Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
Sárga-zöld konténerek Érdemes volt hinni az újban Sajnos, még ma is megszokott kép megyeszerte, hogy hulladék- és szeméthalmok éktelenítik településeink határait, s veszélyeztetik egészségünket. Országos jelenség: miközben városaink, nagyközségeink, üdülőkörzeteink döntő többségében jelenleg már szervezetten elszállítják a hulladékot, azonban csak 30 százalék az úgynevezett félpormentes gyűjtés. S még ez a módszer sem „gondmen. tes”, hisz’ bizonyos fokig szintén szennyezi a környezetet. Mivel a kit- lönböző hulladékok összegyűjtése és elhelyezése egyik alapvető környezetvédelmi problémánk: elengedhetetlen a köztisztaság javítása. Fokozott mértékben vonatkozik mindez megyénkre. Kijelölt vagy megtűrt? Népsűrűségünk jelentősen meghaladja az országos átlagot. Épp’ így ipari termelésünk növekedése is tartósan túlszárnyalja az országos ütemet. Ehhez járul még, hogy a lakosság számának növekedése az ország többi megyéihez viszonyítva — elsősorban a beáramló betelepedések folytán — négyszeres. De figyelembe kell azt is venni: a Dunakanyarban és a Rácekevei-Duna-ág térségében az állandó lakók száma az üdülési szezonban megduplázódik. Emellett, mivel Budapestet csak Pest megye területén keresztül lehet megközelíteni: az átkelési szakaszok az átlagosnál még fokozottabb szennyeződésnek vannak kitéve. Megyénkben — mindezen felül — a .települések közelsége, az üdülő- és természetvédelmi területek, valamint az egyes víznyerű területek (például a Szentendrei-sziget) kötelező védelme miatt kevés a hulladék elhelyezésére alkalmas terület. A főváros e tekintetben még szorultabb helyzetben van: így rohamosan emelkedik a budapesti lakosok — és főleg az ipari üzemek — megyénk területén történő, többnyire illegális hulladéklerakása. • . A hetvenes évek első felében télépüléseink 42 százalékában működött intézményes szemétszállítás, de e területeken is ez csupán a lakások 24 százalékára terjedt ki. S a helyzet tarthatatlan elmaradottságát jelezte, Jiogy e (24 százalékban ellátott) lakások egyötödének tudták csak biztosítani a pormentes szemétgyűjtést. A megye területén ez idő tájt a tanácsok által kijelölt vagy megtűrt szemétlerakó helyek száma 142 volt, azonban ezeknek csak elenyésző hányadát engedélyezhette — hiányosságaik miatt — hivatalosan a KÖJÁL. A köztisztasági szolgáltatások helyzetét és fejlesztési lehetőségeit más, közvetetten ható tényezők is befolyásolták. Elsősorban a köztisztasági díjak körüli visszásságok. Ezek megállanítására a megyében réges-rég került sor: nem egységes elv, hanem a kialakult helyi szokások figyelembevételével. Így a házi- szemét-gyűjtés díjbevétele és a költségráfordítás távolról sem volt összhangban. A megye infrastruktúrájának (a lakásállomány és a legkülönfélébb szolgáltatások hálózatának), kommunális ellátásának (ezen belül a köz- tisztasági szolgáltatásoknak) viszonylagos elmaradottsága a legszembetűnőbben a kiemelt településeken, az agglomeráció, a Dunakanyar és a Ráckevei-Duna-ág térségében jelentkezett. S e tekintetben még súlyosbító tényezőnek számított, hogy a megyei > tervek szerint a lakásépítés több mint 50 százaléka a 44 aglome- rációs településre koncentrálódott. Évtizedes koncepció Ily — joggal mondható, hogy drámai — pillanatban, a hetvenes évek közepén kezdte meg a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya — a megyei pártbizottság kezdeményezésére — a köztisztasági szolgáltatások megyei fejlesztésének egységes koncepcióra épülő megtervezését. Eszerint a köztisztasági feladatok eddigi — településenkénti — megoldásának szemléletét és gyakorlatát fel kellett adni. Az intézményes ellátást a megye kommunális szervezeteinek egységes rendszerében lehetett csak megoldani. Realitássá vált, hogy a köztisztaságért felelős szervezeteket, a feladatokkal arányos felkészültségük eléréséhez kellő anyagi támogatásban részesítik. A fejlesztés során a korszerűbb, a hi- giénikusabb és a gazdaságosabb konténeres (sárga-zöld „koporsós”) szemétgyűjtés és -szállítás lehetősége került előtérbe. Ez egyben azt is jelentette, hogy át kell térni a fokozottabb gépesítésre. A Dunakanyar, a