Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

Vjűutav 1980. JÜNIUS 29., VASÄRNAP Holnap a Szovjetunióba érkezik Schmidt kancellár Moszkva érdeklődé a magas szintű tárgyalásokat Az Angola-elleni agresszió miatt BT-batárezat bélyegzi meg Pretoriái Hétfőn kezdődik Helmut Schmidt bonni kancellár moszkvai látogatása. A nyugat­német kormányfő több megoe- szélést folytat Leonyid Brezs- nyevvel, az SZKP főtitkárával, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének elnökével. A kétnapos látogatás munka­jellegé azon mindenekelőtt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit és a két ország kap­csolatainak alakulását tárgyal­ják meg, beleértve a gazdasági kapcsolatok továbbfejlesztésé­nek egyes témáit is. Schmidt, a tervek szerint már kedden dél­után visszautazik Bonnba. A nyugatnémet kancellár népes kísérettel érkezik a szovjet fő­városba, a tárgyalásokon részt vesz Genscher külügyminisz­ter is. A szovjet fővárosban érdek­lődéssel várják a megbeszélé­seket, s azokat elsősorban a párbeszéd fenntartása, az ál­láspontok kölcsönös megis­mertetése szempontjából tart­ják jelentősnek, nem várnak azonban tőlük azonnali, köz­vetlen eredményeket. A szov­jet—nyugatnémet kapcsolatok­nak kulcsszerepük volt és le­het az európai enyhülés fo­lyamatában, a bonni kormány jelenlegi magatartása azonban nem minden vonatkozásban azonos azzal az állásponttal, amelyet korábban képviselt: sok tekintetben Bonn csatlako­zott a Carter-kormányzat éle­sen szovjetellenes, a hideghá­borús irányvonal feleleveníté­sére törekvő irányvonala mel­lé, s ez természetesen kihat a kétoldalú kapcsolatokra, az európai enyhülésre is. Moszk­vában tisztában vannak azzal, hogy Schmidt kormányára ket­tős nyomás nehezedik: nem­csak Washington igyekszik minden erővel, sokszor durva eszközökkel rákényszeríteni Bonnrá á maga politikáját, ha­nem a kereszténydemokrata- keresztényszocialista ellenzék, mindenekelőtt Strauss igyek­szik megkérdőjelezni Schmidt atlanti lojalitását Ami a konkrét kérdéseket Illeti, Schmidt korábban jelez­te, hogy tárgyalni kíván a kö­zepes hatótávolságú rakéták kérdéséről. Szovjet részéről már kifejtették, hogy készek ilyen megbeszélésre, ennek azonban előfeltétele, hogy a NATO vonja vissza, vagy leg­alábbis hivatalosan függessze fel a nukleáris töltetű ameri­kai rakéták Nyugat-Európa te­rületén történő elhelyezésére vonatkozó múlt évi határoza­tát. Az Afganisztán körül ki­alakult helyzetet illetően pedig Moszkvában ugyancsak leszö­gezték: a Szovjetunió a poii­A Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának Párizsban összeült plénuma határozatot fogadott el, amely­ben állást foglalt amellett, hogy a francia nemzetvédelmi politika az enyhülést és a bé­két szolgálja. A határozat aláhúzza, hogy az FKP az ország békepoliti­kájának kibontakoztatására és a nemzeti függetlenség követ­kezetes megőrzésére törekszik. A dokumentum hangsúlyozza: A thaiföldi hatóságok, vala­mint az amerikai és kínai propaganda koholmányai, ame­lyek szerint Kambodzsa terü­letéről vietnami csapatok ha­toltak be Thaiföldre, merő rá­galmak — jelentette ki a vi­lágszervezet székhelyén tar­tott sajtóértekezletén Ha Van Lau, Vietnam állandó ENSZ- képviselője. Ezeket a koholmányokat azért röppentették fel, hogy el­fedjék az utóbbi időkben, a thaiföldi—kambodzsai határon kialakult feszültség igazi okát. Ez pedig az, hogy a thaiföldi hatóságok hozzáláttak a me­nekültek „önkéntes” visszate­lepítéséhez — hangsúlyozta a Vietnami Szocialista Köztár­saság ENSZ-képviselője. Való­jában azonban nem menekül­tek visszatelepítéséről, hanem a Pol Pot-bandák Thaiföldön tikal rendezés híve, de sem­miképpen sem hajlandó olyan „megoldásról” tárgyalni, amely tulajdonképpen burkolt, vagy éppenséggel nyílt kísérlet az afganisztáni demokratikus vál­tozások megsemmisítésére. A rendezés alapja csak a törvé­nyes afgán kormány által ko­rábban előterjesztett javaslat lehet — hangsúlyozzák a szov­jet fővárosban. azok a kezdeményezések, ame­lyeket Franciaország tehet a leszerelés és a békés egymás mellett élés érdekében, nem­csak az ország nemzetközi te­kintélyét növelheti, hanem jobb feltételeket teremthet­nek biztonságának és szuvere­nitásának garantálásához is. A határozat leszögezi, hogy az FKP ellenzi mind a neut­ronfegyverek előállítását, mind pedig a rakétákkal felszerel­hető új típusú atomtengeralatt­járók építését. felfegyverzett maradványai­nak kambodzsai területre való visszadobásáról van szó — mutatott rá végül Ha Van Lau. Az Egyesült Államok légihíd létesítését fontolgatja, hogy ezen keresztül juttasson ei fegyvereket és hadianyagot Thaiföldre Mint ismeretes, a thaiföldi kormány a kambodzsai—thai­földi határon kialakult feszült helyzetét követőén sürgette meg az amerikai fegyverszál­lításokat. A hét elején a Pen­tagon bejelentette, hogy meg­gyorsítják 35 M—43 harcko­csi leszállítását. Az 1979-es pénzügyi évben a Thaiföldnek nyújtott amerikai katonai se­gítség 400 millió dollár volt. Erre az évre a Thaiföldnek szóló amerikai fegyvereladá­sok eddig 150 millió dollár ér­tékűek. Kabuli konferencia Szombaton Kabulban ple­náris záróüléssel véget ért az Afganisztánnal való szoli­daritás jegyében tartott nem­zetközi konferencia, amelyet az afro-ázsiai népek szolida­ritási szervezete kezdeménye­zett. A konferencia résztvevői elsősorban azt vitatták meg, hogy a világ haladó erői mi­képpen támogathatják az af­gán népet az imperializmus, a reakció erői elleni küzdelmé­ben. A konferenciára több mint húsz európai, ázsiai és afrikai országból érkeztek kül­döttek, közöttük politikai és közéleti személyiségek, újság­írók és mohamedán papok. A nemzetközi találkozó résztvevői nyilatkozatban biz­tosították szolidaritásukról az afgán népet, amely az áprilisi forradalom céljainak megvaló­sításáért küzd. Ghasszan Tueni, Libanon állandó ENSZ-képviselője Kurt Waldheim főtitkárhoz küldött levelében kormánya nevében erélyesen tiltakozott az országa ellen elkövetett iz­raeli katonai támadások miatt. Hangsúlyozta, hogy Bejrút megítélése szerint Tel Aviv katonai gépezete Libanon déli részének megszállására készül. Az ENSZ-dipIomata levelé­ben részleteket közölt az iz­raeli katonai műveletekről. ÜJABB POKOLGÉP robbant a spanyol tengerparton, ezen a héten már hatodik alka­lommal. A Costa Del Sol egyik üdülőhelyén, Esteponában egy luxusszálloda bejáratánál rob­bantották fel a szerkezetet az ETA baszk szeparatista szer­vezet tagjai. Személyi sérülés nem történt. EDWARD BABIUCH, a len­gyel minisztertanács elnöke szombaton fogadta Yvon Bourges francia hadügymi­nisztert, aki hivatalos látoga­táson tartózkodik Lengyelor­szágban. A találkozó baráti légkörben folyt le. Az ENSZ Biztonsági Taná­csa pénteken este tizenkét igen szavazattal és három tartózkodással a dél-afrikai fajüldöző rezsim Angola elle­ni újabb katonai agresszióját élesen elítélő határozatot fo­gadott el. A határozat a dél-afrikai csapatok angolai területről való azonnali, kivonását köve­teli, és felszólítja Dél-Afrikát, hogy kártalanítsa Angolát a támadás során emberanyag­ban és anyagi javakban oko­zott pusztításokért. A Bizton­sági Tanács határozatában azért is elítélte a fajüldöző rezsimet, mert Namíbia terü­letét is felhasználja az An­golai Népi Köztársaság, elle­Egyebek között kitért arra, hogy a behatoló egységek ka­tonai településeket, kiképzőtá­borokat és raktárakat hoznak létre libanoni területeken; ez­zel egy időben adókat vetnek ki a helybeli lakosságra, elko­bozzák az ott élők földjeit és tulajdonait. Emellett libanoni célpontok állandó tüzérségi támadásnak vannak kitéve, izraeli hadihajók rendszeresen megsértik a libanoni felségvi­zeket. MARIO SOARES, a Portu­gál Szocialista Pórt főtitkára július 13. és 21. között láto­gatást tesz Kínában — közöl­ték pénteken a párt székhe­lyén Lisszabonban. A főtitkárt a kínai kormány hívta meg. A 22. KARLOVY VARY-I NEMZETKÖZI FILMFESZTI­VÁLT pénteken délután ünne­pélyesen megnyitották a vi­lághírű csehszlovák gyógyfür­dő-városban. A nyitóünnepsé­gen jelen volt a rendezvény védnökének, a csehszlovák szö­vetségi kormánynak küldött­sége is, élén Karol Laco mi­niszterelnök-helyettessel. ni támadások támaszpontjául, Végül a határozat nemzetközi szankciókat helyez kilátásba arra az esetre, ha a dél-afri­kai támadás megismétlődnék. A szavazáskor a Biztonsági Tanács három állandó tagja, az Egyesült Államok, Fran­ciaország és Nagy-Britannia jelentett be tartózkodást az­zal az indokolással, hogy egyetértenek ugyan a fajüldö­ző rezsim elítélésével, de a határozat megszövegezése el­fogadhatatlan számukra. Partraszállás Ha van nép, amely évszáza­dok óta kötődik a tengerhez, akkor az a velencei. Már a középkorban számtalan ten­geri csatában bizonyították, hogy urai nemcsak a kereske­delemnek, hanem a tenger hul­lámainak is. Ezért ez a büsz­ke patinás város különösen zo­kon vette, hogy a hét elején itt tartott tőkés csúcstalálkozó részvevői közül egyetlenegy — Carter elnök —, nem bízott meg a velencei tengerészek szaktudásában. A Fehér Ház ura az amerikai 6. flottától rendelt egy ormótlan bárkát, hogy azzal vigyék — hozzák a kanyargós lagúnákon. Ám ez az amerikai tengerészeknek korántsem bizonyult egyszerű . feladatnak. A múlt vasárnap a bárka legénysége többször is kudarcot vallott, míg végül nagynehezen sikerült nekik a Szent György színét — a csúcs- találkozó színhelye — móló­jához kormányozniuk a jármü­vet. Carter, az egykori tenge­résztiszt, karba tett kézzel, ün­nepélyes képpel figyelte a baj­lódást, egyben hallgatta a túl­só parton a nem mindennapi látványra összegyűlt velen­ceiek hahotáját, kéretlen ta­nácsait. A nap műsorát élén­ken figyelemmel követők kö­zül, egy fiatalember — mint a New York Times arról beszá­molt — így szólt: „Nem csoda hogy ezek kudarcot vallottak az iráni túszmentő-akcióban”.. A velencei II Gazzettion pedig ezzel a címmel kommentálta az eseményeket: ,,Az amerikai haditengerészet bonyolult part­raszállása." <d) Az FKP a neutronbomba ellen Az állítólagos vietnami behatolás Thaiföldi Washingtoni fegyverszállítás Bangkoknak Az izraeli támadások mialt Libanoni tiltakozás CSAK RÖVIDEN... A hét kérdései Előtérben az európai párbeszéd A szovjet bejelentés visszhangja — A Carter út mérlege A NATQ-fegyverkezés — Forradalmi vezérkar Salvadorban Eseményekben gazdag hét zajlott le a világpolitikában. A Szovjetunió kormánya beje­lentette, hogy részleges csa­patkivonást hajt végre Afga­nisztánból, s Kabulban már sor is került egyes feladatai­kat teljesített, egységek ün­nepélyes búcsúztatására. Ülést tartott, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának plénuma, és el­határozta az SZKP XXIV. kongresszusának jövő feb­ruárra való összehívását. Ve­lencében megtartották hét ve­zető tőkésország állam-, illet­ve kormányfői értekezletét, maid Carter elnök, aki részt vett ezen a találkozón, villám- látogatást tett Jugoszláviában, Spanyolországban és Portugá­liában. Ankarában ülést tar­tottak a NATO-államok kül­ügyminiszteréi. Giscard d’Es- taing sajtóértekezleten jelen­tette be. hogy szeptemberben ismét Varsóba utazik, hogy folytatódjék az európai pár­beszéd. Salvadorban általános sztrájk kezdődött, s megala­kult a juntaellenes erők egy­séges parancsnoksága. MILYEN VISSZHANGJA VOLT A MOSZKVAI BEJE­LENTÉSNEK? ____________ Eg yes szovjet csapatok Af­ganisztánból való kivonásának híre teljes zavart keltett az amerikai propagandagépezet­ben. A washingtoni „jól érte­sült” körök éppen a megelő­ző héten árasztották el a saj­tót olyan híresztelésekkel, hogy „a Szovjetunió újabb csapatokat szállít Afganisztán­ba”. Ezt azzal próbálták hi­hetőbbé tenni, hogy olyan ál­híreket közöltek, amelyek sze­rint a külföldről támogatott ellenforradalmár terroristák tevékenysége rendkívül meg­élénkült, szervezetté vált, s a nyugati sajtó amerikai forrá­sokból már arról cikkezett, hogy a lázadók Kabul körül „ellentámadásba mentek át”. Bár az AFP francia hírügy­nökség Kabulból érkezett uta­sokkal való beszélgetések alapján eleve megkérdőjelezte ezeket az állításokat, s arról számolt be, hogy a helyszínen nyoma sincs ilyen „offenzívá- nak” — Washington kitartott állításai mellett. Amikor azután a szovjet kormány közölte, hogy a hely. zet javulása folytán, egyes szovjet egységekre már nincs tovább szükség, és ezek el­hagyják Afganisztánt, e wa­shingtoni propagandahadjára­tot nem lehetett folytatni. Az afgán népi rendszer megerősö­déséről, tekintélyének fokozó­dásáról és az ellenforradalmár terroristák sorozatos súlyos vereségeiről és elszigetelődésé­ről számoltak be azok a nyu­gati személyiségek, üzletembe­rek, akik átutaztak az orszá­gon. Ilyen körülmények köze­pette a washingtoni propagan­da most igyekszik lekicsinyel­ni a szovjet lépés jelentősé­gét, s a teljes csapatkivonást követeli, már most azonnal, a szovjet kormánytól. Ez azon­ban természetesen a Szovjet­unió és a népi Afganisztán közötti ügy, hiszen az afgán vezetés hívta segítségül az or­szágba a külső fenyegetés és az imperialisták által támo­gatott belső ellenforradalmá­rok ellen a szovjet katonai kontingenst. S világos, hogy amint azok az okok, amelyek e testvéri segítségnyújtásra késztették a szovjet kormányt, megszűnnek, s Afganisztán felkéri erre a Szovjetuniót, ki­vonják a még ott levő katonai kontingenseket. Bár Carternek sikerült a velencei tőkéscsúcson a szov­jet csapatok teljes kivonását sürgető felhívást elfogadtatnia, több nyugat-európai ország kormányköreiben üdvözölték pozitív lépésként a részleges csapatkivonást. MENNYIBEN SIKERÜLT CARTERNEK CSÖKKENTE­NIE A NYUGATI NÉZETEL­TÉRÉSEKET? _____________ Ca rter elnök a velencei csúcs és Spanyolországban, valamint Portugáliában tett villámlátogatásainak mérlegét megvonva, „elégedettségét” igyekezett . hangoztatni. Ez természetes is, hiszen olyan politikusnak kívánja magát feltüntetni az amerikai elnök- választás évében, aki képes diplomáciai tevékenységével „rendet teremteni” a nyugati szövetség táborában. Ilyen ar­culat kialakítására azért is rendkívüli szüksége van, mi­vel elnöki „népszerűségi in­dexe’’ ismét mélypontra zu­hant, s elsősorban külpolitikai ténykedését bírálják. Ameri­kai közvélemény-kutatások szerint változatlanul az a helyzet, hogy ha most tarta­nák meg november helyett az elnökválasztást, Carter Rea- gannel szemben elvesztené az elnökséget. Carter azt állította, hogy Schmidt nyugatnémet kancel­lárral sikerült tisztáznia szá­mos „félreértést”, s erre — mint rámutatott — nagy szük­ség volt a bonni kancellár június 30-án kezdődő moszk­vai látogatása előtt. A bonni jelentések azonban korántsem ilyen egyértelműek. A hivata­los körök amellett, hogy ter­mészetesen hangsúlyozzák az NSZK „atlanti hűségét”, sík- raszállnak egyúttal a Kelet és Nyugat párbeszédének folyta­tása mellett, amelyre az eny­hüléshez feltétlenül szükség van, s hangoztatják, hogy nélkülözhetetlenek javaslatok, kezdeményezések is ennek fo­lyamán. Párizs még inkább megmu­tatta, hogy Carternek nem sok eredményt sikerült elérnie a nézeteltérések megszünteté­sében. Giscard d’Estaing elnök sajtóértekezletén tüntető mó­don hangoztatta a francia po­litika független voltát, Wa­shingtont — amely korábban nemtetszését fejezte ki a var­sói Brezsnyev—Giscard talál­kozó miatt — láthatóan za­varba ejtette az a párizsi be­jelentés. hogy a francia elnök szeptemberben ismét a lengyel fővárosba látogat, hogy „nyit­va tartsa a párbeszédet a kü­lönböző európai felek között..” Ezt a francia elhatározást üd­vözölni lehet, hiszen a dialó­gus folytatása érdeke mind­azoknak az erőknek, amelyek az enyhülés vívmányainak megőrzését írták zászlajukra. MI TÖRTÉNT AZ EURÖ- PAI NATO-ÉRTEKEZLETEN? Az ankarai NATO-értekez- leten is tükröződött bizonyos fokig mindez. A külügymi­niszterek közleményébe ezért került bele az a kitétel, hogy javítani akarják a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatokat, s „nyitva szeretnék tartani a kommunikációs csatornákat”. Ugyanakkor azonban a NA- TO-külügyminiszterek logikát­lan módon a bécsi fegyverzet- csökkentési tárgyalásokon való előrehaladást attól teszik függővé, „hogyan alakul az afganisztáni helyzet", s hogy kivonják-e onnan teljesen a szovjet csapatkontingenst. E két térség mesterséges össze­kapcsolása tulajdonképpen ürügy arra, hogy a nyugati közvélemény előtt magyaráza­tot próbáljanak találni arra, hogy miért nem tanúsítanak rugalmasabb magatartást a bécsi fegyverzetcsökkentő tár­gyalásokon, s miért utasítják el a szocialista országok konstruktív javaslatait. Nyil­vánvalóan ezt a mesterséges összekapcsolást szánták arra is „indoknak”, hogy az anka­rai értekezlet bejelentse: e NATO haladék nélkül meg­kezdi a tavaly decemberben elhatározott fegyverkezés programjának • végrehajtását. MIÉRT ALAKÍTOTTAK A NÉPI ERŐK KÖZÖS PA­RANCSNOKSÁGOT SALVA- . DÓRBAN? A héten általános sztrájk bénította meg az országot. He­lyenként ez felkelésszerű mé­reteket öltött., A forradalm' erők barikádokat építettek, ép sikerült rövidebb időre elfog­lalni egy-egy rádióállomást is. Akcióikat eddig a tömegek forradalmi koordinációs bi­zottsága irányította, amelybe a népi szervezetek tömörültek. Kitűnt azonban, hogy ez a szerv már nem felel meg a polgárháborús körülmények­nek. Hiszen ilyen laza irányí­tó központ nem képes össze­fogni a népi erők egymástól függetlenül folytatott juntael­lenes, fegyveres megmozdulá­sait. Éppen ezért a junta csa­patai gyorsan úrrá tudtak lenni egy-egy fegyveres ak­ción, és véres megtorlást al­kalmaztak, s mire más népi szervezetek fegyveresei érte­sültek a történtekről, már ké­ső volt a segítségnyújtáshoz. Ezért alakult meg az egye­sített katonai parancsnokság, s a forradalmi erők fegyvere­seinek akcióit a jövőben már ez irányítja, s minden, harci cselekményt a közös vezérkar kezdeményezhet. Létrehoztak emellett egy egyesített politi­kai irányító testületet is. Bi­zonyos, hogy ezek az intézke­dések elősegítik majd a forra­dalmi erők megmozdulásainak hatékonyságát. Árkus István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents