Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-07 / 132. szám

1980. JÚNIUS 7., SZOMBAT Munkaterv Elnökségi ilfés Tegnap délelőtt, a SZOT székházában összeült a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa elnöksége. A munkaér­tekezleten — amelyen meg­jelent Komáromi János, az MSZMP Pest megyei Bizott­sága osztályvezetője is — az elnökség megtárgyalta az 1980. második félévi munkatervet és megvitatta a megyei küldött­értekezlet dokumentumter­vezetét, amelyben az eddig végzett munkát is értékelték. Végül az elnökség javaslatot tett a megyei küldöttértekez­let munkabizottságaira. NemwetkÖMi konferencia Információ '80 Befejeződött pénteken ^.szo­cialista országok műszaki és tudományos egyesületeinek „Információ ’80” tanácskozása. A TIT Természettudományi Stúdiójának épületében meg­rendezett esemény második napján a csaknem kétszáz résztvevő szekcióüléseken tár­gyalta az információknak a kutatásban, fejlesztésben be­töltött szerepét, és a nemzet­közi országos, illetve ágazati információs rendszerek hely­zetét. Külön ülést szenteltek egy nem kevésbé fontos témá­nak, az országok közötti doku­mentációs szolgálatok, és a könyvtárak munkájának is. Ez utóbbi téma már csak azért is jelentős, mert a KGST keretében évek óta működik a nemzetközi tudományos-mű­szaki információs rendszer. Ennek a központja Moszkvá­ban található. Magyarországon viszont az információgyűjtés és szolgál:atás bázisszerve, az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ ke­retében működik. A hazai tá­jékoztatási rendszerben felhal­mozódó magyar eredetű infor­mációk éppen úgy közkincsei a KGST-országok információs rendszerének, mint ahogyan a többi KGST-országban elért Í eredmények is könnyen hozzá­férhetőkké válnak a magyar szakemberek számára. Leszűkült a profiljuk Minden munkát elvállalnak Határidőket tartva, minőséget adva Több mint háromszáz fővel csökkent január elsejével a Pest megyei Közúti Építő Vál­lalat létszáma,' a korábban is szinte teljesen önállónak szá­mító hídfőmérnökségüket • ugyanis — trösztön belül — az Aszfaltútépítő Vállalathoz csatolták. Az egység nem ke­vés, évi 180 millió forint ter­melési értéket állított elő, munkájukat tavaly is több impozáns felüljáró-híd fém­jelezte. Ilyen volt például az M3-as autópálya fővárosba ve­zető szakaszánál létesített Kör­vasútsori és a Gyömrői úti. Mindezt azért mondja el La­dányi Endre, a vállalat ter­melési osztályának vezetője, amint idei munkájukról tájé­kozódom, hogy érzékeltesse: 1980-ban már nem várhatók tőlük nagy, látványos dolgok. Konkrétabban: leszűkült a profiljuk közművesítésre — ezen belül mélyépítést, csa­tornázást és gázvezeték-fekte­tést végeznek — és útépítésre. S hogy kevesebb lesz-e a tennivalójuk, mint a múlt év­ben? Év elején optimistán ter­veztek: a kalkulált 370 millió forint termelési érték 30 mil­lióval több a tavalyinál. A kérdésre, hogy volt-e, van-e reális alapja a derűlátásnak, elegendő-e a megrendelésük, őszintén válaszol Ladányi End­re. Sok még a szabad kapaci­tásuk, főként a Pest megyei feladatuk kevés. Nem csupán a KPM-től, hanem az AGRO- BER-től is lényegesen keve­sebb munkát kaptak, mint amennyire számítottak. Bár értik, hogy ennek a népgazda­sági helyzet, a beruházási stop az oka, de remélik, a má­sodik félévben jobban látha­tó már mire jut pénz és tud­ják teljesíteni a tervüket. A gondok és nehézségek nem rémítették meg a Pest megyei KÉV vezetőit, na­gyobb erőfeszítéseket tettek és tesznek a kapacitásuk kihasz­nálásáért. Magyarul mondva: minden munkát elvállalnak, elvállaltak. Például, az év ele­ji, hosszú téli hónapokban még nagyobb csarnokokat is aszfaltoztak. Rangsorban első helyre so­rolják idei tennivalóik között részvételüket o Petőfi-híd épí­tésében: a híd mindkét olda­lán ők fektették le a gázveze­téket. Mégpedig a szigorú, pon­tos határidőket betartva, ki­fogástalan minőségben. De dolgoztak embereik az Ml-es és az M7-es autópálya beve­zető szakaszánál is, mindkét helyen gázvezeték-hálózatot építettek. Részt vesz a válla­lat az Arpád-híd átépítésében is, megkezdték az előkészüle­teket a pesti oldalon és a Mar­gitszigeten a nagy átmérőjű gázcsőfektetéshez. Szintén a következő hónapok fontos fel­adata lesz az M3-as autópá­lya fővárosi bevezető szaka­szánál a gázvezeték-fektetés. Besegít a vállalat Százha­lombatta gázellátásának bőví­tésébe is, nagyobb jelentőségű azonban a szennyvíztisztító­telep létesítése — az idei mun­ka értéke több mint 14 millió forint —, év vége előtt el is készül. Értékesnek tartják még a Compack és a Délker Vállalat megrendeléseit: 25 millió forint értékű munkára kaptak mostanig megbízatást Csarnokokat alapoznak, csa­tornarendszert és támfalakat, valamint könnyűalagutat épí­tenek. Hamarosan befejezik a szentendrei belső körút Ki­építési szakaszát. Mintegy hat kilométer hosz- szú aszfaltúthálózatot készí­tettek Kóspallagon — és hoz­záláttak a gabcsikovo—nagy­marosi vízilépcső építése miatt korrekcióra szoruló 11-es út átépítésének előkészületeihez. Várhatóan 28 millió forint ér­tékű munka vár rájuk. Meg­kezdődtek már a tárgyalások arról is, mi lesz szemben, a Duna másik oldalán. Előre­láthatóan a 12-es út átépíté­sét is rájuk bízzák, s ez újabb 20—25 millió forint értékű építést jelent. Felvonulnak majd embereik például Gödöllőn, Érden és Aszódon is; a Volán Vállala­tok telephelyein kaptak meg­bízatást' új 'aszfálfűta'k 1 készí­tésére és felújításokra. D. Gy. Hitelek a Nagyobb exportérdekeltséget! Éitek-e a lehetőségekkel? Gazdasági életünk kulcskérdései közé tartozik, milyen mértékben tudjuk fokozni exportunkat, ezen belül is a mezőgazdasági kivitelt. E tevékenységünk jelenlegi helyzetéről és a jövő feladatairól beszélgettünk a közel­múltban dr. Kis Pállal, a Magyar Nemzeti Bank mező- gazdasági hitelfőosztályának vezetőjével és Rostás Tibor­ral, a Pest megyei igazgatóság osztályvezetőjével. A népgazdasági egyensúly javítását, a termékszerkezet módosítását volt hivatott szolgálni az 1976-ban meghir­detett 45 milliárd forintos — később 10 milliárddal meg­emelt — exportárualap-növelő hitelkeret megteremtése. Hogyan sáfárkodtak ezekkel a pénzekkel Pest megye mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemei? Eltek-e a le­hetőségekkel a termelőszövetkezetek? Jellemző volt-e rájuk a sokat emlegetett vállalkozókedv? S ami szintén fontos, folytatódnak-e az exportnövelő beruházások, vagy a túlzott óvatosság, a kezdeményezés hiánya válik álta­lános jelenséggé? A kérdések ezúttal nem retorikai fogá­sok, jelenünk, holnapi életszínvonalunk függ attól, mi­lyen lesz a gyakorlati válasz. hogy régiónkban a közös gazdaságok kitűnő ötletekkel rukkoltak elő, a 725 milliós hitel zömét is a termelőszövet­kezetek használták fel. A tsz-ek kezdeményeztek A 45, illetve 55 milliárd fo­rintos hitelkeretből a magyar mezőgazdaság 19 milliárd fa- rintot használt fel. Megjegyez­ni kívánjuk, az összeg nagyob­bik részét, 10 milliárd forintot, az élelmiszeripar fejlesztésére fordították, tehát kevesebb ju­tott az alapanyagot előállító és több a feldolgozó szférába. Vi­tathatatlan az is, hogy a me­zőgazdaság megerősítette pozí­cióit egész hazai gazdálkodá­sunkban, s az erőket, helyesen — a viszonylag elmaradt élel­miszeripar korszerűsítésére koncentráltuk. De mi történt Pest megyé­ben? A számok érdekes követ­keztetés levonására adnak mó­dot. Míg a megyében a mező- gazdasági összberuházásoknak 10 százaléka, addig az export- árualapot növelő befektetések­nek csupán 7 százaléka való­sult még: Igaz, ezzel á 7 szá­zalékkal is meghaladjuk a me­gyék átlagát. Tény ugyanis, Hullámzó igények nyomában Szállítási gondok Pest megyében Az áru- és termékszállítás csúcsszezonja a nyár végén és ősszel van, főleg a mező- gazdasági üzemek jóvoltából. Az év elején viszont alig je­lentkezik szállítási igény. Ezek ellensúlyozására, illetve a vi­szonylag ütemes fuvarozás megvalósításáért vezették be néhány évvel ezelőtt az úgy­nevezett előszállítást. A MÁV és a Volán még az előző év végén megállapodást köt a szállítókkal (termelőkkel), hogy termékeik nagyobb részét az év első negyedében adják föl. Ezért preferenciát, vagyis szállítási díjvisszatérítést kap­nak. Húrom helyett kilenc A Pest megyei szállítási bi­zottság nemrégiben tartott ülésén az előszállítás alakulá­sáról esett szó. Míg 1976-ban még csak háromféle árura le­hetett előszállítási megállapo­dást kötni, az idén már ki­lencre. A MÁV 1980-ban 137 millió tonna áru fuvarozásá­val számol. Ebből 43,7 millió tonna a Budapesti Igazgató­ságé. Pest megyére előrelát­hatóan 11 millió tonna jut. (Ennyit visznek el a megyé­ből, illetve ennyit hoznak be.) A 137 millió tonna rekord lesz a MÁV-nál. Éppen ezért for­dítottak nagy gondot az elő­szállítás megszervezésére. Az előkészítéssel nem is volt gond. A tavalyi huszonöttel szemben most harmincegy vállalattal állapodtak meg az előszállításban. (Közülük há­rom Pest megyei.) S bár most már bizonyított, hogy az elő­szállítási rendszer bevált, az idei mégsem felelt meg a vá­rakozásoknak. Tavaly például a két Pest megyei vállalat több mint 200 ezer forint ked­vezményt kapott, az idén a három 171 ezret. Azaz, ezt is csak a Pest megyei Közúti Építő Vállalat és a DCM. A MÁV-nál két megoldat­lan kérdés vetődött fel: a ka­vicsbányák (az áru zöme ka­vics és kő) decemberben, ja­nuárban nem, vagy csak ke­veset termeltek; ráadásul a fogadó vállalatok (elsősorban az építőipariak) nem kérték az árut, mivel több hónapra elegendő készlettel rendelkez­tek. A MÁV Budapesti Igaz­gatóságának illetékesei java­solták is, hogy a fogadókat, a vevőket is érdekeltté kell ten­ni. Most ugyanis, a túlzott készlet után adót fizetnek. Az új árudíjszabást, a nép- gazdasági árrendszerrel össz­hangban alakították ki. A vasúti szállításnál például megszüntették a 10 kilométer­nél rövidebb szállítási díjat, most már minimum 30 kilo­méterért kell fizetni. Ezzel azt szeretnék elérni, hogy rövi­debb távolságra közúton vi­gyék az árut. Az új díjsza­bás egyszerűbb lett, az áru térfogatát nem kell figyelem­be venni, hanem a raksúly alapján készítik el a számlát. Egységrakomány Az új díjszabás arra ösztön­zi a vállalatokat, szövetkeze­teket, hogy növeljék az egy­ségrakományos szállítást. (A MÁV Budapesti Igazgatósága 103 vállalattal, szövetkezettel kötött szerződést egységrako­mányos szállításra. Az új díj­szabás bevezetése óta tizenegy vállalat csatlakozott ehhez.) Gondot csupán az okoz, hogy a fából készült rakodólapok helyett műanyag alapú kelle­ne. A MÁV illetékesei már tárgyalnak műanyag rakodó­lapok készítéséről, illetve vá­sárlásáról). A Volán gondjai talán még a MÁV-énál is összetettebbek, illetve súlyosabbak. Pest me­gyében Cegléden és Gödöllőn van önálló üzemegységük. Szállítási kapacitásukat a csúcsidőben jelentkező igények alapján alakították ki. Ennek persze egyenes következmé­nye, hogy bizonyos időszakok­ban jó néhány kocsi kihasz­nálatlan. Az előszállításban tehát a Volán is érdekelt. Pest megyében pedig az idén csökkent az előszállítási igény. Igények szerint A Pest megyei üzemegysé­gek úgynevezett fix (rögzített platójú) és billenős kocsikkal rendelkeznek. A fix kocsikra elsősorban a mezőgazdasági termékek szállításánál van szükség. Most tehát kevésbé, s ezért többet átirányítottak a fővárosba, ahol megoldható a kihasználásuk. A Volán 1. sz. Vállalat ve­zetői az elmúlt néhány év és az idei tapasztalatok alapján úgy döntöttek: felül kell vizs­gálni, hogy a VI. ötéves terv­időszakban egyáltalán szükség van-e Pest megyében a szál­lítási kapacitás növelésére. Egyre inkább jellemző ugyanis, hogy a vállalatok és a szövet­kezetek az árut a saját jár­műveikkel szállítják el. Még most sem tudják, hogy a me­zőgazdasági üzemek ősszel hány járművet igényelnek. A lakossági szállítási igé­nyek kielégítéséért tíz nagyobb Pest megyei településen helyi megbízottat állítottak mun­kába. Ez gyakorlatilag azt je­lenti, hogy egy vagy két te­herautót — amelyeknek veze­tői helyi lakosok — ott tar­tanak. Nemrégiben megkér­ték a járási hivatalokat, hogy közöljék, hová kell még ilyen helyi megbízott, illetve a te­lepülésen fuvarozó teherautó. Szente Pál Az állami nagyvállalatok: a konzervgyárak, a húsipar vi­szont lényegében mozdulatlan maradt. Ennek oka az, hogy a kiemelt beruházásokat fe­lülről kezdeményezték és a trösztök, nem pedig a hozzá­juk tartozó vállalatok döntöt­tek abban, hol épüljön például új húskombinát. így a lema­radásért a Pest megyei állami cégek nem hibáztathatok. Hiba a takarmányozásban A vállalkozások közül a her­nádi Március 15. Tsz-é és a dunavarsányi Petőfi Tsz-é igé­nyelte a legtöbb bankót. Az előbbi 245 millió forintos hi­telt kért a baromfivertikum kialakítására, az utóbbi 91 mil­lió forintos' kölcsönből fedez­te a nyúltelep építését. A du­navarsányi kisállattartó kom­binát két éve sikeresen üzemel, de elkészült a ráckevei Arany­kalász tsz 1200 férőhelyes hí­zómarha-, a gödi Dunamente tsz 11 ólas baromfitelepe és befejeződött a Monori Álla­mi Gazdaság sertéstelep re­konstrukciója is. Az ácsai Vö­rös Október tsz csincsilla- és galambprogramjának és az Örkényi Béke tsz juhtelepe be­ruházásának határideje pedig 1980. A szóban forgó beruházások tehát egy-két kivételtől elte­kintve időben megvalósultak, illetve elkészülnek. Lehetünk-e ilyen optimisták a termékek gazdaságosságát illetően is? A növénytermesz­tési ágazatban mindenképpen igen kedvező a dollárkiter­melési mutató, a rendszerek által biztosított gépek, vegysze­rek meghozták a várt többle­tet, jó helyre került a 250 mil­lió forint. A fejlődés mégsem ebben az ágazatban várható. A hoza­mokat ugyanis a korábbihoz hasonló ütemben már nem le­het növelni, a búza, a kukorica termésátlagai csak a korábbinál kisebb tempóban emelhetők. Ezért az állattenyésztés és fel­dolgozás felé fordul a figye­lem. Itt azonban újabb prob­lémával állunk szemben. Hiá­ba termelünk olcsón takar­mányt, ha drágán hizlalunk sertést, marhát. A dollárkiter­melési mutató különösen a ba­romfiágazatban alakult ked­vezőtlenül. Hol lehet a hiba? A szakemberek szerint rossz a takarmányozás. Túl sokba ke­rülnek a tápok, egyenetlen azok minősége és nagy a faj­lagos felhasználás. Hogyan lehet ezt az ellent­mondást feloldani? Kié legyen a föle? Ügy, hogy megteremtjük a lehetőségét annak, hogy aki az alapanyagot előállítja, köze le­hessen a végtermékhez. Ma­gyarán, a szövetkezetek ren­delkezésére bocsátjuk a szük­séges eszközöket — elsősorban a tőkét, de a gépeket, beren­dezéseket is. Ellenkező eset­ben eltorzulnak az érdekviszo­nyok. Hadd említsünk erre agrártörténetünkből egy pél­dát, a gépállomások esetét. Ezeket éppen az említett okok ítélték kudarcra: a traktoro­sok számára közömbös volt, milyen minőségű munkát vé­geznek a tsz-ek földjein, vagy az, hogy időben a magtárak­ba kerül-e a búza. A teljes vertikum megépíté­sének legnagyobb szabású kí­sérletére Pest megyében a her­nádi Március 15. Tsz vállalko­zott. A baromfihízlaláson kí­vül maga állítja elő a szapo­rítóanyagot, s feldolgozó ka­pacitásának bővítéséhez is hoz­záfogott. Gazdasági életünk közismert nehézségei miatt most jó néhányan hajlamosak lennének lemondani e beru­házás befejezéséről, mondván, a hernádiak teherbíróképessé­gét meghaladja a feladat, bíz­zák azt a Baromfiipari Orszá­gos Vállalatra. Ez a megoldás azonban sem a népgazdaságnak, sem a szö­vetkezetnek nem használna. A közös gazdaság ugyanis a ki­sebb méretek miatt a BOV- nál rugalmasabban tud alkal­mazkodni a különleges Igé­nyekhez, árujuk könnyebben eladható. Szerepe van ebben kedvező munkaerőhelyzetük­nek is. A másik következ­mény az lenne, hogy a terme­lés legtöbb pénzt hozó befeje­ző szakaszáról mondanának le, veszteségessé téve ezáltal ba­romfitenyésztésüket. Ez az út sem a hernádiak, sem mások esetében nem kecsegtet bizta­tó kilátásokkal. Pástétom és turmix Vagy vegyük' & málnát. A jelenlegi rendszerben a ter­mésnek alig 35 százalékát va­gyunk képesek gurulós minő­ségben értékesíteni, ha ma­ga a termelő hűtené, dolgoz­ná fel a bogyós gyümölcsöt, el­érhető lenne a 75 százalék is. Ezért határozta el a ráckevei Aranykalász Tsz, hogy export- árualapot növelő hitelből mi­relit üzemet épít. Ezért terve­zi a dunavarsányi Petőfi Tsz, hogy a jó haszonnal eladható' pástétommá dolgozza fel a nyulat, gondol arra, hogy zöldség-, gyümölcs- és tejbá­zisára alapozva, turmix gyár­tásához kezd. Természetesen nemcsak új nagyberuházásokkal, hanem a már meglevő létesítmények ésszerű bővítésével is gyarapít­ható a határokon túl értékesí­tett termékmennyiség. Sokan ismerik a szobi léüzem termé­keit. Idehaza. Külföldre azért nem szállítanak, mert ez idáig csak kémiai szerekkel tudták a kedvelt gyümölcsitalokat tar­tósítani. Viszonylag kis költ,- séggel megvalósítható lenne á pasztörizálás, így cikkeik ex­portképesek lennének. Meg kell becsülnünk a ki­sebb értéket képviselő, de biz­tos piacra számítható porté­káinkat is. A MAVAD 35 mil­lió dollárért ad el külföldre élő és lőtt vadat. Vecsési tele­pükön most fokozni kívánják a hitelek révén az eladha­tó vadfélék mennyiségét. A jö­vő elképzelései között szerepel a megye déli részén megépí­tendő és kereken 800 millió fo­rintba kerülő hűtőház és mire­lit üzem, amelynek gesztora a dánszentmiklósi Micsurin Tsz lenne. írásunk bevezetőjében feltett kérdésre, hogy foly­tatódnak-e az exportáru­alapot növelő beruházások, tehát igennel válaszolha­tunk. A soron következő ötéves tervben ezek teszik ki az összberuházások félét. Az sem kétséges, hogy a je­lenleginél nagyobb érdek­lődésre számíthatnánk, ha a gazdaságok a végtermék, vagyis az érdekeltség kér­désében is nagyobb bizo­nyosságot nyerhetnének. Valkó Béla 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents