Pest Megyi Hírlap, 1980. július (24. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-13 / 163. szám

2 xMiiap 1980. JÜLIUS 13., VASÁRNAP Ä hét kérdései Felgyorsult Az új bécsi javaslat - Giscard az NSZK-ban A Carter-Hua találkozó - Veszélyek Libanonban Szovjet küldöttség az osztrák államelnöknél A világ számos pontján zaj­lanak egy időben fontos fej­lemények, s a héten is erőtel­jesen rajzolódott ki a küzde­lem azok között, akik az enyhülés vívmányai ellen tör­nek és azok között, akik új erőfeszítéseket tesznek a hi­degháborús elemek elszigete­lésére. A hét egyik legfonto­sabb eseménye az az indiai bejelentés volt, amellyel o vi­lág második legnagyobb lé­lekszámú országának kormá­nya elismerte a népi Kam­bodzsát. Súlyos csapás volt ez a hidegháborús körökre, ame­lyek szeretnék a világpolitikai porondról kizárni a Pol Pót rendszer véres uralmát meg­döntött és a széles népi tá­mogatást élvező phnom-penhi vezetést Várható, hogy az Indiai döntés láncreakciót szül, s más el nem kötelezett államok is követik a delhi kormányzat példáját. MILYEN HATÁRT KEL­TETT A SZOCIALISTA OR­SZÁGOK ÜJ BÉCSI JAVAS­ * 1 LATA?_______________ 1 A közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentésről tár­gyaló bécsi értekezlet immár a 243. plenáris ülését tartot­ta meg a héten. Ezen hang­zott el a Varsói Szerződés országainak új javaslata. Eszerint a szocialista közös­ség Bécsben tárgyaló államai készek árra, hogy Közép- Európában a szovjet erőket 20 ezer jövel csökkentsék, ha viszonzásul az itt állomásozó amerikai csapatokat 13 ezer fővel csökkentik. ; Ezzel a javaslattal a szo­cialista országok küldöttségei ismét tanújelét adták, hogy milyen őszintén törekednek a megegyezésre. Bár Közép- Európábah katonai egyensúly van a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erőiben és fegyverzetében, a nyugati hatalmak mégis, amióta csak a bécsi tárgyalások megkez­dődtek, egyoldalú követelé­sekkel léptek fel. Irreálisan nagyobb csökkentést kívántak a Varsói Szerződés oldalán, saját korlátozó intézkedéseiket viszont a minimálisra próbál­ták visszaszorítani. Világos, hogy ilyen, az erőegyensúlyt teljesen felborító megállapo­dást, a szocialista közösség küldöttségei nem írhatnak alá, s ezért a tárgyalások jó ideje egyhelyben topognak. A Szovjetunió, hogy új len­dületet adjon a megbeszélé­seknek, korábban már egyol­dalú lépést jelentett be: 20 ezer fővel csökkenti az NDK- ban állomásozó csapatainak létszámát. Ez a csapatkivonás már folyamatban van. A bé­csi tárgyalások azonban en­nek ellenére sem kerültek ki a zsákutcából. Ezért most a szocialista országok ismét to­vább lépnek, s kétségtelen, hogy új javaslatuknak nagy hatása lesz a NATO-országok közvéleményére. Hiszen a Varsói Szerződés államai bi­zonyítékot adnak arra, hogy egészen addig a pontig, ami még nem fenyegeti a kiala­kult erőegyensúlyt, készek nyugati észrevételeket is fi­gyelembe venni, csakhogy könnyebbé váljon az út a megegyezés felé, Csakhogy most már a Nyu­gatnak is lépnie kellene, s az egyetlen logikus döntés az le­hetne, hogy elfogadják az új szocialista javaslatot. Sajnos, erre a jelek szerint egyelőre aligha lehet számítani. A NATO szóvivője ugyan kije­lentette, hogy a javaslat „minden aspektusát” gondo­san tanulmányozni fogják, de máris „fenntartásokat” han­goztatott. így azt állította, hogy a Varsói Szerződés or­szágainak indítványa „nem elég átfogó”. S ezen túl is­mét megkérdőjelezte azokat a számokat, amelyeket a tár­gyalások korábbi szakaszában a Közép-Európában állomá­sozó fegyveres erőkről be­nyújtottak. Vagyis: a csök­kentés megvitatása helyett is­mét visszakanyarodnak ahhoz a témához, amely jóideje aka­dályozója a további érdemi munkának: egyáltalán mek­kora létszámú csapatok van­nak ebben a közép-európai térségben... MI AZ EREDMÉNYE GIS­CARD NSZK-BELi láto­gatásának? ____________ A francia elnök utazása azért keltett különleges fi­gyelmet, mert mind ő, mind a bonni kancellár a közel­múltban tárgyalást folytatott Leonyid Brezsnyevvel. A két nyugati államférfi mostani megbeszéléseinek középpont­jában a szovjet vezetőkkel való tárgyalásaik értékelése állt. Mint lapkommentárokból kitűnik: egyetértettek abban, hogy a Kelet és Nyugat kö­zötti párbeszédet folytatni kell, s hogy fel kell kutatni azokat a lehetőségeket, hogy a középhatótávolságú atom­fegyvereket bevonják a korlá­tozás hatályába. Ennek, mint ismeretes, aka­dályozója jelenleg, hogy a SALT—II. szerződést még nem ratifikálták és így nem kezdődhettek el a SALT—III. tárgyalások, amelyek ezekre a fegyvertípusokra is kiter­jednek. Schmidt látogatása­kor szovjet részről közölték: hajlandóak a tárgyalásokat megkezdeni, de egyezmény a középhatótávolságú rakéták ügyében csak akkor jöhet létre, ha már az előző lépcső­fokon túljutottak: azaz az in­terkontinentális atomfegyve­rek korlátozását előíró SALT —II. szerződést az amerikai törvényhozás már ratifikálta. A francia és nyugatnémet vezetőknek az az alapvető problémájuk, hogy egyrészt szükségesnek tartják nyoma­tékosan hangsúlyozni minden­kori „atlanti hűségüket” és azt, hogy megbízható szövet­ségesei az Egyesült Államok­nak, ugyanakkor kijelentik viszont, hogy megvannak „sa­játos érdekeik” is. Ez föld­rajzi fekvésükből, gazdasági szükségszerűségükből ered — mint hangoztatják — s eltérő hagyományaikból. Ezek iránt több megértést várnak Wa­shingtontól. Az amerikai po­litika vezetői viszont gyanak­vással figyelik — minden hű­ségnyilatkozat ellenére — két fontos európai szövetségesük különmegbeszéléseit a Szov­jetunióval, s a Fehér Ház még mindig érezteti ingerült­ségét Giscard és Schmidt leg­magasabb szintű varsói, illet­ve moszkvai tárgyalásai miatt. Az Egyesült Államokban kedvezőtlen sajtóvisszhangot keltett Giscardnak, a bonni díszvacsorán elhangzott kije­lentése, amely szerint Nyu- gat-Európának vissza kell sze­reznie „hagyományos szere­pét” a világpolitika kialakí­tásában. E nagyobb önálló­ságra való törekvés hangozta­tása mellett a francia elnök sietett egyébként megújítani elkötelezettségét a NATO-po­litika mellett. Mégis Wa­shingtonban joggal érezték ki e szavakból sürgetést, hogy a Fehér Háznak az elnökvá­lasztás évében is — amikor pedig hagyományosan meg­bénul az amerikai külpoliti­ka —, tennie kell valamit, hoev a Franciaország és NSZK számára oly rendkívül fontos tárgyalások Moszkvá­val meginduljanak a közép­hatósugarú rakétákról. A nyugati sajtó egy része így összegezte a Giscard— Schmidt találkozó eredmé­nyét: a két NATO-ország ve­zetője Washingtonhoz fordul: mi megtörtük a jeget, s a párbeszéd útja újra szabaddá vált, az Egyesült Államokon a sor, hogy éljen a lehetőség­gel. Éppen ezért mind Párizs­ban, mind Bonnban egyetér­téssel fogadták a hírt arról, hogy Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövet tanácsko­zott Warren Cristopher ame­rikai külügyminiszter-helyet­tessel. A találkozót amerikai részről kérték, hogy „első kézből” ismerhessék meg a szovjet nézeteket a közép- hatótávolságú rakéták ügyé­ben. A megbeszélés ugyan nem terjedt túl — az értesü­lések szerint — a tájékozódás szintjén, de mégis megmutat­ja, hogy Washingtonra a NA­TO szövetségesei részéről olyan nyomás nehezedik a párbeszéd folytatására, hogy a Fehér Ház teljesen nem tud kitérni azelől, hogy legalább „tájékozódó megbeszélést” tartson a szovjet nagykövet­tel. MIT JELENT CARTER ÉS HÜA TALÁLKOZÓJA? Carter ugyanakkor ezzel a nyomással ellentétes lépést tett a világ másik színterén. Ohira gyászszertartása volt az alkalom a Fehér Ház ura szá­mára, hogy találkozzék Tokió­ban Hua Kuo-fenggel. Tár­gyalásaikról hiteles tájékozta­tás nem áll egyelőre rendel­kezésre. A Fehér Ház szóvi­vője viszont rendkívüli elége­dettségét hangoztatta, s érzé­keltette, hogy a kínai—ame­rikai együttműködés szovjet­ellenes bázison tovább mé­lyül a két hatalom között. Ta­gadta azt, hogy bármiféle konkrét megállapodás jött volna létre Carter és Hua kö­zött. Amerikai sajtóhangok­ból kitűnik viszont, hogy az Egyesült Államok és Kína azonosan ítéli meg a távol­keleti helyzetet és politikájuk a jövőben „összehangoltabbá” válik a Carter—Hua találkozó „kedvező légköre” nyomán. Mindez nem is meglepő. A közelmúltban járt az Egyesült Államokban a kínai hadügy­miniszter és a Pekin gnek szállítható cikkek listája mind terjedelmesebbé válik, s mind több olyan tétel szerepel kö­zöttük, amely a kínai hadse­reg céljait szolgálja. A Car­ter—Hua találkozó eredmé­nyei tehát károsan befolyá­solják a térség biztonságának alakulását, s kétségtelenül csak fokozzák majd a kínai politika agresszivitását. MI TÖRTÉNT LIBANON­BAN? Libanonban a keresztény jobboldalon belül következett be földcsuszamlás. Chamoun és Dzsemájel jobboldali fegy­veresei véres összecsapásokká fajult vetélkedéséből azok a szélsőséges erők kerültek ki győztesen, amelyek saját sza­vaik szerint nem érik be a zavarkeltés korábbi szintjével. A keresztény jobboldal most felülkerekedett csoportjai a kormány erőszakos megdönté­sét tűzték ki célul. Olyan jobboldali rendszert akarnak létrehozni Libanonban, amely kiterjed az egész országra. Ugyancsak meghirdették a palesztin szabadságharcosok elleni új véres háborút, amelynek az az általuk be­vallott célja, hogy „kiűzzék a palesztin erőket” Libanonból. Túl ezen, fel akarják újítani a véres fegyveres harcot a Szíriái békefenntartó érák el­len is. A libanoni erőviszonyok azonban nem kedveznek en­nek a szélsőséges hatalomát­vételnek. Ezért a szélsőjobb­oldali fegyveresek által meg­hirdetett háborús cselekmé­nyek — ha hozzálátnak meg­valósításukhoz — újabb véres eseményeket kirobbanthatnak ugyan ebben a sokat szenve­dett országban, de nem képe­sek megváltoztatni a jelenlegi erőviszonyokat. Ugyanakkor azonban a harcok esetleges fellángolása veszélyes helyze­tet teremthet Libanonban és az egész Közel-Keleten. Hi­szen Izrael — amelynek szo­ros kapcsolatai vannak a szél­sőjobboldali libanoni körök­kel — bizonyára újabb terü­letfoglalásokra vállalkozna és a megszállt arab területeken létrehozandó új izraeli tele­pülésekkel válaszolna. Árkus István Rudolf Kirchschläger oszt­rák államfő pénteken Bécsben fogadta az lvan Keoin, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnökhelyettese vezette szovjet parlamenti küldöttséget. sadalmi berendezkedésű álla­mok közötti tárgyalások fon­tosságát a bizalom elmélyíté­sében és az enyhülési politika megóvásában. „Ausztria a maga részéről mindig kész előmozdítani a konstruktív párbeszéd folytatását” — mon­dotta. „Megértjük a Szovjetunió és más szocialista országok ag­godalmát, amelyet a NATO újabb fegyverkezési program­ja keltett” — jelentette ki Kirchschläger. Leonyid Brezsnyev Giscard D’Estaing-nel és Helmut Schmidttel lezajlott találkozói­ról úgy vélekedett, hogy azok Nyugat-Európa érdekeltségét bizonyítják a Szovjetunióval való tárgyalások folytatásában. „Biztosíthatom önöket — mondta az osztrák államfő —. Ausztria minden alkalmat megragad a tárgyalásokra. Ezt példázza a Varsói Szerződés tagállamaihoz fűződő jó kap­csolatunk. Hangsúlyozni kívá­nom továbbá, hogy Ausztria minden lehetőt megtesz a madridi találkozó sikeréért.” A szovjet küldöttség pénte­ken találkozott Bruno Kreis­A csütörtökön leleplezett összeesküvést követően a „for­radalmi gárdisták” egyesített vezérkara és a hamadani lé­gierő-parancsnokság a teherá. ni rádióban közzétett kommü­nikéjében felhívta a tartomány lakosságát, hogy leplezze le a lázadók minden mozgolódását és legyen éber, mert az ösz- szeesküvők közül többen most menekülni próbálnak. A rádió péntek este közölte, hogy az egyesített vezérkar folytatja az összeesküvésben résA vett sze­mélyek letartóztatását. A gárdisták bejelentése sze­rint az összeesküvők elleni fegyveres összecsapások során több összeesküvő és a kor­mányhoz hű légiegységek egyik katonája is életét vesztette. Pénteken a fővárostól dél­keletre mintegy ezer kilomé­terre fekvő Kerman városá­Az Egyesült Államok és más vezető nyugati államok a nem­zetközi jogot és az ENSZ ha­tározatait megsértve tevéke­nyen részt vesznek a Dél-afri­kai Köztársaság által meg­szállt Namíbia természeti kin­cseinek kisajátításában. Erre a következtetésre jutot­tak a Namíbia alapvető ter­mészeti kincséről, az uránium­ról tartott nemzetközi értekez­let résztvevői: ismert társadal­mi személyiségek, tudósok, jo­gászok, gazdasági szakértők. Az ENSZ-közgyúlés határo­zatai alapján egyetlen társa­ságnak és személynek sincs joga arra, hogy az ENSZ Na- míbia-tanácsának engedélye nélkül kiaknázza a namíbiai nép tulajdonában levő termé­szeti kincseket. Ezzel szemben a kapitalista országok mono­póliumai tevékenyen részt vesznek a namíbiai uránérc ki­aknázásában. Az értekezlet résztvevői rámutattak arra, hogy ez a tevékenység az érin­tett országok kormányának tudtával és jóváhagyásával történik. ★ Az Egyesült Államok, Fran­ciaország, Kanada, Nagy-Bri- tannia és a Német Szövetségi Köztársaság pénteken hivata­losan bejelentette, hogy nem ky osztrák kancellárral is. Kreisky emlékeztetett rá, hogy az európai enyhülés folyamata az osztrák államszerződés meg­kötésével vette kezdetét. Ez a politika még világosabban íe- jezdődött ki az európai bizton­Nyikolaj Konsztantyinovics Bajbakov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyet­tese, az Állami Tervbizöttság elnöke szombaton Moszkvában fogadta Faluvégi Lajost, a „Az elmúlt fél évben nagy mértékben fokozódott a népi fegyveres erők harci képessé­ge, s ebben komoly segítséget nyújtottak a szovjet katonai szakértők és az afganisztáni kérésre az országban tartózko­dó szovjet katonai csapatkon­ban 50 embert tartóztattak le Madani admirális egykori el­nökjelölt hívei közül. A le­tartóztatottak között van Mo- zafar Baghai, az iráni mun­kások néppártjának volt ve­zetője is. Ugyancsak a teheráni rádió bejelentése szerint két ellen­forradalmár, illetve egy kurd nemzetiségű milicista vesztet­te életét és három másik meg­sebesült a Szanandadzsban le­zajlott összetűzés során. ★ A jelenleg a zürichi kórház­ban fekvő, pénteken szabadon bocsátott amerikai alkonzult megoperálják — közölte a svájci televízió. Az alkonzul, akivel Carter elnök is folyta­tott telefonbeszélgetést, orvosi vélemény szerint pszichológiai bántalmakban nem szenved. A műtét során agyából egy vér­ömlenyt távolítanak el. ismeri el a Dél-afrikai Köz­társaság által Namíbiában lét­rehozott „miniszteri taná­csot”. Mint az öt ország rámu­tatott, a bábkormány létreho­zása nem járul hozzá a namí­biai kérdés törvényes rendezé­A BOLGÁR—TÖRÖK KAP­CSOLATOK az utóbbi évek­ben kedvezően fejlődnek, s mindkét országnak eltökélt szándéka az együttműködés továbbfejlesztése a közlekedés és a szállítás, a tudomány, a kultúra, a sport és az idegen­forgalom területén — állapít­ja meg többek között a bol­gár—török közös közlemény, amelyet szombaton hoztak nyilvánosságra Szófiában Hay- rerttin Erkmen török külügy­miniszter hivatalos bulgáriai látogatásáról. ARVO AALTO, a Finn Kommunista Párt főtitkára, aki a finn kormány tagjaként tartózkodik Jugoszláviában, pénteken találkozott Dusán Dragoszavaccal, a JKSZ KB Elnökségének titkárával. Meg­beszélésükön nemzetközi kér­kezlet záródokumentumában. „A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy az enyhülés politi­káját konkrét tettekkel kell erősíteni, különösen most, amikor ezt a politikát komoly veszély fenyegeti” — hangoz­tatta. Minisztertanács elnökhelyette­sét, az Országos Tervhivatal elnökét és megbeszélést foly­tatott vele az 1981—1985. évi tervidőszak gazdasági kérdé­seiről. tingensek” — jelentette ki Ka­bulban újságírók előtt Mo­hammad Ráfi, az Afganisztá­ni Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere. A sajtó képviselőivel lezajlott ta­lálkozót a moszkvai Pravda szombati száma ismerteti. A miniszter emlékeztetett rá, hogy amerikai, kínai és más nyugati titkosszolgálatok ki­képzett fegyveres ellenforra­dalmi bandákat, diverzáns kémcsoportokat dobnak át Af­ganisztánba — lényegében kül­ső fegyveres intervenció fo­lyik az ország ellen. „Hadse­regünk, a lakosság aktív tá­mogatásával, komoly vesztesé­geket okozott ezeknek a ban­dáknak. A jelenlegi helyZet olyan — mondotta a minisz­ter —, hogy lehetővé vált a szovjet csapatok néhány egy­ségének hazatérése.” Ráfi a továbbiakban el­mondta, hogy a bandák és & diverzáns csoportok, amelyek elszigetelten és nem nagy erőt képviselve folytatják akcióikat; a terrort, a lakosság megfé­lemlítését és az éjszakai fel­forgatást választották alapve­tő harci módszerül. Megkísér­lik lerombolni a hidakat és az utakat, mecseteket és is­kolákat gyújtanak fel. Emiatt Kabulban és más városokban — bár mostanában már lénye­gesen csökkentve — fennma­radt a kijárási tilalom. séhez, csak bonyolítja a térség helyzetét. Az öt nyugati állam nem ismeri el az 1978-ban pre­toriai „segédlettel” megtartott törvénytelen választások nyo­mán megalakult nemzetgyűlést sem. dásekről, mindenekelőtt a nemzetközi munkásmozgalom helyzetéről volt szó. AZ ETIÓPIÁI KÜLÖNLE­GES KATONAI TÖRVÉNY­SZÉK az etiópiai forradalom, az ország nemzeti egysége és szuverenitása elleni bűncse­lekmény vádjával halálraítél­té etiópiai minisztériumok és hivatalok négy volt vezető tisztségviselőjét. A LIBANONI NEMZETI LIBERÁLIS PÁRT vezetője pénteken kijelentette: egy ke­resztény front létrehozását vizsgálják Libanonban, hogy szembeszállhassanak a szélső- jobboldali falangista párt he­gemóniájával. Állásfoglalására a volt köztársasági elnökkel, Szuliman Frangiéval való ta­lálkozását megelőzően került sor. A találkozón Kircnschläger , hangoztatta a különböző tar- j sági és együttműködési érte­Nyibolaj Bajbakov fogadta Faluvégi Lajost Üldözik az iráni menekülő Ä vezető tőkés államok részi nesznek Namíbia gazdasági kifosztásában A nemzetvédelmi miniszter knbuli sajtóértekezlete A támogatással fokozódott az afgán hadsereg ereje CSAK RÖVIDEN...

Next

/
Thumbnails
Contents