Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

1980. JŰLIUS 13., VASÄRNAP Elefmodell — másképpen Ezer gyermek nyolc év alatt Hétköznapoka Pest megyei Tanács csecsemőotthonában Budapest, Szarvas Gábor út 20, A Pest megyei Tanács Pe­tényi Géza Csecsemőotthona. — Az állami otthon min­denképpen rosszabb, a jó csa­ládi otthonnál, de jobb a rossz­nál — így kezdi a beszélgetést dr. Heller Györgyné, igazgató főorvos. Nyolc esztendős a csecse­mőotthon, ezalatt csaknem ezer gyermeket neveltek itt, korábban csak hároméves ko­rukig, 2 éve óvodásokról is gon­doskodnak. — Három alapvető ok — egészségügyi, szociális és er­kölcsi — miatt kerülnek ide a kicsik. A gyerekekről az ál­lam gondoskodik, egy csecse­mő egy évi nevelési költsége mintegy 70 ezer forint. Ebben minden kiadásunk — a ruha, az élelem, a fűtés, a játékok, a dolgozók bére — benne van. Ötven gondozónőnk három mű­szakban, ünnepnapokon és va­sárnapokon is dolgozik, most 101 gyereket nevelnek. — A legnagyobb gond: csak részben tudjuk pótolni a csa­ládot. Például, az újszülött szoptatása. Eddigi gyakorla­tunkban mindössze egyszer fordult elő, hogy három anya is bejárt kicsinyét táplálni, s adott tejet más gyerekeknek is. A gondozónők kollektív anyák, egyszerre nyolc apró­ságot kell vigyázniuk. Börtönben az anya Bartos Ágnes, a felvételi iro­da vezetője sorolja az adato­kat: — Tavaly kilencvenegy gyermek került hozzánk. Kö­zülük negyvenegy egyenesen a kórházak szülészeti osztályai­ról. Tizenhatan leányanyák gyermekei, hármuknak meg­halt az édesanyja, hétnek be­tegek a szülei. Tizenhét ízben az ok: a szülők börtönbünte­tésüket töltötték. — A mérleg másik serpe­nyője: kilencvenketten ke­rültek el innen, harmincán a saját családjukba. Huszon­három gyereket örökbe fogad­tak, huszonkilencet más cse­csemőotthonok, tizet pedig a nevelőotthonok vártak. Egy jellemző eset. (A gyere­kek nevei nem az igaziak.) Éviké másfél, Erzsi három és fél, Jancsi öt és féléves korá­ban érkezett. Testvérek. Pa­pírjaikból derül ki: a védőnő és a tanács gyámügyi szakem­berének környezettanulmánya szerint életveszélyben voltak. A szülők elváltak, a lakás, a gyerekek elhanyagoltak. Ja­nuárban fűtetlen szobában él­tek. Az anya nem gondosko­dott a gyerekek élelmezéséről sem, mondván: négy hónapja nem dolgozik. Mindkét szülő hozzájárult, hogy állami gon­dozásba vegyék a gyerekeket. A legutóbbi környezettanul­mány szerint másfél évvel az eset után az anya még min­dig nem vállalt munkát, most börtönben van, mert nem fi­zette a gyermekek gondozási díjának reá jutó részét. Kamarás Judit osztályveze­tő főnővér: — Évike volt a legrosszabb állapotban. So­vány, rendkívül elhanyagolt, piszkos volt. Az első fürösztés után sötétszürke maradt a víz. Most 3 éves, de testi, szellemi, érzelmi fejlettsége a kétévese­ké. A testvérei már nem itt nevelkednek. Kit szeretsz? Évike szöszke, áttetszőén fe­hér bőrű, kékszemű, hatal­mas szempillája verdes. Fél az idegentől. Az rajzol neki nyuszit. Azután elefántot. — Melyik a kedvenc játé­kod? — Szereted az elefántot? — És a nyuszit? — Igen ... — Kit szeretsz még? — Szereted Ágit? — Igen... — És Icukát? — Igen ... — És még kit? — Évát... — És aput, anyut? Üvegablakon át Nyíri Gabriella gondozónő: — A gyerekek között sok az életkorának nem megfelelő fejlettségű. A hátrányt több­nyire lehet pótolni. Példa erre egy kislány, aki hat hónapo­sán még nem tudott megfor­dulni, kúszni. Két hét után mindezt könnyedén csinálta. Ma ő a csoport kedvence. — A munkám? Minden, a gyerekek tisztábatételétől, ete­tésétől, a játékig, az önellátás­ra nevelésig. Sajnos, csak rit­kán ülhet a gyerek a gondo­zónő ölében. Pedig szinte mindegyiküknek igénye a szo­ros, közvetlen kapcsolat is. Akad, aki sírvafakad, ha nem őt veszem a karomba. Nehéz, s nem is helyes különbséget tenni a nyolc gyerek között. Mivel hárman felváltva ne­veljük őket, kiválasztottunk mindhárman két-három kicsit, akivel az éppen ügyeletes gon­dozónő többet foglalkozik. így mindegyik kisgyerek szoro­sabban kötődhet egy-egy fel- nőtthöz. Furcsa lehet az anyá­ról alkotott képük az aprósá­goknak. A látogatáskor — ha eljön — csak üvegablakon át nézhetik... Találni valakit Kabainé dr. Huszka Antónia pszichológus: — A viselkedési modelleket elsősorban a gondozónőktől kapják a gyerekek. Megtanul­ják, hogyan oldhatnak meg i egy-egy élethelyzetet, miként ' érhetik el, hogy kívánságuk teljesüljön. Tapasztalatokat szerezhetnek a gyerekközösség többi tagjától. A valódi család mintájából légióként a férfi hiányzik, ezért az intézet né­hány férfi dolgozója különö­sen kedvelt a kicsiknél. — Köztudott: a nemi szerep viselkedéselemeit - már ebben a korban elkezdik utánozni a gyerekek. Fontos lenne tehát, hogy teljes család nevelje őket. Az éntudatuk kialakítását, önmaguk elkülönítését könnyí­ti, ha a különböző életkorú gyerekek egy csoportban ne­velődnek, s így imitálható a testvérkapcsolat. — A szülők hiánya, az ér­zelmi kötődések, a tapasztala­tok szegényesebb Volta két­ségkívül nehezíti a későbbi szociális beilleszkedést, az em­beri kapcsolatok kiépítését. Például kisebb a szókincse, felületesebbek érzelmi kap­csolatai annak, aki serdülő­koráig nem talál valakit, aki­hez tartósan vonzódhatna... V. G. P. Napellenző A szegedi Kenderfonó és Szövőipari Vállalat csipkesze­rű, különleges műanyag háló­kat gyárt a nagyüzemi kerté­szetek részére, hogy a zsenge növényeket megvédhessek az erős napsugártól. A növénye­ket a kora tavaszi hidegektől síkfóliával óvják. Ugyanez az alapanyaga a csipkehálónak is: a fóliát keskeny csíkokra hasogatják, utána megsodor­ják, majd hurkológéppel köny- nyű hálóvá alakítják, amely a napsugarak egy részét felfog­ja. a levegőt átengedi, ugyan­akkor az esetleges jégveréstől is megóvja a primőröket, virá­gokat. Az év végéig mintegy 200 000 négyzetméter ilyen fi­nom hálót gyártanak, java­részt mezőgazdasági nagyüze­meknek. Iskola épül Pátyon »f*r 7; *rjs Jó ütemben épül az új pátyi, nyolctantermes általános Iskola. Augusztus 20-ra befejeződik a munka, szeptemberben kez­dődhet a tanítás. Képünkön a leendő ebédlő és a tornaterem. Halmágyi Péter felvétele Ponty, csuka és társaik... Évente hatvan tonna hal Hosszas lenne felsorolni, mi mindennel foglalkoznak az Óbuda mezőgazdasági-kerté­szeti szövetkezetben — a vi­rágtermesztéstől — a gépkocsi­javításig. Nem csappant azon­ban a vállalkozó kedv idén sem, újabb ágazattal gyara­podtak. Mégpedig a Kék Duna Halászati Termelőszövetkezet révén a halászattal. Kedvelt falatok Számottevő a dunai halá­szat. Az Óbudának a folyó 1630 és 1708 kilométer közötti szakaszán több mint 4820 hek­tár vízterület jut a halfogás­ra. Évente 60 tonna — 6 vagon — körüli a zsákmány, tavaly a Duna gyakori kedvezőtlen vízállása miatt azonban még 41 tonna hal sem jutott a bol­tokba. Pedig kedvelt falat a keszeg, a márna és a csuka csakúgy, mint a ponty, a ke- csege vagy az olcsó süllő. A jogelőd tsz jelentős fejlesztése sem segíthetett, hiába állítot­tak csatasorba korszerű mo­torcsónakokat és halászladiko­kat. Bérmunkában A részleg idei terve szerint 60 tonna halnak kell a hálók­ba kerülnie; 1 millió 200 ezer forint árbevétel elérése a cél. Ennek érdekében növelik pél­dául az úgynevezett nemes­halak fogási arányát. Lehet, hogy f urcsán hangzik, de bér­Fogfájós agytorna K ifejezetten utálom az orvosi ren- rendelők előszobájának olykor kopott, máskor hivalkodó ele­ganciáját. Egykutya, akár kopott, akár hivalkodó, régi rossz érzé­sek motoszkálnak bennem. S ma mégis itt ülök. A két napja tartó, tűrhetetlen fogfájás hajtott be ennek a . soha nem látott orvosnak a magánren­delőjébe. S ez már a negyedik hely, ahol megpihenhetek, azt remélve, ke­vesen lesznek, rögtön sorra kerülök. Vagy netán a fúrógép tőszomszédságá­ban. annak hangját hallva pillanatok alatt elmúlik a fogfájásom. Ez az utób­bi recept nem jön be. Vannak pilla­natok. amikor olyan kényszerképzetem támad, fejem sincs, helyén egy óriási fog lüktet. Valamit tenni kell. Még hárman vannak előttem. Lekötöm ma­gam. Olvasok, vagy mondjuk, egy ma­gam eszkábálta krimibe feledkezem. Vérfagyasztó fordulatokat ötlök ki. Az olvasás nem megy. Már az ötödik, agyongyűrt képeslapot lököm félre. Ré­giek. Á fülem is nyilall a fogfájástól. Nézzük csak, sikerül-e újabb bárgyú krimit rögtönöznöm önmagámnak? A hold sápadt fényében borzasztó külsejű aggastyánt pillantott meg. Sze­me vörösen izzott... csuklóján rozsdás bilincsek... súlyos láncok. Páni rémü­let, mert egy gyönyörű júliusi estén a teniszpályán tulajdon csontjaival teké- zett... Igen, ez Oscar Wilde krimije, A Canterwille-i kísértet... S jaj a fo­gam. Nem megy az agytoma. pedig et­től vártam mákonyt a fájdalomra. De miért is utálom én ezeket a maszek rendelőket? — teszem fel önmagámnak a kérdést, miközben fél szemmel a szomszédomra sandítok. A mellette levő széken takaros kis csomag. Selyemoa- pírba bugyolálva. Tartalma félreért­hetetlen. Az üve? címkéje a selyempa­píron átlátszik: Cora vermuth. Hát ez az. megvan! Beugrott. Most kuncogni kezdek a maid’ hatéves történeten, pedig akkor nagyon rosszul éreztem magam. Ott, abban a lakótelepi boltban, azaz ABC- áruházban, az örökké mosolygós, cser- fes eladó kislány szavait hallgatva. Igen, a kolléganő, a főorvos úr felesége az oka mindennek. Bizalmatlansá­gomnak, a maszek rendelők utálatának. Az örökös torok- és tüszős mandula­gyulladás hajtott lehetetlen, restellni való helyzetbe. S a kolléganő mindig mosolygós arca, anyáskodó modora, mely szinte mindenkit megtévesztett. No meg a körzeti orvos szűnni nem akaróan zsúfolt előszobája. Nem is elő­szoba, lakótelepi lakás, ahol az egyik szoba a rendelő, a konyha a sterilizáló, a nagyobbik szoba a váró, a fürdőszo­ba még az elkülönítő volt. Az elkülö­nítő, ahol a kád szélén ült az anyuka, ölében a szamárköhögős, a rubeolás vagy éppen mumpszos gyerekkel. Szükség­megoldásból, jobb híján ezek a beteg­ségek jól megfértek egymással. Legfel­jebb a szamárköhögés mellé az elkii- lönítőben várakozván egy rubeolát is beszerzett a kicsi. S a viták. Ki jött előbb? Kinek betegebb a gyereke? Fél év után feladtam. Díjátalány el­lenében. Ha esett, ha fújt, ha a főor­vos úr moszkvai konferencián csücsült, ha beteg volt a lányom, vagy sem - ■ én fizettem. Járt, akárcsak a lakbér, Beprotezsált férjéhez a kolléganő. Be­vezetett ebbe a számomra ismeretlen világba. Ügy, protekciósán. De mindig az orrom alá dörzsölte: Te bagóért megkapsz mindent! Igen, mert ha lá­nyom háziápolása csődöt mondott, ko­molyabb volt a baj — mi tagadás — neki mindig jutott hely a kórházban. Leköteleztek. Kézzel-lábbal tiltakoztam ugyan ellene — s végül jobb híján rá­szoktam a fizetés mellett az ajándéko­zásra is. Hát ez az ajándékozás ment az idegeimre! A Ballantine’s whisky. Kergettem boltról boltra, vissza-vissza- térően. Mert itt látták, ott volt, csak nekem nem jutott belőle. Hihetetlen gyalogtúrák, hízelgések uán sikerült egy-egy fiaskóval szereznem. Akkor az ízét sem ismertem, csak az árát, a már­kát, Mert a f őorvos úr csak azt szeret­te. Ahogy telt-múlt az idő, törzsvendég­gé, bejáratossá váltam a maszekrende­lőbe, a kórházi osztályra. Sajnos, meg­ismertem a rendelő minden zegét-zugái, tudtam, melyik betegnek milyen hó­kuszpókusz dukál. Kit kísérnek ki, ki­nek kell beérnie egy röpke kézfogással Az azonban hosszú ideig meg sem for­dult a fejemben: mi történik az aján­dékkosarakkal — azokkal a minden földi jóval megtömöttekkel —, a telt­hasú fiaskókkal, melyek ugyan nem Ballantine’s whiskyt rejtegetnek, hanem barack- vagy cseresznyepálinkát, netán vodkát. Annyit azért észrevettem, elég sok flaska cserél, gazdát. Feltételeztem, hogy egész alkoholarzenál húzódhat meg az éléskamrában. A kollégák közül kikerülő vendégek meg azt tudták, hogy rangtól függ itt, kinek milyen ital dukál. Italarzenál. Mily naiv is az ember — tudtam meg egy óvatlan pillanatban, vagy harminc idegen jelenlétében a cserfes kis eladólánytól. Ezekre a me­leg percekre tisztességgel vártam. Sor­ban álltunk az ABC hentesárupultia előtt. Most is fészkelődök a székemen, amikor szavai — a Corás üveget nézve eszembe jutnak: Rég láttam, de a kollé­ganője, X. Y. főorvos úr felesége sem volt itt két hete. Elutaztak vagy meg­sértődött? Kár lenne. Mi mindig kész­ségesen beváltjuk azt a rengeteg pá­linkát, bort, amit a főorvos úr kap: sza­lámira, kötözött sonkára, tojásra, cukor­ra. Mert nem szereti az olcsó pálinká­kat, a borokat, amit a gyerekek szülei odavisznek... Hát igen, ezért utálom a kopott vagy hivalkodóan elegáns magánrendelőket. A fiaskók miatt, amelyek ajándék for­májában érkeznek, s a boltba vissza­vándorolva, átalakulnak hússá, felvá­gottá, szalámivá, táplálják a családot, mindennapi kenyerét adják azoknak, akiket egyébként is igyekszünk úgy másodika táján tisztességgel megfizetni. Megtapogatom a pénztárcám. Csak forinttal vagyok hajlandó fizetni. Varga Edit munkára is vállalkoznak a du­nai halászati részleg emberei: a haltermeléssel foglalkozó, ám felszereléssel nem rendel­kező termelőszövetkezetekben szelektálást folytatnak és ha­lásznak. És ami jelzi, hogy a holnapra is gondolnak: 10 ezer süllő- és 6 ezer harcsaivadékot helyeztek ki a Duna váci és surányi szakaszán. A haszon­ra jövőre és 1981-ben számít­hatnak. Egyéb fejlesztési ter­vek is foglalkoztatják az ága­zat vezetését. Szeretnék a bér­halászatot kiterjeszteni a rác­kevei Duna-ágra és a faddi holt Dunára is. Bérelt tavak Intenzív gazdálkodást foly­tat a tavi részleg, pedig a ha­lastavi termelésnek nincsenek hagyományai, csupán 1979 ta­vaszán kezdődött a Kék Du­nában. Miután saját tavakkal nem rendelkezett a jogelőd, vidéken levő halastavakat bé­reltek. Tavaly 105 hektárnyi vízterületen 77 tonna halat termeltek, idén év végéig dup­láját — 14 vagont — tervezik. Miként lehetséges ez? Részint a bérelt terület is nagyobb va­lamivel, másrészt pedig ele­gendő ivadék- és növendékhal került 1979-ben a vizekbe. Említésre méltó a táci tó ha­lászata — innen 30 tonna pia­ci hal kerül nyugati exportra, 12 és fél tonna úgynevezett egynyaras ivadékként a bel­földi boltokban talál vevőre. D. Gy. Fák, virágok Ráckevén Ásót fogtunk valamennyien A színhely akár jelképe is lehetne a dr. Verdes Margit­tal, a Hazafias Népfront rác­kevei bizottságának elnökével és Dékány Sándorral, a bi­zottság titkárával folytatott beszélgetésnek. A színhely, a helyi népfrontbizottság Duna- parton álló épülete ugyanis nemcsak szobáinak, előadó­termének egyszerű, de igen íz­léses berendezésével, példás rendjével és tisztaságával hív­ja fel magára a figyelmet, ha­nem kertjével is. A fákon, bokrokon és virágokon a sze­retetteljes gondoskodás látszik. — Hogyan foghatnánk egyébként össze az emberek­kel, hogyan hívhatnánk őket — a számukra legfontosabb­nak tartott munkára, a kör­nyezet védelmére —, ha saját portánkon nem tartanánk ren­det? — teszi fel a kérdést Dé­kány Sándor. — Nem mond­hatnánk senkinek sem, hogy hozza rendbe háza táját, ha mi magunk ezt nem tennénk meg. Hát ezért lett ilyen szép a kertünk: ásót fogtunk vala­mennyien, fákat, virágokat ültettünk, most pedig magunk gondozzuk. Százból nyolcat — Ezután már könnyebb volt az ügy mellé állítani a ráckeveieket — veszi át a szót dr. Verdes Margit —, és öröm­mel mondhatjuk, hogy nem eredménytelenül. A víz, a le­vegő tisztaságáért, az illegális szemétlerakó helyek megszün­tetéséért, mindazért, amit utóbb a környezetvédelmi tör­vény is megfogalmazott, 1972 óta harcolunk. Előbb az ered­ményt említettem, most csu­pán egyetlen példát szeretnék felhozni annak illusztrálására, hogy igyekezetünk nem volt hiábavaló: ha elültettünk, mondjuk, száz fát, akkor ab­ból kitörnek, megrongálnak nyolcat. Ez az arány, főleg, ha figyelembe vesszük a gyerekek játékos kedvét, kevésbé kifej­lett felelősségérzetét, nem ne­vezhető bosszantónak. Régeb­ben viszont, ha elültettünk tíz fát, abból is nyolcat pusz­títottak el... — Ha már a faültetésről, a parkosításról esik szó — jegy­zi meg Dékány Sándor —, akkor feltétlenül el kell mon­dani, most éppen ott tartunk, hogy tovább folytatni nem tudjuk, legalábbis az eddig megszokott ütemhez ha­sonlóan a parkosítást. Alig pár esztendő alatt ugyanis két parkerdőt, másfél év lefor­gása alatt pedig tizenöt ját­szóteret hoztunk létre. Idén ezek karbantartását tartjuk a legfontosabbnak. A játszóte­rek, parkerdők, kialakításában természetesen szinte vala­mennyi ráckeveinek nagy szerepe van. Harmincezer őr — Nem véletlen az, hogy milyen nagy figyelmet fordí­tunk a környezet védelmére — mondja dr. Verdes Margit. — Ismert, a környéket nemcsak a ráckeveiek, hanem az üdü­lők is lakják. Nyaranta, főleg hétvégeken 25—30 ezer ember tartózkodik ezen a vidéken. Mondhatnám a?t is, bármi­lyen furcsán is hangzik: 25— 30 ezer környezetvédelmi őr. Mert ezt is munkánk egyik eredményeként könyvelhetjük el. Amikor statisztikakészítés­nél számon kérik tőlünk a környezetvédelmi őrjáratot, azt feleljük, ennek külön megszervezésére, fenntartásá­ra nincs szükség, hiszen vala­mennyiünk érdeke a tisztaság megőrzése. A Dunára nyáron 11 ezer horgász felügyel, és jaj annak, aki szemetet hajit a vízbe: rögtön jönnek és el­panaszolják nekünk. Készség kellett S aki túlzást, elfogultságot feltételez vagy érez ki dr. Ver­des Margit és Dékány Sándor szavaiból, az helytelenül ítéli meg a helyzetet. Megyeszerte példaként emlegetett munká­juk eredményeképpen valóban nemcsak a nagyközség arcu­lata, de az ott élők szemlélete is előnyösen megváltozott. Pél­daként csak a társadalmi munkában kialakított, s nem is akármilyenné lett. Kelemen László parkot vagy akár az egykori szemétdombok helyén létrehozott játszótereket em­lítsük. A lehetőség egyébként megvolt, s ehhez csak a kész­ség kellett. K. É. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents