába járás (4—500-an Budapesten dol­goznak) nálunk nagyobb gond, mint más községekben. Sok­szor megesett, hogy hetekig nem volt mosószer vagy gyu­fa, élesztő, cipőkrém, cipőfű­ző. Lehet hogy ez így, első hallásra kicsinyes problémá­nak tűnik, de ha otthon tör­ténetesen halomra gyűlik a szennyes, mindjárt másképp értékelnek az emberek. — Tulaj donképpen mi a megfelelő ellátás akadálya? — A boltok, kis alapterületű raktáraikra hivatkozva, két- három hetenként rendeltek csak árut, így gyakran meg­esett, hogy négy-öt nap után már üres polcok várták a vá­sárlót. — A múlt időben való fo­galmazás azt jelenti, hogy ■közben változások történtek? Dolgozni, szervezni kell — Igen. Éppen a fórum eredményeként az Áfész já­rási és helyi képviselőivel többször találkoztunk és si­került elérnünk, hogy hetente kapjunk árut. — Az eddigi hivatkozási alap megszűnt? A korszerűt­len kicsi raktárak varázsütés­re megnőttek? — nem, de ésszerűbb' szervezéssel, jó munkával, megoldhatónak bizonyult a rövidebb rendelési határidő. De persze Tatárszentgyörgy most is ott van, ahol eddig, a megye csücskében, ami to­vábbra is akadályozza a za­vartalan ellátást. Megoldására Veres Péter kéz jegy évet % Gazdátlan földek gazdái Szolid, csendes ünnepséget rendeztek a minap Budaörs egyik hangulatos vendéglőjé­ben. Több mint félszáz, zöm­mel nyugdíjas kerttulajdonos, egykori vasas, a 'kezdeti idők­re, a hőskorszakra emlékezett. Valamennyien tagjai a budai járási Áfész Ganz-MÁVAG dolgozók szőlő- és gyümölcs- termelő szakcsoportjának. A pinceközösség Miért érdemel figyelmet ez az összejövetel? Harmincöt évvel ezelőtt alakult meg az or­szág első földhasznosítási tár­sulása: a Budaörsön gazdát­lanul maradt területek meg­művelésére a MÁVAG gyár dolgozói pinceközösséget szer­veztek — harmincöt évvel ez­előtt ilyentájt felmérették és felparcellázták az üzem illeté­keseinek jóváhagyásával a gazdátlan földeket, kerteket. Négyszázhatvanon voltak. Hivatalosan a működési en­gedélyt a kormányszervektől csak 1 évvel az első kapavá­gás után kapták meg — Veres Péternek, a Földbirtokrende­zési Tanács elnökének kézje­gyével. Hogy mi is volt tulaj­donképpen a gépgyári dolgo­zók célja? Hasznosítani a föl­det, megteremteni a korsze­rű kertművelést, a megtermelt zöldséget-gyümölcsöt közösen feldolgozni, tárolni, értékesíte­ni. Füstös Ferenc, a szakcsoport elnöke, a Ganz-MÁVAG jár­műgyár igazgatója olyan lel­kesen mesél a közösségről, mintha legalábbis a friss hírt újságolná: többmillió doljár értékben motorvonatot adtak el valamelyik dél-amerikai or­szágnak. Stabil mérleg — Jelenleg 335 kertbarát tagja a szakcsoportnak, amely 1 a budai járási Áfész irányítá­sával, patronálásával műkö­dik. Ennek köszönhető, hogy évről évre mind színvonala­sabb a munkánk, mind több mezőgazdasági értéket adunk a népgazdaságnak. Alapszabá­lyunk kimondja: szakcsopor­tunknak csak az lehat tagja, aki egyben tagja a budai já­rási Áfésznek is. Tehát segí­tünk a fogyasztási szövetke­zetnek a tagszervezésben. Az áfész revizori bizottsága nem­rég átfogó vizsgálatot tartott szakcsoportunknál és megál­lapította, többek között, hogy a nálunk levő állóeszközök nettó értéke 256 ezer forint, a készletek pedig elérik a 327 ezer forintot, örvendetes szá­munkra, hogy évek óta — ha szerény összeggel is —, de nyereséggel zárunk. Ez gaz­dálkodásunk stabilitását iga­zolja. A jól működő községnek persze vannak gondjai is. Er­ről már Konarik József — hosszú éveken át a gyár sport­köri elnöke volt — tájékoztat. — Nem sikerült beszerez­nünk többféle szaporítóanya­got. A szőlőszaporitó-telene- ken néldául a legkisebb köteg 100 darabos, viszont nekünk fai tátiként 15—40 darabra volt szükségünk. Erre miért nem gondolnak az illetékesek? A KERTOFORG például a visz- szaigazolt szaporítóanyagokat sem bocsátotta rendelkezé­sünkre. Egyébként a szakcsoport fontosabb céljai közé tartozik az együttműködés bővítése a fogyasztási szövetkezettel. Az áfész irányításával és rendezé­sében részt vesznek a budai járás szakcsoportjainak bor­versenyén, megszervezik az idén is a mintakertmozgalmat Mivel a járási pártbizottság programja alapján megkezdő­dött az áfész körzetében a gyümölcsösök rekonstrukciója, felfrissítése, ebből a munkából a közösség tagjai is kiveszik részüket. Bogyósok ügyében Többek között azzal, hogy olyan portékát igyekeznek termelni, ami a népgazdaság­nak valutát hoz. Ezek közé tartoznak a bogyós gyümöl­csök. Mint azt Konarik Jó­zseftől megtudtuk, a szakcso­port aktívabb tagjai hamaro­san útrakelnek. Irány a Duna- szentmiklósi Állami Gazdaság. A bogyósok ügyében mennek oda tapasztalatcserére, a kor­szerű módszerek elsajátításá­ra. Hogyan dolgozik a Ganz- MÁVAG budaörsi szakcsoport­ja? Arról szóltunk a fentiek­ben. Befejezésül még ennyit: a Fogyasztási Lzüvetkezetek Pest megyei Szövetsége nem­rég emléklappal jutalmazta a lelkes közösséget. Kovái Iván már született terv, a realizá­lás azonban még igencsak kezdeti stádiumban van. Az ellátással kapcsolatban más jellegű panasz nincs? — Igény lenne egy cukrász­dára, egy kulturált, kellemes helyiségre, ahová a családok gyerekekkel együtt be-beül- hetnének, ahol a fiatalok is jól éreznék magukat. Jelen­leg egy vendéglőnk van, ez — bár a helyiség önmagában megfelelő lenne — inkább kocsma jellegű. — És lesz cukrászda? — Mostanában nem. Az Áfész kapacitáshiányra hivat­kozva elutasította a lakosság kérését. — A földrajzi távolság tehát hátrányt jelent? Mint egy nagy család — Erre nehezen tudnánk el­fogultság nélkül válaszolni. Mi úgy érezzük — mindketten tősgyökeres tatárszentgyör­gyiek vagyunk — nemigen le­het hátrányos helyzetről be­szélni, legföljebb speciális helyzetről. ígéri kicsi, zárt község vagyunk, kicsit mesz- sze mindentől, de azért jól érzi magát itt az ember. Mindenki ismeri egymást. Nálunk pél­dául társadalmi munkára nem­igen kellett még mozgósítani, öszejövünk mint egy nagy család, ahol mindenki segít a másiknak. A templom mögöt­ti területet is éppen most ala­kítjuk ki játszótérnek. A jár­dákat is, teljes egészében tár­sadalmi munkában építettük meg. Persze, visszatérve kér­désére, problémáink vannak és pozitív elfogultságunk nem igénytelenségből fakad. Gon­dunk a korszerűtlen, zsúfolt iskola, nincs vízvezeték. Józan mérlegeléssel vesszük sorba gondjainkat, lehetőségeinket, és terveinket mindig az adott realitásokhoz mérjük. S. H. K. Bölcsőde, utak, telefon Halásztelki délelőtt — Egy pillanat — mondja a halásztelki tanács VB-titká- ra, Vincze Nándor. Láthatja — s az asztalon heverő irat­hegyre mutat. — A válasz­tások ... Még sok adminiszt­ratív teendőnk van. Pár perc múlva: — Jöjjön. — Az ajtóból még visszafordul: — Nincs valami témátok az elvtársaknak? — De — vágja rá egy idő­sebb nő. — Kevés a tanácsi dolgozó, és sok a munka. Nevetünk. A titkár hellyel kínál: — Miről beszéljek? — Talán az utóbbi hóna­pokról. — Hát, legelőször is a vá­lasztások. Választottunk har­minchét tanácstagot, egy me­gyei tanácstagot, országgyűlé­si képviselőt, volt egy kettős jelölésünk is ... Megtartottuk a tanács alakuló ülését is. A végrehajtó bizottságé harmin- cadikán volt. — Témája? Papírlapot tesz elém. — Itt — mutat az egyik bekezdésre. A táj, a mezőgazdaság, a termőterület védelme, rendel­tetésszerű használatával ösz- szefüggö jogszabályok végre­hajtása. ■* Kevés telek, sok igénylő — Milyen munkalehetősé­gek vannak? — A lakosság nagy része ingázó. Pest közel van, kék buszjárat is közlekedik... A helyi munkalehetőségek? A Duna Tsz, a Kertészeti Egye­tem tangazdasága, a Szim.fi (Szerszámgépipari Művek)... Van néhány kistermelő is. De tudja, épp az ingázási lehető­ség okozza a legnagyobb gon­dot. Sokan jönnek az ország­ból ide, mondván: Pest kör­nyéke legalább. De, sajnos területileg körül vagyunk zárva. Ez különben általános probléma. Most szereztünk harminc telket. Ezzel szem­ben van hatszáz igénylőnk. És még építenek hatvan OTP- lakást. Ebből húszat júliusra ígérek. Remélem elkészülnek vele. Jövő évben belép a crossbar titkár hátradől a fotel- felsóhajt, majd folytat­A ben, ja: — Most bővítik az iskolát. Ez annyit jelent, lesz egy ti­zenhat tantermes . iskolánk. Ugyancsak júliusra tervezzük az új, hatvan gyereket fogadó bölcsődénk átadását. Ez kö­rülbelül megfelel az igények­nek. A Somogyi Béla utat, és a Dózsa György utcát szilárd burkolattal akarjuk bevonni. Ha kész lesz, már három kék busz fog erre járni, ez az is­kolásoknak lesz jó. Csöng a telefon. — Bocsánat — felveszi a kagylót. Beszél, leteszi. — Jövőre ez is javul. A Posta hatmillió forintos be­ruházásával minden házba be lehet vezetni a telefont. Mert * most két óra, míg vonalat ka­pok, ha a postán sokan van­nak. Esetleg nem hallom a partnert, vagy ő nem hall en­gem. De nyolcvanegyben be­lép az új crossbar központ. Az épület már kész, csak a belső szereléseket kell befe­jezni. Szabados Tamás Gombó Pál. Cóütörtöhi hohtéi Ezúctal elegáns dolgokról lesz szó. Mert Shakes­peare csak félbölcsességet mondott ki, amikor azt állította, hogy: hiúság, asszony a neved! Egész a szentencia csak akkor lett volna, ha hozzáteszi: „és férfi”. Vagy kétes esetekre is gondolva, ráadásul stilárisan tömörítve: „ember a neved”. Amihez már csupán annyi kíván­kozik hozzá, hogy a hiúság tárgyát a konkrét viszonyok szabják meg, aztán terjedése közben, módosul, mint az influenzavifus. MAGANCSILLAGOK A kis hír, amely szemembe ötlött, arról szól,, hogy a világszínvonalon élelmes emberek to­vább tenyésznek az észak-amerikai kontinen­sen. Mert ugyebár volt már atomóvóhely-üz- let, a bunker magánlak alá-mellé felszerelve; volt már mélyhűtés a jövőbeni feltámadásig — amiről, mellékesen szólva mór közzétették, hogy az utódok által fizetendő karbantartási költségek elmaradása miatt a cég több személy mélyhűtését beszüntette és az üzletfelet elte­mette. Most pedig az van, hogy Torontóban (hivatkozással az USA kongresszusi könyvtá­rára) megjelent egy vállalkozás, amely kellő összeg ellenében vállalja, hogy a befizetők ne­vére csillagokat keresztelnek el. Már megjelent az első háromszáz ügyfél is, ami biztosítja egy időre, hogy újonnan felfedezett csillag nem marad elkereszteletlen. Watson lesz belőle, vagy Williams, Perlondieux, esetleg a szeretett kedvesről Jane, netán Kissmekate objektum. Persze mink — jut erről eszembe — megint- csak elmaradtunk a világszínvonaltól. Nálunk az egyszerű dolgozó még mindig olyasféle stá­tuszjelképeknél tart, mint dán dog, Volvo, kétszintes villa a Pasaréten, tízszobás vityilló Balatonakalin, kerti fürdőmedence, családi sírbolt, háztáji páva, őz, oroszlán. De csillag — az magyar elmének nem jutott eszébe, pedig magyar csillagászok is fedeznek fel égiteste­ket, van tehát hazai termés is. Két dologra vagyok kíváncsi: 1. Ki lesi az első hazánkfia, aki a fejlődő szocializmusban saját csillagot szerez, ha más­képp nem, kanadai befizetéssel, IKKA-aján- dékként, és mi lesz ezekután annak a csil­lagnak a neve, Nagy, Kis, Szabó, Schultz, di Gléria, Szentvitholdy, netán Bogaram, Emő­ke vagy Pávám-üstökös 2. Ha egyszer úgy tgazán megindul a bolt, jut-e elég csillag a piacra, vagy az államnak külön csillagászati kapacitást kell-e létrehoz­nia a spontán szükséglet kielégítésére. Avagy a jelenleg pávatenyésztéssel foglalkozó szemé­lyek állnak-e át a tisztes asztrológus iparra? VIRAGMÁRTÁS Meg arról olvasok, hogy Franciaországban viszont a virágmártás jött divatba. Jobb étter­mekben a levesbe liliomot, netán kardvirágot tesznek, omletthez őszibarackvirágot, és meg­van a maga illetékessége a rózsasziromnak, pipacsnak, sarkantyúvirágnak is; általában az étlapba betört a füvészkönyv. Mármost: az én fantáziám jól fejlett, de bi­zony azt már nem tudja hihetővé tenni, hogy ez az újdonság is meghonosodjék hazai földön. Hiszen a hagyományosan használt mártások is hiánycikkek, nincs a választék jelzésére ét­lapkapacitás. Egy barátom, alti éppenséggel menükártyákat gyűjt, arról panaszkodik, hogy minden példány egyforma, csak a felzetben, az üzemegység nevében Wilönböznek, illetve elegánsabb kiállítású példányok ugyanazt francia névvel tartalmazzák. Akad viszont egy közgazdász barátom is. ö nem ért egyet velem. Szerinte érdekeltségi alapon meg lehetne oldani a virágmártások dolgát. Ha — állítja — egy rózsasziromtól csak tíz százalékkal emelkedhetne az ételár, egy teljes rózsavirág felhasználásával pedig negy­ven marhaszeletet lehetne kifizetődővé tenni, feltámadna a magyar virtus. Megmutatnánk, hogy mi sem vagyunk alábbvalók más nemze­teknél. Felvirágozna az étlap. DOCENSEK Egészen más a helyzet a harmadik e tárgy­ba vágó divattal. Először is: gyökere abszolút hagyományos, mondhatnám a lehető legtradicionálisabb. Cím­kórság. Ezúttal a cél tudományos fokozatok: professzor, docens, doktor. Aligha kell bizony­gatnom, hogy ezt a magot át sem kell ültetni magyar rögbe, él nálunk, szinte magától fakad, öntudatosabb könyvelők legalább könyvtár­szakon szereznek doktorátust, jobb hivatalno­kok a docentúrától kapnak infarktust. Csak a név változott; mármint az infarktusé, azelőtt szívszélhűdésnek hívták. Az sem új fejlemény, csak friss, hogy ezeken a gyökereken Nyugat-Németországban egy in­farktusmentesítő üzletág serdült fel: tanulni sem szükséges, a kész okmányokat szállítják házhoz díjszabás szerint működő féllegális cé­gek. Bizony, ez is csupán egy régi divat feltá­masztása, gondoljunk csak hazánkban a Rőzer- érettségikre. Hanem, hogy ma, most is itt... Nem, ha létezik is rá szükséglet és ha kielégítése netán csökkentené is az ideg- és érrendszeri beteg­ségek, továbbá a gyomorfekélyek számát, még­is — hamisítani a mi jól szervezett közéletünk és bűnüldözésünk mellett... ? Nem, nálunk, ha valaki munka nélkül akar tündökölni, kre- áltasson csak kutyabőröket, címereket, család­fákat, és magyaríttassa nevét mondjuk Pet- rovicsról Petőffyre. Vagy Jókairól Iokkayra.

Next

/
Thumbnails
Contents