Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

xM* ap 1980. JÚLIUS 13., VASÁRNAP A feltalálók ügyvédet fizetnek História egy poiipmarkolóról Változnak az idők. De va­jon változik-e egy rossz csil­lag alatt született találmány, pontos nevén szolgálati sza­badalom sorsa a róla szóló «kk megjelenését követően? A Pest megyei Hírlap 1979. október 25-i számában látott napvilágot a riport Egy sza­badalom hajótörései címmel, kifejtve, hogy a Simo Willy és Király László által konst­ruált polipmarkoló gyártása zátonyra futott. A berendezésről ezúttal csak annyit: alkalmas különféle szabálytalan alakú, illetve ömlesztett anyagok — kőpor, szén, vashulladék, fémhordók — megfogására, s mint ilyen, hiánycikk hazai anyagmozga­tásunkban. A gép gyártása 1977-ben kezdődött meg az akkori Örkényi Haladás Tsz- ben és évekig a közös gazda­ság nyereséges termékei közé tartozott. A Haladás Tsz 1978-ban egyesült a Béke Ts^-szel, ezt követően profiltisztítást haj­tottak végre a melléküzemág­ban. A gyártási jogot ideigle­nesen a szövetkezet által ala­pított vállalatra, a GÉPSZEV- re bízták. A polipmarkoló sor­sa 1979 őszén bizonytalanná vált Az előzmények Mielőtt az érdekelt felek véleményét ismertetnénk a jelenlegi helyzetről, vessünk egy pillán lás t a tavaly őszi képre. Mit mondtak akkor az érdekeltek? Dr. Havas István, a tsz ipa­ri főógazatvezetője ez idő tájt még megerősítette: a szövet­kezet nem akar lemondani a gépről, mi több, már hozzá is kezdett a gyártáshoz. Együtt kutattak a műhelyekben az állítólagos már leesztergált ap­rócska alkatrészek után. (Si­kertelenül.) — Hogy eltűnt volna a terv­dokumentáció? — ebbéli ész­revételünkre szintén elienbi- zonyítékokkal szolgált a fő- ágazatvezető, vaskos paksamé- tákat rakott le elénk az iro­da asztalára. — Íme a rajzok — kaptuk a választ. S mi egyetlen dolgot tettünk: to­vábbra is kételkedtünk. A teljes dokumentáció meglété­ben is és abban, hogy a tsz valóban komolyan gondolná a markoló gyártását. Végeze­tül a riportban arra az ered­ményre jutottunk, hogy erre egyedül a GÉPSZEV alkal­mas. Nyolc hónap múltán feltéte­lezéseinket a gyakorlat igazol­ta. A GÉPSZEV lett végleges gazdája a találmánynak, a szövetkezet lemondott az anyagmozgató berendezésről, igaz, eléggé felemás módon. Erről később még szó lesz. Ócskavasba került Üdvözlendő fordulat állt ae Simo Willy és Király -.ászló szempontjából is. Im­már a szerződés garantálja a szellemi tevékenységükért já­ró díjat: gépenként fix össze­get kapnaa a feltalálók. Saj­nos, a szabadalom megvételét rögzítő írásos egyezséget (a Béke Tsz és a felsőpakonyi Gépipari Szolgáltató Vállalat, a GEPSZEV idén februárján kötötte meg), a vevő semmis­nek nyilvánította, tudtára ad­va az eladónak, nem ér meg neki két és fél millió forintot a licencia. Miért? Nos, a közös gazda­ság adós maradt a tervdoku­mentációkkal és a különböző szerszámgépekkel, készülékek­kel, anyagokkal. Hozzávetőle­gesen másfél millió forinttal. Ennyire taksálják Felsőpakony- ban az elveszett terveket és azokat a technikai eszközöket, amelyeknek elkallódásáról Ná­daski Pál elnökhelyettes így nyilatkozik: — A gyártáshoz szükséges berendezések jó része hulla­dékvasként a MÉH-telepre ke­rült. (A bálázó masina szer­számairól ennyi biztosat sem tudhatunk meg, bár nem lehe­tetlen, hogy ennek anyagai is egy ócskavastelepen találtak végleges otthonra. Ám az alacsonyabb árkínálatnak más oka van. Nevezetesen az a tény, hogy a markolók iránt nincs kereslet, sőt az sem biz­tos, hogy egyáltalában gyárt­ják. Felsőpakonyban — így az elnökhelyettes, aki egyébként tagja a szóban forgó vállalat igazgató tanácsának,, s mint ilyen, feltehetőleg jól infor­mált a cég termelését illetően. A piac pangásának helyi teóriáját dr. Kacsó Sándor jogtanácsos is megerősíti, hoz­závetve, hogy a GÉPSZEV merő szimpátiából, vagyis a jó kapcsolatok megőrzése ér­dekében vette át az ominózus gépet a Béke Tsz-től. Combhoz kabátot Furcsa babaruha ez a polip­markoló. Tavaly .még ragasz­kodott hozZá a tsz, csak egy kis időre kölcsönzi Felsőpa- konynak a gyártási jogot, az idén pedig úgy kell rátukmál­ni a közös gazdaság köldök- zsinórján függő vállalatra. — És most milyen árat tar­tanak reálisnak? — Kerek egymillióért kí­vánjuk értékesíteni a licenciát. A szerződést még ebben a hónapban megkötjük a válla­lattal — mondja Mizser Jó­zsef, a tsz elnöke. Erre, úgy­mond, mérget lehet venni. Most pedig, vizsgáljuk meg, valóban olyan semmiresemjó portéka lenne a markoló, mint azt Örkényben bizonygatják? Mi erről a feltalálók vélemé­nye? Simo Willy mérnök: — A berendezés elkészítésé­re tulajdonképpen egy kény­szerhelyzet ösztönzött ben­nünket. A miénkhez hasonló hidraulikus megfogó szerkeze­tet, amelyet egyebek között a KC-típusú teherautóra sze­relt darukhoz lehet csatlakoz­tatni, Magyarországon nem gyártottak. Az NDK import akadozott, a tőkés behozatal gazdasági megítéléséről pedig aligha tudnék újat mondani. A gép piaci helyzetén a gyár­tás bizonytalansága természe­tesen sokat rontott. Most igyekszünk mindent megten­ni annak érdekében, hogy a potenciális vevők tudomására hozzuk: újra megvásárolható a polipmarkoló. Feltételezhe­tően sokat jelentett e vonatko­zásban, hogy a Tv-híradóban is láthatták az érdekeltek a MÉH-vállalat kőbányai tele­pén rendezett rakodógép be­mutatónkat. Hogyan ítéli meg a problé­mát Fütty Tivadar, a Műszaki Árukat Értékesítő Vállalat (MÜÁRT) kereskedelmi igaz­gatója? — Idén ötven gépet ren­deltünk a GÉPSZEV-től. Iga-/, ez nem sok, de nem mertünk nagyobb reklámot csinálni, ép­pen a termák gazdátlansága miatt. Végezetül vegyük fontolóra Tóth Józsefnek, a NIKEX kül­kereskedelmi vállalat osztály- vezetőjének szavait: — Csak az áll reális tala­jon, aki elismeri, szükség van ezekre a speciális eszközökre idehaza. Egyébként valóban hoztunk be tőkésországokból ilyen berendezéseket, de csak teljes géprendszereket, tehát darut is. (A gombhoz kabá­tot?!) Védik igazukat Az ágas-bogas ügy végére értünk. Immár második al­kalommal. Az összefoglalóban most megállapíthatnánk azt, hogy érdemes volt írni nyolc hónappal ezelőtt erről a ta­lálmányról, hiszen azóta el­dőlt, egy erre alkalmas cég gyártja az értékes masinát. A tsz júliusban — ígérete sze­rint — pecsétet tesz a licen­ciáról s^óló szerződésre és a MÉH-vállalatok eredménnyel hasznosíthatják az ügyes szer­kezetet. Ezt szeretnénk mi is. Az ügy azonban — amely ugyan egyedi eset—azt a be­nyomást erősíti meg bennünk, baj van a találmányok, a szel­lemi termékek körül. S ezt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy másfél évig hú­zódott — a sajtó segítsége el­lenére — a találmányügy és a pont mégsem került fel az i betűre. AZ egyéni érdekek ku­sza hálójában éppen hogy csak nem akadt fenn egy import­kiváltó gép. A feltalálók ügy­védet fizetnek, mert maguk már nem tudnak eligazodni a szabályok, rendeletek dzsunge­lében. 'Áz sem egészen világos előt­tünk, hogyart tűnhetett el más­fél millió forint érték szinte nyomtalanul. S ki tudja, ta­lán irígyeik is akadtak az újí­tómozgalmat komolyan vevő mérnököknek. Hiszen ha 2,5 millió forintért adódik el a licencia, nekik is nagyobb summa járt volna. Szerencsére Simo Willy és Király László az olyan típu­sú emberek köZé tartozik, aki­ket nem tör le egyhamar a kudarc. Miközben újabb talál­mányokon törik fejüket, szí­vósan védik igazukat. Valkó Béla Vaskohászat Intermetall A KGST-tagállamok évről évre jelentősen bővítik a vas- és acéltermelést, határaikon be­lül készül a világon olvasztott mennyiség 30 százaléka. A kohászati termékek iránt szüntelenül növekszik a keres­let. A KGST-tagállamok arra a következtetésre jutottak, hogy gazdaságilag nem elő­nyös, ha minden ország saját termeléséből elégíti ki szük­ségleteit. Emellett a vasérclelő­helyek egyenlőtlen eloszlása is arra ösztönöz, hogy fokoz­zák a szalzosodást. E feladatok egy részének megoldása eredményesen fo­lyik a vaskohászati együttmű­ködés szervezete, az Interme- tall révén, melyet a tagálla­mok 1964-ben alakítottak. A szervezet segítségével eddig már 18 kétoldalú egyezményt kötöttek, s a tagországok kö­zötti csere évi 780 eZer ton­náról több mint 3 millió ton­nára növekedett. Sárkányrepülő-találkozó Egerben negyedik alkalommal rendezték meg az Eger Ku­páért kiírt nemzetközi sárkányrepülő-találkozót, július 5—13. között, tíz ország hetven versenyzőjének részvételével Mit mutat a statisztika? Hullámzó a bűnözés grafikonja A Belügyminisztérium Adat- feldolgozó Csoportfőnöksége és a Legfőbb Ügyészség Tit­kársága nemrégiben elkészí­tette a hazai bűnözés tavalyi helyzetéről szóló részletes tá­jékoztatóját. Eszerint az is­mertté vált közvádas bűncse­lekmények száma tavaly 1978- hoz képest némileg — 1,3 szá­zalékkal — csökkent. Magyar- országom az elmúlt másfél év­tizedben egyébként évi átlag­ban mintegy 120—130 ezer közvádas bűncselekményt de­rítettek fel a hatóságok. A számok jeleznek Magyarországon 1979-ben 125 ezer 267 közvádas bűncse­lekmény vált ismertté. Ezek­nek mintegy 27 százalékát a fővárosban, több mint 70 szá­zalékát vidéken követték el. A bűnelkövetők lakóhely sze­rinti megoszlása: körülbelül 80 százalékuk vidéki, 20 százalé­kuk pedig budapesti. A szá­mok azt tükrözik, hogy igen sok vidéki lakos a fővárosban követ el különféle bűncselek­ményeket. De — kisebb mér­tékben — igaz ennek a fordí­tottja is: nyaranta a kirán­duló- és üdülőcentrumokban — főleg a Balatonnál — igen sok a fővárosi „illetőségű” bűnelkövető. Milyen helyet foglalnak el az egyes megyék az ország bűnözési térképén? Ezt ter­mészetesem igen sok tényező Ha határon tál van az örökség Segít a Pénzintézeti Központ GYAKORI ESET, hogy va- I lakinek külföldi követelése j van, például a határon túl el­halt hozzátartozójától örököl, s nem tájékozott arról, hogy ilyenkor mi a teendő. A ha­zai rendelkezések általában ismertek: az örökséggel, in­gatlannal, nyugdíjjal, s egyéb külföldi vagyoni követeléssel kapcsolatos igényeket — az erről szerzett értesüléstől szá­mított 8 napon belül — be kell jelenteni a Pénzintézeti Központnál. A jogszabályok az igények érvényesítését és az azokból származó összegek Magyarországra utaltatását is előírják. Az érdekelteknek nemcsak a magyar rendelkezéseket kell betartaniuk, hanem az adott külföldi államok ren­delkezéseit, eljárási szabályait is ismerni kell ahhoz, hogy követelésüket megfelelően ér­vényesíteni tudják. Ellentét­ben ugyanis Magyarországgal, ahol viszonylag rövid idő alatt befejeződik a hagyatéki eljá­rás, az országok többségében az örökösödési ügy lebonyolí­tásához, és az abból származó összegek átutalásához hosszú idő szükséges. A hagyatéki eljárást a különböző orszá­gokban egymástól eltérő jog­szabályok alapján bonyolítják le, van, ahol több hónapot kell várni arra, hogy a ha­gyaték iránti követeléseket be­nyújthassák, s a végrendelet­ben kijelölt hagyatéki gond­nok teljes felhatalmazást kap arra, hogy a vagyont értéke­sítse, kifizesse a különböző követeléseket, ezután kerül sor az örökösödési adó kive­tésére, amely ugyancsak hosz- szú ideig tart, s csak ezt kö­veti a hagyaték felosztása. Vannak országok, ahonnan minden korlátozás nélkül át­utalható a hagyaték, olyanok is vannak, ahonnan egyálta­lán nem lehet ilyen pénzösz- szegeket átutalni, egyes orszá­gokból pedig — ide tartozik Spanyolország, Görögország és a dél-amerikai országok több­sége — csak igen bonyolult és hosszadalmas engedélyezé­si eljárás alapján lehet elérni az átutalást. Egyes országokban az át­utalást engedélyhez kötik ugyan, de ez viszonylag rövid idő alatt elintézhető. Ilyenek például a szomszédos országok közül Ausztria, Csehszlovákia vagy Jugoszlávia. Az átutalás gyorsasága nagy mértékben függ attól, hogy a különböző iratokat mennyi idő alatt sze­rezték be. Jugoszlávia esetében pél­dául nemcsak kérvényt kell írni az örökölt ingatlan érté­kesítéséből származó összegek átutalásához, hanem mellé­kelni kell az illetékes jugo­szláv hatóságok hagyatéki vég­zését, az ingatlan adásvételi szerződését és annak igazolá­sát, hogy az örökhagyó elha­lálozása idején az örökös már magyar állampolgár volt. Ugyancsak mellékelni kell a jugoszláv bank igazolását ar­ról, hogy a hagyatékból szár­mazó összeget a külföldiek külön számlájára lefizették. AZOKNAK TEHÁT, akik­nek külföldi követelésük van, érdekük, hogy ügyeik intézé­séhez szakszerű segítséget ve­gyenek igénybe. A hagyatéki eljáráshoz, és az örökség át­utalásához szükséges sokféle okmány beszerzésében, a kül­földi jogi szakirodalomban, való eligazodásban, és a kül­földi jogi képviselő kiválasz­tásában, a Pénzintézeti Köz­pont közvetlenül, vagy az Ál­talános Értékforgalmi Bank Rt. útján segítséget nyújt a lakosságnak. A Pénzintézeti Központ Budapesten, a Do­rottya utca 5. szám alatt ta­lálható. határozza meg. Példaként em­líthetjük a megyék területi adottságait, ipari vagy mező­gazdasági jellegét, a lakosság összetételét, értelmi színvona­lának fejlettségét, életkörül­ményeit, a megyébe, illetve a megyéből ingázóik számát — és még hosszan sorolhatnánk. Messzemenő következtetéseket tehát a bűnözési „rangsorból” nem szabad levonni. A szá­mok mindenesetre jeleznek valamit... Ami az abszolút rangsort il­leti: 1979-ben Pest és Borsod megyében vált ismertté a leg­több — csaknem tízezer — közvádas bűncselekmény. Ez azonban törvényszerű is, hi­szen ebben a két megyében laknak, dolgoznak a legtöb­ben. Ha a 10 ezer lakosra jutó közvádas bűncselekmények számát tekintjük — ez már reálisabb képet ad — a me­gyék között Borsod rögtön a harmadik, Pest megye pedig a tizedik helyre esik vissza. Így a bűnözés „élvonalába” Bács-Kiskun megye kerül, ahol tavaly tízezer lakosra számít­va 139 közvádas bűncselek­mény vált ismertté. A máso­dik helyen Fejér megye áll, 123 bűncselekménnyel. Borso- dot Győr-Sopron, Tolna és So­mogy követi. (A somogyiak tehát, annak ellenére, hogy a Balaton déli partja igencsak érezteti hatását bűnözési sta­tisztikájukban, országosan egyre kedvezőbb helyzetbe kerülnek: A bűnözési statisztika „kö­zépmezőnyében” foglal helyet Komárom, Veszprém, Csong- rád, Pest, Nógrád és Vas me­gye. Ezekben a megyékben 10 ezer lakosra általában száz ismertté vált közvádas bűn- cselekmény jut. Az elmúlt három-négy évet tekintve Ko­márom és Vas megyében né­mileg emelkedik, Nógrádban stagnál, Veszprém és Csong- rád megyében pedig csökken, lefelé mutat a bűnözés „láz­görbéje”. Pest megyében az 1977. évi jelentős csökkenést 1978-ban egy újabb emelkedés, majd tavaly ismét némi csök­kenés követte. Megnyugtatóan alacsony A megyék bűnözési „rang­sorában” a 13. helytől lefelé már a legkedvezőbb helyzet­ben levő területek következ­nek. Baranyában 1977 óta egy­értelműen örvendetesen csök­kenő tendenciát jelez a bűnö­zés grafikonja. Hasonló ten­dencia érvényesül a 14. he­lyen álló Hajdú-Biharban is. Békés megye következik ez­után, ahol tízezer lakosra 91 közvádas bűncselekmény jut: ez is jóval kedvezőbb már az országos átlagnál. 1975 óta itt j csak az 1978-as évben szökött j fel a bűnözés grafikonja, ta­valy már ismét a korábbi években megszokott megnyug­tatóan alacsony bűncselek­ményszámot tükrözte. Zalában 1977 óta viszont egyenletesen emelkedő tendencia mutatko­zik, bár a megye helyzete még ezzel együtt is kedvező. A három „sereghajtó” me­gye Szabolcs-Szatmár, Szolnok és Heves: ezek az ország bűn- ügyileg legkevésbé „fertőzött” területei. Különösen a heve­siek statisztikája imponáló: tízezer lakosra a megyében mindössze 67 közvádas bűn­cselekmény jut. (Csak emlé­keztetőként : Bács-Kiskunban több mint duplája, 139.) 1978- hoz képest tavaly Hevesben tovább javult a helyzet: a megyében 1975 óta a legkeve­sebb, összesen 2358 közvádas bűncselekmény vált ismertté 1979-ben. A tízezer lakosra jutó va­gyon elleni bűncselekmények gyakorisága a legnagyobb Fe­jér (73,1), Bács (73,1), Borsod (66.7) , Veszprém (60,1) és Haj­dú (60) megyékben, a legala­csonyabb pedig Hevesben (35.7) , Nógrádban (45) és Vas­ban (46,7). A társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények , gyakorisági mutatója a legmagasabb Fe­jér (25,4), Bács-Kiskun (24,6) és Borsod (23,8) megyékben, míg a legalacsonyabb Heves­ben (14,7), Szabolcsban (16,8) és Zalában (ugyancsak 16,8). A személyek javai elleni bűnözés a statisztikák szerint a legkedvezőtlenebbül Bács- Kiskun, Fejér és Borsod, a legkedvezőbben pedig Heves, Nógrád és Szolnok megyék­ben alakult ki. Ami az erőszakos és garáz­da jellegű cselekményeket Il­leti, figyelmet érdemel, hogy ezek a közvéleményt különö­sen felháborító esetek Borsod­ban Győr-Sopronhoz képest több mint kétszeres gyakori­sággal fordulnak elő. De ma­gas az arányuk Komárom és Pest megyében is. Tízezer lakosra számítva a legtöbb közlekedési bűncse­lekmény Somogybán (lám, itt* is érezhető a balatoni idegen- forgalom hatása), Tolnában é Bácsban, a legkevesebb Haj­dú, Heves és Vas megyében fordult elő. Büntetett előélet A bűncselekmények utár említsünk meg néhány szói azok elkövetőiről. Ugyancsak tízezer lakosra számítva a leg­több bűnelkövető Borsod és Pest, a legkevesebb pedig Vas, Heves és Győr-Sopron megye területén lakik. A vagyon - el­leni bűncseleményeket elköve­tő személyek úgynevezett gya­korisági mutatója országosan csökkent, ugyanakkor azonban Hajdú-Bihar, Szolnok, Győr- Sopron és Zala megyékben emelkedett. Elgondolkoztató tény, hogy évről évre növekszik a bűn- cselekmények elkövetői között a már büntetett előéletű sze­mélyek száma. Az összes bűn­elkövetőkön belüli részará­nyuk Bács-Kiskun és Baranya megyében a legmagasabb: csaknem eléri a negyven szá­zalékot. Ez azt bizonyítja, hogy velük szemben a koráb­ban kiszabott büntetés nem volt elég hatékony, a hasonló esetek megelőzése érdekében a hatóságok még szigorúbb fel­lépésére van szükség. Deák András

Next

/
Thumbnails
Contents