Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-15 / 164. szám
GÖDÖLLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP GÖDÖLLŐI JÁRÁSI ÉS GÖDÖLLŐ VÁROSI KÜLÖNKIADÁSA VII. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1980. JÚLIUS 15., KEDD Fiafalok és idősebbek Rátermettek a tanfolyamokon Nemrég az Árammérőgyár pártbizottsága előtt számolt be Kálnoki Sándor a gyárban folyó politikai képzésről. Mi is ez ügyben kerestük fel, hogy tájékoztasson bennünket, milyen fejlődés tapasztalható az oktatásban. — Amikor a mostani időszakot vizsgáljuk, vissza kell tekintenünk a beiskolázás idejére — kezdte a tájékoztatást Kálnoki Sándor, majd igy folytatta: —' Akkor eredményes egy oktatási forma, ha oda rátermetteket küldhetünk, akiknek gazdasági munkájuk és otthoni körülményeik is lehetővé teszik a tanulást. Most 1 következetesen odafigyelünk erre. De nemcsak a beiskolázásoknál járunk el az eddigieknél is körültekintőbben, hanem a hallgatók munkáját is folyamatosan ellenőrizzük és ahol azt kérik vagy éppen csak érezzük, hogy segítségre szorulnak, ott minden tőlünk telhetőt megadunk. Jól felkészültek — Az ML tagozatain hallgatóink jó eredményeket érnek el, aktívak a foglalkozásokon. Van ugyan lemorzsolódás, de ez a váratlanul bekövetkezett eseményekből fakad. Ilyen á betegség, a munkahelyváltöz- tatás, vagy a katonai behívó. — A gyáron belül milyen eredmények tapasztalhatók például a Magyar munkásmozgalom rövid története című tanfolyamon, amelyet az ML középiskolát végzetteknek szerveztek? — .Ezt a tanfolyamot tizen- ötös létszámmal indítottuk, de időközben 11 főre csappant. A kimaradások oka: állami oktatásban való részvétel, illetve betegség. A vizsgán részvevők azonban jó felkészültségüket bizonyították. — A tömegpolitikai oktatást milyennek értékeli? — Üzemünk területén 19 tanfolyamot szerveztünk. Ezen öszesen 259-en vettek részt. Szemináriumaink többségben jól működtek, de akadtak gyenge tanfolyamok is. A városi pártbizottság vezető propagandisták bevonásával ellenőrzést szervezett gyárunkban az év végén. — A szemináriumok meghallgatása után értékelték az ott látottakat és hallottakat. Elismeréssel nyilatkoztak a szemináriumok aktivitásáról és azokat jónak ítélték, de elégedetlenek voltak azzal, hogy a naplók folyamatos vezetésére nem mindenütt figyelnek kellőképpen. Három kör — Az elmúlt mozgalmi időszakban létszámukhoz képest a IilSZ-esek is jelentősen kivették részüket a politikai képzésből. — Ez így igaz. Hiszen a 258-as taglétszámból 106-an jártak a KISZ politikai képzésére. Ráadásul 39-en pártoktatáson, 17-en egyéb politikai oktatásban, 96-an pedig állami oktatásban vettek,, részt. Ebben az évben három1 ifjúsági vitakört, két aktivisták körét, és egy Kilián-kört szerveztek az ifjúkommunisták. — A foglalkozásokon a részvételi arány alig 70 százalékos: az előző évhez képest 10 százalékos a visszaesés. Vizsgáltuk az okát és megállapítottuk, hogy elsősorban a többműszakos munkarend, a közlekedési nehézségek, de a fiatalok kisebb aktivitása is közrejátszik benne. A foglalkozást vezetők azonban kiemelkedően jól végzik munkájukat. Célunk, hogy a következő mozgalmi' időszakban 10—15 százalékkal emelkedjék a KISZ-oktatásban részt,vevők aránya. — Az idén kétféle szakszervezeti politikai oktatást szerveztek. s először indították a Társadalmunk kérdései II. évfolyamát. Milyen tapasztalatok birtokában zárták? — Mindkét témakörre összesen "785 gyári dolgozó jelentkezett, 90 százalékuk aktívan részt is vett a mintegy 31 csoportban működő szakszervezeti politikai oktatáson. Az eredményes munkát talán az is elősegítette, hogy fokozottabban ellenőriztük az előadókat és a hallgatókat is, és ahol a segítségnyújtásra igényt tartották, ott ezzel nem késlekedtünk. — Politikai vitaköröket is tartottak? — Igen. öt vitakör indult és a részvevők száma 75 volt. A vitakörök a megadott tematika szerint dolgoztak az első félévben. A másodikban nem készült központi anyag. Ettől a félévtől szervezési problémák miatt háromra csökkent a működő vitakörök száma. A következő oktatási évben szeretnénk, hogy a titkárok fokozottabb agitációja alapján ismét öt vitakört hozzunk létre. A teljesség — összességében hogyan értékeli ezt a politikai oktatási évet? — Az eredmények birtokában jónak, de soha nem lehetünk elégedettek, hiszen az oktatásban, a. tanulásban, a továbbképzésben nem lehet elérni a csúcsot, csak törekedni lehet a teljességre. F. 'g. Évtizedek a közügyért Meghatódva búcsúzott munkatársaitól a közeli napokban nyugdíjba vonult Bagó Pálnc, a pácel-i tanács végrehajtó bizottságának volt titkára. Csaknem húsz esztendeig dolgozott a községházán, majd később a tanácsapparátusban. Itt született a községben, itt élte le élete javát. Kora fiatalságától intézte a lakosság ügyes-bajos dolgait, munkaidőn kívül. Tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy az egykori poros faluból városi jellegű település lett. Mindenki ismerte és mindenki szerette. Különösen j a szociális ügyeket érezte közel magához, azokon kívánt segíteni, akik a leginkább rászorultak. Mellette egy új nemzedék nőtt fel, melynek tagjai tőle tanulták meg a munka szeretet, a lelkiismeretességek az ügyek emberséges intézésének módját. Fáradhatatlanul dolgozott, még akkor is, amikor egészségi állapota megromlott. Az elmúlt hetekben egyik szervezője, irányítója volt a választási előkészületeknek s a szavazás lebonyolításának. Munkájától nem akar végleg megválni, mondotta, tapasztalataira, segítségére mindenkor számíthatnak. Vegyesipari Szövetkezet Gázszerelés Oj és nagy feladata a gödöllői Vegyesipari Szövetkezetnek a gázhálózat-szerelés, amelyhez részben már megvannak a szakemberek is. Megállapodtak a Tigázzal is, s ebben a félévben minden valószínűség szerint megkezdik a munkát. A hálózatszerelésen kívül a készülékek javításával, ellenőrzésével, a beméréssel és a biztonsági vizsgálatokkal is ők foglalkoznak majd. Kart a! Italboltból étterem A Galga vidéke Áfész az idén négy községben tervezett jelentősebb beruházást, átalakítást. Ezek egyike a kartali presszó és az italbolt bővítése, illetve étteremmé való átalakítása. A százhatvan személyes étterem kialakításának munkálatait a Petőfi Termelőszövetkezet építőbrigádja végzi. Az építés a tervezettnek megfelelően haladt, így az étterem alkotmányunk ünnepére minden bizonnyal készen lesz. Petőfi gimnázium Fény és árny a felnőttoktatásban Járásunk egyik legrégibb középiskolájában, az aszódi Petőfi gimnáziumban is megkezdődött a nyári szünet. A nappali tagozat diákjai már hetekkel korábban eltették tankönyveiket, de az érettségizők, valamint a dolgozók középiskolája hallgatóinak osztály vizsgái csak nemrégen fejeződtek be. At iskolában több mint két évtizedes hagyománya van a felnőttoktatásnak. A környező üzemekben; termelőszövetkezetekben, intézményekben sokan vannak, akik Petőfi iskolájában, felnőtt fejjel szereztek, érettségi bizonyítványt, jutották nagyobb tudáshoz, műveltséghez, amit minden bizonnyal — bár ezt nehezen lehet mérni — sikerrel és eredményesen hasznosítottak, hasznosítanak mindennapi munkájukban, életükben. Emberformáló hatás Az elmúlt tanévben a dolgozók iskolája levelező tagozatán öt gimnáziumi, három szakmunkás középiskolai és három szakközépiskolai osztályban 250 hallgató tanult. A két érettségiző osztályban (gimnáziumi és szakközépiskolai! negyvenen tettek sikeresen vizsgát, fejezték be négyéves középiskolai tanulmányaikat. Kevés a propaganda A tanulás mellett sok más kedves élmény, színház- és múzeumlátogatás, kirándulás tette színessé az itt eltöltött éveket, formálta közösséggé a felnőtt diákokat. Az évenként megújuló hagyományokat, mint a március 15-i Ünnepélyt, amely egyben az iskola évfordulójára való emlékezést is jelenti, a szalagavató ünnepség és bál, valamint a nappalisokkal együtt, formaruhában megtartott ballagás azt igazolja, hogy a dolgozók iskolája is képes az oktatáson túlmenően emberformáló hatást is kifejteni. A megyében is egyedülálló az a nagyszerű alapítvány, amelyet a dolgozók iskolája hallgatói biztosítanak minden! esztendőben a nappali tagozat legkiválóbbjainak. A csaknem ötezer forintos ösz- szegből ez évben is két 1200-as, A fiatalok nem vállalják Pusztuló szőlőkben járva Őseimtől meglehetősen nagy darab szőlőt örököltem. Amikor időm engedi, kora tavasztól késő őszig a szőlőhegyen vagyok. Szeretem Hévízgyörk- nek szőlőtőkékkel beültetett határrészét, ahol az ilyenkor zöldellő tőkék már ígérgetik a termést, s amikor a fürtök még alig hányták el virágjukat, kínálja helyettük termését a pirosló ribizli, a vajsárga egres, a ropogós cseresznye, az árpával érő körte, az illatos sárgabarack, a kéklő szilva, s amikorra a szőlő beérik, a mustoskád mellé ölünkbe hull a papírhéjú kemény dió. Munka a kádárnak Ha vendégem érkezik, kiviszem a hegyre. A fák között látni a falu házai közül kiemelkedő három templom tornyát, karnyújtásnyira terül el a Galga-völgy, amelyet átszel a vasút, és látszik az üregesi dűlő is. Ezen sem a régi már, helyet kellett adnia. az épülő autópályának. Távolabb a majort körülölelő kartali házak, s mögöttük, mint haragos várfal húzódik a Mátra. Aki vendég volt a szőlőmben, ült az öreg diófa alatt, mind felsóhajtott: — De jó lenne néhány napot itt tölteni. — Nincs ebben a vágyban semmi különös, hiszen szép két 600-as és hat 200 forintos könyvjutalmat kaptak az országos és a helyi tanulmányi versenyeken kiváló eredményt elért diákok. E sok jó és sikeres mellett sajnos gondok is nehezítik a felnőttoktatás jelenét, még inkább a jövőjét. A hallgatók sűrű visszajelzései, a tagozatvezetés véleménye azt bizonyítják, hogy az üzemek, \ állalatok, intézmények nem nagyon támogatják dolgozóik középiskolai továbbtanulását. Számukra csupán1 a szakmai képzés a lényeges, a munkások, alkalmazottak általános műveltségének gyarapításával nem sokat törődnek. Többször még, a beiskolázás lehetőségeit is csak immel-ámmal prooagálják. agitatív, szervező munkát szinte egyáltalán nem fejtenek ki. Hiányzik a jó szó Pedig léteznek személyzeti és oktatási osztályok, közművelődési előadók és még más beosztású, de ezzel is foglalkozó funkcionáriusok. Hogy milyen közömbösség tapasztalható e téren, álljon itt példának a most végzett egyik osztály hallgatóinak közlése. E szerint húszuk közül senki sem kapott fizetésemelést, pénzjutalmat vagy1 más anyagi elismerést azért, mert a szakmunkás-bizonyítvány mellé középfokú végzettséget is szerzett. No, e2t még magyarázni lehet a gazdasági helyzettel, nehézségekkel. Ám azt mivel indokolhatjuk, hogy még erkölcsi elismerést is alig kaptak. Legfeljebb váltótársuk. vagy munkapad-szomszédjuk gratulált nekik, de a magasabb beosztású főnökök észre sem vették a változást. Pedig a jó szó, a buzdítás nem kerül pénzbe. Szeretnénk remélni, hogy erre felfigyelnek az illetékes vezetők, s a jövőben az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet szentelnek a dolgozók középiskolai továbbtanulására. Senki sem vitatja, hogy a gazdasági tényezők fontosak, sőt elsődlegesek, de éppen közelmúltunk értékelése alapján állapították meg, hogy a fejekben, a tudati tényezőkben is rendet kell tenni. Ezért hangsúlyozták a köz- művelődés fontosságát is. A dolgozók középiskolája, az ott végzett munka nem a közművelődésnek az egyik legértékesebb formája? A. I. Városi moziműsor Ezek a fiatalok: Zenés magyar film. Csak 4 órakor. Huszadik század I—II: Színes olasz film. Csak 18 éven felülieknek. Előadáskezdés kivételesen 6 órakor. ISSN 013.1—1957 (Gödöllői Hírlap) Grund és A grund... Ti, szép egészséges alföldi diákok, akiknek csak egyet kell lépnetek, hogy kinn legyetek a végtelen rónán, a csodálatos nagy, kék bura alatt, amelynek égbolt a neve; a szemetek hozzászokott a nagy távolságokhoz, a messzenézéshez, akik nem éltek magas házak közé ékelve, ti nem is tudjátok, mi a pesti gyereknek egy üres telek. Qyerekkorom egyik kedvenc regényének, a Pál utcai fiúknak egyik fejezetét kezdi így máig is kedves íróm, Molnár Ferenc. Gyermekkoromét? Nem, dehogyis, máig is egyik legkedvesebbjét ... És nincs ebben semmiféle nosztalgia a régi gödöllői grundok iránt, semmi üres vágyakozás valami után, ami elmúlt, talán vissza- hozhatatlan. Csupán ... Csupán elgondolkozom. Tényleg visszahozhatatlanul elmúlt volna? Vagy csupán azt szeretném, hogy a mai, holnapi, holnaputáni gyerekeknek is meglegyen az az öröme, ami nekünk még megvolt: egy-egy üres telek, egy-egy grund ... cölöpvár S van is egy kezdeményezés, amely óhatatlanul eszembe juttatja a grun- dokat, nevezetesen a János utcai cölöpvár és a mellette épült kispályák. A grun- dokat is, és valami mást is. Gyerekkorom élményei közé tartozik a grundokon kívül sok más. Egyebek között egy valóságos vár is, egy padlóvár, amelyet sokan megcsodáltunk, de játszottunk is benne, csőszt, ipiapacsot, számháborút, in- diánosdit... Egyik kisdiák társam édesapja volt a tervezője és kivitelezője. És éppen a Pál utcai fiúk grundja és erődítményei ihlették a padlóvár megtervezésére. Társam és a testvére joggal volt büszke a padlóvárra, jóllehet Gödöllőn és Máriabesnyön akkor még sok-sok üres telek, grund volt. A János utcai rönkvár- ötletét ki lehetne terjeszteni: üres telkeket, grundo- kat adni a mai gyerekeknek, meghagyni bizonyos telekrészeket, ahol deszkából építenének erődöket számukra, avagy építenének ők maguk. Dobák József t metezést. Van olyan év, ami- , kor elég háromszor megszór- j ni, de van, amikor ennek a , duplája is kevés. Közben be , kell kötni, kacsolni, karózni, ] legaláb négyszer kapálni, ; vagy horolni. És ennyi mun- , ka ellenére egészen szüretig j nincs semmi biztosíték arra, . hogy megtérül a munka el- J lenértéke. Borház a Balatonnál I i Erre a majd hozómra nem ; alapoznak a fiatalok. Nem * tudják, mi az, amikor a lopótökből a csillogó üvegpohár- : ba engedett rubinpiros italt a napfény felé fordítják. A szü- 1 rét is munka, s még ezzel ' sincs vége a tennivalóknak. 1 Sok fáradsággal jár a szőlő i borrá történő feldolgozása. — De nekünk megéri — : mondják társaim —, mert i nincs jobb, mint saját termé- ' sű borral kínálni a vendéget. ] Miközben hallgatom a szőlő • szerelmeseinek dohogását, i kedvetlenül gondolok az elhagyót parcellákra, s a fővárosban élő barátom dicsekvése jut eszembe: — Potom i nyolcvanezerért vettem a Ba- laton-felvidéken, alig nyolc ' kilométerre a tótól egy eléogé elhanyagolt darabka szőlőt Borházat építek rá. Mikorra megöregszem, rendberakom Jó lesz ott megpihenni. Saját terméssel fogadni a vendéget. Meg kellett volna kérdeznem: Miért ott? Nem lehetne Hévízgyörkön, Galgahévízen. Bagón, Túrán, ahol vésziéiként jár szájról szájra a hír: egyre több szőlőparcella marad gazdátlanul. Fercsik Mihály jairt áthurcolt vállukra kötik ma is permetezőgépet, valahogy így magyarázzák a számukra fájdalmat okozó pusztulás okát: — A szőlő kevés pénzt ad, s rengeteg törődést kíván. Igényesebb a fóliás termelésnél, a konyhakertnél, de szegényesebben fizet. A mi szőlőnkben nem terem tájjellegű bor, csak afféle könnyű homoki, kissé savanykás, éppen ezért csak ünnepi, zsírosabb ebédhez való kadar, vagy rizling, de leginkább vegyes fajtájú. Nézd, ma a szerelemben sem járja a hosszú udvarlás. Kinek van erre ideje? Adj uramisten, de rögtön. A szőlő meg olyan, akár a szép lány, vagy a kényes menyecske. Megkívánja a si- mogatást, a kedveskedést, a törődést. Ha nem kapja meg, hűtlen lesz. Soroljuk a szőlőmunkákat. A szőlő művelése a nyitással kezdődik, rendszerint márciusban. Azt tartják, ezt a műveletet akkor kell elvégezni. amikor az első gyümölcsfák virágba borulnak. A metszés nagyon fontos, mert ezzel lehet a termés mennyiségét és minőségét szabályozni. Nem is ért hozzá mindenki. Tóth István túljutott a nyolcvanon. Ma ő a falu leghíresebb metszője. Amikor a rekenő hat-nyolc centis lesz, megkapja az első perez a hely, a szemmel befogható vidék, marasztaló a csend, szíves vendéglátók a szőlőt művelő férfiak, asszonyok. A napokban sétáltam egyet, szőlőpásztábat és dűlőket hagytam magam mögött. Permetezőkkel, szőlőikötözőkkel, hordókkal beszélgettem. Bőséges termés ígérkezik — mondták —, s ha az alattomos peronoszpóra, meg a lisztharmat nem támad orvul, no és persze a jég sem veri el a termést, lesz munkája a kádároknak. Beszélgető társaim között egyetlen fiatal sem volt. Az én betöltött ötven évem nem jelent korelnökséget. A legtöbben nyugdíjasok. Az ő szívükhöz hozzánőtt ez a szőlő. — Nézz szét alaposan — biztattak —, látni fogod, ha valami nem történik, gazdátlan lesz a terület. Nem kell a szőlő a fiataloknak. — Lemondás, féltés, elkeseredés a szavakban. Törődést kíván Itt is, ott is árváin hagyott sávok. Gazosak. Elfekvő tőkék. Szalad a szőlővessző a szomszédéra. Nyolc, tíz, tizenöt, húsz parcella. Biztosan van több is. De hát miért? Aszódi Mihály, Szabó Mihály, Bankó János, Mrkava Pál, Hajdú Gábor és a többiek, akik hetvennél is több esztendő gond-
