Pest Megyi Hírlap, 1980. június (24. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
Műveljük meg kertünket! Ha akarom, azt veszem észre, hogy az udvaron összeeszkábált valamiben ■— mert garázsnak aligha nevezhető a négy faoszlop tartotta tető — két személygépkocsi van; a közületi szolgálatban kivénhedt Volga s a valamikor újonnan vásárolt Moszkvics. Ha akarom, azt látom meg, hogy a ház mögötti kertben fóliasátrak magasodnak, s bennük a paprika-, a paradicsomtövek termése csinos summát kitevő forintokra váltható. Ha akarom, azt jegyzem meg, hogy a család hajnali háromkor már műszakot kezd a mindig könnyező műanyag lepel alatt, hogy amikorra indulni kell a tényleges — munkahelyi — műszakba, addigra az, ami halaszthatatlan, rendben legyen. S ha akarom, csupán azt veszem észre, pénztárcámhoz képest milyen kövérek a számok a piaci árcédulán. Ha akarom, nem akarom váltogatása személyes jogom, ám társadalmi összesítésben nem követhetjük a szeszély diktálta útirányt. Ott egyenesen kell menni. Így kellene menni. Egy fohász egy könyvből Ha ráfizetnének, bizonyos, hogy nem csinálnák, ám azt, mennyi is a tiszta haszon, mint megválaszolhatatlan kérdést egy nem tudómmal hárítja el Silla Sándor. Hazánkban még a mezőgazdasági nagyüzemekben is gyermekcipőben jár ráfordítások és hozamok viszonyának elemzése, miért tudná akkor éppen ő, cseppnyi háztájijának minden költségtől megtisztított hasznát? Cseppnyi? Nos. a Silla család tavaly hu. szonhárom sertést adott el, pontosabban: adott át felnevelés után a közös gazdaságnak, mert így és erre szó] a megállapodás. A huszonhárom jószág persze nem nagy tétel a húsellátásban, ámde: a szóban forgó közös, a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet egy esztendő alatt — 1979-ben — nem kevesebb, mint 33 600 hízót vett át a tagok kutricáiból. Ez már mennyiség, főiként ha azt értjük alatta, amit keli; háztáji és közös gazdaság ésszerű integrációját, olyan együttműködést, amelyben mindenki megtalálja a számítását. Itt, Herná- don ugyanis nemcsak a sertések nevelésében juttattak nagy szerepet a tagok vállalkozó kedvének, hanem egyebek mellett a broilercsirke esetében szintén ezt tették, jó érzékkel. Jó érzékkel, de sok ellenállással — nem a tagok, hanem mások ellenállásával, értetlenkedésével — meg- küzdve. Silla Sándor: Nekem mindig gyengém volt az állat, szerettem folytonost vele foglalkozni, már fiatalember koromban. Amikor azután jöttek a gyerekek, s kelletett a pénz, akkor a szükség meg a kedvem egy ágyba feküdt. Az volt a szerencsém, hogy a vezetőség nem nézte szúrós szemmel a dolgot, sőt, aki kérte — én is így tettem —, annak megszavazták a kölcsönt az épületek rendbetételére. S ami a szép: kamatot nem kértek, úgy gondolkodván, a kamat majd a munka lesz. Erezte az ember, akarja a vezetőség is azt, amit én akarok, egy imát fújunk egy imádságos könyvből. Nagy jóindulattal sem állíthatnám azt, hogy az ötven éven túli férfi kipihent, szabad idejével kezdeni semmit nem tudó ember benyomását kelti. Nyers igazsága — valamiért valamit — kitapasztalt valóság; egy forintot nem kapott ingyen. Kemény munka sok ezer órája sűrűsödött abban, hogy két lányát úgy adta férjhez, amint — szava szerint — mostanában illik, beköltözhető családi házzal. Ennek fejében viszont ő és felesége, valamint a két leány gyakran mondott le a tévézésről, a vasárnapi szusszan ásókról, a hajnali, marasztaló ágymelegről. , A feleség nem titkolja: olykor úgy érezte, pokolba az egésszel, holnaptól nem csinálja. Tette mégis, mert aki egyszer elkezdi, szokást teremt a maga számára, rövid idő múltán már természetes forrásként kalkulál a többletjövedelemmel. Az egyik oldalon áll a személyes indíték, a másikon azoknak a feltételeknek a serege, amelyek híján a személyes indítékok könnyen kámforrá lesznek; a közös gazdaság adta támogatás a magyarázata a Silla család töretlen igyekezetének. A termelőszövetkezet nemcsak kamatmentes kölcsönt kínált fel a tagságnak, mint azt az ember említette, nemcsak folyamatos szaktanácsadással erősítette és erősíti a háztáji állattartás színvonalát s eredményességét, hanem — s erre az asszony figyelmeztet — garantálja a zökkenők nélküli tápellátást is, ahogy a malacot — általában húsz kilogrammos súlyban — s a napos csirkét szintén a közös gazdaság tenyészte- lepéről kapják. így ölt biztonságot nyújtó formát a gyakorlatban az egy imádságos könyvből fújt azonos fohász, s hogy jó ima ez, bizonyítja: tavaly a tagság három és fél millió broilercsir- két nevelt fel, adott át termelőszövetkezetének. Változatlanul ösztönözni II faut cultiver notre jardin! Két évszázadnál régebben rótta papírra a toll Voltaire szállóigévé lett gondolatát, a szó szerint érthetőt és átvitt értelműt, műveljük meg kertünket! S műveljük, bár e természetes foglalatosság olykor tiszavirág életű elméletek céltáblája lett, mákonyi vélve benne fölfedezni, mely a tulajdon bódulatát okozhatja. Való igaz, akadnak a kertművelők között, akik félreértik a hasznos, tehát szükséges, a szükséges, tehát helyes viszonyát. Miféle csacskaság azonban az itt- ott fölbukkanó gyom miatt a vete- mény egészét kapaélre lökni?! Most már szerencsére — de: csak néhány esztendeje — nem nagyon kapkodnak a túlbuzgó bizonykodók sem ilyesféle kapák után. Mindenben bajt, veszélyt kutászó kezüket lefogta egy és más. Az MSZMP XI. kongresszusa. A párt Központi Bizottságának 1978. március 15-i hatá-. rozata. Az MSZMP XII. kongresszusának álásfoglalása. amely félreérthetetlenül kimondja: „Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagyüzemekkel, valamint a felvásárló vállalatokkal és a fogyasztási szövetkezetekkel.” Nem stílusbeli pongyolaság a kell kifejezés ismétlése. Sokkal inkább a meg nem kerülhető teendő leszögezése! Tudva tudván: vannak, akik kerülgetnék feszt, ráadásul a közérdek apostolainak köntösében. A létezés okos rendje Pest megyében több mint félmillió ember tevékenykedik a kétszázezer háztáji és kisegítő gazdaságban. Meghökkentő adatok? Azok, de nem nagyságuk miatt, hanem hogy e nagyság ellenére mennyi a küszködés, a tévhit, a rosszindulat, menynyire kezdetleges e gazdaságok eszközellátottsága, hiszen gyakran nem hogy vetőmag, de ásó, kapa sincsen az üzletekben. S ilyenkor mit mondjon az édesszavú agitátor a községben, a városban? Azt, hogy türelem? Hiszen a ma meg nem termelt növény, föl nem nevelt, állat hiánya a holnapi piacon miféle türelemmel lenne ellensúlyozható? Kertjét akkor kezdte gondozni Gyenes Ambrus, amikor párjával kimondták egymásnak az igent, s mivel ennek most negyvenhárom esztendeje, beláthatjuk, a világ folyásában sok minden megváltozott azóta, ám a kert riiaradt. Erdőkertesen, a Kossuth Lajos úton a helység nevéhez illő a porta, sokszorosan kert, szőlővel, gyümölcsfákkal, zöldséggel, virággal. Fél hektár mindössze, zsúfoltság nélkül, okos rendben, utat nyitva ott, ahol kell, s tenyérnyi darabot sem hagyva szabadon ott, ahol nincs rá szükség. A gazda, a Magyar Hajó- és Daru- gyár nyugdíjasa úgy ismert, mint a „kertész-Gyenes”. Ismeri ezt az előnevet? Huncutkásan mosolyogva bólint, hogy igen, sőt megtoldja, hívták őt egy időben csúnyábban is, sz.... Gyenesnek, mert hogy sok trágyát vásárolt, hozatott drága fuvarral a kertbe. Szenvedélye? Meglehet de nem bíbelődik a minősítéssel. A műszak a gyárban, a pihenés a kertben, így telt az élete. Közben katonaság, háború, fogság, romokból fölépített gyár, azután gyermekek, normarendezések, bizonytalanságok, hogy nem lesz több hajó, talán gyár sem lesz, s menekülések ilyenkor a kertbe, a fák, a szőlőtövek közé; szűk világ lenne? En ilyen voltam, vagyok. Ennyi a magyarázat, csöndes szóval; "minden gesztus nélkül, a bizonykodást nélkülözve, az egyetértést sem kívánva. Tetté azt és úgy, ahogyan jónak vélte. Igenám, de ebbe a látszat-szűk világba belefért, hogy Gyenes Ambrus családok tucatjait tanította meg a kertkultúrára, arra, hogy a növények, virágok, fák létezésének is van rendje; belefért, hogy szakkönyveket kölcsönzött a szőlőt telepítőknek s három gyermekét — nemcsak o két fiút, hanem a lányt is, emeli fel figyelmeztetően az ujját — úgy ojtotta be a kert szeretetével, mint rózsatöveit a nemes rüggyel. S belefért ebbe a szűk világba a levelezés a szőlőnemesítővei, a részvétel a kistermelők kiállításán, s bele kellett, hogy férjen a műszak fáradtsága melletti hajlongás a töveknél, a víz, amikor a perzselő nap után azt áhítozták a növények, s amit kannák ezrével locsolt szét addig, míg végre telt tömlőre, szivattyúra. Gyenes Ambrus haszna? Teljes embernek érzi magát most is nyugdíjasként, nincs benne kielégítetlen- ség, a világgal szembeni akarat. S a mi hasznunk? Mindig megtermelték az öttagú családnak azt, ami kellett, nem menteik piacra gyümölcsért, zöldféléért, baromfiért. . S a többletet; ami maradt;-' eladták) *Szá<- mított az a pénz? Igen — feleli kétkedés nélkül a gazda és felesége egyszerre —, mineláink minden fillér számított, soha nem voltunk nagy keresetűek. Sok volt a munka? Sok — ennyi a felelet, részletezés nélkül. Aki tudja, mi a kert, az úgyis érti, aki meg nem, annak hiába magyaráznák. S haszon — de még mekkora! — azoknak a családoknak a tág köre, amelyeknek a Gyenes-példa nyújtotta az inspirációt a kertművelésre, haszon azoknak az emberfőknek a sora, amelyek a Gyenes-adta szakkönyvek segedelmével is kupálódtak értőbbé, érdeklődőbbé, kertet — igazi és átvitt értelmű kertet — művelővé. Dladná? Néz rám az idős férfi, megbocsátóan, mint a bolondra. Eladja az ember az életének egy nagy darabját? S az ilyen élet-darabok össztársadalmi jelentőségéről mond valamit — valamit? rengeteget! —, hogy Pest megyében a gyümölcs ötvenkilenc százalékát, a zöldségfélék negyven százalékát a kisgazdaságokban termelik meg. Átlagosan fél hektár a háztáji és kisegítő gazdaságos területe; a megyében nyolcvanezer, az országban egymillió hektárt művelnek meg ilyen formában! Ez önmagában is tétel, s nem akármilyen a mérlegelésben, ám egyetlen mozzanatot kiragadva: az ültetvények — szőlők, gyümölcsösök — kereken fele a nagyon is idézőjeles maszekoké. Egészen más oldalról közelítve ugyanahhoz, a fontossághoz, a népgazdasági jelentőséghez: számítások szerint 150 milliárd forint értékű egyszeri többletberuházás — majd azután t a folyamatos működtetés költsége — kellene ahhoz, hogy a nagyüzemi gazdaságok megtermeljék annak javát —, mert teljes egészét nem lennének képesek —, amit most a kisgazdaságok előállítanak ... ! Döntő szerep Egy pillanatra sem feledve: ma a háztáji és kisegítő termelés mindinkább a nagyüzemek integráló szerepére támaszkodik, s ez a szerep egyre döntőbb lesz. Sok településen szinte mindent a termelőszövetkezet, az állami gazdaság ad, dologi feltételekben, az illető viszont a munkaerejét, a szabad idejét. Nem csekély azoknak a száma, akik munkaerejük, szabad idejük ilyen fölkínálásával valójában nem választanak, mert nincs választási lehetőségük; a jövedelemminimumot csakis így érik el. Létfeltételük a kisgazdaság, s ezt súlyos politikai hiba lenne szem elől téveszteni. Tavaly a megyében a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek 41 643 fővel álltak szerződéses kapcsolatban. A közös gazdaságokban jelenleg kétszázkilencven szakember fő tevékenysége a kistermelés segítése, számuk a legutóbbi három évben megkétszereződött. Adalékok egy folyamathoz, amelyet lényegében az MSZMP Pest megyei Bizottsága 1978. november 28-i ülésén hozott határozata — a mezőgazdaság és az élelmi-" szeripar. helyzetéről és feladatairól — gyorsított fel, illetve — sok tekintetben — terelt a társadalmi értekékkel egyező irányba. Része ennek a folyamatnak az is, hogy ,ájs\%lhetően gazdagodott a megyei Kistermelők 'és Kistényésztok Társadalmi Szövetségének tevékenysége, a kertbarátkörök munkája. Ez utóbbiak közül különösen a dunakeszi, a nagykátai, a szentendrei mutathat fel tiszteletet érdemlő eredményeket. Gyorsan fordul a világ Ha a látványosságot kívánjuk hangsúlyossá tenni, akkor így fogalmazhatunk: hat esztendő alatt a száztizennyolcszorosára — igen, nem tévedés a számadat — bővült azoknak az áruknak az értéke, amelyeket a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet a háztáji és kisegítő gazdaságokban termeltetett meg. Amíg ugyanis 1973-ban mindössze egymillió forint volt az összeg, tavaly 118 milliót tett ki. S most a látványosság mögé nézve: szívós, követelményekkel teli munka, a követelményeket éppúgy értve a^ közös gazdaságra, mint a vele szerződőkre. Száguldó bika Vór Bertalan festménye Ez utóbbiak egyike Pesák Tibor, sertésben, nyúlban egyaránt érdekelt, pedig látszatra a gépszerelésnek meg az állattartásnak nem sok a köze egymáshoz. Ráadásul Pesák Tibor fiatal, még innen a harmincon-, s a maga korosztályában bizony nem tülekednek a vállalkozók ilyesmire. Miért teszi akkor ő? Nem köníörfa- laz, amikor felel: A pénzért, csakis a pénzért kezdtem el. Mikor? Hat esztendeje. Amikor megnősültem. Se nekem, sem az asszonynak nem volt hozománya. A ház pedig kell, mert az anyósoméknál van egy pici szobánk. Most már építkezünk, ha minden igaz, akkor őszre a magunkéban leszünk. Az állatok nélkül nem ment volna. Mert közben született két srácunk. S bár először a gépműhelyben beszélgetünk, véletlenül halomnyi fénykép van nála a két. ifjú Pasákról. Vidám vasgyúrók néznek rám a fotókról. Értük érdemes volt, nem? Kérdi Pesák Tibor, de nem vár feleletet, mert hiszen bármit mondanék is neki,' ő tudja, amit tud; érdemesnek bizonyult a sok-sok óra gürcölés, a riadalom, atnikor úgy látszott, valami betegség kapta el a kilenc süldőt, érdemes volt bajlódni a — tsz adta.' — nyúlketrecek helyének kialakításával, az asszony tanitgatásával, hogyan kezelje az ugyancsak a tsz adta önetetőket, önitatókat. Nem számolta, mennyi lehet az órabére ennek a munkának, de bizonyos, közelébe sem juthat annak, mint amit a termelőszövetkezetben kap. Ez azonban többlet! S ráadásul úgy, hogy a kezdetben a csakis a pénzért csináltból egyre inkább érdekes, foglalatosság lett, aminek csínját-bínját talán soha nem lehet tökéletesen megtanulni. Azt azonban a férfi is, az asszony is meggyőződéssel állítja, hogy a félig már kész takaros ház javát a cocik meg a nyunyik — Pesákné szól így róluk — hozták össze. Pesákné: A férjem találmánya volt az egész, én nagyon féltem, nekünk otthon a szüleimnél csak baromfi volt, meg minden éviben két hízó, levágásra, • de én csak akkor foglalkoztam velük nagy ritkán, amikor anyukám valahová elutazott. Amikor belevágtunk, hát bizony a testvéreim csúfolódtak, azután egy-két év telt el, s ők jöttek, mutassátok már, mi is megpróbálkoznánk vele... Ilyen gyorsan, fordul a világ, ha: látható a fordulat eredméiiye. S látható! A Petőfi tavaly 774 tonna sertést és 2275 tonna vágónyulat vett át a kisgazdaságokból. A háttérben persze ott áll a szövetkezet adta te- nyészanyag, a saját keverőben előállított takarmány, a ketrecek, más fölszerelések garmadája, mint bizonyíték arra, hogy a vállalkozáshoz föltételek kellenek, s ha megvannak a föltételek, akkor vállalkozóban sem lesz hiány. Hitel, figyelmeztetéssel A háztáji és kisegítő gazdaságokban az összes munkateljesítmény hatvan százaléka nyugdíjasokra, háztartásbeliekre juit, azaz olyanokra, akik — hivatalosan: inaktív keresőképes korúaknak nevezik őket — máskülönben nem lennének bevonhatók a termékelőállítás folyamatába. Reprezentatív fölmérés szerint ők dolgoznak a legtöbbet a háztáji és kisegítő gazdaságokban, napi 4,4—4,5 órát A legkevesebbet — napi 1,5—1,7 órát — az ipari szakmunkások és a szellemi foglalkozásúak szánnak kisgazdaságokra, ám ha ennek frissítő, pihentető hatását nézzük, az eredmény, aligha becsülhető fel a munkaerő újratermelése szemszögéből, hiszen valaki így fogalmazott: jobb lenne, ha a tévét nézném vágy a kocsmapultot támasztanám a kerti munka helyett? Ki adhatna erre tévedhetetlenül igaz feleletet? Tavaly a megyében az Országos Takarékpénztár 1693 személynek összesen 26 millió forint értékben nyújtott hiteit a mezőgazdasági kistermelés fejlesztésére. Kevés? Igen. S nem a pénz hiányzik — az OTP megyei igazgatója: ennél a hitelfajtánál minden igénylést kielégíthetünk —, hanem a kölcsönt kérő...! Ami azért figyelmeztethet. Arra, hogy a befektetés, a hitelvállalás mindenkor elválaszthatatlan a biztonságtól, a hosszú távon is kifizetődő termelési céloktól. S ez nemcsak a kölcsönök igénybe vételekor lehet igaz. Műveljük meg kertünket...! A hogyan művelhetjük meg szoros és tág köre, s annak körcikkelyei, a mivel, a miért műveljük meg, sokféle kérdés, kétkedés magába foglalója. S a kijelentő, felszólító mód, hogy műveljük meg kertünket, csak akkor válik szilárdan megalapozottá, ha a kérdésekre, kétkedésekre mindenkor megérkezik nemcsak a szóbeli, hanem a megfogható, tényekben testet öltő felelet. MÉSZÁROS OTTÓ
