Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-25 / 147. szám

wsr ttt.c.iTX 1980. JÚNIUS 25., SZERDA av A Dunatours kirendeltségeinél Mindig rendelkezésre állni Hogyan fogadja a látogató­kat a Pest megyei idegenfor­galom első számú gazdája, a Dunatours (a Pest megyei Ide­genforgalmi Hivatal) Szent­endrén és Vácott? Erre keres­tünk választ a két kirendelt­ségen. Szentendrén a Duna-parton (Somogyi—Bacsó part 6. sz.) található kirendeltség kisebb, s a szemnek kevésbé tetszetős, mint a váci, mégis a forgalom többszörösét produkálja. Ez persze elsősorban a városnak, az ottani látnivalóknak (mú­zeumoknak, kiállításoknak stb.) s a szervezett programoknak, műsoroknak köszönhető. — Mit ajánlanak az érdek­lődőknek? — kérdeztem Hor­váth Zsuzsanna ügyintézőtől. A válasz aztán hosszúra sike­rült, mivel ők a bőség zavará­val küszködnek. A nyitvatartós Bent több nyelvű — ingye­nes — prospektus között válo­gathatnak. A nyelvtudással nincs gond. Sallai Lászlóné kirendeltségvezető oroszul és franciául, Dobozi Lászlóné és Horváth Zsuzsanna németül beszél. (Egyébként mindössze hárman dolgoznak a kiren­deltségen, s most az idén először az idegenforgalmi sze­zon idejére Leányfalun a strandi buszmegállónál nyitot­tak egy egyszemélyes pavi­lont) — Nálunk lehet jelentkezni a Zsámboki lakodalmas című programunkra. Májustól októ­berig Leányfaluról és Papszi­getről, illetve a csoportok a kívánságuk szerinti helyről indulatnak. Azoknak a vendé­geknek, akik nem tartoznak csoporthoz, minden péntek délutánra, estére szervezzük meg a zsámboki programot. Népszerű, különösen a német családok körében, az apaj- pusztai műsorunk. Szeptember 15- ig a Danubius szálló kert­jében úgynevezett grill-party- kat rendezünk. A kirendeltség nyitva tartá­si ideje azonban a bírálatok ellenére, változatlanul nem igazodik az igényekhez, holott a hivatal szerkesztőségünkhöz írt válaszában más terveket ígért. Hétköznapokon 8 órától 16- ig, pénteken 15-ig, szomba­ton 12-ig s vasárnap 9-től 10-ig tartanak nyitva. (Mellesleg a szentendrei műsor című kiad­vány júniusi számában a nyit­va tartási idő nem így szere­pel!) A Teátrum ideje alatt ezen változtatnak, s előrelát­hatóan a tavalyihoz hasonlóan este 7-ig fogadják az érdeklő­dőket. A későn érkezők azon­ban most is — ahogy a kiren­deltség kirakatában elhelyezett tájékoztatón olvasható — a Danubius szálló portáján tájé­kozódhatnak. Ott még fizető­vendég-szobát is rendelhetnek. Kinek nem éri meg? Egészen más tapasztalatokat szereztünk Vácott. Igaz, a Du­natours ottani kirendeltsége — szerződéses, jutalékos alapon — IBUSZ-iroda is. — Munkánk 90 százaléka kifejezetten, úgymond IBUSZ- tevékenységből áll — tájékoz­tatott Szikora János kiren­deltségvezető. — Ha nem fog­lalkoznánk IBUSZ-ügyintézés- sel, nem is érné meg fönntar­tani ezt az irodát. Vácott ugyanis a helyi idegenforga­lom kicsi. Ide a csoportok csak oras aztán városnézésre már mennek egy-két jönnek, s is tovább. Persze akkor lennének iga­zán bajban, ha tovább, illetve éjszakára is szeretnének ott maradni. A kirendeltség Hogy ismerje feladatait Gondosabb felkészülést Pontosan nem is tudom, hogy mi az én feladatom — mondja az egyik újonnan vá­lasztott bizalmi. Hogy ne han­gozhassák el naponta ilyen és ehhez hasonló, jogos kijelen­tés, határozott úgy a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsának elnöksége (a SZOT 1978. decemberi határozata nyomán): egységesíti az okta­tási rendszert és propaganda- munkát. Azóta a megyei bi­zottságok kidolgozták a tema­tikát, sőt mérleget is vontak az 1979—8l)-as év tapasztala­tai alapján. Az Építő, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének Pest megyei Bizott­sága a közelmúltban értékel­te az 1979—80-as tanév ok­tatási tapasztalatait. Az oktatási terv megvalósí­tásáért már 1979. májusában megindultak az előkészületek a megyei bizottságon és a he­lyi szakszervezetekben is. Pontos, határozotf tematiká­juk kiterjedt a tisztségviselők, szakszervezeti tagság tovább­képzésére. A tisztségviselők közül a legtöbb bizalmit be­vonták a képzésbe. Lehetne azt mondani: az oktatási év sikerrel zárult. Azonban a megyei bizottság aktivistái kritikusan szemlélik saját munkájukat, a megyé­hez tartozó alapszervezetek munkáját. Megállapították, néhol, vajmi keveset törődtek az oktatással. A jövőre szóló tanulság: időBen kell megrendelni az oktatás anyagait azért is, mert a tematika kidolgozásá­nak hiánya rányomta bélyegét a munkára. A hiányosságok ellenére is tény, hogy az építőipari dol­gozók körében tovább bővült a tömegpolitikai és a tisztség- viselők oktatása. De a követ­kező évben még gondosabb felkészülésre, szervezésre és tervezésre van szükség. Kü­lönösen fontos, hogy az újon­nan megválasztottak közül senki se legyen bizonytalan, idejekorán ismerje meg fel­adatait, hogy élni tudjon jo­gaival. ugyanis csak fizetővendég-szo­bákkal, abból is összesen 160 ággyal rendelkezik. A kirendeltség nyitva tartási idejét — ahogy Szikora János elmondta — a gyér idegenfor­galom figyelembevétele alap­ján állapították meg. Hétfőtől csütörtökig 8-tól 16 óráig, szombaton pedig 8-tól 12-ig tartanak nyitva. Vasárnapi ügyelet nincs. Évekkel ezelőtt kísérleteztek vele, de — állí­tólag — nem érte meg. — Mit tehet az a turista, aki szombat délután érkezik Vác- ra? Különösen, ha külföldi, nem tud magyarul, s szeretné a pénzét forintra átváltani? — Vácott legfeljebb körül­nézhet, s aztán elmehet a fő­városba vagy a révvel át Szentendrére. Csak sötétedésig... A rév azonban csak sötéte­désig közlekedik... Ezek alap­ján úgy tűnik, mintha a vá­ciak mindent megtennének azért, hogy ne maradjanak tartósan városukban a vendé­gek. Bár a Dunatours kiren­deltségvezetője nem látja ilyen sötétnek a helyzetüket. Átmeneti megoldásként most azzal próbálkoznak, hogy ke­resnek egy olyan embert — nyugdíjast —, aki elvállalná, hogy szombat délután és va­sárnap a lakásán fogadja az érdeklődőket, s árusítja az éppen üres fizetővendég-szo­bákat. Szeretnének a DIB-bel és a Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalattal közösen váci prospektust is megjelentetni. (A váci útikönyv már kifo­gyott, jelenleg csak térképet tudnak adni — 4 forintért — a vásárlóknak.) Jobb híján elkelne Vácott akár egy magánpenzió is. Legígéretesebb azonban az az elképzelésük, hogy a Duna­tours és a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat közösen üzemeltessen egy szállodát (esetleg motelt). Gondoskod­nának a turisták ellátásáról, programokat szerveznének ne­kik, s közösen jelentetnének meg tájékoztatókat. De sajnos, ez még csak nem is terv, ha­nem néhány — Vácot szerető — ember álma. Szenté Pál Hafmillió mázsa széna Rétgazdálkodás, képesítés nélkül bete­rétmű­§ Mezőgazdaságunk ^ ge — a legelő, és ^ velés — hosszú évek óta b nyomja az ágyat. Pedig fel- | erősödéséhez egyre nagyobb ^ érdek fűződik. Drágulnak ^ az abrakfélék és a szántó- földön termesztett tömeg. S takarmányok sem tartoz- § nak már az olcsó eleségek $ közé. Dr. Vinczeffy Imre, a ^ Debreceni Agrártudományi | Egyetem tanára minden- ^ esetre a legodaadóbb ápo- ^ lók közé tartozik. Harminc- ^ három esztendeje foglalko- ^ zik a füvek természetének S megismerésével, s ^ Nevét Pest megye mezo- I gazdái közül is sokan is- $ merik. Szőkébb pátriánk 19 ^ gazdaságában 9674 hektár- ^ nyi gyep felújítási tervét ^ készítette el munkatársai. ^ val. (A megyében egyéb- ^ ként más kutatók is fog- ?• lalkoznak ezzel a problé- | makörrel.) A közelmúltban | folytatott beszélgetésünk so- ^ rán a legelőgazdálkodás je- í lentőségéről, illetve a kívá. | natosnál lassúbb fejlődési § tempó okai felől érdeklőd­és tünk. Háromezer faluban A különböző egyetemek, fő­iskolák kutatói más és más módszereket dolgoztak ki a fűhozam növelésére. Miben áll a debreceni technológia lénye­ge? — Abból indultunk ki, hogy a gyep nehezebben szomjazik meg, vagyis nem tartozik a vízigényes növények közé. Jel­lemző például élelmességére, hogy a nedvességpazarló ho­moktalajon is elegendőnek bi­zonyul 7 mill!méter csapadék hektárankénti egy mázsányi széna megtermeléséhez. A fű tehát igen jól hasznosítja a természetes vizeket. Hiányoztak azonban az egyes tájaknak leginkább megfelelő fűkeverékek. Ekkor — 33 év­vel ezelőtt — kezdtem hozzá a különböző növénytársítások kipróbálásához. Egyszerű, de nagy gyakorlati tapasztalatok­kal rendelkező pásztorembe­reket faggattam tudományuk­ról. Hogy a megfigyeléseknek miféle kincses tárháza gyűlt össze, arra vonatkozóan talán elegendő egyetlen adatot meg­említeni : háromezer község határát, füves térségeit jár­tam be, cseréltem gondolato­kat gulyásokkal, juhászokkal. Miután megtaláltuk a leg­kitűnőbb növényösszeállításo­kat, még egy problémát, a vízkérdést kellett megoldani. A szárazság különösen a kötött talajokon veszélyezteti a ter­mést, amelyek hajszálcsövei könnyen eltömődnek és csak nehezen fogadják be a nedves­séget. Ezeken a rossz szerke­zetű levegőtlen földeken igen eredményesnek bizonyult az altalajlazítás. A módszer harmadik eleme, a szakszerű műtrágyázás, ré­vén hektáranként egy vagon­nál is több széna takarítható be a legelőkről. (A felhasz­nált külföldi irodalomról most nem kívánunk szót ejteni.) Hiányos képzés A gyepekről nyert takar­mány nemcsak olcsó, de bioló­giailag is igen értékes. Hasz­na abban is megmutatkozik, hogy az állatokat a számukra legkedvezőbb módon termé­szetes körülmények között tartjuk. A sok-sok előny elle­nére, mégis mintha idegen­kednének vagy éppen korsze­rűtlennek tartanák a gazdasá­gok a legeltetést? — Ennek sajnos számsze­rűen kimutatható káros követ­kezményei vannak. Gyepterü­letünk 1935 és 1975 között 21 százalékkal csökkent, és talán nem véletlen, hogy a szarvas­marha-állomány ugyanilyen mértékben, 21 százalékkal apadt az adott időszakban. Az is hiba, hogy helytelenül, át­vettük a hűvösebb országok klímájához alkalmazkodó, a mi viszonyaink között rövid­nek tekinthető, 150—180 napos legeltetést. Nálunk ugyanis 230 napig legelhetnének az álla­tok. A műtrágya ebben a techno­lógiában a legnagyobb költ­ségtényező. Megéri-e a jelen­legi magas árak mellett, a Egyhangúlag választották Orvos a közéletben „1944-ben született, 1969-ben végezte el az orvos- egyetemet. Vatta községben, majd Felsődebrőn dolgo­zott körzeti orvosként 1975 decemberében pályázat út­ján került Dömsödre — ugyancsak körzeti orvosnak. Munkája mellett a tanács egészségügyi és szociálpoliti­kai bizottságának tagja, megszervezte és vezeti Dömsö- dön az alkoholizmus elleni klubot. A Vöröskeresztben elsősegélynyújtó tanfolyamokat szervez, részt vállal a polgári védelmi oktatásból, a Hazafias Népfront helyi bizottsága tagjaként pedig különösen a tisztasági moz­galom feladatain munkálkodik. A tókerti cigánytelep lakóinak közegészségügye jobbításáért sokat tesz. Köz­életi tevékenysége, példamutató aktivitása, a község gazdasági, politikai életében szerzett széles látóköre al­kalmassá teszi Dömsöd nagyközség képviseletére a Pest megyei Tanácsban.” nagy türelmű, lelkiismeretes orvos — így ismerik a pá­ciensei, s így én is. Olyan tí­pusú ember, aki a hivatásán túl is sokat tesz az embere­kért. Az ő munkáját dicséri a mostanában erősödő alkoho­lizmus elleni klub. Azután ott az elhanyagolt cigánytelep, ahol hatalmas feladat az egészségügyi szemlélet változ­tatása, ahol missziós teendő a tisztálkodással, egészséges életmóddal kapcsolatos isme­retek meghonosítása. Tanács­tagként is képviseli a telepü­lés lakóinak egy részét. Egy­szóval — közéleti ember. Ilyennek ismerik Eddig a jellemzés. A sorokat Bódis Rózsa, a Hazafias Nép­front dömsödi bizottságának elnöke olvasta fel június 14- én, az alakuló tanácsülésen, amikor megyei tanácstagnak javasolta dr. Tóth Istvánt. Egyhangúlag — ellenszavazat és tartózkodás nélkül — vá­lasztották meg őt, akárcsak tanácstagi körzetében. Bódis Rózsa: — Jól ismerem Tóth doktort, népfrontosként gyakorta akadnak közös ügyeink. De nemcsak én, a faluban mindenki szerény, csendes embernek tartja, aki szereti a hivatását. Nem hal­lottam panaszos szót rá: jó szakember, s mindig, minden­kinek a szolgálatára áll, nem­csak a rendelőben, de az ut­cán, otthon is, ha úgy hozza a dolgok sora. Aligha kíván­hat orvostól többet az em­ber ... Andorka Péter, a nagyköz­ségi tanács elnöke: — Tóth doktornak többször is voltam már betege. Jó diagnoszta, Csak a körzet Mokány termetű, bajuszos szemüveges fiatalember. Mind­össze harminchat esztendős: — Ha nem is vagyok ' kez­dő, középkorúnak sem lehet még nevezni. Nagyon szere­tem a körzetet, másképp el sem tudnám képzelni. A kór­ház, a klinika nem nekem való. Itt közvetlenebb a kap­csolat a páciensekkel, az em­berekkel, s az is számít: a magam ura vagyok. A kór­házban — ha a betegekért is —, de több a civódás. — Oka is van annak, hogy így vélekedem. Apám, öcsém, is körzeti orvos, csak a bá­tyám választotta a kórházat. Az öt év, amióta itt élek, elég volt arra, hogy ne maradjon ismeretlen senki a körzetem­ből. Háromezer ember, s ki- sebb-nagyobb betegséggel már majd mindegyikük megkere­sett. A szomszédok, rokonok olykor egymás gondjairól is beszélnek, én pedig ha tehe­tem, érdeklődöm. Mert a gyó­gyításhoz elengedhetetlenül fontos, hogy az orvos ismerje a beteg életkörülményeit. Csak gyógyszerrel és kezeléssel nem lehet gyógyítani, a tö­rődés is kell... — Amikor Dömsödre kerül­tem, elődömtől örököltem a tanácstagi megbízatást is. Nem tagadom, volt bennem egy kis félsz. Ügy képzeltem, a ta­nácstagi munka majd a gyó­gyítói hivatás rovására megy. De nem így történt. Igaz, eh­hez rengeteget kell áldozni a szabad időből. Hogy mást ne említsek: negyven család tar­tozik a tanácstagi körzetem­hez, s ez évtől még több, 60— 70 is, mert módosult a kör­zethatár. Az orvosi körzetem­ben lakók 11 százaléka ci­gány. — Valóban, vesszőparipám az alkoholizmus elleni harc. Felmértem a helyzetet a tele­pülésen, s úgy találtam, hogy az itteni száz alkoholista be­teg közül legalább húszon le­hetne segíteni. Az országban mindenütt az ideggondozók irányítják az antialkoholista klubokat. Talán elsőként, az­zal kísérletezem, hogy létre­hozzak itt egy községi klubot. S, ha csak egyetlen embert si­kerül megakadályoznom ab­ban, hogy visszaeső legyen, nem eredménytelen a kísérlet. A közösség asztalára — Tanácstagként, s a me­gyei tanács tagjaként is első­sorban az egészségügyi gon­dok enyhítéséért szeretnék dolgozni. A nagyobb közösség asztalára is le kívánom tenni a helyi gondokat, eredménye­ket. Például javulnia kellene a gyógyítás feltételeinek. Apa- jon elavult a rendelő, a hoz­záépített tanácsadó helyiség olyan szűk, hogy az előtérben legfeljebb három gyerekkocsi fér el. Nincs ott orvosi lakás sem. Vagy a már említett ci­gánytelep: az egészségügyi és higiéniai minimum alatt élnek ott a nyolc-tízgyerekes csalá­dok — putriban. Tarthatatlan az állapot, de a megoldás le­hetséges : három-négy éve kezdődött a kedvezményes la­kásépítés, öt család már ott­hont is kapott, két ház most készül, s azt kívánom, még több ilyen legyen. — Magánemberként? Ugyan­azokat a problémákat szeret­ném megoldani, amelyeket or­vosként is. Egyébként elége­dett vagyok: a feleségem or­vosírnok mellettem, három szép lányom van, Fruzsina, Krisztina és Orsolya. Nem, azt hiszem, nem jó, ha őket is megpróbálom körzeti orvossá nevelni, ez a munka inkább férfiaknak való. Azért jó len­ne, ha több idő jutna a csa­ládra. És szeretném majd né­hány év múlva — ha a gye­rekekkel kevesebb lesz a gond — letenni a körzeti or­vosi szakvizsgát. Addig élek úgy, mint eddig. Vasvári G- Pál mesterséges tápanyagok ilyen intenzív, hektárankénti 520 ki­logrammos használata? — Feltétlenül. A drága gé­peket ráfizetéssel üzemelteti az, aki csak 10—15 mázsa szé­nát takarít be hektáranként. Ráadásul ezek a hitvány gye­pek, értékes, a szántóföldi nö­vénytermesztésben nyeresége­sen hasznosítható területeket foglalnak le. A legelőjavítás — nevezzék bár víztakarékosnak is az al­kalmazott technológiát — je­lentős kiadásokkal jár. Érde­mes-e befektetni az ágazatba? — Hektáranként 8—12 ezer forintra rúgnak a költségek, viszont gyorsan, három év alatt megtérülnek. Ügy gon­dolom, az adott esetben jó helyre kerül a bankó. — ön szerint tehát nem az érdekeltségi viszonyokban ke­resendő a tartózkodás? — Nem elsősorban. Mi lehet a valóságos ok? — A szakismeretek hiánya, ami annyira általános, hogy szinte fel sem tűnik. Nemré­giben még jó, ha akadt húsz gyepes szakember. Ma 500-an vannak, akik azt mondják magukról: értenek a legelőhöz. S ha a tendencia tovább tart, néhány év múlva akár tízsze­resére duzzadhat a beosztásuk szerinti fűspecialisták száma. A baj az, hogy a szakértelem korántsem nőtt ilyen mérték­ben, az egyetemekről kikerülő fiatalok vajmi keveset tudnak a gyepgazdálkodás titkairól. Az sem lényegtelen, hogy a legtöbb szövetkezetben har­madrangú kérdésként kezelik az ügyet. A termelésirányítók kezdeményezését hiába várjuk, mert' azok jó része aligha tud­ja, mire is kellene vállalkoz­nia. Kedvezőtlenül hat az ága­zat fejlődésére, hogy nemcsak független szerve, de még ön­álló tanszéke sincs agrárintéz­ményeinkben a gyepgazdálko­dásnak. Természetesen van­nak biztató jelek is. Pest megye két kiemelkedő közös gazdasága a dunavarsányi és a kocséri tsz rendszeresen igény­li a szaktanácsadást, gyepter­mesztési színvonaluk maga­sabb az országos átfognál. Program a jövőnek Tervei? — Szerettem volna könyvet írni, erre 1974-ben tettem utoljára javaslatot. A sikerte­len próbálkozás azonban egy időre elvette ettől a kedve­met. Természetesen a könyv megjelenése nélkül is éppen elegendő lehetőség van tudo­mányos tevékenységem publi­kálására, főként annak gya­korlati hasznosítására. Az utóbbi nyolc esztendő­ben hatvan üzemben tartot­tunk bemutatót. Technológián­kat 11 megyében ismerik és 40 ezer hektáron már e mód­szer alapján folyik a gyepgaz­dálkodás. Véleményem szerint az állami támogatások meg­szüntetésére akkor kerülhet sor, az ágazat akkor válik nye­reségessé véglegesen, ha kiala­kul egy olyan szakgárda, amely mind az elméleti, mind a gya­korlati kérdésekben kiváló is­merője az agrártudomány e fontos és ígéretes ágának. ★ 5 Forgatom dr. Vinczeffy I Imre egyetemi tanár és munkatársai által tavaly ^ elkészített, Pest megye ^ gycpgazdálkodásának lehc- ^ tőségeiről írott vaskos ta- $ nulmányt. Hallatlan pon- § tosság, kérlelhetetlen logi- $ ka jellemzi az elkészült ^ munkát. ^ Ha az általuk javasolt ^ ütemben, tíz év alatt, ja­6 vítanák meg a megye gye- ^ pcit, akkor 1992-re hatmil- > lió mázsa széna teremne $ tájunkon, amely 120 ezer ^ — a jelenleginél egyne. | gyeddel több — felnőtt szarvasmarha egész évi ta- $ karmányát biztosítaná. Fel- ^ tehetőleg szívesen vállalna ^ részt a program megvaló- ^ sításában az egész debrece­ni ni kutatócsoport. Valkó Béla

Next

/
Thumbnails
Contents