Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-29 / 151. szám

rrsr Kfcrrt 1980. JŰNITJS 29., VASÁRNAP av Délen már aratnak Csongrád megyében a sze­gedi Móra Ferenc Tsz után újabb homokvidéki gazdaság, a kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz is megkezdte az őszi árpa aratását. Ezen a tá­jon még sok a lakott tanya, ezért csak egymástól távol tudják kialakítani a különbö­ző méretű gabonatáblákat, és az arató-cséplő berendezések nem együtt, hanem más-más területen dolgoznak. Az eddig aratott termés alacsony nedvességtartalmú, szárítani sem kell, csak tisz­títani. Hétfőn már szállítják az új takarmánygabonát a felvásárló vállalat szegedi át­vevő helyére. Kihasxnáitak-e a kórházi helyek? Idegen ágyakon gyógyulnak Felettébb ismerősnek tűnhet a téma: kevés a kórházi hely. Tapasztalhatják ezt azok is, akik betegségükkel nem a me­gye valamelyik kórházába ke­rülnek. De nézzük tüzeteseb­ben a tényeket! Fele-fele Pest megye kórházi ágyai­nak száma 3841 volt az elmúlt esztendőben. Ezeken kívül — hivatalosan —, még az orszá­gos egészségügyi intézmények­nek és klinikáknak 1353, a fő­napján H a megfelelő időben elvetik, Magyarországon e hónap vegere kaszaérett az, őszi árpa: június 29. jelzi a kettős névnapot, Péter^Pált. Innen számítja a ha- gyomany a nehéz, hajdan legnehezebbnek mon­dott mezőgazdasági munka, az aratás megkezdését. Ter- mészetesen inkább csak jelkép ez a nap: tájtól, időjá­rástól függően változik, mikor jelenthetik ki a határ- szemierol megterók, hogy viaszérett az árpa, búza, kez­dődhet a probaaratás . i, Ml‘y,enek a.z elöieIek? Kedvező prognózist nyújthat­tak a felszólalók a minap megtartott országos agrárta- nacskozason. Igaz, néhány tájunkon megdöntötték a ga- bonat a viharok, s a hirtelen felmelegedés azzal a gond­dal jár, hogy betegségek pusztíthatnak a növényekben Óvatosan azonban megkockáztathatunk legalább annyit, hogy a tavalyinál mindenképpen örvendetesebb az össz­kép, aminek eredményeként legalább az 1978-as hoza­mok remélhetők. Rímel ez azzal az előrejelzéssel, amit az ENSZ Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete, a FAO nyúj­tott. E becslés világméretekben az 1978-as rekord meg­közelítését jövendöli, ami annyit tesz, hogy a tavalyi magtármérleg 4 százalékkal túlteljesül. Szerény mértékben ugyan, de a világpiac folyama­taiba mi is belejátsszunk; exportőrök lévén, korántsem közömbösek az árak. A búza, kukorica — egyetlen fo­galommal jelölvén! a gabona —, kemény cikk, ezért oly örvendetes, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezé­sét követő átmeneti visszaesés — a hatvanas években Importra szorultunk! — után ismét kivitelre jutott, jut­hatott. Mi nehezíti a most kezdődő aratást? A búza, az őszi árpa, valamint a tavaszi kalászosok kilátásai ugyan — mint említettük —, minden korábbinál kedvezőbbek, ám nem feledkezhetünk meg sem az időjárás rosszabbodá­sának lehetőségéről, sem arról a tényről, hogy amit a természet megad, az ember még elveheti. Méghozzá sok­féleképpen! Köztudomású, mennyi elhullajtott mag jut a rosszul beállított kombájnok, gyatrán záródó járművek miatt nyáron az erdők-mezők vadjainak. Egy tsz-elnök erről így beszélt: Ha a hüvelykujjam befér a pótkocsi rései között — ha így gyártják —, én hiába dupgatom be szalmacsóvával vagy atyaistennel, az elmozdul és csak kiszóródik a gabona. A szállítás, az átvétel megannyi úti tekervénye bő­séges alkalom az egymásra mutogatásra! Szidhatjuk az elégtelen alkatrészellátást, a honi és nem csak honi ipar gondatlanságait, a felvásárlók lomhaságát, míg amazok a tsz-ek javítóbázisának elégtelenségével példálózhatnak, és így tovább. Az idén újabb és szinte végtelennek tet­sző lehetősége nyílik meg a vitáknak. Bár eredetileg már 1978-ra tervezték a Gabona Tröszt vállalatai, most csakugyan rátérnek a beltartal- mi érték alapján való búzavásárlásra. Vagyis az étke­zési búzák sütőipari értéke lesz a mérvadó, ennek alap­ján fizetnek. Kérdéses, mit szólnak az újnak mondott, valójában régi — hektoliter súly szerint vásárolt gabo­nát hajdan is a molnár! — módszerhez a gazdaságok ve­zetői? Valószínűleg nem lelkesednek érte. Mindamellett el kell ismernünk, hogy ily módon magasabb osztályba lépünk, mert az úgynevezett objektív béltartalom min­denképpen a végtermék, a kenyér jó tulajdonságait szol­gálja. Az említett országos tanácskozás fontosnak tartotta fölhívni a gazdaságok és a felvásárlók figyelmét az ed­diginél is szorosabb együttműködésre: ...A vállalatok az aratás előtt ismertessék a mezőgazdasági üzemekkel az átvétel módját, gondoskodjanak arról, hogy a minőség szerinti átvétel az átadás folyamatosságát és gyorsaságát ne zavarja. Az ország minden megyéjének tanácsi, tsz-szövetségi vezetői a tanácskozásról hazatérve, már nyilván össze­állították az aratási menetrendet. Benne foglaltatik eb­ben a kombájnok átcsoportosítása és még sok tényező. Kísérje siker az együttmünkálkodást e most kezdődő néhány hétben! K. N. Erfcgck a meóban Harminc éve gyárt nagy szériá­ban acél orvosi kézi műszereket a Medicor. Az idén a műszer- üzem hat műhe­lyében több tíz­ezer kézi orvosi műszert készíte­nek, amelyeknek hetven százalé­kát exportálják. A képen az érfo­gók minőségi el­lenőrzését' látjuk. Oláh Tibor felvétele városi tanács kórházainak 582, s a hatvani, balassagyarmati kórházaknak 190 ágy állt a Pest megyei betegek gyógyítá­sának szolgálatában. — Nem csak ennyi —<■ mond­ja dr. Fenyves István, a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházának főigazgató-helyet­tese. a megyei rendelőintézet vezetője. — Valójában ennél is több idegen ágyat vesz igény­be a megye. Például az ügyele­ti rendszer keretében. — Azután — ez a gyakor­lat —, a szülészeteken is bár­hol fogadnak Pest megyei pá­cienseket. Előfordul számos sú­lyos eset, amikor a sürgős el­látást csak fővárosi kórházak adhatják. — Mindent összevetve tehát a fővárosi, országos és más kórházak, főként szülészeti események és sürgősségi ügyek kapcsán, ugyanannyi beteget fogadnak Pest megyéből, mint amennyit a megye kórházai. Ha ez a helyzet, aligha lé­nyegtelen a kérdés: mennyire kihasználtak a Pest megyei kórházak ágyai? Aki az ada­tokat sorolja: Horváth József - né, a Pest megyei Tanács egészségügyi osztályának sta­tisztikusa: Tartalékolni kell — Az elmúlt évben a Pest megyei kórházak ágykihaszná­lása — a szülőotthonokat le­számítva —, 86,2 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy az év napjainak 86,2 százalékában minden ágyon beteg feküdt. Ez a szám azonban az átlag, vannak eltérések a kórházak között. Ugyanígy találunk különb­séget a kórházi osztályok kö­zött. Vegyük például a ceglédi kórházat: a belgyógyászaton 92,1, a sebészeten 89,2, a nő­gyógyászaton 86,8 százalékos volt az ágykihasználás. Kiug­róan magas az idegosztályé 99,3 százalékkal, s szembeöt­lően alacsony a csecsemő- és gyermekosztályé 56,1 száza­lékkal. Ismét dr. Fenyves Istváné a szó: — Nem panaszkodha­tunk, hogy parlagon hevernek az ágyak, hiszen az országos vidéki átlag 86,1 százalék, s ennél a megyében magasabb az ágyak kihasználtsági ará­nya. Amiért nem lehet 100 szá­zalék: az elbocsátás és az ér­kezés napja is számít. Azután azokon az osztályokon, ahol sürgősségi betegellátást adnak, tartalékolni kell az ágyakat. Együtt a fővárossal — Tekintsük csak a kórhá­zak különbözőségeit! Ezek nem nagyok, s indokoltak. Például a Kér epe star csai Kórház osz­tályai tavaly egymás után kezdték meg a betegek gyó­gyítását, s az ágykihasználás azóta már 93,4 százalékosra nőtt, a kórház ezért ma zsú­foltnak számít. A nagykörösi 147 ágyas kórházban pedig ta­valy szünetelt a 35 ágyas se­bészeti osztály működése, s ezért alacsony a szám. A Semmelweis kórházban pedig a rekonstrukció az indok. Itt egyébként arra kényszerül­tünk — éppen az ágyak jobb kihasználása érdekében —, hogy csökkentsük az ápolási napok számát. Ez csak egyfé­leképpen sikerülhetett a bete­gek megkárosítása nélkül: a rendelőintézetekben teljesen kivizsgálják a pácienseket, s így kerülnek például a kórház sebészetére. — A kórházak osztályai kö­zötti eltérések sem ok nélkül valók. Ha a feltűnően alacsony ágykihasználási arányt tekint­jük a gyermekosztályokon — ez egyébként országos jelen­ség —, egyszerű a magyarázat: a gyerekek betegségei javarészt szezonálisak; nyáron a bélhu- rutos esetek gyakoriak, télen a légúti és hűléses kórok. Akadnak viszont időszakok, amikor az osztály fele üres. Éppen ennek megelőzésére — hiszen a tartalék jobban ki­használható —, megbeszélése­ket kezdtünk a fővárossal, hogy rugalmasabban irányít­hassuk a betegeket. Magasabb fokon — A megoldás? Ma az a helyzet, hogy a hiányos kór­házi hálózat részben gátolja az egészségügyi integrációt. Egy- egy járásból szinte minden be­tegséggel más-más — többnyi­re fővárosi — kórház, klinika osztályára kerülnek a betegek. Ez mindaddig így lesz, amíg i rászorulunk a főváros segítsé­gére, s amíg a kórházak építé­se és bővítése nem ér el olyan fokot, hogy minden Pest me­gyei beteg Pest megyei kór­házakban kapjon ellátást. Vasvári G. Pál Versenyeznek az idővel A Finomszerelvény Gyár háztartási hűtőgép-kompresszo­rokat és pneumatikus automatikai gyárt. A konstrukciós és technológiai fejlesztések, valamint több hatékonyságnövelő in­tézkedés eredményeként hét és fél százalékos időmegtakarítást érnek el átlagban az egyes termékek gyártásánál. Saját ter­vezésű és kivitelezésű célgépekkel munkálják meg a pneuma­tikus automatika elemeket. Vargabetűk - telefonok ügyében BNV-dájat kapott — csak gyártani kelt Egy évvel ezelőtt, tavaly június 22-én riport jelent meg a Pest megyei Hírlapban, melynek főszereplője a Mechanikai Művek új utcai telefonkészüléke volt. Az akkori írás apropóját az adta, hogy a tavaly tavasszal rendezett BNV-n a nagyközség is megismerkedett azzal a mind formájában, mind konstrukciójában merőben új készülékkel, mely azt a benyomást keltette: végre meg­született az igazi, üzembiztos utcai telefon. szén a hatvanas évek második feléig nem készült utcai nyil­vános telefon. Ekkor a Tele­fongyár készített mintegy öt­ezer darabot, de aztán meg­szüntették a gyártást. Ezután a Székesfehérvári Finomme­chanikai Vállalat következett, majd ez a gyár beolvadt a Videotonba, s ott ismét csak úgy érezték: nem ne­kik való a telefongyártás. A Mechanikai Művek ezt köve­tően kapcsolódott ebbe a prog­ramnak egyáltalán nem nevez­hető folyamatba: először a Finommechanikai Vállalat gyártotta típusból készítettek el egy szériát, s ezt követte volna a múlt évre ígért 1000 darab TMM—78. Profil ide — profil oda „Az újfajta készülék proto­típusát a Posta Kísérleti Inté­zete fejlesztette ki, s ennek alapján jelenleg abonyi gyár­egységünkben folyik a null­széria gyártása. Még az idén megkezdődik a sorozatgyártás is, ezer darab TMM-7S-at adunk a postának" — hang­zott akkor a Mechanikai Mü­vek illetékeseinek nyilatko­zata. Nos, mostani kérdezősködé- sünk egyik kiváltó oka ismét csak a beruházási javak tava­szi seregszemléje, vagyis a ta­vaszi Budapesti Nemzetközi Vásár volt. Ez alkalommal már nemcsak megcsodálhattuk, ki­próbálhattuk az új masina számtárcsás és nyomógombos változatát is, hanem arról is értesülhettünk, hogy a készü­lék kimagasló műszaki színvo­nala elismeréséül BNV-díjban részesült. Igen ám, de az utcákon, te­reken még mindig csak elvét­ve akadunk a sárga műanyag házával esztétikailag is vonzó távbeszélőre. Az okot már a Népszabadság tavaly októ­berben megjelent riportja is sejteni engedte, amikor beszá­molt a készülékek, s különösen a külső kooperációban készülő műanyag házak gyártási gond­jairól. A sejtésből valóság lett: a Mechanikai Művek az el­múlt év végéig csak 250 dara­bot adott át a postának. Pedig már nagyon nagy szükség lett volna az új te­lefonra. Nemcsak azért, mert a nyilvános állomások háló­zatának fejlesztése — különö­sen olyankor, amikor a la­kástelefonra várók igényeit még hosszú ideig nem tudják kielégíteni — rendkívül fon­tos, hanem azért is, mert az utcai készülékek sorsa még az egyébként sem elkényez­tetett posta körülményeihez képest is meglehetősen há­nyatott volt. így aztán a Pos­tavezérigazgatóság két mérnö­ke, Kovács János és Melbin- ger Miklós is történeti visz- szatekintéssel kezdi a téma bemutatását: — Magyarországon a har­mincas évek közepétől egé­Vitazáró egyeztetések Í miből azonban csak 250 s egy bejelentés: sajnál­juk, a többit nem tudjuk el­készíteni. S még valami: a Mechanikai Művek önként vállalta a meghiúsulási kötbér kifizetését, s át is utalt a pos­tának több mint másfél millió forintot. Ez persze nem sokat segített a helyzeten. A posta és a Mechanikai Művek között számos egyezte­tő tárgyalásra, megbeszélésre került sor, jegyzőkönyvek egész sora született — Melbin- ger Miklós egy vaskos dosszié- ravalót mutat ezekből —, ho­gyan lehetne, s hogyan kel­lene végül is megoldani a kérdést. Az esetenként nagy vitákat is jelentő részletek mellőzésével nézzük a vég­eredményt; a sorozatgyártás biztonsága érdekében a Me­chanikai Művek kisebb mű­szaki változásokat akart vég­rehajtani. A posta ezeket a ja­vaslatokat megvizsgálta, elfo­gadta, s így megszületett egy olyan, mindkét fél részéről jó­váhagyott konstrukció, mely­ben már egyetlen vitatott mű­szaki kérdés sincs. Sínre került a gyártás Mivel Heinrich János, a Mechanikai Művek műszaki igazgatója is szinte szó szerint ugyanezt mondta el, hozzáté­ve, hogy most már sínen van a gyártás, s egészen biztos, hogy az idén ezer darabot át­adnak a postának — bár a Posta-vezérigazgatóságon arról is beszéltek, hogy további 500- ra lenne pénzük, s azt is sze­retnék megvenni, erre az MM már nem tud vállalkozni — akár be is fejezhetnénk a kérdezősködést. Mert végül is — bár voltak közben nehéz­ségek — javulni fog az utcai fülkékkel való ellátottság, a szép sárga készülékeket talán egy ideig még a garázdák Is megkímélik. Azt is tegyük hoz­zá. hogy az ezerből kétszázat a posta átalakít többérmés, távhívásra is alkalmas tele­fonná, s ezeket lehetőség sze­rint még az idegenforgalmi szezonban el is kezdi felsze­relni a leglátogatottabb helye­ken. Szóval úgy tűnik, minden rendben lesz — de ha a most rendeződő helyzet kialakulá­sának okait keressük, néhány jelenségre fel kell figyelnünk. Az egyik az, hogy ha hosszú időn keresztül nem szentelünk elég figyelmet — és pénzt! — egy-egy terület folyamatos fejlesztésének, egyre nehezeb­ben megoldható feladat elé I írülünk. Ez persze elsősorban nemcsak az utcai telefonok példájára vonatkozik, hiszen csaknem az egész vezetékes távközléssel hasonló a helyzet. A másik: legyen mégoly fontos dolog egy-egy vállalati profiltisztítás, vagy az erők koncentrálása érdekében kis cégek beolvasztása — bár ez utóbbi ellen legalább annyi érv hozható fel, mint mellette — mindez elkerülhetetlenül ma­gával hozza az addigi gyárt­mányok műszaki-technológiai fejlettségének évekkel való le­maradását, ami természetesen az ezekhez kapcsolódó terüle­teket is visszaveti. Vég’egss partner? Vagy esetleg külön bizonyí­tani kellene, hogy az utcai te­lefonhálózat jelenlegi szívona- lában meghatározó szerepe volt a rövid időn belüli több­szörös átpr ofilír ozásnak? Még szerencse, hogy a postát nem profilírozták át közben — így aztán volt ideje, hogy újabb és újabb partnereinek kifejlessze a gyártandó készü­lékeket, s azokkal együtt bá­báskodjon a gyártás fölött. Reméljük, a Mechanikai Mű­vekben véglegesen partnerre talált, s mi pedig egyre gyak­rabban lelünk az új te’efonok- ra. Weyer Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents