Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-25 / 147. szám
MM» tu r. rer 1980. JÜNIUS 25., SZERDA KISGALERIAKAT! Gondolatok egy mozgalomról FIGYELEMRE MÉLTÓ LÉPÉSEK PEST MEGYÉBEN Nézegetem a statisztikát: tavaly is majdnem kétmillió látogatójuk volt a Pest megyei múzeumoknak, közöttük azoknak, amelyek képző- és iparművészeti, vagy népművészeti alkotásokat mutatnak be. Sőt, a legtöbb látogatót éppen ezek a vizuális kultúrát fejlesztő intézmények vonzották: a Kovács Margit Múzeumban sok százezren jártak, a Szentendrei Képtárban több mint kétszázezren. Mégis, a múzeumok feladata nem elsősorban a bemutatás, hanem a megőrzés, a tudományos szempontokat érvényesítő feldolgozás — bár természetesen igen nagy (eléggé nem hangsúlyozható) ezeknek az intézményeknek a közművelődési szerepe is. A látáskultúrát fejleszteni hivatott intézményekként a másik oldalon a Képcsarnok kiállítótermeit említhetjük. Tudjuk azonban, hogy ez a hálózat — mint kereskedelmi vállalkozás — nem mindig (s nem mindig megfelelően) a minőséget tartja szem előtt. Hiányzó láncszem Van tehát kétféle, hivatalosan elfogadott, jogszabályokban rögzített rend szerint működő intézményrendszerünk — a vizuális művészetek terjesztését azonban önmagukban ezek nem oldhatják meg. Azért sem, mert működésük jellegéből következően nem lehet élő, rugalmas kapcsolatuk a közönség legszélesebb rétegeivel, közöttük éppen azokkal nem, akik leginkább rászorulnának arra, hogy a látvány valóban formálja személyiségüket. Részben azért sem, mert (néhány kivételtől eltekintve) az élő, új utakat kereső képzőművészet eredményeit sem szemléltethetik igazán. A múzeumok ritkán fedeznek fel fiatal tehetségeket. inkább a már az idő próbáját kiállt életműveket prezentálják — a kereskedelmi jellegű intézmények pedig RADIÓF KÖNYVRŐL KÖNYVÉRT. — Mi az irodalom? Simon István ezt a választ adta rá: „Föl kell ismernünk, hogy az irodalom nem csupán az alkotások összessége, hanem kollektív egységében egy nép tudatának hordozója és összefoglalója.’’ Azt hiszem, nyugodt szívvel megegyezhetünk ebben. Hozzátéve, amit egyébként Simon István is, szenvedélyesen, hangsúlyozni szokott. Nevezetesen: az irodalmat a könyvek őrzik, amelyeknek lapjairól csak úgy vándorol át birtokunkba, ha a kezünkbe vesz- szük őket, kinyitjuk, és olvassuk, olvassuk. Mi tehát az irodalom? Benedek Marcell szerint, tömören: „... benne foglaltatik az írás, olvasás ... könyvnyomtatás fogalma is.” Ma már. Mióta a könyvnyomtatást feltalálták. De mindig is: minden alkotás csakis, és kizárólag akkor él, ha közvetlen kapcsolatba kerül közönségével. Esetünkben: könyv az olvasóval. Amiért sok mindent meg kell tenni. Nem sajnálva az ügyes propagandát — okos reklámot! — sem. Eljutottunk tehát a Petőfi- rádió irodalmi rejtvényműsor- sorozatához, azokhoz a tíz-tíz percekhez, amiket a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat egy-egy boltjából sugároznak. A múlt héten — ahogyan a játékvezető, Liptay Katalin mutatta be a helyszínt: „A pilisi szép könyvesházból, annak is a könyvesboltjából..." Nem agyafúrt kérdések hangzottak el most sem. Csak szavak csendültek fel, verssorok keltek szárnyra — Verdes Tamás tolmácsolásában — Ady, Babits, Juhász Gyula Kosztolányi, Tóth Árpád egy- egy aktuális — tehát „nyári’ — témájú verséből. Versek keltek életre azol előtt a tíz- és százezrek előtt azt mutatják be, amit elad- hatónak, a közízlésnek megfelelőnek vélnek. Hiányzik tehát egy láncszem — illetve megvan, de nem elég erős. Ez a láncszem a művelődési házak kiállítási programja, amely elvben a legszélesebb rétegek számára lenne elérhető. Van azonban számos olyan település, ahol eddig egyáltalán nem, vagy alig rendeztek kiállítást, s vannak olyan nagyobb művelődési házak, ahol évente nyílik ugyan néhány bemutató, de a legtöbb helyen hiányzik a következetesen érvényesített koncepció, s hiányoznak azok a formák is, amelyek a bemutatót valóban a közművelődés hatásos eszközeivé teszik: hiányzik a formájában, tartalmában színvonalas propagandaanyag. Csak ami lesz... A hetvenes évek elején megszületett az az intézménytípus, amely a fenti hiányokat pótolhatja: ez a kisgaléria. A Népművelési Intézet szakmai támogatásával az ország különböző helyein lelkes népművelők, gyakorló művészek hozták létre az általában ugyan a művelődési házakhoz kapcsolódó, de önálló koncepcióval rendelkező, a korszerű vizuális kultúrát széles tömegek felé közvetítő kiállítóhelyeket. A törekvésekre jellemző, hogy a hajdúszoboszlói kisgaléria, amely az egyik legértékesebb programot állította össze, József Attila sorát választotta mottóként: Csak ami lesz, az a virág. Ma országszerte mintegy ötven-hatvan ilyen galéria létezik (számuk megállapítása éppen azért nehéz, mert nem önállóan működnek, hanem a közös cél, a munka színvonala minősíti őket kisgalériává), közülük igen színvonalas a pécsi, a karcagi, a hajdúszoboszlói, a székesfehérvári, Budapesten a józsefvárosi és az Óbuda Galéria. A mozgalom IGYELŐ akik épp rádiót hallgatták. Ebben volt nagy s valódi szerepük a versenyzőknek, a képviseletünkben is gondolkozóknak és a helyettünk is helyesen válaszolóknak. Kevehá- zi Lászlónénak, Sárközi Péternek, Bükiné Tóth Évának, Pázmány Elemérnének, Keve- házi Mártának. VÁLASZOLUNK hallgatóinknak. — Mi a honvágy? Erre is felelhetnénk — bevezetőül — klasszikusokkal. Élő klasszikusokkal is. Példának okáért Illyés Gyulával. Mégis, hadd kezdjem — s végezzem is majd — egy kisfiúval, a kis Juhász Gáborral, aki ahhoz kért segítséget a Kossuth-rádiótól, hogy „bohóc szeretne lenni”. Őszerinte: „nagyon régi” vágya ez. S hogy miért épp most tör fel belőle ilyen erősen? Az idei évadjának elején Pest megyében heteket töltő Barátság Cirkusz porondján olyan világhírű artisták lépnek fel, mint a Donnert-lo- vasszám, az oroszlánidomító Komlós, a Váradi ugródeszka- akrobatacsoport Meg a szovjet Szárkiszján, a bohóc, aki szaltót ugrik a lovon, mókás módon. Ezt a műsort látta Gábor is. „Mikor megnézted itt a cirkuszt — faggatódzott a rádióriporter —, mit ér ezt él?” — Gábornak nem kellett sokat gondolkoznia: „Honvágyat!” — felelte nyomban. Nem érdemes-e elgondolkoznunk ezen? Megtanulhatunk belőle egy-két dolgot. Például: hogy a honvágy az, hogy hiányzik, ami oly távol van tőlünk, noha a szívünkben él, a szívünkkel együtt dobog — velünk van. A honvágy: álom. Amelyben megálmodjuk — be'eálmodjuk — önmagunkat. Hiszen a haza, a „hon”, az mi vagyunk, saját magunk, Persze sokan, együtt. Simon Gy. Ferenc Pest megyét is érintette, érinti: következetes munka folyik a budaörsi művelődési házban, biztató kísérlet volt a szigetmonostori, a Népművelési Intézet közreműködésével egy kiállítást rendeztek Budakeszin. Országosan, Pest megyében is az eddigi eredmények megtartására, továbbfejlesztésére lenne szükség, új kiállítóhelyek bekapcsolására a mozgalomba. Erre — ahogyan a kis- galéria-vezetők továbbképzésére is — történt már kezdeményezés : tavaly tavasszal Zsámbékon, ősszel Hajdúszoboszlón, az idén áprilisban Balatonalmádiban szervezett konferenciát a Népművelési Intézet. Ezek a találkozások nemcsak elvi, módszertani ismereteket adtak, hanem gyakorlati továbbképzést is jelentettek, a részvevők például közösen rendeztek kiállítást, ami nyilvánvalóan elősegítette, hogy a jövőben is egységes elvek szerint dolgozzanak. Ne legyen esetleges Szó volt ezeken a konferenciákon a mozgalom fejlesztéséről is. öt évvel ezelőtt már megalakult a kisgaléria-veze- tők munkaközössége, tavaly létrehozták a szakmai tanácsadó és társadalmi bizottságot, idén tavasszal pedig egy tervezetet készítettek, amely a mozgalom szervezett továbbfejlesztésével, rendszerével, működésével és szakmai-módszertani irányításával foglalkozik. Hogy a tervezetből lesz-e irányelv, s hogy milyen formában válik azzá, még korai lenne megjósolni. Az azonban bizonyos, hogy a mozgalom továbbfejlődése, a kisga- lériáknak hálózattá alakulása érdekében szükség van működésük céljának, tárgyi, anyagi, személyi feltételének jogi szabályozására. Ma ugyanis — éppen a művelődési házakon belül elfoglalt helyük tisztázatlansága miatt — olyan is előfordul, hogy a lelkes népművelő távozásával automatikusan megszűnik a kisgaléria. Ezért árt a mozgalomnak, de alapvetően a vizuális nevelésnek, közművelődésünknek árt. P. Sz. E. Szófia megyéből is Az úttörőkért Verőcemaros szélén a kis gőzmozdony, akár szimbóluma is lehetne annak az építkezésnek, amely felett a KISZ Pest megyei bizottsága vállalt védnökséget. A tervek szerint jövő év június 7-én adják majd át a Börzsöny e gyönyörű szakaszán az úttörövasutat. Jelenleg 60 diák — a nagykőrösi Arany János Gimnázium tanulói és a szakközépiskolások — kezdte meg Szokolyán az építőtábori munkát, amelynek máris jelentős eseményéhez érkeztek. Tegnap délután 4 órakor ünnepélyes keretek között adták át az első, már elkészült épületet. Szűts László, a megyei KISZ-bizottság munkatársa, ttrületfelelős tájékoztat: — Egy lebontásra ítélt, régi iskolaépületet alakítottunk át úttörővasutas-képző-bázissá. A felújított és átadott épület — amelynek munkálataiban óriási munkát végzett a gödi Du- namenti Tsz —, a nyári hónapokban az úttörővasúton dolgozó pajtásoknak lesz képző központja, az év többi hónapjaiban pedig napköziottho nos foglalkozásra használja majd a község. A mostani szakmai építőtábor első turnusában a megye szakmunkásképző intézetéből kőműves, ács, villanyszerelő és géplakatos-tanulók dolgoznak, mellettük gimnazisták adják a segédmunkát. Az ipa ri tanulóknak ez az idő beszámít majd a nyári gyakorlatba is, hiszen szaktanárok felügyelete mellett, mindennap osztályzatokat is kapnak munkájukra. A következő turnusban pedig testvérmegyénk, a bulgáriai Szófia megye diákjait várjuk építőtáborunkba. Ök is két hétig dolgoznak majd az úttörővasút megépítésén, aztán egy hétig a Balatonon üdülhetnek. A sikeres rajt után, bízunk abban, hogy a kitűzött határidőre forgalomba áll majd a Mányoki Adám nevét viselő börzsönyi úttörővasút. L. J. ZENEI PANORAMA Visegrádi esték ötödik éve, minden nyáron változatos összeállítású, rangos művészek fellépését biztosító hangversenysorozatot rendez a Magyar Nemzeti Múzeum, a Mátyás Király Múzeum és Visegrád Nagyközség Tanácsa. A Zenés esték Visegrádon, a királyi palotában 1980. évi első hangversenyére június 21-én került sor, melynek keretében a Kassai Vonósnégyes mutatkozott be. Az együttes a legfiatalabb szlovák kamarazenekarok közé tartozik, 1972-ben alakult a Kassai Állami Filharmóniai Zenekar tagjaiból. Először 1973 februárjában léptek közönség elé, azóta mintegy háromszáz hangversenyt adtak, ebből százat külföldön. Bejárták egész Európát — hazánkban is szerepeltek már korábban is szép sikerrel. — A négy kitűnő muzsikus fiatalos lendülettel, kiváló technikai fel- készültséggel, egymás játéka iránti remek fogékonysággal alakította ki a kvartett kifinomult, sajátos stílusát. Ondrej Lewit első hegedűs, Milan Jirout második hegedűs, Josef Kyska brácsás és Juraj Jánosik csellista bemutatására és a műsor konferálására idén is Rónaszéki Éva előadó- művész vállalkozott, aki évek óta visszatérő közreműködője a visegrádi hangversenyeknek. Kassai Vonósnégyes Elsőként Mozart: C-dúr vonósnégyese (K. 465) hangzott el. A mű 1785-ben íródott és a közé a hat kvartett közé tartozik, melyeket Mozart Haydn figyelmébe ajánlott. Már az első öt darab is eltért a nagy tanító és barát által kialakított és akkoriban szokásos vonósnégyeshangzáshoz képest, de a C-dúr kvartett első tételének bevezetése olyannyira szokatlan volt, hogy a korabeli fogadtatás .miatt ma is disz- szonáns vonósnégyesként tartja számon a zeneirodalom. A Kassai Vonósnégyes játékában különösen az indító ütemek és a menüett első hegedűjének bravúrja adott maradandó élményt, de az egész, mintegy harminc percig tartó mű előadása kiforrott előadást hozott. Sosztakovics: VIII. Vonósnégyes című művét ritkán hallhatja a magyar közönség, pedig az öttételes: Largo, Allegro Molto, Allegretto, Largo RÁCKEVEI JÁRÁS Táborok vízen, vándorúton Itt a nyár, június közepén elkezdődött a vakáció, s ezzel az úttörőtábori szezon is. Végh Gyulától, a ráckevei járási úttörőelnökség táborozási szakbizottságának vezetőjétől azt kérdeztük: hogyan tölti a nyarat a járás 10 ezer 725 úttörő és kisdobos pajtása? Egymást váltva — A 23 úttörőcsapat tagjait elsősorban két nagy váltotá- borunk fogadja. A balaton- akali táborban egyszerre 96 úttörő pihenhet, a járási kisdobostáborban, Szigetszent- mártonban pedig 58 kéknyak- kendős. Tíz turnus lesz az idén, így csaknem ezer pajtás jut a Balatonhoz. A kisdobostábor nemcsak apróságokat fogad: helyet ad a megyei orosznyelvi, magyar anyanyelvi és matematikai szaktáboroknak, a nyitót a cigány- tanulók olvasótáborának résztvevői élvezhetik, a táborzárót pedig az állami gondozott gyerekek. Amíg a szaktáborok kötik le ezt a helyet, két turnusban 100—100 ráckevei járási gyerek megy Zamárdiba, a megyei úttörőtáborba. Ha gyors fejszámolást végzünk is, idén egyharmadával több pajtásunkat fogadják a váltótáboruk, mint tavaly, amikor összesen 1012-en tölt- hették ezekben a nyár néhány napját. A növekedéshez hozzájárul, hogy idén nem nyolc, hanem hétnapos egy-egy turnus. Természetesen az egyéb tábori formák is gazdag vá- iasztékúak: például a tököli általános iskola 24 személyes parkerdei tábora az egész idényben a helybeli gyerekek napközis táborául szolgál majd. * Uj útvonalon is — Igen elterjedt a járásban a vándortáborozás. Az elmúlt esztendőben 208 pajtás kerekedett fel, hogy bejárja az ország különböző túraútvonalait, amelyek mentén állandó táborhelyek fogadják az egymást követő 20—30 tagú csoportokat. Ilyen volt a Vas megyei kék út túra, a salgótarjáni partizánok útján haladó túra vagy a börzsönyi vándortábor. Idén bővül a választék: csoport indul a Kiskunsági Nemzeti Park vándortáborába is.. S hogy egyre népszerűbb ez a táborforma, az azzal is magyarázható, hogy idén gyerekenként 100 forinttal nőtt az állami támogatás. Folytathatnánk még a sort: jó néhány pajtás jut idén nyáron a zánkai országos úttörőtáborba a járásból: szolgálat- tevő víziúttörő őrsök, s az úttörőversenyek győztes őrsei jutalomként vagy a versenyek országos döntőire. A dömsödi víziúttörök saját vízibázisukon táboroznak majd, a dunavar- sányi, tököli és kiskunlacházi víziúttörők pedig — mintegy százan — dunai túrákra indulnak, természetesen sátrakkal, csónakokkal. — Érdekes jelenség: az úttörőcsapatok önálló táborai visszaszorulóban vannak. Az elmúlt évben csak három csapat — a szigetbecsei, a sziget- szentmártoni és a szigetújfalui — vállalkozott arra, hogy maga szervezi a tábort. Idén egyedül a szigetbecsei csapat vágott neki. Nem szóltunk még a három napnál tovább tartó országjárásokról, kirándulásokról. Tavaly 1340 pajtás 44 ilyen túrán vett részt, s az idén várhatóan tovább nő a létszám. A pajtások fele — Mindent egybevetve — akárcsak tavaly — ebben az esztendőben is az úttörők és kisdobosok fele táborozik a nyáron, a járásból jóval nagyobb arányban, mint az országban, a megyében másutt. A gondunk az, hogy kevés a hely, s szinte nincs olyan gyerek, aki ne szeretne eljutni valamelyik táborba. / z országjáró túrák pedig nem ol- csóak. Nem így a táborok, ahol az egy hét — mindent számítva — öt-hatszáz forintba kerül. Ráadásul két váltótáborunk is egyre szebb: Ba- latonakaliban tavaly új bútorokat helyeztünk el a 12 személyes új faházakban, amelyek a sátrakat váltották fel, a szigetszentmártoni tábor berendezéseit két éve cseréltük korszerűbbre. V. G. P. és Largo felépítésű kvartett remeit .Kamaradarab. Dmitrij bcxsztakovics az 1960-oan Komponált műve elé ezt a felírást es ajánlást irta: „A fasizmus és a háooru álaozaiai- nak emlekere." A zeneszerzőt Drezda pusztulása ihlette a zene megírására, s személyes részvétét kívánja kifejezésre juttatni a mű melodikus alapgondolatát adó o-hsz-G-H nangokkal, melyek egyben ne- veneK kezidóbetui is. A darab megsem pesszimista, átsüt a mementón is az élet igenlése, a jóvooe vetett hit. az igen nagy technikai tudást, áteiest követelő művet remek előadásban hallhattuk, számomra az est legmegrázóbb, legma- radandóbo percei vortak. Sajnos a szünet után kissé megcsappant a hallgatóság, ami annak tudható be, hogy aKik először jöttek el a visegrádi királyi palota hangversenyeire, azok nem tudtak, hogy bizony a terem — legyen az jo idő esetén a híres uovar, vagy a legalsó szinten eiheiyez- keuo reneszánsz pince — hűvösebb az általáoan megszokott koncerttermeknél. A kitartóak nem bánták meg, hogy maradtak, mert igen érdekes, szép zenet hallhattak; Leos janácek: II. vonósnégyesét. A múlt század közepén született csen zeneszerző eiső sikerét 19U3-ban a Jenufa című operájával aratta, életművének javát idős korában alkotta. A mester viharos szerelemre gyulladt egy nála negyven évvel fiatalabb hölgy iránt, s ez a hév lobog az 1928-ban írt vonósnégyesében. Először a Szerelmes levelek, majd később az általánosabb értelmű Meghitt lapok címet adta művének. A szerző művészetére igen nagy hatással volt a nép költészete és zenéje, s a Kassai Vonósnégyes interpretálásában különösen a -népzenére épülő motívumok hatottak. Műsoruk méltó befejezése Volt a darab szakavatott előadása. Sajnos sem az országos hangversenyfüzetben, amely a nyári programokat , kínálja, sem az idegenforgalmi szerveknél — a Pest megyeinél sem! — nem propagálják, nem is tudnak az öt éve rendszeresen visszatérő koncertsorozatról! Egyszer már jeleztük valamennyi idei tervüket, de a következő Viola da gamba koncertre, amely július 5-én lesz német vendégművészek közreműködésével, ismételten felhívom a zenekedvelők figyelmét. Tanácskozás és koncert Június 23—25 között negyedik alkalommal találkoznak az ország fuvolatanárai, hogy egy szakmai továbbképzés keretében megvitassák, kibővítsék hangszerükkel kapcsolatos tudásukat. A Kulturális Minisztérium a tanácskozás helyszínéül Szentendrét választotta, amiben, azt hiszem, nem kis része van Kovács Lóránt fuvolaművésznek, főiskolai tanárnak. Mint a háromnapos esemény módszertani vezetője, személyes családi kapcsolódásán kívül, bizonyára azért Szentendrére szavazott, hogy a szakmai tanácskozás kikapcsolódásaként kollégái elgyönyörködhessenek a város páratlan szépségű és hangulatú épületeiben, kulturális értékeiben. A közel hatvan résztvevő előadást hallhat a hangszer technikai, játékstílusi újdonságairól. Bemutatót kap a legújabb művekből, s saját hangszerén is gyakorolhatja a helyszínen hallottakat. Módszertani előadást Pröhle Henrik fuvolaművész, főiskolai tanár, míg bemutatót Bart István fuvolaművész, főiskolai tanár és a tanfolyam vezetője tart. Kovács Lóránt, Sebők Erika fuvolaművésszel és Sza- bóky Márta zongoraművész, főiskolai tanárral együtt nyilvános hangversenyt is ad a tanácskozás hagyományaként. A tanácskozásra a megyei művelődési központban, a koncertre a szentendrei tanács dísztermében kerül sor. Pintér Emőke
