Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

Angolai diákok Tudást, barátságot visznek haza Csaknem egy éve, tavaly július elején tizennyolc ango­lai fiatal érkezett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tan­gazdaságába. Tanulni és dol­gozni jöttek, hogy egyéves magyarországi tartózkodásuk alatt elsajátítsák a baromfi- tenyésztés alapvető tudniva­lóit, gyakorlati fogásait. Jó kapcsolat Fogadójuk a Tesco, a Nem­zetközi Műszaki Tudományos Együttműködési Iroda volt, amely eredetileg úgy tervezte, hogy a fiatalok három hóna­pot a gödöllői tangazdaság­ban töltenek, majd más, a baromfitenyésztésben élenjá­ró gazdaságba irányítják őket. Ez utóbbi nem valósult meg: végig Gödöllőn maradtak, s csak egy-egy üzemlátogatásra utaztak el Bábolnára, Bikái­ra, ahol ugyancsak a barom­fitenyésztést tanulmányozták, s jártak baromfifeldolgozókban is. A rendkívül szimpatikus, érdeklődő, szorgalmas angolai fiatalok hosszabb itt tartóz­kodását talán nem is bánták nagyon a gazdaságban, ez de­rült ki azon a búcsúvacsorán, amelyet a napokban tartottak számukra. Ahogy dr. Puskás Attila igazgató elmondta, jó kapcsolat alakult ki a diákok és a gazdaság minden olyan dolgozója között, akinek ré­sze volt oktatásukban. Tanul­Solymár és Peszér névadói A királyok vadaskertje A jó ízű kenyér... VÁROSI ember lévén, ritkán van szerencsém iga­zán friss, kemenceillatú ke­nyerekhez, olyanokhoz, me­lyeket falun dédelgető si­mítással nyújt át a vevőnek a pék... Ügy is hívjuk, pékkenyér, mintha a ke­nyérgyárit nem is pékek sütnék. A közelmúltban vendég­ségben jártam egy termelő- szövetkezetben, és búcsú­zóul csoportunk minden tagját hatalmas, kerek, há- zisütésű kenyérrel ajándé­kozták meg. Megcsodáltuk az óriás ke­nyeret, és arra gondoltunk; csak nekünk, alkalmi ven­dégeknek szólhat ez a kü­lönlegesség. Hiszen ez nem nagyüzemi kenyér: hosszab­ban kelesztik, kényelme­sebben sültek, szállításkor sem préselik egymáshoz. Amúgysem gazdaságos ilyen nagy kenyeret sütni; otthon naponta vesszük, s a fél­kilóból is ránkszárad. Fél országot utazott a szép és finom ajándék, s most, amikor cikkemhez ültem, épp jubiláltunk: ti­zedik napja esszük jóízűen a még mindig malomkerék­nyi kenyeret, s nem azért, mert nincs lelkünk kidob­ni. Azért, mert jó. Tíz napja nem vettünk kenyeret. Ez az idő bizonyítja a jó minőségű munka hasznát, gazdaságosságát. LEHET, vettünk volna azóta frissebbet is. De, mert élvezhető, finom maradt, megtanultuk tisztelni, és bízni benne: holnap is ehe­tünk még belőle. Ügy fo­gyasztjuk, ahogyan készült: — jóízűen, a jónak kijáró tisztelettel... Tovább nő a lakótelep Folyamatosan haladnak az építési munkálatok a budaörsi la­kótelepen. Jelenleg a 11-es tömb panelozási és fogadószint­építési munkálatai folynak a 43-as számú Építőipari Vállalat kivitelezésében. Halmágyi Pélter felvétele Tárnoki tervek Ha a tégla megvan... A PILIS mindig telt házzal várja a vadászokat. Nagyon régi hagyományt őriz ezzel, mert már az Árpádháziak ko­rában a királyok egyik vadas­kertje volt. Akkor azonban nemcsak a Pilis hegységet fog­lalta magában, hanem a Du­nától a Buda-hegység déli ré­széig és a Gerecséig terjedő, vadban bővelkedő hatalmas erdőségeket is. Vadászkastélyaikban sok ne­ves külföldi vendéget fogad­tak. Így például a keresztes- hadaival Magyarországon át­vonuló Barbarossa Frigyes császár — esztergomi vendé­geskedése után — több napon át vadászott a Budai hegyek­ben, III. Béla király társaságá­ban. A nagy vadászatok feltéte­leinek a megteremtéséhez új foglalkozási ágak alakultak ki. Betanított kutyákkal, lovon ül­dözték a vadakat, amelyeket nyíllal, dárdával, karddal vagy tőrrel ejtettek el. A pecérek képezték ki ehhez a kutyákat. Ök idomították, gondozták az állatokat. Innen eredt falu­juknak, az azóta elpusztult Pe­Űgy tűnik, végre megoldó­dik a sok éve húzódó gond: a nagyközség vízellátása. A napokban az elkészült vízhálózat mosása és fertőtle­nítése befejeződött. A hálózat­szérnek a neve. A budai járás szépen fejlődő községe, Soly­már is a vadászatokhoz kap­csolódó foglalkozásról kapta nevét. Itt laktak ugyanis a solymászok, akik betanították a sólymokat. MÁTYÁS KIRÁLY korában Solymár már vadaskert volt, de nem tartozott a legnagyob­bak közé. A Pilis legnagyobb vadaskertjét, a Buda-környé- kit, amely több mint 500 hol­dat foglalt el, 7600 méter hosszú, 2 méter magas kőke­rítés védte. Buda elfoglalását követően a Pilis vadászlakai is áldozatul estek a török pusz­tításainak. A solymászatot azonban a törökök is megked­velték, és egy jó sólyomért cse­rébe még rabot is hajlandók voltak visszaadni. A 150 éves török uralom hosszú hadjára­taiban elnéptelenedtek a fal­vak, a művelt területek nagy részét visszahódította az erdő. A vadak olyan nagy mérték­ben elszaporodtak, hogy a XVI. század végén Esztergom­ban már olcsóbb volt a vad­hús, mint a marhahús. ból több helyen vízmintákat vettek, s azokat elküldték a KÖJÁL-nak. A vizsgálatok eredménye kedvező volt és az e'múlt hónapban megindult Budakalászon a vezetékes víz­szolgáltatás. mányaik befejeztével, a Péce- li Mezőgazdasági Szakmun­kásképző Iskola vizsgabizott­sága előtt betanított baromfi- tenyésztő munkás képesítést szereztek. — Bízunk benne, mondta a tangazdaság vezetője, hogy a tanultakat, a mezőgazdasá­gunk egészéről nyert kedve­ző tapasztalatokat is jól hasz­nosítják majd az újjászer­vezés alatt álló angolai me­zőgazdaságban. Nem kis fel­adat vár rájuk, hiszen a ma­gyar mezőgazdaság szocialista átszervezése sem volt egysze­rű dolog. — A mi példánkon keresz­tül szerettük volna érzékel­tetni a feladatok nagyságát. Ebben a biztatásban termé­szetesen az is benne van, hogy ezekre a fiatalokra, még, ha csak az alapokat tanulták is meg, bizonyára nagyobb fel­adat hárul szűkebb szakmá­jukban, mint a mi betanított munkásainkra. Szerepük lesz abban, hogy a szocialista or­szágok, köztiik hazánk, segít­ségével Angolában épülő ba­romfitelepek eredményesen termeljenek. Egyet kért Bizonyos fokú politikai elvá­rásnak is meg kell felelniük, hogy az itt tanultakat hasz­nosíthassák, ezt hangsúlyozta számukra Tábik Ferenc, a tangazdaság párttitkára Hi­szen, amikor az angolai me­zőgazdaság felemelkedését szolgálják, a szocializmus ügyét segítik. A csoport., nevében Viktor Manuel Airosa kért szót, s köszönte meg a velük való foglalkozást Ahogy ő mond­ta: társaival együtt már az IVapsütéses falusi kora dél- után volt Inárcson. Az a fajta békés, időtlen hangulatot árasztó délután, amilyennel na­gyon kis községeinkben néha még találkozik az ember. Se­hol egy lélek, sehol egy jármű, csak a kék ég, a csönd, a tá­gasság. Megálltam, úgy gyö­nyörködtem a nyájas nyuga­lomban. Nem sokáig. Mellet­tem, jobbra az egyik kis utcá­ból hirtelen két, egymással vi­askodó alak vonult elő, az ed­dig üres tájba. Egy középter­metű, zömök öregember és egy rozsdaszínű, horpadt hasú te­hén. A kötőfék ide-oda táncolt az öregember kezében, ahogy minden erejével nekifeszülve próbálta magával vonszolni a konokul ellenálló jószágot. Egy­két kényszeredett lépés után a tehén négy lábát szétvetve megállt, az öreg dünnyögve fölcsapta homlokára a kalap­ját, fújtatott, várt, aztán kez­dődött elölről a küzdelem. Leg­alább háromszor megismétlő­dött ugyanaz a játék, amikor a tehén váratlanul oldalra kap­ta magát (az öreg majdnem hasra esett), és átvágtatott előt­tem, be a templom melletti fü­ves, árnyas parkba. Igazán furcsának tűnt a te­új Angolában születtek, s ne­vükben is mondhatja, örül, hogy a két nép együtt dolgozik, Nekik még nagyok a nehézsége­ik, fejtegette, de ezen az úton akarnak végighaladni, s jó, hogy magyar barátaik támo­gatják őket. — Barátságot vi­szünk haza, s majd azt mond­juk: tudást hoztunk Magyar- országról, a gödöllői tangazda­ságból! A búcsúzásnál természete­sen ott volt Luca Ferenc, a tangazdaság oktatási felelőse, és Földi Péter, a baromfite­nyésztési ágazat vezetője is. Luca Ferenc egyet kért tőlük: úgy dolgozzanak, úgy tanul­janak továbbra is, és erre ta­nítsák az otthoniakat, mint ahogy azt itt tették. Névjegycsere A baráti hangulatú összejö­vetel az angolai diákoknak is, a tangazdaság szakemberei­nek is gyümölcsöző munka végére tett pontot. A diáko­kat gödöllői ajándékkal lep­ték meg. S, hogy mennyire nagyszerű kapcsolat alakult ki, bizonyítja: ez nem szakad meg ezután sem. Ennek első jele, hogy az angolai fiatalok kölcsönös névjegycserére kérték pro­fesszoraikat, ahogy ők mond­ták, s ezzel még az újságírót is meglepték. Domingos Bezerra, Alvaró Filomenó Nunes Gomes, Abel Pereira Lucas, Paulina Fi- gueiredo, Pedro Domingos, Adao Jósé Correia, Joáo An­tonio Simóo, Maria Fernanda Matos, Serafin Gonga és An­tonio M. Mateus neve sorako­zik jegyzetfüzetemben. Nekik, s a többieknek is jó munkát kívántunk odahaza. hén szamárcsökönyösségű vi­selkedése, meg a gazda túlsá­gos türelme is, ahogy megadó- an vonszolódott amerre a te­hén gondolta. Odasétáltam: — Jó napot. — Adjisten. — Mindig ilyen bokros a te­hene? — Nem bokros az! Nagyon is szelíd tehén a Teri — bólo­gatott az öreg, és ravaszkás te­kintetű, csupa kerek arcán va­lami bánatos, restelkedő kife­jezés suhant át. Odalépett és gyengéden megveregette az all at nyakát. — Jöjjön csak — intett, hogy lépjek közelebb —, látja ezt ni? Egy hosszú, mély, félig he­gedt vágás éktelenkedett a te­hén oldalán, arra bökött óva­tosan vastag, bütykös ujjával. — Ez itt a baj! Beteg sze­gény, azért makacskodik. — Mi történt? — Hát iszen! — törölte meg az öreg még mindig nedves homlokát. — Belém bújt a kis­ördög, amiatt volt az egész! Volt valami kópésan mulat­ságos az öregemberben, tömzsi alakjában, kicsattanó, piros­barna bőrén, gömbölyű orrá­A tárnoki 1. számú általá­nos iskola korszerűsítése ápri­lis elejére fejeződött be. Nem kis dolog, de a kétműszakos tanítás szülte közismert gon­dokat nem szünteti meg. Üj tantermekről pedig pénz hiá­nyában egyelőre szó sem lehet. Biztatóbb a helyzet a keres­kedelemben. Mint Rozsnyai Mihály, a községi tanács elnö-' ke elmondta: a Budai Járási Áfész beruházásában kis ABC- áruház épül Tárnokon. A 4,5 millió forintba kerülő épület tető alá hozatalához a tanács 400 ezer forinttal járul hozzá. A Fő utcai ABC építéséhez már hozzáfogtak, de a kivite­lezési nehézségek miatt az eredetileg tervezett augusztusi határidőre semmiképpen nem készülnek el. A tanácselnök abban reménykedik, hogy no­vember 7-én átadhatják az épületet. Fontos lenne a kis ABC gyors elkészülte azért is, mert a község területén csak örö­költ,, elavult épületekben levő boltok állnak a vásárlók ren­delkezésére. Az új üzlet meny- nyiségi és minőségi változást jelent majd egyszerre, és csök­kenti a fővárosból megrakott ban, élénken csillogó tekinte­tében. — Mióta az eszemet tudom, állatokkal foglalkozom, de csak tehenekkel. Nem volt ne­kem disznóm, vagy lábas jószá­gom soha. De istenuccse, mind közül ez a legkedvesebb, és most itt van, ni! — De hát mit csinált az a kisördög ? — A Teri volt a legjobban tejelőm, mert ügyi, azért az a legfontosabb, nem mindegy hány litert ad el az ember! Na és egyszercsak jött a kisördög, és csiklandozott. Én meg szót fogadtam neki. Mi az a napi 18—20 liter, tudna ee többet is, csak meg köll jobban etetni, mondogatta folyvást a kisör­dög, na én aztán adtam is a Terinek mindent, amiről úgy gondoltam, hogy sok tejet csi­nál. Vagyis, szépen betegre za­báltattam szegényt. Belé sült az étel mind. Majdnem fölfor­dult. Szerencsére még időben beértünk Dabasra, ott aztán a doktor úr kioperált belőle min­dent. — Sokba került a műtét? — Hát biz az nem pár kraj­cár volt. Meg az a sok inek- cijjó, elvitte jócskán a pénze­met. Jól van na, jól van —ha­csomagokkal hazatérő tárno­kiak számát is. Az ABC megnyitásához hason­lóan nagy reményeket fűznek az új Patyolat-felvevőhelyhez is. A községi tanács a Pest me­gyei Csomagoló Vállalattal kö­tött szerződés alapj án — a vál­lalattól 300 ezer forintot kap­nak — 50 ezer forinttal, a hely biztosításával és a kivitelezés­sel járul hozzá a munkálatok­hoz. A vasútállomás közelé­ben épülő 60 négyzetméteres felvevőhely átadását ez év no­vember 7-re tervezik. A ha­táridő betartására minden re­ményük megvan, az épület alapja ugyanis már elkészült, és a legnehezebbjén, a tégla beszerzésén is túljutottak. Hozzáláttak már Tárnokon a gyógyszertár építésének elő­készületeihez is. Ha Tárnok új létesítményei­ről szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a község vezetői mindig számíthatnak a helybeliek se­gítségére. A tárnokiak jól is­mertek tettrekészségükről: nem húzódoznak a társadalmi, mun­kától. Az ABC építéséhez is több brigád és kollektíva aján­lotta fel segítségét. jolt le, hogy megveregesse Te­ri pofáját, de a tehén morco­sán arrébb sétált. — Hány tehene van még Terin kívül? — Már csak öt. Elég az ne­kem. Tudja, a szomszéd falu­ba köll leadni a tejet, az nyolc kilométer ide. — És hogy megy oda? — Hát biciklivel. Föl a 18— 20 litert, aztán hajrá! Jó az a kis mozgás, nem árt. — És mit gondol, meggyó­gyul a Teri? — Még nem tudni. A doktor úr azt mondta, ha lesz étvá­gya, megmarad. Így aztán min­dennap kihozom sétálni, van itt jó friss füvecske, hátha megjön rá a gusztusa. Már örülnék, ha csak tíz liter tejet is adna, csak megmaradjon. Az eddig tarkóján csücsülő kalapot hirtelen dühösen visz- szarántotta a homlokába, az­tán megfogta a kötőféket, és gyöngéden noszogatni kezdte a tehenet, hogy induljanak to­vább. — Na, isten áldja — billen­tett egyet kalapja karimáján, majd az állat oldalát megta­szítva, elkezdte húzni maga után. nPeri lógó fejjel, ímmel-ám- mai moccant, a kövér fü­vet meg sem kóstolta. S. Horváth Klára Budakalász Bekapcsolták a vízvezetéket Fehér István Az öregember és a tehén Július 19-ig minden fekete-fehér tévékészülékhez 800 Ft-os vásárlási utalványt adunk a PIK szaküzleteiben. Az utalványok sorsoláson vesznek részt. A főnyeremény: egy Color Star televízió. További értékes nyeremények. OLIMPIAI TV-AKCIÓ a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents