Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

1980. JÚLIUS 13., VASÁRNAP Régésztábor Tácon Régésztábor nyílt a Fejér megyei Tác község határában húzódó egykori római-kori települést feltáró ásatásoknál. A tábor munkájában a hazai tanárképző főiskolák hallgatói vesznek részt. A főiskolások az egykori római település fel­tételezett amphiteátrumának feltárásában segítenek a régé­szeknek. AMATŐRÖK Vasutas képző­művészeti kiállítás A harmincadik vasutasnap alkalmából országos vasutas képzőművészeti kiállítás nyílt Budapesten, a Népszínház ut­ca 29. szám alatti kiállítóhe- ly is égben. A beküldött 600 képből, szoborból, grafikából és népművészeti alkotásból a zsűri 162 művet választott ki bemutatásra. A vasutas dol­gozók közül 300 amatőr kép­zőművész jelentkezik évente legújabb alkotásával. ZEBEGENYBEN Szabadiskola A művészet értésére és sze- retetére, korszerű vizuális műveltségre és alkotó szemlé­letre tanít, nevel immár 13 esztendeje a zebegényi Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskola. A tizenharmadiknak hivata­los megnyitója ma, vasárnap, délután. 4 órakor kezdődik a zebegényi múzeum szabadtéri színpadán. Ezzel az esemény­nyel veszi kezdetét az egy hó­napig tartó munka, melyen — két turnusban — kétszázötve­nen vesznek részt. A hallga­tók egy része, az elmúlt évek. hez hasonlóan most is kül­földről érkezik. KÉT KIÁLLÍTÁS ÜRÜGYEN Az ihlető forrás állandó Gyorsan változó korunkban a technikai, tudományos fej­lődéssel együtt új és új jelen­ségeket figyelhetünk meg az ember egyik legősibb önkife­jezési formájában, a művészet­ben is. Nem erőszakolt párhu­zamokat akarok vonni, de nyilvánvaló, hogy maguk az új technikai lehetőségek, anyagok is gazdagítják a mű­vészetet. Funkció és ábrázolás A „nagyművészettel” együtt változik a nép művészete is. A nyolcvan-száz évvel ezelőtt még tárt, homogén közössé­gek felbomlottak, az ipari ter­mékek feleslegessé tették a pa­raszti háztartásokban a hagyo­mányos kézműves módszerrel készült tárgyakat. Ügy látszott, a népi tárgyformáló művészet el is tűnik — azután mégsem tűnt el, csak átalakult. Ezt az átalakulást most egyetlen kiállításon belül, Er­délyi Tibor fafaragó népi ipar­művész váci bemutatóján kí­sérhetjük figyelemmel. Erdé­lyi olyan szempontból is a né­pi iparművészet tipikus kép­viselői közé tartozik, hogy nem a hagyományos úton, a koráb­bi nemzedéktől tanulta a tárgyformálást. Az Iparművé­szeti Múzeum farestaurátora­ként ismerkedett az anyaggal, majd felnőttként kezdett in­tenzíven foglalkozni a fara­gással. Ahogy a Madách Imre Művelődési Központbeli kiál­lítása katalógusában vallja: Kezdetben csak a saját gyö­nyörűségemre faricskáltam. Az első kiállításom óta tapaszta­lom, hogy másokat is érdekel, amit csinálok. Ez boldogság­gal tölt el, és ösztönöz továb­bi munkák készítésére. Ismeri a népművészetet, is­meri az anyagot. A.z előbbiről a tárlókban elhelyezett geo­metrikus és figurális motívu­mokkal díszített tárgyak: az ivócsanakok, kulacsok, szaru­edények, tükrök, ólomberaká- sos mozsarak győzik meg a látogatót. Az utóbbiról például azok az egy tömbből faragott székek, amelyek a fa alakjá­hoz, szálrendszeréhez alkal­mazkodnak, mégis kényelme­sek, jól használhatók — vagv éopen néhány dombormű, amely a népi tárgyformáló művészet átalakulását is ielzi. Ezek ugyanis már csak díszí­tenek. Látvány és elemzés Változzanak az irányzatok — jelzi a fenti, kiállítás —, a nép­művészet azonban, mint ihle­tő forrás, állandó marad. Ugyanilyen állandó terméke­nyítő erőnek kell maradnia a természetnek is. Természete­sen nem a posztimpresszionis­ta táj festészet szintjén, hiszen ezt a művészet belső fejlődése régén túlhaladta. A 'terméke­nyítő erőt elsősorban az ará­nyok, a szerkezet, a ritmus .tisztaságának kell adnia — ezen túl viszont, ahogy , n Or­vos András festőművész Vá­cott. a Görög templomban rendezett bemutatója bizonyít­ja, maga a természet, a virág, mint látvány is kiinduló pont lehet. Természetesen csak akkor, ha a virág korszerű mondani­való kifejezését szolgálja, aho­gyan Orvos András képein. Saját fogalmazása szerint: Gye­rekkoromban csodálatosnak tartottam ezt a virágdíszt, ké­sőbb jöttem csak rá, hogy mennyi benne a csalás. Most már viszont szándékosan ke­resem a képeslapok rózsáinak banalitását. Az én- virágfesté­szetemben, szándékaimban együtt él a nosztalgia és a fin­tor, a szeretet és a paródia. A szándékot hitelesíti az az út. amelyen Orvos András, a Vaj­da Lajos művészetét idéző szürrealisztikus művektől a kiállításon is szereplő, dekora­tív hatású virágábrázolásokon keresztül az utóbbi évek igen fes.tett, egymás pontosan szerkesztett, részleteket kinagyító, mellé soroló festményeiig el­jutott. A szigorú kompozíciós rend nem hiányzik ugyan a hetve­nes évek elején festett nagy­méretű Naprózsából sem, a későbbi művek (például a Pi­pacs és osztott pipacs II., Osz­tott felület, stb.) azonban nem csak, illetve nem elsősorban tiszta színeikkel, az éles kon­túrok és a puha átmenetek el­lenpontjaival hatnak, hanem meditációra késztető erejük­kel: végig kell követnünk a festőt azon az úton, amely az egyszeri látványtól a részletek szépségének felfedezésén, meg­mutatásán keresztül az új, immár művészi rend kialakí­tásához, egy más minőségű szépséghez vezet. Összekötő szálak A két alkotó látszólag tel­jesen más irányban halad. Ab­ban azonban közösek, hogy a lényeget keresik a termé­szetben, illetve a népművé­szetben. Ha pedig így van, nem is olyan kevés kapocs kö­ti össze őket. A festő művei sikeres kutatómunkákról, a faragó alkotásai egyelőre biz­tató kísérletről beszélnek. Ezért is tanulságos egymás után megnézni a két tárlatot. P. Szabó Ernő MÚZSÁKNAK SZENTELT BEREK Feltárja a parasztélet emlékeit Az ókori görögök nyelvén múzsáknak szentelt berek volt a múzeum szó eredeti jelen­tése. Alexandriában például már a Ptolemaiosz-dinasztia uralkodása idején tudományos gyűjtemények egész sora léte­sült, megvetve a kutatómunka alapját. A múzeumok nap­jainkban is alapvetően ha­sonló célt szolgálnak: gyara­pítják tárgyaik, dokumentu­maik tárházát, jegyzékbe fog­lalják szerzémenyiket, hozzá­férhetővé teszik a kutatók szá­mára. Ezekben az intézmé­nyekben tudományos munka folyik, és napi tevékenységük során közművelődési feladato­kat is megoldanak Egyesített gyűjtemények Dr. Novák László néprajz- kutató 1972-ben. tanulmányai befejeztével, egyenesen a deb­receni egyetemről került Nagykőrösre, az Arany János Múzeum élére. Kezdettől fog­va lendülettel, nagy munka­kedvvel dolgozik. Publikációi­ra, tudományszervező tevé­kenységére felfigyelt a szak­ma. 1976-ban. a kulturális mi­niszter dicséretét kapta. A Magyar Néprajzi Társaság a közelmúltban tartott rendes évi közgyűlésén neki adomá­nyozta a Jankó János-díjat, amelyet minden évben egy fiatal néprajzkutatónak ad­nak, kiemelkedő tudományos teljesítménye elismeréséül. Érdemes visszapergetnünk az elmúlt nyolc év eseményeit, hiszen a múzem fejlődése ré­sze a város kulturális életé­ben végbement változásnak. Munkájáról, céljairól kérdez­tük az igazgatót. — Milyen fogadtatásra ta­lált Nagykőrösön? — Amikor idejöttem, az öreg műemlék épület felújítás­ra, belső átalakításra, gyűjte­ménye megfelelő elhelyezésre és áttekinthető kiállításra várt. Az első főhivatású szak­ember én voltam az intéz­ményben. Előttem két évtize­den át dr. Balanyi Béla, a Bács megyei Levéltár igazga­tója napi munkája mellett részfoglalkozású muzeológus­ként látta el itt a teendőket. — Megkönnyítette a helyze­temet a városi tanács határo zata, hogy — a Pest megyei Múzeumok Igazgatóságával közösen — felújítják az épü­letet. A gimnáziumban mű­ködő Arany János Emlékmú­zeum áttelentéséről is döntöt­tek. A jelentős irodalmi törzs­gyűjteményt addig dr. Törös László Arany-kutató gimná­ziumi tanár gondozta. Évekbe telt. amíg a több millió forintot fölemésztő tata­rozás, átalakítás végbement Megfelelő helyet kapott az ál­landó kiállítás, időszaki kiállí­tóterem létesült, alkalmasabb lett a raktár és bevezették a gázfűtést. A helytörténeti és az irodalomtörténeti anyagot magában foglaló Hej. Nagykő­rös, híres város! című állan­dó kiállítás 1978-ban nyílt meg. Forgatókönyvére, ame­lyet Hámori László tervezővel közösen készítettek, megosz­tott nívódíjat kaptak a Kul­turális Minisztériumtól. Táguló horizont — Hogyan kapcsolódott be a város közművelődésébe? — Kezdettől fogva arra tö­rekedtem, hogy eleven élet bontakozzon ki az öreg falak között. Sűrű egymásutánban rendeztük a képzőművészeti, néprajzi, történeti kiállításo­kat. Nemcsak a helybeli érte­keket mutattuk be. hanem or­szágos körűvé szélesítettük a látnivalók sorát. Kettős célunk volt. Azt kívántuk, hogy a nagykőrösi emberek megis­merjék, rendszeresen látogas­sák a múzeumot, és Irányul­jon a figyelmük más tájak művészetére, történetére, nép­rajzára is. Ezzel ösztönöztük őket, hogy váljon igényükké az országjárás, hazánk alapo­sabb megismerése. Ennek vol­tak előzményei, hiszen a mú­zeumbarátok köre — dr. Ba­lanyi Béla irányításával — régebben is tett közös kirán­dulásokat. Előadásaink, ame­lyek kezdetben főleg a mú­zeumi hónap eseménysorához kapcsolódtak, ugyancsak a he­lyes arány kialakítására töre­kedtek a helybeli és a más vidékeket érintő témák között. Igyekeztünk mind szélesebbre tágítani a horizontot. — Melyek voltak a legjelen­tősebb megmozdulásaik? — 1978-ban, a TIT Pest megyei szervezetével közösen. mezővárosi előadói konferen­ciát szerveztünk. Tavaly — a környékbeli etnográfusokkal karöltve — a Tiszazug népraj­zával foglalkozó előadások hangzottak el. Az idén a Ma­gyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutató Csoportjával együtt hirdettük meg a ha- lottkultusz-szimpoziont. A té­mához kapcsolódó Fejfák a Duna—Tisza közén című ál­landó kiállítás néhány hónappal korábban nyílt meg múzeu­munk boltíves tornácán. Ezen a tavaszon a történészek és a hazai néprajztudomány legje­lesebb művelői találkoztak Nagykőrösön, és ismertették kutatásaik eredményeit. A szimpozionon elnökölt többek között László Gyula egyetemi tanár és az azóta elhunyt Bá­lint Sándor professzor is. Az elhangzott előadások alapján készült tanulmányokból dr. Hoppál Mihállyal kötetet szerkesztünk, amely remélhe- tőleg hamarosan napvilágot lát az Előtanulmányok a ma■ gyarság néprajzához című so­rozatban. Pro Museo-plakett — Milyen szálak fűzik méo a közélethez? — Múzeumunknak értékes kapcsolata van személyekkel kollektívákkal és intézmé­nyekkel egyaránt. Az építkezés éveiben sok önzetlen segítsé­Vigasságok. Ilyentájt, jú­liusban jónéhány család előre kitűzött nyári foglalatossága Szentendrére járni. Mégpedig leginkább szombaton és va­sárnap, amikor egymást köve­tik azok az immár új módi ha­gyománnyá érlelődő Duna- parti Vigasságok. Szívre a kéz: igazán jeles dolog egy ilyen rendezvény- sorozatot kiötleni; kiötlése után életre kelteni; majd pe­dig úgy életben tartani, hogy apadás helyett sokkal inkább növekszik az a nézőt és részt­vevőt csalogató vonzerő. Bizonyára ezt a felívelést akarta rögzíteni az a negyed­órás kisfilm is, amelyet pén­teken kora este láthattak* a nézők a már említett Duna- parti Vigasságok címmel. Akarta — írtuk, mert a szán­dék ezúttal nemigen egyezett az eredménnyel. Már ho­gyan is egyezett volna, amikor ez a helyzetjelentés sokkal in­kább tűnt egy leltárrögzítő felsorolásnak, mintsem annak, aminek szánhatták: képes­hangos vendégcsalogatónak. TV-FIGYELŐ Szinte a hirdetések fölpör­getett üteme szerint váltott itt jelenet jelenetet, mégpe­dig olyan sebesen, hogy szin­te alkalmunk sem nyílt meg­ízlelni a haditorna új módi bajnokainak izom- és eszköz­próbáit, máris mutogatni kezdte magát a Kemény Hen­rik éltette Vitéz László. Mit is mondhatunk? Tele­kommunikációs leltár volt ez a szentendrei körkép a javá­ból, ami annál inkább sajná­latos, mert ez az országnak, világnak szóló eseménysor egy sokkalta eredetibb fölfo- gású és szerkesztésű dobra- verést érdemelne. Dehogyis egy ilyen ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit alapon leforgatott sűrítményt, ame­lyet figyelve egyáltalán nem biztos, hogy akár a délszláv táncok kedvelőinek, akár pedig azoknak a haditornászoknak a Száma megszaporodik. A nagyvilágból. Csak gra­tulálni lehet a Kisfilmek a nagyvilágból című sorozat gazdáinak, amiért ilyen ügyes-találékonyan csak honi anyagból gyűjtötték egybe e sorozat csütörtök esti jelent­kezésének majd’ másfél órá­nyi műsorát. S hogy, hogy nem, váloga­tásuk szinte minden darabjá­ban megidéződött szűkebb or­szágrészünk, Pest megye. így volt ez az Üj partok között című rövidfilm eseté­ben is, amikor elsősorban az ún. bárkás szállítás előnyeit je­lezték, s ugyanígy abban a Magyar szecesszió című — Czi- gány Tamás rendezte — ösz- szefoglalóban, amely Kós Ká­roly építőművészeti remekét, az oly sokszor idézett zebe­gényi templomot tárta a ’né­zők elé. S nemcsak ezt a két­ségkívül architektonikus ékes­séget, hanem a gödöllői isko­lának megannyi művét, amely végtére is szintén ezen a ta­lajon sarjadt. Trükkfilm. Az pedig már szinte ráadásnak számít, hogy Bodrossy Félix Nem létező várak című szalagján ismét és ismét megjelent ez az el ;5 számú metropolisunkat övező táj. Okkal s joggal, mert álta­lában itt rögzítődnek azok a trükkfelvételek, amelyek a hajdan volt összecsapások mögöttes vidékét imitálják. Most már tudhatjuk, hogy elég egy kicsi — ám ponto­san kiszabott — várkontúr, és úgy csilingelhet a magyar kard meg a török kopja, mi­szerint nincs az a dobozgaz­da, akinek kétségei támad­hatnának a szóban forgó ese­mény hitelessége felöl. Csalás ez, de a lehető leg­kegyesebb csalás, s ho?v ilyen, megnyugvással kel] el­fogadnunk. Pláne olvan táb­lásban, ahogyan ebben a je­lentésben elénk került... Akácz László get kaptunk, s