Ráckevei-Duna-ág s az agglorhe- ráció köztisztasági kérdéseit, e területek sajátos követelményeit immár nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Külön gondot jelentett az üdülő- és idegenforgalmi vidékeken a hulladékgyűjtés és a tárolótartályok „ártalmatlanítása” (fertőtlenítése, szagtalanítása). Kiterjesztve a fejlesztésre alkalmas városgazdálkodási vállalatok és költségvetési üzemek tevékenységét, meg kellett teremteni körzetesített működésük feltételeit, egységesíteni a köztisztasági díjrendszert: alapul a lakószobák számát véve figyelembe. Megállapították, hogy e fejlesztési koncepció csak egy évtized alatt, több szakaszban váltható valósággá. Az első szakasz A megyei tanács végrehajtó bizottsága 1977-ben elfogadta a körze- tesítési, fejlesztési tervet. Első szakaszként kiemelték a szentendreit, a vácit és a nagymarosit. Részükre a megyei tanács 10 millió, a Dunakanyar Intéző Bizottsága 4 millió forint soron kívüli támogatást nyújtott, tavaly pedig a feljesztések pénzügyi fedezetét a helyi tanácsok évi költségvetésébe illesztett 19,7 milliós megyei, valamint a DIB 1,65 milliós támogatása képezte. Ez azt jelentette. hogy ők a fejlesztési költségek 95 százalékát magukra vállalták. Az időben megrendelt gyűjtőjárművek, sárga-zöld konténerek és a célgépek már 1978-ban, illetve 1979 első negyedében meg is érkeztek. A precízül megszervezett, gyorsított fejlesztési program első szakasza időre■ megvalósult. Ennek eredményeként a szentendrei körzetben Szentendre város lakótelepein és üdülőövezeteiben, Pilisszentkeresz- ten, Dobogókőn, Csobánkán, Buda- kalászon és Pomázon az elmúlt két évben, Dunabogdányban és Visegrá- don idén áprilisban megkezdődhetett a konténeres szemétgyűjtés és -szállítás, míg Tahiban május végéig befejeződött az átállás. Miként Németh Józseftől, a Szentendrei Városgazdálkodási Vállalat igazgatójától megtudtam: itt különösen figyelemre méltó Csobánka, Pilisszentkereszt és Dobogókő konténeresítése, hisz’ e helyeken ez idáig semmi néven ne-, vezendő szervezett szemétszállítás sem volt. A nagymarosi körzet példamutatónak bizonyult a koncepció végrehajtásában. A megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztálya főelőadójának, dr. Horváth Jánosnak véleménye szerint ugyanis a helyi tanácsoknak nemcsak a technikai feladatokkal kellett megbirkózniok mindenütt, hanem kötelességük volt a lakosság időben történő tájékoztatása, meggyőzése is az újról. Ahol e „másodlagos” feladatot csupán adminisztratív eszközökkel igyekeztek megoldani (mint például különösen a váci körzethez tartozó Gödön), ott a törekvések a lakosság jogos ellenállásába ütköztek. Nos, Nagymaroson, hetkésen, Nagybörzsönyben, Vámosmikolán, Tésán, Peröcsényben, Kemencén és Márianosztrán: a jó előkészítés eredményeként zökkenő- mentes volt az átállás. A váci körzetben konténeres már Vác városa, Göd, Sződliget, Verőcemaros és Szokolya. Különös problémát okoztak Szentendrén és Vácott a „felmérési” zavarok. A lakásszobaszámok megállapításának hiányosságai számtalan reklamáció és számtalan vélt (bár jogos) sérelem forrásaivá váltak. Fo. kozta a nehézségeket a köztisztasági díjbeszedés átszervezése is. Ugyanis igen helyesen a szetmétdíj „kasszí- rozását” a városok területén átadták a Fővárosi Számítástechnikai és Díjbeszedő Vállalatnak: összekapcsolták a villanyszámlával. Ám e kettőnek időbeli szinkronba hozása egy számlára (a kellő felvilágosítás hiánya miatt) sok félreértésre adott okot eleinte. Megoldást kell találni Zavarokat mindez ma már csak a „felmérési” reklamációk jogosságának elismerésekor okoz. Ezzel kapcsolatban Müller Lászlótól, a Szentendrei .Városgazdálkodási Vállalat' főmérnökétől hallottuk ugyanis, hogy „mivel a gépi adatfeldolgozótól a lakásonkénti szobaszámot nem lehet visszakérdezni, az adókimutatások pedig nem naprakészek”: így bizony számtalan téves szemétdíjkivetést állapítottak meg. A tévedések korrigálására a villanyszámla-díjbeszedőket, postásokat, tanácsi nyugdíjasokat kérték fel. Ám a díjbeszedő vállalat is géppel dolgozik: így az elfogadott jogos reklamációkat csak igen késve képesek jóváírni. Ez újabb bosszúságok forrása. Itt jegyezte meg még azt is a főmérnök, hogy az új, felemelt szemétdíj ellenére ez irányú munkájuk Győzelem m . . - ——•—i—-------& • ■ Lu koviczky Endre grafikája '"fii változatlanul veszteséges. Ezt csak a körülbelül 30 százalékos tanácsi dotáció egyenlíti ki. Váratlanul megnehezítette az első szakasz végrehajtását, hogy eredetileg a konténeresített körzetekben a Szilasmenti Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet vállalta a sárga-zöld konténerek — KÖJÁL-megkövetelte — fertőtlenítését, szagtalanítását, azonban kapacitásproblémáik „keletkeztek”: s így a körzetek hoppon maradtak. Most valamennyien saját erőből küszködnek a nem várt fordulat kiküszöbölésén. Találóan világított rá ez ügyben a lényegre dr. Balogh Ibolya, a szentendrei állami közegészségügyi és járványügyi felügyelő: — Felszámoltuk a Búdakalászon. létesített, valóban tűrhetetlen, HÉV melletti szeméttelepet, s helyette üzembe helyezték a hidrogeológiai, műszaki és egészségügyi követelményeknek megfelelő kéki-bányai telepet. A hiba csak a vízhiány. Ugyanis a volt kőbánya közelében csak egy kis hozamú, ásott kút van. Szükségmegoldásból nagy víztartályba hordják ide a vizet a konténerek „ártalmatlanítására”. Ám ez csak fürösztgetés. Szagtalanításukat, fertőtlenítésüket csupán a nagy nyomású. nagy mennyiségű vízsugárral, és klóroldatos behatást biztosító medencében lehet szabályszerűen, jól elvégezni. Így hát az igazi ártalmatlanítási művelet elvégzésére alkal-‘ más végső megoldást még meg kell találni. . Egyébként a végrehajtás során — szinte mindenütt — új problémák is jelentkeznek, illetve gyakorta a gondnak vélt jelenségek szinte maguktól megoldódnak. • ^». ■■ Lássunk néhány példát 1 * — . . Gólyakalál Bakallár József festménye Ösztönző kezdeményezés WAz üdülőterületeken csak hat hónapon át (áprilistól szeptemberig) szedhető a szemétdíj. Ám kiderült, hogy egész évben használni kell itt is a konténereket. A megoldásról jelenleg még csak vita folyik. A konténert szállító kocsik ragyogóan beváltak, pedig bevetésüket el- lenérzéssel fogadták. Egy kocsihoz elég csupán egy alkalmazott, s emellett nem „szemetes” a munka: megszűntek a létszámgondok, e gépkocsikhoz munkaerőt lehet találni. ». A nagy befogadóképességű konténerek nemcsak a szemét elhordásá- ra alkalmasak, hanem lomtalanításra is. Eredmény: e területeken lényegesen csökkent az illegális szemétlerakó helyek száma. Mivel a sárga-zöld konténerek viszonylag elég távol helyezkednek el egymástól, félő volt, hogy a lakosok nem hordják beléjük a szemetet, hanem csak úgy kidobják „yalahol...” Nem így történik. Az emberek e megtett métereket nem tekintik fáradozásnak. Csupán az üdülőövé- zetek autótulajdonosainak egy része „nagyvonalú”: kocsijukból a konténerek mellé hajítják ki szemeteszsákjaikat. A vállalatok, intézmények, üdülők, iskolák, óvodák, szállodák gondjain is sikerült segíteni az új rendszerrel. Fejlesztési, alapjukból — egyszeri fizetéssel — konténert „béreltek”: s ezzel ötéves szerződést köthettek a körzeti központokkal. Nagyvonalú üdülök A köztisztaságfejlesztés körzetesí- tési koncepciója — immár bebizonyosodott — beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A viták szülte kezdeményezés, melynek életrevalóságát a menet közbeni módosítások s a felmerülő váratlan problémák megoldásának lehetősége mindennél jobban bizonyít: ösztönző. Igazolja ezt az idén kezdődő második szakasz. Pedig ezt már a megye és a DIB nem támogatja anyagilag, hanem a helyi tanácsok önállóan kezdeményezték s hajtják majd végre. Eszerint a Csepel-szigeti községek közül Tökölön, Halásztelken, Szigethalmon, Szigetcsépen, Szigetújfaluban, valamint a budai járásban Budaörsön és Budakeszin folytatódhat a koncepció megvalósítása. S közben e megvalósult „ötlet” átlépte megyénk határait. Ugyanis az Építési és Városfejlesztési Minisztérium április 15-i leiratában a nálunk kidolgozott s bevált, új, egységesített köztisztaságidíj-rendszer (mely egyébként egyértelműen szabályozza a szervezett szemétszállítási szolgáltatásban még nem részesülő lakosság által igénybe vett szemétlerakó hely díjait is) országos bevezetését javasolta. ALACS B. TAMÄS
