Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
/ ÉVZÁRÓK UTÁN, A NAGYVAKÁCIÓ KEZDETÉN... A bizonyítvány üres lapjai Rövidre fogva így meséli el a történteket az általános iskola igazgatója: Volt egy tehetséges leány tanítványunk, akit otthoni rossz helyzete miatt szinte a tenyerükön hordtunk, az egész tantestület. Nem kedveztünk neki, hanem segítettük, s abban bíztunk, valami módon — a család ellenére — középiskolába, s kollégiumba juttatjuk. Most fejezte volna be a nyolcadikat. S azért a volna, mert januárban a gyerek harmadik nap nem jött iskolába. Kimentünk hozzájuk. Az édesanyja közölte: a leányt a jövendőbelije családja elrabolta, s különben sem tér vissza az iskolába, mert terhes, esküvő lesz, ha ad papírt a tanács, ha nem. \ történet színhelye nem valami eldugott falucska, hanem — Vác. Kinek fáj ez? Kiosztották a múlt héten a bizonyítványokat a megye általános iskoláiban. Öröm és könny, dicséret és korholás. Családok ezreiben egyik sem, hanem: közömbösség. Az iskola, s még inkább a bizonyítvány, de leginkább a gyermek iránt. Nem járt iskolába, hát nem járt. Nem kapott bizonyítványt, hát nem kapott. Kinek fáj? Kinek fáj ez? Így az anya, akivel szemben állok, aki villogó szeme tü- zével égeti az osztályfőnököt, aki elkísért ide. A kapuban állunk. Az én gyerekem, érti, az én gyerekemI Ez nekem szól. Mert azt kérdeztem, vajon — én bohó, bíbelődhet ő ilyesmivel — nincs-e lelkiismeretfurdalá- sa, mert kétségessé teszi fia jövőjét? A gyerek, mint annyiszor korábban, most sem található otthon. Hol van? Az apjával, dolgozik. Hol? Ahhoz magának semmi köze. Hinném, valahol a múlt mély bugyrában vagyunk, történelmi leckeként tévedtünk ide vissza, az emlékezet puszta fölfrissítéseként, ám nem, ez kétségtelenül Monor, a városiasodó járási székhely, s az időpont 1980. Csak az asszony szeme, tekintete merő anakronizmus, úgy áll a kapuban, mint aki hízott jószága tolvajait csípte el. Hangja is akkora. Néhányan megállnak, de azután gyorsan tovább sietnek. Nem jó ezzel a családdal még egy pillanatnyi megtorpanás erejéig sem összeakaszkodni. Tapasztalatok figyelmeztetnek rá. A férfit hétszer ültették már le szomszédok, ismeretlenek ütlegeléséért; garázdaságért. A fiú... — kezdeném újra, reménytelenül bár, de mondva a magamét az asszonynak, ő azonban útszéli ajánlattal vágja el a mondatot, hogy mit tehetek, ha megengedi, s bevágja a kaput. Az osztályfőnök vékonyka kis teremtés, halottsápadt most lányos asszony arca. Mondtam magának, hogy kár jönni. Bólintok. Két ló és szekér Pest megyében minden tanév végén üres marad bizonyítványok szűnni nem akaró seregének sok ezer lapja. Szűnni nem akaró sereg; évente 2300—2700 között van azoknak a gyerekeknek a száma, akik év közben kimaradva, nem fejezik be a tanévet, akik osztály ismétlésére kényszerülnek hosszú mulasztásaik — de: az eseteknek csak kisebb részében betegség miatti hiányzásaik — következtében. A megye általános iskoláiban a nyolcadik osztályt ún. normál korban végzi el száz nyolcadik osztályos közül — az 1978—79-es tanév adatai szerint — 86 gyermek. További tíz van, aki egy évvel később hagyja maga mögött az iskolát, s bizony akadnak olyanok is, akik tizenhat évesen még csak a hatodiknál, hetediknél tartanak. S azok, akik el sem kezdik az első osztályt... ? Parancsnokait mint tilalomfákat említi a körzeti megbízott, én meg azzal felelek, hogy semmit sem kérdezek a családfőtől, akit éppen — szabad itt leírni ezt a kifejezést? — kihallgat. Kiballagok a tenyérnyi iro- dácska előtt álló szekérhez, amelyen rajta az egész család, ha család; kilencen. Nyomozó úr kérem... — kezdi az asszony. Most kellene azt mondani, nem, nem az vagyok, a hatósági közeg színlelése büntetendő... Mondja az asszony tovább: Nyomozó úr kérem, van az uramnak papír, tessék elhinni, vásárolunk mi rongyot, bőrt, van rá papír, nem vagyunk mi olyanok, akik lopnak. Száraz a torkom. Valamit mondani kellene. Mit? Mi törekszünk, nyomozó úr kérem, csak hát ennyi van. A két ló, szépek ugye. meg a szekér. Nem tudunk mi megülni egy helyen, tudom én, az a baj velünk, hogy szeretjük fejünk fölött az eget. Krákogok: Nincs magukkal semmi baj. Hála istennek, nyugtázza az asszony, mintha hivatalos verdiktet hallana. Hanem a gyerekek ... — folytatom. Ó istenem, hát azokkal mi baj lenne — függeszti rám a tekintetét, s közben nagy mozdulatokkal keresztet vet —, egészséges az mindannyi, tiszták, tessék megnézni.../_ Iskolába hogyan járnak? Erre az asszony megköny- nyebbüL O, hát az iskola, az van mindig nekik, tanítom én őket, meg ha valahol maradunk, akkor beviszem én őket, tessék elhinni, csak az a baj, hogy ha az uram mondja, Ilon, menni kell, akkor menni kell, ő parancsol. Tíz évvel ezelőtt a megyében a cigány gyermekek ötvenhét százaléka maradt ki az első osztályból, illetve kényszerült az első osztály ismételt megkezdésére. Ma ez az arány valamivel harminc százalék fölött van. Ennyire futotta. Kevés? Nem hiszem, hogy az, mert itt évszázadok hagyományával kell perbe szállni. A nyolcadik osztályt azonban e gyerekekből minden száz közül csupán harminc végzi el. Aminek valahol ott van az eleje, hogy — bár különleges elbírálásban részesülnek az óvodai felvételnél — a szülők nem élnek a gondozta tás, az iskolára fölkészítés első lépcsője kínálta emelővel. A fék fogni kezd Cegléden még pedagógiai munkabizottságokat is szerveztek az általános iskolákban, hogy újabb módját leljék meg a kimaradók, az osztályt többször ismétlők, az iskola figyelemsugarából kibúvók ügye tanulmányozásának, sorsuk segítésének. Itt hallom a kemény mondatot: vannak gyerekek, akiknél tudomásul kell venni, hogy képezhetetlenek. Ami sajnálatos: növekvő számban vannak ilyenek. Négy-öt esztendei megfeszített munkával annyi érhető el, hogy írni, olvasni, eléggé kezdetlegesen ugyan, de megtanulnak. Eny- nyi? Ennyi. S utána? Igen, ez az utána a fájdalmasan fölénk ágaskodó kérdőjel. Én, az idegen zavarhatom nagyon Margitot, mert csak harmadszorra sikerül olvashatóan leírnia: két osztályt jártam a kicsi iskolában. A kicsi iskola: a gyógypedagógia sze- mérmetes elnevezése a számára. Hetvennyolc ilyen működik a megyében összegen, s az ott képezni próbált gyermekek száma négyezer fölött áll már. Jó volt a kicsi iskolában, mennél újra Margit? Jó volt — feleli a hangok tagolásával —, de már nem megyek. Miért nem, nem szereted? S úgy érkezik a válasz, mint hirtelen arculcsapás, tagolatlanul, egy szuszra kimondva: Mert hülye vagyok, ezt kiabálták nekem az utcán a gyerekek. A város pedagógusainak tapasztalatai szerint a nyolcadik osztályt el nem végzett gyermekek között sajnálatosan sok a tehetséges, a jó képességű. Amíg tehát az egyik oldalon tudomásul kell vennie — ha valóban tudomásul kell vennie — a társadalomnak, hogy folyamatosan emelkedik a nehezen képezhető, vagy képezhetetlen gyermekek száma, addig a másik oldalon ott sorakoznak azok, akik a maguk jövőjével fizetnek szüleik felelőtlenségéért vagy közömbösségéért, a tankötelezettségi törvény végrehajtásában érdekelt szervek nehézkességéért, látszathumanitásáért. Mert több helyen hallottam: ha megbüntetjük a szülőket a gyermek iskolába nem járása miatt, akkor a gyermektől vesszük el a forintokat. Biztos? S ha a kocsmától? Vagy attól nem lehet? Miniszteri expozéban, a tankötelezettségi törvény országgyűlési tárgyalásakor hangzott el: Az általános iskolából való kimaradás miatt a gyermek olyan hátrányokkal kerül az életbe, amelyek később már igen nehezen vagy egyáltalán nem pótolhatók. S ha ez a jelenség tömeges méretű, az már egész nemzetünk társadalmi, aazdasági előrehaladását fékezheti. Ogy tűnik, a fék fogni kezd. Egyre gyakoribb gond a termelőágazatokban a valóban fejlett technika kezeléséhez, karbantartásához előteremteni a kellő képzettségű munkaerőt. S képezni csak azt lehet, aki az első lépcsőfokon, az általános iskolán túljutott... túlbukdácsolt legalább, azaz forma szerint, papír alapján, valamennyit tud. Valameny- nyit... A ceglédi járás iskoláiban a felső tagozaton az óráknak csak valamivel több, mint a kétharmadát tartották a megfelelő szakos képzettségű tanárok; Vácott ez az arány 96 százalék fölött van. Ugyanannyit tud a két helyen iskolába járó gyerektömeg? Tehet ellene bármit is, hogy ő — szülei — ott él? Benne minden feleletben Szakemberek hűvös tárgyilagossággal vagy perzselő szenvedélyességgel sorolják, mi minden lehet oka annak, hogy a nyolc hatra, háromra, egyre soványodik. A család gyakori költözése, az állandó lakó- és munkahely hiánya; a szülők közömbössége; a hivatalos szervek nehézkessége és érthetetlen liberalizmusa; a nem egységes iskolaérettségi vizsgálat; a rossz családi körülmények; az oktatás tárgyi, személyi feltételeinek sokféle hiánya; a tanévvesztések ismétlődése ... Okok, okok, okok... Ezek azonban elvont okok, s ezért egyszeriben személytelenné válnak, nem lehet senkinek a mellére bökni, te, s csakis te vagy a felelős. Felelősök kellenek nekünk, vagy — legalább — alapfokon képzett emberek? Szónoki kérdés, de: kérdés. Felelni kell rá. Az azonban rossz felelet, ha a három osztályt járt fiatalember a költségvetési üzemnél többet keres, mint felelős vezetője, a diplomás. Az azonban rossz felelet, hogy a segélyt, a pótlékot, a társadalom sok címen adott forintjait azok kezébe teszik, akik abból tízet a kocsmába, s egyet haza visznek. Az azonban rossz felelet, hogy a KISZ-szervezet azzal kezdi: jó diszkó van nálunk, s nem azzal, hány osztályt jártál. Az azonban rossz felelet, amikor a tanácselnök azzal intézi el a tankötelezettségi törvényt, hogy adjon följelentést az iskola, akkor mi majd intézkedünk. Az azonban rossz felelet, hogy én sem jártam ki a nyolc osztályt, mégis ember lettem, miért hiányozna a gyereknek ... Minden feleletben, a jókban és a rosszakban egyaránt mi vagyunk. Mi: egyének és a társadalom. Pest megyében az iskolás kort elért minden száz gyerekből beírattak kilencvenötöt 1976-ban, s 98,6-et 1979-ben. Pest megyében a legutóbbi években, esztendőnként átlagosan 5874 felnőtt vett részt a szülők akadémiája, a szülők iskolája előadás- sorozatokon. A megyében az általános iskolásoknak alig több, mint a negyede kaphat csak napköziben elhelyezést. Pest megyében építették az ötödik ötéves tervben országosan a legtöbb általános iskolai tantermet; a tantermek harmadát még a most befejezett tanévben is váltva — több műszakban — használták ... Nemcsak a gyermekek bizonyítványában várnak kitöltésre, kitölthe- tésre seregestül az üres lapok. MÉSZÁROS OTTÓ Mi-Szórakozva, hasznosan megkezdődött a nyári nagyvakáció. Az idén valamicskét kurtítottak belőle, de azért így is kerek két hónap pihenést jelent a diákok, nevelőik és szüleik számára is. Ismét lefutott egy év, betelt egy oldal a bizonyítványban. Üj gon- • dók jelentkeznek azoknál a családoknál, ahol felsőbb iskolába lép, pályát választ, vagy hamarosan katonai behívóját várja a gyerek. Az új gondok jelentkezése előtt mégiscsak itt ez a két hónap, amikor táborozni, nyaralni vagy nyári munkára mennek a fiatalok. Megcsendesedik a ház, lazíthat a család. Jól megérdemelt pihenőjüket élvezhetik a pedagógusok is, bár többségük nyáron újabb kötelezettséget vállal a napközikben, táborokban a sport- és kulturális rendezvényeken. Ok a nemzet mindenesei, munkájukat, szakértelmüket, lelkesedésüket nyáron, a szünidőben sem nélkülözheti társadalmunk. A diákok viszont zavartalanul élvezhetik a szünidei szabadságot. Szeptember elsejéig lényegében csak az a dolguk, hogy pihenjenek, erőt gyűjtsenek. Persze nem kötelező a semmittevés számukra sem. Szép és kedves feladatok várnak rájuk például otthon, a családi környezetben. A diáklányok sokat segíthetnek a nyaralásra való felkészülésben édesanyjuknak. A fiúk a ház körüli apróbb munkákhoz adhatják kölcsön fizikai erejüket, ügyességüket. Szinte természetes, hogy minden vakációzó diák átveszi ilyenkor a háztartás, a bevásárlás, a kisebb testvérek foglalkoztatásának gondját. A szülőket a nyári nagy meleg jobban megviseli, mint gyerekeik fiatal szervezetét, pedig számukra is fontos, hogy szabadságuk alatt jól kipihenhessék magukat, kellő energiát akkumulálhassanak a hosszú őszi, téli napokra. Az otthoni besegítés mellett, bőségesen jut idő strandolásra, mozira, tévénézésre, sportra táborozásra, bel- és külföldi turista- utakra. Van, aki megfelezi a vakáció két hónapját. Most, gyorsan állást keres magának. Egy hónapig „ráver”, augusztusban aztán pénzzel és minden más szükségessel felszerelve egy teljes hónapot csak a pihenésnek sportolásnak, szórakozásnak szentel. A diákmunkásokat nagyon várják az üzemekben, az állami gazdaságokban, ter- melőszövétkezetekben, sőt a háztáji gazdaságokban is. A KISZ építőtáboraiban országos hasznú, nagyberuházások építőivé válhatnak a munkát vállaló diákok. Ma már nem formális, kipipálandó feladat egyetlen üzem, politikai, vagy társadalmi szerv számára sem a diákok foglalkoztatása. Az egyéni vakációs programok természetesen sokkalta gazdagabbak. Ismerek középiskolás diákot, aki az olvasásnak szenteli a nyári hónapokat. Mások szociológiai, néprajzi, helytörténeti kutatásokkal kívánnak foglalkozni a nyár folyamán. Szerény, de hasznos célja nagyon sok kisdiáknak, hogy a következő hetekben megtanuljon kerékpározni vagy úszni, elsajátítsa a közúti közlekedés, a KRESZ szabályait. Mások különböző szaktáborokban gyarapítják ismereteiket. Ez így is van rendjén, hisz’ csupán semmit tenni olcsó és gyorsan megunható időtöltés. Valami programféle nyáron is jó, különben gyorsan unalmassá válik a szünidő. A táborozás, az utazások, a fürdés, csónakázás, egyáltalán a nyári közlekedés elég sok veszélyt jelent valamennyiünk, de különösen az általános iskolások, a tinédzserek számára. Hiába figyelmeztetik őket jó előre szüleik, nevelőik, az úszómesterek, a strandfelügyelők, a közlekedési rendőrök, vasúti kalauzok, mégis minden nyáron szomorú baleseti, halálozási adatokkal kell zárni a vakációs mérleget. Nyáron történik a legtöbb közlekedési és vízibaleset, ilyenkor szedi áldozatait a víz, a gépkocsi és a vonat. Tanács, szabály, utasítás — tudom, hogy nem szívesen hallgatnak ezekre a serdülőkorúak, de ha viharos a Balaton, szélverte a Duna, tényleg nem szabad beúszni a bójákon túl. Bármily zsúfoltak a vonatok, nem lehet stopolni az autópályákon. Jéghideg üdítő, és fagylaltfogyasztás valóban betegséget okozhat. Pénz, szállás, cél ■nélkül valóban veszélyes kóborolni a nyári országutakon, üdülőhelyeken. Az elhamarkodott és felelőtlen ismeretségkötés sajnos gyakran a rendőrségre juttat becsületes, jószándékú fiúkat és lányokat is. A szabadság szabados értelmezése súlyos erkölcsi és anyagi károkat okozhat. Nem festjük természetesen falra az ördögöt. Csupán arról van szó,’ hogy nyáron, a vakáció adta lazább formák, az egyénre nagyobb felelősséget hárítanak, mint egyébként. Könnyebb a tanév tervszerű keretei között kikerülni a veszélyzónáikat, mint nyáron, távol a családtól, szülőktől, barátoktól. A vakáció sok-sok öröm, kellemes óra lehetőségét rejti tarsolyában. Azt viszont, hogy ki, hogyan él ezekkel a lehetőségekkel, mindenki maga dönti el. Reméljük, hogy a diákfiatalok töbr lége számára sok szép emlék forrása lesz az idei nyár is. Végté’ _; ezek az évek jelentik életük legboldogabb, legérdrtes^bh ^dő^znkat ^ Vízparti nyár Kőhegyi Gyula grafikája