azóta is szélese dett a múzeumbarátok tábora Ügy éreztük, irántuk való megbecsülésünket nem elég szavakkal kifejezni. Az intéz­mény fennállásának ötvenedik évfordulójára Csikai Márta helybeli származású szobrász- művész elkészítette a Pro Mu­seo emlékplakettet, amelyet ünnepélyes keretek között adunk át minden évben az arra méltó személyeknek é* közösségeknek. — Az utóbbi években a nagy múltú Arany János Tár saság irányítása is ránk szállt. Titkárává Fekete Ist­ván irodalomtörténész munka­társamat választották, az elnö ki teendőket én látom el. Ezt a sajátos helyzetet, a közös célok érdekében, szeretnénk minél jobban kihasználni, A múzeum és a társaság szoros együttműködése rendezvények, író—olvasó találkozók, irodal­mi estek formájában gyümöl­csözik. . — A néprajz mely területei­vel foglalkozik legszívesebben? — Elsősorban a település­néprajz érdekel. Agrártörté­neti néprajzi vizsgálódásokat folytatok, a településrendszer, a határhasználat, a telekszer­vezet és a hagyományos pa­raszti gazdálkodás összefüggé­seit tárom fel. Másik kedvelt területem a fejfakutatás. Dr. Novák Lászlónak a sok időt és energiát kívánó min­dennapi teendők mellett tu­catnyi nagyobb tanulmány megírására is maradt ideje és ambíciója. Ezek közül több a Studia Comitatensia (Tanul­mányok Pest megye Múzeu­maiból) számaiban látott nap­világot Ott publikálta szülő­faluja, Alberlirsa fej fatípusait, foglalkozott Albertirsa és Pilis szőlőművelésével, a Börzsöny településnéprajzi viszonyaival. Megírta a Duna—Tisza köze temetőinek néprajzát Doktori disszertációja A településnép­rajz és az Alföld település- rendszer-tívusai címmel ké­szült Más megyék kiadványai­ban jelent meg Hajdúböször­mény telek- és településrend- szeréről. Gyónta településnép- raízi viszonyairól és hagyomá­nyos paraszti gazdálkodásáról szóló dolgozata. Kezdeményezésére önálló ki­adványsorozatot indított az in­tézmény, melynek keretében az idén jelent meg a Nagykő­rösi Arany János Múzeum Közleményeinek első kötete. Ez a felszabadulás óta az első olyan munka, amely a mai követelményeknek megfelelő szempontok szerint ad összeg­zést a városról. Ebben kapott helyet Nagykőrös mezővárosi fejlődése és településrendsze­re a XVII—XIX. században című munkája. Azóta már kapható a Hej, Nagykőrös, hí­res város! állandó kiállítást ismertető könyvecske is. A tájház terve — Milyen célokat tűzött maga elé? — Bízva a városi tanács és a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága további támoga­tásában, sok megvalósítandó tervünk van. Jövőre újabb nagyszabású kiállítás nyílik: Nagykörös mezőváros népmű­vészete címmel. Addigra elké­szül a fejfákról szóló köny­vem. A múzeum további ter­jeszkedésre kényszerül. Keze­lésbe vettük és jelenleg rak­tárnak haszná uk, a Tanárky- kúria ' klasszicista műemlék épületét, amelynek állagmeg­óvására mielőbb elő kell te­remteni a pénzt. Megvásárol­tuk a Vladár-téle kékfestő­műhelyt az Encsi utcában, amelyet műhelymúzeumként szeretnénk megnyitni. Szem­mel tartunk egy másik ritka műemlék épületet is, az egyko­ri tímárházat, amelyben céh­es ipartörténeti állandó kiállí­tás kaphatna helyet. A Kos­suth Lajos utcában a Bagónyi- porta műemlék jellegű épület­együttese egy jellegezetes nagy­kőrösi tájház céljaira volna alkalmas. A múzeumigazgató tervei­nek aranyfedezete az eddigi munka, amelyért méltán ér­demel elismerést. Tamási Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents