Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-23 / 171. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA 1. ÉVFOLYAM, 24. SZÁM 1830. JÜLIUS 23., SZERDA Lámpák, zebrák, sorompók Közlekedés, biztonság nélkül Közzéteszik a listát Óvodai felvételek Befejezéséhez érkezett az óvodai felvételekről döntő bizottságok munkája. A 10—12 tagú társadal­mi testületek júliusban tar­tották, illetve tartják ülé­seiket. Július 9-én a 4-es és a 11-es; 10-én az 5-ös, a 7-es és a 8-as; 15-én pe­dig a 6-os és a 9-es óvo­dában döntöttek a felvéte­lekről, míg az 1-es és a 2- es óvoda július 23-án; a 3-as, illetve a 10-es óvoda július 24-én tartja értekez­letét. A felvételi bizottságok munkájának- befejeztével július 28-án teszik közzé a városi tanácsban a felvet­tek névsorát. Az idei óvo­dai férőhelyekről, a bizott­ságok munkájáról, illetve az elutasított gyerekek le­hetőségeiről lapunk követ-' kezd számában részletes tájékoztatást adunk olva­sóinknak. Sikeres félév Sikerrel teljesítette idei féléves tervét a PEVDI érdi üzemegy­sége. A tőkés és a hazai piacra termelő kollektíva kiváló ter­méke a Tájfun anyagból készülő iskolatáska. Képünkön: a PEVDI asszonyai a Tájfun-táskákat varrják. Egy kérdés — egy felelet ki új építésügyi szabályzatról Minaret _ Hárman voltak, autóval jöttek és olyan biztosan kanyarodtak balra az ófa­lui boltnál, mintha egyéne­ién ide igyekeztek volna. _— A minaret miatt jöt­tünk _ — mondta Gejer László, a Fővárosi Vízmű­vek dolgozója. — Egyszer erre akadt munkánk, ak­kor láttam meg a mina­retet. Azóta többször jár­tunk itt, de sikertelenül, sohasem tudtunk fölmenni. Elhatároztam, addig járok ide, amíg egyszer csak föl­jutok. Most szerencséjük volt: fölmehettek az egykori tö­rök őrtorony lábfárasztó lépcsőin; kiálthattak a szandzsák nyugalmát vi­gyázó torony erkélyére; megtehették, mit kevesen: fölülről láthatták Érdet. — Milyen volt? — kér­deztük. — Olyan szép, hogy nem is hittük volna — mondták egyszerre Gejerék. — Csak azt nem értjük, hogy' a város miért titkolja mások elől ezt a látványt? Nem csak Gejerék két­kedése ez, valamennyiün­ké, akik újra és újra rá­csodálkozunk a város em­lékgazdagságára. És csodál­koznak mások is, hallván, hogy az ország három mi­naretjéből egy Érden ta­lálható, s még inkább, amikor rájönnek: nincs egy tábla, ami a műemlékre utalna. Pedig elkelne a tá­jékoztatás már fönn, a 70- es út ófalui leágazásánál, majd egy másik a kulcsok helyének ismertetésére. Mert — megnéztük — valóban ritka szép látvány a környék odaföntről. Any- nyira szép, hogy a város­nak nincs joga megfoszta­ni másokat az élménytől. S önmagát sem e ritka mű­emlék erkölcsi, anyagi hasznától. Telepi tervek Lakótelepi hír: lépcsőház- tisztasági versenyt terveznek a Béke téren. — Mi adta a verseny ötle­tét? t Szépe József né tanácstag: — Az a rendetlenség, ami uralja lépcsőházainkat. Az itt lakók többsége két éve költö­zött a lakótelepre, nem lehet már csupán az építőkre fog­ni a piszkot, s ki tehetne leg­többet közös környezetünkért, mint mi, az itt lakók? — Hogyan képzelik el a versenyt? — Az ötlet gyorsan meg­született, de a módozaton még törjük a fejünket. Sze­retnénk az egész lakótelepre kiterjeszteni akciónkat, ehhez majd segítségül hívom a má­sik három tanácstagot, remé­lem, partnerek lesznek. Velük együtt dolgozzuk ki a kiírás feltételeit és a díjakat. Felhí­vásunkat valamennyi lakó megkapja és közöljük az Érdi Hírlapban is. — Mit várnak az első ak­ciótól? — Elsősorban környezetünk szebbé tételét. Emellett azon­ban van egy másodlagos, de talán fontosabb cél: alakít­sunk ki emberi közösséget a telepen. Sajnos, bár többsé­gében azonos korosztálybeliek Azt ismeri csak igazán, amit a saját bőrén érez az ember. A fenti bölcsességet alapul véve, a város közlekedésének biztonságát (vagy inkább: annak hiányát) naponta ma­gán érezheti minden közleke­dő. — Milyen is az érdi közle­kedés? — Sajátos. Főútvonal és gyalogosok Fehér István mondja ezt, a városi tanács közlekedési és mélyépítési előadója. Hivatal­ból az ő ügye a tanácsban a város közlekedése. — Mit ért ezen? — A városon átmenő két fő közlekedési útvonal és ennyi gyalogos — önmagában is, ál­landó veszély forrása. — Sokan másban látják a veszély okát: a lakosság lám­pák, táblák, zebrák hiányára panaszkodik. — Ismerjük ezt a véleke­dést, az ő nézőpontjukból iga­zuk van. De fordítsuk csak meg a kérdést! Ha az orszá­gos főútvonal kívánalmai sze­lakunk a Béke téren — még- sincs békesség. Ügy érzem, ez az első közös munka jelent­heti az első lépést az emberi kapcsolatok kialakításához. — A következő lépés? — A közös munka rendsze­ressé tétele. Azt akarjuk, hogy ne egy-egy verseny’ kedvéért — bár első nekifutásra nem rossz, ha van „mézesmadzag” —, saját elhatározásukból ta­lálják meg a telepi emberek helyüket a közös munkában. Hiszen tennivaló akad elég; meg kell szerveznünk a par­kosítást, ki kell alakítanunk egy játszóteret, s a lakások­ban is lehet sok olyan tenni­való, ami együtt könnyebben mehet. — Hogyan fogadták az öt­letet a lakók? — Ki így, ki úgy, Volt, aki máris szívesen ajánlkozott, lesz, aki többszöri hívásra sem jön el. Így volt ez az első fo­cibajnoksággal is: mi magunk sem nagyon hittünk a sikeré­ben, s lám nyolc csapat rúg­ta sötétedésig a labdát. Az első lakótelepi labda­rúgó-bajnokság győztesének járó főjutalom: két kerti pad akár jelkép is lehet. A lakó­telep induló közös életének jelképe. rint vizsgálom, például, a zeb­rák számát, akkor azt kell mondanom, hogy a lakosság által kevésnek tartott zebra — sok. — És az elhelyezésük? — Ebben már lehetnek vi­ták, s ha csak tudjuk, figye­lembe vesszük az. igénye­ket. Bár itt Is megkötött a kezünk: a benzinkút körül például azért alakult ki ál­landó veszélyhelyzet, mert az átkelőt nem lehetett, csak föl, a Texelektro elé tenni. Mél­tányoltuk az iskolák kérését, a Vincellér utcaiak régóta jogosan kértek zebrát. Ahogy elkészülnek az autóbuszleál­lók, fölfestjük a zebrákat is. — Mit mondhatunk a város közlekedési moráljáról? — Kis túlzással azt, hogy ilyen — nincs. Talán ha már iskoláskorban odafigyelnénk a gyerekek nevelésére, kiala­kulhatna a ma még hiányzó közlekedési erkölcs. Szülők és gyerekek — Mii tud tenni az iskola a gyerekek közlekedési isme­reteinek fejlesztéséért? Muskovits Lászióné, a vá­rosi tanács tanulmányi fel­ügyelője: — Ezt keressük mi is, hogy mit tehetnénk? A tapasztala­tok ugyanis azt mutatják, hogy végtelenül szegényes a gyerekek közlekedési tudása. S ahhoz, hogy a gyerekekhez eljussunk, a szülőket, sőt a pedagógusokat is oktatnunk kell. Kodályra hivatkoznék, aki azt mondta: a zenei ne­velést a gyerek születése előtt kilenc hónappal kell megkez­deni. Hát valahogy így va­gyunk mi Érden most a köz­lekedéssel. — Milyen lehetőségeik, esz­r faluban még az utcane­^ vea is másoK. A Molnár utca visz le a Dunához, vala­mikor híres volt malmairól a vidék, molnárok űzték itt mesterségüket századokon át. A Római úton — ezt őrzi a név — római légiók vonultak Aquineumtoi Tácnak, itt két­ezer éves , köveken lépdel az emoer. A téren török idők em­léke, a niinaret őrzi a vidék nyugalmát, túl a töltésen most pihennek a fák, de vigyáznak, nem tudhatják, mikor gon­dolja meg magát és lép ki medréből a Duna. (A termé­szetet szeretem, hiszen a ter­mészetben minden készen van, amire a festőnek szüksége le­het. Az én dolgom csak any- nyi: lelket öntök a tájba. A falcát szeretem, ezeket az ófalui fákat, minden évben megvívják harcukat a vízzel. Szenvednek és pusztulnak, de j élnek, mert élni akarnak. j Aztán a vizet szeretem, ezt a | könyörtelen folyót, ahogy végtelenséget tükröz. A leg- i szebb és legfélelmetesebb ára- í dás idején, akkor dühöng a I hatalma. Olyankor fölhúzom a gumicsizmát, addig megyek, amíg csizmaszárig nem ér a víz. Ilyenkor tudok igazán dolgozni.) A fővárosban született, apja mérnök volt. műszaki pályára ment ő is. Mellékesen fedez­te föl rajzkészségét, Révész Imre igazgatta útját, a főis­kolára Ripvl-Rónai ajánlásá­ra került, Glatz Oszkár tanít­ványa lett. 1939-ben került a Weiss Manfréd Gyárba. Ta­nított a tanonciskolában, ké­keseik vannak a gyerekek nevelésére? — Ősztől egy komplex köz­lekedési programot kezde­nénk, amelynek része lenne a szülők, a pedagógusok to­vábbképzése is. A szülőket el­sősorban a szülők klubjának foglalkozásain szeretnénk el­látni hasznos tanácsokkal. A pedagógusok felkészítésének jó keretei lesznek az ősztől megalakuló munkaközössé­gek. A gyerekek számára több irányú segítséget képzelünk el. Már az óvodában szeret­nénk fölmérni a közlekedési ismereteiket és ennek alapján irányítani a különböző órák foglalkozásait. Segítséget je­lent, hogy szeptembertől kö­telező tantervi anyag lesz a közlekedési ismeretek oktatá­sa. Közlekedési őrsöket ala­kítunk ki és egy KRESZ- park létrehozásával lehetősé­get adunk a tanultak gyakor­lati felhasználásához. — Mit kívánnak elérni ez­zel az ígéretes programmal? — Nincs egekbe rugaszkodó vágyunk. Azt szeretnénk, ha a mi gyerekeink közül egyet­len egy sem menne át piros­ban a vasúti sínen. Ellenőrzés és büntetés Ma még, többségükben át­mennek. Hiába a siófoki tragédia (s az újabb, gyömrői halál), megy az anyuka az érdfelsői sínen: maga előtt kocsit tol, benne csecsemő; bal kezével a másikat húzza maga után. Valaki azt mondja mellettem: megérdemelné, ha fölpofoz­nánk. Pofozni nem lehet. Ellenőrizni és büntetni ta­lán igen. sőbb a csepeli gépészeti tech- nikumoan. A Csepel Vas- és Fémművektől ment nyugdíj­ba 1968-ban. (Apám mérnök volt, de dédelgetett vágya volt a művészet. Nagyapám, nyakas ember lévén, iparra adta a fiát, saját kárán okul­va hagyta rám apám a rajzo­lást. Talán ezért nem vadul­tam el a műszaki pályától, világéletemben gyárban dol­goztam. Voltam műszaki raj­zoló Csepelen és ezzel a munkával kerestem a kenye­remet Párizsban. Sose talál­tam idegennek az ipart és a festészetet. Sokan, azt mond­ják, a gépek szürkék. Nem igaz, a gépek színesek, kékek, acélosak, szürkék, vörösek és a színek életet adnak. Nekem mindig éltek a gépek.) fcf ;pek a Római úti ház fa- Ián, vizek képei. A Bala­ton békésen és haragosan; a Duna medrében nyugodva és gátja szakítottam Másik képen fák, árvíztől tépázottan. Sze- pes Gyula képei mintha Ka­rinthy Frigyes soraira rímel­nének: „... áll és fülel és dermed az erdő, mint akit fe­nyegetnek ..Aztán egy tá­volabbi folyó: a Szajna. Híd­ja, a Pont Neuf, az Ile de la Cité-re ível. a szigeten ott ma­gasodik a Notre Dame. A kép­beli kabarét „Fürge nyúlnak” hívták, olcsón mérték a rosét és sanzonjaiért Picasso is ide­járt. (öt évet éltem Párizs­ban és Párizs életem nagy él­ménye. A század eleji világvá­ros szellemi nyüzsgése ugyan már nem volt a régi: hiába is kerestem volna Ady városát. Kérdez: az Érdi Hírlap: — Július elsejével új építés­ügyi szabályzat lépett életbe. Melyek az új miniszteri ren­delet lakosságot érintő leg­fontosabb rendelkezései? Válaszol: Nagy Jánosné, a városi tanács műszaki főelő­adója: — Általánosságban elmond­ható, hogy az eddigi, gyakor­De Párizs csak Párizs marad, teljes erővel szívtam magam­ba naponta ajándékát. Órákat ültem az impresszionisták egy-egy képe előtt és nem bá­nom, hogy máig nem tudtam hatásuk alól kivonni magam. Ami a legnehezebb volt: meg kellett tanulnom piszkot fes­teni. Mert mi tagadás, Párizs piszkos volt, a bohémnegyed, a híres Montmartre meg ki­váltképp. Álmatlan éjszaká­kon át kerestem a kosz színét és ismét a színek segítettek. Mert a piszok sem egyszerűen szürke, hanem színek gazdag­ságát tárja felénk. Ezt is Pá­rizs tanította meg.) Élete tanítással telt. Tanított a tanoncok egykori iskolájá­ban, nevelte a csepeli gyár műszaki rajzoló utánpótlását. Érden hosszú időn át a Nagy Balogh András Kört vezette: amatőr felnőtt művészek munkáját irányította. Tanít ma is: a parkvárosi iskolában gyerekszemek világlátását te­relgeti. (Sokan azt mondják, a festészetet nem lehet taní­tani. Ez igaz, mert a festészet egyéni dolog, mondhatnám, magánügy. De a rajzra lehet nevelni és a rajzot tanítani kell. Olyan a raiz a festészet­ben. mint a zenében az ütem. Nélküle nincs dallam. Szíve­sen foglalkoztam a felnőttek­kel. sok tehetséges embert találtam, közöttük. De azért a gyerekek világa, az én iaa,zi világom. Tartják. minden gver mák enu kicsit, festőmű­vész. én is ífrt vallom. A mi d.o'av.nk az. hogy kibámiász- szuk . e ' minden gyerekben meglevő tehetséget.) T-f “ggelente korán kel, na- ponta dolgozik és szabad ideiében gyerekeket tanít. A művészet dolgában szeretnék még egy s mást elmondani — írta egy levelében. Hetvennyolc éves. lati tapasztalatok felhasználá­sával rugalmas rendelet szü­letett, amely igyekezett köny- nyíteni az eddigi szabályzatok szigorúságán. Hosszú lenne fölsorolni mindazt a változást, amelyet a rendelet tartalmaz és korai is, hiszen mi magunk is most tanuljuk az új rendel­kezéseket, és majd a gyakor­latban dől el, hogy az első ol­vasásra ésszerűnek tűnő mó­dosítások mekkora segítséget jelentenek. Mégis, kiemelnék néhány változást. Minden eddiginá nagyobb hangsúlyt kapott a rendeletben a környezet vé­delme. A szabályokat nézve, szinte nem találni olyan pa­ragrafust, amely valami mó­don ne kapcsolódna a környe­zet, a tisztaság védelméhez. A rendelet ‘ pontos neve egyébként: az építésügyi és városfejlesztési miniszter 12/1980. (III. 14) ÉVM számú rendelete, amely az Építés­ügyi Értesítő április 29-i szá­mában jelent meg. A közlöny az Építésügyi Tájékoztatási Központ terjesztési osztályán (Bp. VII. Rumbach Sebestyén u. 15/a.) megrendelhető, illet­ve megvásárolható. Osztá­lyunk készséggel ad felvilá­gosítást és a szabályzat leglé­nyegesebb pontjairól az Érdi Hírlapban is rendszeresen tá­jékoztatjuk a lakosságot. Július 24-én Rendkívüli véradás Rendkívüli véradónapot tart július 24-én 9-től 16 óráig a Magyar Vöröskereszt városi szervezete, a művelődési köz­pontban. Ezen, bárki részt ve­het, 18-tól 65 éves korig. A véradást orvosi vizsgálat előzi meg, s így minden egészséges ember biztonsággal adhat vért. A véradáson részvevők mun­kahelyükről igazoltan marad­nak távol. Az oldalt írta: Major Árvácska Fotó: Hancsovszky János ISSN 0209—5467 (f.rdi Hírlap) Piaci pillanat Messze vidéken híres piac az érdi. A háziasszonyok konyha­szükségletei mellett hétvégeken sokféle áru talál itt vevőt. Képünkön: az érdi piac egy forgalmas pillanata. Verseny a környezetért MUVESZARCOK S^epes Gyula-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents