Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
frsr ettem 1980. JÜLIUS 13., VASÄRNAP 3 Emlék ma már a kezdet Délután csendes az állomás A Pest kor nyéki fermeiősxö vefkesefehróí A társadalom igényei szerint Minden és mindenki biztonsággal célba érjen Pilisvörösvár, vasútállomás. A kora délutáni időben csendes, legalábbis a külső szemlélődő számára. A kisforgalmú állomások közé tartozik, pedig havi átlagban 25—30 ezer tonnányi teheráru a feladás és 7—8 ezer tonna érkezik helyi rendeltetéssel. (Két szakképzett raktárnok látja el a fontos adminisztratív munkát.) Huszonnégy óra alatt 30—40 vonat érkezik és indul, a pályakocsikat, gépmeneteket nem számolva. (Négy forgalmi szolgálattevő váltja egymást tizenkét óránként, a biztonságos vonatforgalom szempontjából talán legfontosabb munkakörben.) Az apa nyomdokait követve A forgalmi iroda az állomás szíve. A szovjet gyártmányú biztosítóberendezés vezérlőpultján apró fénypontok jelzik az automata állítású váltók helyzetét, a vágányok szabad, vagy éppen foglalt állapotát A hűvös csendességet gyakran töri meg a telefonok csörgése. Határozott, a szabályzat utasításában rögzített szabatos mondatok, engedélyek vagy tiltások váltják egymást. A komoly koncentrációt és ' nagy szakértelmet követelő j munka tizenkét órán át egyet- I len percnyi kihagyást sem en- | gedélyez! A szomszédos szobában Székely Lajossal, az állomás főnökével váltunk szót. A falat oklevelek, elismerések borítják, az állomás egészének címezve. Ahogy mondja, „megjárta a hadak útját” a vasútnál. Távirászként kezdte, negyedszázaddal ezelőtt. — 1954-ben, az érettségit követően, apám nyomdokait követve léptem a vasút szolgálatába. Először távirászként dolgoztam, majd a sorköteles katonaság után tettem le a szakvizsgákat, egyiket a másikra, a tizenkét óra szolgálat, huszonnégy szabad mellett. Húsz esztendeje kerültem a tisztképzőre, ahol két év múltán át is vehettem a diplomát. Szokolya, Óbuda és Piliscsa- ba következett, ahol előbb forgalmi szolgálattevő, majd állomásvezetői beosztásban teljesítettem szolgálatot. Aztán elődöm nyugdíjazásakor, tavaly neveztek ki ide, Pilisvörösvár- ra. — Már csak emlék a kezdet ... — De nagyon hasznos. Én a vasútnál már szinte minden voltam, és ennek igen nagy hasznát is látom. Tökéletesen tudom, milyen fárasztó egy- egy szolgálat. De azért is jól jöpnek régi tapasztalataim, ismereteim, mert a kevés létszámra tekintettel helyettesíteni tudom akár a váltóőrt, hogy szabadságra mehessen. Csak szeretve lehet szolgálni — Nincs nagy érdeklődés a pálya iránt? Moldova azt írta... — Tudom, tudom, magam is olvastam. Szóval, hogy a hetvenes évekre a vasútnál csak a hülyék és a megszállottak maradtak. Nagy adag túlzás. Az viszont igaz, hogy a vasutat csak szeretve lehet szolgálni. A huszonhat évem alatt voltak nehéz helyzetek és gyenge pénzek, mégis maradtam. — Mire emlékszik szívesen? — Az átélt veszélyhelyzetekre. Volt benne részem nekem is, még ha nem is járt következményekkel. Azt magyarázom a munkatársaimnak, régieknek és az újaknak is, ez nem esztergapad, itt nem szabad rontani. Arra gondolni, majd a -másik munkadarab jó lesz. Itt nem lehet szó selejt- röl. — És -mire büszke? — Arra is, hogy még forgalmista koromban a szocialista brigádom három évig Volt első a 'biztonságos és balesetmentes közlekedésért folyó munkaversenyben, és ezért kétszer is sortxnkívüli előléptetéssel jutalmaztak. Mint állo- másfőnök arra vagyok még büszke, hogy amióta itt dolgozom megduplázódott a létszám. -Most is van egy fiatal, aki felvételre jelentkezett. És hogy a családban is folytatódjon a hagyomány, a vömet „csábítottam” át -hozzánk. Ügy látom, tetszik a fiúnak a dolog, mert egymás után teszi le a szakvizsgákat. A hétköznapok ünnepe — Ma harmincadszor ünnepük az országban a vasutasok napját... — A dorogi csomóponton lesz körzeti közös megemlékezés. Aki szabadnapos, az biztos elmegy. Ma ünnepelnek. Sokan mun. kával töltik a napot, mert a sorompót időben le kell húzni, a váltót, a jelzőt állítani muszáj, hogy mindenki é-s minden biztonsággal érje el úticélját. Ünnep van. A hétköznapok ünnepe. Látó János Vasutasok napján Bosszankodom, ha késik a vonat, s velem együtt morzsolják a szidalmakat vasutas ismerőseim, akiknek szinten sürgős lenne a hazamenetel. Én legfeljebb nyolc, vagy tíz órát töltök Pesten, vonaton sem ülök másfél i óránál többet, de ők a mozdonyon bejárták a fél országot, lefékeztek ezernyi kocsit, átállítottak ugyanennyi váltót. Szemük vibrált a vezérlőpult viliódzó fényeitől, s ráadásul állandóan bennük volt a félsz, nem csinálnak-e valamilyen végzetes hibát. Nagyon elegük van a vasúiból. S hogyne lenne elegük!? Gödi, verőcemarosi, szobi barátaim életkoruktól függően egy, két vagy több évtizede mozdonyvezetők, sarusok, föintézők, forgalomirányítók. Az utazásra jogosító szabad jegy ott lapul a zsebükben, de soha, senki se kéri tőlük. Mert hiába, hogy sok ezer kék egyenruhás dolgozik csak a budapesti vasútigazgatóság vonalain — ha máshogy nem, hát arcról valamennyien ismerik egymást. Elegük van a vasúiból — mondják —, keréken csinálták végig a háborút, a bombázásokat. Aztán később a lerobbant mozdonyokkal, szétlőtt vagonokkal az újjáépítést, a széncsatát. Elegük van a vasúiból, mert állandóan szidalmak áradatát kapták. Gyakran késtek a vonatok, torlódott a forgalom, s ők közben fáradságtól vörös szemmel ügyeltek a váltóra, a sorompóra, a kilométerórára. Ismerőseim, eme szóban forgó vasutasok azóta útitársaim, amióta magam is ingázó vagyok — tizenkét éve. De lehetnék sokkal öregebb utazó is, ugyanezeket a gyűrött arcokat láthatnám. Mert igaz, naponta hallom tőlük — nagyon elegük van a vasúiból —. állást, fog. lalkozást még nem változtattak. Inkább megtanultak gőzös helyett elektromos mozdonyt vezetni,tekerős sorompó helyett dominó rendszerű automatát kezelni. Morognak, ha a beígért tizenkét órás szolgálatból huszonnégy lesz, de vezénylés szerint mindig megjelennek a kijelölt szolgálati helyen”. Nem feltétlenül a vasutasoké ez a szakma, amit a heroikus küzdelem helyeként szoktunk emlegetni. Nem ez az a foglalkozás, amit rendszeresen példaként állítunk az ifjúság elé. A vasutasokra leginkább morogni szokás, ha pirosat mutat a jelző, ha késik a vonat. Legfeljebb csak a számok halmazából kerül ki, hogy a vasút évről évre felülmúlja önmagát, a statisztikák árulkodnak róla, hogy ugyanennyi sínen megint több vonat érte el a célját. Ma, a vasutasnapon zászlók kerülnek a mozdonyokra, feliratok a kocsik ablakára. A vasutasok egyik fele most otthon tölti a munka utáni sziesztát, mások a tiszteletükre rendezett ünnepségen szórakoznak. A többiek, persze, most is szolgálatban vannak. Csulák András Forgóvázak a cs:r:;!;üt,n A MÄV Dunakeszi Járműjavítójának 5-ös számú gyáregységében a vasúti kocsik forgóvázait javítják, ellenőrzik a nemrég elkészült tizenhétezer négyzetméter alapterületű csarnokban. Csak minősített alkatrészt építenek be, ezzel nemcsak az üzembiztonságot fokozzák, hanem a forgóvázak úgynevezett futásjóságát is. Ót esztendő telt el azóta, hogy a Politikai Bizottság döntése nyomán a budapesti mező- gazdasági termelőszövetkezetek párt- és állami hatásköre Pest megyéhez került. A kerek évforduló mindig csábít az összegző-értékelő gondolatokra. Ez azonban csak formálisan indokolná, hogy foglalkozunk a kérdéssel. Ennél sokkal többet jelent, hogy a fejlődés a Politikai Bizottság által megjelölt irányban halad, és az öt év alatt nagyrészt végre is hajtottuk a kitűzött feladatokat. Szembetűnő dinamikával ment végbe az elmúlt esztendők során a volt budapesti és a szomszédos Pest megyei termelőszövetkezetek egyesülése. Korábban a fővárosi termelőszövetkezetek anyagi ereje és szellemi kapacitása gyors ütemben nőtt, de kevés földterület állt rendelkezésükre. Sőt, a főváros fejlesztésével a meglevő termőföld is rohamosan csökkent. Egyes esetekben már a gazdaságok mezőgazdasági jellege is kérdésessé vált, vitatták — — mert vitatható volt —, hogy ipari vagy mezőgazdasági szövetkezetek legyenek. A kérdés az élelmiszertermelés javára dőlt el. A gazdasági erő, a szakmai ismeretek koncentrálása, a földterületek növelése, a mező- gazdasági termelés fejlesztése — ezek a célok tették szükségessé az egyesüléseket. Amikor a volt budapesti termelőszövetkezeteket említjük, a múltról beszélünk. A jelenlegi Pest környéki gazdaságok sajátos fejlődés eredményei, több szempontból újszerű gazdasági egységek. Az elmúlt években jött létre mai formájában1 a budaörsi Sasad Tsz három, a kerepes- tarcsai Szilasmenti Tsz három, a budakalászi Óbuda Tsz négy, a gödi Dunamenti Tsz három, a dunavarsányi Petőfi Tsz három Pest megyei és budapesti termelőszövetkezet egyesüléséből. És így lehetne sorolni tovább. Az új szövetkezetek földterülete négyszer akkora, mint a budapesti termelőszövetkezetek területe volt. Jellemző még rájuk a tagság, illetve a dolgozók nagy létszáma, a széles termelési profil, valamint a tekintélyes gazdasági és szellemi erő. A területi párt- és tanácsi sZervek nagy felelősségérzettel, türelemmel és segítőkészséggel foglalkoztak a volt fővárosi szövetkezetekkel. Ez is hozzájárult, hogy beilleszkedésük a megye társadalmi életébe zökkenő- mentesen és jó politikai légkörben ment végbe. Különösen sokat tettek a járási pártbizottságok és a megyei tanács járási hivatalai azért, hogy a községi szervekkel, valamint a szomszédos gazdaságokkal érdemi kapcsolatok alakuljanak ki. Hozzátehetjük, ho"y az új irányítás, az új kapcsolatok mellett változatlanul jó a Pest környéki termelőszövetkezetek együttműködése a fővárosi kerületekkel. Az egyesülések előkészítésében és lebonyolításában a pártszervezetek és a tanácsok hasznosították azokat a módszereket, amelyek Pest megyében hosszú ideje kialakultak és igen jó eredményeket hoztak. Volt türelem esetenként évekig készíteni elő az egyesülést, de minden esetben elértük, hogy utána azonnal gyors fejlődésnek indultak a gazdaságok. Az előkészítő bizottságok jól kidolgozott, meggyőző programokat terjesztettek a tagság elé, ezek jelentették a legfőbb érvet az egyesülés mellett Nagy jelentősége volt annak is, hogy sikerült jól „összeötvözni” a szövetkezetek vezetőit és testületéit. Igyekeztünk következetesen érvényesíteni a káderpolitikai követelményeket, a vezetőkre tett javaslatok kialakításánál mindenekelőtt az alkalmasság jutott érvényre. A Budapestről átkerült vezetőket egyetlen esetben sem érte sérelem. Tény, hogy aZ első években mindenki részéről fokozott figyelem irányult a kádermunkára és azt sokféle módon értékelték, öt év után azonban már azonos a vélemény: csak a munka és magatartás alapján lehet eldönteni, hogy ki milyen vezető. Nagy figyelmet fordítottak a járási pártbizottságok az üzemi pártszervezetek erősítésére. Ennek következtében a termelőszövetkezetekben dolgoZó kommunisták példamutatóan álltak helyt a munkában, a pártszervezetek nevelő, szervező, ellenőrző szerepe fokozatosan növekszik. Az új szövetkezetek gyorsan beilleszkedtek sZékhelyközségeik társadalmi életébe. Erősíti az együttműködést, hogy több területen közös pártbizottság irányítja a tsz üzemi, a községi és intézményi pártalapszervezete- ket. Mindnyájunk számára izgalmas kérdés: az .eddigi munka hogyan realizálódik a gazdasági eredményekben, a fejlődésben. Hiszen az egyesült Pest környéki termelőszövetkezetek gazdasági súlya igen nagy. Jelenleg a megye mezőgazdasági szövetkezeti termelésének 46 százalékát adják, ezen belül a növénytermelésben és az állattenyésztésben 25—27 százalék a részarányuk. A termelés, a gazdálkodás előrehaladása megfelelt a fejlesztési terveknek és a társadalmi szükségleteknek. Az új gazdaságok egyre nagyobb szerepet képesek vállalni a főváros és Pest megye összesen 3 milliónyi lakosságának ellátásában. Az utóbbi három év alatt a növénytermesztés 36, aZ állattenyésztés 43 százalékkal nőtt, messze meghaladva az országos fejlődési ütemet. Az élelmiszeripari tevékenységük több mint két szeresére emelkedett ugyanezen idő alatt. Az ipari tevékenység és szolgáltatás jövedelmének nagy résZét az élelmiszertermelés fejlesztésére, korszerűsítésére fordítják. Egyik legnagyobb zöldségtermelő szövetkezetté vált a gyáli Szabadság Tsz. Az ócsai Vörös Október Tsz a paradicsomtermelési rendszer gesztora, a szakcsoportok kereteiben a galambtenyésztést segíti, sZervezi a háztáji gazdaságokban. A dunavarsányi Petőfi Tsz ismert egyebek között a nagyüzemi nyúlte- nyésztésről. Korszerű kapacitását azonban megnégyszerezi a háztáji nyúltenyésztés integrálásával. A csepeli Duna Tsz kiemelkedő eredményeket ér el a gombatermesztésben. A gödi Dunamenti Tsz nagy ütemben fejlesztette a baromfitenyésztést és a juhászatot. A fóti Béke Tsz a tojástermelésre és a csonthéjas gyümölcsösök telepítésére összpontosítja az erőit. És ezek csak példák, tulajdonképpen minden egyes termelőszövetkezetet meg lehetne említeni. Valamennyi nagyot lépett az alaptevékenység fejlesztésében, ha nem is egyforma mértékben. Joggal vetődhet fel a kérdés, milyen gondok merülnek fel a jelenlegi időszakban, milyen sajátos feladatokat sZab meg a megye párt- és állami vezetése az egyesült Pest környéki termelőszövetkezetek részére. Változatlanul központi feladatuk az alap- tevékenység fejlesztése, azon belül mindenekelőtt a friss fogyasztású termékek (zöldség, tej, tojás stb.) előállítása. Egyes termelőszövetkezeteknek gyorsítani kell az élelmiszer- termelés növelését. A megyei és járási szervek rendszeres kapcsolatban vannak a termelőszövetkezetekkel, kialakult az egyetértés e kérdésekben is, van remény arra, hogy a VI. ötéves tervezés során az igény érvényesül. Továbbra is támogatjuk a szolgáltatások, az ipari és építőipari termelés fejlesztését Ezen a területen azonban az elmúlt években nem javult kielégítően a munka szervezettsége, termelékenysége. Ez évtől már a kiegészítő tevékenységben is a termelés és a gazdálkodás minőségi kérdései kerülnek előtérbe. Az a törekvésünk, hogy a főváros környékén ne növeljék a létszámot a melléküzemágakban. Kiemelt támogatásban részesítjük az élelmiszerfeldolgozás, a lakossági szolgáltatás fejlesztését. Szervezzük és segítjük, hogy a melléküzemágak tartós és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat építsenek ki az ipari üzemékkel. Az utóbbi időben tudatosabbá vált a bekapcsolódásuk a hiánycikkek gyártásába. Tehetséges szövetkezeti vezetők egyre több lehetőséget találnak tőkés exportcikkek gazdaságos előállítására — ezt tovább kell segíteni. Igyekszünk szerveZettebbé tenni és jobban a társadalmi célokra hasznosítani az építőipari kapacitásokat. Hogyan értékeljük a szóban forgó termelőszövetkezetek jövedelemképzési arányait — ezt a közéletben bizony gyakran szóvá teszik és meglehetősen világos hangsúllyal. Pontos mércét aligha lehet megfogalmazni, aminek a segítségével egyértelműen megválaszolható, milyen az adott gazdasági egység elfogadható kereseti színvonala. Hogy egy tényezőt említsek, a termelési szerkezet rendkívüli mértékben eltérhet különböző gazdaságok között, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mégis, mivel több szempontból is módunk van értékelni (más gazdaságok bér- színvonalához viszonyítás, jövedelemszínvonal és fejlesztési alap képzése), azt kell mondani, hogy néhány termelőszövetkezetben hosszabb idő alatt aránytalanság alakult ki. Ezt több év alatt lassúbb bérfejlesztési ütemmel meg kell szüntetni. A sajátos feladatokból még egyet kiemelek. Az utóbbi Időben fokozottan igényeljük, hogy a legjobb termelőszövetkezeteink (és a Pest környékiek ezek közé tartoznak) adjanak több segítséget a gyenge adottságokkal rendelkezőknek. A többi közt termelési és gazdálkodási tapasztalatok átadására, vezetők átengedésére, gazdasági társulások közös szervezésére gondolunk, természetesen a formát konkrétan kell megtalálni. Figyelemre méltó a fóti Béke, a gödi Dunamenti, a budaörsi Sasad, a nagykovácsi Rozmaring, az Óbuda és más termelőszövetkezetek vállalkozókészsége. Azt reméljük, hogy a VI. ötéves tervidőszakban ezt a tartalékunkat is jobban tudjuk hasznosítani. , Mí 3z eredmények is igazolják, hogy a Politikai Bizottság határozata bölcs előrelátással oldotta meg a Pest környéki termelő- szövetkezetek fejlesztésével kapcsolatos kérdéseket. A sikeres végrehajtás biztatást és tapasztalatokat ad a további feladatokhoz az érintett termelőszövetkezeteknek és a területi párt-, állami, társadalmi szerveknek egyaránt. Az alapvető fejlesztési programok folytatása, a rugalmas alkalmazkodás a változó gazdasági körülményekhez, a gazdálkodás hatékonyságának a javítása — eZek a fő feladatok. S kell, hogy a munka eredményét egyre inkább tapasztalják az üzletekben, a piacokon a budapesti és a Pest megyei fogyasztók. BALOGH LÄSZLÖ, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára
