Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-07 / 132. szám
4 sJurUw 1980. JŰNIUS 7., SZOMBAT 0 0 SZUNOBEN A GONDOK OCSAN Iskola a célegyenesben MONDJA KÉREM, VAN ENGEDÉLY? A papír és a gyakorlat Ot év nem csekély idő egy gyermek életében. Első osztályosból, felső tag >zatossá lesz. De fél évtized már egy iskola életében is sok változást hozhat. Kiváltképp, ha olyan kecsegtető átalakulásokban gazdag, mint Öcsán ... Hiányok sora Pedagógushiány, tanterem- hiány. tornateremhiány, öt esztendeje még mindegyik jellemző volt az ócsai általános iskolára, s ha a pedagógusok, szülők, tanulók, problémái csökkentek is valamelyest, el- lemzőek ezek ma is. Tekintsük csak av öt évvel ezelőtti állapotokat: a 950 gyermek négy szétszórt épületcsoportban tanult — teljes egészében váltott műszakban. Az iskolaudvarok szűkösek, mindegyiket ablakok övezik, fociról tehát szó sem lehetett. Annál is inkább nem, mert a testnevelésre egyetlen tornaszoba szolgált. Ma már az sem, mert közben nőtt a tanulói létszám, s újabb osztálynak kellett a hely. A gyermekeket, akiknek egy- harmada járhatott napközibe — elavult, s a KÖJÁL által gyakran kifogásolt konyháról ebédeltették. S ha már a napközinél tartunk: jobb volt a helyzet itt, mint a megyében általánosan, de nem eléggé jó. Ugyanis a napközi iránt nagyok Öcsán az igények, sok az ingázó, Pestre járó dolgozó, s ha 300 gyerek helyet kapott is, 150 nem. A nevelők 21 százaléka volt öt éve képesítés nélküli, s csak a tanórák felét tartották szaktanárok. Nem éppen biztató a jelenségek ilyetén állása. Még kevésbé az. ha figyelembe vesz- szük a főváros vonzása miatt, az itteni bevándorlást, s ezzel az iskolások számának gyarapodását... — Természetesen nem volt reménytelen a helyzet — fog a szóba Hrubos József igazgató. — Négy éve egy tanácsülésen hangzott el a kérés — nem először, de ezúttal hatásosabban, mint máskor —, hogy épüljön új iskola Öcsán, a terven felül. Hiszen a 40 tanulócsoportra jutó 21 terem nyilvánvalóan kevés. Mellénk álltak a járás, a megye vezetői. így történhetett, hogy még az év novemberében megszületett a döntés. 1977-ben pedig már a tervek is készen voltak, s felvonultak az építők, az ócsai Vörös Október Tsz épitőbri- gádjának tagjai. A határidő a szerződés szerint 1980. szeptembere. Nemcsak nyolc uj tanterem, de tornaterem, konyha is épül. Ez utóbbiakat csak jövőre kezdték volna építeni, de rájöttek: nem érdemes levonulni, majd újra felvonulni. Kapcsolatok Harminchárommillió forint. Ennyibe kerül az építkezés, s a Bajcsy-Zsilinszky úton állnak már a falak, helyén a tető, épp a belső szerelésen dolgoznak. — Vagy vegyük a másik gondot, a képesítetlen nevelőkét. Most arányuk 15 százalékos, tehát csökkentés az igazsághoz tartozik az is, hogy ketten közülük idén kapnak tanítói diplomát, másik két pedagógus pedig most felvételizik a főiskolára. Volt is, van is üres nevelői állásunk. A hiányzó tanítót, tanárt helyettesítik a többiek, de a láthatáron jobb megoldás is feltűnt. Arról van szó, hogy a tanács az elmúlt öt évben nyolc új pedagóguslakást adott át, s így már vonzóbb lett az ócsai iskola. Erre az évre pedig egy szolgálati helyet ajánlottak fel, s ingyenes építési telket a hozzánk érkező nevelőknek. Jó a kapcsolatunk a tanácsosai. Az eddigiek eredménye, hogy a szaktanárok által vezetett órák aránya 67 százaA HAGYOMÁNYOK JEGYÉBEN Népi iparművészet, 1980. Hazánk nevezetes népművészeti tájegységeinek legszebb népi iparművészeti alkotásait mutatja be az a kiállítás, amelyet pénteken nyitottak meg a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában. Nagy László, a Népi Ipar- művészeti Tanács elnöke a kiállítás megnyitása előtt hazánk több mint 700 népi iparművészének alkotó tevékenységéről tájékoztatta az újságírókat. Elmondotta, hogy o népi iparművészet századunk új művészeti ága, amely a hagyományos népi díszítőművészetét — a mai élet esztétikai igényeit követve — továbbfejleszti, tudatosan vállalkozik a városi lakosság öltözködési és lakberendezési kultúrájának gazdagítására. A népi iparművészek alkotásai nemcsak hazánkban, hanem külföldön is nagyon keresettek. Jelenleg több mint 1 milliárd forint értékű kerül belőlük exportra. A „Magyar népi iparművészet 1980” című kiállítás — amelyet a nagyközönség június 30-ig tekinthet meg — bepillantást enged az elmúlt három évtized népi iparművészetébe. A híres fazekasvidé- kea szép alkotásai közül láthatók a Kossuth-díjas Kántor Sándornak és tanítványainak, valamint a fiatal nemzedéket képviselő alföldi fazekasoknak a munkái. A bemutató a történetileg kialakult tájegységek, a matyó, a kalocsai, az alföldi hímzések, szűrhímzések világát is felidézi. A népi iparművészek közül a hímzést művelik a legtöbben, mert motívumai alkalmazhatók leginkább a modern textíliákon. A kiállítás sárközi, hevesi, palóc és paszadi szöttesdarabjai e vidékek évszázadok során kialakult díszítővilágának, ornamentikájának sajátos jegyeit hordják magukon. A népi kismesterségek tárgyai közül a festett és faragott bútorok, a bőrkombinációval készült kulacsok, vaskovács tárgyak kaptak helyet a gyűjteményben. A kiállítás muzeális értékű tárgyait a Népi Iparművészeti Tanács anyagából válogatták. TÁJÉKOZTATÓ FÜZET Zsámbéktól Abonyig Egy évvel ezelőtt a megye pedagógusai elhatározták, hogy megalakítják a Magyar Pedagógiai Társaság Pest megyei tagozatát. Most 600 példányban látott napvilágot az a tájékoztató füzet — társaság tagjaihoz szóló —, amely ismerteti a legfőbb célokat (mindenekelőtt a kísérletező, alkotó nevelés támogatását), s amely összegzi az alakuló ülés legfontosabb gondolatait. A füzet tartalmazza természetesen a társaság munkatervét is. Ennek feladatai közül is kiemelkedik a munka- csoportok programja. Ezek a csoportok a neveléselmélet a pedagógia módszertana, az intézmények vezetése és a neveléshistória kérdéseivel foglalkoznak, s a füzet tartalmazza az ajánlást is; kedvcsinálóul témákat kínál a kutatómunkához. Nem kisebb fontosságú javaslatot tesz, mint például a tanulók műveltségi állapotának vizsgálata, az iskolai demokrácia, az új tantervekre való felkészítés, a felnőttoktatás, vagy az iskola és a társadalom kapcsolatrendszerének feltárására. lékra nőtt, s ezzel nyilvánvalóan a gyerekek nyertek legtöbbet. Mint ahogy ők nyernek majd az új iskolával, ha elkészül, mert a felső tagozaton megszűnhet a váltott műszak. s elkezdődhet a szaktantermi oktatás. Az alsó tagozaton pedig csak négy osztály tanulói járnak majd iskolába délelőtt is, délután is. Helye lesz a szakköröknek, a testnevelésnek, s több lehet a napközis is, mert decembertől — amikorra főzni kezdhet az új konyha — több adag étek jut. — Magam is itt nőttem fel. Öcsán — kezdi Barta István tanácselnök. — Ide jártam iskolába is. Aki itt él, jól tudja. hogy a mai iskolaépületek nem erre a célra készültek. Van, amelyik járásbíróság volt, van, amelyik gazdasági épület. Egy biztos: a mai kor oktatási-nevelési követelményeinek egyik sem felel meg. A felszabaduláskor 5 ezren éltek Öcsán, ma kétszer eny- nyien. Jöttek, s jönnek még új családok, s velük gyerekek is. Most készülünk 250—300 telket parcellázni... Sok még az ingázó is, bár iparosodik a település, nemrégiben épült fel. s munkásokat vár a B’ÉG gázkészülékgyártó részlege és az Épületlakatos- és Faipari Vállalat telepe. Talán több ócsai keres majd itt munkát. — Az iskola gondjai visz- sza-visszatérők voltak. Az ötödik ötéves tervidőszak elején 15—16 millió forintos volt a fejlesztési alapunk. Kevés ahhoz. hogy iskolát építsünk. Hogyan lett több? Kilincseléssel. Szerencsére akikhez segítségért fordultunk, szintén úgy vélték: sürgetőek a hiányosságok, így megyei támogatással kétszeresére nőtt a pénzünk. 0 Áldozattal Azután áldozatok -nélkül sem boldogulnánk, például nem épülhetett fel az idősek napközi otthona, s a tervezett két gimnáziumi tanterem, tornaterem sem. Áldozatokat persze nemcsak pénzből lehet hozni. A nagyközség lakói 2 millió forintot érő társadalmi munkát ajánlottak fel, javarészt a kommunista műszakok bevételét, de részt vesznek majd az utolsó simításokban, a takarításban is. A pedagóguslakások pedig kellettek. Nagyon kellettek, mert a falu is csak képzett, rátermett felnőttekkel juthat előbbre. Ügy vélem, a tanács akkor cselekszik jól, ha mindent megtesz az iskoláért, a gyerekekért... V. G. P. Ha műsort rendezünk: en- geueiycztetni ken. akkot is, na útiban ímeznieny a valíai- Koau, arneiyneis. az a uoiga, nogy eioauasoaat szervez^.,. Senat a muveluaesi /mzannuK, ametyeKnen etotrasszeru jet- uuluuk, hogy irodalmi műsoron at, na uy versenye Két, szórakoztató esteket szervezzenek: nttnaen alkalommal enyeáeiyt keU kérni munkájukhoz, a íer- ugyeietet gyaxorlo megoizojua- tor. Erre a Kulturális Minisztérium 3/19/4. számú rendelete kötelezi az intézményekét. Igaz, első látásra úgy tűnik, minuia az engedeiyezesi kóte- iezettseggel a közművelődés szakmai irányítói operatív rel- ugyietet gyakorolhatnának. O volna a lényeg? Izgalmas feladat, valóságos kálvanajarás egy hivatalos művészén fellépesével szervezett előadás tető alá hozasa. Azok nyilván tudják, akik ezzel hivatásszerűen foglalkoznak, de a már említett rendelet alapján született nyomtatvány — lévén csupán egy darab papír —, mit sem tua az egészről. Ügy tesz, mintha ő volna a lényég es nem is a műsor, mintha ó volna a kiindulópont nem pedig a tortúra vege. Tanulságos nyomtatvány a Kérelem hivatásos előadóművész közreműködésével tervezett műsoros előadás, vagy ilyen előadással egybekötött táncmulatság engedélyezésére című papír, amit két példányban kell kitölteni. Első fejezetben a rendező szerv vezetője (művelődési ház) bejelenti, hogy táncos vagy anélküli, komoly vagy könnyű műfajú produkciót kíván szervezni. Majd: Kérem nyilatkozatát az előadás megtartásához. A következő sorban aláírja és bélyegzi kérelmét. A nyomtatvány második részében az Országos Rendező Iroda szerepel: Értesítem, hogy a fenti műsoros előadás (nem egyszerűen műsor) megrendezésével, a) egyetértek — b) nem értek egyet. A továbbiakban a népművelő — a papír ugyanazon oldalán —, ismét nyilatkozik és igazolja a rendezési díj és a szerzői jogdíj befizetését, aztán ismét aláír és bélyegez. Most lehet fordítani a nyomtatványon. Itt fel kell tüntetni a meghívott művész nevét, működési engedélye számát, tiszteletdíját, az előadott mű szerzőjét és a címét. Ezt követően a rendezvény felelőse immár harmadszor is aláír és bélyegez ugyanezen a papíron. Most jön az engedély: A fent megjelölt előadás megtartásához a rendezési engedélyt megadom. Az illetékes felügyeleti szerv aláír, bélyegez. Olyan rovat nincs is, hogy az engedélyt nem adom meg. Es bizony nagy baj lenne, ha nem adná meg ... Döntés születik Mert mire rákerül az engedélyre a hat alairas es a nat bélyegző, akaora mar csaa sok pénz reiesreges Kifizetése árán renetne az előadást lemondani. A rendező szerv vezetője, mármint a népművelő ugyanis netekkel előbo megállapodott szóoan a közreműködő művészekkel, aztán felkérte őket írásban is — nehogy hoppon maradjon —, válaszlevélben vissza is igazoltatta a felkérést, amely szerződésnek minősül. Így hát formális az egyetértek, az engedélyezem. Azért is, mert — nagyközségben — az engedélyező tanács- titkár a műsor tartalmi részét csak akkor tudja megítélni, ha az előadott produkciók közismertek. Nem is várható el a speciális tájékozottság, sőt bizonyos határon túl a városi vagy járási hivatali népművelési felügyelő sem képes érdemben dönteni. Talán épp ehhez kellene tanáccsal segítenie a Filmharmóniának, illetve az ORI-nak. De a gyakorlatban ez nem történik meg. A kérelem-nyomtatvány csak akkor jut az említett intézményekhez, amikor a művelődési ház már befizette a szerzői jogdíjat és a rendezési díjat is. Tehát a népművelő lekötötte a színészt, kifizette az engedélyt, s csak ezek után fogja megtudni a döntést, mármint, hogy megtarthatja-e a rendezvényt, amelyet már plakáton is hirdet. A dolog értelmét a rendezési díj körül lehet megtalálni. Ennek arányát úgy határozza meg a rendelet, hogy az komoly műfajú előadások tartására ösztönözzön, ugyanis a könnyű műfajban tíz-tizenöt- ször magasabb a rendezési díj. A szabályozó elv helyességét aligha lehet vitatni, a mértér két és hatását már inkább. A színvonalas szórakoztató műsorok reális társadalmi igényt elégítenek ki, ráadásul könnyű műfaj kategóriába kerülnek azok a vegyes műsorok is. amelyekben együtt megférhetnek a versek, slágerek, humoreszkek. Ma az utóbbi példa szerinti műsort tartanak egy 300 nézőt befogadó teremben, akkor a rendezési díj 700 forint körül alakul ki, de 500 befogadóképességű teremnél ez akár 1 ezer 500 forint is lehet. A rendezési díj a helyi tanácsokat illeti. Így tehát azt mondhatjuk, hogy a művelődési házak működéséhez pénzügyi fedezetet biztosító tanács minden szórakoztató műsor után, elvon bizonyos összegeket a közművelődési intézményektől. Íme a róka fogta csuka. A művelődési házaknak bevételi tervet kell teljesíteni, bevételt viszont jobbára a könnyű műfaj ígér — ezt pedig magasabb rendezési díjjal büntetik. A szórakoztató előadásokból származó forintokat gyakran fordítják az intézmények, hangversenyek és irodalmi estek rendezésére. Az elvonással ezeket a lehetőségeket is csökkentik. Pénz oda-vissza Mintha néhol ezt már felismerték volna. Néhány községi tanács az egy ev alatt befizetett rendezési díjat visszautalja a közművelődési intézményeknek. Erre már van törvényes lehetőség vagy legalábbis elfogadható adminisztratív megoldás. A gyakorlat kibújt a papír bonyolult útja alól, persze csak részben. A kitöltött Kérelem-nyomtatványt, továbbra is el kell vinni a városi vagy nagyközségi tanácshoz, illetve a járási hivatalhoz, láttamoztatásra a rendőrséghez, aztán postára befizetni, majd vissza a szak- igazgatási szervhez, személyesen vagy' levélben eljuttatni a Filharmóniához, esetleg az ORI-hoz, mivel végül a felettes hatóság igent mond. Lettlégyen a dolog tragédia vagy komédia. Kriszt György Film készül Dózsa Imréről Dózsa Imre Kossuth-díjas táncművészről, az Állami Balett Intézet igazgatójáról készítenek filmet a televízió munkatársai. A 39 éves művész csaknem két évtizedes pályafutása során az Operaházban és az Erkel Színházban számos táncjáték, így például a Giselle, a Hattyúk tava, a Bahcsisze- ráji szökőkút, a Rómeó és Júlia, a Diótörő, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin férfi főszerepét alakította. Több külföldi társulatnál is vendégszerepeit, s a hetvenes évek elején tagin volt a Svéd Királyi Operának. UJ POLITIKAI KÖNYVEK Közigazgatás és közérzet NEMCSAK AZÉRT érdekes és tanulságos az a tanulmánykötet, amelyet a Kossuth Könyvkiadó a napokban jelentetett meg Közigazgatás és politika címmel, mert június 8-án választják meg a tanácstagokat, hanem azért is, mert az ember szinte naponta kapcsolatba kerül a közigazgatással. Milyen nálunk a köz- igazgatás, hogyan kapcsolódik a politikához? Miként látják ezt a tanulmány- írók — Lakos Sándor, Lőrincz Lajos, Raft Miklós, Schmidt Péter, Bihari Mihály és mások? „A tanácsoktól sok tekintetben függ az emberek mindennapi élete. Az a sok, látszólag apró kis ügy, amit a tanácsokban intéznek, jórészt meghatározza az emberek közérzetét, hangulatát, talán még a rendszerhez való viszonyát is” — mondotta választási beszédében Kádár János. Ha be- és kijelentkezünk lakásunkból. ha építkezni, ingatlant cserélni akarunk, ha gyerekeinket óvodába, iskolába adjuk, a közigazgatással van dolgunk. A közigazgatás nálunk alsó és középső szinten a tanácsok feladata, míg felsőbb szinten a minisztériumoké, illetve a Minisztertanácsé. Hogyan alakult hazánkban a kapcsolatuk, milyen a szerepük és miként gyakorolják az igazgatási teendőket? Ä kötet tanulmányai választ adnak a feltett kérdésekre. Lakos Sándor például mindenekelőtt azt vizsgálja, hogy hol érintkezik az igazgatás a hatalomgyakorlással. Ismeretes, hogy nálunk a hatalmat a párt vezetésével a munkásosztály szövetségeseivel együtt gyakorolja, s ez politikai tevé- kenys lg. Ebből kiindulva vizsgálja az állam és a közigazgatás egymáshoz kapcsolódását, a képviseletek és az igazgatási szervek, apparátusok viszonyát, majd azt elemzi, hogy miként lehet javítani a tanácsi munkát. A KÖTET KÖZLI annak a kerekasz- tal-beszélgetésnek a vitaanyagát, amely annak idején a Társadalmi Szemlében már napvilágot látott. A tanácstörvény megvalósulása nem megy máról holnapra. Érdemes végiggondolni például, hogy milyen eredményeket értünk el a tanácsok önállóságának növelésében, menynyire önállóak gazdaságilag, mennyire szervezetileg, vagyis hol tartunk ma az önkormányzat fejlődésében? A vita résztvevői hangsúlyozták, hogy nagyot léptünk előre a város és a városkörnyéki községek ellátásának együttes szervezésében, és főként együttes tervezésében, fejlesztésében. Ügy tűnik, hogy ez a közigazgatási forma bevált, s feladatának eleget tud tenni. Lőrincz Lajos a közigazgatás funkcióit vizsgálja, hangsúlyozza, hogy a közigazgatás gazdaságilag és politikailag meghatározott. A kommunista pártok kezdettől fogva a kormány és ezen keresztül az államigazgatás kézbentartását tartották a hatalom megragadása döntő mozzanatának. Majd a szocializmus fejlődésével a párt vezető szerepének elsődleges érvényesülési területe a kormánytól fokozatosan áttevődik a hatalmi, képviseleti szervekre. így van ez a Szovjetunióban, ahol a párt főtitkára nem kormányelnök, hanem a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Raft Miklós pedig éppen a képviselet szerepéről a közigazgatásban ír, Schmidt Péter pedig a bürokratikus vonásokat veszi bonckés alá, hangsúlyozza, hogy a bürokratizmus forrásai megvannak az államigazgatásban. Ezért minden erővel harcolni kell ellene. Leleplezni a hivatal „packázásait”, küzdeni kell a túlszerve- zettség ellen, s elterjeszteni az egyszerű, jó példákat, vezetési, igazgatási módszereket. Az egyik tanulmány, Kilényi Géza írása, az ügyfél és a hatóság kapcsolatának jogi és politikai aspektusait veszi sorra, megállapítja, hogy az is változó, korábban az ügyintézés határideje 30 nap volt, míg napjainkban 60 nap, legújabban viszont kitűnt, hogy a 30 nap mégis elegendő az ügyek elintézésére. A kötet joggal állapítja meg, hogy o tanácsszervezetben, mint cseppben a tenger, társadalmunk nagy összefüggései tükröződnek. Sok olyan probléma van — mint a választott testületek és az apparátusok viszonya, a demokrácia foka és milyensége, az önállóság és az ön- kormányzat kapcsolata —, amelyek meghatározzák az emberek viszonyát is egymáshoz és az államhoz. S a tanácsok akkor látják el jól a feladatukat, ha munkájukban az ország főbb problémái tükröződnek, mert a tanácsok mintegy keresztmetszetét adják a társadalomnak. A TETSZETŐS kivitelű kötetet dr. Bihari Mihály szerkesztette. Gáli Sándor
