Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

MT** ur.r.Yft 1980. JÚLIUS 20., VASÁRNAP DOLGOZIK A STAB Forgatás — Búcsúelőadás Bú csúelőadás címmel posthumus portréfilmet for­gat Várkonyi Zoltán életéről a tv két munkatársa, Gellert Kiss Gábor és Vitray Tamás. A £ eddig elkészült négyezer méternyi filmszalagon csupán kis rész az archív-anyag: a tavaly májusban elhunyt két­szeres Kossuth-díjas művész­ről, színházi és filmrendezőről ugyanis nem maradt fenn portréfilm. A filmmel egyidejűleg ké­szíti Várkonyi Zoltán sírem­lékét Varga Imre szobrászmű­vész. E munka fázisait is be­mutatják a tervek szerint a síremlékavatás utáni napok­ban képernyőre kerülő portré­műsorban. BRONZMUNKAK Kelta emlékek Az időszámításunk előtti harmadik századból származó kelta sírt találtak a Nagyka­nizsa közelében levő miklós- fai homokbányában. A női csontvázat rejtő sírból értékes bronz tárgyakat, díszes karpe­receket, csatokat, övláncokat és kerámia edénymaradványo­kat emeltek ki. A leietek a nagykanizsai Thury György Múzeum régészeti gyűjtemé­nyét gyarapítják. TERVEK A HASZNOSÍTÁSRA Veszélyben a múlt emlékei GOMBA-BENYE-KÁVA Jobbat ígérő alapfeltételek Pest megye műemlékekben gazdag terület, ezért megkülönböztetett figyelemre érdemes. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei erről a közeljövő­ben szándékoznak tárgyalni a Pest megyei Tanács ille­tékeseivel. Az épületek fenntartásának gondja — így a műemlékeké is — a tulajdonosokra hárul; ennélfogva a tanácsi ágazati tervekben is helyet kell hogy kapjon a következő öt évben az ódon építmények sorsa. Három falucska húzódik meg a gödöllői dombság szélén, a Tápió mentétől délre. Idilli csönd és gyönyörű természeti környezet. A községek még a klasszikus magyar település- formát példázzák: a templom körüli centrumba sugarasan befutó utcákkal, szebbnél szebb, hagyományosan épített házakkal. Az itt lakók a föld­ből élnek, igaz: sok munká­val, de anyagi gondtalanság­ban. Mindennapjaik a szer­zésben múlnak el, a terme­lőszövetkezetben elvégzett penzum után, ki_ki indul a háztájiba, sötétedésig. A tisz­téit olvasó akár folytathatja a gondolatsort: a nap befejezé­seként következik a televízió előtti bóbiskolás. De milyen lehetőség is kí­nálkozik e vidék embereinek, ha kiszakítanak a munkából néhány szabad órát? Ha ki­mozdulnának az általában szép otthonukból? Csendes mozdulatlanság Nem lehet meglepetés, hogy júliusban, kora délután zárva a kávai könyvtár. Idegennek megtalálni is nehéz:, mert a postával egybeépült intéz­ményt nem hirdeti felirat, nincs kitéve — egyébként elő­írás — a nyitvatartási idő, hirdetőtábla sincs, amely a programokról tájékoztatna. Odabent csönd és rendetlen­ség, a székeket felpakolták az asztalok tetejére, talán a leg­utóbbi discónak voltak útjá­ban. A postáskisasszony se tud felvilágosítást adni a nyitvatartásról, Danes Ferenc klubvezetőt napok óta nem lát­ta. # A kávai vendéglő is üres, csupán egy idősebb férfi ül­dögél a két deci vörös mel­lett. A csapos se tudja, hogy mikor lehet bejutni a könyv­tárba. Még hozzáteszi: hetek óta ki se nyitották az ajtaját, ő már az olimpia idejére el­kérte a televíziót — így in­kább jönnek a vendégek — a közlös tanács elnökétől. Danes Ferenc lakásán megtudjuk: valami dekorációs anyagért utazott fel, talán Monorra. Bényén egy magánházat bé­rel a tanács a klubköntyvtár számára. Hogy hol? így, munkaidőben, olyan üres a község, mintha lakói elvándo­roltak volna. Csak egy-két kószáló kutya vagy kerítésen üldögélő macska várja haza gazdáját. A másfélezer embert számláló településről még a gyerekek is kimentek a me­zőre. Gombán már akad útbaiga­zító, de könnyű is megtalálni a néhai kastélyból lett Fáy András művelődési házat. Ceglédi János igazgató fel­ment a szőlőhegyre permetez­ni. Egy füzetlapra valamikor felírhatták a nyitvatartási időt, de a tinta színét a nap már régen kiszívta. Csend van, a művelődési ház parkjá­nak kaszált füve már sZéna- illatot sóhajt.. Az épület föld­szintjén lakó fiatalasszony pelenkákat tereget egy kötél­re'. Radnótis kép: ...béke égi csendje ... és az embernek kedve támad leülni az ország­út töltésére, Fannira gondol­ni és a rotyogó szilvalekvár­ra. Mert hát mivégre vannak ezek az intézmények? Gom­ba—Bénye—Káva nemcsak ar­culatában őrzi a régi magyar településformát, él itt még a hagyományos faluközösség is. Csak változott. Előnyére? Nincs már fonó, se tollfosz­A Fáy András Művelődési Ház, a hozzá épített és Idegennek ható épülettel lás, ahol generációk mun- kálkoitak, szórakoztak együtt. S az új típusú közösségi for­mák: a szórakozás és a mű­velődés kínálata csak nyo­mokban létezik, s nemcsak e három testvérkezségben. Időszerű továbblépés Hűvös a tanácstitkár szobá­ja. A megközelítően három­ezer lakosú Gombán van a közös tanács, amelynek vég­rehajtó bizottsága a közel­múltban vizsgálta — egyebek között — a közművelődés hely­zetét. — Mindhárom településen sikerült megoldani a r űvelő- dés személyi feltétele.— mondta dr. Büky Kál. ín, a végrehajtó bizottság titkára. — Gombán és Káván főfog­lalkozású, bár szakképzetlen népművelő dolgozik, Bényén tiszteletdíjas klubkönyvtár-ve- zető van. A három intézmény körülbelül 250 eZer forintból gazdálkodik évenként. A technikai felszereltség szám­szerűen1 megfelelő, bár a klu­bokban található játékok ja­va része tönkrement, de ki­cserélésükhöz nincsenek meg az anyagi feltételek. Végre­hajtó bizottságunk összege­zésként megállapította: a köz- művelődés alapfeltételei mind­három községbenI biztosítot­tak, az intézmények állaga megfelelő. — A tartalmi munka?... Nem sikerült még kellően megvalósítani, hogy a műve­lődési ház, illetve a klub­könyvtárak szolgálják az em­berek szabad idejének tartal­mas, hasznos eltöltését. Bár próbálkozásokról már beszá­molhatunk. Gombán például ismeretterjesztő előadást szer­veztek Munkák a kiskertek­ben címmel, sajnos nagyon gyér volt az érdeklődés. Ugyanitt ismét elindították a népi tánccsoportot. Káván jól dolgozik a honismereti szakkör, már összegyűjtöttek egy kiállításnyi anyagot. Ezen­kívül mindhárom községben több-kevesebb aktivitással működnek az ifjúsági klu­bok, amelyek elsősorban a KISZ-tagokat próbálják be­vonni a közösségi életbe. Ter­vezik a motorosok klubjának létrehozását. A mozi Gombán hetente háromszor vetít, Bé­nyén egyszer, Káván csak gyermekfilmeket játszanak, de tervezzük, hogy legalább he­tente egyszer ott is legyen felnőtt-előadás. Ritkán ugyan, de Gombán rendeznek műso­ros előadásokat is a művelő­dési házban. Általában meg­felelő a könyvtárak látoga­tottsága és a forgalma, a há­rom intézménynek megköze­lítően 9 és fél ezer kötete A végrehajtó bizottság — bár nem hozott erre határo­zatot — megállapította, hogy a továbblépést segítené, ha közös igazgatás, irányítás alatt rnűködne a három kulturális intézmény. Ez nem csupán azt eredményezhetné, hogy meg­szűnnének a munkában je­lentkező párhuzamosságok, ha­nem lehetővé tenné a célsze­rűségnek megfelelő, egységes koncepció kialakítását, a terv­szerűbb és tudatosabb mun­kát. Ugyanakkor koncentrál­hatná a érdeklődést is: pél­dául a kávai honismereti kör tömöríthetné mindhárom köz­ségből a téma iránt érdeklő­dőket, s az egész tájegység hagyományait kutathatná. Egységes irányítást Könnyebbé válna annak a feladatnak a megoldása is, amelyet a végrehajtó bizott­ság meghatározott: a közmű­velődési intézmények a prog­ramok szervezésénél vegyék figyelembe a bejáró dolgo~ zók művelődési feltételeinek jobb megteremtését. Az egy­séges irányítás — a szakmai képzettség megszerzésével párhuzamosan — alapvetően javíthatná az intézmények tar­talmi munkáját, amellyel bi­zony még az érintett népmű­velők sem lehetnek elégedet­tek. Kriszt György Pincerendszer Szentendrén Dt. Barcza Géza, a Műem­léki Felügyelőség osztályveze­tője előbb az elmúlt évek eredményeiről beszél: ők 1975- től 1980-ig hatvanmillió fo­rint értékű munkát végeztek el a megyében; a tanácsok, a Dunakanyar Intéző Bizottság és más szervezetek pedig több mint 74 millió forintot költöt­tek a műemlékek védelmére. Az eddig elért jelentős sike­rek mellett azonban még szá­mos gond mutatkozik. Nézzük a soron levő feladatokat. Szentendre. A múlt év vé­gén megkezdődött a püspöki székesegyház felújítása. Az idén egymillió forintos költ­séggel folytatják, s jövőre be­fejezik. A város az idén fel­újítja a főtéri görögkeleti templomot. A Műemléki Fel­ügyelőség szakemberei egyet­értenek a már elfogadott fej­lesztési koncepcióval, ám sze­rintük a műemlék épületeik­ben több hangulatos kisven­déglőt kellene kialakítani — nem lehet mindegyüket mú­zeummá varázsolni. A hatodik ötéves terv során különös gondot kell fordítani az ősi pincerendszer megóvá­sára — Pécshez és Egerhez hasonlóan. A kormány cél­hitelt biztosít e célra. A sza­márhegyi részen aggasztó a helyzet, az épületek alatt be­szakad a föld. A pincék egy részét meg lehet erősíteni, más részét pedig be kell tömni. Visegrád. Egyszerre túl nagy falat a műemlékvédelem­nek: a királyi palotát, a vár­rendszert, a romterületet és a középkori emlékeket nem le­het máról holnapra helyreál­lítani — rangsorolni kellett. Most folytatódik az alsóvár védelmi rendszereinek restau­rálása, s a nagy kiterjedésű királyi palota feltárása. A Fellegvár helyreállítási ter­veit elkészíti a Műemléki Fel­ügyelőség, s biztosítják az építési kapacitást is. A Sibrik-dombon egyelőre nincs erő a további kutatásra, csupán az állagvédelmi mun­kára. Űjdonságnak számít, hogy a főesperesi templom­romból jelentős emlékanyag került elő, ezért védőépületre lesz szükség. Ennek terve már elkészült. A Salamon-torony mellett az egész környék védelemre szorul: nehogy oda nem illő épületek tönkretegyék a mű­emléki környezetet. Kutatóközpont az otthonban Zsámbék. Az itteni rom hazánk egyik legérdekesebb műemléke: ugyanis maga a múlt századi helyreállítás is védelmet érdemel. Ez volt az első, korszerű — a mai el­veknek is megfelelő — hely­reállítás, amikor a kiegészíté­sekhez más anyagot használ­tak, így a régi és az új elkü­lönül. A geológiai és geodéziai vizsgálatok kiderítették, hogy a templomrom létét veszélyez­tetik az alatta levő, dombol­dalba vájt pincék. A védelem ügye évek óta húzódik. Tavaly jutottak el végre oda, hogy a védelemre szánt pénzt a pincék betömé­sére is fel lehet használni. A munkák azonban nem kez­dődtek meg, s hat év után a Felügyelőség is visszavonta 700 ezer forintját. Jó lenne, ha mielőbb kimozdulna a holtpontról ez a dolog. Vác. A várospolitika itt mindig tekintettel volt a mű­emlékekre. Nagy eredmény, 'hogy a volt kolostorból levél­tárat alakítanak ki, s mód •nyílik a Géza király téri mű- iemlékegyüttes megóvására, a romok feltárására és bemuta­tására. Ráckeve. A görögkeleti templomban befejezték a leg­fontosabb állagvédelmi mun­kákat, s az idén folytatják a restaurálást. ' A Savoyai-kastély ügye jó tíz éve vajúdik. Három terv •is készült: mi legyen a sor­sa? A fáradozások végül si­kerrel jártak, 55 millió forin­tos költséggel helyreállítják. Jövőre befejeződik ez a nagy munka; példamutató összefo­gás után — amiből jó volna 'többet is látni. Elkészülte után az Építőművészek Szö­vetségének alkotóháza lesz. Kórház a kastélyban? Gödöllő. A gyönyörű Gras- salkowich-kastély megfelelő hasznosításáról döntöttek a közelmúltban. Szociális ott­TV-FIGYELO 138 kilométer eseményeit örökítette meg a Feledy Pé­ter szerkesztette, Szélyes Zol­tán rendezte Irány az olimpia! A riport hőse egy huszon-egy- néhány éves, három gyerme­kes mémöknő, ennyit tett meg versenyszerűen gyalog, futva, úszva, csónakon és kerékpá­ron. hogy teljesítse a leg­utóbbi időszak egyik legsi­keresebb tömegsport-vetélke­dőjének kemény követelmé­nyeit, s a 20+14+4+40+60 kilométer jutalmaként — no, meg Fortuna jóvoltából — el­jusson az olimpiára. A film végén megtudtuk,’ hogy a szerencse istenasszonya a sor­soláskor nem mosolygott rá. Meglepő fordulat volt, eltért a hasonló tárgyú riportokban megszokottól — a film készí­tői nem javították ki az élet írta forgatókönyvet. S a főhős mégsem volt különösebben szo­morú. Mert tisztában volt az­zal, hogy Fortuna nemcsak utazási jegy formájában osz­togatja kegyeit, hanem akként is, hogy lehetőséget ad az effé­le hétköznapi, egészséges idő­töltésre. A riport hőse élt a lehetőséggel. Futott a Velen­cei-tónál, úszott a Balaton­ban, kerékpározott a Zsámbék­ra vezető lankákon, téli tú­rán szívta a pilis tiszta leve­gőjét, evezett a Szentendrei­szigetnél. A példáját százezrek követ­hetik. Szűkebb pátriánkban meg különnösképpen! Hiszen Pest azon kevés megyénk kö­zé tartozik, amelyiknek kü­lönösen jók az efféle adottsá­gai. Három próbát éppen itt teljesített a rokonszenves fia­talasszony. Úszni meg nem­csak a Balatonban, és futni sem csak a Velencei-tó körül lehet... 100 esztendő magyar mű­emlékvédelmének egyik leg­jelesebb alakját, a Vácott épp hetven éve született Dercsé- nyi Dezsőt ültette a kamera elé a Rapcsányi László—Soós Árpád riporter-rendező páros. Hogy szavaikból kitetsszék nemcsak egy tartalmas élet, hanem egy sereg tanulság is. Például az, hogy jó ügyet — esetünkben nemzeti múltunk szemünk előtt levő vagy akár a föld alatt rejtőző értékei­nek megmentését — a legne­hezebb gazdasági és politikai körülmények között is le­het jól szolgálni. Természe­tesen csak akkor, ha vala­ki nem riad vissza az esetle­ges egyéni kellemetlenségek­től, ha nem erősebb benne a hiúság, mint a jó munka kel­tette benső elégedettség igé­nye. Amit Dercsényi — és a dercsényik! — megvalósítot­tak és megvalósítanak, az nem valamiféle utánozhatat­lan dolog (ami nem csökken­ti az ő érdemét, érdemüket). Amint az a hét derekának másik két építési műsorából is kiderült. Az Amit nem épí­tünk fel címűnek az volt a rokonszenves tanulsága, hogy a megváltozott, megszigoro­dott feltételek között is le­het jól dolgozni — igaz, ez mindenkitől több energiát kí­ván. S ha a siker nem is jön azonnal, két-három esztendő alatt megtanulhatjuk, hogy mi a titka a szakminiszter fo­galmazta olcsóbban, jobban, gyorsabban jelszó megvalósí­tásának. Talán az egy nappal azelőtt vetített, A nemzet könyvtára című riportban sze­replők is nézték ezt a műsort. Mert — nagyon úgy tetszett az adásból — az Országos Széchényi Könyvtár új ottho­nán fáradozók némelyike is okulhatna belőle. Meg a Der- csényi-portréból. S az Irány az olimpia! keményen küzdő hősnőjének elégedett-szép tel­jesítményéből is... Daniss Győző honnak nem voltak jók a szinte kifűthetetlen, nagy ter­mek, ezért — a MÉM és a Fővárosi Tanács megállapodá­sa alapján — a szociális ott­honból folyamatosan, de leg­később 1984-ig kiköltöznek az ott lakók, s a volt kastélyban az agráregyetem tudományos központját alakítják ki. A fő­város 300 fős szociális ott­hont ad át. a MÉM-nek, a mi­nisztérium pedig vállalta a kastély felújítását. Túra. Bizonytalan még a Schossberger-kastély jövője. A szép, romantikus épületet — melyet 23 holdas park vesz körül — érdemes lenne utó­kezelő kórházzá átalakítani, kevés pénzért. Ez utóbbi szempont különösen érdekes most, amikor nagy költségigé­nyű, új kórházak építésére nemigen gondolhatunk. A terv egyelőre megfeneklett — nincs partner. Pedig Pest megyében több olyan kastély is van, amelyeket hasonló cé­lokra fel lehetne használni. ' Dr. Barcza Géza osztályve­zető elmondta, hogy országo­san 74 épület — zömében kas­tély — adatait vették fel: ho­gyan lehetne, kellene haszno­sítani azokat? Kiderült: 2 miliárd forintból mind helyre lehetne állítani, s ha azonos célokért új beruházásokat in­dítanának, azok 700 millió fo­rinttal többe kerülnének. Itt jegyezzük meg, hogy az 1978. október 12-i párthatározat ■előtérbe helyezte a már meg­levő épületek védelmét, fel­újítását. s ennek szellemé­ben előbb-utőbb a műemlékek és műemlék jellegű építmé- nvek hasznosítására is sor ke­rül. Lebontották a kúriát Dabason lebontottak egy műemlékként védett épületet, a Halász Zsigmond kúriát, melyet 1840-ben, klasszicista stílusban építettek. Tudnivaló: a műemléki listáról való tör­léshez két minisztérium — az ÉVM és a Művelődési Minisz­térium — hozzájárulása szük­séges. Másrészt: a Büntetőtör­vénykönyv szigorú szankció­kat tartalmaz a műemlékek megsemmisítésére, akár 5 évi börtön is kiszabható a fele­lősre! A dabasíak már tavaly kér­ték az épület lebontását. Er­re a Műemlék Felügyelőség kiküldte referensét, s a taná­csi illetékessel abban marad­tak, hogy a tervező vállalat javaslatot tesz a volt kúria és járásbíróság épületének hasz­nosítására. Ez nem történt meg. Az eset elgondolkodtató; ezúttal, bizony, jó volna al­kalmazni a törvény szigorát. • Végül hadd soroljunk né­hány szívderítő, úgymond po­zitív példát. Pest megyében az utóbbi években megkezdő­dött a népi műemlékek men­tése. Tájházakat hoztak lét­re öcsán, Nagykőrösön, Ikla- don, Hévízgyörkön, Zsámbé- kon, s helyreállították a nagy­börzsönyi vízimalmot. A köz­ségben — mely neves bánya­város volt valaha — az Or­szágos Ércbánya Vállalat se­gítségével ugyancsak népi tájházat aU.intanak ki az idén. S a legjobb, leginkább pél­damutató a ráckeveiek lelke­sedése. Az Aranykalász Tsz nemcsak a termeléssel törő­dik, hanem a kultúrával is. Cserni Károly ágazatvezető irányításával tájházat terem­tettek a Gábor Áron utcában. Ami példátlan az országban: egy hónappal azután, hogy megkapták rá a pénzt, elké­szültek a munkával. A hídfő­nél akváriumot létesítettek. A Kossuth utca egyik középkori épületében ifjúsági házat ter­veznek; s harcolnak azért, hogy visszakapják az ősi, rác­kevei hajómalmot, amely a helyreállítása óta beládázva áll Szentendrén. Palád! József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents