Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-03 / 154. szám
&F('YfT 1980. JÚLIUS 3., CSÜTÖRTÖK Ötletek Szentendréről Honismeret Ez év elején alakult meg Szentendrén a Hazafias Népfront városi bizottságának szervezésében a helyi honismereti csoport. A Pest megyében jelentős eredményeket elért mozgalomhoz kíván csatlakozni a szentendrei bizottság e csoportja. A lehető legjobb eredmények elérésére, a jelenlegi helyzet alapos áttanulmányozása után, távlati elképzeléseket dolgoztak ki. Keresik a lehetőségét annak, hogy az érdeklődők mikor és milyen feltételek mellett használhatnak a Pest megyei Múzeumok • Igazgatóságán, a megyei művelődési központban és a megyei levéltárban levő helytörténeti anyagokat. Hétköznapok gondjai, örömei Kis község a megyehatáron Ha Pest megye térképét kiterítjük magunk elé, látjuk: lent a csücsökben, távol a főútvonaltól, egy kis község húzódik meg, Tatárszentgyörgy. Itt élt csöndes békességben 1875 ember (a legutóbbi nép- számlálás pontos adatai szerinti egészen a múlt év novemberéig, amikor is megyei, járási vezetők részvételével jogi fórumot rendeztek és a tatárszentgyörgyiek nem törődve a fórum speciális jellegével, panasznappá változtatták az összejövetelt. Mint kiderült, földrajzi helyzetük sok már a rendelő A Vörös Október Termelőszövetkezet generálkivitelezésével készül Dabason az új SZTK-intézet. Mintegy másfél millió forint társadalmi munkával segítették már eddig is az építkezést a helybeli vállalatok, s a lakosság. Halmágyi Péter felvétele probléma forrása. Első helyen említették a rendszertelen és bizonytalan áruellátást. Ej ráérünk arra még... E fórum óta immár jó fél év eltelt, felmerül hát a kíváncsi kérdés, vajon mi történt azóta Tatárszentgyörgyön ? A válaszért Krizsán László- né tanácselnökhöz és Gazdik Lajosné vb-titkárhoz fordultunk. — A térkép tanúsága szerint valóban eldugott községe vagyunk a megyének. Hadd tegyem azonban hozzá, ez nem jelent egyúttal rangsorolást is! Tény, hogy a megközelítési nehézségek miatt az ellátás és a munkába járás (4—500-an Budapesten dolgoznak) nálunk nagyobb gond, mint más községekben. Sokszor megesett, hogy hetekig nem volt mosószer vagy gyufa, élesztő, cipőkrém, cipőfűző. Lehet hogy ez így, első hallásra kicsinyes problémának tűnik, de ha otthon történetesen halomra gyűlik a szennyes, mindjárt másképp értékelnek az emberek. — Tulaj donképpen mi a megfelelő ellátás akadálya? — A boltok, kis alapterületű raktáraikra hivatkozva, két- három hetenként rendeltek csak árut, így gyakran megesett, hogy négy-öt nap után már üres polcok várták a vásárlót. — A múlt időben való fogalmazás azt jelenti, hogy ■közben változások történtek? Dolgozni, szervezni kell — Igen. Éppen a fórum eredményeként az Áfész járási és helyi képviselőivel többször találkoztunk és sikerült elérnünk, hogy hetente kapjunk árut. — Az eddigi hivatkozási alap megszűnt? A korszerűtlen kicsi raktárak varázsütésre megnőttek? — nem, de ésszerűbb' szervezéssel, jó munkával, megoldhatónak bizonyult a rövidebb rendelési határidő. De persze Tatárszentgyörgy most is ott van, ahol eddig, a megye csücskében, ami továbbra is akadályozza a zavartalan ellátást. Megoldására Veres Péter kéz jegy évet % Gazdátlan földek gazdái Szolid, csendes ünnepséget rendeztek a minap Budaörs egyik hangulatos vendéglőjében. Több mint félszáz, zömmel nyugdíjas kerttulajdonos, egykori vasas, a 'kezdeti időkre, a hőskorszakra emlékezett. Valamennyien tagjai a budai járási Áfész Ganz-MÁVAG dolgozók szőlő- és gyümölcs- termelő szakcsoportjának. A pinceközösség Miért érdemel figyelmet ez az összejövetel? Harmincöt évvel ezelőtt alakult meg az ország első földhasznosítási társulása: a Budaörsön gazdátlanul maradt területek megművelésére a MÁVAG gyár dolgozói pinceközösséget szerveztek — harmincöt évvel ezelőtt ilyentájt felmérették és felparcellázták az üzem illetékeseinek jóváhagyásával a gazdátlan földeket, kerteket. Négyszázhatvanon voltak. Hivatalosan a működési engedélyt a kormányszervektől csak 1 évvel az első kapavágás után kapták meg — Veres Péternek, a Földbirtokrendezési Tanács elnökének kézjegyével. Hogy mi is volt tulajdonképpen a gépgyári dolgozók célja? Hasznosítani a földet, megteremteni a korszerű kertművelést, a megtermelt zöldséget-gyümölcsöt közösen feldolgozni, tárolni, értékesíteni. Füstös Ferenc, a szakcsoport elnöke, a Ganz-MÁVAG járműgyár igazgatója olyan lelkesen mesél a közösségről, mintha legalábbis a friss hírt újságolná: többmillió doljár értékben motorvonatot adtak el valamelyik dél-amerikai országnak. Stabil mérleg — Jelenleg 335 kertbarát tagja a szakcsoportnak, amely 1 a budai járási Áfész irányításával, patronálásával működik. Ennek köszönhető, hogy évről évre mind színvonalasabb a munkánk, mind több mezőgazdasági értéket adunk a népgazdaságnak. Alapszabályunk kimondja: szakcsoportunknak csak az lehat tagja, aki egyben tagja a budai járási Áfésznek is. Tehát segítünk a fogyasztási szövetkezetnek a tagszervezésben. Az áfész revizori bizottsága nemrég átfogó vizsgálatot tartott szakcsoportunknál és megállapította, többek között, hogy a nálunk levő állóeszközök nettó értéke 256 ezer forint, a készletek pedig elérik a 327 ezer forintot, örvendetes számunkra, hogy évek óta — ha szerény összeggel is —, de nyereséggel zárunk. Ez gazdálkodásunk stabilitását igazolja. A jól működő községnek persze vannak gondjai is. Erről már Konarik József — hosszú éveken át a gyár sportköri elnöke volt — tájékoztat. — Nem sikerült beszereznünk többféle szaporítóanyagot. A szőlőszaporitó-telene- ken néldául a legkisebb köteg 100 darabos, viszont nekünk fai tátiként 15—40 darabra volt szükségünk. Erre miért nem gondolnak az illetékesek? A KERTOFORG például a visz- szaigazolt szaporítóanyagokat sem bocsátotta rendelkezésünkre. Egyébként a szakcsoport fontosabb céljai közé tartozik az együttműködés bővítése a fogyasztási szövetkezettel. Az áfész irányításával és rendezésében részt vesznek a budai járás szakcsoportjainak borversenyén, megszervezik az idén is a mintakertmozgalmat Mivel a járási pártbizottság programja alapján megkezdődött az áfész körzetében a gyümölcsösök rekonstrukciója, felfrissítése, ebből a munkából a közösség tagjai is kiveszik részüket. Bogyósok ügyében Többek között azzal, hogy olyan portékát igyekeznek termelni, ami a népgazdaságnak valutát hoz. Ezek közé tartoznak a bogyós gyümölcsök. Mint azt Konarik Józseftől megtudtuk, a szakcsoport aktívabb tagjai hamarosan útrakelnek. Irány a Duna- szentmiklósi Állami Gazdaság. A bogyósok ügyében mennek oda tapasztalatcserére, a korszerű módszerek elsajátítására. Hogyan dolgozik a Ganz- MÁVAG budaörsi szakcsoportja? Arról szóltunk a fentiekben. Befejezésül még ennyit: a Fogyasztási Lzüvetkezetek Pest megyei Szövetsége nemrég emléklappal jutalmazta a lelkes közösséget. Kovái Iván már született terv, a realizálás azonban még igencsak kezdeti stádiumban van. Az ellátással kapcsolatban más jellegű panasz nincs? — Igény lenne egy cukrászdára, egy kulturált, kellemes helyiségre, ahová a családok gyerekekkel együtt be-beül- hetnének, ahol a fiatalok is jól éreznék magukat. Jelenleg egy vendéglőnk van, ez — bár a helyiség önmagában megfelelő lenne — inkább kocsma jellegű. — És lesz cukrászda? — Mostanában nem. Az Áfész kapacitáshiányra hivatkozva elutasította a lakosság kérését. — A földrajzi távolság tehát hátrányt jelent? Mint egy nagy család — Erre nehezen tudnánk elfogultság nélkül válaszolni. Mi úgy érezzük — mindketten tősgyökeres tatárszentgyörgyiek vagyunk — nemigen lehet hátrányos helyzetről beszélni, legföljebb speciális helyzetről. ígéri kicsi, zárt község vagyunk, kicsit mesz- sze mindentől, de azért jól érzi magát itt az ember. Mindenki ismeri egymást. Nálunk például társadalmi munkára nemigen kellett még mozgósítani, öszejövünk mint egy nagy család, ahol mindenki segít a másiknak. A templom mögötti területet is éppen most alakítjuk ki játszótérnek. A járdákat is, teljes egészében társadalmi munkában építettük meg. Persze, visszatérve kérdésére, problémáink vannak és pozitív elfogultságunk nem igénytelenségből fakad. Gondunk a korszerűtlen, zsúfolt iskola, nincs vízvezeték. Józan mérlegeléssel vesszük sorba gondjainkat, lehetőségeinket, és terveinket mindig az adott realitásokhoz mérjük. S. H. K. Bölcsőde, utak, telefon Halásztelki délelőtt — Egy pillanat — mondja a halásztelki tanács VB-titká- ra, Vincze Nándor. Láthatja — s az asztalon heverő irathegyre mutat. — A választások ... Még sok adminisztratív teendőnk van. Pár perc múlva: — Jöjjön. — Az ajtóból még visszafordul: — Nincs valami témátok az elvtársaknak? — De — vágja rá egy idősebb nő. — Kevés a tanácsi dolgozó, és sok a munka. Nevetünk. A titkár hellyel kínál: — Miről beszéljek? — Talán az utóbbi hónapokról. — Hát, legelőször is a választások. Választottunk harminchét tanácstagot, egy megyei tanácstagot, országgyűlési képviselőt, volt egy kettős jelölésünk is ... Megtartottuk a tanács alakuló ülését is. A végrehajtó bizottságé harmin- cadikán volt. — Témája? Papírlapot tesz elém. — Itt — mutat az egyik bekezdésre. A táj, a mezőgazdaság, a termőterület védelme, rendeltetésszerű használatával ösz- szefüggö jogszabályok végrehajtása. ■* Kevés telek, sok igénylő — Milyen munkalehetőségek vannak? — A lakosság nagy része ingázó. Pest közel van, kék buszjárat is közlekedik... A helyi munkalehetőségek? A Duna Tsz, a Kertészeti Egyetem tangazdasága, a Szim.fi (Szerszámgépipari Művek)... Van néhány kistermelő is. De tudja, épp az ingázási lehetőség okozza a legnagyobb gondot. Sokan jönnek az országból ide, mondván: Pest környéke legalább. De, sajnos területileg körül vagyunk zárva. Ez különben általános probléma. Most szereztünk harminc telket. Ezzel szemben van hatszáz igénylőnk. És még építenek hatvan OTP- lakást. Ebből húszat júliusra ígérek. Remélem elkészülnek vele. Jövő évben belép a crossbar titkár hátradől a fotel- felsóhajt, majd folytatA ben, ja: — Most bővítik az iskolát. Ez annyit jelent, lesz egy tizenhat tantermes . iskolánk. Ugyancsak júliusra tervezzük az új, hatvan gyereket fogadó bölcsődénk átadását. Ez körülbelül megfelel az igényeknek. A Somogyi Béla utat, és a Dózsa György utcát szilárd burkolattal akarjuk bevonni. Ha kész lesz, már három kék busz fog erre járni, ez az iskolásoknak lesz jó. Csöng a telefon. — Bocsánat — felveszi a kagylót. Beszél, leteszi. — Jövőre ez is javul. A Posta hatmillió forintos beruházásával minden házba be lehet vezetni a telefont. Mert * most két óra, míg vonalat kapok, ha a postán sokan vannak. Esetleg nem hallom a partnert, vagy ő nem hall engem. De nyolcvanegyben belép az új crossbar központ. Az épület már kész, csak a belső szereléseket kell befejezni. Szabados Tamás Gombó Pál. Cóütörtöhi hohtéi Ezúctal elegáns dolgokról lesz szó. Mert Shakespeare csak félbölcsességet mondott ki, amikor azt állította, hogy: hiúság, asszony a neved! Egész a szentencia csak akkor lett volna, ha hozzáteszi: „és férfi”. Vagy kétes esetekre is gondolva, ráadásul stilárisan tömörítve: „ember a neved”. Amihez már csupán annyi kívánkozik hozzá, hogy a hiúság tárgyát a konkrét viszonyok szabják meg, aztán terjedése közben, módosul, mint az influenzavifus. MAGANCSILLAGOK A kis hír, amely szemembe ötlött, arról szól,, hogy a világszínvonalon élelmes emberek tovább tenyésznek az észak-amerikai kontinensen. Mert ugyebár volt már atomóvóhely-üz- let, a bunker magánlak alá-mellé felszerelve; volt már mélyhűtés a jövőbeni feltámadásig — amiről, mellékesen szólva mór közzétették, hogy az utódok által fizetendő karbantartási költségek elmaradása miatt a cég több személy mélyhűtését beszüntette és az üzletfelet eltemette. Most pedig az van, hogy Torontóban (hivatkozással az USA kongresszusi könyvtárára) megjelent egy vállalkozás, amely kellő összeg ellenében vállalja, hogy a befizetők nevére csillagokat keresztelnek el. Már megjelent az első háromszáz ügyfél is, ami biztosítja egy időre, hogy újonnan felfedezett csillag nem marad elkereszteletlen. Watson lesz belőle, vagy Williams, Perlondieux, esetleg a szeretett kedvesről Jane, netán Kissmekate objektum. Persze mink — jut erről eszembe — megint- csak elmaradtunk a világszínvonaltól. Nálunk az egyszerű dolgozó még mindig olyasféle státuszjelképeknél tart, mint dán dog, Volvo, kétszintes villa a Pasaréten, tízszobás vityilló Balatonakalin, kerti fürdőmedence, családi sírbolt, háztáji páva, őz, oroszlán. De csillag — az magyar elmének nem jutott eszébe, pedig magyar csillagászok is fedeznek fel égitesteket, van tehát hazai termés is. Két dologra vagyok kíváncsi: 1. Ki lesi az első hazánkfia, aki a fejlődő szocializmusban saját csillagot szerez, ha másképp nem, kanadai befizetéssel, IKKA-aján- dékként, és mi lesz ezekután annak a csillagnak a neve, Nagy, Kis, Szabó, Schultz, di Gléria, Szentvitholdy, netán Bogaram, Emőke vagy Pávám-üstökös 2. Ha egyszer úgy tgazán megindul a bolt, jut-e elég csillag a piacra, vagy az államnak külön csillagászati kapacitást kell-e létrehoznia a spontán szükséglet kielégítésére. Avagy a jelenleg pávatenyésztéssel foglalkozó személyek állnak-e át a tisztes asztrológus iparra? VIRAGMÁRTÁS Meg arról olvasok, hogy Franciaországban viszont a virágmártás jött divatba. Jobb éttermekben a levesbe liliomot, netán kardvirágot tesznek, omletthez őszibarackvirágot, és megvan a maga illetékessége a rózsasziromnak, pipacsnak, sarkantyúvirágnak is; általában az étlapba betört a füvészkönyv. Mármost: az én fantáziám jól fejlett, de bizony azt már nem tudja hihetővé tenni, hogy ez az újdonság is meghonosodjék hazai földön. Hiszen a hagyományosan használt mártások is hiánycikkek, nincs a választék jelzésére étlapkapacitás. Egy barátom, alti éppenséggel menükártyákat gyűjt, arról panaszkodik, hogy minden példány egyforma, csak a felzetben, az üzemegység nevében Wilönböznek, illetve elegánsabb kiállítású példányok ugyanazt francia névvel tartalmazzák. Akad viszont egy közgazdász barátom is. ö nem ért egyet velem. Szerinte érdekeltségi alapon meg lehetne oldani a virágmártások dolgát. Ha — állítja — egy rózsasziromtól csak tíz százalékkal emelkedhetne az ételár, egy teljes rózsavirág felhasználásával pedig negyven marhaszeletet lehetne kifizetődővé tenni, feltámadna a magyar virtus. Megmutatnánk, hogy mi sem vagyunk alábbvalók más nemzeteknél. Felvirágozna az étlap. DOCENSEK Egészen más a helyzet a harmadik e tárgyba vágó divattal. Először is: gyökere abszolút hagyományos, mondhatnám a lehető legtradicionálisabb. Címkórság. Ezúttal a cél tudományos fokozatok: professzor, docens, doktor. Aligha kell bizonygatnom, hogy ezt a magot át sem kell ültetni magyar rögbe, él nálunk, szinte magától fakad, öntudatosabb könyvelők legalább könyvtárszakon szereznek doktorátust, jobb hivatalnokok a docentúrától kapnak infarktust. Csak a név változott; mármint az infarktusé, azelőtt szívszélhűdésnek hívták. Az sem új fejlemény, csak friss, hogy ezeken a gyökereken Nyugat-Németországban egy infarktusmentesítő üzletág serdült fel: tanulni sem szükséges, a kész okmányokat szállítják házhoz díjszabás szerint működő féllegális cégek. Bizony, ez is csupán egy régi divat feltámasztása, gondoljunk csak hazánkban a Rőzer- érettségikre. Hanem, hogy ma, most is itt... Nem, ha létezik is rá szükséglet és ha kielégítése netán csökkentené is az ideg- és érrendszeri betegségek, továbbá a gyomorfekélyek számát, mégis — hamisítani a mi jól szervezett közéletünk és bűnüldözésünk mellett... ? Nem, nálunk, ha valaki munka nélkül akar tündökölni, kre- áltasson csak kutyabőröket, címereket, családfákat, és magyaríttassa nevét mondjuk Pet- rovicsról Petőffyre. Vagy Jókairól Iokkayra.
